Petőfi Népe, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-18 / 115. szám
1971. május 18. • PETŐFI NÉPE • 3 Egy csendes nap a halasi úttörőházban Percenként nyílt az ajtó Rapcsák Tibornak, a kiskun- halasi úttörőház igazgatójának az irodájában. Szakkörvezetők, ifik, pajtások keresték ezért-azért. Válaszolt készségesen, intézkedett, szüntelen készenlétben volt. Elnézését kértük, hogy ilyen forgalmas napon előzetes bejelentés nélkül zavartuk. Mosolyogva nyugtatott bennünket: ez egy viszonylag csendes nap. Nincs különösebb program, akció, ösz- szejövetel. Nézzenek körül az épületben, azért akad látnivaló. Milyen sok! Fél tekercs filmet készítettünk, ezekből közlünk mutatóba néhányat. Az Ifjú Könyvbarátok Köre megyénk városaival ismerkedik. Most a Kecskemétet bemutató előadást hallgatják, ősszel vetélkednek a hallottakról. Édesanya, édesapa talán ráncolná a szemöldökét, ha otthon batikolna a gyerek. A melegített viasz átható szaga megül a lakásban és az előkészületek közben fölborul a szoba rendje. A Jurinovich Miklós Üttörőházban már megszokták a lelkes ba- tikolókat, szívesen helyet adnak nekik, támogatják őket. Oly sokan vannak, hogy két csoportban tanulnak. A kisebbek, az utánpótláshoz tartozók Bakó Gáborné tanár vezetésével fejlesztik rajzkészségüket, a nagyobbak önálló feladatokat is kapnak. Nagy zsongással tárgyalták a közlekedési szakkör tagjai a fővárosi kirándulás programját, az üveg- és tányérfestők is szorgalmasan dolgoztak. Alsó kép: gyakorlás közben leptük meg Kovács Erikát és Varga Máriát. Közös szerzeményeiket adták elő az Erkel diáknapokon, Gyulán. A Szilády Gimnázium növendékei, de jogosan tartózkodnak a pajtások székházában. Ifivezetők mindketten. Dezső László vezeti a 14 tagú citeraegyüttest. Hetente kétszer gyakorolnak, a házi készítésű hangszereken. Többségük a tanyai kollégiumból jár át. Itt működik a Városi Könyvtár gyermekrészlege. Még nem ért véget ezen a napon a kölcsönzés, de már jókora rakás karton halmozódik a könyvtáros asztalán. Legalább hetven-nyolcvan kötetet vittek haza a pajtások e csendes napon ... Távozóban tudtuk meg, hogy a módszertani szobában készül a nyári terv, s a fúvósok hely hiányában másutt gyakorolnak ... Heltai—Méhesi GONDOLATOK A TÖMEGSPORTMOZGALOMRÓL Az ifjúság testkultúrája össztársadalmi ügy Sport és kultúra — ez a két szó manapság néhány ember tudatában ellentétes kifejezésként él. A könyvtárak, hangversenyek és színházak rendszeres látogatói olykor értetlen csodálkozással néznek a sportolókra, s „meg van róluk a sajátos véleményük”. A sportpályák rajongói pedig — sokszor nem is alaptalanul — el- korcsosultaknak, egysíkúaknak, „könyvmolyoknak” tartják a szellem eijnbereit... Pedig az ókorban a test és a szellem harmonikus egysége magától értetődő dolog volt. A görögök, akik az olimpiai játékokat kitalálták, nemcsak az egészséges versenyszellem megteremtésében, hanem a gondolkodás iskoláinak létrehozásában is maradandó példát állítottak az emberiség elé. Ügy tűnik, életfelfogásuk elveinek és gyakorlatának felelevenítése sürgető feladattá vált. □ □ □ Az elmúlt hét végén szokatlanul mozgalmassá váltak országszerte a községi és városi sporttelepek és kirándulóhelyek. Fiatalok és idősek öltöttek magúkra melegítőt és tornacipőt, hogy megmozgassák elmerevedett izmaikat. Jól sikerült a tömegsport nyitott pályák akciója — írta a Népszabadság az „Edzett ifjúságért” mozgalom első nagyszabású rendezvényéről. A Bács-Kiskun megyében is sikeresnek bizonyult sportmegmozdulás előzményei az MSZMP Politikai Bizottságának 1975. decemberi határozatáig nyúlnak vissza, amely az ifjúsági testnevelés és sport ügyének fontosságára irányította a figyelmet. A KISZ Központi Bizottsága 1977. februári ülésének előadója már úgy fogalmazott, hogy „az ifjúsági mozgalomban a sport a politikai munka rangjára emelkedett ...” Mi tette indokolttá ezt a felelősségteljes kijelentést? ... Az, hogy az orvosok, pedagógusok és a pszichológus szakemberek egybehangzó véleménye szerint a magyar ifjúság testi fejlődése kevéssé harmonikus az utóbbi években, és sok kívánnivalót hagy maga után. A testkultúra egyensúlyának felborulásáért elsősorban a technikai fejlődést, a városiasodás gyors ütemét lehet hibáztatni, amely elveszi az egészséges mozgás lehetőségeit a fiatalságtól. A régi grundok, a faluszéli libalegelők, az iskoláig kerékpáron, gyalog megtett kilométerek egyre inkább már csak a múlt emlékei. A szűkre szabott játéktereken, járdákon bizony alig-alig mozoghatnak annyit a gyerekek, ameny- nyi egészséges testi fejlődésükhöz szükséges. Megnövekedett a tantervekben helyhez kötötten és szellemi feszültségben eltöltött idő, ugyanakkor lecsökkentek a kikapcsolódás, a sportolás lehetőségei. EDZETT A következmény közismert: mind a főiskolákon és egyetemeken, mind pedig a katonai szolgálatra bevonulok körében megszaporodott azoknak a száma, akiknél kóros mértékű testi fejletlenséget állapítottak meg az orvosok. A testi és pszichikai szempontból egyaránt edzett, ellenálló, alkalmazkodásra képes, sokoldalúan fejlett fiatalság fontosságát talán nem kell különösképpen hangsúlyoznunk... □ □ □ Az említett jelenséget kiváltó okok között néhány fontos szemléletbeli félreértés is adódott, nevezetesen az, hogy gondolkodásunkban a sport egy kissé háttérbe szorul. Vonatkozik ez az oktatási intézményekre is, amelyek jelentőségének nem mindig megfelelő súllyal foglalkoztak a testneveléssel. Jól jellemzi ezt például, hogy a gyenge tanulmányi előmenetelű diákokat elsőként a sporttól, a játéktól tiltják el, mint „felesleges” időtöltéstől. A testedzéseket jószerint csak addig-addig támogatják a szülők, míg csemetéjük válogatottságában reménykednek. S ha kiderül, hogy gyermeküknek kevés az adottsága, teljesen szakítanak a sportolással. .. Sok iskola udvara nem több poros, vagy salakos földterületnél, az épületbővítéseket általában ennek rovására végzik, és kevés helyen létesítenek labdajátékokra alkalmas pályákat. Általános igazság, hogy míg az élsportolásra sokfelé megteremtették a feltételeket, a tömegsport népszerűsítéséről, támogatásáról megfeledkeztek. Az említett párthatározat és a kormányrendelet következtében megmozdult az ifjúsági sport „állóvize” Bács-Kiskun megyében is. A harmadik testnevelési óra bevezetését az iskolai tornatermek számának némi emelkedése kísérte, több helyütt — 36 községben — jól hasznosítják a művelődési házak nagytermeit is. Kecskeméten, Kiskunhalason, Kiskunfélegyházán megszervezték a tanulók úszás-oktatását, másutt pedig elmondható, hogy egymásra találtak a sportkörök és az iskolák. A helyi kezdeményezések azonban csak szórvány eredmények ígéreteivel biztattak. A testkultúra fejlesztésének általános problémáját sokban segítheti az Edzett ifjúságért tömegsportmozgalom elindulása. □ □ □ A KISZ, az Üttörő Szövetség, az Oktatási Minisztérium, és az Országos Testnevelési és Sporthivatal közösen meghirdetett mozgalmának célja, hogy ösztönözze és mozgósítsa a 6—26 éves fiatalokat a rendszeres testedzésre, sportolásra, segítse az egészséges életmód kialakítását, a mozgás- kultúra fejlesztését, és nem utolsósorban adjon programot a szabad idő hasznos, célszerű eltöltésére. A mozgalom négy alapvető követelménye: az egyéni teljesít- mé, , a rendszeres sportolás, az öntevékeny testedzés, és a sportért végzett társadalmi munka. A résztvevők nyolc korcsoportban kapcsolódhatnak be a jelvények megszerzéséért vívott „küzdelembe”, amelynek lényege nem a mások által meghatározott szint, hanem az indulók önmagukhoz viszonyított testi fejlődése. A hat-nyolc éves kisgyermekek alapkövetelménye az iskolai testnevelés próbáinak túlteljesítése, kerékpározás (100 méter), folyamatos úszás (legalább 15 méter) és heti három alkalommal való játékos testedzés a szabad időben. Ez indulásnak egyáltalán nem sok, ugyanakkor jó lehetőséget teremt minden kisiskolás számára, hogy megszeresse, sőt idővel igényelje is a rendszeres mozgást. Hiszen ha ezt a célt az iskolák el tudják érni, úgy megtették a legfontosabbat az ifjúság harmonikus testi fejlődésének ügyéért. □ □ □ A „nyitányon” jól szerepeltek az iskolák. Megyeszerte tréfái játékokat rendeztek a helyi sportpályákon, a zöldterületeken, ahol a kötélhúzás, zsákbanfutás, és sok más ötletes, testet mozgató, izmot lazító összecsapás résztvevői élénkítették fel testüket. A pedagógusok ez alkalommal nem érezték tehertételnek a külön munkát; a szervezés és az adminisztráció tantestületi terheit. Sokan közülük maguk is dob- ták-rúgták a labdát tanítványaik között, velük együtt „kocogtak” az erdőben és izgultak a mérkőzéseken. A tanárok és tanítók bekapcsolódása tűnik a legbiztatóbb ígéretnek a jövőre nézve... Azonosulásuk a testkultúra ügyével az Edzett ifjúságért mozgalom hajtómotorja most és az elkövetkezendő esztendőkben. Pavlovits Miklós (31.) Anyu az újságban látta a snittet, fázott is az öreglány, hogy el fogja szúrni a szabást, de aztán mégis sikerült... — Nevetett, Katinak ríem szabad gyanút fognia, azt kell hinnie, hogy ennek a Mártának a jókedvtől csillog élénkebben a szeme ... Magához szorította a ruhát, és visszatáncolt a szekrényhez. — Ülj le odakint, mindjárt nekiesek a mi- tesszerjeidnek, csak elrakom ezt... Ügy hajtotta a szekrény ajtaját, hogy az arcát Kati addig se láthassa, amíg visszamegy a konyhába. De nem is megy, csak áll, mintha a súlyától nem tudna mozdulni. — Látta már rajtad? — Kicsoda? — Hát ő. ne játszd meg magad — kuncogott Kati a háta mögött. Maszat nyelt egyet. — El vagy te tévedve. Mit képzelsz, fűzni akarom én Bélát? — Én a helyedben addig fűzném, amíg el nem kések vele. Nem minden pillanatban pottyan eléd egy autószerelő, aki ráadásul facér is. — Mondom, hogy el vagy tévedve. — Pont most hozza elő Bélát az a dagadt liba... — Jobb, ha tőlem tudod, én még bőven ráérek komolyan foglalkozni valakivel, nem ment el az eszem, hogy lekössem magam, csak hadd zsongjanak körülöttem minél többen, mikor kerülgessenek sokan, ha nem tizennyolc éves koromban? — Nagy lélegzetet vett. Csak ne csiklandozná a torkát a bőgés. Béla ott ül a szőke nő mellett abban a klassz autóban, a nő élvezi a helyzetet, biztosan Béla vezet, és a csaj odahajtja a vállára a szőke fejét, ahogy a rrfoziban is szokták a nők, és egy ilyen autós kurvával nem lehet versenyezni, csak bőgni lehet, de még bőgni se lehet, mert itt ez a Kati a mitesszerjeivel, legjobb, ha gyorsan kinyomkodja rajta a mitesz- szereket, aztán kopjon le. Mihelyt kidobta, végigvágja magát a rekamién, és akkorát fog bőgni, hogy talán el is alszik tőle... — Na, ülj már le, hadd tegyelek tisztába. Lenyomta Katit a hokedlira, és meggyújtotta az asztal fölött a villanyt. — Van kölnid? — Itt van — nyúlt a táskájába Kati. — Mennyit keres egy ilyen autószerelő? Azt mondtad, menő a szakmájában. — Ha jár a szád, nem tudok dolgozni rajtad, mert mozog a bőröd. Próbálnád kibírni pár percig szöveg nélkül. Fut velük az a szép kocsi, biztosan felmennek a budai hegyekbe, az ilyen nők tudják, hol lehet legjobban csókolózni, és azt se szabad kívánni, hogy forduljon fel velük az autó, mert ákkor Bélának is baja lenne, nincs semmi más, csak a bőgés, ha végzett ezekkel a mitesszerekkel Kati puha képén ... — Jobban csinálod, mint egy kozmetikus. — Honnan tudod, nem is voltál sose kozmetikusnál. — De voltam, ha tudni akarod. Négy napig csak tejet meg kenyeret ettem miatta. De egy autószerelő felesége a kozmetikust is megengedheti magának. Maszat odanyomta a kövér lány orra alá a zsebkendőt: — Szűnj meg, vagy betömöm a szád. Sóhajtott, mintha bosszúságában tette volna, és jólesett, hogy sóhajtott. * — Biztos, hogy senki se nyúlt a kocsihoz? Nem felejtette nyitva a motorházat, amíg bement valahova? Erika ártatlan-nagyra nyitotta a szemét, de érezte, hogy bizonytalan a mosolya. — Nem. Béla óvatosan visszaeresztette a motorházfedelet: — Akkor csak a marslakók vehették le a pipákat. Távirányítással. — Bele kellene néznie az asszony szemébe. Biztos, hogy ő vette le a két pipát, hiszen délben a próbaúton úgy dolgozott mind a négy henger, hogy öröm volt Jiallani, a pipa pedig, ha Ugrai Béla saját kezűleg tette fel a gyertyára, nem rázódhat le ilyen rövid idő alatt. Szép barna a szeme, de ahogy mosolyog, az valahogy nem stimmel. — Ha meg tetszik engedni, megzavarom a kocsit itt a döcögős mellékutcában, meglátjuk, lerázód- nak-e a pipák. — Beült a volánhoz, átdobta a hátsó ülésre a pulóverét, s amint a nő becsapta a túloldalon az ajtót, megugratta a kocsit. Ahogy a nagykönyvben meg van írva, olyan most ez a Renault. Végigzúgott a Szigony utcán, s a bútorgyár mellett élesen bekanyarodott a vén mellékutcába, ahol már a háború előtt se törődtek a kövezettel. A karosszéria alatt kínlódtak a rugók és a lökésgátlók, a kocsi úgy ugrált az úttest hepehupáin, hogy Erikának meg kellett kapaszkodnia a műszerfal peremében. Béla a szeme sarkából figyelte. Unott arcot vág, mintha nem zavarná, hogy ugrál alatta a kocsi. ö vette le a gyertyákról a pipákat. Biztos, hogy ő volt. Azt akarta, hogy telefonálhasson és találkozzanak. Jó. Mindig így csinálja, ha észreveszi, hogy tetszik valakinek, mondjuk egy autószerelőnek? Szép nő, remeg a vékony kosztümkabátja alatt a melle, ahogy a kocsi rázkódik alatta. Nem könnyű nő, azok nem így néznek ki és nem így viselkednek. Játszani akar. Ugratni a szerelőt, aki reggel piszokul zavarban volt a szájába illesztett Pali Mail cigarettától. Önagysá- ga ráér, ma délutánra éppen nem volt semmi dolga, valamivel agyon akarja csapni az időt, és majd este elmeséli a pacákjának, mivel szórakozott, és jót fognak mulatni az eseten ... Érezte, hogy homlokcsontja alatt a fejében valóságos feszüléssel sűrűsödik a düh, ami csak nagy ritkán mozdul meg benne, mindig olyankor, ha vagy azt veszi észre, hogy kitolnak vele, vagy olyasmi derül ki, hogy hülyének nézik a magára parancsolt csöndes nyugalma miatt. Visszakapcsolt, gázt adott, és éles ívben — hadd sírjanak a gumik a kerekeken — kikanyarodott a Baross utcára. Átkígyózott a trolibusz és a szembe rohanó teherautó között, s amint szabaddá vált előtte az út, megeresztette a kocsit, amíg a sebességmérő mutatója el nem érte a skálán a nyolcvanast. A villany- oszlopokon és az úttest felett feszülő tartókon pislogni kezdtek a higanygőzlámpák és neoncsövek. Bekapcsolta a világítást. A Körút sarkán már váltani készült a rendőrlámpa zöldje. Gázt adott, a Renault elérte a kilencven kilométert, de így is sárga volt már a lámpa, amikor átfütyült az útkereszteződésen, tovább, a belváros felé. Miért nem kérdezi meg, hogy mire való ennyire hajszolni a kocsit és egyáltalán, hová ilyen vágtában? Már nem támaszkodik a műszerfalnak, kényelmesen hátradőlt az ülésen, s mintha mosoly bújkálna a szája sarkában. Behúzott a kocsival a Kálvin tér körforgalmába, hallotta, hogy mögötte egy szívbajos Trabant csikorogva fékez miatta, s ahogy kikanyarodott a körforgalomból, megint felpörgette a motort: csaknem üres az utca, hadd visszhangozza a Renault egészséges zúgását az egyetemi templom, a Károlyi-palota, és mire odaér a Ferencesek templomához, éppen ki fog gyulladni a lámpán a zöld nyíl, fékezés nélkül fordulhat balra, az Erzsébet-híd felé. A híd karcsú pilonjai szinte fehéren csillogtak a higanygőzlámpák nappali fényében, szemben a Gellérthegy oldalán reflektoroktól szikráztak a vízesés nedves sziklái, szúfolt autóbuszok erőlködtek a híd ívének emelkedőjétől, az úttest közepén egy utcaseprő hátán sárgán és . fehéren foszforeszkáltak a világító mellény csíkjai, a korlátokra könyökölve párok bámulták a mélyben vibráló vizet... — Kitűnően vezet... csak kissé szabálytalanul, főleg ami a megengedett sebességet illeti. Látta a szeme sarkából, hogy az asszony már jókedvűen mosolyog, mint aki élvezi ezt a száguldást. — Jó nézni, hogy' maga érzi ezt a kocsit. Pedig mégiscsak idegen jármű. Köszönöm, hogy megko- csikáztat. — Erika a karórájára nézett. — És ha kérhetek valamit, csinálja úgy, hogy a Várban kössünk ki... (Folytatjuk.)
