Petőfi Népe, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-27 / 97. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1971. április 27. Ahol az igazgatót is leszavazzák • ÉPFA-gyári pillanatkép. (Mchcsi Éva felvétele.) Nem a lekötelezett öregek mondanak köszönetét... — Az élüzemavató ünnepséget pedig 1977. április 27-én tartjuk majd — mondotta az igazgató, miután sorra előtárta a feladatokat, melyekkel az esztendő végéig meg kell birkóznia a gyári közösségnek. Félreértés ne essék: a reménybeli ünnepség reménybeli napját tűzte ki a gyárigazgató még tavaly. A feléje néző arcok mosollyal feleltek. Bizakodó-lelkesedő mosollyal. Mert tavaly ia megmondta előre és úgy lett. Karakán ember a főnökünk, ez a gondolat forgott a fejekben. Kemény, mint a csomó a fában, melyből ajtót, ablakot csinálunk. Ahol ő a kapitány, ott a kürtös elfelejti a visszavonulás jelét. Persze, nem hűbele-balázsként ront előre, hanem nagyon is megfontolt léptekkel lépeget. Most is tudja, mit beszél, s hogy számíthat ránk. A „merész” igazgató Zimmermann János, az Épületasztalosipari és Faipari Vállalat bajai gyárának vezetője volt. Első alkalommal jártam az ÉPFA bajai gyárában. Egy fiatal, műszaki beosztású férfi kísért végig az üzemrészeken. Sem az illatos fenyőfamáglyák, sem a deszkaszeldeső gépek, sem pedig a porelszívó berendezés tágas gépcsöve nem volt számomra ismeretlen látvány. Az fogott meg, amit körülöttük tapasztaltam: sehol egyetlen tébláboló, nem dolgozó emberbe nem botlottunk. Kezdtem pedzeni az okát, miért tudták itt á múlt évben 17 és fél százalékkal növelni a termelékenységet. Beruházás nélkül. a minőségromlás elkerülésével. Messze megelőzték a cég többi gyárát ezzel az eredménnyel. A relatív létszám-megtakarítás 72 fó volt. A termelési értékük 30 százalékkal emelkedett, a vállalati átlag ennek csak a fele volt. Az eszközállományuk mindössze 4 százaléka a vállalatinak, s ezzel hozták az ÉPFA nyereségének majdnem negyedrészét. — A bajai gyár közösségéről a városi pártbizottságon hallottakat idézgettem magamban, miközben áthaladtunk a kések, fűrészek alatt nyüszítve, kalapácsok alatt .kop- panva születő ajtók-ablakok műhelyein. Zimmermann János valamikor futballista volt. Mikor megismerkedtünk, arra gondoltam, ruganyos-pattogós, mint a labda. Gyerekkorában már bejáratos volt a gyárba, amelyet pár éve vezet. Édesanyja dolgozott ott, annak hordta az ebédet. Persze, akkor még nem az ÉPFA volt az üzem gazdája. A XI. pártkongresszus szellemében dolgozzunk! — ezt olvastam valamelyik üzemcsarnok falán. Azt már tudtam, hogy a jelszó ebben a gyárban nem puszta dekoráció, arra voltam hát kíváncsi, milyen módszerekkel lesz a betűiből jó munka. — A belső tartalékok feltárása, plusz üzemi demokrácia egyenlő a termelékenység, a hatékonyság növekedésével, ez a mi egyenletünk — így tömörítette össze a mondanivalóját Zimmermann János. Elmondta aztán, hogy három és fél esztendeje vizsgálni kezdték, jól kihasználja-e a közösség az éves munkaidőalapot. Rájöttek, hogy nem, órák ezrei mennek veszendőbe. Az időveszteséget feltáró munka tavaly hozta a legtöbb gyümölcsöt, minden egyes ember kilenc és fél nappal többet dolgozott, mint az előző évben. Igaz, ebből öt napot a naptár „adott”, de a többit úgy gaz- dálkodták ki. Tizennégyezer órát takarítottak meg a négyszázas létszámú gyárban! Ezt megelőzte, hogy tavaly előtt az üzemorvos segítségével „felülvizsgálatot” tartottak a rendszeresen betegeskedők számára. Az orvosnő „imád beteg lenni”, „beteg lenne, ha nem lehetne beteg”, „lógós” és ezekhez hasonló kórt állapított meg egy tucatnyi dolgozónál. A gyógyítást a brigádok közreműködésével végezték el a gyár vezetői. Elbeszélgettek a gondokról, az érintettek teljesítményéről, a meg nem szolgált keresetről, őszintén. Az álbetegek közül hárman kiléptek a gyárból. A gyakorta hiányzók egyike-má- sika pedig azóta egyáltalán nem volt beteg. Valószínűleg belátták viselkedésük helytelenségét. Egyébként az elmúlt évben dolgozónként két és fél nappal kevesebb volt a betegség miatt kieső idő. Zimmermann János azt is elmesélte, hogy szabályozták a büfébe járást. Műhelyenként felírják ki mit kér, és a reggeli negyedórás szünetére egy kiválasztott személy minkenkinek helyébe viszi az óhajtott árut. Cigarettá- zásra, röpke pihenésre kétórán- ként tartanak pár perces szünetet. A túlzott jutalomszabadságok mérséklésével szintén gyarapították a termelésben hasznosuló órák számát. — Ilyen embereket mindenhová’ — Zimmermann János így summázta elégedettségét a gyár jelenlegi közösségével. Hozzátette, hogy ne valamiféle paradicsomi harmóniára gondoljak, mert olykor náluk is dúlnak tízfilléres háborúk, ■ órabérkülönbségek miatt. De ez a gárda mit tud szakmailag, milyen begyakorlott, azt látni kell! Nem jövő-menők színtársulata a gyár kollektívája, hanem törzsg'árdatagok -többsége által összefogott közösség. A törzsgárdát megbecsülik anyagilag és erkölcsileg egyaránt. Aki megérte náluk az öt esztendőt, az jogosuld rá. hogy havonta 50 forint jutalmat kapjon a fizetésén felül. Ha 25 éve van ott, akkor 250 forint ütheti a markát. Föltéve, ha a szakszervezet megszavazza a havi munkája alapján! A közösség szakmai erejét évről évre növelik, nem ülnek meg a babérjaikon. A múlt esztendőben például négy felnőtt nő és hét férfi dolgozó tett asztalos szakmunkásvizsgát. Az idei tanfolyamra hatvanan jelentkeztek, de csak húszat engedtek Zimmermann Jánosék, mert termelni is kell valakinek. Jövőre mehet a következő csoport. Szakközépiskolába, esti egyetemre szintén jár jó néhány ÉPFA-gyári dolgozó. — Képzett, tanult emberekkel lehet csak igazán tartalmassá tenni az üzemi demokráciát. — Ez a véleménye a gyárigazgatónak. Az épületasztalosok bajai gyárában folyamatosan tájékoztatják a kollektívát a termelés alakulásáról. A brigádvezetők szinte napra készen ismerik nemcsak a saját üzemrészük, hanem az egész gyár helyzetét. Véleményt mondani, állást foglalni, védeni a kisebb közösségek érdekeit csak ismeretek birtokában lehet — tartja az igazgató. — Ha több ember közösen fontol meg valamit, a nagy tévedés kizárt — Zimmermárin Jánosnak ez a véleménye. Akkou hallottam tőle. amikor elbeszélte, hogy öt esztendeje miként szereztek érvényt az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének, elsősorban a nődolgozók érdekében. Kitalálták, hogy pontozni kell az embereket a szakmai végzettség. a .tényleges szakértelem, a munkafegyelem, a gyárban eltöltött évek száma és aszerint, mennyire érzik sajátjuknak a munkahelyi gondokat. Huszonöt pont volt az elérhető maximum. A párt, a szakszervezet, és a KISZ képviselői, a főművezető, a brigád- és a csoportvezetők irányították a minősítést, de véleményt mondhatott bárki bárkiről. Éjszakákba nyúlt a pontozás, kavargóit a vita. A végén nyilvánosan kifüggesztették a testületileg jóváhagyott eredményt. És közhírré tették, hogy a jövőben mindenki a kapott pontjaival arányban részesül bérezésben. -Volt nődolgozó, akinek egyszeribe 800 forinttal emelkedett a keresete. Fölháborodások vulkánjai törtek ki, de aztán, kialudtak. A pontozás módszerét ma is használják, de most már azt értékelik, ki mennyit fejlődött az előző évhez viszonyítva. Az ÉPFA-gyárban solfl mindenben a szavazatok száma dönt. Egyszer még az igazgatót is leszavazták. Száz forint fizetésemelést javasolt valakinek. Nem élt vezetői jogával, mondván, bizonyára a „vezérkari” többségnek volt, igaza. Szimpatikus dolgot tudtam még ririeg Zimmermann János vezetői stílusáról. Lényegbevágónak tartja, hogy az irányítók, így a nagy közösség első számú felelőse is, állandó kapcsolatot tartsanak az emberekkel. Kifogást, hogy nincs elég ideje valakinek, nem ismer el. Hosszabb idő telt el azóta, hogy az ÉPFA bajai gyárában jártam. Az ott szerzett tapasztalatokat egy hír idézte föl bennem, melyet tegnap kaptam. Így kezdődik: Az Épületasztalosipari és Faipari Vállalat bajai gyárának közössége 1977. április 27-én élüzemavató ünnepséget tart... A. Tóth Sándor Szocialista társadalmunkban a humanitás egyik bizonyítéka a munkában megfáradt idős emberekről, a nyugdíjasokról való szervezett gondoskodás. Ennek számos megnyilvánulása van, a teljesség igénye nélkül hadd gondoljunk csak az öregek napja kedves. hangulatos rendezvényeire, meg a sokféle támogatásra, melyet az egykori munkahelyüktől kapnak a hófehér hajú nénik és bácsik. Akik gyakorta keresnek fel bennünket soraikkal, hogy a lapban tolmácsoljuk köszönetüket a számukra nagy-nagy örömet szerző kollektíváknak, a volt munkatársaknak. E kéréseknek mindig szívesen teszünk eleget, hiszen tudjuk, a köszönő szavak közlésével nemcsak az öregek és a helyükre került fiatalabb dolgozók közötti barátságot mélyítjük tovább és serkentjük az újabb hasonló kapcsolatok kialakulását, de cáfolhatatlanul igazoljuk a közösségi életformánk nagyszerűségét, azt az örvendetes tényt, hogy hazánkban egyáltalán' nem érezhetik magukat elfelejtett, másodrendű állampolgároknak azok, kik a magas korukra, vagy a gyenge egészSZERKESZTÖI ÜZENETEK Cs. I.-né, Kecel: ön sajnos, nem jogosult anyasági segélyre, mert a szülését megelőzően nem állt munkaviszonyban. Am ha a terhessége idején megjelent orvosi vizsgálaton, kérelmére. illetve a lakóhelye szerinti tanács vb szakigazgatási szervének javaslatára részesülhet ilyen ellátásban, melyet a megyei társadalombiztosítási igazgatóság folyósít. Felföldi Ilona, Kecskemét: Öregségi nyugdíjjogosultság címen szóban \ és írásban is kérheti munkaviszonyának megszüntetését a dolgozó, s ilyenkor a vállalat dönti el. hogy a felmondási időben igényt tart-e. s ha igen. milyen mértékben a munkájára. Ameny- n.viben az alkalmazó cég mond fel az említett okból. írásban kell értesítenie az érdekeltet, akit — a részére megállapított felmondási idő figyelem- bevételével és a kollektív szerződés előírása alapján — tizenöt és harminc nap közötti időben kötelező felmenteni a munkavégzés alól. A felmentés tartamára átlagkereset illeti meg a dolgozót. Kiss 1stvánné, Kecskemét: Szolgáltatáskörébe tartozó munkáért nem lehet egyidejűleg dijat is felszámolni és a megjavított készülék garanciajegyét is felhasználni. Az ön esetében pedig ez történt, amikor az Órások Szövetkezetének helyi fiókjában ki kellett egyenlítenie órája rendbehozásának költségét és átadnia a kis szerkezet jótállási lapjának l-es számú jegyét. A helytálló panaszával kapcsolatos vizsgálat során kiderült, hogy az árjegyzékben foglaltaknak megfelelő ösz- szeget fizetett. intézkedés történt azonban, hogy a szabálytalanul elvett garanciajegyét visszakapja. „Mezőgazdasági dolgozó’* jelige, Kiskőrös: A többek nevében személyesen feltett kérdésére válaszolván közöljük, hogy a mezőgazdasági szövetkezeti tagok közül az hatvanötödik életévét betöltött nő és a hetvenedik életévét betöltött férfi jogosult öregségi járadékra, aki legalább három éve megszakítás nélkül tagja a közös gazdaságnak; nem szerezte meg az öregségi nyugdíjhoz szükséges időt; nem részesül ségi állapotukra való tekintettel mór nem lehetnek többé részesei az alkotó, gyarapító munkának. Hadd említsük ez alkalommal a Kalocsán lakó nyugdíjas főnővér, Csóti Ferencné esetét. Olvasónk arról számol be a szerkesztőségünkhöz év elején küldött levelében, hogy á posta tavaly decemberben szép, formás betűkkel címzett fehér borítékú küldeményt kézbesített számára. Abban egy ízlésesen dekorált lapocskát talált, rajta a karácsonyi hangulatot idéző rajzokkal, majd a szeretet ünnepe, illetve az új esztendő alkalmából kifejezett jókívánságokkal.' Mint írja, volt munkahelyéről, a városi tanács kórházából tisztelték meg így, s ez a figyelmesség — mely bármilyen értékű ajándékkal, juttatással is felér — ma is örömmel, kellemes érzéssel tölti el szívét. És hiszi, tudja, vallja, e fehér boríték tartalmának titka nem a szokásos udvariaskodás, a hagyományok ápolása, sokkal inkább a legszebb, a legnemesebb hivatás, a betegek gyógyítása érdekében végzett több évtizedes munkájának az őszinte megbecsülése. rendszeres szociális segélyben és a kereső foglalkozásából származó jövedelme nem haladja meg az öregségi Járadék legkisebb — az idén 738 forintot Jelentő — összegét. Más a feltétel a mezőgazdasági szövetkezeti tagok öregségi nyugdíjánál, ugyanis az ilyen társadalombiztosítási ellátásra 1977-ben az az 58. életévét betöltött nő és a 63. életévét betöltött férfi jogosult, aki szerzett tízévi szolgálati időt. s a munkaviszonyában nincs öt évnél hosz- szabb megszakítás. Szolgálati időnek számít minden olyan — szövetkezeti taeként eltöltött — naptári év. amelyben a nő 80 munkaegységet szerzett — ez 100 munkanappal egyenlő —. a férfi pedig 120 munkaegységet teljesített, amely 150 munkanapnak felel meg. Tóth István. Kiskunhalas: Az idén január óta érvényben levő jogszabály szerint nem kell adót fizetni az ísöi négyzetméternél (417 négyszögölnél! kisebb földterület után. ha azon belül egyáltalán nincs szőlőt, gyümölcsöt termő rész, vagy ha van. de a nagysága nem haladja meg a 800 négyzet- métert (222 négyszögölt). Minthogy az ön 365 négyszögölnyi földjén gyümölcsös van. így utána természetesen adófizetésre kötelezett. Ifj. Szabó Antal, Kecskemét: Ha a gyermekéről bizonyíthatóan ön gondoskodik. azt egyedül neveli, jogosult a családi pótlékra. Erre vonatkozó igényét a munkahelyén terjessze elő, ahol megkapja a kitöltendő adatlapokat is. Másik kérdésére válaszolván arról tájékoztatjuk, hogy az idén januártól hatályos rendelkezés értelmében az a kórházban ápolt személy, aki eltartottról — például a gyermekéről — la gondoskodik, a táppénze 90 százalékát kapja meg. Ezzel kapcsolatban semmi más teendő nincs, mint kitölteni a táppénzigénylési lapon az eltartottakra vonatkozó rovatot, összeállította: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 12-516 Az eredmény biztató • A Nagyalföldi Kutató- és Feltáró üzem dolgozói a Körösök ét • Berettyó térségében szénhidrogén után kutatnak. Eddig 23 kutatófúrást végeztek el, az eredmény biztató. (MTI-fotó — Balogh P. László — KS.) NEM VAGYUNK ILYEN GAZDAGOK! Huszonötmilliót taposunk a homokba Névnapra készülődtem, s miután férfi volt az ünnepelt — nagy kedvelője a hazai termésű pálinkának — ez ügyben jártam az üzleteket. Külföldi röviditalokat, skót whiskyt. Club brandyt, lengyel és szovjet vodkát, s ki tudná felsorolni, milyen országok milyen italát kínálták a polcok, ám a magyar barack- és cseresznye- pálinka, a vegyes gyümölcspálinka hiányzott az üzletekből. Ma sem kaphatók ezek az italok, ho- lött köztudomásúan gyümölcstermelő ország vagyunk, s mint ilyenek, elegendő gyümölcscefrével, hullott gyümölccsel rendelkezünk. Ez adta az ötletet ahhoz, hogy vizsgálat alá vegyem a megye szesztermelését, az ezzel kapcsolatos és ennek alapjául szolgáló gyümölcstermést, illetőleg feldolgozást. Az elején szeretném leszögezni, hogy az adatok becsültek, nem egészen pontosak, ám tükrözik azt a nemtörődömséget, nem túlzók hanyagságot, amelyet a szesz előállításával kapcsolatban tapasztaltam. A megyében 1975-ben 137 ezer 296 tonna gyümölcs termett, s az elmúlt év gyümölcstermése — annak ellenére, hogy voltak bizonyos károk — elérte, némileg meghaladta a 137 ezer tonnát. Az elmúlt esztendei termésből nem hasznosult — nem került fogyasztásra. az állatok számára takarmánynak. szeszfőzésre — 3125 tonna gyümölcs. Érdemes ezeket felsorolni, s talán az indokolt is elmondani. Almából 1391, körtéből 481, cseresznyéből 61, meggyből 175. szilvából 592, kajsziból 205, őszibarackból 220 tonna. Mi lehet az oka. hogy ez a gyümölcs nem került hasznosításra? Az okok különbözőek. A nagygazdaságokban a munkaerőhiány következtében a lehullott gyümölcsöt nem szedik össze, inkább beszántják. A kisgazdaságokban, bár összegyűjtik a cefrét, a lehullott gyümölcsöt. nem szállítják el a szeszfőzdékbe, mert azok nagy távolságra vannak, s ilyen értelemben többe kerülne a leves, mint a hús, azaz a szállítás a pálinkánál. A megyében 1970-ben még 89, 1975-ben már 62, 1976-ban pedig csak 54 szeszfőzde működött. A termelői bérfőzés csökkenését két másik adat bizonyítja. Amíg 1975- ben a termelők részére 780 ezer liter pálinkát főztek, addig 1976- ban — emlékszünk szinte azonos gyümölcshozam ellenére — csupán 380 ezer liter pálinkát állítottak elő. A csökkenés több mint 50 százalékos. Bármilyen furcsa, a kereskedelem számára előállított pálinkamennyiség e szeszfőzdék esetében szinte változatlan, amely ugyancsak bizonyítja, hogy a pálinkafőzéshez szükséges alapanyag rendelkezésre áll. A szeszfőzdék megszüntetése, berendezéseinek elhanyagolása, lassú elsorvasztása pontosan ellentétes azzal az elképzeléssel, amelyet a megye gyümölcsöskertté változtatása koncepciója jelez. Ugyanis mennél több gyümölcsöt termelünk, annál több lesz — relatívan — a hullásgyümölcs, amelynek hasznosítása két módon valósítható meg, az állatokkal való feletetés, illetőleg szesz előállítása. A szeszre pedig — ez nem függ össze az alkoholellenes küzdelemmel. nem ellentétes azzal — szükség van. Egyetlen adat erre vonatkozóan: az 1976. esztendőben ipari, / mezőgazdasági nagyüzemeink különböző célokra nem kevesebb, mint 4.6 millió liter tisztaszeszt használtak fel. Mondani sem kell, hogy ez az igen jelentős mennyiségű alkohol nemcsak hazai előállításból. hanem importból is származik- Ehhez kapcsolódik, hogy a megye szeszfőzdéi 1975- ben 6 millió, ám 1976-ban csupán 5,4 millió liter szeszt állítottak elő. Gyakorlatilag — azonos gyümölcs- termés mellett — 0,6 millió literrel kevesebb szeszt adtunk a népgazdaságnak. Térjünk vissza a pálinkafőzéshez. Egy mázsa cefréből átlagosan 6—10 liter 50 százalékos szeszt lehet előállítani. Az előállítás költsége 50—70 forint, amelybe már benne van a gyümölcs ára, a szállítás. a tüzelőtérítés, a bérfőzés és a szeszadó összege. A kereskedelmi forgalomban egy liter minőségi pálinka — 40 százalékos — 120—130 forint. A termelő, aki bérfőzést yégeztet, tulajdonképpen feleáron kapja meg a pálinkát. a nagygazdaság pedig — ahol nyilván több a hullott gyümölcs — pénzt, s nem is keveset kap a cefréért. Az állam sem járna rosz- szul. Számoljunk csak: a már említett 3125 tonna gyümölcsből 250 ezer liter 50 százalékos szeszt lehetett volna előállítani. Ha ezt csupán 100 forinttal szorozzuk be, 25 millió forint lesz a végeredmény. Ez az összeg, illetőleg a gyümölcs nem hasznosult a népgazdaság, de az egyén számára sem, ez visszakerült a földbe, elveszett. Az ország gazdasági gondjairól, a feltáratlan tartalékokról, saját értékeink jobb kihasználásáról a minap a párt első titkára igen érzékletes és megszívlelendő szavakat ejtett. Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy milliókat tapossunk a földbe, a drágán megtermelt gyümölcsöt veszni hagyjuk, holott hasznosítására megvan minden módunk és lehetőségünk. Példákat lehetne felhozni, hogy 25 millió forintért mi mindent építhetnénk, mi mindenre költhet- nénk. Ez szükségtelen, hiszen ez a jelentős összeg önmagáért beszél. meg kell mentenünk a népgazdaság számára. Ehhez csupán egy dolog kell: fejleszteni a szeszfeldolgozó kapacitást, hasznosítani a hullott gyümölcsöt. Gémes Gábor t
