Petőfi Népe, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-17 / 89. szám

* • PETŐFI NÉPE • 1971. április 17, vezetünk szerelőszalagonként — mondták el a Jedlik Ányos bri­gád tagjai. Így kiderül, hogy me­lyik szalag dolgozik jobban vagy rosszabbul. Ahol sok a hiba, a nyilvántartás révén könnyebb tenni ellene. □ □ □ — A saját minőségellenőrző munkánk ellenőrzésére kiötlötte a gárda, hogy csináljunk „házi” MERT-vLzsgálatokat, a Minőség- ellenőrző Részvénytársaság szigo­rú módszerével — hallottam va­lamelyik brigádtagtól. A meó-be- li brigád az általa minőségileg jóváhagyott termékeket „külső” metódussal újra minősíti, s ezáltal ellenőrzi önnön éberségét. Ezzel azt akarják megelőzni, hogy kifo­gásolható minőségű gyártmányok eljussanak a MERT-átveuelig. — A műszer nem fárad el, mint az ember. — Ezt az igazságot szintén kimondta valaki a meós- társaságból. A készülékek és sze­relvényeik minőségi ellenőrzésé­nél szerintük még nagyobb szerep hárul az emberi szubjektumra, mint kívánatos lenne. Ezt úgy kell érteni, hogy a meós a mi­nőségi vizsgálatoknál műszereket alkalmaz, egy-egy termékhez töb­bet. És ez, a több műszerrel vég­zet, kitartó figyelmet igénylő munka elfárasztja, ezért a leol­vasásaiba könnyen hiba csúszhat. Ez ellen fedezett fel orvosságot a Jedlik Ányos brigád: célműszere­ket kell alkotni. Széplaki Jenő már csinált is egyet-kettőt. A DTR—10 típusú telefonüzenet­rögzítő készülék műszaki para­métereit korábban több műszer­rel egy óra alatt lehetett ellen­őrizni. Széplaki műszerével 10 Dere kell hozzá. Hasonlóan növel­te a termelékenységet az MK —25A típusú magnetofonhoz ké­szített eélműszer, melyet szintén Széplaki Jenő szerkesztett. A munkát végző ember kevésbé fá­rad s megbízhatóbbak az elektro­mos mérések. Hogy a kecskeméti magnónak mik a fő erényei, s mi a gyön­géje, az végül is használat köz­ben dől el. A gyári, tartós jára­tásokon kívül — ez volt a Jed­lik Ányos brigád véleménye — a vásárlók széles körének, tapasz­talatait is jó lenne megismerni, s hasznosítani a gyártásnál. E cél érdekében brigádbarátságot kötöttek a 3111-es budapesti Gelka-szerviz Technika kollektí­vájával. Ily módon folytonosan tá­jékozódhatnak a szerviztapaszta­latokról, s azokat figyelembe ve­hetik munkájuk során. n □ n A másfél éve feltett ,új, üres szalag visszajátszásakor”, ott, a meó-vezető szobájában. a brigád­élet egyéb eseményeiről is hal­lottam. A szerelés közben selejt- ként félretett alkatrészek havon­kénti újra-vizsgálatáról társadal­mi munkában, az ebből eredő megtakarításról; kismama-talál­kozóról, melyet, a Jedlik Ányos nevét viselő közösség szervezett, s kirándulásokról is. Mindezek együttvéve vezették a toliam, amikor leírtam: egyedül állva, egy ember csak egy ember, de társak körében a többszörösét ér­heti önmagának. A. Tóth Sándor Üj, üres szalagot tettek föl Egyedül állva egy ember csak egy ember, de társak körében a többszörösét érheti önmagának. A paradoxont mint a kellemes ismerkedés legfőbb tanulságát karcoltam jegyzetfüzetembe. A Jedlik Ányos .brigád néhány tag­jával jöttem össze, a BRG kecske­méti magnetofon-gyáregységében. A meó-vezető, Vincze Gábor skatulyányi szobájában ültünk. Nem ittunk narancslevet, sem fe­ketét, s kintről nem madárcsi­csergés, hanem a megyeszékhely gépzajos hangja szűrődött be az ablakon, ez a találkozás számom­ra mégis kellemes volt. Egészen rövid múltra tekint vissza a brigád, mondták el új ismerőseim, Naske Béláné brigád­vezető, Tóth Pálné, a helyettese, Németh Józsefné, Mészáros Ist­ván és Széplaki Jenő. Tavalyelőtt határozták el tizennégyen, vala­mennyien a minőségellenőrző osz­tály dolgozói, hogy „új, üres sza­lagot tesznek föl”, kis közösséget alakítanak. Amit 1976-ban közö­sen a szalagra játszanak, azért meg kell kapniuk a szocialista cimet. Az ember keze-szülöttének, a munkadarabnak tökéletessége •azon múlik, hogy a mozdulatokat, fogásokat milyen mértékben irá­nyítja — a szakmai tudáson fe- .lüL — a lelkiismeretesség. Ahhoz, hogy valaki lelkiismeretesen dol­gozzon, sok minden kell, de min­denek előtt való feltétel a foglal­kozás szeretete. A Jedlik Ányos brigád tagjai közhasználatú magnetofonok gyártásában vesznek részt. A többség tíz-tizenöt éve, fiatalon lépett be a gyárba, s ismerkedett meg az okos, az embernek sokat segítő készülékkel. Megszerették, maradtak, képezték magukat. A műszerész szakma és az érettségi után néhányan technikusi vég­zettséget is szereztek. S közben a • Bári Istvánná brigádtag az MK—25 A magnetofon célműszeres végellenőrzésével van elfoglalva. (Tóth Sándor felvételei.) —• A napi termelés szemmel tartásához kitaláltuk, hogy az előforduló hibákról statisztikát ■ • Széplaki Jenő Lakatos Miklósné és Naske Béláné jelenlétében MK—27-es erősítő célműszeres mérését végzi. magnetofongyártás ügyét a saját személyes ügyükké avatták az évek. Széplaki Jenő azt mondta: — Aki itt nőtt föl végig csinál­ta az összes magnókat, a Mam­bótól a mai kazettásokig, az a gyár és a magnetofongyártás sor­sát nem tudj;* különválasztani a saját sorsától. □ □ □ ­A Jedlik Ányos brigád tagjai közül Naske Béláné selejtanaliti- kus, vagyis olyan, „detektív”, aki a hibás termékek hibaforrása után nyomoz. Vizsgálja azt is, hogy a selejtes alkatrész szerel­vény javítható-e. , Tóthné, Mészáros és a közösség zöme a komplett magnetofonok, illetve az egyes szerelvények vég­átvételével, minőségi ellenőrzésé­vel foglalkozik. Széplaki Jenő, a meó vezetőhe- lyettese irányítja az osztály mű­szaki csoportját. Ha bármilyen műszaki „baki” előfordul, az ő vezetésével derítik fel az okát és teszik meg a szükséges lépést. A kis közösség vállán nagy fe­lelősség nyugszik. Ha rosszul vég­zi munkáját, árt a gyár jó hí­rének. De még ennél is többről van szó: a magyar magnógyár- tást kell jól szolgálniuk. Hiszen hazánkban közhasználatú — te­hát nem speciális célokra készülő — magnetofonkészülékeket és al­katrészeket csak a BRG kecske­méti egységében gyártanak, a nemzetközi szabványokat kielégí­tő színvonalon és növekvő külföl­di kereslet mellett. — Hogyan tudna a brigád job­ban dolgozni, mint előtte külön- külön dolgoztunk? A Jedlik Ányos nevét választó kis közös­séget ez a kérdés „nyugtalanítot­ta ', hiszen a jobb teljesítmény volt a brigádalapítás első számú célja. A „nyugtalanságból” életképes ötletek születtek. A brigád fő-fő törekvése az volt, hogy az álta­luk minőségi, MERT-vizsgálatra átadott készülékek, magnetofon- fejek és -mechanikák hibaszáza­léka alacsony legyen, csökkenjen. A svéd Luxor cég, a kecskeméti magnetofon-futóművek tekinté­lyes vásárlója mintavételes vizs­gálat után veszi át az árut. öt­száz és ezerkétszáz darab közötti tétel esetén nyolcvan darabos mintát vesznek. Az előforduló hi­bákat A, B és C kategóriába so­rolták. Az első működést gátló, a második kisebb, például beál­lítási, a harmadik pedig esztéti­kai hiba. ‘ A svéd üzletfél csak akkor veszi át az árutételt, ha a vizsgált mintában három A, 5 B és 7 C hibánál többet nem talál­nak. A tprv jLm. t és a-terieBy A RIPORTER emígyen beszél­getett a gyár versenyfelelősével: — Mondja, itt csak azt tudták fölajánlani, ami úgyis benne van a vállalati tervben? A kérdésfeltevés, a „csak” el­gondolkoztatott. Nem egészen vi­lágos előttem hogy megfogalma­zója mire is akart kilyukadni. Arra-e. hogy az adott munkafel­adathoz illendőnek tartana va­lamiféle extra többletet, vagy egyáltalán nem ért egyet a verseny „csak” tervhez szabott céljaival. Ha jól emlékszem, az egyik szo­cialista brigádvezetői tanácskozá­son is szóba került a téma. ame­lyet némi egyszerűsítéssel így eleveníthetünk fel: mire érde- ,mes, mire kell ma fordítani az emberi áldozatkészség energiáit? Vegyük sorjába mindennek in­dítékait. KIINDULÚPONT — ez vitán felül áll —, az a helyzet, amely ma gazdaságunkat meghatározza. Aki a közelmúltban kiadott KSH jelentést némiképp figyelmesen átolvasta, különös közgazdasági alapismeretek híján is rájöhetett: ez idő tájt gazdasági folyamata­ink irányával elégedettek lehe­tünk, gondot okoz viszont a gaz­dasági fejlődés mértéke. Elő­irányzatainktól, a legfontosabb te­rületeken elmaradtunk 1976-ban: a nemzeti jövedelem tervezett 5—5,5 százalékos növekedése he­lyett 3 százalékkal nőtt az ipari termelés 2, a mezőgazdasági 6— 7 százalékkal elmaradt attól, amit vártunk. Ez az elmaradás becslések szerint mintegy 10 mil­liárd forint nemzeti jövedelem kiesést jelentett — ennyivel ke­vesebb lett az elosztható érték. Ez természetesen azt hozta ma­gával, hogy a reálbér jóval ki­sebb mértékben emelkedhetett, mint ahogy a terv előírta, kisebb lett a lakosság fogyasztása is. Nos, a kiindulópont a munka­verseny mozgalom előtt nem le­het más. mint az önmagunknak csinált adósság megtérítése — önmagunknak. Minden olyan vál­lalás, amely ezt szolgálja jó, s minden olyan, amely ebbe nem vág bele — rossz, szükségtelen, sőt káros. Igenám, de hogyan le­het az általános, egész társada­lom előtt álló célt lebontani, egyes üzemre, emberre?. ALIGHA KÉTSÉGES: kevesen vitatnák ma azt, hogy a munka- verseny-mozgalomnak az új érték létrehozását, a hatékonyság javu­lását kell elősegíteni. De hogy ez miként legyen, hogyan lehet leg­célszerűbben meghatározni a len­dületesen lei bontakozó verseny munkaprogramját —. ebben még mindig akad bizonytalanság. Még sokszor előfordul, liogy például munkaversenyt hirdet­nek a több termelésért. Az iga­zat megvallva: nem kizárt, hogy e cél is elfogadható — ha a több terméket várja, igényli a piac. Örömmel fogadjuk — hogy hir­telen egyik szorító gondunkat idézzük —, az építő-alapanyag ipar esetleges többletvállalásait. Mitagadús: jónéhány alapanyag­ból mutatkozik időnként hiány, jónéhány szerelvény hiánya aka­dályozza az állami és a magán­építőt munkájában. Ám az esetek többségében sajnos nem vizsgálják meg a — „termelj többet, jobban élsz” kritikátlan hirdetői, hogy kell-e ez a többlet, vagy sem. És ter­melnek raktárra, elfekvő, sőt el­adhatatlan készletet — emésztve emberi, anyagi erőforrást, időt. Mindazt ami ma igen szűkösen van, helyesebben, amivel nagyon takarékosan, ésszerűen kellene bánni. Az úgy általánosságban elhatározott — verseny a ver­senyért ily módon nem más, mint a pazarlás egyik vállfája ... HA ALAPOSABBAN belegon­dolunk: ez tervszerűtlen, hiszen azért készülnek — hihetően — reális tervek minden vállalat­nál, hogy azok teljesüljenek. Ezek a tervek, eltekintve a ki­vételektől, nagyon alapos gaz­dasági megfontolások alapján születnek: benne számolnak a munkaerő, az anyag, az idő leg­célszerűbb fölhasználásával. Ha már magától értetődik is, nem árt ismételten leszögezni: a munkaverseny céljainak a gaz­dasági megfontolásokhoz, a jó gazdasági tervekhez kell igazod­ni. Sőt — és ez egyáltalán nem. szürkíti el —, ennek egyik elő­mozdítója, eszköze kell, hogy legyen. Miként lehet azzá? — érdemes ismét a tavalyi tapasz­talak alapján elindulni. Az egyik: termelékenységünk változatlanul jelentősen elmarad a kívánalmaktól. Köztudott, hogy a mai gazdasági fejlettsé­günk magas foglalkoztatottság és gyenge termelékenység eredmé­nyeként jött létre. Termelékeny^ ségünk az iparilag fejlett orszá­gokénak legfeljebb a felét éri el: egy NSZK-beli. francia munkás, egységnyi idő alatt, kétszer olyan értéket hoz létre, mint magyar szaktársa. És a másik tapasztalat? Az, hogy pusztán állami intézkedé­sekkel nehéz e feladathalmazhoz nekilátni, valamennyi gondun­kat, bajunkat megoldani. Ehhez valamennyiünk — munkaszerző­désben kikötöttnél tudatosabb, egvetértőbb, tevékenyebb — rész­vétele kell. Például a munkaverseny, amely „csak” arra vállalkozhat, hogy föllelje az elveszett órák mi­liőit, hozzájáruljon a több mű­szak megszervezéséhez, a ter­mékszerkezet átalakításához, se­gítse a népszerűtlen, de elkerül­hetetlen norma karbantartást, a szorosabb, feszesebb munkaszer­vezet kialakítását — a fegyelem megjavítását. MINDÖSSZE „csak” ennyi. Bármily vonzónak is tűnik sok helyen — a látványos külön ak­ciókra, a gazdasági feladatoktól elválasztott „munka versenyekre” nincs szükség. A munkaverseny­nek ma olyan tétje és rangja van, hogy nem igényli a látvá­nyos külsőségeket — az öncélú dekorációt. M. I. «❖:*:*:«*:*x*x*:*x-x*x*x«-x^*«wx-x*x*x (5.) Intett a két tanulónak, akik a műhely kapujából figyelték, mit csinál: — Misi, hozd a szerszámokat, szétdobjuk a motort, Perec meg ugorjon a munkalapért! Újra felnyitotta a motorház fe­delét. A kábelek között meglátta a százast. Gavallér nő, ötven is elég lett volna, biztosan tudja Is ... Eltette a pénzt, s önkén­telenül az utca felé fordult, amerre az asszony tűnt el pár perce. Valahogy az is jól áll neki, hogy hanyag a járása. Biz­tosan azért festi a haját, mert barna a szeme, ahhoz jó a sző­ke haj. Misi egész testével balra egyensúlyozott a szerszámokkal megrakott bádogláda súlyától. Sápadt, finom bőrű kölyökképe- olajmaszatos volt, és fényes is a melegtől meg az erőlködéstől. A bádogláda nagyot csörrent, ahogy letette a kövezetre. Felegyenese­dett, és szolgálatra készen, szinte türelmetlenül várta, hogy mihez fogjon. Olyan, mint egy kölyök­kutya — mosolyodott el Béla —, meg kéne simogatni a kerek fe­jét. — Hozzáfoghatsz — mondta, amíg lehúzkodta a gyújtógyer­tyákról a pipákat, szeme sarká­ból oda-odanézett a gyerekre, aki szinte nekiesett, hogy lesze­relje a ventillátor ékszíját. Már úgy áll a kezében a 'villáskulcs, mintha évek óta ezt csinálná. Érdemes volt elvállalni, hogy foglalkozzon Misivel. Amíg a ke­ze alá nem került, ez a gyerek is — akár Perec meg a többi inas — csak csellengett a műhelyben, legfeljebb reggeliért vagy ciga­rettáért szalajtották, olajos al­katrészeket mosattak vele, segít­hetett tolni a kocsikat, érdemleges munkát nem bíztak rá. Minden­ki rühelli, hogy a tanulókkal fog­lalkozzon, mert tízszer annyi a vesződség, mint amennyit a pót­lék ér, amit az oktatásért kaphat az ember. Meg azon se lehet cso­dálkozni, hogy Misitől különösen tartottak. Elkényeztetettnek lát­szik, ezredes az apja, Gólem mondta is, elment az eszed. Ug- rai, ha elvállalod, rá se szólhatsz hangosabban, mert elbőgi magát, aztán szalad panaszt tenni a pa­pához, az meg bejön a góréhoz, balhét csinál, te iszod meg a le­vét, kell ez neked, púpnak a há­tadra?... Nem lett igazuk, Mi­si igyekszik, akkor beteg, ha nem kap dolgot, és mindent csak egy­szer kell megmutatni neki. Az­tán majd meg is erősödik. Szinte hiányzik már. ha nincs itt, mert éppen az iskolában ül. — Leeresszem a vizét? — kér­dezte a gyerek. Levette a hűtő kupakját, és belenézett a nyílás­ba: — Nem is látom, annyi hiányzik belőle. Persze, mit vár az ember egy nőtől. — Rekedtebben morogj — rán­colta meg a homlokát Béla. — De azért ne nagyon hangosan. A mi ' szakmánk, kedves bátyám, leginkább abból él, hogy az úr­vezetők nem vigyáznak a kocsi­jukra. — Én csak az autókat sajná­lom. Nem érdemlik meg, hogy ilyen klassz járgányaik legyenek. Persze mennyi minden van, amit nem érdem szerint mérnek ... Perec lihegve állt meg mellet­tük. — Látom, ez megint filozofál. Tessék a munkalap, főnököm. — Nem Bécsbe küldtelek érte — nyúlt a kartonért Béla. — De a góré átzavart a hen­teshez, mert drótot kapott, hogy májat hoztak. — Szeplős képén kárörvendő vigyor terült el: — Rémhír volt, hehe-... — s mint­egy örömében megmozdult a két nagy füle. — Segíts Misinek lebontani a hűtőt. — Igenis — kapta vigyázzba magát a kölyök, Füle mögül go­lyóvá nyomkodott rágógumit va­rázsolt elő, szájába hajította, s belekotort a szerszámok közé. * Leilei benyitott a mosdófülké­jébe, s megnézte magát a tükör­ben. Ha belép a kis tanácsterem­be, kedvetlennek kell látszania, mert kit bántson legkínosabban az ilyen ügy az INVESTCOOP falai között, ha nem a vezér- igazgatót, részint azért, mert ilyesmi egyáltalán előfordulha­tott a vállalatnál, részint meg azért, mert egyik kulcsemberében kellett csalódnia. Ezt majd érez­tetnie is kell pár véletlen szó­val ... Amint belépett, minden arc fe­léje fordult. Fáradt biccentéssel köszöntötte a hosszú asztal jobb oldalán ülőket, s leült a szélső helyre. Rögtön odébb is csúszott a székkel, hogy ha itt ül is, elkü­lönüljön a fegyelmi bizottságtól. Ez a Becker mégis hülye. Miért kellett tisztelettudóan elhallgat­nia, amikor ő belépett? Látta a szeme sarkából, hogy Dorogi gú­nyosan el is húzta a száját a két- három másodperces csend köz­ben. Ezt lehet irigyelni tőle: tud­ja, hogy már nincs több vesz­teni valója, hát legalább derül egyet Becker szolgagesztusán. Ettpl egy nappal se • szaporodik a börtönideje. Becker előrehajolt ültében, s feltette a következő kértlést: — Mondja el, kérem, milyen formában adta elő Menkó An­talnak, a Mikrotechnika termelé­si osztályvezetőjének, hogy ön jogot formál a kifizetett prémium bizonyos hányadára. Megszabta-e konkrétan, hogy nyolcezer-kettő- száz forintra tart igényt, vagy pédig alkudoztak az összegen? Dorogi feltette a füstszínű szemüvegét, csak ezután szólalt meg: — Miért fontos e^: magának? Becker hangja el vékonyodott: — Tanúsítson több tiszteletet a bizottság előtt! Itt mi kérdezünk és ön felel. Dorogi lassan felhúzta a szemöldökét: — A kérdésre nem felelek. Becker a ceruzája hegyével szurkálta a tárgyalóasztal posztó­ját, majd jobbra és balra for­dult a mellette__ülőkhöz, hogy ám lássák, ez az ember maga sú­lyosbítja a helyzetét őszintétlen magatartásával. — Kérem jegyzőkönyvbe venni, hogy harmadízben *nem kap fe­leletet kérdésére a fegyelmi bi­zottság. Mielőtt feltenném a kö­vetkező kérdést, kérem a négyes számú jegyzőkönyvet. Sovány, penészvirág nő ugrott fel a fal mellé tolt kis asztaltól. Néhány összekapcsolt papírlapot adott oda a jogtanácsosnak. Leilei szipkába dugta a ciga­rettáját. Becker megint hülye volt. Doroginak nem érdeke, hogy akárkit bemártson. Bárkit ránt magával, azzal nem javít a helyzetén, ha pedig nem felel valamelyik kérdésre, azzal nem ront. Észlény. Szögletes, csontos koponyájában már elvégzett min­den számítást,, összevetett min­den lehetőséget, tudja, mire szá­míthat, -s már unja az egészet, szeretne túl lenni mindenen, a bíróságon is, hogy mielőbb el­kezdhesse letölteni a büntetését. Nem látni a szemét a füstszínű szemüveg mögött, de vagy gu­nyorosan összehúzza, vagy hide­gen fürkészi e fegyelmi bizottság tagjainak a képét. Szokása sze­rint lecsatolta a csuklójáról a karóráját, ott ketyeg előtte az asz­talon, ne kelljen minduntalan fel­húznia a keményített mandzset­táját, valahányszor meg akarja nézni, mennyi ideje tart már el a formális cirkusz. Az egyetlen potenciális ellenfél az INVEST­COOP egész személyzetéből. Az egyetlen potenciális ellenfél volt. Nemcsak okos, okos emberből van elég a házban, több annál. Káldi mondta róla találóan, hogy asszociatív elme, mert minden problémára percek alatt két tu­cat variánst köp ki. Csak el kell indítani benne az ötletrohamot. Üjra belenyill^lt a fájás a gyomrába. Kiegyenesedett ülté­ben. Szinte messziről hallotta, hogy Becker felteszi a következő kérdést, de a szavakra már_nem tudott -figyelni. Jó lett volna ösz- szegörnyednie. Izlelhetően kese­rű düh gőzölgött a torkában, ahogy az arca mozdulatlanságát őrizve Dorogit nézte, a napbar­nította homlokát, húsos-egészsé­ges arcát, izmos nyakát, a haf- nyag tartását. Üjra meg újra tu­domásul kell vennie, hogy csata a szerencséjének köszönheti a fejleményeket és a lényeget, hogy ez a csupa erő figura nem keve­redhetett föléje. (Folytatjuk) j J H

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents