Petőfi Népe, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-03 / 79. szám

AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXII. évf. 79. szám Ára: 1,20 Ft. 1977. április 3. vasárnap Heti kommentár 3. oldal Egy vállalás története 4. oldal „ Magunknak emeljük a mércét* Tovább szolgál az öreg busz A staféta 4. oldal 4. oldal 4. oldal Munka és pihenés 5. oldal Erős szálak 5. oldal A közösség ereje 5. Oldal Művelődés, irodalom, művészet 6—7. oldal Emlékező Orgovány 8. oldal Új megyetérkép 9. oldal Dr. Maróthy László ünnepi beszéde Hazánk felszabadulásának 32. évfordulója alkalmából dr. Maróthy László, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizott­ságának tagja, a KISZ Központi Bizottsá­gának első titkára szombaton ünnepi köszön­tőt mondott a rádióban és a televízióban. Dr. Maróthy László beszédét az alábbiak­ban ismertetjük: Nincs még egy ünnep a nap­tárunkban — mondta —, amely annyira kifejezné népünk legna­gyobb történelmi sorsfordulójá­nak fogalmát, mint április 4-e. Rövid történelmi visszapillan­tás következett ezután. Rámuta­tott. hogy a Horthy-féle ellenfor­radalmi rendszer idején népünk legjobbjai szembeszálltak a hit­leri fasizmussal, s az antifasisz­ta harcban egyesült nemzetek végül is világtörténelmi méretű győzelmet arattak. Ebben a küz­delemben — mondotta a Szov­jetunióé volt a döntő szerep. Engedjék meg, hogy felszaba­dulásunk 32. évfordulóján, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, az Elnöki Ta­nács és a kormány nevében tisz­telettel köszöntsem önöket, szív­ből jövő jókívánságaimat fejez­zem ki hazánk minden polgárá­nak, párttagoknak és pártonki- vülieknek, idősebbeknek és fia­talabbaknak, a Magyar Népköz- társaság valamennyi barátjának, aki osztozik velünk az ünnep örö­mében. A 32. évét ünneplő szocialista Magyarország társadalmi portré­ja gazdag, kiegyensúlyozott és bizakodó képet mutat: a tartal- mábün kiteljesedő szocializmus, a fejlett szocializmus képét. Hát­terében rengeteg munkával, harc­cal" és áldozatokkal is. Távlatai­ban megalapozott optimizmussal. Ezt a társadalmi portréi szí­vesen nézi, mutatja és tartja ma­gáénak mindenki. Az is, aki a bölcsőnél jelen volt, és az is, aki már e bölcsőben nevelkedett. A 32 dolgos év, mióta a mun­kásosztály és szövetségesei az or­szág gazdái, nagy eredményeket érlelt: haladó társadalmi rendet; fejlett ipart, korszerű mezőgaz­daságot; szilárd szövetségeseket, barátokat szerzett. A 32 év eredménye sokaknak életük művét jelenti. A 32 év so­kaknak örökségként jutott. Ha­zánk lakosságának a fele már nem emlékezhet saját tapaszta­latából a felszabadulásra, még kevésbé az azt megelőző időkre. Már ránk, a harmincas éveink­ben járókra is joggal mondják, hogy beleszülettünk a szocializ­musba. A nálunk fiatalabbak számára pedig a munkáshatalom megvédésének korszaka is törté­nelem. Tisztelettel és nagyrabe­csüléssel adózunk azoknak, akik harcoltak a jelenért és építették 32 éven át a hazát. Az örökösök előtt nem kisebb és nem köny- nyebb feladatok állnak, köteles­ségük továbbvinni és meghalad­ni az elődök művét. Nemzeti egységben tekinthe­tünk a jövő elé. Jó programunk van a következő 15—20 eszten­dőre, melyet népünk minden ré­tege a sajátjának érez. Idősek és fiatalok, párttagok és párton- kívüliek, hívők és ateisták, ma­gyarok és nemzetiségiek fognak össze a fejlett szocialista társa­dalom programjának megvalósí­tásáért. Konkrét teendőinket vi­lágosan megfogalmazta pártunk XI. kongresszusa. Most a vég­rehajtáson a sor. Valamennyien tudjuk, hogy a külső körülmények és a termé­szeti tényezők kedvezőtlen ala­kulása az elmúlt években nehéz gazdasági helyzetet teremtett számunkra. Ez reflektorfénybe állította fogyatékosságainkat, az elavult termelési módszereket és berendezéseket, s nem egy eset­ben gondolkodásunk korszerűt­len vonásait is. Ezek együttes hatosaként nemzeti jövedelmünk nem növekedett a kívánt mér­tékben. A lakosság reáljövedel­me nem a tervezett szinten ala­kult. Mégis elmondhatjuk, hogy van mit ennünk és tudunk öl­tözködni. Ha többet fizetünk is érte, de elegendő hús és tej jut a családoknak. A múlt évben 90 ezer család költözhetett új, kor­szerű lakásba, és százezrek köz­lekedését segíti a budapesti met­ró megnyílt második vonala. Termeloherendezéseink egyrésze elavult, de a korszerűsítés sem maradt el, új üzemek kezdtek termelni, mint például a lenin- városi olefinmű. A legfejlettebb műszaki színvonalat képviseli majd hazánk első atomerőműve, amely egy új szocialista város­sal együtt épül Pakson, a Duna partján. Tény, hogy komoly gond­jaink t'annak a munkafegyelem­mel, de az is tagadhatatlan, hogy csaknem másfél millió szocialista brigádtag célozza és mintázzá életével, munkájával, a telje­sebb szocialista holnapot. Szándékaink és tetteink a dol­gozó osztályokkal és rétegekkel szövetséges munkásosztály hatal­mát. a proletárdiktatúra államit erősítik, amely valamennyi ál­lampolgár érdekeit védve és szolgaira fejlődik össznépi ál­lamma, s mindinkább egyenlő esélyeket biztosit a társadalom tagjainak a munkához és a ta­nuláshoz, képességeik kifejlesz­téséhez, egyéni és társadalmi boldogulásukhoz. Hazánkban kiegyensúlyozott a politikai légkör. Mindin tisztes­séges állampolgár, minden dolgo­zó ember biztonságban, jó köz­érzettel tekinthet a holnap elé. Kipróbált, hazafias és interna­cionalista párt vezeti népünket. Egyre szélesebben kibontakozik a szocialista demokrácia, 'töme­gek tulajdonságára válik a köz- ünyetc és benne a saját sors in­tézésének szándéka, amihez tár­sadalmi rendünk az érdemi dön­tés jogát és lehetőségét egyaránt biztosítja. Népünk jobbra törekvése még sohasem forrott ilyen szorosan össze a világ haladó erőinek harcával, mint korunkban. Há­rom évtized alatt alapvetően megváltoztak a haladás és a re­akció erőviszonyai a világon. A szocialista világrendszer és a történelmi fejlődés menetét meghatározó társadalmi, politi­kai. gazdasági tényezővé vált. Kétségtelen, hogy a nemzetközi imperializmus jelentős erőket tud még felvonultatni. Feszültsége­ket teremt, ellentéteket szít. ki­használja az emberiség évszáza­dos nyűgeit: az elmaradottságot, a nemzeti, faji es vcllási előíté­leteket. Kemény küzdelmeket kell még vívnunk a szélsőséges katonai körökkel. Fel kell ven­nünk a harcot a jól szervezett. tapasztalt imperial sta propagan­da gépezettel, amely nem riad vissza az álszent szemforgatás- lól sem, ha a haladás erőinek árthat. Ezt teszi napjainkban is, amikor nem átallja a chilei fa­siszta diktatúra cs a dél-afrikai fajüldöző rezsim támogatóit az emberi jogok védőügyvédének szerepében m u l ója mi. Mi mégis optimisták lehetünk. Ma már a Föld és a Kozmosz egyetlen részén sem cseleked­hetnek az imperialista hatal­mak kényük-kedvük szerint. Mindig és mindenüti számolni­uk kell a Szovjetunió, a szocia­lista világrendszer, a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom. a fejlődő országok haladás­ra törekvő népeinek erejével. Ez az erő az emberiség jövőjének biztosítéka. Ehhez az erőhöz ben­nünket a szolidaritás szilárd kö­telékei fűznek. Közös harcunk eredménye, hogy megvalósul a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének politikája. Ennek kö­szönhető a helsinki biztonsági és együttműködési értekezlet, létre­jötte és sikere. A békéért, a katonai enyhü­lésért, a tömegpusztító fegyve­rek betiltásáért vívott küzdel­münkben magunk mellett tud­hatjuk a demokratikus, hala­dásra vágyó néptömegeket, s egyre inkább a józanul gondol­kodó polgári köröket és politi­kusokat is. Ezzel együtt valljuk: ahhoz, hogy az emberiség életéből vég­képp száműzzük a háború ve­szélyét, a békéért vívott harcot most is össze kell kapcsol nunk a társadalmi haladás ügyével. Nekünk forradalmi felada­tunk és történelmi felelősségünk a fejlett szocialista társadalom építésé Magyarországon. Ez né­pünk érdeke. Ezzel járulhatunk hozzá a haladó erők gyarapodá­sához. Ezt várják tőlünk elvtár­saink, barátaink. Ez ad tartal­mat hazafiságunknak és nemzet­köziségünknek. Internacionalista magatartá­sunkban megkülönböztetett he­lye van a Szovjetunióhoz fűződő viszonynak. A magyar—szovjet barátság leg jobbjainknak a szo­cializmusért vívott közős harcá­ban született, erősödött és nap- ról-napra mélyül, gazdagodik. A történelmi egymásrautaltság az élenjárók felismeréséből, milliók mindennapi kapcsolatává, sze­mélyes barátságává válik. A ma­gyar—szovjet barátságnak har­cokban edzett múltja, sziklaszi­lárd elvi alapokon nyugvó, né­peink érdekeinek kölcsönösen megfelelő jelene és jövője van. Legnagyobb nemzeti ünnepün­kön, felszabadulásunk 32. évfor­dulóján adózzunk tisztelettel a felszabadítók, a munkásosztály hatalmát kivívók és megvédök emléke előtt, önfeláldozásukból és eredményeinkből gyüjtsünk erőt további feladataink megol­dásához. A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, az El­nöki Tanács és a kormány nevé­ben kívánom önöknek, hogy jó erőben és egészségben munkál­kodjanak közös országépítő célja­ink elérésén és személyes, családi terveik teljesítésén. Életüket és törekvéseiket kisérje siker, öröm és boldogság. (MTI) Koszorúzások a megyében Hazánk felszabadulásának 32. évfordulója alkalmából tegnap Bács-Kiskun városaiban, nagyköz­ségeiben és községeiben koszorú- zási ünnepséget rendeztek. A me­gyeszékhelyen megkoszorúzták a vasútkerti szovjet hősi emlékmű­vet, az ellenforradalom mártírjai­nak emlékművét és a hazánk fel­szabadításáért hősi halált halt szovjet katonák sírjait a Budai úti temetőben. Kecskeméten, a Szabadság té­ren a magyar és a szovjet him­nusz elhangzása után először Er­délyi Ignác és Katanics Sándor, a Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottságá­nak titkárai helyeztek el koszorút az emlékmű talapzatán. A megyei tanács képviseletében dr. Gajdó- csi István elnök és dr. Major Im­re elnökhelyettes vett részt az ün­nepségen. A hazánkban ideiglene­sen állomásozó szovjet egységek nevében a koszorút A. P. Szemjo- nov gárda ezredes és M. T. Habi- buling gárda alezredes helyezte el. A Hazafias Népfront megyei bi­zottságát az ünnepségen dr. Bo- dóczky László elnök és Farkas Jó­zsef titkár kéoviselte. A fegyveres erők és testületek nevében helyezett el koszorút a szovjet hősi emlékmű talapzatán Szepesi József alezredes helyőr­ségparancsnok, dr. Fehér Géza al­ezredes, a megyei rendőrfőkapi­tányság vezetője és Budai József, a munkásőrség megyei parancs­nokhelyettese. A szakszervezetek koszorúját Neiner János SZMT- elnök, Némedi Sándor titkár és Princz László titkár helyezte el. A KISZ Bács-Kiskun megyei bi­zottsága nevében Németh Ferenc első titkár és Csányi Anikó me­gyei úttörőelnök koszorúzott. őket követte Bognár Ferenc, az MHSZ megyei titkára, Farkas György városi titkár és Termózes János járási titkár. Ezután a megyeszék­hely üzemeinek, intézményeinek dolgozói koszorúkkal és virágok­kal borították el az emlékmű ta­lapzatát. Az ünnepség befejezése­képp az Internacionálé hangzott el. B. J. • Erdélyi Ignác és Katanics Sándor a szovjet hősi emlékmű előtt,

Next

/
Thumbnails
Contents