Petőfi Népe, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-17 / 89. szám

1977. április 17. • PETŐFI NÉPE • 3 AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: HÉTFŐ: Bonyolódik a zaire-i válság: francia repülőgépeken marok­kói csapatokat szállítanak Mobutu rendszerének támogatására, TASZSZ-nyilatkozat figyelmeztet a veszélyekre. — Heves harcok Libanon déli részén. KEDD: Szovjet—amerikai szakértői konzultáció Genfben, Dobrinyin nagykövet Carterral, majd Brzezinskivel tárgyal. — Az afgán államfő Moszkvában. SZERDA: A KGST Végrehajtó Bizottságának 80. ülésszaka. — Thai­földi provokációk Laosz határain. — A brit külügyminiszter, af­rikai körútja során, Vorsterral és Smith-szel tárgyal. — Tünteté­sek Pakisztánban. CSÜTÖRTÖK: A legálissá vált Spanyol Kommunista Párt Központi Bizottsági ülést tart Madridban, a jobboldali katonai vezetők egyrésze tiltakozik a kormány döntése ellen. — Pravda elemzés a SALT-problémákról. PÉNTEK: Bécsben befejeződik a haderőcsökkentési tárgyalások újabb fordulója. — Feszültség Egyiptom és Líbia között. — A Nyugat­berlini Szocialista Egységpárt kongresszusa. — Júniusra kiírják a spanyol választásokat. SZOMBAT: A Szocialista Internacionálé pártjának tanácskozása Amszterdamban. — Befejeződik a belga választási kampány. A hét három kérdése A nemzetközi élet alapvető irányzata továbbra is az enyhülés, de számolni kell a feszültséget szító erők fokozott aktivitásával is — így summázta a világpoliti­ka ellentmondásos körképét a hét derekán tartott ülésén a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága. S akár ez a most záruló hét iS’ alátámaszthat­ja e megállapítást: bővelkedett a különböző előjelű, kedvező, illet­ve veszélyes elemeket tartalmazó eseményekben. Hogyan folytatódik a szovjet-amerikai párbeszéd ? Két fontos találkozó zajlott a héten: Dobrinyin szovjet nagy­követ Carter elnöknél, valamint Brzezinski nemzetbiztonsági fő­tanácsadónál járt. Ezek a megbe­szélések messze túlnőttek a diplo­máciában megszokott rutin-érint­kezésnél, felvetődtek például olyan elképzelések, hogy évenkint rendszeresítsék a szovjet—ameri­kai csúcstalálkozókat. S természe­tesen változatlanul napirenden van a két ország viszonyának legfontosabb vitatémája: a SALT. A moszkvai Pravda a héten pontosan körvonalazta a szovjet álláspontot a stratégiai fegyver- rendszerek korlátozását illetően. Eszerint képtelenség az amerikai magatartás, hogy miután 1974 őszén, Vlagyivosztokban a legma­gasabb szinten már elfogadtak egy keretmegállapodást, amely biztosítaná az alapvető egyensúlyt, s később kilencven százalékban már megfogalmazták a szerző­dést — Washington most mindezt felrúgva önkényes és egyoldalú új indítványokat vetett be. Az ilyen módszerek, amelyeket az amerikai sajtó is meggondolatlan rögtönzéseknek nevezett, nem al­kalmasak komoly tárgyalásokra. Természetesen nem egyszerű üzemzavar vagy ügyetlenkedés történt az amerikai politikában. Egy SALT-megállapodás viszony­lag hosszú távú, évtizedre szóló elhatározást jelentene a fegyver­kezési hajsza korlátozására, a bé­kés egymás mellett élés szabályai­nak megtartására. Ez minden bi­zonnyal kínos érvágás lenne a katonai—ipari komplexumnak az Egyesült Államokban, visszaszo­rítaná a feszültség bajnokait. A jelek arra mutatnak, hogy az amerikai vezetés sáncain belül még nem tudták dűlőre vinni a kérdést, mit és hogyan lépjenek. Miért éleződött ki a helyzet Zaire-ban ? Mindazok, akik már a hatvanas évek elején újságolvasók voltak, emlékezhetnek a nevezetes kon­gói válságra. A belga gyarmati sorból felszabaduló, nagy kiter­jedésű közép-afrikai ország élén akkor haladó kormányzat állt, a később meggyilkolt Lumumba vezetésével. Imperialista körök erre elszakadási mozgalmat szer­veztek a réz-övezetben, az ásvá­nyi kincsekben gazdag Katanga tartományban, s ennek segítsé­gével idéztek elő jelentős jobb- ratolódást, segítették hatalomra Mobutu rendszerét. Kongó ma Zaire néven szere­pel a térképen és Katangát Sha- bá-nak hívják. S nemcsak a ne­vek változtak, de a politikai vi­szonylatok is. Shaba tartomány­ban a belső elégedetlenség miatt felkelés Robbant ki,' s a zendülők Belgium nagyságú területet fog­laltak ,el. i .O .-' iii . »•> |vrt»nhvi: Csakhogy ugyanazoknak a kö­röknek, amelyeknek korábban Katanga elszakítása állt érdeké­ben, most Shaba kézbentartása a fontos. Máris nagyszabású be­avatkozás kezdődött: francia re­pülőgépek szállítják a marokkói, szudáni és más csapatokat, zsol­dosok tűntek fel, növelték az amerikai katonai segélyt. Kiala­kult több NATO-hatalom, a nagy bányamonopóliumok és néhány reakciós vezetés alatt álló afri­kai ország furcsa szentszövetsé­ge, s nyílt akciót indítottak Zaire-ban. Közben a régi recept szerint fogdmeg-et kiált a tol­vaj: Angolát, Kubát, a Szovjet­uniót vádolják „intervencióval”. Kik harcolnak Dél-Libanonban ? Szerdán volt két éve annak hogy Libanonban kitört a bel- háború. Hivatalosan néhány hó­napja már visszaállították a bel­ső békét — miután csak az öt- venhatodik tűzszünet lehetett eredményes! — ám változatlanul • A Vo Nguyen Giap tábornok vezette vietnami katonai küldöttség csütörtökön ellátogatott a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolára, ahol megtekintették a Zalka Múzeumot. A főiskola névadójának élet­útját és a tanintézet történetét bemutató kiállításon fő helye van a a KISZ KB zászlajának, amelyet a ZMKMF elnyert. • A vietnami tisztiiskolások oktatókabinetjében Giap hadseregtábor nők elbeszélgetett fiatal honfitársaival. • A Spanyol Kommunista Párt Végrehajtó Bizottságának tagjairól készült ez a kép — közvetlenül azután, hogy a kormány engedélyezte a párt működését. hadijelentések érkeznek az ország déli részéből. Dél-Libanon, az Izraellel hatá­ros területrész hagyományosan a palesztinek letelepedési körzetét, táboraikat és katonai bázisaikat jelentette. A tudósítások az Ar- kub környéki „Fatah-földről” ír­tak. A libanoni összeütközések során is ezen a vidéken a pa­lesztinek valamint a# baloldali hazafias erők túlsúlya érvénye­sült. A harcok utolsó szakaszá­ban azonban az izraeli blokád, majd az arabközi békefenntartó erők fellépése a hazafias alaku­latokat elvágta minden utánpót­lástól, miközben a jobboldal fegyveresei számára özönlöttek a szállítmányok. Ez a változás ked­vezőtlenül hatott az erőviszo­nyokra, s a déli körzetek egyré­sze a jobboldal kezére jutott A harcok azóta sem csendesedtek el, s két-három héttel ezelőtt a jobboldal — csaknem nyílt iz­raeli támogatással általános tá­madást indított, hogy teljesen felszámolja a palesztin-baloldali állásokat. Azok felvették a küz­delmet, s első ízben segítségükre siettek a Szíria-barát Szaika szer­vezet palesztin harcosai, vala­mint az arabköziek sem akadá­lyozták az utánpótlást. Ez jó fel­tételeket teremtett az ellentáma­dáshoz és ezúttal a jobboldal szenvedett érzékeny vesztesége­ket. A válság a válságban, a rende­zetlen libanoni állapotok a ren­dezetlen xöze l-keleti válságban mindesetre arra utalnak: sok mindent kell még tenni a térség igazi biztonságának megvalósulá­sáig. A cselekvő részesek érdeklődésével — Nálunk szeretnek politizálni az emberek, és ezt egyre több hozzáértéssel teszik — jegyezte meg nemrégiben üzemi párttitkár ismerősöm. Aztán mintegy bizo­nyításként egy kedves példával hozakodott elő: A reggeli műszakkezdés előtti percekben odaszegődött egy évőd- ve vitatkozó kis csoporthoz. A szóvivő éppen, az egyik elismert lakatos szakemberük volt. akihez szűkebb munkatársi környezete a „Nyulász” előnevet ragasztotta. Tréfás-komolyán akkor is az ap­róállattartás népgazdasági hasz­nosságáról okította két társát. E- közben emlékeztetett a legutóbbi pártnap előadójára, mondván: ....... hallhattátok, megmagyaráz­ta, milyen nagy tartalék a tőkés export szempontjából is a házi- nyúltenyésztés!” ö tehát a nyúl- tenyésztő kedvtelésével végered­ményben a mezőgazdaság terv­teljesítését segíti elő. Hiába is csipkelődnek, ő büszke nyulász mivoltára... * E z a történet juttatta eszembe a legutóbbi pártnap-sorozat né­hány figyelemre méltó tapaszta­latát. Közülük elsősorban csak­ugyan a politika iránti megnöve­kedett érdeklődés kívánkozik em­lítésre. Február közepétől kezdő­dően csaknem március végéig ugyanis a megyében 310 helyen szerveztek pártnapot a gazdaság- politika időszerű kérdéseiről. A rendezvénysorozaton együttesen mintegy harmincezer — egy-egy pártnapon teljét átlagosan száz személy vett, részt. Ha meggondoljuk, hogy az ott hallottak a családban, munkahe­lyi környezetben, vagy éppen ba­ráti körben akárcsak két-három emberhez jutottak tovább, köny- nyű a következtetés: a pártnapok résztvevői újabb tízezrekhez to- vábították, tudatosították a tájé­koztatás leglényegesebb mozzana­tait. S ez bizony, bárhogy nézzük is, nem akármilyen eredmény. Vagy említsük meg, hogy a Központi Bizottság agitációs al­osztálya által biztosított tizenkét előadó mellett 56 pártnapot a megyei-, a fennmaradó mintegy 240-et pedig a járási-, városi- és a községi párt-, állami és gazda­sági szervek vezetői, illetve mun­katársai tartották. Háromszáz olyan jól felkészült emberről van tehát szó, akikről nem egy helyen ma is elismerően nyilatkoznak a pártnapok részt­vevői. hivatkoznak a tőlük szer­zett értesülésekre. Az előadók nagy többsége ugyanis előzetesen megismerkedett az adott üzem, gazdaság, intézmény vagy éppen település eredményeivel, gondjai­val, feladataival. Nem utolsó sor­ban ennek az ismeretanyagnak a hasznosítása váltotta ki a részt­vevők nagy figyelmét, tette szá­mukra érzékletessé a népgazdaság egésze, s az adott munkahely fel­adatai közötti összefüggéseket. Mindez pedig végeredményben tettekre, a dolgozó kollektívák előtti feladatok végrehajtására mozgósított. Ugyancsak figyelemre érdeme­sek a pártnapok előadóihoz inté­zett — az esetek többségében a pártszervezetek által a dolgozók­tól előzetesen összegyűjtött — kérdések. Nemcsak azért érde­melnek figyelmet, mert e kérdé­sek alapján következtetni lehet rá: napjainkban mi foglalkoztatja legjobban a megye közvélemé­nyét. Hanem, mert az érdeklődés mögül nagyon is kiérződött a népgazdaságért, munkahelyért, vagy éppen a lakóhelyért érzett felelősség. Sok helyen megkérdezték pél­dául. miért veszünk fel kölcsönö­ket tőkés országoktól, mire hasz­náljuk fel azokat, nem jelenti-e ez hazánk túlzott eladósodását? Vagy például: népgazdaságunk egyensúlyának helyreállítására való törekvés nem veszélyezteti-e a tervidőszakra előirányzott élet­színvonal-politikai céljaink meg­valósulását; reális-e, teljesíthető- e a mezőgazdaság magas tervfel­adata és így tovább. Az adott munkahelyeket illető­en elsősorban a termelés tovább­fejlesztéséről érdeklődtek a leg­többen. Ugyanakkor nagyon sok a lakóterületet érintő kérdés hangzott el. főleg a közmű-, s a szolgáltatások fejlesztése, illetve a kommunális beruházások felől tudakozódva. Ez utóbbiak azt a nagyon is lé­nyeges tanulságot kínálják, hogy mind a munkahelyeken, mind a lakóterületen nemcsak hogy ér­demes, de szükséges is minden kí­nálkozó lehetőséget jobban ki­használni a helyi törekvésekről, illetve gondokról való folyamatos tájékoztatásra. Ennek érdekében pedig nagyon sokat tehetnek a pártszervezetek. P. J. HETI KOMMENTÁR A közös gazdaságok kiállták a próbát Bács-Kiskun megye jelentős szerepet tölt be az ország me­zőgazdasági termelésében. Az összes termelési érték mintegy 12 százalékát adja. A mezőgazdasági művelés alatt álló terü­let nagyobb részén 440 ezer hektáron a mezőgazdasági szö­vetkezetek gazdálkodnak. A megyei tanács végrehajtó bi­zottságának legutóbbi ülése elé egy alapos elemző értékelés került, amely áttekintette a közös gazdaságok elmúlt évi munkáját. Az V. ötéves terv első évének gazdálkodási szem­pontból történő vizsgálata azért is fontos, mert a szövetkeze­tek — az új közgazdasági szabályozók által előírt — maga­sabb követelmények alapján tevékenykedtek. • Közismertek az elmúlt esz­tendő gondjai. A megye mező- gazdaságában meghatározó jelen­tőségű kertészeti ágazatban sú­lyos elemi, károk jelentkeztek. A tavaly áprilisban bekövetkezett nagymértékű lehűlés miatt a sző­lő- és gyümölcsültetvényekben 50—60 százalékos terméskiesés volt. Június és július hónapban az aszály miatt keletkeztek károk. Hiába hullott július utolsó heté­ben jelentős csapadék, ez már nem sokat segített a kapásnövé­nyeken. A sok gond ellenére a mező- gazdasági szövetkezetekben elő­állított termelési érték 11,4 száza­lékkal volt magasabb az előző évinél. A termelési költségek en­nél jobban emelkedtek. Ennek következtében a szövetkezeti bruttó jövedelem, illetve a nyere­ség kevesebb lett, mint az 1975. évi. A szolidabb eredmények miatt a szövetkezetek mérsékeltebb üte­mű fejlesztésére, s a személyes jövedelem szintentartására volt csak, lehetőség. Az elmúlt eszten­dőről százötven mezőgazdasági szövetkezet, két halászati terme­lőszövetkezet, hét mezőgazdasági ágazatba sorolt közös vállalkozás készített mérlegbeszámolót. A gazdaságok év közben ele­mezték a munkát. Az időjárás okozta károk ellensúlyozására fo­lyamatosan intézkedéseket tettek. Ezért a nehéz év ellenére csak tizenöt üzem zárta veszteséggel, illetve alaphiánnyal az esztendőt. Közülük tíz saját alapjai terhére rendezte pénzügyi kötelezettségeit, öt gazdaságban történt — a megyei tanács végrehajtó bizott­ságának határozata alapján — veszteségrendezés. Ha még ehhez azt is hozzátesz- szük, hogy: a veszteséges üzemek nagyobb része kedvezőtlen adott­ságok mellett gazdálkodik, akkor bizonyítva látjuk a mezőgazdasági nagyüzem erejét, a szövetkezeti mozgalom jelentőségét. Kétségte­len. hogy vezetési hibák is hoz- záiárultak a bajokhoz. Erre vo­natkozóan is intézkedtek. • A megye szövetkezeti gazda­ságainak terméseredményei az el­múlt tervciklus alatt jelentősen emelkedtek. Az V. ötéves tervidő­szak első esztendejében a nö­vénytermesztés hozamai az anya­gi-műszaki eLlátás javulása, a korszerű agrotechnikai eljárások alkalmazása/ mellett is — a kalá­szos gabonák és a fontosabb zöldségfélék kivételével — elma­radtak az előző évitől és a tavalyi tervezettől. Az időjárás káros ha­tását csak csökkenteni tudták. Itt érdemes utalni arra, hogy a ter­melési rendszerekben — ahol a legkorszerűbb technikával és technológiával dolgoznak —, sike­rült legjobban a károkat mérsé­kelni. Például a termelési rend­szerben termesztett cukorrépa át­lagtermése több mint 10 száza­lékkal haladta meg a hagyomá­nyos technológiával termelt növé­nyét. A legfontosabb olajosnö­vény, a napraforgó hozamai is kedvezően alakultak az aszály el­lenére. A termesztési technológia fejlesztésének hatására a rend­szerben elért termés másfél—két mázsával több volt, az átlagnál. .- A burgonya hozamainak növeke­désében szintén jelentős szerepe volt a társulásnak. Levonható tehát az a tanulság, hogy a korszerűsítés egyúttal biz­tonságosabb termelést is jelent. Az összefogással nemcsak a haté­konyabb eszközkihasználást való­sítják meg a gazdaságok, hanem egy adott területegységen maga­sabb hozamokat is érnek el. 0 A végrehajtó bizottság ülé­sen is többször elhangzott az a megállapítás, hogy a szövetkeze­tek együttműködésében kimerít­hetetlen lehetőségek rejlenek. A különböző kooperációkat, amelyek egyre inkább elterjednek, tovább kell népszerűsíteni. Nemcsak a növénytermesztésben, hanem az állattenyésztésben is. Tavaly a szövekezetek ebben az ágazatban az 1975. évivel azonos mennyisé­get termeltek. A szarvasmarha­állomány létszámában az elmúlt tervidőszak alatt nagy volt az ingadozás. A nemrég hozott in­tézkedések hatására javulás ta­pasztalható. A tejtermelés — a tehénállomány csökkenése mellett — például az elmúlt esztendőben 5,2 százalékkal növekedett. Jelen­tős emelkedés tapasztalható a sertésállományban. A kocalétszám például egy év alatt több mint 4 százalékkal nőtt. A szövetkezetek­ben sokkal jobban kihasználják a szakosított sertéstelepeket. Nőtt a juhállomány is, 1976-ban, de még így is messze elmarad a korábbi évektől. A még mindig alacsony juh létszám oka elsősorban az, hogy ez az ágazat nem tudott be­illeszkedni a korszerű nagyüzem kereteibe. Ehhez hozzájárult, hogy a gazdasági szabályozók nem ösz­tönözték kellőképp a fejlesztést, ami végsősoron a tenyésztői mun­ka elhanyagolásához vezetett. Va­lami javulás mutatkozott az el­múlt esztendőben, elsősorban az 1975—1976. évi közgazdasági sza­bályozók életbelépésének^ és a szakosodásnak köszönhetően. __ _ A legdinamikusabban fejlődő ágazat továbbra is a baromfite­nyésztés. Kedvező tendencia, hogy az állományon belül a nagy testű baromfifélék növekedési 1 aránya magasabb volt a tyúkfé­léknél. Az új férőhelyek létesí­tése mellett megkezdődött a ré­gi telepek rekonstrukciója is. • Megállapíthatjuk, hogy a* elmúlt években a mezőgazdasági termelés szerkezete alapvetően kedvező irányban, a hatékonyság követelményeinek megfelelően változott. Azokban az ágazatok­ban növekedett gyorsabban a ter­melés, amelyeknek eszközigé­nyessége, élőmunka-termelékeny­sége, jövedelmezősége kedvezően alakult. Megyénkben is, úgy mint az országban, a termelés nö­vekedésének nagyobbik része né­hány ágazatból — ide tartozik a búza, a sertés és a baromfi — származik. Hozzá kell tennünk azt is, hogy a termelési költségek a hozamoknál gyorsabban növe­kedtek. Csak a búzánál és a pe­csenyecsirkénél haladta meg ez utóbbi növekedése az előbbiét. A szövetkezetek az 1977. évi jo termés megalapozása^ érdekében az őszi munkákat időben és ]o minőségben elvégezték. A növé­nyek jól teleltek. A tavasszal is jól szervezetten indult a munka. Sajnos, az időjárás máris oko­zott némi kárt. A közös gazdasá­gok számottevői előrehaladást ér­ték el a termelés anyagi és mű­szaki megálapozásában, a fejlett agrotechnikai eljárások alkalma­zásában. Üjabb csatlakozások tör­téntek a termelési rendszerekhez, különböző együttműködések jöt­tek létre. Fellendülőben van a kertészeti termesztés. Készülnek a nagyszabású szőlő- és gyümölcs- telepítések tervei. Az elmúlt esz­tendőben megjelent szabályozó rendszer kedvezőbb lehetőségeket teremt új ültetvények létesítésére. • Számottevően emelkedett ■ zöldségtermesztési előirányzat. Megjegyzendő hogy tavaly ebben az ágazatban a hozam — annak ellenére, hogy a terület 9 száza­lékkal csökkent — nagyobb volt az előző évinél. A tarló és másod­vetésű zöldségek terméshozamai pótolták a nyári betakarításúak terméskiesését. Azonban sem ösz- szetételben, sem választékban nem sikerült kielégíteni a feldol­gozóipar és a lakosság igényeit. Az idén a zöldségtermesztés gaz­daságosságának javítasara történt központi intézkedések hatására jobbak a kilátások. Az állattenyésztésben is to­vább folytatódik a korszerűsítés, a rendszerekhez történő csatla­kozás. Ennek eredményeként to­vább javul a hús- és a tejellátás. A sokféle ösztönző intézkedés hatására tehát további fellendü1 lés várható minden ágazatban. A szövetkezetek jó alapokkal rendel, keznek az idei tervfeladatok tel­jesítéséhez. Ehhez szükséges még a tagság szorgalma, a jó munka- szervezés, a gazdálkodás tartalé­kainak feltárása, a szorosabb kap­csolat a háztáji üzemággal. • Ha a tavalyi tapasztalatokat összegezzük, megállapíthatjuk, hogy a mezőgazdasági szövetke­zetek az elmúlt esztendőben ki­állták a próbáit. Az eddigi jelzé­sek azt bizonyítják, hogy az idén igyekeznek még magasabb színvonalon gazdálkodni. Ennek egyik feltétele — mint ahogy azt a megyei tanács vég­rehajtó bizottságának ülése is megállapította — helyes következ­tetések levonása az elmúlt évi tevékenységből. ____ .... K. S.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents