Petőfi Népe, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-03 / 79. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1977. április 3. Magyar és szovjet vezetők táviratváltása KÁDÁR JÁNOS elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának LOSONCZI PÁL elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének LÁZÁR GYÖRGY elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének BUDAPEST Kedves Elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége és Minisztertanácsa, a szovjet nép és a magunk nevében szívélyes üdvözletünket küldjük önöknek, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának és Minisztertanácsának, a testvéri magyar népnek Magyarország nemzeti ünnepe, a fasiszta iga alóli fel- szabadulás 32. évfordulója alkalmából. 1945. áprilisában a szovjet hadsereg felszabadító harcának eredmé­nyeként a magyar nép előtt széles távlatok nyíltak egy új, valóban demokratikus, a kizsákmányolás és az elnyomás minden formájától mentes társadalom felépítésére. Az elmúlt évtizedek alatt a magyar dolgozók, a munkásosztály párt­jának vezetésével, gyökeres társadalmi-gazdasági átalakításokat haj­tottak végre országukban és jelenleg sikeresen dolgoznak a fejlett szocialista társadalom felépítése történelmi feladatának teljesítésén. A Magyar Népköztársaság nagymértékben hozzájárul a szocialista közösség erejének és egységének megszilárdításához, tevékenyen részt vesz a Varsói Szerződés szervezete és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tevékenységében, a testvéri országokkal együtt kö­vetkezetesen harcol a nemzetközi feszültség enyhítésének elmélyíté­séért, a népek biztonságáért és egyenjogú együttműködéséért. A népi Magyarország külpolitikája, az európai és a világbéke megszilárdítá­sáért tett konstruktív erőfeszítései méltán vívtak ki hazájuknak nagy nemzetközi elismerést. A szovjet kommunisták, országunk dolgozói őszintén örülnek a test­véri magyar nép békés építőmunkában elért kiemelkedő sikereinek, nagyra értékelik a Szovjetunió és Magyarország sokoldalú és gyümöl­csöző együttműködését, amely korunk valamennyi elvi kérdésében, amint azt a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. és a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXV. kongresszusa ismét meggyőzően meg­erősítette, a nézetek és az álláspontok teljes egységén alapul. Együtt ünnepelve önökkel Magyarország felszabadulásának napját, a szovjet emberek kifejezik eltökéltségüket, hogy még szorosabbra fűzzék a pártjaink, országaink és népeink közötti internacionalista testvéri ba­rátság szálait. Kívánunk önöknek, kedves elvtársak, minden magyar kommunis­tának, a Magyar Népköztársaság valamennyi dolgozójának újabb si­kereket a fejlett szocialista társadalom építésében, a marxizmus— leninizmus magasztos eszméinek diadaláért vívott harcban. Éljen a szovjet és a magyar nép örök és megbonthatatlan barátsága! L. BREZSNYEV N. PODGORNIJ az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, A. KOSZIGIN a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a L. I. BREZSNYEV ELVTÁRSNAK, Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, N. V. PODGORNIJ elvtársnak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének, A. N. KOSZIGIN elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének Kedves Elvtársak! MOSZKVA A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, egész dolgozó népünk nevében szívből köszönjük a hazánk felszabadulásának 32. év­fordulója alkalmából küldött elvtársi üdvözletüket és baráti jókí­vánságaikat. 1945. április 4-én, amikor a szovjet hadsereg történelmi küldetését teljesítve felszabadította hazánk egész területét, országunk és népünk történetében új, nagyszerű korszak vette kezdetét. A magyar dolgo­zók — a munkásosztály és annak marxista—leninista pártja vezeté­sével — létrehozták saját hatalmukat és kezükbe vették sorsuk irá­nyítását. Népünk az elmúlt 32 év alatt nagy utat tett meg: lerakta és megszilárdította a szocializmus alapjait, s áldozatkész munkával szün­telenül gyarapította az ország anyagi és szellemi javait. Jelenleg a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusán elfogadott határo­zatok végrehajtásán, a fejlett szocialista társadalom építésén munkál­kodunk. A magyar nép ismeri és nagyrabecsüli a Szovjetunió önzetlen, test­véri segítségét; ez az egyik legfontosabb tényezője azoknak a sike­reknek, amelyeket népgazdaságunk és kultúránk fejlesztésében, a dol­gozók életszínvonalának növelésében, valamint a nemzetközi életben elértünk. A Szovjetunióhoz fűződő testvéri barátságunk ápolása és erősítése pártunk és kormányunk, egész társadalmunk közös ügye. ■Méltó példája ennek a csepeli munkások nagyszerű szocialista munka­verseny kezdéményezése a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére. Meggyőződésünk, hogy pártjaink, országa­ink és népeinek megbonthatatlan szövetsége és gyümölcsöző együtt­működése a jövőben tovább mélyül és erősödik a marxizmus—leni­nizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján. A Magyar Népköztársaság, pártunk XI. kongresszusa útmutatásai­nak megfelelően, tevékenyen részt vesz a szocialista országok együtt­működésének fejlesztéséért, a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalom sorainak tömörítéséért, egységének erősítéséért, a külön­böző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése elvé­nek következetes valóraváltásáért, a nemzetközi enyhülés visszafor­díthatatlanná tételéért folytatott harcban. Nemzeti ünnepünkön a magunk és egész népünk nevében a tiszte­let és az elvtársi megbecsülés érzésével köszöntjük a Szovjetunió Kommunista Pártját, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksé­gét és Minisztertanácsát, az egész szovjet népet. Pártunk és népünk magasra értékeli azokat a kiemelkedő eredményeket, amelyeket a Szovjetunió népei a belső építőmunkában elértek, és azt a világmé­retű küzdelmet, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja és kormá­nya oly sikeresen folytat a nemzetközi színtéren. Kívánjuk önöknek és az önök személyér. keresztül a testvéri szovjet népnek, hogy újabb nagy sikereket érjenek el az SZKP XXV. kongresszusa határozatai­nak megvalósításában, a kommunizmus építésében, a békéért és a biztonságért, az egyetemes emberi haladásért vívott harcban. KÁDÁR JÁNOS LOSONCZI PÁL a Magyar Szocialista Munkáspárt. a Magyar Népköztársaság Központi Bizottságának első titkára Elnöki Tanácsának elnöke LÁZÁR GYÖRGY a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Koszorúzási ünnepség A Magyar Szocialista Munkás­párt, Központi Bizottsága, a Ma­gyar Népköztársaság Miniszter- tanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa hazánk felsza­badulásának 32. évfordulója al­kalmából szombaton délelőtt ko­szorúzási ünnepséget rendezett a Szabadság téri Szovjet Hősi Em­lékműnél. A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa nevében Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, a PB tag­ja, és dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke; az MSZMP Központi Bizottsága nevében Kádár János, a KB el­ső titkára és Biszku Béla, a KB titkára* a PB tagjai; a Miniszter- tanács nevében Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Aczél György, a Minisztertanács elnök- helyettese, a PB tagjai helyezték el a koszorút az emlékmű talapza­tán. (MTI) Távirat a testvérmegyébe N. K. K1RICSENKO elvtársnak, az Ukrán Kommunista Párt Krím Területi Bizottsága első titkárának, T. N. CSEMODUROV elvtársnak, a Krím területi Tanács Végrehajtó Bizottsága elnökének SZIMFEROPOL Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága, a Bács-Kiskun megyei Tanács, valamint megyénk lakossága nevében hazánk felszabadulásának 32. évfordulója alkalmából elvtársi üdvöz­letünket küldjük Önöknek, a testvéri Krím. terület párt- és tanácsi szerveinek, valamennyi dolgozójának. Legnagyobb nemzeti ünnepünkön a dicső évfordulóra emlékezve kívánjuk, hogy közös erővel, megsokszorozott energiával munkálkod­junk pártjaink vezetésével a fejlett szocialista társadalom és a kom­munizmus győzelméért vívott harcban. Éljen és erősödjön pártjaink, a magyar és a szovjet nép örök és megbonthatatlan testvéri barátsága, együttműködése. Kommunista üdvözlettel: HORVÁTH ISTVÁN DR. GAJDÓCSI ISTVÁN a Magyar Szocialista Munkáspárt a Megyei Tanács elnöke Bács-Kiskun megyei Bizottságának első titkára * A Szovjetunió Krím területi párt- és tanácsi vezetőitől az alábbi távirat érkezett Horváth István elvtárshoz, a megyei pártbizottság első titkárához: Ukrajna Kommunista Pártja Krím területi Bizottsága és a területi tanács nevében szívből köszöntjük önöket, Bács-Kiskun megye kom­munistáit és minden dolgozóját nemzeti ünnepünk, hazájuk fasiszta megszállóktól való felszabadulásának 32. évfordulója alkalmából. Kedves Barátaink! Ezen a nevezetes napon kívánunk Önöknek, a testvérmegye min­den dolgozómnak erőt, egészséget, sok egyéni boldogságot. Az MSZMP XI. kongresszusának, a fejlett szocialista társadalom felépítésére irá­nyuló határozatainak, az ötödik ötéves tervfeladatok sikeres megvaló­sításához, hazájuk további felvirágoztatásához újabb sikereket kívá­nunk. Éljen és erősödjön a szovjet és a magyar nép, Krim és Bács-Kis­kun dolgozóinak örök, megbonthatatlan barátsága. Kommunista üdvözlettel: N. K. KIR1CSENKO T. N. CSEMODUROV a Krím területi Pártbizottság a területi tanács vb-elnöke első titkára Szovjet-mozambiki nyilatkozat MAPUTO Maputóban szombaton szov­jet—mozambiki közös nyilatko­zatot hoztak nyilvánosságra Nyi- kolaj Podgornij, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke mozambiki látogatásáról és a Samora Ma­chend, a FRELIMO elnökével, a Mozambiki Népi Köztársaság el­nökével folytatott tárgyalásairól. A kölcsönös megértés, a szí­vélyes barátság és az internacio­nalista szolidaritás légkörében le­folyt tárgyalásokon áttekintették a két ország közötti baráti kap­csolatok és együttműködés ala­kulását. valamint a nemzetközi helyzetet, különös tekintettel Af­rika déli részére. A felek elhatározták, hogy to­vább szélesítik a két ország tár­sadalmi szervezetei közötti kap­csolatokat. Az afrikai földrész helyzetének áttekintésekor a felek elégedet­ten állapították meg, hogy az af­rikai népek történelmi sikereket érnek el a szabadságukért és nemzeti függetlenségükért folyó harcban. Mindazonáltal Afrikában to­vábbra is fennmaradt a koionia- lizmus s a fajgyűlölet, nevezete­sen a kontinens déli részén, és az súlyosan fenyegeti a népek békéjét és biztonságát. A tár­gyalófelek elítélték a rhodesiai és a dél-afrikai fajgyűlölő rend­szer politikáját, fegyveres provo­kációit és agressziós lépéseit. Szolidaritásukról biztosították Angolát, Botswanát és Zambiát. A szovjet és a mozambiki fél kö­veteli, hogy vessenek véget a pretoriai hatóságok által a dél­afrikai lakossággal szemben foly­tatott apartheid politikának, a megtorlások és a terror politi­kájának. (TASZSZ) LAPZÁR I ÁKOR ÉRKEZETT • Várossá avatták Dunakeszit Kettős ünnepet ültek szombaton Dunakeszi lakói: a József Attila Művelődési Központban tartották Pest megye április 4-i ünnepségét és a nagyközség várossá avatása alkalmából a nyilvános tanácsülést. Az ünnepségen megválasztották a városi tanács 11 tagú végrehajtó bizottságát, amelynek elnöke Török Sándor lett. Pest megye hetedik városának Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja adta át a várossá nyilvánításról szóló oklevelet. (MTI) • Nincs döntés a Spanyol KP legalizálásáról Madridban a legfelső bíróság szombaton hivatalosan bejelentette, nem tekinti magát illetékesnek arra, hogy döntsön a Spanyol Kom­munista Párt legalizálásának kérdésében. Az ügyet a legfelső bíróság visszautasította a belügyminisztérium elé. (AFP) AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: HÉTFŐ: Moszkvában megkezdődtek a háromnapos szovjet—amerikai tárgyalások: két alkalommal Leonyid Brezsnyev is bekapcsoló­dott a külügyminiszterek eszmecseréjébe — Gierek—Husák-talál- kozó Zakopanéban. KEDD: Podgornij szovjet államfő afrikai kőrútján Zambia után Mo- zambikot kereste fel — Közel-keleti vita az ENSZ Biztonsági Ta­nácsában. SZERDA: Barre miniszterelnök megalakította az új francia kor­mányt — Feszültség Libanonban — Fokozódó harcok Zairé-ban — Szadat nyugat-európai és amerikai útra indult — A csehszlo­vák külügyminiszter Pakisztánban. CSÜTÖRTÖK: Gromiko sajtóértekezlete Moszkvában — Waldheim közreműködésével megkezdődtek Bécsben a két ciprusi népközös­ség tárgyalásai — Haderőcsökkentési tanácskozás az osztrák fő­városban. PÉNTEK: Vance a legfontosabb NATO-szövetségeseket tájékoztatja a moszkvai megbeszéléseiről — A sikertelen pótválasztások után tovább gyengült a brit kormány helyzete — Giap vietnami nem­zetvédelmi miniszter Berlinben. SZOMBAT: Afrikai látogatásának befejeztével Fidel Castro az NDK- ba utazott — Huzavona Madridban a Spanyol Kommunista Párt legalizálása körül. A hét három kérdése Nagyfokú diplomáciai aktivitás jellemezte az elmúlt napokat. Moszkvában sor került az első részletesebb szovjet—amerikai vé­leménycserére a Carter-kormány- zat hivatalba lépését követően; Bécsben megkezdődött a ciprusi népközösségek képviselőinek pár­beszéde; a Biztonsági Tanács a közel-keleti problémával foglalko­zott; előtérbe kerültek az afrikai ügyek is, különösképpen Nyikolaj Podgornij és Fidel Castro látoga­tása kapcsán. Miután véget értek a Közös Piac megalakításának hu­szadik évfordulóján tartott jubi­leumi ünnepségek, a kilencek többsége saját sebeivel foglalatos­kodik. Üj kormány Franciaország­ban, választási előkészületek Bel­giumban és Hollandiában, bizony­talanság az NSZK-ban s a pótvá­lasztások után meggyengült kabi­net Londonban... Hogyan folytatódhat a szovjet- amerikai párbeszéd? Az új amerikai külügyminisz­ter, Cyrus Vance történetesen hat­vanadik születésnapját ünnepelte hétfőn, a moszkvai megbeszélések nyitónapján s a figyelmes házi­gazdák, köztük Leonyid Brezs­nyev is, gratuláltak az alkalom­hoz illően. Saját kormányától azonban nem kapott kedvező ajándékot az amerikai diplomácia vezetője, hiszen olyan álláspontot kellett képviselnie a szovjet tár­gyalópartnerekkel szemben, amely eleve nem adott lehetőséget az ér­demi továbblépésre. Ez tűnik ki a nyugati, s különösen az amerikai visszhangból, amely csak határo- zottabbá vált Gromiko sajtóérte­kezletét követően. Befolyásos amerikai újságok figyelmeztetik Washingtont: így nem lehet előbbre jutni. Az Egyesült Államok ugyanis a szovjet—amerikai viszony legér­zékenyebb területén, a készülő SALT-egyezmény vonatkozásában túltette magát a nagy erőfeszítés­sel kidolgozott keretmegállapodá­sokon s olyan új terveket terjesz­tett elő, amelyektől egyoldalú elő­nyöket remél. Ezeket a próbálko­zásokat csak terheli, hogy közben az emberi jogok védelmének ürü­gyén változatlanul a szovjet belső ügyekbe való beavatkozással kí­sérletezik, ami természetesen ked­vezőtlenül hat a tárgyalásokra, rontja a légkört. Úgy tűnik, s a józan amerikai nyilatkozatok is ezen a vélemé­nyen vannak, hogy az új admi­nisztráció valamiféle „erőpróbára” törekedett, ilyen meggondolatlan lépéseket néhányszor már feljegy­zett a két nagyhatalom tárgyalá­sainak krónikája. Ezek a módsze­rek nem vezethettek eredményre eddig sem s ez még inkább érvé­nyes a jelenre és a jövőre. A ka­puk ugyanakkor nem zárultak be, sőt bejelentették, hogy a szovjet és az amerikai külügyminiszter öt hét múlva ismét találkozik Géni­ben, ahol a SALT-szakértők ál­landó eszmecseréje folyik. Most Washingtonon a sor, mennyiben lesz képes felhasználni ezt a gon­dolkodási szünetet arra, hogy va­lóban elgondolkozzék a moszkvai tanulságokon... Miért alakítottak „harci kormányt” Párizsban ? A francia kormánytöbbség a helyi választások óta egy másik O Vance amerikai és Gromiko szovjet külügyminiszter az USA moszk­vai nagykövetségén tartott szerdai fogadáson. többség árnyékában kormányoz. Amit eddig csak a közvélemény­kutatók jeleztek, bizonyítható va­lóság lett a baloldali erők 52 szá­zalékos eredményével. S miköz­ben kérlelhetetlenül közeledik a jövő tavasszal esedékes nemzet- gyűlési választások dátuma, a jelenlegi kormánykoalíció egy­szerre vékonyodik a külső mor­zsolódás és a belső torzsalkodás miatt. A hét eseményei: Giscard tévé- nyilatkozata, az elnök találkozója nagy vetélytársával, az immár párizsi polgármesterként szerep­lő Chirac-kal, a kabinet lemon­dása, majd Barre új csapatának kijelölése — a mozgás látszata mögött főleg kapkodást rejt és a sorokat rendezni kívánja. Barre meg is alakította „harci kormá­nyát”, tekintetét a következő vá­lasztásokra irányítja, de a csatá­ba hívó trombitaszó eléggé halk­nak és hamisnak tűnik. Jóformán nincsenek igazán új arcok, még a helyi választásokon bukott mi­niszterek egy része is megmaradt a bársonyszékekben. Talán a legérdekesebb fejlemény, hogy az államminiszterek, akik tulajdon­képpen a giscardista szövetség három pártját képviselték, kívül maradtak a kabineten, s a jövő­ben elsősorban saját politikai cso­portosulásuk gépezetében tevé­kenykednek majd. A párizsi sajtó a kissé bonyo­lult átalakításokkal kapcsolatban megjegyzi, hogy a cél „második védvonalak” kiépítése lehet. Mintha bizonyos jobboldali erők tartalékban lennének, sőt van­nak feltételezések, amelyek sze­rint a jobboldali pártok viszály­kodása lehetőséget adna a vá­lasztók elégedetlenségének leve­zetésére anélkül, hogy a balol­dalhoz fordulnának. Igaz, ennek ellentmond, hogy a belharc a jelenlegi kormánykoalíció minden alakulatát gyengítette. Ä „harci kormány” tehat alig­ha kínál csodaszert, s közben a baloldal sem tétlen. A kommu­nisták javaslata szerint újabb tárgyalásokat kell kezdeni a kö­zös baloldali kormányprogram ki­egészítésére, mindenekelőtt az időközben bekövetkezett változá­sok figyelembevételével. Hiszen nincs is messze az idő, amikor a következő választásokon ezzel a programmal egy baloldali kor- mány reális lehetőségével hívják majd az urnák elé a francia sza vazópolgárokat. Mi várható a Közel-Keleten ? Üjra kiéleződött a libanoni helyzet: pedig Szárkisz elnök csupán egy szerény lépést tett a jobboldal visszaszorítására, s né­hány személycserét hajtott vég­re az ország katonai vezetésében. Dzsumblatt. meggyilkolása, a po­litikai merényletek sorozata, a dél-libanoni harcok után az újabb feszültséghullám is bizo­nyíthatja, milyen ingatag állapo­tok uralkodnak továbbra is a so­kat szenvedett országban és ál­talában a Közel-Keleten. Ilyen körülmények között ült össze a Biztonsági Tanács, hogy egyiptomi kérésre, a PFSZ ta­nácskozási jogú képviselőinek je­lenlétében megkezdje közel-ke­leti vitáját. A legnagyobb figyel­met Trojanovszkij szovjet ENSZ- nagykövet felszólalása keltette, aki nyomatékosan sürgette a genfi békeértekdzlet összehívá­sát. A Szovjetunió a rendezést annak a hétpontos, ésszel u kompromisszumos, la különböző érdekeket figyelembe vevő el­gondolás alapján képzeli el, ame­lyet Leonyid Brezsnyev fogalma­zott meg a szakszervezeti kong­resszuson. Genf azonban várat magaia. Szadat elnök egyelőre Nyugat- Európa fővárosait és Washing­tont keresi fel, mindeddig több ígéretet és kevesebb tényleges gazdasági segítséget könyvelve. Rövidesen más arab vezetők washingtoni útja is várható, szó van Carter—Asszad európai ta­lálkozójáról; egyes közel-keleti politikusok Moszkvába feszül­nek; Izraelbe« a május l"-i vá­lasztások finise közeleg s a ma említett genfi Gromiko—Vance megbeszélésen ez a valsagteiseg is napirenden lesz. A kozel-kele- ti diplomáciai mezőny így rnel>" lehetősen széthúzott. A közeli hetekben változatlanul a kétolda­lú érintkezések lesznek előtérben, de előbb-utóbb vissza kell ka­nyarodni a békeértekezlethez. Hiszen! a genfi konferencia mind­össze három napig tanácskozott, s az elnapolás óta holnap írjuk a szünet 1250. napját... Réti Ervin

Next

/
Thumbnails
Contents