Petőfi Népe, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-06 / 80. szám

1977. április 6. • PETŐFI NCPE • 3 NAGYGYŰLÉSEK, KOSZORÚZÁSOK, SPORTVERSENYEK felszabadulásunk évfordulóján (Folytatás az 1. oldalról) l.vesen megkoszorúzták a Három tavasz emlékművet. Délután a II. Rákóczi Ferenc Mezőgazdasági Szakközépiskolá­ban országos rendezvény kezdő­dött: a kisdobos-tomaverseny. Bensőséges ünnepségen köszön­tötték Csikéria dolgozói hazánk felszabadulásának 32. évforduló­ját. Április 3-án az esős, ködös időjárás ellenére zsúfolásig meg­telt a község művelődési háza. A megtisztelő katonai rangot, a határőrközség címet igazoló ok­iratot Dudás István határőr ez­redes, kerületparancsnok adta át a községi tanács elnökének. Az ünnepségen ott volt Búza Dezső, a kiskunhalasi járási pártbizott­ság első titkára, aki beszédet mondott, s dr. Babinyecz Ferenc, a megyei pártbizottság munka­társa. Csikéria határőrközséggé nyil­vánítása alkalmából az államha­tár őrizetéhez nyújtott kiemelke­dő munkájuk elismeréseképpen Pavisa István, Vízin Gergely, Frf.idinger György, Holka Antal, ifj. Jurcsik József Kiváló határ­őr-jelvény kitüntetésben része­sült. Többen kaptak jutalmat, a Gárdonyi Géza nevét viselő út­törőcsapat határőrgárda alegysé­ge pedig dicsérő oklevelet érde­melt ki. A község dolgozói példa­mutatóan és eredményesen segí­tették a határőrök munkáját, számtalan esetben fordult elő, hogy a körzetbe érkező munkake­rülők, bűnözők tiltott határátlé­pését az itt lakók akadályozták meg. * * * Április 2-án Kiskőrösön a vá­ros és a járás párt- és állami ve­zetői megkoszorúzták a szovjet hősi emlékművet, majd a ME­ZŐGÉP Vállalat kiskőrösi gyár­egysége nagycsarnokában ünne­pi nagygyűléssel folytatódott az évfordulóra való emlékezés. A nagygyűlésen Ferró Imre, a váro­si pártbizottság munkatársa mon­dott beszédet. A program továb­bi részében szakközépiskolások, szakmunkástanulók és úttörők adíak kultúrműsort. A temetőben a szovjet katonák sírját a népfrontbizottságok, a szakszervezetek, a KISZ-esek, valamint az MSZBT helyi cso­portjának képviselői koszorúzták meg. Vasárnap délután szemerkélő esőben a város sporttelepén gyü­lekeztek az intézmények, gyárak és tanintézetek küldöttei, hogy atlétikában mérjék össze tudá­sukat. A verseny érdekessége volt, hogy a Petőfi Gimnázium és a MEZŐGÉP Vállalat kiskőrösi gyáregységének lányversenyé­ben a várakozásoknak ellenére a gimnazisták bizonyultak jobb­nak. A versennyel a FIN kiskő­rösi eseménysorozata is befeje­ződött. * * * Kecelen, április harmadikén a kiskőrösi járás fiataljai ünnepel­tek. A program nyolc órakor ko­szorúzással kezdődött. A vásár­téren ezrek nézték meg — mit sem törődve az esőre hajló idővel — a négyesfogat-bemutatót. Tíz órakor kezdődött a kettesfogatok versenye. Közben — mintegy pi­hentetésül — csikósbemutató je­lentette a látványosságot. A for­radalmi ifjúsági napok záróün­nepségén a nemrég alakult kece­li cselgáncsszakosztály tartott jól sikerült, nagy tetszést kiváltó bemutatót, s ezzel a délelőtti program befejeződött. Délután „cseréltek” Kecelen, azaz az eddigi nézők váltak résztvevőkké a nagyközség sport­pályáján. Itt rendezték meg a férfi és a női labdarúgás járási döntőjét, összetett honvédelmi verseny is folyt, majd vidám vál­tóval ért véget a hivatalos prog­• A kiskunfélegyházi művelődési központban egyszerre három aszta­lon is folyt az asztalitenisz serdülő seregszemle. ram. Este a művelődési házban a színművészeti főiskola növendé­kei adtak műsort, majd éjfélig tartott a bál, amelyen a Fórum együttes szolgáltatta a zenét. * * * Április 1-én a kalocsai gyárak­ban, üzemekben, vállalatoknál a délutáni műszakváltáskor a dol­gozók ünnepi gyűléseket tartottak felszabadulásunk 32. évfordulója alkalmából. Ugyanezen a napon az EKA-gyáregységbe szovjet asszonyok látogattak, s az üzem termelésével, az ott dolgozó nők munkájával, helyzetével ismer­kedtek. Közvetlen baráti beszél­getéssel fejeződött be a szovjet asszonyok üzemlátogatása. Április 2-án a kalocsai felsza­badulási emlékműnél ünnepi nagygyűlést tartottak. Szvorény János, a városi pártbizottság el­ső titkára emlékezett meg 1945. április 4-éről, a 32 év alatt elért eredményeinkről. Ezután a fel- szabadulási emlékmű és a szov­jet hősi emlékmű talapzatán ko­szorúkat helyeztek el Kalocsa város és a járás párt- és állami vezetői. Este a körzeti pártszék­házban szovjet—magyar baráti találkozóra került sor. * * * Kétnapos ünnep volt, sokan mentek kirándulni a megyéből, s így természetesen Kecskemétről is, bár nem volt kimondottan jó idő vasárnap és hétfőn. Mindez cseppet sem zavarta a Közúti Építő Vállalat dolgozóit, akik a Kecskemét—Nagykőrös közti 444- es számú utat betonozták az ün­nepen. A kecskeméti 623. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet KISZ- tagjai szombati ünnepségükön megtisztelő kitüntetésben része­sültek. Érsek Györgytől, a váro­si KISZ-bizottság titkárától át­vették a KISZ Központi Bizottsá­ga Kiváló KISZ-szervezete zász­lót. Vasárnap olimpia kezdődött a megyeszékhelyen, de ezúttal nem hivatásos versenyzők jelentek meg a Széktói Stadionban, a tö­megsport-olimpián. Az Edzett If­júságért akció városi rendezvé­nyén női és férfi síkfutás, magas-, távolugrás, súlylökés, és gránát­dobás versenyszámokban mérték össze erejüket és ügyességüket a fiatalok. * * • A tiszakécskei vállalatoknál is mindenütt megemlékeztek a fel- szabadulás évfordulójáról. A ket­tes számú általános iskolában szombaton délben kedves látoga­tókat fogadtak: szovjet úttörők ér­keztek vendégségbe. Április ne­gyedikén, hétfőn délelőtt a paj­tások életének jelentős esemé­nye zajlott le, kisdobos- ép úttö­rőavatás volt. Erre azt követően került sor, hogy a nagyközségi partbizottság nevében Tóth Sán­dor titkár, a tanács nevében pe­dig Miskó István elnök megko­szorúzta a község felszabadítá­sáért hősi halált halt román ka­tonák emlékművét A kisdobos- és úttörőavatáson Miskó István mondott ünnepi beszédet. Közgondolkodás - közérdek Az idegenforgalomról Jugoszlávia-Magyarország között „Guvernamentális gondolko­dás”. Ezt a kifejezést, ebben az alakzatban, bármennyire kerül­te is az idegen szavakat, Veres Péter vezette be a közéletbe, köz- gondolkodásba, amikor arról be­szélt írásban és szóban, hogy mennyire fontos a legkisebb be­osztású ember gondolkodásának horizontját is országos méretűvé tágítani. A cél elérése egyszerre követelménye és lehetősége a szo­cialista demokráciának. A közérdek azonban nem bál­vány, tisztelete nem lehet dog­ma, mert a mechanikus gondol­kodás és cselekvés nyomán gyor­san feléledhet a legnagyobb rossz: azt is közérdekűnek mi­nősítik, ami távolról sem az. A valóban közérdekre tekintő „kor­mányzati” gondolkodás mai he­lyes politikánk talaján terebélye­sedhet, az emberek mind na­gyobb táborát hódítva meg. En­nek a politikának fontos vezérlő elve a megfelelő összhang bizto­sítása a társadalmi igények és le­hetőségek között, figyelve arra Is, hogy a szocialista építés nem tagadja, sőt számontartja és ér­vényesíti a különböző érdekeket, az elsődlegességet élvező közös­sági érdek csorbíthatatlanságának biztosításával. A helyes közgondolkodás ter­jesztésének tehát nem az érde­kek tagadása, tiltása, eltitkolása a mozgató rugója, hanem ellen­kezőleg : azok számbavétele, majd minősítése és rangsorolása. Nem a szubjektivizmus, hanem a valóság ismerete és beszámítása. Nem követhetjük Proust egyik regényhősét, aki imádottja vá­laszlevelét várja és közben el­gondolja, mit fog az neki vá­laszolni. S teljesen önmaga érzel­meiből kiindulva fogalmazva, rá kell döbbennie, hogy azt az egyetlen levelet gondolta el, amit biztosan nem kaphat meg. Emberek gondolkodásáról be­széltünk eddig, de éppen a való­ság vizsgálata és ismerete figyel­meztet arra, hogy akár egész in­tézmények, hivatalok is betéved­hetnek a csoportérdekek zsákut­cájába. A munkamegosztás sze­rinti tartós tagoltság, a kialakult specializálódás külön érdekszfé­rákat alakíthat ki, amelyek szem­bekerülhetnek a közösségi, a nép- gazdasági érdekkel: tervezési, be­ruházási hibák egész serege fi­gyelmeztet erre. A mechanikus gazdasági szemlélet leszűkítheti a politikai látókört, amelyben háttérbe szorulnak a társadalmi összefüggések. A tapasztalatok szerint az ilyen leszűkült szak­szemlélet nemcsak azzal vét, hogy görcsösen ragaszkodik az adott időszakban és az adott he­lyen nem elsődleges, nem lénye­ges dolgokhoz, hanem úgy is vét­kezik, hogy általában visszariad a politikailag fontos döntésektől és elszemélytelenedik a felelős­ség. Tipikus jelensége a bizott- ságosdi, amikor az illetékesek ki­kerülik a döntést és mindenféle bizottságtól, társintézménytől kérnek be „véleményeket”; nem döntenek, hanem összegezik, ik­tatják, továbbítják a kosárravaló véleményhalmazt. A jófajta közgondolkodás kö­vetelménye tehát semmiképpen sem szűkülhet le. valami elvont személyre, „az utca emberére”, „az egyszerű dolgozóra”, hanem nagyon is konkrét személyekre vonatkozik: vezetőkre, beosztot­takra — mindenkire. 8. I. A nemrég megtartott Jugoszláv Műszaki Napok rendezvényei kö­zül különösen nagy érdeklődésre tartott számot, az idegenforgalom alakulásával foglalkozó előadás. Jovan Balasevic, a Jugoszláv Ide­genforgalmi Szövetség budapesti képviselője utalt is rá, hogy ha­zánk volt az egyik legrégibb partnerük. A jugoszláv idegen- forgalom gyors fejlődésének kez­dete 1960-ban egybeesik a két ország idegenforgalmának fellen­dülésével. Ettől számítva 1974-ig a magyar turistaforgalom 6 ezer­ről csaknem 250 ezerre emelke­dett, a vendégéjszakák száma 22 ezerről 840 ezerre nőtt. Az utóbbi két év statisztikai adatai azonban érezhető vissza­esést mutatnak. Mindez, részben a deviza-takarékossági okokból hozott szigorú rendelkezések kö­vetkezménye, de az utazási kedv lanyhulásában közrejátszik az is, hogy nincsenek kihasználva a két ország szorosabb együttműködé­sében rejlő turisztikai lehetősé­gek. Minél előbb meg kell találni a módját annak, hogy az eddigi­nél nagyobb kedvezményekkel, gazdagabb programmal, kielégí­tőbb tájékoztatással fokozzák a turisták érdeklődését, ami köl­csönös érdek. Nem hagyható fi­gyelmen kívül az sem, hogy a két szomszédos ország idegen- forgalmi kapcsolata nem merül­het ki saját turistaforgalmuk fejlesztésében. Ezt húzza alá az a sajátos földrajzi adottság is, hogy mindkét ország olyan nagy idegenforgalmi központban fek­szik, amely az mediterrán után, Európa második legnagyobb tu­risztikai zónáját alkotja. Amit azért sem lehet kihagyni a szá­mításból, mivel köztudott, hogy a távoli, főként tenergentúli or­szágokból érkező turisták újab­ban kedvet kaptak a több orszá­got érintő utakhoz, illetve szíve­sen kirándulnak a „szomszédság” nevezetesebb helyeire. Megyénk fekvése, természeti és népművészeti gazdagsága szinte két kézzel kínálja a lehetőséget, az ilyen irányú kapcsolatok ki­építésére. Annyira közeli szom­szédok vagyunk Jugoszláviával, hogy mind a közös társasutazá­sok, mind pedig szervezett ki­rándulások lebonyolítására bősé­ges alkalom kínálkozna. Sajnos, az együttműködésnek ez a gyü­mölcsöző formája mind a mai napig megmaradt a kutatás és a lehetőségek elemzésének a hatá­rain belül. Hogy az esetleges he­lyi kezdeményezések milyen si­kerrel kecsegtetnének, ennek csak idegenforgalmi hivatalaink a meg­mondhatói. Mindenesetre nem ártana, ha a nyaralási szezon kezdetén még nagyobb figyelmet szentelnének meglevő adottságaink jobb ki­használására. Jovan Balasevic szavaiból az érződött ki, hogy Jugoszlávia szívesen vállalná a partner szerepét, a közös turista­programok megszervezésében, s feltehetően, részünkről sem me­rülhet fel elháríthatatlan aka­dály. Mindenesetre a javaslat megfontolandó már csak azért is, mert megyénk a nemzetközi ide­genforgalomnak olyan aranybá­nyája, amely koránt sincs kime­rítve. V. Zs. KÉPERNYŐ Ki mit tud? „Éjfélig bírtam”, „a beszéde­ket már nem hallgattam”, „a férjem két feketével kibőjtölte”, „remekeltek a parodisták”. A Ki mit tud? tengeri-kígyó döntője beszédtéma. Sok családban robbant ki házi háborúság a tévé jóvoltából szombaton az éjféli órákban. Majd leragadt ezernyi tizenéves szeme, de nem mozdult a képer­nyő elől. A jövőben jobban meggondo­lom, mielőtt elmarasztalom a kö­zönség álló- és befogadóképessé­gével visszaélő helyi rendezvé­nyek szervezőit. Tőlük várjunk előrelátást, ha egy országos ren­dezvény időtartamában a becs­lésében három órát tévednek az illetékesek? Sok volt az üresjárat, a mű­sorszámok közötti felesleges lö- työgés. Az utolsó szakasz bosszúságai ellenére a Ki mit tud? mégis a tévé kedvelt műsorai közé soro­lódott most is. Műsor? Több an­nál, mozgalom. Ki tudja hányán készülődtek, gyakoroltak, mérték föl képességeiket a feltűnés, a továbbjutás reményében. Megfi­gyelhettük, hogy az ismételten kamerák elé kerülők általában minden alkalommal többet nyúj­tottak. A feladat, a lehetőség, a bizalom, a szakszerű irányítás kihozta, vagy majdnem kihozta ami bennük van. A váltakozó színvonalú elő- és középdöntők után szombaton és vasárnap szívesen tapsoltunk a döntő résztvevőinek. A bíráló bi­zottság és a közönség most ösz- szedolgozott. A szakemberek el­sősorban a tehetséget, a felké­szültséget értékelték, a nézők az érdekes, szenvedélyes, egyénisé­gekkel rokonszenveztek. Óriási} ünneplésben részesítették a vers­választásával a zsűrit is megle­pő Oláh Istvánt, és az ügyes bű­vészgyereket. A közízlés formálásában, az ér­tők táborának gyarapodásáért tett a legtöbbet a mostani Ki mit tud? A műelemzés össznépi tanfolyamának tekinthető, tízez­rek váltak a szó legnemesebb ér­telmében beavatottá. Bölcs derű­vel, szeretetteljes szigorral, a le­kezelés, a fölényeskedés legcse­kélyebb jele nélkül, minden egyes szereplőért és a közműve­lődési érdekekért és értékekért felelősen dolgozott a zsűri, öt ember, öt egyéniség. Major Ta­más, Vásárhelyi László, Szinetár Miklós a műkedvelő mozgalom régi ismerői, „belülről” is látták, érezték kimondott szavaik ha­tását, következményét. A két muzsikus bámulatos tudással ítél­kezett, nevelt, mutatott irányt. Reménykedünk, hogy a műsor­vezető gyorsan kiheveri ezt a ku­darcot. A tehetséges riporter nem tudott mit kezdeni magával, és a szereplőkkel. Számára idegen világba csöppent. Alig hittem a füleimnek, amikor egy apró, lámpalázas, tízesztendős kislány­tól a tanya jellemzését kérte, várta. Bizonyára hasznos beszél­getés kerekedett volna ebből, ha a riporter egy-egy kiegészítendő, vagy eldöntendő kérdéssel kezdi. A Szitakötő együttes kivételé­vel a Bács-Kiskun megyeiek ha­mar kihullottak. Reálisan jobb szereplést aligha várhattunk. La­punk is többször jelezte az ön­tevékeny mozgalom hanyatlását, a kezdeményező szellem hiányát. (A kivételek sajnos, az összké­pet alig-alig módosítják.) A Ki mit tud? ráadásul itt a szükségesnél kisebb figyelmet, támogatást kapott. A tiszakécskeiek szépen éne­keltek, játékuk maradandó él­ményt jelentett. Talán a műsor- választásnál nem gondoltak elég­gé a sorozat „produkció” jellegé­re. A nagy gyakorlatot kívánó marionettfigurák mozgatásával amatőrök kisebb hatást érnek el, mint más bábtechnikával. A lírai mű, a kötött szöveg némileg visz- szafogta a gyerekek életkorából adódó játékszenvedélyt. A dr. Tóth Géza vezetésével műköclő Szitakötő mindenképpen megér­demelte a második helyezést, a nagy sikert, s ami ennél több, a nézők rokonszenvét. Gratulálunk. Az újabb Ki mit tud? meghir­detése előtt feltehetően megvi­tatják, hogy melyik forma a leg­alkalmasabb. Úgy vélem, hogy a színvonalverseny jobban megfe­lelne a kiírásban körvonalazott céloknak. Nyilvánvalóvá válna, hogy egyes kategóriákban a má­sodik, harmadik hely legalább annyira tiszteletreméltó, mint más csoportokban a győzelem. Heltai Nándor A jelzőlámpa fénye sötétben is: utasítás! A gépjárművezetők valameny- nyien, de a gyalogosok is isme­rik már a forgalomirányító fény­jelző készülék, köznapi nevén a rendőrlámpa színeit, a jelzések­kel kapcsolatos magatartást. A minap Kecskeméten egy fiatal gépjárművezető — miután a me­gyeszékhelyen a nap 24 órájá­ban egyformán működnek ezek a berendezések — úgy vélte, a pi­ros, vagyis a tilos jelzés áthág­ható, s behajtott a keresztező­désbe. Az eset este 9 óra után néhány perccel történt, s a je­lentős anyagi kártól eltekintve, „csak” két ember sérült meg. Nem tennénk szóvá ezt az ese­tet, ha hasonlókat már nem ta­pasztaltunk volna, különösen a megyeszékhelyen lakó gépkocsi- vezetők részéről. Azért már so­kan panaszkodtak, hogy külföldi nyergesvontatók, kamionok féket csikorgatva állnak meg az éjsza­kai órákban e jelzőlámpák piros jelzésére, felébresztve a környé­ken lakókat, de arról még senki sem ejtett szót, hogy szabályta­lankodók a piroson is átvágnak, főleg az éjszakai órákban. Nos, ez történt a már említett eset­ben, s csupán a véletlennek kö­szönhető, hogy nem történt tö­megkatasztrófa. A vétkes sze­mélygépkocsi ugyanis az ütközés után felszaladt a járdára, s egy ház fala állította meg. Még el­képzelni is megdöbbentő, ha a járdán éppen gyalogosok tartóz­kodnak, akiket a nagy sebesség­gel. irányítóját vesztett gépkocsi lesodort volna a járdáról, vagy éppen a ház falának szorította volna őket. A közlekedésrendészeti szabá­lyok előírják, hogy a rendőri karjelzéssel egyenértékűek a for­galomirányító fényjelző készülék színei. Ennek alapján a piros színt megelőző sárga fényre, ha a jármű biztonságosan nem tud megállni, még áthaladhat, de a piros fény felvillanása után meg kell várni, amíg a piros, illetve sárga fény után a zöld jelzés megjelenik. Mint már utaltunk rá, sűrűn előforduló eset — s nemcsak éjszaka —, hogy egyes járművezetők a piros-sárgánál már feltúráztatva motorjaikat, nagy sebességgel vágódnak át a kereszteződésen, vagy kanyarod­nak el, illetve a sárga fényt lát­va, még gázt adnak, nem pedig a féket nyomják. Az ilyen közle­kedési magatartás nemcsak sza­bálytalan, de balesetveszélyes is és a szabályosan közlekedők testi épségét veszélyezteti elsősorban, akik nyugodtan, veszélyt nem sejtve élvezik elsőbbségüket. A megyében egyre több város­ban jelenik meg a forgalomirá­nyító jelzőlámpa, egyre többször helyettesíti az embert a techni­ka. A lámpa képtelen megállíta­ni a szabálytalankodót — nem úgy, mint a rendőr —, ezért a járművezetőknek kell olyan pél­dásan közlekedni ezeken a he­lyeken, amely biztonságot nyújt másoknak és saját maguknak is. A közlekedési erkölcs, az etika írja ezt elő, no meg saját testi épségük védelme. Arról nincs értesülésünk, s ez nyilvánvalóan még várat magára, hogy e durva szabálysértést el­követő járművezetőt mivel sújtja a törvény szigora. Azt azonban mindenképpen le kell szögez­nünk valamennyi közlekedő ne­vében — legyen az gyalogos, ke­rékpáros, motoros, vagy gépjár­művezető — az ilyen gépjármű- vezetőktől meg kell vonni annak a lehetőségét, hogy kimerészked­jenek a forgalomba. Erre van le­hetőség. A vezetői engedély egy évre történő visszavonása már olyan nevelő hatású büntetés, amely egyben arra is kötelezi az illetőt, hogy újból megszerezze a vezetői engedélyhez szükséges is­mereteket. A KRESZ-tanfolya- mon, vagy vizsgán bizonyára megismertetik vele a forgalom- irányító jelzőlámpa fényeinek je­lentését, s azt is, hogy annak utasítását még éjszaka is be kell tartani. Gémes Gábor • Nagy tetszést aratott a nemrég alakult keceli cselgáncsszakosztály bemutatója. • A gimnazisták csapata nyerte a váltót Kiskőrösön. (Méhesi Éva felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents