Petőfi Népe, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-27 / 97. szám

1977. április 27. • PETŐFI NÉPE • I NÉGYSZEMKÖZT A Ki mit tud? után Vásárhelyi Lászlóval fii Akik néptánccal foglalkoznak, régóta ismerik Vásárhelyi Lászlót, a Népművelési Intézet munkatársát. Hozzátartoznak az ország összes együttesei. Megyénkhez is szoros szálak fűzik. Segíti, bátorítja ha­gyományőrző csoportjainkat, nem egyszer oroszlánrészt vállalt, jelen­tősebb folklór-rendezvényeink műsorszerkesztésében. Kiváló koreog­ráfus. Látványos, fergeteges tömegkompozíciói minden évben felejt­hetetlen élménnyel ajándékozták meg a főváros május elsejei felvo­nulóit és a tévénézőket. Most alkalom nyílt arra, hogy a személyét is megismerjék. „Felfedezése", az idei Ki mit tud? — nagy nyeresége volt Tárctörténeti tanulmánynak is beillő magyarázatait azok is élvezettel hallgatták, akik nem művelődési szándékkal kapcsolták be a készülékeiket. De vajon neki, mit jelentett az a tudat, hogy az egyetlen a zsűritagok közül, akit a közönség most lát először? — Óriási izgalmat és felelőssé­get. A feladat nem volt ismeret­len a számomra, hiszen a koráb­bi vetélkedőkön már részt vet­tem, Rábay Miklós mellett, mint szakértő. De most, amikor arra gondoltam, hogy egyedül képvi­selem a táncot és a mozgást egy I olyan műsorban, amire százezrek odafigyelnek, melegem lett. Nem volt mese, meg kellett csinálni. — Mi volt a legnehezebb? — Ügy ítélni, hogy az szakmai­lag is igazságos legyen, és a né­zők is elfogadják. Mindenkinek j vannak érzelmei, nekem is. de | ez nem derülhetett ki. Nagyon kellett vigyáznom, még a hang­szín árnyalataira is. Az egyik ,1; döntésem indokolása után kap- ' tam is figyelmeztetést a nézők- ;! tői, tanultam belőle és úgy ér- (j zem általában egyezett a véle- j ményünk. Ami abból is látszik, 1 hogy a területemről egyetlen ki­ll esett csoport, a Zalka Máté f együttese jutott tovább közön- ségszavazattal. — Talán felesleges megkérdez- i nem, hogy elégedett-e a tánco­sok szereplésével? Hiszen ez a vetélkedő az ő diadalsorozatuk . volt, ezért is kerülhetett annyira közel az emberekhez a néptánc művészete? — Nagyon szépen dolgoztak. ; Ahogy a röpülj páva annak ide­jén beszántotta a közízlést, most I is hasonló történt. A siker an- j nak köszönhető, hogy ezek a [ gyerekek nem egyszerűen jól táncoltak, hanem magukévá tet- ; ték táncanyanyelvi kultúránkat, j Ennek az egyik vetülete az ére- j detivel való tökéletes azonosulás, í ahogy a jászberényiektől láthat- I tűk mesterfokon, vagy a másik, | amikor a koreográfus kezében formálódik különleges szépségű- ; vé az anyag, mint a kertészeti főiskolások esetében. Nem vélet- | len, hogy a döntőben ez a két | iskola került össze. A minősítés azonban nem jelenti az egyik­nek a bírálatát, a másikkal szemben. Nekünk nem a művet, hanem az előadásmódot kellett értékelnünk és úgy érzem, ebben nem is tévedtünk. Végül is ezen a vetélkedőn nem egy csapat nyert, hanem minden résztvevő, j az egész mozgalom. — Mi áií emögött? — Emögött ott áll évtizedek munkája és a táncfolklorisztikai ’ tudomány. Időközben felderítet- i ték a táncok titkos törvényét, rájöttek, hogy pontos képletek­kel lehet kifejezni a táncok bel­ső szerkezetét, Hogy a táncban pontosan olyan dialektikus terü­letek léteznek, mint a beszéd­ben, csak ezeket meg kell is­merni. Mondok egy adatot: 1951- ben 12 ezer tánccsoport műkö­dött és mindössze egy ember tu­dott táncírni. Nem volt a mozga­lomnak írásbelisége. Most nincs több 2—3 ezer csoportnál, viszont már periektől olvas 40—50 gye­rek. Az is nagyon lényeges, hogy pontos néprajzi ismereteik van­nak. És nagy anyagból válogat­hatnak. Tudják, hogy például az erdélyi legényesnél milyen sok­féle módon variálhatók a lépé­sek. Ma már ott tartunk, hogy ebből csemegéznek. Azért tud­nak olyan gazdagon élni az imp­rovizálás lehetőségeivel, mert is­merik a mozgás belső törvényeit, nem külsődleges hatásokra, ha­nem teljes, belső átélésre töre­kednek. Az idei Ki mit tud? legjobb teljesítményein, kivétel nélkül érezhető volt a népművészet erős hatása. A Gúnya együttestől a tiszakécskei bábosokig. Annál el- gondolkodt.atóbb, hogy az orszá­gos mezőnyben egyedül a bábo­sok képviselték, folklórban oly­annyira gazdag megyénket? — Ami azt illeti, én sem va­gyok megelégedve velük. Bács- Kiskun megyében, a mozgalom hagyományőrző csoportjai — fő­leg a nemzetiségiek —, jól mű­ködnek, de színpadi néptánc­művészetük nincs. Rettenesen hiányzik onnét egy jól képzett táncos szakember, legalább 20 éve. Annyi élő. eredeti anyaguk van, hogy abból több együttes is megélhetne, de legalább egy felnőhetne 32 ‘1 élVtthaíba. •Csak"* tudomásul kellene venni, hogy ez is egy szakma, amit meg kell tanulni. Sokan vélekednek úgy a me­gyében, hogy nincs kit megtaní­tani! Amíg nagyobb városaink­ban hímzett parasztingekben járnak a fiatalok, népdalokat és régi tárgyakat gyűjtenek, a fa­lusi ifjúság nem sokra becsüli az egykori sajátját. A fiúkra va­lóban nem örökíthetöek át az apáik dalai táncai, vagy ez most a falusi élet átalakulásának ter­mészetes velejárója és később ezeken a helyeken is minden ér­ték a maga helyére kerül? — Ezek is jelzik, hogy most vagyunk az ízlésbeli átalakulás határán. Az. hogy mennyire nem múló divat, hanem élő kultúra a népművészet, a Ki mit tud?-on is megmutatkozott. Az amatőr mozgalmak nagy ereje éppen ab­ban van, hogy viszik tovább a zenei és a tánchagyományokat. Farmerben, tornacipőben ugyan­azt csinálják, amit egykor So­mogybán, Tolnában a legények, csizmában, gatyában. Persze, a csizmának súlya is volt, főleg ha rákötötték a sarkantyút, ami úgy szólt, mint a harang. Más meg­csavarni a lábat tornacipőben, de kössek csak rá fél kilót és ugyanaz a mozdulat, egészen más lesz. Hatásában tehát átala­kult a régi, de a forma él tovább és ennek a megtanulása, példá­ul a táncházakban, szép és ne­mes elfoglaltságot ad a fiatalok­nak. A megfiatalított örökség így él és hat tovább, egyre széle­sebb körben, ezt kell most to­vább erősíteni. A Ki mit tud? hirtelen orszá­gos figyelem középpontjába ál­lította. Rengeteg levelet kapott, lakásán sűrűn cseng a telefon, vadidegenek kérik, hogy mesél­jen magáról, a boltban rámoso­lyognak az eladók. Milyen érzés ismertnek, népszerűnek lenni? — Szerencsére jó humorom van, ezért elviselhető. Néha ugyanis alig tudom visszatartani a nevetést, olyan jókat monda­nak a hátam mögött. A döntő után hazautaztunk a feleségem szüleihez. Nyékládházán kellett átszállni, bementünk a restibe, látom nagyon néznek. Többen hangosan bizonygatták, hogy en­gem láttak a tévében, mire va­laki megjegyezte: „Hogyan ke­rülne az ide? Az ilyen nagy urak nem utaznak vonaton.” Hasonló eset töVtént a Metrón is. Két férfi tanakodott a fülem hallatá­ra: „Pajtás, ném ezt- láttuk a Ki mit tud?-ban.” Mire a társa: „Ugyan, az sokkal öregebb volt.” — Nem sajnálja, hogy véget ért a vetélkedő? — Most más elfoglaltságom van. Járom az országot, nyakig vagyunk a Röpülj páva előké­születeiben. Gyönyörű, gazdag anyagból válogathatunk, ezért is ajánlom a fiataloknak, hogy menjenek sokfelé, gyűjtsenek, rengeteg hely van az országban, amit fel lehet fedezni. Fogadják meg Bartók Béla csodálatosan igaz tanácsát: „Nem elég egy népdalt meghallgatni fonográfon, hanem el kell menni abba a kör­nyezetbe, ahol az született. Ak­kor hat rád igazában és , a kitör egy világot látsz vele együtt...” Vadas Zsuzsa Könyvkiadóink újdonságaiból A KOSSUTH KÖNYVKIADÓ újdonságai közül első helyen em­lítjük Lenin háromkötetes Válo­gatott Műveinek újbóli kiadását; a három kötet az orosz és a nem­zetközi munkásmozgalom legfon­tosabb kérdéseivel foglalkozó írá­sokat, a lenini életmű legjelentő­sebb dokumentumait tartalmazza. Mariane Constante visszaemléke­zéseinek kötete a Vörös évek, ki­fejező az alcíme: Guernicától Mauthausenig. Második, átdolgo­zott kiadásban látott napvilágot Búza Márton munkája, Az üzemi demokrácia fejlesztésének kérdé­sei címmel. AZ AKADÉMIAI KIADÓ meg­jelentette Nagy László: A szövet­kezeti jog alapkérdései című mo­nográfiáját. Most került a köny­vesboltokba A magyar néprajztu­domány bibliográfiája 1850—1870. című vaskos kötet Sándor István szerkesztésében, amely tanulmá­nyokat és adatokat közöl a Kár­pát-medence etnográfiájához. A bibliográfiai kötet szinte kereszt- metszetét adja Magyarország 1848 —49-es szabadságharc leverését követő két évtizedének. Az Iroda­lomtörténeti Füzetek sorozat új kötete Szuromi Lajos tanulmánya, amely József Attila Eszmélet cí­mű versének gondolatgazdag elemzését, s a mű megszületésé­nek körülményeit tartalmazza. A szentendrei festészet kialakulása, története és stílusa 1945-ig című művészettörténeti monográfia Haulisch Lenke hozzáértő munká­ja; a kötetet sok szép, részben színes reprodukció egészíti ki. Üjabb kiadásban látott napvilágot az Űj Magyar Lexikon második kötete, a D—F címszavakkal. A SZÉPIRODALMI KÖNYV­KIADÓ az Olcsó Könyvtárban je­lentette meg Gárdonyi Géza egyik legnépszerűbb történelmi regé­nyét. A láthatatlan embert. Som­lyó György tanulmányaiból ad jó • összefoglalót A költészet vérszer­ződése című tartalmas kötet. Ke- rényi Grácia Csupa boldogság cí­mű könyve regényminiatüröket, kisprózákat, stílusparódiákat kö­zöl. A Szépirodalmi Zsebkönyvtár népszerű sorozatának új kötetében kaptak helyet Granasztói Pál visz- szaemlékezései, Liane címmel. Ju­hász Béla tanulmánykötete az Irodalom és valóság Dékány Kál­mán kisregényeit tartalmazza a Vakítás című kötet. A Magyar Re­mekírók sorozatban látott napvi­lágot Tömörkény István váloga­tott novelláinak gyűjteménye; a válogatás és a jegyzetek Vas Ist­ván munkája. Kiállításában is szép a Magyar Helikon új kötete Eustache le Noble egykori mun­kája: Rákóczi fejedelem históriá­ja avagy az elégedetlenek hábo­rúja az ő vezérlete alatt. Köpeczi Béla írt rendkívül érdekes tanul­mányt a fejedelem első életrajz­írójáról, Eustache le Noble-ról. Néhány verseskötetet is érdemes megemlíteni: Kálnoky László: Farsang utóján, Galambosi László: A forrás lányai, Balogh László: A kilencedik vízesés. A MÓRA FERENC IFJŰSÁGI KÖNYVKIADÓNÁL jelent meg a népszerű Így élt... sorozatban Fekete Sándor könyve, az Így élt a szabadságharc költője. Petőfi Sándor élete — saját műveiben, kortársi emlékezésekben és egy­korú képekben. Móra Ferenc bű­bájos ifjúsági regénye a Kincske­reső kisködmön új kiadását Len­gyel Dénes rendezte sajtó alá, s látta el bevezetővel. Móra köny­vének népszerűségét jelzi, hogy ez a felszabadulás óta a 19. kiadás. A Delfin könyvek sorozatában je­lent meg Alekszahdr Beljajev A kétéltű ember című ifjúsági regé­V SZENTENDREI FESTES/ET «k \x . > .ÄV**N imvm\ kW nye. az ungvári Kárpáti Kiadóval közös gondozásban. Szovjet-NDK film Marx életéről f «*/0W3 Co l*roäu**t • Hatrészes tv-filmet forgatnak az NDK-ban szovjet és NDK-i fil­mesek Marx Károly életének 1835—48-ig terjedő szakaszáról. Marx szerepét (képünkön) a bolgár Venceszlav Kisszjov alakítja; Jenny Marx szerepében az NDK-beli Renate Blum mutatkozik be. (ADN/ZB — MTI — KS.) Könyvpalota-azUNESCO megbízásából Több mint nyolcmillió kötet könyv kap helyet abban az ú] könyvtárban, amelyet most ren­deznek be Harkovban, Ukrajna második tudományos és kulturá-» lis központjában. Az UNESCO megbízásából a harkovi könyvtár lesz a világ tu­dományos könyveinek legnagyobb kincsestára. A könyvtár kataló­gusai máris több mint ötmillió — különböző nyelveken megje­lent — kiadványt tartanak szá­mon. Az olvasó által keresett iro­dalom kiválasztását elektromoa számítógép segíti. A könyvtárnak jelentős gyűj­teménye van ritkaságokból. Meg­található itt Leonardo da Vinci, Kopernikusz, Lomonoszov és solo más kiemelkedő tudós, valamint író korabeli kiadású alkotása. A könyvek között van gyufásdoboz- méretű és olyan is, amelynek sú­lya meghaladja a 20 kilogram­mot. (BUDAPRESS — APN) •:vX*:*:*:*x*H*:*:tt*:*:*:*:*:*:*:*-K#w:*:íí^ (13.) Mintha, bár hangtala­nul, azt is helytelenítené, hogy az ura kritizálja a mai viszonyokat, és ebben a helytelenítésben len­ne is némi igaza, ha nem azért tenné, amiért teszi, mert Kuno- ván is, Ágoston is örülhetne, hogy így alakult a karrierjük, amióta ötvenhat után kicsöppen­tek a pártapparátusból: kétszer- háromszor annyit kapnak, mint bármelyik pártfunkcionárius akár ott a magasabb szinteken... Mindegy, ezen az estén is túl kell esni, mert Ágostonnak szük­sége is lehet egyszer Kunován- ra, ahogy Kunovánnak is őrá. És most már ideje, hogy Tamás fel­jöjjön a kertből. Amint felállt, hirtelen szorítást érzett a hasában. Fogát össze­szorítva figyelte magát hosszú másodpercekig, amíg lassan el­hitte, hogy nem jön a görcs. Ta­lán a két Martininak köszönheti, hogy órák óta nem fáj... Cigarettát keresett a retikül- Jében, s önkéntelenül kinyitotta • pénztárcáját. Reggel még öt­száz forint volt benne, most meg csak egy százas. Liának adott há­romszázat, de hová lett még száz? Semmire se költött. Persze, az autószerelő... Érdekes szeme van annak a fiúnak. Ideges szorongást érzett. Mar megint attól, hogy eszébe jutott? Akaratlanul a kosztümje kivágá­sához nyúlt, akár reggel, amikor azt hitte, hogy kinyílt a felső gombja és a fiú a mellét nézi. Nyugodt szürke a szeme, és mégis zavart kell érezni tőle. Os­tobaság. • Béla óvatosan leereszkedett a korhadt lépcsőkön a pincébe, ahol a homályban az egyetlen fényforrás a hegesztőpisztoly kék lángja volt. — Jó estét, Lőrinc bácsi. A testes lakatos homlokára tolta a hegesztőszemüveget, és ráhunyorgott a fiúra. — Ja, te vagy. Ülj le, a szivar elszaladt valahova, mindját visz- szalesz. — Ez az övé itt a műhely előtt, ez az Alfa Romeo? Egyébként köszönöm, hogy rám gondolt. — Idejött, hogy szereljem föl a kocsi tetejére a csomagtartót, közben szidta a gyújtást, mért ne rád gondoltam volna... Szóval, Alfa Romeo. Én csak azt láttam, hogy ilyen kocsit még nem lát­tam. Hozzá a szivar legalább hu­szonöt éves. Béla odatartotta a cigarettája végét a hegesztőpisztoly lángjá­hoz, és elhúzta a száját: — Gazdag papája lehet a tag­nak. A lakatos visszatolta az orrára a hegesztőszemüveget: — Az apját ne bántsd — mond­ta kedvetlenül. — Az embert akart nevelni belőle. Az még most is melózik, itt lakik a ház­ban. Az asszony tehet minden­ről. Az egy rafinált cafka. Ennek a taknyosnak magától nem lenne elég esze ahhoz, amit csinál. Nem dolgozni, sehol se. de Alfa Ró­meón furikázni, rejtély, mi? Béla vállat vont: — Hány van ilyen, Lőrinc bá­csi... Csak ki kell találni a mód­ját, hogyan lehet dörzsölten va- lutázni, aztán már magától megy a bolt. Lőrinc hosszabbra csavarta a hegesztőlángot, és halkan rámor­dult Bélára: — Hallgass, itt van. A lépcső felett éppen csapódott a műhely vasajtaja. Kétméteres, karcsú fiatalember állt az ala­csony mennyezet miatt meggör- nyedten a lépcső tetején, világos­ak öltönyben, világossárga cipő­ben, amit ugyanolyan világossár­ga szarvasbőr kesztyű egé­szített ki. Nagy, sötét szem­üveget viselt, hófehér inge kéze­lőjében sötétköves gomb villant a hegesztőláng fényétől. — Megjött az embere, Lőrinc úr? — hunyorgott le abba az irányba, ahol a Lőrinc sistergett az égő gázzal. — Eriggy — intett Bélának a lákatos. Béla csak odafönt az utcán fordult szembe a fiatal férfival. — Tessék kinyitni a motorhá­zat — mondta, s zavarta, hogy a sötét üvegtől nem látja a hosszú fickó szemét. A fiatalember féloldalasán be­ült a kormányhoz, a zár kattant, s Béla felemelhette a motorház, tetejét. Két mozdulattal levette az osztófej fedelét, s rögtön látta, amit előre is tudott: már régen nem nyúltak a megszakítóhoz, talán azóta se, hogy a kocsi ki­került a szalonból. Levette a za­kóját — zavarta, hogy szűk — rádobta a sárvédőre, s előkotorta a belső zsebből a csavarhúzót, a fogót, a kis reszelőt meg a smirg­lit. — Tessék ideadni a szerszám­táskából a hézagmérőt — szólt oda a fickónak. — Miféle hézagmérőt? — ha­jolt ki a volán mellől a szem­üveges fej. — Akkor csak a szerszámtás- káját adja, uram. Mire a szerszámtáska előkerült, le is tisztította a ráégett kokszot a megszakítóról, meg az osztófej fedelének belsejéről. A világoskék öltöny ott vilá­gított mellette az utolsó napsu­garakban. amelyek szinte a Gel­lérthegy mögül jöttek már. — Honnan tudta, mi baja, nem is mondtam? Béla meghúzta a rögzítőcsavart a megszakítón, és a hézagba il­lesztette a mérőt. — Jól néznék, ki ha az úrveze- '■% magyaráznák meg, mi bajt keressek a kocsijukon, kérem. — Elégedetten látta, hogy a mérőre akár nem is lett volna szüksége, szemmérték után is éppen négy­tized milliméterre állította a hé­zagot. Visszakattintotta a két merevítővel az osztófejre a ba­kelit fedelet. — Oké. Tessék be­indítani a motort. Azt hiszem, az előgyújtással nem lesz semmi... Bólintott, amikor látta, hogy a motor a legkisebb gázra is úgy harap, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. — Kész, uram, lehet vele sö­pörni. — Mennyivel ■ tartozom ? — kérdezte a nagy, sötét szemüveg a volán mögül. Béla magára rántotta a zakóját. — Negyven forint, uram. A kocsi ajtaja csattant. A szarvasbőrkesztűs kéz kinyúlt az ablakon egy ötvenessel. Béla el­vette a papírpénzt, kotorni kez­dett a zsebeiben egy tízes után, de mielőtt talált volna, az Alfa Romeo motorja felbőgött, s mint­ha valami nagy zöld állat ugrott volna el mellőle. Vállalat vont, és a kocsi után nézett, amely már az Erzsébet- hídnál repült. Mii ennekf a tagnak ötven forint? Ha azt számítja az ember, hogy ide a villamossal meg vissza, több mint egy óra, nem is sok érte ötven... Ez a pasas biztosan katona se volt, de ha ott kinőtte volna is a civilru­hát, az se lenne gond neki. Visszaindult a pinceműhelybe, hogy elköszönjön a lakatostól. • Kunován kikanalazta kistányér­jából a tartár maradékát, gon­dosan megtörölte száját, de nem tette le a szalvétát, oda-vissza hajtogatva játszott vele. Senki sem szólt, várták, hogy folytassa. — Csak magunkat tehetjük majd felelőssé, ha itt is megbo­londul a sok beat, hippi, huligán — dőlt hátra, s tarkója még szé­lesebbre nyomódott a szék tám­lájától-. — Azt hiszik az elvtár­sak, elég hg cikkeznek az impe­rializmus ideológiai diverziójáról, az már eszükbe se jut, hogy in­tézkedjenek is. Eszükbe se jut? Fenét. Nem is akarnak cseleked­ni. Én tudom csak, hogy mi a helyzet? Mindenütt, parkban, vil­lamoson, mozik előcsarnokában, az utcán, a táncklubokban, ha éppen nem üvölt a nagyhajú együttes, de még nálam a gyár­ban, is, a gépek mellett reggeltől estig bömböltetik a táskarádiót, de csak akkor hallgatják Buda­pestet, ha tánczenét ad, egyébként hajnaltól éjfélig a Szabad Euró­pára van beállítva mindegyiknek a táskarádiója. Két beatszám között megtudják, hogy a nyugat­berlini, a nyugatnémet, a francia, az olasz, az amerikai, de még a svájci ifjúság is, nem szólva a csehekről, a lengyelekről, mind lázad, mind forradalmi változást akar, mindnek rossz a fennálló rend, mind megelégelte a rendet, mindnek elég már abból, hogy fo­gaskerék legyen a társadalom­ban ... Ez az ideológiájuk, köztu­dott. És erre mit csinál a mi saj­tónk? Ügy tünteti fel ezt a világ­méretű felfordulást, hogy az if­júság igenis jogos harcot vív, még akkor is, ha keverednek kö­zéjük anarchista elemek, az ilyesmi nem változtat a lényegen, mert a lényeg a lázadás a fo­gyasztó társadalom ellen, hiszen a nyugati kommunista pártok is támogatják! az ifjúság utcai vere­kedéseit. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents