Petőfi Népe, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-13 / 61. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1977. március 13. HONNAN VEGYÜK, AMI NINCS? Kiskőrösi tapasztalatok Az üzemekben fontos helyek maradnak betöltetlenül, munkaerő híján. Ugyanakkor fényes dologidőben gyakorta találkozik az ember ráérősen sörözgető, tetterős férfiakkal. Van, és lehet ösz- szefüggés a két jelenség között? Ezen töprengtem a kiskőrösi cukrászdában, ahol egy jól megtermett fiatalember azzal búcsúzott a társaitól, hogy most már „benéz” a munkahelyére, mert aznap fizetnek. A címét természetesen nem adta meg, így annak sem nézhettem utána, hogy vajon melyik vállalat adhat fizetést a csellengésért? Feltehetően kirívó példáról van szó és ilyenért nem kell Kiskőrösre menni, bizonyára van másutt is, még sem árt szó- vátenni, mert hátha több vezetőnek is eszébe jut, hogy hol keresse, a papíron talán kimutatható, gyakorlatilag megfoghatatlan munkaerőt? Egyik kezükben metszőolló — a másikban szerszám Ha valaki a város munkaerő- helyzetét bogozgatja, hamarosan ráébred, hogy sokkal bonyolultabb, mint a cukrászdái eset után sejtené. Ez a város adja az ország bortermelésének a 6 százalékát, s miután a helyi adottságok —■ sok a szétszórt, kistáblás telepítés — nem kedveznek a gépesítésnek, a szőlő megművelése rendkívül munkaigényes. Szalo- majer József, az Egyesült Szak- szövetkezet személyzeti vezetője arról tájékoztat, hogy különösen a szezonmunkák — a nyitás, metszés, kötözés, szüretelés — idején érzik még ők is a dolgos kezek hiányát. — Ennek az oka a kétlakiság — magyarázza. — A tagok bent dolgoznak a közösben, de háztáji gazdasággal is rendelkeznek és egyszerre két helyen nem lehet helytállni. Az ipar elszívó hatását is érezzük. Jelenleg 3500 tagunk van, ebből 1500 dolgozó a nyugdíjkorhatár közelében jár, ezerre tehető a kétlakiak száma, akik valahol dolgoznak és mellette a szakszövetkezetnek is tagjai. ök azok, akikre a szövetkezet sem alapozhat, ugyanakkor a munkahelyükön is sok gondot okoznak, mert például metszéskor nem lehet rájuk számítani. Kétfelé is kötődnek, s talán nagyobb baj, hogy már egyikhez sem igazán. A szakszövetkezetben már most törik a fejüket, hogy pár éven belül kiket fognak az öregek helyére állítani? Az üzemi munka vonzóbb, csakhogy amíg ott egy év alatt lehet 30 ezer forintot keresni, a szőlőnapszámból pedig másfél hónap alatt összejön ugyanennyi, ki az, aki lemondana a jövedelemszerzésnek erről a mellékágáról? Előbbre kell lépni, de hogyan? — Ez a mi dolgunk és nem is kevés — mondja gondterhelten Juhász István, a városi pártbizottság titkára. — Négy kiemelt üzeme vart a városnak, egyikben sincs ki a teljes létszám. Ráadásul nem egyszerűen a munkaerő hiányzik, hanem a szakképzett dolgozó. A városnak nincs ipari tradíciója, a munkássá nevelés sem megy egyik napról a másikra. Pillanatnyilag kétféle megoldás kínálkozik. Az egyik, hogy a városon kívül is szét kell nézni és behozni a körzetből azokat, akik számításba jöhetnek. A másik: minden erőnkkel támogatni kell az ipari tanulók képzését. Szakmunkásképző intézetünk eddig is nagyon sokat tett azért, hogy a városi üzemek szakmunkáshiányán enyhítsen elsősorban. Egyik legjobb partnerük, az IGV Finommechanikai Gyára. A forgácsoló tanműhely közös „mű• Az IGV Finommechanikai Gyárban most épülő új 2900 négyzetméteres csarnok, azt a célt szolgálja, hogy egy helyre, egy kézbe vonják össze a termelést az alkatrészgyártástól a készáru kibocsátásáig. vük”, a gyár adta a gépeket, az iskola neveli azokat a tanulókat, akiket a gyár automata gépsorain kívánnak foglalkoztatni. — Alapvetően nekünk nincs is létszámgondunk — közli Kudron László igazgató —, évente 70—80 dolgozó felvételét ütemeztük be és itt nincs különösebb fennakadás. Nagyobb baj, hogy a hiányszakmákban nincs megoldva a zavartalan utánpótlás. Nem köny- nyű például az automata-beállí- tók előteremtése. Most Kecskeméten, az ottani gyárral közösen oktatjuk őket, jelenleg 116 tanulónk van, az idén szeretnék 160- ra emelni a létszámukat. Erre valóban nagy gondot fordítunk, évente 150 ezer forint társadalmi ösztöndíjat fizetünk a részükre. központot is létesíteni az üzem területén, ez nagy segítség lenne a nőknek. Lakásakciójuk is a törzsgárda kialakítását szorgalmazza. Okádják a megbízatást az OTP-nek és a céljuk, hogy ily módon is kedvet csináljanak szakmunkásaiknak a maradásra. Az építkezés az idén kezdődik, jövőre kezdik átadni az első munkáslakásokat, így segítenek magukon és a dolgozóikon is. A szakma mellé lakást is adnak, mivel nemcsak megszerezni szeretnék a hiányzó munkaerőt, hanem meg is tartani. A letelepítés komoly szándéka arra is vall, hogy ebben a gyárban, miközben a jelen gondjaival küszködnek, már céltudatos tervezéssel készülnek, gondolnak a jövőre is. Vagyis saját maguknak nevelik az utánpótlást. Ami azt jelenti, hogy előnyösebb helyzetben vannak azoknál, akik az úgynevezett „kétlakiakkal” kénytelenek dolgoztatni? — Ez nálunk így, tényleg nem vetődik fel. Ennyire élesen. Egy ilyen -zárt teripelési.. rendszeren belül, mint a miénk nem is nagyon lehetne kétfelé éjpi. Azzal, hogy nem adunk egy napnál több fizetetlen szabadságot, lényegében nincs is mód a kétlakiságra, amelyet a mi esetünkben inkább kettős szemléletnek neveznék. Mert az, aki családja révén, valamilyen formában a mezőgazdasághoz áll közel, nehezebben viseli el az üzemi kötöttséget. Tehát nekünk elsősorban nem a kettősséget kell felszámolni, hanem megfordítani a sorrendet. Azt elérni, hogy első legyen számára az ipar és csak másodlagos a mezőgazdaság. Megnehezíti a nevelőmunkát, hogy zömmel lányokat foglalkoztatunk. Jönnek is, de mire belejönnének az üzemi munkába, elmennek. Jelenleg 130-an vannak GYES-en. Adni és követelni Örök témája ez a női üzemeknek. Mivel ellensúlyozzák a hiányukat, hogyan tudják ennek ellenére fokozni a teljesítményt? — Igyekszünk érdekeltté tenni az embereket. Erre igen alkalmas a termelékenységi prémium. A bérszínvonal évi 8 százalékát erre költjük. A csoportos premizálás is hasonló jellegű és célravezető. Amennyiben nincs anyag- ellátási gondunk, a munkaidő kihasználására nem is lehet panasz. A dolgozónak érdekében áll, hogy teljesítse, amit megkövetelünk és elvárunk tőle. Más módon is igyekszünk az üzemhez kötni őket. A két műszakba gyári autóbusszal hozzuk be a dolgozókat, önálló orvosi rendelőnk van, szeretnénk egy bevásárló Kevesebb gyártmány — nagyobb fegyelem Az ipari szövetkezet összetétele egészen más jellegű, bár náluk sem elhanyagolható tétel, a termelés hatékonyságának- a növelése. Szolgáltató részlegük létszám- inai is fejleszthető, másutt a belső tartalékok feltárásával kell eleget tenniük az idei, rendkívül feszített termelési feladatoknak. Hogyan érhető el az építőipar 8 százalékos, az árutermelés 7—7,5 százalékos növekedése, változatlan létszám mellett? — kérdeztük Nagy Sándor elnökhelyettest. — Szinte minden helyen más megoldást alkalmaztunk. Az építők, lakáskarbantartók munkáján kisgépesítéssel könnyítünk. Faipari részlegünk eddig vidéken végzett munkával töltötte ki a kapacitást, ezt megszüntettük és tömeggyártásra állítottuk át. A belföldi fogyasztók jobb ellátása érdekében most kizárólag a hazai hiánycikkek pótlásával foglalkoznak. Háztartási létrát készítenek fából és két fajta gyermekzsá- mólyt. ' Múlt év végén megtörtént a termékprofilok helyes kiválasztása is. Üj, korszerű termékek gyártására állt át a vastömegcikk üzem. A gyártmányok száma kevesebb lett, a munka gazdaságosabb. Így érték el, hogy a gazdaságoknak fontos malacnevelő kut- ricákból 20 millió forintos megrendelést vállalhattak. Űj beruházásaik részben az exportigények jobb kielégítését, másrészt a munkakörülmények javítását szolgálják. Nyárrá elkészül az uj öltözőépület orvosi rendelővel, jövő év első felében a 2. sz. telep kiépítése, ide viszik majd az alumíniumöntödét is, a város közepéből. Különösebb létszámhiányuk nincs, náluk viszont nem lehet számításon kívül hagyni a dolgozók „kétlakiságát”. — Nehéz az összhangot megtalálni. A tervét is úgy kell beállítani, hogy metszéskor, szüretkor kevés emberre számíthatunk. A fegyelmet megköveteljük és jobb anyagellátással, munkaszervezéssel, a dolgozók kiszolgálásával igyekszünk növelni a termelést azzal együtt, hogy* a szőlőmunkák szezonjában nem dolgozhatunk teljes erőbedobással. Kiskőrös iparosítása a 60-as évek elején kezdődött. Azóta szép eredményeket értek el, bár a fejlődés nem ment és most sem megy simán, akadályok nélkül. A dolgozók nagy része még nem gyökeresedett meg az üzemi légkörben, kétfelé is húzza a megszokás, és az anyagi érdekeltség, ami azzal jár együtt, hogy egyik helyen sem lehet bizonyos részükre, tartósan építeni. A változás alapja a szakképzettség fokozása és a szaktudás mind nagyobb rangja, becsülete. Ami éppúgy múlik a város, valamint az üzemek vezetőin, mint magukon a kiskőrösieken is. • Az Ipari Szövetkezet szolgáltatóháza. (Fotó: Radó Gyula) Vadas Zsuzsa Tervek a Kiskunságban Beszélgetés a területi szövetség titkárával A Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetségének körzetében 91 nagyüzem készített zárszámadást az elmúlt esztendőről. Az idén Kiskőrösön, Kecelen, Kunszentmiklóson és Páhin egyesültek a szövetkezetek. Így most már csak 86 gazdaságban készítettek tervet az idei termelési feladatok teljesítésére. Ezen a vidéken az elmúlt év szeszélyes időjárása éppen a legnagyobb értéket jelentő kertészeti ágazatot érintette kedvezőtlenül. Szőlőből például alig fele termett az előző évinek. Kevés volt a gyümölcs is. Sok gondot okozott az aszály. Az üzemeknek nagy erőfeszítéseket kellett tenni, hogy a kieséseket úgy-ahogy pótolják. Mindezek miatt meglehetősen, lecsökkent tartalékokkal zárták az évet. Négy szövetkezetben pedig mérleghiány jelentkezett. Ez utóbbit nemcsak az időjárási, hanem vezetési hibák is okozták. A tervek készítése során az üzemek figyelembe vették a — elsősorban a kertészeti — termelést elősegítő kormányhatározatokat. Magony Imrétől, a területi szövetség titkárától tájékoztatást kértünk az általános tapasztalatokról, a szövetkezeti tervekről. — A közös gazdaságok bíznak abban, hogy átlagos időjárási körülmények mellett elérik a tervezett 8—10 százalékos termelés- növekedést. A kisüzemekben 4—5 százalékos emelkedést várunk. A fejlődést elősegíti, hogy tovább bővülnek a termelési rendszerek. A bajai kukoricatermesz- mesztési, a babarczi búzatermesztési, valamint az ócsai ciroktermesztési rendszerhez tíz újabb szövetkezet csatlakozott. A kenyérgabona-termesztésben eredményeket várunk attól is, hogy nagyobb arányban történt fajtaváltás. 1976-ban az új őszibúza- fajtákat a vetésterület 25, az idén már 50 százalékán aratják. A kukoricatermesztésben előrelépést jelent, hogy növelik a rövid- és középérésű fajták arányát. A fontosabb ipari növények közül a cukorrépából 8—10 százalékos területnövekedés várható a tervek szerint. Az üzemek 25— 35 százalékos termésemelést ütemeztek. A földterület jobb kihasználásának bizonyítéka, hogy a parlag egy részén — mintegy 1500 hektáron — értékes takarmányt, szemescirkot vetnek. A körzetben 32 ezer hektáron van szőlőültetvény. Hektáronként 45—-50 mázsa termést kell elérni ahhoz, hogy pótolják a tavalyi kiesést. A nagyüzemi ültetvényeken ennél jóval magasabb hozamra számítanak. A gyümölcsösökben 10 százalék termelésnövekedést ütemeztek be. Értesüléseink szerint a legnagyobb fellendülés a zöldségtermesztésben jelentkezik. Erre vonatkozó kérdésünkre a területi szövetség titkára a következőket mondja: — Valóban, az eddigi szerződéskötések jó eredményekről tanúskodnak. Különösen friss zöldségből jóval nagyobb az arány, mint eddig. Á kistermelők például Kiskunfélegyháza határában az eddiginél több primőrt szándékoznak piacra vinni. A termelés ezen a vidéken megkétszereződik az idén. Az állattenyésztésben már tavaly jelentkezett a körzet szövetkezeteiben némi fellendülés. Nőtt az állomány. Ennek az idén a termelésben kell jelentkezni. — A szarvasmarha-tenyésztésben sok a tennivaló. Még a szakosított telepeken is lehetne növelni a tejhozamot. Néhány gazdaságban egészen alacsony az egy tehénre jutó termelés, — állapítja meg a szövetség titkára, majd így folytatja: — Legnagyobb fejlődést várunk a juhászatban. Kívánatos a társulások létrehozása. Közös erővel könnyebben tudják fejleszteni a tenyésztési színvonalat az üzemek. Előrelépünk a baromfitenyésztésben is. Egyes gazdaságok, például a császártöltési Kossuth, a városföldi Petőfi Termelőszövetkezet számottevően növelni akarja az árubaromfi értékesítésének arányát. Az előző évhez viszonyítva fejlődött az állattartás a háztáji gazdaságokban is. Újabb szakcsoportok létrehozása várható a fogyasztási és mezőgazdasági szövetkezetek szervezésében. Ez egyúttal több árut jelent. Nagy tartalékunk a versenymozgalom. Egyre több gazdaság csatlakozik a csepeli, illetve a hartai felhíváshoz. A csaknem ötszáz szocialista brigád versenyvállalása eddig mintegy 80 millió forint értékű termelésfejlesztést jelent — hangoztatta végezetül a területi szövetség titkára. K. S. A termék életútja Amikor a gazdasági munkában áruértékesítésről beszélünk, alapvetően két területre, a belső és a külső piacra gondolunk. Mindkét esetben rendkívüli fontossága van a konkrét helyzetfeltárásnak, A gazdaságos, minden vonatkozásban eredményes árutermelés és -értékesítés megszervezése ugyanis elképzelhetetlen a belső és a külső piac jelenségeinek alapos ismerete nélkül. • Bács-Kiskun megyében az ipar és a mezőgazdaság dinamikus fejlődésének lehetünk tanúi Elsősorban azoknál a gazdaságoknál, ipari üzemeknél tapasztalható a korszerű követelmények szerinti előrehaladás, amelyeknél a marketing szakemberek — piackutatók, kereskedelemszervezők — állandóan friss és helyesen elemzett információkat szolgáltatnak a termeléshez. Napjainkban pedig különösen fontos a piaci változások folyamatos érzékelése, a reális igények felmérése. A marketing szakemberrel szemben lényeges követelmény, hogy az általa képviselt gazdasági szervezet mindent átfogó ismerője legyen, hogy komplex módon lehessen a gazdasági vezetés informátora, sőt tanácsadója. Vonatkozik ez az iparra, mezőgazdaságra, kereskedelemre egyaránt. Belföldön éppúgy, mint a külföldi tőkés és szocialista piacon növekednek a minőségi követelmények, s a versenyképesség megtartása csak korszerű kifogástalan áruval lehetséges. Ugyanakkor úgy lehet megfelelő biztonsággal és főleg gazdaságosan a piacon maradni, ha elébe megyünk a holnapnak, vagyis előrejelzéseink vannak a várható igényekről. A termék életútja ugyanis a következő: A piacképes áru kezdetben egyre kelendőbb, erőteljesen növekszik iránta a kereslet. Ezt a szakaszt a csúcs követi, amikor szinte minden mennyiségben értékesíthető. Ekkor rövidebb-hosszabb ideig beáll egy stagnálási időszak, vagyis iránta a kereslet nem csökken. Törvényszerűen bekövetkezik azonban a hanyatlás az áru előbb-utóbb korszerűtlenné válik, s végül a piac már nem is tart rá igényt. A megye ipari vállalatai, mezőgazdasági nagyüzemei — a népgazdasági tervekkel összhangban — önállóan és tervszerűen gazdálkodnak. Éppen ezért a termelés és értékesítés közben nem engedhetik meg maguknak azt, hogy figyelmen kívül hagyják a korszerűségi követelményeket, a külső és a belső piac igényeinek változásait. Egyszóval nem nézhetik tétlenül, hogy termékük életútjának befejezéséhez közeledik, hanem hatékony ellenintézkedéseket kell tenniök. Pozícióik megtartására már a stagnálás idején — amikor még áruik a legkelendőbbek — a piackutatás során szerzett információk alapján meg kell kezdeni a termék korszerűsítését, esetleg a termékszerkezet átalakítását. Ily módon mire a piacképesség hanyatlásának szakasza bekövetkezik, már készen álljanak a gazdasági hátrányok nélküli termékváltásra. Bács-Kiskun jó néhány vállalata, ipari szövetkezete, mező- gazdasági nagyüzeme egy idő óta eredményes piackutatást végez. A Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat például a tőkés országokban szerzett információk alapján az utóbbi években számottevően növelte, illetve túlteljesítette exportelőirányzatát. Ez természetesen úgy vált lehetővé, hogy piackutatói felmérték a változó igényeket is (például konyhakész baromfihús forgalomba hozatala) és ennek megfelelően módosították termékszerkezetét. Hozzátehetem, hogy ma már a hazai kiskereskedelemben is népszerűek ezek az áruk. A komplex módon végzett piackutatás — ezen belül a kereslet-kínálat helyes elemzése — alapján döntött úgy a Középmagyarországi Pincegazdaság, hogy megkezdi az alkoholmentes termékek gyártását is. A Márka üdítő italok ma már országszerte, sőt határainkon túl is ismertek. Az idén 3 millió palack 1 literes Márkát gyárt. • Az új termékek azonban — legyenek azok bármilyen jó minőségű árucikkek is — csak megfelelő reklámozás után válhatnak népszerűvé. Vagyis a fogyasztókkal meg kell ismertetni, hogy azután meg is kedveljék. A vállalat újabban a hosszú évtizedek óta forgalomban levő balesetveszélyes, ám már megszokott szódavíz helyett megkezdte az egyliteres és félliteres „Hírős” szénsavas víz forgalmazását. A fogyasztók ezt kedvezően fogadták. Ma már az élelmiszeriparban lényeges követelmény a korszerű táplálkozási normák figyelembevétele, s mind jobban terjednek az alkoholmentes üdítő italok is. A választék bővítése ezért elengedhetetlenül fontos. A Közép-magyarországi Pincegazdaság az igények felmérése után most a magas vitamintartalmú fekete ribizli szénsavas üdítő ital gyártását is megkezdi. Mindez azonban a megbízható piaci információk — a vállalat megfontolt marketing tevékenysége, az igények előzetes felmérése — nélkül balul üthetne ki. Jó példa egyébként az alapos piackutatás utáni beruházás és termékgyártás megkezdésére a Kecskeméti Konzervgyár által készített dobozolt csemegekukorica forgalomba hozása is. Ezt a terméket elsősorban a nyugati tőkés piacon mutatkozó kereslet alapján kezdték el gyártani, de hazai fogyasztók tetszését is egyre inkább megnyeri. Éppen ezért a dobozolt csemegekukorica iránti kül- és belföldi keresletet megfelelő marketing tevékenységgel — ez esetben hatékony reklámpropagandával — tovább lehet növelni. Napjainkban- amikor a termelés gazdaságossága rendkívül fontos népgazdasági érdek, megnövekedik a vállalatok marketing tevékenységének jelentősége is. Az új áruféleségek —, legyenek azok bármilyen korszerűek, minőségileg jók —, ha a külső és a belső piacokon a fogyasztók nem ismerik, nehezen értékesíthetők. Bács-Kiskun megye ipara, mezőgazdasága — feldolgozó és forgalmazó vállalatai — szempontjából tehát nem lényegtelen a marketing fejlesztése, vagyis, hogy minél megbízhatóbb kül- és belkereskedelmi információk alapján hosszú távon építhessék, ki piaci kapcsolataikat. Vörös János, MKT marketing szakosztály- vezető.
