Petőfi Népe, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-07 / 81. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 19TJ. április 7. Beszélgetés - a beszélgetésről Ügy kezdtük Kókai Ferenc elvtárssal, a Bács megyei Álla? mi Építőipari Vállalat pártbizottságának titkárával, hogy — a beszélgetésekről beszélgettünk. Igen — arról az eszmecseréről, ami hét alapszervezetüknél a tagkönyvcserét megelőzte, s végeredményben folytatódott a tagkönyvkiosztó ünnepélyes taggyűléseken. A beszámoló taggyűléseken pedig már arról is számot adtak a vezetőségek, hogyan hasznosítják a beszélgetések tapasztalatait, miként élnek a párttagság javaslataival, tanácsaival. Most már a tanulságok tettekre váltása folyik. Lássunk néhány sommás megállapítást. Kókai elvtárs elmondotta, az elvtársi eszmecserék szükségesek voltak, ezekre a párttagság nagy többsége igényt tartott. A beszámoló taggyűléseken mind a párt szervezeti életében, mind a vállalat gazdasági tt vékenységében előrelépésről adhat*- \ számot. A tagsággal folytatott beszélgetés hatását a vezetőségi beszámolók is tükrözték. Sokkal konkrétabbak voltak, a gazdasági egységek munkáját tükrözték, ennélfogva elevenebb állásfoglalásra, következtetésekre. kézzelfoghatóbb javaslatokra adtak módot. Rendszeresen szót érteni — Erre mondhatjuk joggal, hogy színvonalasak is ezért lehettek. Ezelőtt mi volt a beszámolók hibája, Kókai elvtárs? — Korábban igen erős törekvés volt, hogy a beszámolókhoz adjon vezérfonalat a pártbizottság. Kaptak is bizonyos vázlatot, amire azitán — kényelmesebb volt így — egy sereg általánosítást húztak. A vállalat egészének munkájával kapcsolatos megállapításokat, amelyek az alapszerve- T«-thez tartozó gazdasági egységeit közvetlen feladatai, problémái szempontjából távolinak tűntek. A pártcsoportokban elhangzott vélemények, a területüket érintő kérdések fehéren-feketén való felvetése, az azokkal összefüggő észrevételek, indítványok összegezése szinte objektíve vezetett oda, hogy a beszámolók a sa;,át terület élő kérdéseivel foglalkozzanak. — Azaz, így tükrözi a beszámoló, ha a tagság véleményére is épül. Ami a vezetőségeket is meggyőzi, hogy nemcsak érdemes, , de szükséges is a rendszeres szótól tés, a vezetőségek és a párttagság közötti szorosabb, közvetlenebb kapcsolat. Mi az igazi aktivitás? — Említsen egy-két olyan gondolatot Kókai elvtárs, ami fölött vita is folyt, keresték a helyes álláspontot. — Egyik felszólaló megkérdezte, mi az igazi aktivitás? Abból áll-e, hogy egyik-másik elvtárs „állandóan hozzászól”? Mert akadnak olyanok, akikről előre tudjuk, miről fognak beszélni Mások a hallottakból ismételnek Persze, hogy az is értékes tettre- készség, ha valaki egy elvi kérdést több oldalúan is kifejt. Ha következetes álláspontját adja elő fontos döntéshez. Ez is nélkülözhetetlen aktivitás, amikor felszólalásban nyilvánul meg. A nézetek szembesítése, ütköztetése, egyeztetése során úgy foglaltak állást az elvtársak: az a legdöntőbb az aktivitás megítélésénél, hogy valaki teljesíli-e és hogyan — páirtmegbízatását. — Nagy igazság. Furcsa is volna, ha egy forradalmi párt tagságának aktivitása csak abban merülne ki, hogy ki-ki a soron levő rendezvényen hozzászólna, de hogy aztán két pártnap vagy taggyűlés között tett-e valamit, amivel mint kommunista is hozzájárult az élet jobbításához, a változtatáshoz — termelésben, az emberek formálásában — az már csupán „mellékes” lenne... De hogy egy elvtárs pártmegbí- zatásánalk eleget tehessen, ahhoz feladatot is kell kapnia. Ugye, ez evidens, kézenfekvő? — Természetesen. Nagyon bölcsen adtak ennek hangot a párt- csoport-megbeszéléseken is az elvtársak. Ügy fogalmazták meg, hogy az alapszervezet munkájának színvonalemelkedése nem egy-két, minden feladatot magára vállaló vezetőségi tag, nem is egyedül a vezetőség, hanem az egész párttagság aktivizálódásának növekedésétől függ ... Hogy ne csak a „könnyebb” tevékenységi forma, a gyűléseken való hozzászólás legyen a tevékenység, ,mércéje^. „ipin.den párttagnak adni kell feladatot. Ezért' párttag. Okos, ■ hasznos. ■ dialekti-“ kus gondolkodásra valló véleményt ma mát* igen sók párton- kívüli is tud mondani rendezvényeken. A kommunista párt tagja éppen azzal, az alapszervezetéi ől számára kiszabott tennivalóval adja a pluszt, az előbbre • Derűs beszélgetés a kecskeméti városközponti építkezésen. Balról jobbra: Adorján László műszakvezető. Kókai Ferenc, a vállalati pártbizottság titkára, Ludvigh Zoltán építésvezető és Prókai László munkahelyi főgépész. (Tóth Sándor felvétele) vivőt, a tudatos beavatkozást a társadalom javát szolgáló tervek elgondolások célbavitelére. Munkaadás - számonkérés — Van-e már rá példa, hogy valamelyik alapszervezetben ilyen értelmű tanulságot vont le magának a vezetőség? — Igen, a hármas alapszervezetnél. Elővették a tagság „névsorát”, s egyenként néztek utána, van-e mindenkinek) — és milyen pártmegbízatása? Egy-két meglepetés emellett is érte őket. Nem tudták egyik elvtársról, hogy tanácstag is —, s hasonló más „felfedezésre” is jutottak. A lényeg azonban most már az, hogy az is kapott pártfeladatot, akinek eddig nem volt. Természetesen, arról is határoztak, hogy félévenként értékelik, ki — hogyan teljesítette, amit vállalt. 'élJr^^ÍaSS?át?1fWÍnysóg; Jígy éleven 'a kéf) a' cselekvési egység tartalmáról, tehát, hogy csakugyan fennáll-e a tettek egysége, nem elégedtek-e meg csupán a szándék egységével... De gondolom, az alapszervezeti vezetőség munkájáról k őszinte véleményt mondtak az elvtársak? A titkár ne legyen „mindenes” Van nekik is mit hasznosíta- niok. Ha csak azt a fontos tanácsot vesszük, hogy a reszortok jobb, céltudatosabb, s mondjuk ki, elvtársibb megosztásával tegyék hatékonyabbá irányító munkájukat. Volt már szó olyan vezetőségi tagokról, akik az ég adta világon minden munkát vál- lukra vesznek, aminek természetes következménye, hogy kifáradnak, csak felszínesebb elintézésre képesek. Nem egy; alapszervezeti titkár fakadt ki idők folyamán: „Ennyi megterhelést nem bír sokáig az ember...” — Velük folytatjuk aztán így a beszélgetést: Látod, ezt se neked kellene elvégezni, azt is rég elintézte volna X elvtárs, ha megbízod vele, elvégre azért választották a vezetőségbe ... . .. Ennyit a párt szervezeti életével összefüggő néhány kérdésről, - Mivel Kókai Ferenc kiemelte, hogy a vállalat gazdasági életével, a termeléssel, nem kevésbé intenzíven foglalkoztak a BÁCSÉP kommunistái — sőt ez volt a munka középpontjában, legközelebb itt folytatjuk a beszélgetést. Tóth István Egy élet, száz veszély között A buszra vártunk mind a ketten, s ismerkedő félmondatokkal, az időjárást illető általánosságokkal indult a beszélgetés. Majd szó szót követett, s a tavasz- alkonyi óra, meg a kényszerű várakozás összehozott bennünket, ö megtudta, hogy újságíró vagyok, én meg örömmel értesültem arról, hogy egy különösen veszélyes szakma nyugdíjasa. Elváltunk azzal, hogy rövidesen újból találkozunk, beszélgetünk. Jó pár hét után került csak sor erre Horváth Gábor bácsi lakásán, Kecskemét szívében. « • * Riportalanyom tág teret szentel az eseményeknek, személyeknek vallomásában, míg eljutunk a századforduló évéig, amikor Horváth Gabika ámuló szeme először csodálkozott rá a hírős város kék egére... Gyermekkora nem hozott rendkívüli élményeket, de kamaszéveit befelhőzte a világégés. Már 19 éves volt, amikor behívták Kelenföldre, s ott géppuskás kiképzést kapott. A 20-as évtized első esztendei már jóval több örömet tartogattak. 1921-ben családot alapít, egy év múlva pedig nyolc pályázó közül egyedül érdemli ki. hogy a hivatásos tűzoltóság állományába kerüljön. * * • — Bizony, kezdetleges körülmények közt teljesítettük akkoriban a ránk bízottakat, de annál több igyekezettel, ügybuzgalommal. Húsz esztendőnél tovább foglalkoztam a vagyon- és élet- mentisnek ezzel a formájával. Azután jöttek az újabb háború egyre vészterhesebb hónapjai, s 44 márciusában Budapestre irányítottak, bombatűzszerész-tan- folyamra. Ahogyan szavaiból kitetszik, a „sereg” elit alakulatának számítottak, mind a megkívánt képességeket, mind a feladatok veszélyességét tekintve. Kéthavi elméleti és gyakorlati kiképzést kaptak a különféle robbanóanya-' gok, bombagyújtók ismeretéből, kezeléséből, hatástalanításából. Bizony ebben a tantárgyban a lazsálás könnyen az életébe kerülhetett a növendéknek. Horváth Gábor jeles eredménnyel fejezte be a tanfolyamot. — Sok emlékezetes esetet sorolhatnék a későbbi időkből. Hiszen akkor vált hadszíntérré az ország légtere is, kezdődtek a légiriadók, -támadások. Nemegyszer 18 mázsás bombákat is szórtak ... A háromféle gyújtószerkezettel ellátott aknabombák egész gyárrészlegek tönkretételére voltak alkalmasak. Se szeri, se száma, hány üzembe kellett napról napra kiszállnunk. » * « Külön tudomány volt a befulladt, fel nem robbant bombák hatástalanítása. A környékén felbontották a betont, s tapogató szondával keresték a lövedék, a bomba pontos helyét. Ha csak koccant az ásó, már „állj”-t kellett vezényelni. Aztán következett a gyalogsági ásó, s mikor végre rábukkantak, kézzel kellett megtisztogatni a földtől, homoktól a bombát. — Lassan, lánccal hoztuk a felszínre a gyakran több mázsás szörnyeteget, alátámasztva, óvatosan, vigyázva, nehogy a gyújtószerkezetét megsértsük. Majd a műszerládából előszedett fogók, kulcsok adták meg neki a „kegyelemdöfést". Persze más és más elbánást igényelt a propel- leres, vagy a csapódó-gyújtós, és megint mást a roppant veszélyes acetonampullás szerkezet. Ezernyi alkatrész, s megannyi fortélya, csinja-binja van ennek a szakmának. S ha lankad a figyelem, ha elnézünk valamit —, nincs tovább!... — Amikor 1944 szeptemberében hazakerültem Kecskemétre, itt folytattam a tennivalódat. Egy őszi estén légiriadót jeleztek a szirénák. Később derült ki, hogy valahol az árvaház környékén német katonai gépkocsik szegték meg az elsötétítés szabályait: kivilágítva parkoltak, s a szovjet gépek rájuk csaptak. Négy bomba robbant, kettő pedig befulladt. Az egyiket én hatástalanítottam. Jóval fogósabb eset volt, amikor — közvetlenül a város felszabadulásának előestéjén — a nagyállomásról jeleztek döglött bombát. Ugyanakkor egy robbanóanyaggal megrakott szerelvény néhány vagonja is fölrobbant, romos lett az állomás- épület, s égett egy raktár. Itt már egyszerre tűzszerészi és tűzoltói feladatoknak kellett eleget tennünk. * » * — Melyek a fő szabályok ebben az izgalmas, életmentő szakmában? — Biztos kéz, nyugodtság, szakmai tudás. De mindenek fölött kell, hogy az embert áthassa a tudat: minden mozdulatával életeket, értéket ment. Ügy érzem, a lakosság, a társadalom érdekében sikerült becsülettel helytállnunk. Horváth Gábor, aki egyébként a felszabadulás óta tagja a pártnak, nyugdíjaztatása után is hű maradt _tiszteletreméltó hivatásához: több üzemben is tűzrendészként tevékenykedett. Most pedig, egy fele]ősségteljes, nehéz munkában töltött élet alkonyán azzal az örömteli tudattal tekinthet végig emlékein, hogy sok száz ismeretlen ember hálája övezi őt és tűzszerész bajtársait. Jóba Tibor Lüktető tavak Kazahsztán sztyeppéinek valamennyi tava „lüktet”. Vízszintjük rendszeres időközökben emelkedik. majd csökken. A megfigyelések szerint a „lüktetés” Ciklusa kilene-tíz év. Az érdekes jelenség okát még nem tárták fel. de észlelték. hogy a sztyeppe tavainak vízszintje akkor kezd emelkedni, amikor Afrika természetes vizei kezdenek kiszáradni. A kazahsztáni tavak ..lüktetésének” gyakorlati haszna is van: több évre előre fel tudják mérni a vízszint várható alakulását. A tavaknak igen nagy a szerepük a falvak ivóvízellátásában, valamint az öntözés fejlesztésében. (BUDAPRESS — APN) Szívgyógyító központok Az Egészségügyi Világszervezet Kaunast, Litvánia második legnagyobb városát — Rotterdammal és Zágrábbal együtt — a szívbetegségek elleni harc nemzetközi központjává nyilvánította. A városban nemrég adták át az új kardiológiai intézetet, amelyben szakosított poliklinika, reanimációs, vagyis újraélesztő részleg és nagy számítóközpont is van, Kaunasban eddig is évente több mint 300 bonyolult szívműtétet végeztek, több esetben mesterséges szívbillentyűt „építettek” a beteg szívébe. A matematikusok és fizikusok segítségével a kaunasi orvosok olyan berendezést szerkesztettek, amely automatikusan rögzíti a vérnyomást, a pulzusszámot, egyidejűleg több elektrokardiogram- mot készít. Algoritmusokat — vagyis speciális „nyelvet” — dolgoztak ki az adatok komputerek segítségével történő elemzéséhez. A kaunasihoz hasonló gyógyító központ nyílik 1980-ban a köztársaság fővárosában, Vilniuszban is. (BUDAPRESS — APN) Változások, korszerűsítések (2.) Termelőszövetkezeti törvény A mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló. 1907-ben megjelent törvény a tsz-ek fejlődésének új szakaszát nyitotta meg. Az általános társadalmi, gazdasági haladás azonban a mezőgazdasági szövetkezetek helyzetében is lényeges változásokat hozott. Egyesülések folytán csaknem a felére csökkent a tsz-ek száma, megnőtt a földterületük, s bár összességében tovább fogyott, egy tsz-re számítva nőtt az az átlagos taglétszám. Együtt járt mindezzel, s a fejlett technika, a termelési rendszerek térhódításával, hogy az új helyzetnek már nem felel meg az ön- kormányzat korábbi rendszere, az alapelvként érvényesült közvetlen demokrácia módszerei a gyors és megalapozott döntések akadályaivá váltak. A törvény korszerűsítése éppen ezért az eddigitől eltérően szabályozta a vezető testületi szervek hatáskörét, s új, demokratikus fórumok létrehozását tette kötelezővé, közelítette egymáshoz a tagok és az alkalmazottak jogait és kötelezettségeit a munkavégzésben, módosította a tagok munkadíjazási rendszerét és a termelőszövetkezeti sajátosságok figyelembe vételével szabályozta a felelősségrevonás módját. Fejlesztve a szövetkezeti demokráciát Kiemeli a törvény a közös munkában való részvétel meghatározó voltát és a korábbinál erőteljesebben hangsúlyozza annak a fontosságát, hogy a mező- gazdasági termelőszövetkezet a népgazdasági érdekkel, a társadalmi célokkal összhangban működjék. A közgyűlésnek, mint a legmagasabb szintű testületi szervezetnek a hatáskörében maradtak a szövetkezet és a tagság életében legjelentősebb jogok. Egyidejűleg növekedett a küldött- gyűlés szerepe. A küldöttgyűlés döntései — a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozó ügyek kivételével — az egész szövetkezetre érvényesek. A demokrácia fejlesztése megkívánja, hogy a tsz dolgozói rendszeres tájékoztatást kapjanak, részt vehessenek a döntésekben és az ellenőrzésben. Ezért a törvény kimondja, hogy a munkahelyi közösségek legyenek azok a fórumok, amelyek biztosítják az említett feltételeket. A munkavégzéssel ösz- szefüggő jogok" és kötelezettségek ugyanolyan mértékben és módon illetik meg ezekben a közösségekben a dolgozó tagokat, az alkalmazottakat és a dolgozd családtagokat. Meg kell határozni: ki, miért felel? A vezetőség jogállása sem változott meg de a tsz működésének belső szabályzataiban pontosan el kell határolni a testületi vezetés és a szakmai irányítók hatáskörét, felelősségét. A szakvezetőkre tartozó kérdéseket csak kivételes esetekben vonhatja magához a választott vezetőség. Az eddiginél tágabb lehetőség van arra, hogy maga a tsz határozza meg, kiket minősít tisztségviselőknek, s kiket sorol az üzemi vezetők körébe. Kimondja a korszerűsített törvény, hogy folytatni és erősíteni kell a szövetkezetek egymás közötti, s az állami vállalatokkal „való sokoldalú ^.együttműködését. " Nem sorolja fel azonban az együttműködés formáit. utat nyitva ezzel a később megalkotásra kerülő társulási jogszabály jelenlegitől eltérő rendelkezéseinek. Számos egyéb intézkedés mellett foglalkozik a törvény módosítása a termelőszövetkezetek érdekképviseleti szerveivel is. A legutóbbi években az eredeti célkitűzéseket meghaladó igényekkel is jelentkeztek náluk a tsz-ek. Ezek egy részének a területi szövetségek és az országos tanács egyaránt eleget tettek, és jogszabályi rendezés jnélkül is helyes gyakorlatot alakítottak ki. Vannak azonban új, olyan jellegű t felad átok, amelyeknek* av megöl - dása jogi szabályozást kívánt. A társadalmi célok megvalósítását segítve A korszerűsített törvény kimondja, hogy az érdekképviseleti szervek munkájában jobban kerüljön előtérbe az össz-szövet- kezeti érdekek érvényesítése, s méginkább segítsék a társadalmi célok megvalósítását, a társadalmi és a csoportérdekek egyeztetését. Kiegészíti az eddigi rendelkezéseket a tagság kollektív érdekvédelmének kötelezettségével is. A termelőszövetkezetek törvényességi és ágazati felügyeletének egységes irányítása a mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter hatáskörébe került. Ez az intézkedés a felügyelet eredményességét segíti. G. P. KENDŐZETLENÜL: Értesítés! Egyre gyakrabban fordul elő Kecskeméten — s bizonyára máshol is —. hogy a postások, a DÉ- MÁSZ, vagy a DÉGÁZ pénzbeszedői úgynevezett értesítést hagynak a levélszekrényben. Ez az értesítés arról szól, hogy ott jártak, s különböző fenyegetések felsorolása után kérik, hogy a szóbanfor- gó díjat ekkor és ekkor, a nap mely óráiban hol fizetheti ki a jámbor fogyasztó. Miből adódik ez? Egyrészt abból, hogy a díjbeszedők, a postások is reggel nyolctól délután négyig, fél ötig vannak szolgálatban, amikor az emberek — a fogyasztók — ugyancsak dolgoznak, tehát ritka az a ház, lakás, ahol mindig tartózkodik valaki. Ebben az esetben jön az értesítés. A kisded cédula kézhezvételét követő napon aztán megindul a szaladgálás, a munkahelyi vezetőtől való kéredzke- dés. Nem tudnánk megszámlálni, hányán szaladgálnak naponta a városban ilyen kis értesítéssel, nehogy a beígért fenyegetés — áramnak, gáznak a kikapcsolása, a küldeménynek a feladóhoz történő visszaküldése stb. — valóra váljon. Vannak azonban olyan tapasztalatok is, hogy a házban a lakásban hárman is otthon tartózkodnak. A kapu ugyan zárva van, de a csengő működik. A látogató mégsem csenget, hanem kitölti az értesítést, bedobja, s a tisztelt címzett másnap inai a vasútállomáson levő postához a küldeményért. Hasonló a helyzet máshol, más szolgáltató szerveknél is. Meg sem kísérli a pénzbeszedő, hogy becsöngessen — hiszen otthon van a nagymama, a nagyfiú, vagy a lány stb. — hanem kitölti az értesítést az egész lépcsőháznak és angolosan távozik. Ez történt a minap egyik kecskeméti ismerősömmel is, aki másnap — főnökétől eltávozást kérve — rohant a DÉGÁZ szalagházi bemutatótermébe, ahol ki lehet egyenlíteni a számlát. Az ajtóra kiírt időben — amikor félfogadás lett volna — azonban senki nem tartózkodott a helyiségben. Elment délután is, de az üzlet akkor is zárva. Másnap viszont már lejárt volna a befizetési határidő, s érthetően félt a kedves ügyfél, hogy kikapcsolják a gázt. Mit lehetne, illetve mit kellene tenni? Nagyon is tisztában vannak az említett szolgáltató vállalatoknál azzal, hogy a fogyasztó dolgozik, s közöttük kevés az éjjeliőr, tehát legtöbben nappal űzik kenyérkereső foglalkozásukat. Mégsem a munkaidő után küldi díjbeszedőit, hanem a legreménytelenebb időben. Hány munkaóra megy veszendőbe azzal, hogy emberek szaladgálnak az értesítéssel. Hány embernek megy fel a vérnyomása, amikor megtalálja az értesítést a levélszekrényben, noha egész nap otthon tartózkodott? Az Állami Biztosító már rájött, hogy este, a késői délutánon kell megkeresni az ügyfeleket. A töh- biek még erre nem jöttek rá. Meg arra sem. hogy ha azt írják az ajtóra: félfogadás 3—5-ig, akkor tényleg legyen ott valaki. Mert mit szólna az illető, ha a befizetni szándékozó is értesítést hagyna ott? Bizonyára jót mosolyogna. Csakhogy hangsúlyozottan szolgáltató vállalatokról van szó. A szolgálat pedig mindig ahhoz kell igazodjon, amit szolgál. Jelen esetben a lakossághoz. — dorgál —
