Petőfi Népe, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-17 / 89. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1977. április 17, Szocialista brigádvezetők tanácskozása (Folytatás az 1. oldalról) nak még vállalatok, munkahe­lyek, ahpl a dolgozók többsége — nem egyszer 80—90 százaléka — brigádtag, de ez nem érezhető megfelelően a munkafegyelemben, a termelésben, a magatartásban. Nem a brigádok és tagjaik szá­ma, nem a kiosztott oklevelek és a kipipált vállalások fémjelzik a szocialista brigádmozgalmat egy üzemben, hanem annak munká­ja, minősége, fegyelme, magatar­tása. Ne abban lássák a színház- bajárás lényegét, hogy a színház­jegy be van-e ragasztva a nap­lóba; ne abban lássák a könyv- olvasás lényegét, hogy ellenőrzik: kivették-e a könyvet a könyvtár­ból; ne abban lássák a művelődés, a tanulás lényegét, hogy bizonyít­ványt szerzett-e a brigádtag, — hanem abban, hogy hogyan for­málja az embert, a magatartást. . Nem szabad megengedni, hogy a dolgozók nemes törekvéseit for­mális vállalásokkal és értékelé­sekkel, a szocialista címek odaíté- lésérfek felszínességével fásult­ságba fullasszák. Külön kérjük a szocialista brigád vezetőket, legyenek még határozottabbak és ne engedjenek tartalmatlan és formális megoldá­sokat. Hatalom és felelősség A szocialista brigádoknak nem kis szerepük volt a IV. ötéves terv teljesítésében. Döntően hoz­zájárultak az 1976. évi népgazda­sági terv eredményeihez. Minden bizonnyal így lesz ez évben is, az V. ötéves terv időszakában is. Biztosíték erre a csepeli munká­sok kezdeményezésére mind szé­lesebben kibontakozó verseny­mozgalom, amely a Nagy Október; Szocialista Forradalom 60. évfor­dulója jegyében átfogja az egész munkásosztályt, a társadalom leg­szélesebb rétegeit. A szocialista társadalom még nem fejlődött ki teljesen, de máris jobb a legfejlettebb kapita­lista rendszernél. Jobb, mert töb­bet, emberibbet és teljesebbet ígérhet és ad is. A szocializmus így fejezi ki az emberiség legne­mesebb törekvéseit. Hazánkban a hatalom a népé. De a felelősség is, önmagunk és a haladó világ előtt. A szocializ­mus legnagyszerűbb kincse né­pünknek, akkor védjük jól, ha állandóan fejlesztjük és gazdagít­juk. Természetes igényünk, hogy holnap jobban akarunk élni, mint ma. Az igényeket azonban csak hatékonyabb és jobb minőségű munkával leszünk képesek kielé­gíteni. Befejezésül a következőket mondottá Gáspár Sándor: A mai tanácskozáson megfogal­mazandó gondjaink, javaslataink tükrözzék a holnapért érzett fe­lelősségünket. Azt várja a társa­dalom a szocialista brigádmozga­lomtól, hogy tevékenységének to­vábbi javításával újabb lendüle­tet adjon, a szocializmus építésé­nek. Tegyünk rneg mindent azért, hogy a mozgalom, a brigádok éle­te, tevékenysége a következő években még gazdagabb, még sok­színűbb és méginkább szocialista legyen. Még teljesebben érvénye­süljön a brigádmozgalom feleme­lő jelszava: szocialista módon dol­gozni, tanulni és élni! Gáspár Sándor beszéde után megkezdődött a vita, amelyben felszólalt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára is. Kádár János felszólalása A közelmúltban ünnepeltük fennállásának 20. évfordulója al­kalmából szocialista rendszerünk erős és fontos intézményét, a Munkásőrséget, amely a Központi Bizottság határozata alapján szü­letett. Annak idején azzal a fel­hívással fordultunk a munkások­hoz, a dolgozó parasztokhoz, az alkalmazottakhoz, a szocializmus igaz híveihez, hogy segítsék a mun­káshatalom, társadalmi rendünk, a magyar nép szocialista vívmá­nyainak fegyveres védelmét. A felhívás nem maradt pusztába ki­áltott szó: jóval többen jelent­keztek, mint amennyit a Mun­kásőrség meghatározott keretbe be tudott volna fogadni. Azóta tíz- és tízezrek tettek és tesznek becsülettel eleget — hivatásukon túlmenően is — vállalt kötele­zettségüknek. Kevéssel e jubileum után, most szocialista rendszerünk nagysze­rű intézményének, a szocialista brigádmozgalomnak a képvise­lőivel találkozhatunk itt. A szo­cialista brigádmozgalmat nem pártunk, államunk vezető testü­letéi kezdeményezték, hanem ma­guk a dolgozó tömegek. Termé­szetesen a Központi Bizottság, a szakszervezetek, az ifjúsági szö­vetség, kormányzatunk — felis­merve e kezdeményezés kiemel­kedő/ jelentőségét — felkarolta és támogatta azt. Ma már joggal állíthatjuk, hogy ennek nyomán tömegmozgalommá, sőt népmoz­galommá vált. A Munkásőrség, rendeltetése szerint, népünk szocialista vív­mányainak őrzésére vállalkozott. A szocialista brigádmozgalom résztvevői — hasonló öntudattal — arra vállalkoztak, hogy a hi­vatásukból fakadó munkájuk példás és kiváló elvégzésén túl­menően önkéntesen társadalmi feladatokat is megoldanak, és művelik önmagukat. S bár a moz­galom még nincs egészen húsz esztendős, elmondhatjuk, hogy akik kezdeményezték és akik csatlakoztak hozzá, becsülettel teljesítették azt, amire vállalkoz­tak: gyarapították a magyar nép szocialista vívmányait. Mély meggyőződésem, hogy ez a tanácskozás is betölti majd sze­repét, segíteni fogja szocialista építőmunkánkat, a szocialista bri­gádmozgalom kibővítését és ma­gasabb színvonalra emelését. E gondolatok jegyében szívélyesen köszöntőm az értekezlet minden résztvevőjét, s megbízásomnak megfelelően átadom önöknek, az önök személyén keresztül e nagy­szerű szocialista mozgalom egy­millió nyolcszázezer tagjának a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának elvtársi üdvözletét jókívánságait. Akik eddig felszólaltak, nagyon sokoldalúan, helyes alapállásból és megközelítésben foglalkoztak a brigádmozgalom lényeges felada­taival. Üj elgondolások és ötletek is felmerültek. A tapasztalatok összegezése az önök feladata, s ennek bizonyára eleget fognak tenni. Ezért a mozgalom egyes részkérdéseiről nem kívánok be­szélni, hanem néhány politikai kérdéssel szeretnék foglalkozni. Ismeretes, hogy a Központi Bi­zottság ezen a héten ülést tar­tott, áttekintette az időszerű poli­tikai kérdéseket, ezekben állást foglalt, amit hivatalos közlemény formájában nyilvánosságra is hozott! Belpolitikai helyzetünk Elsőként a Magyar Népköztár­saság belpolitikai helyzetéről szó­lok. Joggal megállapíthatjuk, hogy a Magyar Népköztársaság belpo­litikai helyzete kiegyensúlyozott, érvényesül a part, a munkásosz­tály vezető szerepe, a munkás­osztály politikai hatalma szilárd. A párt XI kongresszusának út­mutatásai alapján dolgozunk. Mind a közvetlen tennivalókra, mind a távlati programra vo­natkozó állásfoglalását, törekvé­seit helyesléssel fogadta a ma­gyar társadalom. Elmondhatjuk, hogy a párt kongresszusának alapvető állásfoglalásai egyönte­tű megértésre és támogatásra ta­láltak munkásosztályunkban és népünkben, egész társadalmunk­ban. S mivel azóta bizonyos idő már eltelt, megállapíthatjuk, hogy egyetértés és egység jut ki­fejezésre a kongresszus határo­zatainak gyakorlati megvalósítá­sában is. A Központi Bizottság e heti ülése megállapította, hogy az idei népgazdasági terv végrehajtása megfelelően indult.. Kiegészíthet­jük ezt azzal, hogy az év politikai kezdése is jól sikerült. Megfelelő és méltó körülmények között ün­nepelte meg egész népünk már­cius 15-ét, az 1848-as forradalom évfordulóját, március 21-ét, az 1919-es dicső Magyar Tanácsköz­társaság évfordulóját és legna­gyobb nemzeti ünnepünket, a fel- szabadulás napját, április 4-ét. A forradalmi ifjúsági napok kere­tében ifjúságunk is méltó mó­don köszöntötte az ünnepeket. Népünk nemcsak bensőséges ün­nepségekkel. hanem a munkában való helytállással is emlékezetes­sé tette ezeket a kiemelkedő év­fordulókat. Megállapíthatjuk tehát — s ezt nemcsak barátainknak mondjuk, mert jó, ha tudják az irántunk közömbösek és ellenfeleink is —, hogy a Magyar Népköztársaság belpolitikai helyzete szilárd, ha­zánkban olyan nép él és dolgozik, amely a fejlett szocialista társa­dalom építésére összpontosítja erőit. Az idősebbek emlékeznek rá, hogy alig több mint két évtizede még igen nehéz helyzetben volt a Magyar Népköztársaság. Ellensé­geink — és általában azok. akik nem hívei a szocializmusnak és a kommunizmusnak — a múlt év őszén „megemlékeztek” az 1956-os ellenforradalomról, keresték a „hajdanvolt” időket. De csupán azt a következtetést tudták le­vonni. hogy Magyarországon nincs talaja más politikának, csak a je­lenleginek. Ellenségeink állapítot­ták ezt meg, nem mi. s azt hi­szem. ezúttal kivételesen nekik is igazuk volt. Az 1976. évi terv teljesítése Ami a gazdasági és a kulturális építés kérdéseit illeti: a szocializ­mus építése a szó szoros értelmé­ben gazdasági és kulturális épí­tést is jelent. Aki a kultúra to­vábbi felvirágzását óhajtja, annak elő kell segítenie a gazdasági fel­adatok megoldását, hiszen a gaz­dasági építés az alapja minden más tervünk valóra váltásának. Ha sikeresen végezzük a gazda­sági építőmunkát, akkor összes politikai, társadalmi és kulturális célunkat elérhetjük. Ha azonban a gazdasági építésben nem men­nek rendben a dolgok, akkor min- , den más elképzelésünk és remé­nyünk csak elképzelés és remény marad. Az elmúlt esztendőben, az V. ötéves terv első évében a gaz­dasági építés terén különleges nehézségekkel kellett megküzde- nünk, nehéz feltételek között dolgoztunk. A nemzetközi gazda­sági körülmények az utóbbi esz­tendőkben számunkra hátrányo­san változtak meg. . Tavaly ter­mészeti csapások is sújtottak bennünket. De ne felejtsük hoz­zátenni mindehhez: saját mun­kánk gyöngeségei is hátráltattak minket. Mindent egybevetve pozitívum­ként állapíthatjuk meg, 'hogy az 1976-os népgazdasági terv fő irá­nya jó volt. Olyan célokat tűz­tünk ki és értünk el, mint az or­szág fizetési mérlegének javítása, a belső felhasználás tervszerűbbé tétele. Munkásosztályunk, szövetkezeti parasztságunk, alkotó értelmisé­günk, egész népünk becsülettel dolgozott az elmúlt esztendőben. Ez a helytállás eredményezte, hogy 1976 mégis az előrehala­dás éve volt. Az 1976-os év azt is bizonyította, hogy a magyar népgazdaság alapjai szilárdak, amelyek nagy teherpróbákat is kibírnak. A múlt év — minden nehézségével együtt is — stabi­litást és biztonságot jelentett a társadalom, és az emberek éle­tében egyaránt. A múlt évi ered­mények alapján, a körülménye­ket figyelembe véve készült el az 1977. évi terv, amely a tavalyinál nagyobb arányú fejlesztést ír elő, hogy az 1976-os ütemveszteséget behozzuk, s az ötéves terv telje­sítését biztosíthassuk. Ezt a célt szolgálja az az elő­irányzat, hogy a nemzeti jöve­delmet 6—6,5 az ipari termelést 6, a mezőgazdasági termelést mintegy 7—8 százalékkal kell nö­velni. Az életszínvonal-emelke­désnek is meg kell haladnia a tavalyi ütemet. A reáljövedelem 1976-ban országos atlagban kö­rülbelül csak egy százalékkal nőtt. Ez azt jelenti, hogy egyes dolgo­zó rétegek reáljövedelme alatta maradt, másoké valamivel meg­haladta az átlagot. Ebbe nem le­het és nem is kell belenyugod­nunk: ezért 1977-re a reáljöve­delem növekedését mintegy 3,5—4 százalékban irányoztuk elő. Lakáshelyzet Az életkörülmények alakulásá­nak egyik fontos tényezője a la­káshelyzet. A Központi Bizottság éppen most készített mérleget a 15 éves lakásépítési terv teljesí­téséről. Talán jobb, ha most nem idézzük vissza ennek a 15 esz­tendőnek óriási erőfeszítéseit. Az eredményeket azonban érdemes megnézni. Csupán a IV. ötéves terv időszakában kétszer annyi lakás épült Magyarországon, mint a felszabadulás óta bármelyik öt évben. Tizenöt esztendő alatt az ország lakosságának egyharmada költözött új lakásba, került jobb, kulturáltabb körülmények közé. Bár ma több lakásigénylőt tar­tunk számon, mint a 15 éves terv kezdetekor, tudnunk kell, hogy már nem ugyanolyan a lakás- helyzet, mint 15 évvel ezelőtt volt. Közben jelentős lakásépítő ipart fejlesztettünk ki, s emeltük a la­káskultúra színvonalát. A kom­fortos lakások aránya háromszo­rosára, csaknem negyven száza­lékra, a két- vagy több szobás lakások aránya 37 százalékról 68 százalékra emelkedett. Már az is bizonyos színvonal elérését jelzi, hogy Magyarországon 100 lakás­ra 310 lakos jut, tehát, hogy egy önálló főbérleti lakásban nagy­jából hárman laknak. Ha a he­lyenkénti aránytalanságokról nem is szabad megfeledkezni, ez az országos átlag általánosan elfo­gadható. Az első negyedév eredményei A Központi Bizottság áttekin­tette az idei népgazdasági terv első negyedévi teljesítését is. Jobbára az indulás tapasztalatai­val foglalkoztunk, utánanézve, hogy mit hol lehet vagy kell iga­zítani. Az indulás nem rossz. S ebben természetesen szerepe van annak is, hogy az elmúlt év vé­gén kicsit gyorsabb ütemben ké­szültek a tervek, hamarabb for­málódtak ki a vállalati, üzemi el­képzelések is. Ez feltétlenül se­gített például abban, hogy az idén nem tapasztaltunk olyan „januári helybenjárást”, bizony­talanságot, amihez eddig — saj­nos — hozzá voltunk szokva. Az ipari termelés 5 százalékkal nö­vekedett. Egyes iparágakban még nagyobb — a gépiparban 6,8, az építőiparban 10 százalékos —az emelkedés. Az ipar tehát jól kezdte az évet. A mezőgazdaságot nem na­gyon pártolta az időjárás. Késik a tavasz, a kezdeti nagy meleget télies hideg váltotta fel, s ebből bizony már káraink is származ­tak. De tartozunk a mezőgazda­ság irányítóinak, az állami gaz­daságok munkásainak, a terme­lőszövetkezetek tagjainak azzal, hogy megmondjuk: tudjuk, be­csülettel helytálltak, elvégezték munkájukat. Növekedett az állattenyésztési kedv, javultak a feltételei, tehát kedvező a tendencia: jut a napi fogyasztásra, a népgazdasági szükségletek kielégítésére, sőt exportra is. Ugyanígy kedvező­ek voltak a jelek olyan nehéz területen, mint a zöldségtermesz­tés, mert a szerződéses vállalá­sok már fölötte vannak a tava­lyinak. Kívánjuk sikerüljön tel­jesíteni is. Az év indításának megfelelően alakult a dolgozók keresete is. Az első negyedévben az ipari munkások munkabéralapja 6 szá­zalékkal. a mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek dolgozóinak — a tagok és az alkalmazottak — jö­vedelme pedig 6,7 százalékkal nőtt. A tavalyi esztendő és az idei első negyedév tapasztalatai alap­ján a Központi Bizottság meg­állapította. hogy terveink reáli­sak. megfelelő irányokat jelöl­tünk meg, gazdaságpolitikai és társada I ómpolitikai céljai n kát nem kell megváltoztatnunk. A munka frontján azonban min­dent meg kell tennünk, hogy e célokat elérjük, tehát a termelést növeljük és az életszínvonalat emelni tudjuk. Bérek, jövedelmek A reálbér és a reáljövedelem növelését célzó terveink is maga­sabbak a tavalyinál. Ennek kap­csán azonban arról is szólni kell, hogy nálunk nem merev a fo­gyasztási cikkek árszínvonala. Közgazdasági és egyéb meggon­dolások alapján a mi árrendsze­rünkben. a fogyasztási cikkek kö­zött is vannak rögzített, limitált és szabadáras termékek. Úgy véljük, hogy a mi viszonyaink ezt az árpolitikát kívánják meg. Amikor a reáljövedelem, a reál­bér növeléséről beszélünk, figye­lembe vesszük a fogyasztási cik­kek árának idei tervezett .3,8—4 százalékos emelkedését. Ezzel is számolva kell elérnünk a .3,5—4 százalékos reáljövedelem-növeke­dést. A fogyasztói árszínvonal idei emelkedésének nehezebb felén va­lójában már túljutottunk. Az ár­színvonal kiszámításánál köteles- ségszerűen számításba vettük a tavalyi húsáremelés idei kihatá­sát is. Voltak központi áremelések január elején is. majd emelkedett a bor ára. Ezeket az emberek tu­domásul vették. Szeretném meg­mondani. hogy erre az évre fon­tos fogyasztási cikkeknél további központi áremelés nincs a terv­ben. Reméljük, nem is kerülünk olyan kényszerhelyzetbe, hogy ilyesmivel foglalkoznunk kellene. Terveink reálisak, teljesíthetők A nemzetközi gazdasági viszo­nyok számunkra kedvezőtlen vál­tozása. a természeti csapások és más körülmények gazdasági tevé­kenységünk nagy teherpróbáját, szigorú vizsgáját is jelentették. A munka termelékenységében a fel- szabadulás óta elért fejlődés — saját korábbi helyzetünkhöz vi­szonyítva — számottevő. De nem kielégítő és megfelelő, ha a jelen­legi nemzetközi gazdasági körül­mények között akarunk előreha­ladni és boldogulni. A párt prog­ramnyilatkozatában megfogalma­zott távlati céljaink és terveink magasröptűek, bátrak és szépek, ugyanakkor reálisak és megvaló­síthatók, ha tennivalóinkat na­gyon komolyan vesszük. Távlati terveink azért reálisak, mert az alapvető és döntő ténye­zőknek már birtokában vagyunk. A hatalom a dolgozó nép kezében van. Rendelkezünk a dolgozó mil­liók egyetértő támogatásával, szo­cialista nemzeti egység alakult ki országunkban. A termelőeszközök társadalmi tulajdonban vannak. Ezek az alapvető tényezők teszik terveinket reálissá, szocialista cél­jainkat elérhetővé. Figyelembe kell azonban venni országunk egyéb adottságait is, amelyeken nem tudunk változtat­ni. Ilyen például, hogy kevés a nyersanyagunk és az energiafor­rásunk. Van viszont kvalifikált, magas szaktudású munkásosztá­lyunk, termelőszövetkezeti pa­rasztságunk, értelmiségünk. Ez a szakmai műveltség, szellemi ka­pacitás is az ország adottságaihoz tartozik. Nehéz örökséget kaptunk 32 évvel ezelőtt amikor országunk felszabadult és a szabaddá vált nép harcolva és dolgozva építe­ni kezdte saját hazáját, az új társadalmat. A magyar munkás- osztály, dolgozó népünk félfeudá­lis. még kapitalista értelemben is elmaradott országot örökölt az előző uralkodó osztályoktól. Né­pünk azonban e harminckét év alatt óriási történelmi hátrányt hozott be, s talán százéves lema­radást is bepótolt. De azért va­gyunk kommunisták, azért a szo­cialista társadalmi rend hívei, a nép érdekeinek szószólói, gon­dozói, és felelősei, hogy ne ér­jük be az elért eredménnyel! Rövid és hosszú távú népgaz­dasági terveink megvalósítása nagy követelményeket állít az irányítás és a vezetés elé is. A jelenlegi helyzet, mostani felada­taink magasabb szífivtifialú veze­tést- követelnek meg az állami, a gazdasági és a műszaki 'Vezetés-' tői, valamint az üzemek párt- szervezeteitől, a szakszervezetek­től, a KISZ-szervezetektől és más társadalmi szerveinktől. Üj, ma­gasabb követelmények állnak a Központi Bizottság és a kor­mányszervek előtt is. A jobb hozzáértés, a nagyobb szaktudás minden dolgozóval szemben követelmény. Ennek .megszerzésében a szocialista bri­gádok nagymértékben segíthet­nek A jó tervek, a megfelelő veze­tés, a színvonalas üzemszervezés és a szaktudás mellett rendsze­rünk egyik nagy erőforrása a szocialista öntudat erősítése. A szocialista brigádok nevelési feladatai Nagyon fontos szerepet töltenek be a szocialista brigádok a neve­lésben, általános műveltségük emelésében. Fontos, hogy az egyes brigádtagok önkéntes erőfeszítés­sel lis képezzék magukat. Még fon­tosabb az a szerep, amit a mun­kába bekerülő fiatalok nevelésé­ben vállalnak és betöltenek. F- mozgalom már nem csupán tömegeket fog át, hanem — ki merem jelenteni, — valóságos népmozgalommá vált. Ahogy itt is szó esett róla, a dolgozóknak mintegy fele ma már szocialista brigádtag. Növekszik a szocialista brigá­dok társadalmi, közéleti szerepe is. Az üzemek életének rendkívül fontos eseményei a szocialista bri­gádvezetők tanácskozásai, ame­lyek a jövőben a szocialista de­mokrácia intézményes szervei lesznek. Azt hiszen, egyetlen jó- zarieszű, becsületes üzemvezetőt, gyárigazgatót, főmérnököt sem kell agitálni arra. hogy együtt dolgoz­zon a szocialista brigáddal, hi­szen feladataik megoldásában a legnagyobb segítséget és támaszt a szocialista brigádmozgalom je­lenti. A szocialista brigádmozgalom­nak a múltja is, jelene is szép, és óriási jövő áll előtte. Jövő for­máját persze senki sem tudja megmondani. De végső célja az. hogy a szocialista brigádok jel­szava — „Szocialista módon élni. dolgozni és tanulni" — általános, össznépi jelszóvá és gyakorlattá váljék. A szocialista brigádmozgalom és maguk a szocialista brigádok mind nagyobb politikai, erkölcsi és anyagi elismerésben részesül­nek. Ennek a jövőben még in­kább így kell lennie. Megraga­dom az alkalmat, hogy gratulál­jak a szocialista munka új hősei­nek, a kitüntetésben részesült szocialista brigádvezetőknek és tagoknak, szreialista brigádok­nak. Szívből jó egészséget, to­vábbi sikereket kívánunk mind­annyiaknak. Építőmunkánk nemzetközi feltételei Szocialista építőmunkánk nem­zetközi feltételeiről szólva rámu­tatott a szocializmusért, a tár­sadalmi haladásért, a békéért vívott harc eredményeire. A leg­fontosabb eredmények közé tar­tozik a helsinki európai bizton­sági értekezlet létrejötte. Itt kell említeni a népek antiimperialis- ta harcainak sikerét, amelyek közül kiemelkedik a vietnami nép szabadságharcának győzel­me; e siker eredményeként ma az 50 milliós vietnami nép egye­sült országban, egy . hazában él és a szocialista társadalmat építi. A nemzetközi helyzet általános jellemzőihez hozzá tartozik az is, hogy az imperialisták megsokal- lották a haladó erők sikereit, különféle ellenakciókat hajtanak végre, sőt még a hidegháborús kürtöket is megfújták. Ismeretes, például, hogy az emberi jogok „védelme” címén kampányokat szerveznek a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen. Pedig világos: ha összehasonlít­juk, miképpen biztosítják az em­beri jogokat a Szovjetunióban, a szocialista országokban, illetve az Egyesült Államokban és más vezető kapitalista országokban, akkor a szocialista országok ja­vára billen a mérleg. Minden szocialista országban, nálunk is messzemenően jobban biztosítottak és megoldottak az alapvető emberi jogok — köztük az élethez, a munkához, a mű­velődéshez való jog, az egyéni­ség szabad fejlődésének lehető­sége, az egészségről való gondos­kodás, az üdüléshez való jog — mint akár a vezető kapitalista országokban is. A továbbiakban a volt gyar­mati országokban újra megélén­kült imperialista akciókról szó­lott Kádár elvtárs, majd így foly­tatta : A közelmúltban a figyelem központjába kerültek a szovjet- amerikai tárgyalások a stratégiai fegyverek ügyében. A Szovjet­unió világos álláspontját — ame­lyet sajtóértekezletén A. Gro- miko elvtárs részletesen kifejtett, s a magyar közvélemény is meg­ismert — messzemenően támo­gatjuk. Mély meggyőződésünk, hogy a Szovjetunió helyes állás­pontot képvisel, amikor egyrészt határozottan visszautasítja a bel- ügyeibe való beavatkozást, más­részt ugyanilyen íatározottsággal kész a tárgyalásra, a megállapo­dásra a stratégiai fegyverzet kér­désében. Üdvözöljük ezt a poli­tikát, s kívánjuk, hogy sikerre vezessen. Ezután Kádár János méltatta a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom, jelentőségét, majd így folytatta: Büszkék vagyunk rá, hogy a csepeli dolgozók szocialista mun­kaversenyt kezdeményeztek a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 60. évfordulója tisztele­tére. Büszkék arra, hogy kezde­ményezésük tömegmozgalommá vált, s nemzetközi méltatásra ta­lált. Bizonyos, hogy megvan a kellő elhatározottság ahhoz: amit e szocialista munkaverseny jegyé­ben vállaltunk, azt a Szovjetunió iránti tiszteletből és saját jól fel­fogott érdekünkben, népünk ja­vára maradéktalanul teljesítjük. A Központi Bizottság legutóbbi ülésén úgy hatátozott, hogy e munkaverseny megfelelő értéke­lésre, erkölcsi elismerésre jubileu­mi zászlót és oklevelet alapít, amelyet a legméltóbbak kapnak majd meg. NéRünk eddig ip a párt XI. kongresszusán kitűzött célokért dolgozott, s ha ebben a szellem­ben tevékenykedünk tovább, ak­kor terveinket valóra váltjuk. Eb­ben a munkában számítunk mun­kásosztályunkra. szövetkezeti pa­rasztságunkra. a népünk mellé állt magyar értelmiségre, ifjúságunk­ra. a szocializmus minden ma­gyar hívére. S természetesen szá­mít a párt a szocialista brigád­mozgalom vezetőire, tagjaira, minden résztvevőjére, a szocialis­ta építés nagyszerű hadseregére. A Központi Bizottság nevében még egyszer szívből minden jót kívánok a tanácskozás résztvevői­nek. Eredményesen, sikerrel vé­gezzék el munkájukat, s vigyék el a Központi Bizottság szívélyes üdvözletét, jókívánságait a ma­gyar szocialista brigádmozgalom minden résztvevőjének, a dolgozó népnek, amely ezt a mozgalmat szülte, támogatta és nagyra növel­te. Kádár János beszédét nagy tapssal fogadták a résztvevők. A szocialista brigádvezetőlo. tanácskozása ma folytatódik. (MTI) i 1

Next

/
Thumbnails
Contents