Petőfi Népe, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-18 / 115. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1977. május 18.

Kisál] a ttenyésztő k nagy lehetőségei

Szokás manapság a kisállattenyésztés megújhodásáról és konjunktúrájáról beszélni. Ez így igaz.

A nyúl például — a szó korszerű értelmében — csaknem új üzemág nálunk, de már most évű 30—35 millió dollárt hoz az országnak,, jelenleg többet, mint a nagy hagyományokkal rendelkező juhászat. Sokan azt jósolják, hogy a nyúl karrierje után a húsgalamb következik majd. Valóban, nemcsak azoknak hoz nagy hasznot, akik a konjunktúrát idejében megszimatolva ráálltak a tenyészanyag-előállításra: Bárki kaphat egy kiló galambért 95 Ft-ot, ami nem megvetendő bevétel.

Aki kedvet érez, csinálja

A kisállattenyésztőnek persze nem kell okvetlenül valami újat kezdeni. Hálás, kitűnő háztáji foglalkozás mindmáig a baromfi- tenyésztés. És azt se felejtsük el, hogy a „kisállattenyésztőnek” nem feltétlenül kis állatokkal kell foglalkoznia. A ház körüli sertéshizlalás és tejtermelés változatlanul nélkülözhetetlen tevékenység a népgazdaság számára. E termékeket előállító kistenyész- tőknek bizonyosan nem kell a közeljövőben értékesítési nehézségektől tartaniok.

Megújhodásról, konjunktúráról beszélünk tehát, és joggal. Mindenkit biztatni szeretnénk, aki kedvet érez ahhoz, hogy ebben a tevékenységi körben tegyen szert tisztességes mellékjövedelemre. Nem szeretnénk azonban, ha szaporodna a csalódott emberek száma. Mert ilyenek is vannak. Akik hebehurgyán kaptak bele ebbe a tevékenységbe és azt érzékeny veszteséggel fejezték be.

Először is, a kisállattenyésztés: szakma. Nem ördöngős mesterség, de fogásait, szakmai tudnivalóit meg kell és meg lehet tanulni, begyakorolni. Egyre jobb szakkönyvek jelennek meg, az ágazatnak ma már rendszeres havi folyóirata van, a „Kisállattenyésztők Lapja”. A szakmához szükséges ismeretek többsége ezekből elsajátítható, csakhogy akkor a „tanulópénzt” a magános kistermelőnek saját magának kell megfizetnie. Ha a tűréshatáron belül akar maradni, akkor az a helyes, ha részt vesz egy szaktan- folyamon, ahol kérdezni is lehet; ha belép egy szakcsoportba; vagy legalább is összebarátkozik néhány régebbi tenyésztővel, akik figyelmeztetik a buktatókra, segítenek átjutni az első nehézségeken.

Hol, miben van fantázia?

Nyulat,, galambot például egyedül nem érdemes tenyészteni. Ezeket az állatokat ugyanis piacon, magánosoknak nem lehet eladni, ezek exportcikkek. Csak ott érdemes tehát tenyészteni, ahol a közelben van hivatásos felvásárló, sőt a legjobb belépni egy működő szakcsoportba.

A libamáj nagyon jó üzlet, de ez a tevékenység még kis csoportokban sem űzhető. Van az országban néhány körzet, ahol a termelőszövetkezet előállítja a sovány libát, kiadja a kisvállalkozóknak, akik tömnek és gondoskodik takarmányról is. Csak ezeken a helyeken van megfelelő szakmai háttér és komolyabb értékesítési lehetőség.

Tojástermelésben éppen az ellenkezőjét lehet tanácsolni. Ahol a nagyüzemek komoly farmokat tartanak fenn, ahol sok kistermelő működik, ott a kezdőnek sok babér nem terem. Viszont, „szűz területen”, ahol; kevés a baromfifarm, sokkal biztosabb az értékesítés. Ilyen helyeken még kórházak, kereskedelmi egységek is szívesen kötnek szerződést a kistermelővel, hogy naponta friss tojáshoz jussanak,

A juhászat egyedi eset. A juh- túrónak, gomolyának nagy keletje van a piacon, mégpedig minél távolabb van a nagy termelő körzetektől, annál nagyobb. Sertéssel tulajdonképpen mindenütt érdemes és lehet foglalkozni.

Végül a tej. Tehenet tartani mindénűtt megéri, ha más nem, a szomszédok megveszik a tejet.

De ott a legkevesebb a gond, ahol a tsz segíti ezt a tevékenységet, ad takarmányt; és ahol a tejbegyűjtőhely nincsen messze.

Másnak is van tennivalója

Eddig a kistenyésztőket „okítottuk” azért, hogy a tanulópénz megfizetését megkönnyítsük. Van azonban ezen a területen másnak is tennivalója. Hajdanán Magyar- országon még egy jobb szatócsnál is meg lehetett kapni azokat a felszerelési cikkeket, amelyek a hagyományos, egyszerű állattenyésztéshez szükségesek voltak. Most az állatneveléshez szükséges hagyományos iparcikkek — mint a szecskavágó, répaszeletelő, sőt egyszerű patkószeg — szinte egyáltalán nem kaphatók.

A korszerű állattartáshoz szükséges iparcikkekkel más a helyzet. Ezeket gyártják. A tatabányai 'DELTA Ipari Termelőszövetkezet fő profiljának választotta, évenként százmillió forintos értékben gyártja a nyúl- és baromfitenyésztés modern ketreceit, az önetetőket, önitatókat stb. Mégis nagyon nehezen lehet kapni. Mégpedig azért, mert az országban nem akad kereskedelmi vállalkozás, amely ezeket a termékeket hajlandó volna átvenni, illetve raktározni, árusítani. Aki szeretne egy valóban jó nyúlket- rechez jutni, annak ezért Tatabányára kell utaznia és ott megrendelnie. Van tehát lehetősége és feladata nemcsak' a tenyésztőknek, hanem eszközeik előállítóinak, *> forgalmazói nak fis.

F. B.

Keresett cikk a juhtej és a -sajt

Világszerte növekszik az érdeklődés a juhtej iránt — igen sok biológiailag értékes anyagot tartalmaz —, s egyre keresettebbek a juhsajtok is.

A termelés fokozását most újabb intézkedésekkel segíti a Tejipari Tröszt. Az elmúlt évi mennyiséget alapul véve a tej 95 százalékáért változatlan árat, 95—100 százalékos teljesítésnél hektoliterenként 50 forintos felárat 110 százalékig terjedő túlteljesítésnél 2 százalékonként hektoliterenként további tíz forintot, 110 százalék feletti árutej esetén pedig 150 forintot fizet szerződő partnereinek a tröszt a megfelelő minőségű juhtej után. Hektoliterenként 150 forint prémiumban részesülnek azok a ju- hászatok, ahol újonnan szervezik meg a juhtejtermelést. (MTI)

SZÁMÍTÓGÉP A KÓRHÁZBAN

• Videoton R—10-es típusú számítógépet állítottak az egészségügy szolgálatába a szekszárdi Balassa János Kórházban. A számítógépbe betáplálják a beteg vizsgálati eredményeit! így bármikor másodpercek alatt előkereshető a későbbi vizsgálatoknál is a korábbi diagnózis. Ezzel jelentősen csökkent az adminisztráció, ami segíti az orvos gyógyító munkáját.

(MTI-fotó: Várkonyi Péter felvétele—KS)

Vendégeket is hívnék

Szívesen adnék szélesebb körű nyilvánosságot olyan tanácskozásoknak, mint amilyent az SZMT elnöksége és a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének titkársága a mögöttünk levő pénteken tartott. Együttesen tárgyaltak a Kiskunhalasi Kötöttárugyár beruházásának helyzetéről. (Kecskeméten, a megyei szakszervezeti székházban, nem pedig „a halasi kötöttárugyárban”, mint ahogy — elírás folytán, az újságban levő cím hirdeti!)

Hasonló témájú napirendi pont megvitatására vendégként, hallgatóként — ha úgy tetszik „megfigyelőként” — meghívnék legalább tucatnyi embert (s miért ne lehetne ez két tucatnyi is?) a közvetlenebbül érdekeltek közűi. Példánk esetében — Halasról, többségében a gyári kollektíva, s kisebbik részét a helyi lakosság köréből. Megérné ez a „tömegképviseleti” demokratizmus már csak azért a propagandisztikus hatásért is, amit a nem szorosan vett érintettek, az intézkedésekben nem illetékesek körében a személyes élmény előidézne.

Hogy hallhatták volna azt az ezer és egy összefüggést, szempontot, amelyet figyelemmel kell kísérni, oda-vissza meghányni- vetni, sőt oldalvást is mérlegelni kell, hogy egy ilyen 740 milliós létesítmény jelene, jövője simán haladjon a sínen. Legközelebbről a benne dolgozók, s közvetve — de nem kevésbé jelentősen — a város, a megye, tehát a népgazdaság javára, üdvére.

Csak győzték volna lankadatlan figyelemmel, milyen árnyalatosán kell és lehet elemezni oiyan jelentős részkérdést, mint a szociális épületek tető alá hozásának lemaradása a menet közben módosított terv, vagy az alvállalkozók munkájának összehangolatlansága miatt. S ennek további kiágazásai, következményei a tervteljesítés zökkenőiben, amik meg kapcsolatban vannak a dolgozók nem mindig virágos közérzetével — a zsúfolt öltözői viszonyok miatt.

Vagy ilyen súlyos tartalmú gondolatpárok: rendkívül modern, nagy hatékonyságú gépek működnek, melyek finomsági összetételét a divatirányzatnak megfelelően variálták — egyfelől; s az uj, nagy többségében első munkahelyes munkások — másfelől; akik a szó szoros értelmében a gyárfalak építése közben sajátították el a milliós értékek kezelését. S olyan fokot kell elérniük, nrígy az általuk készített I gyártmányok ai legkényesebb ízlést is kielégítsék — belföldön és a tőkés piacon egyaránt.

Mert bizony jól kell tudni kereskedni is ezekkel az árukkal. Tetszetős kollekciókkal, kifogástalan cikkekkel lehet magabiztosan asztalhoz ülni a megrendelő-, vei. S hogy i$ választék már portéka-vivő tényező a halasiaknál, igazolja az olasz és lengyel partnerrel folyó tárgyalás. Az új gyár képességei iránti bizalom nélkül aligha jöhetett volna létre tavaly júniusban az olasz RUBERTEX céggel kötött kooperációs megállapodás. Az együttműködés keretében az olasz vállalati modell- szolgáltatást, szervezési tanácsodat és rendszereket ad át és a termékek egy részét • megvásárolja ... Tehát: a szakma legkorszerűbb gépein, új munkásoknak, nemzetközi mérce szerinti kényes termékeket kell előállítaniok.

Másképp nem találnák meg elvárt számításaikat. Ugyanakkor itt az ideje az államtól, tehát mindannyiunktól kapott sok száz millió forint visszatörlesztése elkezdésének. Nagy pénz, igen szép pénz az a 740 millió. Egyik felszólaló, hirtelen ötlettől indíttatva, kapásból átszámította: ötszázezer forintjával véve — 1400 lakás ára fekszik a halasi gyárban. Persze, az üzem kollektívája

most már mind javulóbb termelési, minőségi eredményekkel tesz róla, hogy az a hatalmas összeg ne „feküdjön”.

Űj munkások — az úgyszólván „zöld mezőben” megindult termelésben, — akik számára a munkássá válás sem megy máról holnapra. Hazudnánk, ha olyasmit állítanánk, hogy akár ez, akár a létszám felfuttatása olyan egyszerűen ment volna, mint a karikacsapás. Ám van pártszervezet, KISZ, szakszervezet — s általuk munkásformáló erő, hatás. Aztán a folyamatot a sorra alakuló szó- cialista brigádok is segítenek továbbmélyíteni, a tagok egymásra hatása révén.

Volt és van gond ezernyi, mint ahogy egy épülő, tehát eközben fejlődő üzemben ez érthető. De a modernség, az új életforma vonzásának is része van abban, hogy az 1976. január elsejei 341- ről — napjainkra már) 800-ra növekedett az összlétszám. Ezt a dinamizmust csak toborzó módszerekkel nem lehetne elérni.

Természetesen közrejátszott itt az irányított munkaerő-közvetítés jótékony hatása. Meg olyan tár- gyias tény, hogy a Volán 9. sz. Vállalattal megegyeztek irányjáratú autóbuszok beindításában, továbbá a vállalatnak adott saját autóbusz, mellyel az irányjáratok és menetrendszerű közlekedési eszközök hatósugarából kieső dolgozók be- és hazaszállítását végezni tudják.

Ebből is kitetszik, hogy — miként ez a vitában is megfogalmazódott — a gyár a bejárókra épít. Vonatkozik ez az utánpótlásra is. A beiskolázott szakmunkástanulók száma 265^ közülük 120-an végeznek az idén. A tavaly végzett 76 tanulóból 72 jelenleg is a vállalatnál dolgozik.

Szóltunk már a munkássá válás nem éppen kétszer kettő négy egyszerűségű folyamatáról... Bejárók. Munkaerőbázis.

Mennyi — tapasztalatokra, érzelmi motívumokat is figyelembe vevő bölcsességre, józanságra valló — finomság jellemezte a munkásszállóról zajlott eszmecserét is. Legyen — ne legyen? Így kellett végül is föltenni a kérdést. Pár mondat a véleményekből :

„Ez összefügg a távlati tervekkel, hogy például milyen mérvű és fokú lesz a szakmunkásképzés ... Ugyanakkor látnunk kell, hogy a gyár a bejárókra épít.”

„Megváltozott az emberek igénye eziránt, mivel a munkásszállítás jól szervezett... Azoknak jól jön és legyen szállás, akik kiesnek a kedvező járatok útvonalából.”

„Szerintem munkásszállás nem szükséges.”

„Miért ne lehetne közös munkásszálló, amelynek az építésébe több vállalat belépne; bejáró fiatalok azoknál is vannak. Vagy lehetne az a szálló fiatalok albérlőháza ...”

„Jól, kulturáltan kell szállítani munkába az embereket; tudomásul kell venni, hogy már most sem kívánkoznak annyian munkásszállóba, mint pár évvel ezelőtt ... Gondoljunk a tévériportra — az üresen maradt vadonatúj, pazar szolnoki munkásszállóról.”

„Inkább munkásszállítás, mint munkásszállás.”

„Ne felejtsük ám el azt sem, hogy a jövőben még 500—600 emberrel akarjuk növelni a munkaerő-állományt, Maga a szervezés, toborzás, sem lesz könnyű. Esetleg távolabbra is el kell menni. Ezért munkásszállásra szükség lehet.”

„Ebben ne döntsünk itt. Nem is lehet ilyen kategorikusan, hogy legyen — ne legyen ... Bízzuk ezt a helyiekre, a fejleményekre. Ahogy a későbbi helyzet is diktálja. úgy találják meg ők a módját. Ez mindenképp helyesebb, minthogy most, az alakulásban, változásban levő mai viszonyok szerint hozzunk — esetleg következményeiben helytelen döntést ...”

... Azért mondom, célszerű lenne a jövőben esetenként „nem hivatalosakat” is meghívni hasonló tárgyalásokra. Hadd győződnének meg róla, hogy milyen alapos, sokrétű, pro és kontra megvitatott lépésekkel zajlanak ilyen szintű fórumokon, a tanácskozások. Míg afelől határoznak, hogy a rájuk, ránk fordítandó töméntelen forintnak mennél valóságosabb haszna legyen.

Tóth István

Folyamatos a takarmányellátás

Március 17-i lapszámunk Sajtóposta rovatában jelent meg a Takarmányt kérnek című írásunk, melyben szóvá tettük, hogy a ballószögi háztáji termelők egy ideje nagyon nehéz helyzetben vannak, mert a környéken — az Izsáki úton — levő egyetlen üzletben enyhén szólva akadozik a szemestermény-ellátás. Közöltük, a boltos ugyan rendszeresen megrendeli a kukoricát, a búzát, az árpát stb., de a szállítók gyakran adósak maradnak, hiszen a kért- nél lényegesen kevesebb mennyiséget hoznak, sőt az is előfordul, hogy semmilyen takarmány nincs a kocsijukon. A ballószögi kistermelők szerkesztőségünkhöz küldött leveléből végezetül idéztünk is: „Kérjük, az illetékesek sürgősen gondoskodjanak az igényelt szemestermények községünkben történő folyamatos árusításáról, mert ellenkező esetben kénytelenek leszünk felszámolni a döntőn közcélt szolgáló háztáji állattenyésztésünket, vagyis a baromfi-, a sertés- és a szarvasmarhatartást!”

Ballószögön

Közérdekű cikkünkre a kecskeméti UNIVER Szövetkezet válaszolt. A Molnár János osztály- vezető és Vörös Kálmán csoport- vezető által aláírt levélből kiderül, hogy jogos probémával foglalkoztunk, hiszen az írásunk nyomán indított vizsgálat is meg- ■ állapította az említett vegyesbolt takarmányértékesítési elégtelenségét, s az ezzel kapcsolatos raktározási hiányosságot. A szükséges intézkedésre haladéktalanul sor került, melynek eredményeként immár hetek óta folyamatosan kapható a kért áru Ballószögön. És hogy az ellátás zavartalan legyen, most már az üzlet raktárában is tárolnak különféle takarmányt, így sertéstápot is. A hivatalos tájékoztatásból végezetül megtudjuk, hogy az ÁFÉSZ a jövőben tovább bővíti a takarmányválasztékot is, mégpedig a termelői igényeknek megfelelően.

Köszönjük az illetékesek gyors és érdemi reagálását, s reméljük, hogy a ballószögi állattartóknak többé nem lesz okok hasonló panaszra!

SZERKESZTŐI ÜZENETEK

Bleszák József, Kiskőrös: Levelére válaszolván közöljük, amennyiben ön legutoljára — több mint egy éve — a bíróság által megállapított gyermektartásdíjat fizetett, azt visszamenőleg is törvényesen és maradéktalanul követelheti a közös gyermeküket nevelő volt házastársa, jóllehet saját maga idézte elő a sok ezer forintnyi tartozást azáltal, hogy tavaly áprilisától nem fogadta el a címére ilyen rendeltetéssel és idejében érkező. pontos összegű pénzküldeményt. Fontos azonban tudnia, hogy a rendhagyó eset következtében hirtelen megnőtt pénzügyi kötelezettségét részletfizetéssel is teljesítheti, feltéve, ha erre vonatkozó kérelmének helyt ad az illetékes igazságügyi hatóság. Más a helyzet, ha nem hivatalosan meghatározott a gyermektartásdíj, hiszen azt csak fél évre visszamenőleg köteles kifizetni.

Dóka József és társai, Kecskemét: A vitatott alsószéktói út — ügyészségi tájékoztatás szerint — magán- tulajdont képez, ha azonban hosszú ideje rendszeresen közlekednek rajta a környékbeliek, tehát önök, használatához úgynevezett szolgalmi jogot szerezhettek. Ennek hivatalos elismerése, további megtartása és az ottani folyamatos közlekedésük biztosítása érdekében forduljanak a járásbírósághoz, mely az ügyben illetékes dönteni 1

D. Szabó Lajos, Tiszakécske: Panasza, hogy a tanács évekkel ezelőtt az ön tulajdonában levő épületben helyezte el ideiglenesen az elemi kár következtében lakás nélkül maradt egyik kécskei családot, mely azóta sem hagyta el szükségszállását, megfelel a valóságnak. S bár érthető, hogy végre-valahára szeretne szabadon rendelkezni a saját ingatlanával, ám nincs okunk kétségbe vonni az illetékesek azon válaszát sem, hogy megfelelő lakás hiján nem kerülhetett még sor a család kiköltöztetésére. Azt, persze nem tudhatjuk, hogy ez utóbbi érdekében vajon mindent rnegtett-e a a nagyközség szakigazgatási szerve? Vitathatónak találjuk viszont ama hivatalos álláspont helyességet, hogy ön — aki azidőkben a hatósági felszólításra azonnal és készséggel adta át üres lakóépületét a rászorultaknak — most az idejét és pénzét ráfordítva jogi úton kérje, követelje a megoldást. Ügyében — véleményünk szerint — államigazgatási intézkedés indokolt, ezért javasoljuk, személyesen kérje a megyei tanács valamelyik vezetőjének a segítséget, akit fogadónapján keressen feli

„Egy régi olvasó” jelige, Kecskemét: Amint arról ön is bizonyára már többször meggyőződött, a május elsejére elkészült új városközpont a 90 ezer lakosú település egvik legszebb színfoltja. Es egyre inkább megkedveljük, sőt már természetesnek is vesszük ezt az úgynevezett sétáló főteret, melynek rendezettebbé tétele, csinosítása meg folytatódik. Ami pedig az ily módon kialakított új — több száz négyzet- méternyi — parkterületet illeti, annak gondozására, tisztán tartására megkettőzött figyelmet fordít a helyi kommunális üzem, s a dolgozóinak munkáját úgy segítheti a lakosság. hogy nem lép a zöld fűre, nem tiporja le a növényeket, s oda szemetet sem dob.

F. A.-né, Kecskemét: Azt á gyermekét egyedül nevelő és nagyon nehéz szociális körülmények közepette élő édesanyát, akinek megbízásából ön a közbenjárásunkat kérte, a városi tanács illetékes társadalmi bizottsága, valamint a szakigazgatási szerve mielőbbi lakáshoz juttatásra javasolja. Ügyében — vagyis a lakaskiutalási névjegyzékbe pótlólag történő felvételéről — közeljövőben dönt a végrehajtó bizottság.

„Kórházi dolgozó” j,elige, Kecskemét: Immár tizenegy éve, hogy a

„hírős” városban közlekedő helyi- járatú autóbuszokon csak a kétforintos, vagy a két egyforintos érme perselybe tevése után kapott jegy birtokában utazhat az, akinek nincs bérlete. Ezen jól bevált gyakorlat zökkenőmentességének egyik alapfeltétele, hogy a buszra felszálló utas mindig rendelkezzen megfelelő aprópénzzel. Minthogy önnél a levelében említett időben csak egy tizes volt, ezért vált kétségessé az 1-es járat igénybevétele, melyre végül is úgy került sor, hogy egy ismeretlen hölgy felváltotta a pénzét. Jótevőjének — aki megmentette önt a hosz- szú gyaloglástól — ezúton tolmácsoljuk a köszönetét.

Kökény Sándorné, Lakítelek: Ügyével felkérésünkre az illetékes tanácsi hatóságok foglalkoztak, akik megállapították, sajnos nincs elfogadható bizonyíték arra, hogy a saját tulajdonában volt termőterület a nyárlőrinci Aranykalász, illetve a jogutód, az Egyesült Városföldi- Nyárlőrinci Termelőszövetkezet használatába került, így a reklamált földjáradék, illetve földmegváltási díj kifizetése sem lehetséges. Ha ön megfelelő módon — például írásos megállapodással — igazolja állítását, eleget tesznek pénzügyi követelésének.

„Krisztián” jelige, Városföld: Min»

a szerkesztőségünkhöz érkezett soraiból megtudjuk, ön a második éve

van GYES-en, idén nyáron pedig újabb gyermeket vár, így élhet a 19/ 1974. (VII. 31.) számú munkaügyi miniszteri rendeletben foglaltakkal, 3- eszerint módja lesz választani, hogy igénybe veszi-e az öt hónapig tartó szülési szabadságra járó — és a legutóbbi átlagbérével megegyező ösz- szegű — terhességi-gyermekágyi segélyt, vagy azonnal kéri a második baba utáni gyermekgondozási segély folyósítását. Akár ez utóbbi, tehát munkajogi, akár az előbbi, vagyis a társadalombiztosítási ellátás mellett dönt — attól függően, melyik összeg a kedvezőbb —, igényét közvetlenül a munkahelyen kell bejelentenie.

Nemes József, Orgovány: Panaszát felkérésünkre kivizsgálta a megyei főügyészség, s megállapította, hogy a kérdéses megyei bírósági ítélet helyes, megalapozott, ellene tehát nem kezdeményezhető törvényességi óvás.

Nyúl Tóth Mihály, Kecskemét: Az

a tény hogy kétszer egymás után vett az üzletben minőséghibás Fe- kon-inget, feltehetően bosszúsággal töltötte el önt. Ha az ezzel kapcsolatos véleményéről és reklamációs tapasztalatairól ír, levelével foglalkozunk, de az esetet humorosan megjelenítő soraival sajnos nem tudunk mit kezdeni.

Török István, Kecskemét: A Fel- szabadulás u. 17. szám alatti ven- dóélő azért tart zárva hónapok óta, mert az üzemeltető, az UNIVER Szövetkezet és az épület tulajdonosa közötti vitában még nem döntött a bíróság. Ami pedig a közeli terményboltban történt szeszes ital árusítására vonatkozó bejelentései illeti. az megfelelt a valóságnak. A boltvezetőt szabálysértési hatosag vonta felelősségre, s egyidejűleg intézkedés történt annak érdekeben is, hogy azon a helyen — ahol korábban üdítőital és szódavíz is kapha- t© volt — a jövőben csak a muko- dési engedély szerinti árut, vagyis terményt forgalmazzanak.

összeállította: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, / Szabadság tér 1/a. Telefon: 12-516.

• A Körös-völgy vízrendezésének részeként 114 millió rorintos Beruházással épül a körösladányi duzzasztó. A készülő létesítmény szabályozza a Sebes-Kőrös és a Berettyó vízlefolyását, valamint a mezőgazdaság számára vizet tartalékol.

(MTI-fotó: Ilovszky Béla felvétele—KS)

ÉPÜL A KÖRÖSLADÁNYI DUZZASZTÓ