Petőfi Népe, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-10 / 84. szám

1977. április 10. • PETŐFI NÉPE • S Magyarország és a változó világgazdaság Interjú dr. Bognár József akadémikussal, az MTA Világgazdasági Kutató Intézetének igazgatójával Magyarország „nyitott gazdaságú” állam, ami azt jelenti, hogy mindennapi életünkben, a gazdasági szférában nagyon nagy szerepet játszik a' nemzetközi kereskedelem, a más országokkal fenntartott kapcsolatrendszer. Hazánk és a vál­tozó világgazdasági környezet szerves — és számunkra igen lontos — kapcsolatáról adott interjút a Központi Sajtó- szolgálatnak dr. Bognár József akadémikus, az MTA Világ- gazdasági Kutató Intézet igazgatója. — Miért beszélünk a világgaz­daságban korszakváltásról? — A világgazdaságban végbe­menő korszakváltásnak lényege­ben három alapvető jellemzőjét emelném ki, hozzátéve, hogy a változás nyomán megváltozott a közgazdasági jelenségek tartalma és egymáshoz való viszonya is úgy, hogy meg kellett változtatni magukat az elemzési módszere­ket is. Első jellegzetességként emlí­tem, hogy új, egész Földünket át­fogó problémák jöttek létre, kö­zülük soknak a megoldása — ilyenek például a környezetszeny- nyezés gondjai — világméretű összefogást követel. A szakiroda- lomban gyakran használt hason­lattal élve Földünk olyan űrhajó, amelynek sorsáért valamennyi rajta utazó felelősséggel tartozik. Az említett új problémák már nem oldhatók meg a nemzetközi kapcsolatok jelenlegi rendszeré­ben, amelyeket a nemzetek, álla­mok kétoldalú kapcsolatai jelle­meznek. Ez persze nem azt jelen­ti, hogy a nemzetgazdaságokat ki kell hagyni a rendezésből, hogy tőlük, érdekviszonyaiktól függet­lenül kell bizonyos változtatáso­kat az emberiség érdekében vég­rehajtani. A második jellemző: nőtt az egyes nemzetgazdaságok kölcsö- lítQSo.függősége. .;Ez megint?űjfajta - döntési....rendszert kíván, i Jelenleg még igen nagy mértékben nem­zetgazdasági kategóriákban gon­dolkodunk. Viszont az egyre erő­södő kölcsönös függőség követ­keztében figyelembe kell venni a más országok gazdaságát érő ha­tásokat is. Talán a fejlődő orszá­gokban a legerősebb ennek az új­fajta függőségnek az érvényesülé­se, de a mai világgazdasági hely­zet a szocialista országokban is bizortyít ia: kölcsönösen egymásra vagyunk utalva. A harmadik sajátosság: noha világunk a kölcsönös függőség növekedése felé tart, mégis az egves nemzetgazdaságok fejlettsé­gi szintje, az ott élő emberek életkörülményei mindinkább el­térnek egymástól. Egyes fejlődő országokban például nemhogy elő­relépnének. de stagnálnak, vagy visszafelé haladnak. Kölcsönösen függő világunkban ilyeneket nem lehet hosszú ideig elviselni! Vé­leményem szerint éppen ezért el­sősorban a harmadik világ növe­kedésének a feltételeit kell biz­tosítani. Ezek a problémák a vi­lággazdaság jelenlegi rendszeré­ben nem megoldhatók, mert ép­pen ez a rendszer hozta létre a kiáltó különbségéket. Valami másra van tehát szükség, új vi­lággazdasági rendszerre. — Milyen legyen az új világ- gazdasági rendszer? — Szakkörökben, nemzetközi fórumokon folyik a vita az új világgazdasági rendszerről. Lé­nyegében két dolgot kell egyesí­tenie: egyrészt a jelenleginél töb­bet kell termelnie, több gazdasági energiát kell létrehoznia (mert az emberiség lélekszámú hatalmas tempóban nő, 1970 és 1980 között 800 millióval gyarapszik; 700 mil­lióan közülük a, fejlődő országok­ban születnek és nőnek fel), másrészt igazságosabban kell el­osztani, amit világméretekben megtermelnek. A szakemberek többfajta nézetet képviselnek; vannak akik teljesen új világ- gazdasági rendszer megteremtése mellett érvelnek, mások pedig külön akarják választani a terme­lési és az elosztási szférát a vi­lággazdaságban. Valószínű, hogy bizonyos kérdéseket szét fognak választani, márcsak azért is, mert vadonatúj világgazdasági rend­szer bevezetése — mint minden új — bizonyos kockázattal, átme­neti „bejáródási” nehézségekkel jár együtt, s a jelenlegi .probíé­«áritól Ä« átmeneti, gyakorló időszak beik­tatása. — Magyarország fokozott mér­tékben sebezhető a nemzetközi gazdasági helyzet hatásaitól. Hogyan védhetjük ki a kedve­zőtlen jelenségeket, hogyan al­kalmazkodhatunk az új hely­zethez? — Magyarország alapvetően nyersanyagokat importál és kész­termékeket exportál. Emiatt szá­munkra a hetvenes évek elején kezdődött nyersanyagár-változás kedvezőtlen hatású. 1974-ben pél­dául 15 százalékkal romlott kül­kereskedelmi cserearányunk (va­gyis behozott áruinkért viszony­lag többet kellett fizetnünk a világpiacon, míg export-terméke­inkért nekünk nem fizettek töb­bet). Külgazdasági kapcsolata­inkra érzékenyek vagyunk: ezt jelzi, hogy külkereskedelmünk számottevő hatással van nemze­ti jövedelmünk nagyságára, be­ruházásainkra és fogyasztásaink­1 Fejlődik a kiskunsági szövetkezetek érdekképviselete MÉRLEGEN A TESZÖV MUNKÁJA Tízévesek a mezőgazdasági szö­vetkezetek érdekképviseleti szer­vei, a területi szövetségek. Az MSZMP I?í. kongresszusa után alakultak' meg országszerte, s lét­rehozásuk feltételeit az 1967-ben megjelent III. számú törvény sza­bályozta. A szövetségek egyesülé­se óta a megyében két TESZÖV működik: a bácskai és Duna- molléki, valamint a kiskunsági. Ez utóbbinak a néhány éves te­vékenységét tárgyalta meg Kecs­keméten az a koordinációs érte­kezlet. amelyet az MSZMP kecs­keméti járási végrehajtó bizott­ságának kezdeményezésére a já­rás állami, társadalmi és tö­megszervezeti vezetőinek részvé­telével tartottak meg. A Kiskunsági Szövetkezetek Területi Szövetsége 50 téesz, 36 szakszövetkezet 340 ezer hektáros érdekeltségi területén tevékeny­kedik. Az újabb jogszabályok ér­telmében a közös gazdaságokon kívül ' 9 mezőgazdasági társulás is tagja a TESZÖV-nek. Ezek kö­zül 33 szövetkezet és 2 társulás működik a kecskeméti járásban, elég kedvezőtlen adottságok mel­lett. Ebben a térségben igen ala­csony a föld termőképessége, és a közös gazdaságok területét sok ezer tanya tagolja, nehezítve az üzemi termelés lehetőségeit. En­nek ellenére kiemelt program a szőlő- és gyümölcstelepítés, vala-. mint a zöldségtermesztés fejlesz­tése. Az V. ötéves tervben kezdődő és 1982-ig vállalt szőlő- és gyü- mölcstelepítésből a megyei elő­irányzat egyharmada a kecske­méti járásban valósul meg. Körül­tekintő munka indult meg e nagy feladat — 5 ezer hektár szölő- és gyümölcstelepítés — végrehaj­tása érdekében Izsákon, Lajosmi- zsén, Tiszakécskén, valamint a járás többi községének mezőgaz­dasági nagyüzemeiben. Az állami és szövetkezeti gazdaságok, ÁFÉSZ-szakcsoportok, háztáji termelőÜ az idén 10 ezer tonná­val több zöldséget termesztenek, mint 1976-ban. A TESZÖV segíti a kiskunsági szövetkezetek és más gazdálko­dó egységek együttműködését, a közös beruházások megvalósítá­sát, szárító üzemek és más gaz­dasági létesítmények építését, ra egyaránt. Országunk alap- problémája: gazdasági adottsá­gainkon nem tudunk változtatni, éppígy nem tudjuk befolyásolni a világgazdasági helyzetet sem. Mit kell tehát tenni a gazda­ságnak, hogy a cserearány-vesz­teséget kiegyenlítse? (Tegyük hozzá, arra számíthatunk, hogy a jelenlegi világgazdasági tenden­cia — tehát a viszonylag magas nyersanyagárak — tartós marad.) Széles körű vizsgálatokat végez­tünk, amelyeknek végkövetkez­tetése: lényeges szerkezeti vál­toztatást kell végrehajtani a ma­gyar exportban. Különösen a Nyugatra kivitt termékeink szer­kezete korszerűtlen, azaz: ala­csony a magas feldolgozottságú, vagy műszaki fejlettségű kész­termékek aránya. Adottságaink mellett nincs más út, mint keve­sebb nyersanyagból több, kvalifi­káltabb munka hozzátételével nagyobb értéket létrehozni. Ezzel egyszerre növelhetjük termelé­kenységünket és exportbevételein­ket a világpiacon. Természetesen az exportszerkezet megváltozta­tását a világpiaccal összhangban kell megvalósítanunk. Már a be­ruházások eldöntésekor figyelem­be kell venni azt a néhány terü­letet, amelynek a fejlesztése kor­szerű exportszerkezetünk magja kell, hogy legyen. Ügy gondolom, hogy ilyen kiválasztott, előnyben részesített iparággá fejleszthetjük Magyarországon a gépipart, a vegyipart és a szélesebb értelem­ben vett mezőgazdaságot (a me­zőgazdasági feldolgozóipart). Emellett az export „kiszolgáló” formákra, szervezetekre is na­gyobb figyelmet kell fordítanunk, korszerűsíteni kell piaci szerve­zeteinket, kereskedelmi kapcsola­tainkat, annál is inkább, mert a jövőben az exporttermékek nagy része még inkább bizalmi cikké válik. Nagy a verseny a világpia­con! A vásárlók külön kiegészí­tő juttatásokat is kívánnak, tehát nemcsak a minőségre, hanem az áruexporttal együttjáró szolgál­tatásokra is nagy figyelemmel kell lennünk. A világkereskede­lemben mindinkább tért hódít a komplex export (például teljes kórház kivitele, laboratóriummal, műszerekkel, kisegítő berendezé­sekkel), erre a magyar külkeres­kedelemnek az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítania, mert ez az exportforma kifizetődik. összegezvén tehát külgazdasági tevékenységünket, azt mondanám: a múltban elsősorban hiányzó cikkeket importáltunk. A jövő­ben fokozatosan szemléletválto­zásnak kell tért hódítania, azaz technológiát kell importálnunk, hogy ily módon gyorsabban fej­lődjünk, s szélesítsük saját, kor­szerű exportképes termékeket elő­állító ipari bázisunkat. — Professzor úr! Köszönjük a beszélgetést. D. P. szorgalmazza az agrokémiai köz­pontok megalakítását, az áruke­zelésre, terméktárolásra, forgal­mazásra szolgáló társulások szé­lesebb körű működését. Az utóbbi években terjed az iparszerű termelés a kecskeméti járás, s általában a kiskunsági szövetség körzetében. Mind több közös gazdaság társul a bábolnai, a bajai, a babarci kalászos ga­bona és kukorica —, a soroksári paradicsom-, az ócsai cirokter- melési rendszerhez, vagy csatla­kozik a szőlő-gyümölcstermelési rendszerekhez. A kiskunsági szövetkezetek termelést korszerűsítő, áruterme­lést növelő tevékenységét kell a jövőben hathatósabban előmozdí­tania a területi szövetségnek. A járási koordinációs bizottság vé­leménye szerint a tudományos kutatómunka eredményeinek nép­szerűsítése, elterjesztése, a mező- gazdasági szövetkezetek verseny­szervező munkájának, szakember- ellátásának, valamint a társadal­mi tulajdon fokozott védelmének segítése a szövetség legjelentő­sebb feladata a jelenben és a jö­vőben. K. A. VAJDASÁGI ÉS BUDAPESTI VENDÉGSZEREPLÉS, DEBRECENIEK BEMUTATKOZÁSA, CSEREELŐADÁS SZOLNOKKAL Változások a színház programjában Kedden reggel négynapos ju­goszláviai vendégszereplésre in­dul a Kecskeméti Katona József Színház társulata. A vajdasági testvérszínházak meghívására a Mandragora című darabot „vi­szik” magukkal. Aznap este a zombori népszínházban, szerdán az újvidéki magyar színházban, csütörtökön pedig a szabadkai városi színházban tartanak elő­adást. A székhelyen, Kecskeméten, eZ idő alatt a debreceni Csokonai Színház együttese mutatkozik be. Kedden és pénteken két-két elő­adásban Kori Wittlinger: Ismeri a tejutat? című kétrészes, mo­dern színpadi játékát láthatja a közönség. Mint köztudott, megváltozott az eredeti éves műsorterv, s Peter Hacks: Bábjáték vérre 1 című drá­mája helyett Neil Simon: Furcsa pár című víg játéka kerül bemu­tatásra. A szórakoztató, fordula­tos és vidám színművet Ruszt József rendezi, a főszerepeket Fe­kete Tibor és Major Pál alakít­ják. A bemutató időpontja ápri­lis 29. Ezt megelőzően azonban ápri­lis 23-án szombaton egy újabb premierre kerül sor. Peter Hacks Lotte című, Goethe korában ját­szódó monodrámájának címsze­repét Szakács Eszter játssza, a rendező Csiszár Imre. A darab következő három előadását — kí­sérleti jelleggel — az éjszakai órákban tartják meg a nagyszín­házban. A társulat már készül a május­ra tervezett fővárosi vendégsze­replésekre is. Budapesten a Nem­zeti Színház színpadán két-két előadásban mutatják be a VIÍ. Gergely, a Mandragora és a Lot­te című színműveket. A szolnoki Szigligeti Színházzal kötött meg­egyezés alapján májusban Kecs­kemétre látogat a társulat, s a megyeszékhelyen is bemutatják Shakespeare nagy sikerű Athéni Timon című drámáját Piróth Gyula címszereplésével, Székely Gábor rendezésében. A vendégfellépést a kecskemé­tiek Németh László VII. Gerge­lyének szolnoki előadásával vi­szonozzák. Döntött a társulat vezetősége a péntek este betegség következté­ben elmaradt előadás megismét­léséről is. A De ki lesz a gyilkos Odry-bérletes előadás pótlására április 22-én, pénteken este ke­rül sor. —is • Kecskés Józsefné • Marsai Vincéné. • Kővágó Kálmánná. *# Sztruhár Lajusné. A késő délutáni busz utasainak csevegése kellemes zsongássá ol­vad össze. Hatása bizonyára min­denkinek ismerős: gondolattala- nul eleresztve magam, ülök. Jó közérzettel. Talán, mert amit a tudat egész napon befogadott, most osztályozódik, ülepedik az agy-raktárban. .. Egyszercsak mögöttem valaki lelkendezve szól: — Nézd, milyen csodálatos! Távolból, mint tündér-felhők, olyanok a virágzó gyümölcsültet­vények. És a gabonatábláknak az a sokféle üdezöld árnyalata!... Lám, más is érzi, ami bennem egész napon át bújkált, ami Pe­tőfi szép soraiban őrzötten újra és újra tudatom felszínére tüle­kedett: „ ... /Oly szép ország, oly virító, / Szemet-lelket andalí- tó/U.. ” S máris felélénkültén újra élem, szinte filmként perge- tődik vissza aznapi minden él­ményem. □ □ □ A miskei határból a faluba ka- rikázó bőszoknyás asszonyok hosszú-hosszú sora. A kerékpár­kormányok mindegyikén elemó- zsiás szatyor. Arcuk szélcserzett és napbarnított. Kedvesek, aho­gyan búcsúzóul visszaintegetnek, miközben komótos-egyenletesen tapossák a pedált. Ösztönös- okosán bánnak a tízórás műszak után maradt erejükkel. Hisz’ sok­mindenre kell még, mielőtt a másnapra valót összegyűjtve, nyugovóra térnek! Csörgő Istvánné, a Dobó Katica brigád, 57 évesen is derék kiál­lású vezetője, azóta egysoron biztosan végzett a hátsó konyha meszelésével. Lehet, már a házi kiskertben hajladozik, pótolja a még elmaradt veteményezést. Ho­gyan is mondta ott, az üvegházak mellett? „Eközben száradnak a falak, második soron lerne?zelni pedig villanyvilágnál is lehet...” □ □ □ Ott állok az asszonyok gyűrűjé­ben a Március 15 Tsz palánta­nevelő telepén. A paprika­magvak már az éltető föld­ben. 'Az üvegházak közötti zsenge gyom karaszolását alig­hogy abbahagyott asszonyok némelyike egymásra tett dolgos, eres kezekkel a kapanyélre tá­maszkodik. Van, aki fél karját hátra, derekára csúsztatja, mintha sajgását így akarná leplezni. Fáradtságáról azonban egy pa­naszszó sem hangzik el. Arcuk csupa érdeklődés. Csak amikor felteszem a kér­dést: hogyan is zajlott le a tan­folyam első napja? — akkor né- hányan elrebbennek a körből. Az ottmaradók közül pedig valaki megjegyzi: — Máma minden munkacsa­patban a tanfolyamosokat kér­dezték. Egész nap erről ment a szó. Vitatkoztunk is... Hogy mi­ről? Hát például az ember szár­mazásáról ... — Vajon Mácsai Vincéné, a Tyereskova brigád tagja, hogyan szánta rá magát a tanulásra? — Az igazat megvallva, nehe­zen. Mondták a tsz-ben, jelent­kezzünk minél többen. Hogy ne csak a férfiak tanuljanak. A fér­jem is itt, a tsz-ben, a tehené­szetben dolgozik. Egy lányom, meg két kicsi unokám is van. Fiatalon, mondjuk a felszabadu­láskor, dehogyis gondoltam vol­na, hogy majd 48 éves fejjel ta­nulásba kezdek. De nagyon ér­dekes volt. Otthon mindjárt elő is vettem a könyvet... — Főleg, amit a párttitkár elv­társ mondott, az volt nagyon ér­dekes! — veszi át a szót egy csu­pa derű menyecske, akiről Be- szedicsné Rózsika, a tsz személy­zetise, s egyben oktatási felelőse elárulja: Kővágó Kálmánná tag­ja a tsz-vezetőségnek, s Drág- szélen szinte minden társadalmi munkában benne van a keze... Sztruhár Lajosné, a tsz-nőbi- zottság elnöke mosolyogva bólo­gat Kővágóné szavaira, aki hoz­záteszi : — Sztruhárné Mariska már párttag, neki biztosan nem je­lentett újat. De nekünk csak­ugyan érdekes volt, amit a tár­sadalmi formák fejlődéséről a párttitkár mondott. És amit ha­zánk zöldségellátásáról hallot­tunk, hogy évente mennyit fo­gyaszt egy személy, hogy meny­nyire nagyon fontos a több ter­melés. Meg hogy melyik zöldség milyen csoportba tartozik, évelő-e és a többi... El is határoztuk, az előadás után, hogy brigádunk­ból, a Március 11-ből egy társ­nőnket még megagitáljuk, legyen ki a ne’gy venes létszám ... Hogy a férjem mit szól? A lányommal együtt örül, hogy tanulok. — Minálunk is a férjem és a lányom volt rajta, hogy menjek csak, járjak arra a tanfolyamra — ' veszi át a szót Sztankó István­né. Közben valaki megjegyzi: Hodovánnét is a férje íratta be ... Sztankóné pedig így foly­tatja: — Én hadakoztam ellene. Nem is tudom, miért. Ügy voltam ve­le, nem nekem való már. Meg a félelem, az idegesség ... Olyan fejfájás fogott el az előadás után, hogy csillapítót kellett kérni. De otthon aztán egész este erről be­szélgettünk. A lányom magyaráz­ta, hogy mi az: egysejtű, kétsej- tű... A Dobó Katica brigádból — a fiatal, de már nyolcadikos nagy­lány anyja — Kecskés Józsefné a szóvivő: — Amikor a szervezés volt, hogy legyen tanfolyam, a fiatalok akarták a legjobban. Aztán meg­ijedtünk. jobban mondva megle­petés volt, hogy kezdődik. De mentünk! Azt elméletileg is meg­érteni, hogy mit, miért, amit itt, a határban gyakorlatban csiná­lunk, nemcsak a tsz-nek, nekünk is hasznos. Még ha a tanfolyam után nem is jár nagvobb pénz­zel. Mert többet érünk!... Hirtelen azon kapom magam, hogy jegyzetfüzetemben lapozok. Miért is? Segítségével felidézni a miskei tsz-ben negyven asz- szony részvételével folyó palán­tanevelő és zöldségtermesztő tan­folyam előzményeit. Megvan! □ □ □ Beszedicsné Rózsika, a tanfo­lyam vezetője így beszélte el: — Tavaly huszonnégy résztve­vővel a férfiaknak szerveztünk növénytermesztő-gépész szakmun- kástanfolyamot. Nem maradhat­nak el a nők sem, hiszen a tsz nagy területen termel zöldséget; egyike az országosan kijelölt mo- dell-gazdaságoknak. A zöldség- termesztésben csaknem kétszáz asszony dolgozik! Ezért kezdemé­nyezte a pártvezetőség — benne van a cselekvési programunkban —, hogy húsz résztvevővel tan­folyamot a nőknek. Az ősszel nőbizottsági ülésen szerepelt a téma, amely egy kis viharocskát is kiváltott. Egyik társnőnk, aki előtte hathetes tan­folyamon volt távol a családjá­tól, megjegyezte: ne is próbál­kozzunk vele, ezt nem lehet el­várni a nehéz munka mellett; itt tanulni senki nem akar. Persze, letorkoltuk: legalább hallgasson, ha segíteni nem tud! A döntés végülis egységes volt; a kilenc­tagú nőbizottság támogatást ígért. Sztruhárné Mariskával irány a területre, a paprikasze- dókhöz: jelentkezzenek a tanfo­lyamra. Nem. Ezért, meg ama­zért. Mégis, mire a következő brigádhoz értünk, már feljegyez­hettünk néhány nevet. S így ment sorra. Aztán boldogan utaztam Kisfáiba: huszonnégy jelentkező! Az igazgató megjegyzi: harminc személy esetén van megyei tá­mogatás is ... Ez nem lehet probléma! Ki, a káposztatisztítókhóz! A meggyő­zés nem ment könnyen, de végül- is harmincnyolc jelentkező. És március 22-én 8 órakor tanfo­lyamnyitó! Előtte tíz perccel a teremben még senki... Hogy mit éreztem, nem tudom visszaadni. De azt sem, amikor pont nyolckor egy csapatban érkezve, elfoglalták a termet. Állami érvényű, betanított munkás végzettséget ad a tanfo­lyam. Háromszáz órájából száz a kertészeti szakelmélet, amelyet elnökük, Miskolczi János oktat. A politikai tananyaggal 20, a mun­kaszervezési, illetve munkavédel­mi tudnivalókkal 10—10 órában ismerkednek az asszonyok; 160 óra pedig a gyakorlati foglalko­zásra szolgál. Júniusban lesz a vizsga... □ □ □ Üticélomhoz érve rájövök: hogy biztosra veszem a negyven asz- szony vizsgájának sikerét, s ez a tudat nagyon Is hozzájárul a jó közérzetemhez. Perny Iréa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents