Petőfi Népe, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-29 / 99. szám

I 1977. április 29. • PETŐFI NÉPE • J Erősítjük a politikai munka mozgalmi jellegét Szovjet iparcikkek bemutatkozása A pártmunka politikai, mozgalmi jellegé­nek erősítése az irányító pártszerveknél és az alapszervezeteknél egyaránt mindennapi feladat. Ezzel még eredményesebben szolgál­hatjuk ugyanis pártunk XI. kongresszusa ha­tározatainak megvalósítását, így a gazdasági, politikai, kulturális és ideológiai feladatok magasabb színvonalú végrehajtását, a párt tömegkapcsolatá­nak erősítését. Ugyanakkor helyesbíthetők a munkánkban előforduló stílus- és szemléletbeli fogyatékosságok. A megyében az irányító pártszervek és az alapszervezetek eddig is figyelemre méltó eredményeket értek el a munka mozgalmi jellegének erősítésében, összefüggésben a társa­dalmi, gazdasági életben történt változásokkal — pl. meg­szűntek a járási tanácsok, nagyobb lett a nagyközségi, köz­ségi tanácsok önállósága, felelőssége, megnőtt a városok sze­repe; új feladatot jelentett a tsz-ek koncentrációja, az ipar­szerű termelési rendszerek bevezetése; megszűntek a nép­front járási bizottságai, stb. — eredményesen törekedtek rá, hogy munkájuk tartalma megfeleljen a változó körülmé­nyeknek. Kedvezőek tehát a feltételei, hogy a megkezdett úton még sikeresebb legyen az előrehaladás. Tennivalóink meghatáro­zásához a tapasztalatok adottak; a megyei párt-végrehajtó bizottság nemrégiben állást foglalt e kérdésben. Irta: Terbe Dezső a megyei pártbizottság titkára Felvetődhet a kérdés: vajon mi ii dokolja a pártmunka mozgal­mi jellegének erőteljesebb fej- 1'-sütését? A válasz egyszerű: a fejlett szocialista társadalom építésé nagy cél, nagyobb fel­adatokkal jár. Ez pedig alapve­tően megköveteli a pártmunka mozgalmi, politikai jellege fej­lesztését, javítását. A párt veze­tő szerepe szüntelen továbberősí- tése tehát a feladat, s ami ebből egyenesen következik: a velük szemben támasztott, megnöveke­dett követelményeknek kell ele­get tenniük a pártszerveknek és szervezeteknek, valamennyi kom­munistának. Végső soron arról van tehát szó, hogy a gazdaságban, a társa­dalomban, az ideológia terén előirányzott feladatok eredmé­nyes elvégzéséhez megteremtsük a jó légkört, a legalkalmasabb politikai feltételeket. Ez pedig csakis folyamatos politikai mun­kával le'hetséges, azzal, hogy na­ponta cselekvőn jelen legyünk a gazdaság, de ez élet minden te­rületén elvégzendő feladatok tel­jesítésénél. Nagyfokú igényességgel A mozgalmi jelleg fejlesztése korántsem valamiféle egyszeri akció; a feladat szüntelen, fól'yá- matosságot igényel. Ennek során a mai viszonyaink között szük­séges hasznosítani pártunk ki­próbált, gazdag tapasztalatait. Kerülve a kapkodást, s végig nem gondolt kísérletezést, min­den lehetőséget meg kell ragad­nunk ahhoz, hogy a pártmunka kipróbált módszereit szükség szerint ötvözzük, egészítsük ki újszerű, a helyi sajátos körülmé­nyeknek legjobban megfelelő gyakorlattal. Munkánk egyik alapvető fel­tétele a lenini munkastílus gya­korlati megvalósítása. Ez a stí­lus nagyfokú igényességet köve­tel a kommunistáktól, igényes­séget önmagunkkal és másokkal szemben. Ez a munkastílus nem tűri az önelégültséget, a gépiessé­get, a formalizmust. Ezúttal is hasznos idézni Lenint: „A párt értékeli a kommunistáknak azt a képességét, hogy mindig látják a perspektívát, a fő területekre összpontosítják az erőfeszítése­ket; takarékoskodnak az idővel, ki tudnak szabadulni a folyó ügyek hatalmából, biztosítani tudják azt a lehetőséget, hogy nyugodtan gondolkodhassanak a munka egészén.” A lenini megállapítás a politi-» kai, mozgalmi jelleg fejlesztésé­re is vonatkozik. Ügy kell gya­korlatunkat alakítanunk, hogy megőrizzük mindazt, ami jó, elő­remutató, s ezek figyelembevé­telével, ezekre építve vezetjük be az újat, gazdagítjuk munkamód­szereinket. Pártunk XI. kongresszusa óta figyelemre méltóan előrehalad­tunk ezen a területen. Erősödött például a pártirányítás elvi, po­litikai jellege. Sikerült hatéko­nyabbá tenni a pártalapszerveze- tek munkájának segítését. Álta­lában megnövekedett az ellenőr­ző munka jelentősége, jó hatá­rozataink vannak. S a pártmun­ka számos mozzanatával bizo­nyítható még a változás, a fej­lődés. Feladatunk azonban az eddigi eredmények túlszárnyalása. A demokratikus centralizmus erősítésével A pártmunka politikai, moz­galmi jellegének erősítése szoro­san összefügg, kölcsönhatásban van a demokratikus centraliz- mps érvényesülésével. Tapasztalatok jelzik, hogy a felsőbb pártszervek által hozott határozatok feldolgozásánál, egy­séges értelmezésénél akad javí­tanivaló. Előfordul, hogy a fel­sőbb pártszervek határozatainak feldolgozásakor elmarad a helyi tennivalók pontos felmérése, meghatározása, másrészt meg­esik, hogy a legfontosabb politi­kai, ideológiai kérdéseket ;,s a helyi sajátos módszerek oldalá­ról közelítik meg. A legfőbb gond mégis abban jelentkezik, hogy a határozatok helyi körül­ményekre igazításából esetenként hiányzik a politikai összefüggé­sek, s a tervezett döntés hatásá­nak ismerete. Viszonylag sok időt fordítanak a pártszervek a határozatok fel­dolgozására, az értelmezés egy­ségességére. Így rendszerint ke­vesebb idő és energia marad a végrehajtás megszervezésére, s mindenek előtt annak ellenőrzé­sére. A hatékonyabb, célraveze­tőbb munka érdekében a jövő­ben ezen is változtatnunk szük­séges. A határozatok számának nö­velése aligha szolgálja a de­mokratikus centralizmus, a pár­ton belüli demokrácia erősítését, s ezzel együtt a pártmunka moz­galmi jellegének fejlődését. Még­is, olykor mintha a kelleténél több döntés születnék a munká­ra vonatkozóan. Az egyszerűsí­tésre kell törekednünk e tekin­tetben is. A rész-mozzanatokra vonatkozó határozatoknál sokkal­ta hatékonyabb segítség a párt- szerveknek, , alapszer,yezete.kn.ek, s minden érdekeltnek a határo­zatok végrehajtásához szükséges politikai, ideológiai érvek meg­jelölése, összefüggések feltárása. Az ellenőrzésben viszont he­lyenként fellelhetők még a for­mális elemek. Nem egyszer el­marad a politikai következtetés, a tanulságok kellő hasznosítása: az állami, gazdasági szervekben dolgozó kommunisták munkájá­nak értékelésekor viszont olykor a számszerűség erőltetése elho­mályosítja a tárgyilagos megíté­lést. Bizonyára hasznos emlékez­tetni rá: mindazok, akik társa­dalmunkban felelős posztokon, vezetőként dolgoznak, személy szerint is felelősek a politikai tö­rekvések hatékonyabb, eredmé­nyesebb megvalósításáért. Az utóbbi időszakban figye­lemre méltóan javult a pártalap- szervezetek öntevékenysége, kez­deményezőkészsége. A legtöbb területen megnövekedett politi­kai felelősséggel vizsgálják, elem­zik a helyi problémákat, és mind eredményesebben közreműköd­nek a gondok megoldásában. A feladat itt is az öntevékenység fokozása, hogy a pártszervezetek saját hatáskörükben, helyileg oldják meg a feladatokat, ne vár­janak a felsőbb pártszerv hatá­rozatára, amikor kézenfekvő a helyi intézkedés megtétele. A demokratikus centralizmus érvényesítéséhez az is nagyon lényeges, hogy a vezető szervek munkájukban az eddigieknél is jobban vegyék figyelembe, hasz­nosítsák az alsóbb szintű párt­szervek, alapszervezetek által megfogalmazott véleményeket, javaslatokat, a dolgozó kollektí­vák tapasztalatait. Szükségte­len külön hangsúlyozni, meny­nyire fontos a pártszerveze­teknél összegyűjtött kérdések megválaszolása, a pártonkívüli- ek kérdéseinek, problémáinak számbavétele és a helyi dönté­sekben való hasznosítása. Tervszerűbben. hatékonyabban, E helyes gyakorlat a feltétele, hogy a határozatok végrehajtá­sának menetközbeni állásáról pontos, minden körülményre ki­terjedő tájékoztatást lehessen adni a felsőbb pártszerveknek. Nincs szükség az eredmények szépítgetésére, a hangsúly az őszinte, reális tájékoztatáson van. Eredményesen csakis ez se­gíti munkánkat. Nagyon fontos eleme a moz­galmi, politikai jelleg fejleszté­sének, erősítésének a rendszeres­ség, a pártmunka helyes tervezé­se. E tekin (ben helyenként túl- szabályozot Lúg, túlszervezettsé^ tapasztalható, ami gátolja a párt- szervezetek óntevékenységének kibontakozását, s nem serkenti a helyi felelősségteljes munka iránti igényt sem. Épp ezért csökkenteni kell az irányító párt­szervek által kötelezőként meg­határozott napirendek számát. Egyidejűleg nélkülözhetetlen an­nak a szemléletnek erősítése, amely elősegíti, a helyileg fel­vetődő legfontosabb politikai kérdések megvitatását akkor is, ha esetleg nem is terveztük azt. Vagyis: e téren sem nélkülöz­hető a rugalmasság, az élet. a gyakorlat diktálta szükséghez való alkalmazkodás. Előfordul a pártszervezetekben, hogy néha, az adott időpontban kevésbé időszerű, vagy döntés- hozatalra még éretlen kérdések­kel foglalkoznak. Az ilyen té­mákat hasznosabb mellőzni, il­letve rangsorolni. A figyelmet főként olyan kérdésekre kell for­dítani, amelyek a napi feladata­ink végrehajtását szolgálják s kitekintést adnak a rövidehb, vagy hosszútávú céljainkra is. Mindezek nagyonis összefügg­nek a párt munka tervszerűségé­vel. Az egyszerűségre, a diffe­renciálásra való törekvés nincs ellentmondásban azzal, hogy a pártmunkát nagy gonddal kell megtervezni. Tapasztalhatóak e téren is kedvezőtlen jelenségek, például jelentkeznek bizonyos­fajta túlzások. Akadnak, akik túlhangsúlyozzák a tervelőkészí­tő munkát, igyekeznek mindent beszabályozni, s így mire a vég­rehajtásra sor kerülne, elfogy az erejük. A legkisebb pártközösségekben, a pártcsoportokban általában nagyon tartalmas munka folyik. Itt-ott azonban félreértik a terv­szerűséget; a pártcsoportok szá­mára is kötelező érvényű mun­katervet készítenek. Holott e csoportok ereje éppen abban van, hogy rugalmasak, hogy tagjaik szinte naponta érzékelik a politikai, gazdasági élet meg­nyilvánulásait. Mozgékonyságuk­nál fogva gyorsan reagálnak is ezekre a jelenségekre. Nyilván­való 'téhátj*‘tíöib',,a túlszabályozás fékezi a munkát. A jó időbeosztás is erősítheti a pártmunka mozgalmi jellegét. Csak egyetlen mozzanat ezzel kapcsolatban: mindenütt ajánla­tos felülvizsgálni a különbböző fajtájú és célú értekezletek szük­ségességét és hasznosságát. Bizo­nyos, hogy jobb szervezéssel, tervszerűséggel, a feladatok gon­dosabb egyeztetésével csökkent­hető az értekezletek száma. A helyes az lenne, ha csak annyi értekezletre kerülne sor, ameny- nyi múlhatatlanul szükséges a tervszerű munkához, az irányí­táshoz. Száműzve , a formális vonásokat A pártmunka politikai, moz­galmi jellegének erősítése meg­kívánja a hivatalnoki stílus meg­nyilvánulásai, az itt-ott meglevő bürokratikus, formális vonások elleni fellépésünk fokozását. Ha a pártmunkások csak a hivata­los érintkezésre szorítkoznak, s nincs közvetlen kapcsolatuk a tömegekkel, vagy a kapcsolatból hiányzik a tudatosság, munkájuk óhatatlanul gépiessé, formálissá válik. Az ilyen tevékenységben pedig mellékes körülmény, hogy sok, vagy kevés papírt használ­nak-e el az előterjesztésekhez, jelentésekhez. A helyes gyakor­lat azt követeli, hogy az utasítá­sok kiadása, továbbítása, vagy éppen az ezekre való várakozás helyett, érveljünk többet, ha kell, vitassuk meg újra és újra a megvitatnivalót, hogy megta­láljuk a legjobb megoldást. Az a jó gyakorlat, ha az irá­nyító pártszervek munkatársai, az állami, s a társadalmi szer­veknél dolgozók tájékozódásáért az adott egységek pártszerveze­téhez, társadalmi szervezeteihez, a szocialista brigádokhoz, tehát a munka első frontján "dolgozók­hoz fordulnak. Hiszen nyilván­való, hogy az igazgatói, vagy a tsz-elnöki irodában megrekedve, csak félmunka végezhető, csak hiányos kép alkotható a munka, a végrehajtás valóságos folya­matáról. Ésszerűen, tudatosan csökken- leni a papírmunkát, száműzni a felesleges adminisztrációt — ezt követeli a pártmunka mozgalmi, politikai jellegének fejlesztése. Általános receptet adni erre-nem lehet. Központilag nem határoz­ható meg, mit szükséges rögzíte­ni, s mit nem. Egy azonban bi­zonyos: a párt-, állami-, gazda­sági-, társadalmi szerveknek, vagyis mindenkinek a maga te­rületén törekednie kell rá, hogy csökkenjen ez a tehertétel. Ami­lyen mértékben sikerül csökken­teni a formális papírmunkát, az­zal arányosan erősíthető a párt tömegkapcsolata, növelhető a pártmunka hatékonysága. A közösségi élet fejlesztéséért A párton belül a közösséghez, az egymáshoz tartozás erősítésé­vel ugyancsak eredményesen fej­leszthető a munka mozgalmi jel­lege. A párttagsági könyvek cse­réjével kapcsolatos beszélgetések tapasztalataiból kiviláglott: a párttagság, nagyonis igényli a kö­zösségi életet, az egymással va­ló figyelmes, folyamatos elvtársi­baráti törődést. A legfontosabb, hogy elyi ala- l>on nyugodjanak a páftközössé- geri belüli kapcsolatok, szolgál­ják- egymás munkájának megbe­csülését, s egyben biztosítsák a közösség segítségét az egyén szá­mára. A jövőben még jobban kell törődnünk a kommunisták egyéni gondjaival, jogos kérései­vel. S tegyük hozzá: az időben történő észrevétel, az elvtársi fi­gyelmeztetés csakúgy, mint a di­cséret, a bátorítás, rendkívül nagy jelentőségű a pártközössé- gejc erősítése szempontjából. Jó tájékozottság nélkül aligha képzelhető el a közösséget építő, fejlesztő tevékenység E tekintet­ben is a folyamatosságon van a hangsúly. Ily módon száműzhe­tő az itt-ott még tapasztalható, oktalan fontoskodás, vagy éppen a körülményeskedés, ami gátolja a munka pontos és időbeni el­végzését. Előbb-utóbb azonban akadályozhatja a közösségen be­lüli akarati, cselekvési egység állandósítását is. A pártélet minden területén a nártmunka politikai mozgalmi jellegének fejlesztése állandó fel­adat. A legtöbbet ennek érdeké­ben a pártalapszervezetekben kell tenni, tehát ott. ahol a po­litika gyakorlati megvalósítása történik. Ott, ahol naponta kell megújítani a politikai-cselekvési egységet; ahol létrejön és szün­telenül erősödik a párt kapcso­lata. a tömegekkel. Hiszen mind­ezek szolgálata követeli a moz­galmi jelleg szüntelen erősítését, a politikai munka hatékonysá­gának fokozását. Budapesten a szovjet ke­reskedelmi képviselet ki­állítótermében napok óta ér­dekes árube­mutató vonzza az érdeklődő­ket. A Razno- export szovjet külkereskedel­mi vállalat mutatja be azt a termékvá­lasztékot. me­lyet a szovjet háztartásigép­ipar nyújtani tud a magyar vásárlóknak. A Szovjetunióban a XIV. kong­resszus határo­zatainak értel­mében megkü­lönböztetett gondot fordíta­nak a fogy asz-, tási cikkek gyártására, s az ipari üzemek mind nagyobb választékát nyújt­ják a háztartások számára nél­külözhetetlen kisebb-nagyobb szerkezeteknek. A kiállításon egyaránt szere­pelnek olyan árucikkek, melye­ket már jól ismernek Magyaror­szágon és újdonságok is. Régóta népszerűek nálunk a szovjet hű­tőszekrények. Most Minszk-típu- sú nagy befogadóképességű ele­gáns kivitelű hűtőgépeket mu­tattak be. Kiállítottak egy új­fajta háztartási porszívógépet és több korszerű villanyborotvát is. A harkovi gyár termékeit jól is­meri a magyar ..borotválkozó­társadalom”, a most bemutatott szerkezetnek nyilván még na­gyobb sikerük lesz, hiszen áll­ják a versenyt a neves nyugati cégek hasonló gyártmányaival. Láthattunk még háztartási lég­tisztítókat, s különböző típusú mosógépeket is. Az egyik korsze­rű gyártmány a forgódobos, kí­mélő mosást lehetővé tevő fél­automata gép — az Evrika. A kisméretű gépen kívül látható több teljesen automatizált, prog­ramozható mosógép is. Érdeklő­désre tarthatnak számot a szép kivitelű kávédarálók, vízforralók, a Mecsta típusú villamos főzőlap (információnk szerint a magyar boltokba kerül hamarosan) és a népszerű bim-bam csengők, öt­letes áru a kisméretű útivasaló is. Végül, de természetesen nem utolsósorban, sokan szemlélik nagy érdeklődéssel a hagyomá­nyos orosz szamovárok, korsze­rűsített, elektromos változatát is. (mg) ÉPÍTŐTÁBOROK HUSZADIK ALKALOMMAL A legtöbb az idén is Bács-Kiskun megyében Madárszárnyakon repül az idő. Azok például, akik az első ön­kéntes KISZ-építőtábor résztve­vői voltak 1957-ben a Hanság­ban, ma már közelednek a negy­venhez. Az idén huszadszor nyit­ják meg kapuikat a létesítmé­nyek. Egy “hónappal a kezdés előtt érdemes — ha csak távira­tilag is — sorra venni a tavalyi eredményeket. Bács-Kiskunban 15 táborban 10 ezer 511-en össze­sen 692 ezer órát dolgoztak, mun­kájuk több mint 5 millió forintot ért. A jutalmazás sem maradt el, nyolcán utazhattak külföldre és a turnus legjobb teljesítmé­nyéért járó KISZ KB Építőtábori Zászlót megyénk kilenc oktatási intézménye nyerte el. Az idén a KISZ Központi Bi­zottsága negyvennyolc központi szervezésű tábort hozott létre, ezekben 38 ezer 40 egyetemista, főiskolás, középiskolás és szak­munkástanuló vehet részt kéthe­tes váltásokkal, napi 6—8 órás munkaidővel. Szinte már termé­szetes, hogy 1977-ben is Bács-Kis­kunban lesz a legtöbb — tizenhat — tábor s ezekben tizenkétezer- ötszázharmincan dolgozhatnak. Lakiteleken, Izsákon, Nemesnád­udvaron és Tabdin ezer-ezer, Helvécián 950, Tajón, Kunfehér- tón, Üjbőgőn, Vaskúton és Kis­kunfélegyházán nyolcszáz-nyolc- száz; Kunbaracson és Mátéházán hétszázötven-hétszázötven, Kecs­keméten hatszáznyolcvan, Kunba­ján hatszáz, Balotaszálláson és Kígyóspusztán négyszáz-négyszáz diák segíti majd a mezőgazdasá­gi — Kecskeméten a konzerv­gyári — feladatok végrehajtását. Sárközi Sándortól, Bács-Kis­kun építőtáborainak felelősétől megtudtuk, hogy a megyében mindenütt készülnek a nyitásra, folynak a felújítások. Több he­lyen koedukált tábor is lesz. A ’hagyományokhoz híven1 szabad idejükben központi szervezésű műsorokat is, láthatnak-hallhat-r nak a résztvevők, de szórakozá­sukról — a gazdaságok által nyújtott lehetőségek kihaszná­lásával — főként maguk gon­doskodnak a diákok. Megyénkben — fiataljainkon és két megye diákjain kívül — az ország minden tájáról dolgoz­nak táborozok. A mi diákjaink az idén Balátonbogláron, Török­bálinton, Balatonedericsen és Ka­zincbarcikán dolgoznak. Balaton- boglárra és Törökbálintra össze­sen ezeregyszáznegyven lányt várnak, Balatonedericsre négy­száz fiút. Kazincbarcikán száz­harminc szakmunkástanuló segíti építőipari vállalatoknál a KISZ- védnökség teljesítését. Kijelölték a táborparancsnoko­kat is. Balatonbogláron Mészá­ros Franciska, a jánoshalmi Rad­nóti Gimnázium tanára, Balaton­edericsen Mindszenti László, * kiskunfélegyházi Gépipari Szak- középiskola tanára irányítja majd a tanulókat. Törökbálinton Far­kas Mária parancsnokoskodikí Kazincbarcikára pedig a szakok­tatók közül utaznak a jelentke­zőkkel. , Bács-Kiskunban május köze­pén lezárulnak a jelentkezések; akkor a KISZ és a gazdaságok képviselői tájékoztatják a brigá­dok vezetőit a feladatokról. Az már biztos, hogy az első turnus június 19-én kezd, az utolsó pedig augusztus 27-én ér véget. B. J. Magyar járművek-magas színvonalon Szinte egy időben kaptunk hírt és fotót hazai járműgyártásunk újabb figyelemre méltó teljesít­ményeiről. Az Ikarus székesfe­hérvári gyárában készítik azo­kat az autóbuszokat, amelyek nemrég nagy sikerrel mutatkoz­tak be a Német Szövetségi Köz­társaságban. A szóban forgó bu­szok a kipróbáláskor, a legszélső­ségesebb viszonyok között is, áll­ták a próbát. A gyár az idén mintegy száz autóbuszt szállít az NSZK-ba. A másik hír a Csepel Autógyár új szigetszentmiklósi gyáregységének avatását említi. Itt valósítják meg, a svéd Volvo céggel együttműködve, az úgy­nevezett „Lapplander” terepjáró gépkocsik sorozatgyártását. A te­repjárók fődarabjait és egyes részegységeit a Volvo szállítja, értékének mintegy ötven száza­lékát azonban a csepeliek állít­ják elő. Képeinken az IK 211-esek lát­hatók a székesfehérvári szellő szalagon, illetőleg a Szigetszent- miklóson sorozatban gyártott új terepjárók. (MTI-fotó — Jászai Csaba, Fehér József)

Next

/
Thumbnails
Contents