Petőfi Népe, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-07 / 81. szám

1977. április 7. • PETŐFI NÉPE • I NŐTT AZ ÁLLAMI TÁMOGATÁS ÖSSZEGE Üjabb segítség a háztáji tehéntartóknak A megye tehénállományának még ma is több mint 40 százaléka a háztáji, illetve kisegítő gazdaságok tenyésztésé­ben van, annak ellenére, hogy 1972-től több mint négyezer­rel csökkent. A mezőgazdasági nagyüzemek feladata lett volna az ágazat fejlesztése annak érdekében, hogy a kis­gazdaságokból kiesett állományt pótolják. Ezt azonban csak részben tudták az elmúlt évben megvalósítani, az általánosan ismert okok miatt. Igen fontos feladat tehát a kisüzemi tehénállomány csök­kenésének megállítása, illetve mérséklése. Ennek érdekében az utóbbi időben ismét intézkedések történtek. Erről beszélgetünk Sántha La­jossal, a megyei állattenyésztési felügyelőség igazgatójával. — Ösztönző az elmúlt év vé­gén megjelent rendelet. amely szerint ez év január 1-től egy tehén évi tartása után 2500, és minden további jószág után évenként 5000 forint állami tá­mogatást kaphat a kistenyésztő. A támogatás összege eddig 1500, illetve 3000 forint volt. Ameny- nyiben az 1975. március 31-i ál­lapothoz viszonyítva növeli a te­hénlétszámot, s ezt négy évig vállalja, akkor előre igényelheti a teljes összeget. Ez húszezer fo­rint. Nőtt a vemhesüsző leellése után járó pénz is Ebből is látszik, hogy milyen jelentős az az összeg, amit a kis­NAPKÖZBEN: Kenyérpirító 1. KRÜDY-MÓDRA. A Mester, ki étvágycsináló leírásokkal tu­dott gyomorkorgást előidézni, így írt volna például a pirítósról. „Békefi, Angolhonban járván, megízlelte a tűzhelyek ajtaján át láng fölé tartott, késre fel­szúrt kenyérszeletek ízét is. Ha­zatérvén — a kolbász mintájára — sajátos recipét dolgozott ki, s a meleg, párolgó szeletkéket fokhagymával dörzsölte be, mi­előtt sült zsírral megkente vol­na.” Egyszóval: régen lángon készí­tették a pirítóst, e nagyszerű ét­ket, melynek hasznosságát ki­váltképp a túl sok gyomorsavval rendelkező férfiúk tudnák bi­zonygatni, ha efelől megkérdez­nék őket. 2. KORUNK VÍVMÁNYA. 1977-es számot nyomtak az idei kalendáriumok borítójára: tűz­hely csak kevés házban akad ma már, a gázlángon pedig megég, füstös lesz a kenyér. A technika úi és új termékekkel kápráztatja el a polgárokat. Például elektro­mos kenyérpirítóval is. bár a bol­tokban való megjelenésük • régeb­ben következett be. amint azt ebből az írásból sejteni lehetne. Szó ami szó, magam is vásárol­tam egy készüléket. Csillog, vil­log. 3. ILYEN EGYSZERŰ. Már­mint a kezelése, állítja a hasz­nálati utasítás. A gyakorlat pedig azt mutatja, hogy igaza van. vde az elmélet...! Hajai! „A ke­nyérszeletet — kezdődik a tudni­valók sora — felhelyezzük az ol­dalra kitolt tartósínre, amely az alsó részen elhelyezett vezető­sínnel van kapcsolatban. A fo­gantyúk segítségével betoljuk az oldalak közé a ken vérszel etet. A véghelyzetben a rugóval feszített szán kilincsmű segítségével elre- teszelődik.” A zseniálisan egy­szerűen megfogalmazott ismerte­tés e szavakkal feieződik be: „A pirítós szeletek elkészítésére kü­lönösen a speciális pirításra szánt kenyér alkalmas.” 4. MAGYARÁZAT. Mindjárt gondoltam, hogy nem holmi egy­szerű honpolgár számára gyár­tották a készüléket. Már csak azért sem, mert kötve hiszem, hogy bárki a boltban külön „spe­ciális pirításra szánt” kenyeret kérne (kérés nélkül is azt kap néha-néha). A tapasztalat azt mutatja ugyanis, hogy pirítóst csak két-három napos kenyérből érdemes sütni... Itt tartottam a töprengésben, amikor végre meg­világosodott előttem, hogy a használati utasítást műfordítás­ban olvashatja a vásárló. Nem tudom hogyan hangzik eredeti­ben a ..kilincsmű segítségével el- reteszelődik” szóhármas, de kö­rülbelüli magyar megfelelője már régóta közismert. ..A ten­geri herkentyű illeeetőiének a billegetőjének a ...” Amit — vé­lem — éppoly nehéz lenne mű­fordítani más nyelvre, mint ép­penséggel vissza... De — mint a példa is mutatja — korunk­ban nem ismerünk lehetetlent — már ami a fordításokat illeti. 5. AZ IGAZSÄG. Hozzá kell még tenni, hogy (mindezek el­lenére?!) a pirítóskészítő nagy­szerűen működik. Nyilván nem olvasta saját használati utasítá­sát. — Ballai — gazdaságok kapnak állami támo­gatás címén. Tavaly csaknem 40 millió forintot utalt ki a megyei felügyelőség. A pénzügyi bonyolí­tás ugyanis ennek az intézmény­nek a feladata. Várható, hogy az idén az említett összegnek több mint kétszeresét, mintegy 90 millió forintot juttatnak a ház­táji szarvasmarha-tenyésztés tá­mogatására. Március 15-ig mint­egy 10 millió forintot utaltak át. — A tenyésztői kedv fokozása és az értékesítési biztonság segí­tése érdekében a megyében is létrehoztuk az úgynevezett üsző­nevelő telepeket, ahol a háztáji­ból rendszeresen felvásárolt bor­iakat nevelik, majd vemhesítik, elsősorban a mezőgazdasági nagy­üzemek részére. Több mini tíz­Az Országos Szövetkezeti Ta­nács. a magyar szövetkezeti moz­galom megújított társadalmi ta­nácskozó testületé szerdán lar- totta a szövetkezeti kongresszu­sokat követő első ülését, amelyen részt vett dr. Korom Mihály igazságügyminiszter és dr. Szle- meniczky István, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese is. Dr. Korom Mihály a módosí­tott szövetkezeti törvény és az ahhoz kapcsolódó jogszabályok érvényesítésében jelentkező fel­adatokat ismertette. A május el­sején életbe lépő új jogszabályok egységes értelmezése és végre­hajtása érdekében felhívta a fi­gyelmet az MSZMP XI. kong­resszusának arra a megállapítá­sára, hogy a hazánkban alkal­mazott szövetkezetpolitikai he­lyességét a gyakorlat igazolta, s így nincs is szükség alapvető irányváltoztatásra, annál inkább szükséges azonban, hogy e poli­tika még jobban kiteljesedjék, s fokozottabban segítse a szocia­Lehet országhatár, drótsövény, határőrség, politikai vagy ipari kémelhárítás — a szellemi érté­kek terjedésének nem tud gátat vetni egyik sem. Itt aztán bátran kijelenthetjük: az emberi elme kisugárzásának határa a csillagos ég. Ezért sincs mit csodálkozni azon, hogy az alábbi, mezőgazda- sági jellegű felfedezés lényege — messze Dél-Amerikából is rövid úton eljutott hozzánk. Olyannyi­ra, hogy a sajtó is szájára vette immár. Az említett földrész egyik álla­mában tapasztalati, majd kísérle­ezer magyartarka és csaknem kétezer, 50 százalékban holstein- friz vérarányú fekete-tarka üsző­borjú került a telepekre. Arra törekszünk, hogy ezekből a te- nyészüszőkből megfelelő mennyi­ség visszakerülhessen a háztáji gazdaságokba. Továbbra is fontos feladatnak tekintjük a kisgazdaságok által felkínált szaporulat értékesítését, a tenyészanyagról történő gon­doskodást. A tehéntartást meg­könnyítő berendezések beszerzé­sével is támogatjuk a kisüzeme­ket, igyekszünk szaktanácsokkal segíteni a hatékonyabb tenyész­tést. Sajnos, gondok jelentkeznek egyes gépek beszerzésében. Ház­táji fejőgépet például nem lehet kapni. Az előzetes összesítések szerint az elmúlt esztendőben csupán 2 százalékkal csökkent a kisgazda­ságokban a tehénállomány az előző évi tíz százalékkal szem­ben. Ez bizonyítja, hogy az in­tézkedéseknek máris megvan az eredménye. A mezőgazdasági nagyüzemek segítik a háztáji üzemágat az állattenyésztésben is. Példa erre a csengődi Arany­homok és a soltszentimrei Ezer­jó Szakszövetkezet is. ahol a kö­zeli napokban vásárolnak üsző­ket amelyeket a tagsági gazdasá­gokba helyeznek ki. K. S. lista célok elérését az adott te­rületen is. A miniszter kiemelte, hogy nagy hangsúlyt kapott a revízió komplex ellenőrzéssé való fej­lesztése. Felülvizsgálják a szövet­kezetek, valamint a területi és szakmai szövetségek állami tör­vényességi felügyeletéről szóló utasítást is. Szólott dr. Korom Mihály a takarékszövetkezetek tevékeny­ségének törvényerejű rendelet­tel történő újraszabályozásáról. További feladat lesz annak elbí­rálása is, hogy a munkaügyi ren­delkezések milyen, szabályoziisi és gyakorlati módszerekkel lesznek alkalmazhatók a tagsági munka­viszonyra. Ugyancsak körültekin­tő vizsgálat után intézkedési terv készül az ipari és fogyasztási szö­vetkezetek gyakorlatában fellel­hető joghézagok, jogi problémák pótlására, illetve megoldására. Végezetül a miniszter külön is felhívta a figyelmet arra, hogy mindezeket a feladatokat a szö­vetkezeti tagok tevékeny közre­működésével kell megoldani. ti úton aí gyomirtás új módszeré­re jöttek rá. Miután ez megtör­tént, máris gyakorlati alkalma­zására tértek rá. A gyapotültet­vényeken libákat — szintén is­mert szóval ludakat — vetettek be gyomlálásra. A szárnyas „al­kalmazottak” eszményi rövid idő alatt elvégezték munkájukat, azaz tökéletesen megfeleltek a gyakorlati kutatók mohó várako­zásának. Próbasorozatök eredményeként számították ki a szakemberek, hogy 25 liba folyamatosan rend­ben tud tartani 10 hektárnyi gya­potültetvényt. RUTTKAI ÉVA KECSKEMÉTEN Kellemes szórakozás Ruttkai Évát szeretik a nézők. Az időponttortúrák ellené­re ezernél többen vásároltak jegyet két kecskeméti elő­adására. A sokoldalú művész ezúttal is nagy ambícióval játszott. Mint­ha most készült volna el a mű­sor, friss volt, kedves. A meg- szokottság szürke unalma, a ru­tin csak pillanatokra sápasztotta ezt a színes egyéniséget. Csupán a háziasszony Mikes Lillától tudtuk, hogy százegyné- hányszor ment ez az összeállí­tás a Korona cukrászdában, száz- egynéhányszor mutatták föl a cuki, kis aranyos babaképet: lám, ő már ekkor eljegyezte ma­gát a világot jelentő deszkákkal. A budai cukrászdában talán jól hatott ez az indítás, itt elég su­tára sikeredett. A Megyei Műve­lődési Központ hatalmas nézőte­réről csak az első sorokban ülők csettinthettek, ez igen, milyen aranyos stb. Ez az apró mozzanat is sej­teti, hogy miért nem sorolható a Ruttkai-est kiemelkedő élménye­ink közé. A csevegő stílus, az ol- dottság, a kedélyeskedés bizonyá­ra jól hatott a gesztenyepürék és tortaköltemények honában, Mikes Lilla szellemes bevezetőit, összekötő mondókáit is másként fogadta egy intimebb, zártabb közösség. A Kossuth-díjas művésznő is­meri a mesterség minden csín- ját-bínját. Igazi világa a modern dráma, a sanzon, a vers Való­sággal lubickolt a Molnár Ferenc színmű-részletben, remekelt Hel- tai Gáspár versével, a Lorca- költeménnvel. önfeledten játszott a gésa-alakítás titkait feltáró je-, lenetben. Ha az összefüggésekből kiragadott, klasszikus szövegeket nem is tudta igazi életre kelteni, ha nélkülöztük is a megrendítő pillanatokat, mégsem csalódottan távoztunk. Az életpálya, egy nagy egyéniség egyfajta keresztmetsze­tét kaptuk, kellemesen szórakoz­tunk. H. N. A tavaszi gaz' Napos, száraz időben a város­ban és a járás községeiben szo­kás a kiskerti és árokparti avar- és gazégetés, ami bizony veszély- lyel jár, ha nem tartjuk be a megelőző tűzvédelmi szabályo­kat: szabadban tüzet gyújtani csak szélcsendes időben, felügye­let mellett szabad, mégpedig úgy, hogy az a környezetre veszélyt ne jelentsen, olyan felszerelése­Micsoda kilátások! Szinte felfoghatatlan első ne­kifutásra, milyen áldásos követ­kezményekkel kecsegtet a gyom­irtó libák foglalkoztatása ebben a környezetszennyeződéses vi­lágban. Amikor tele vagyunk pa­nasszal, hogy a szántóföldekre ki­szórt gyomirtó szerek be- és el­szivárogván, belekerülnek folyó- inkba, tavainkba; megmérgezik madarainkat — meg még sok tu­catnyi hatás. Ki a csuda gondolta volna ezekről a madarakról, hogy ilyen Dr. Korom Mihály előadása az Országos Szövetkezeti Tanács ülésén Ezidőtájt nemcsak a mezőgaz­dasági üzemek szerelőműhelyei­ben, hanem a terméktartósító iparban is igen elfoglalt szak­munkások a vasasok. Kalocsán a paprika és konzervipari vállalat elavult konzervüzemét február­ban lebontották. Helyén előrelát­hatólag a nyár végéig új üzem-, csarnok épül. A hatmillió forin­tos beruházás kivitelezője a já­noshalmi Bácska Építőipari Szö­vetkezet és a Mélykúti Vegyes-; ipari Szövetkezet. • A Jánoshalmi Ipari Szövetkezet vasbetonszerelői az új üzemépület födémtartó vasbetonoszlop szerkezetét szerelik. • Szárítógép-alkatrész formálódik Csalik János és Dinnyés István keze alatt. (Megay László felvételei) és avarégetések veszélyei két kell készenlétben tartani, amelyekkel a tűz terjedése meg­akadályozható, illetve a tűz el­oltható. Az elmúlt évek tapasztalatai­ból megállapítható, hogy az avarégetők nem mindig tartották be a fenti szabályokat, s így sajnos, több esetben nagyobb ká­rokat okozó tüzek ' keletkeztek. képesség rejlik bennük. Itt él­nek közöttünk nemzedékek Óta, s ahelyett, hogy igyekeztünk vol­na megtalálni bennük a lappangó tehetséget — egyenesen az észbe­li ség hiányának -szimbólumaként emlegettük őket: buta liba. Ezen az alapon örökre beska- tulyáztuk szegénykéket. Mivel semmi másra nem használhatók — ilyen előítélettől vezettetve — furton-furt megesszük a drá­gákat ... Odáig elmentünk lebe­csülésükben, hogy a táplálko­záshoz minden élőlényben fellel­hető célszerű értelemcsírát is el­vitattuk tőlük. Még az étkezéshez sincs magukhoz való eszük — terjesztettük róluk, és ennek kö­vetkezményeként fogták tömésre a ludakat. Idővel annyira bele­avatkoztunk a libák belügyeLbe, hogy napjainkban még azt is mi szabjuk meg, mekkora legyen a májuk. Vannak rétegek, amelyek ilyen értelemben a zsírjára, me­gint mások a töpörtyűjére es­küsznek. S akkor még az ember sopán­kodik, hogy mennyi baj van a libákkal. Nem győzi őket tömni, pátyolgatni, szaporítani — meg hasonlók. Ezen a fokon már igazuk is van. Szemlélődjünk csak el a cik­ket illusztráló fényképfelvételen. Ugye, már most sem az eddigi bepókhálósodott nézőpontból mondunk véleményt a látvány­ról. Nem fakadunk kéjmámorra, hogy „Ö, be ennivalóan gyönyö­rű ez a libasereg!” Amit termé­szetesen nyálmirigyeink üzeme­lése kísér, mert közönséges mó­don már is sült libacomb és ikrás zsírjából előbarnálló liba­máj, s a madár egyéb fertályai dulakodnak képzeletünkbe. A Dél-Amerikából kapott ér­tesülés egyből megfordítja szem­léletünket, nemdebár? Azt mond­juk. Itt léből egymás hegyén-há- tári ez a tengernyi liba, és csak zabái, zabái. Koptatja pénzünket és fizikai energiánkat csak azért, hogy a végén elfogyasztásukkal szabaduljunk meg tőlük... Hány liba is tétlenkedik ezen a felvé­telen? Aszongya ... S elkezdjük számlálni őket, ott a felső soron kezdve, ahol viszonylag tartják a libasor rendet. Miivel már a harmincadik körül belezavaro­dunk, többszöri nekidurálás után csak úgy „távra” saccolunk. Tíz liba sora ennyi, akkor tovább mégannyi, az húsz — és így to­vább. Az eredmény: legkevesebb százötven madár spacírozik amo­da szélen. Mennyi lehet akkor az összes, te jó isten! Na és számítsunk csak hoz­závetőlegesen. Nemde, az a fölső libanép-sor is játszva ellátná mintegy 60 hektárnyi föld gyom- lálását. Hát még a többit hozzá­csapva! Nem akarjuk a félegy­házi libatenyésztőket megijeszte­ni. csupán a propaganda kedvé­ért említjük ... Ami liibát egye­dül ebben a városban tartanak, biztosan elegendő volna az a lét­szám megyénk össz-szántóterüle- tének gyomirtására. (Az adat persze, még hitelesítésre szorul, de egye fene.) Hány tonna vegyszert, hány helikopter-felszállást, hozzávaló üzemanyagot, fuvareszközt taka­ríthatnánk meg, ha a megye min­den lúdját dolgozó libákká ál­lítanánk át. S ha országosan el­terjedne a liba-technológia, leáll­hatnának a vegyipar kapcsolt ré­szei, nem kellene beszereznünk drága import nyersanyagokat — hogy csak ennyit mondjunk. Az ekként felszabaduló pénzekért pedig libákat tenyésztenénk. Ak­kora tömegével, hogy idővel kül­földi gyomlálásra is leszerződtet­nénk őket... Jaj, ne is folytas­suk ... Olyan szép ez az egész, mint egy szeszélyes álom. Holott az alaphír nem is áp­rilisi tréfa. Konzervgyártó csarnok épül — a többi közt például víkend- házakban, szalmakazlakban, sőt lakóépületekben is. Az elsőfokú tűzvédelmi hatóság tehát ismételten felhívja a lakos-* ság figyelmét a kötelező előírá­sok betartására, hogy megaka-* dályozhassák a hasonló tűzesete^ két.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents