Petőfi Népe, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-13 / 61. szám
r* H-i's ubím te $ 1977. március 13. • PETŐFI NÉPE • 3 Emlékezés 1937 márciusára Márciusaink, tudjuk, sokszor emlékezetesek. Ám némelyikük a kimagaslóan dicső napok árnyékában, óhatatlanul feledésbe merül, még ha lenne is mondanivalója az utókor számára. Ilyen a negyven esztendővel ezelőtti március idusa is, egy nemes haladó próbálkozás, a Márciusi Front zászlóbontásának napja. De hát ki emlékezik 1937-re? Már csak a jóval ötven fölöttiek, azok is többnyire hézagosán, szeszélyesen. És Igazat szólva, századunkról, sőt a két háború közti közelmúltunkról a történeti tudatban is olykor homályos a kép. Így mindmáig méltatlanul keveset tudunk e mozgalomról is, amelynek a szó szoros értelmében vett tömegvisszhangja annak idején még vezetőit, szervezőit is meglepte, a hatalom birtokosait pedig kíméletlen ellenintézkedésekre sarkallta. Gömbös halott, Darányi a miniszterelnök. Vége az oktalan, de mégis oly csábító illúzióknak, hogy megnyugtatóbb irányba lehet terelni a jobboldali kormányzat szekerét. A felülkerekedett konzervatívok ugyan nem szeretik a honi nácikat, de hatalomféltésükben szívesen kifogják a szelet a nyilas vitorlákból. Megkezdődik hát a versenyfutás, amely a fasizálódás útján előbb a háború katasztrófájába, majd 1944 gyalázatába taszítja az országot. Ám ebben a reménytelennek látszó folyamatban is akadtak pillanatok, amikor úgy tetszett, mégis lehet, sikerül valami históriai fordulatot kezdeményezni. Az 1937. március 15-én együtt ünneplő népi írók és baloldali egyetemi ifjúság, majd az a még szélesebb, valóban népfront jellegű összefogás, amelyben a kommunisták, szociáldemokraták, népi értelmiségiek, haladó polgári személyiségek frontot építettek ki a „szabadság, föld. kenyér, független ország’’ nevében a „rabság, parasztelnyomás, munkásnyomor, gyarmati sors’’ ellenében, joggal nevezte magát márciusinak. Egykori vezetői közül az itthon élő Illyés Gyula, Fája Géza most visszaemlékeznek azokra az időkre. Arra is, hogy a mozgalom a pesti ünnepség után nagy lendületet kapott, a többi között Debrecenben, Hajdúböszörményben, Hódmezővásárhelyen, Pécsett, Szegeden, Győrött és Makón szerveztek gyűlést, kiáltványt bocsátottak ki és magukénak tekinthették Sárközi György „Válasz’’, Vértes György „Gondolat” című folyóiratát, valamint a Debreceni Egyetemi Kör kommunista fiataljainak lapját, a To- vább-ot. Néhány hónap elteltével a mozgalom még szélesebbé vált, az ifjúság, a szellemi élet olyan köreinek és jelentős képviselőinek is felkeltette az érdeklődését, vagy éppen rokonszenvét, amelyek, akik korábban nem szívesen keveredtek ilyen népfrontos csoportosulásba. Éz már sok volt a hatalomnak, a rendőrség közbelépett és elfojtotta a nemzet igaz lelkiismeretére apelláló szervezkedést. Nehéz idők jártak, még nehezebbek következtek. Lehetnek nem teljesen feltárt részletek, vitatható lépések a Márciusi Front rövid történetében. De jót, rosszat oly könnyen feledő korunkban fontosabb ennél maga az emlékezés. Múltunk körvonalazásában egyszer túlságosan szűkén, másszor talán bőkezűen mérünk. A Márciusi Front kiáltványa, 12 pontja negyven esztendővel ezelőtt a magyar társadalom forradalmi átalakítását követelte. Reményt nyújtott a reménytelenségben. így emlékezünk, emlékezzünk rá. b. j. Kodály-kiállítások ® Pillanatképek Kodály Zoltán életéből című fényképkiállítást Szőnyi Erzsébet zeneszerző nyitotta meg. Kodály Zoltán szülővárosa kettős kiállítás megnyitásával emlékezett meg a zeneszerző halálának tizedik évfordulójáról. A kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet földszinti folyosóin a mester életét, munkásságát, meghitt pillanatai* megörökítő, művészi fényképfelvételek láthatók. Vámos László fotóművész „Pillanatképek Kodály Zoltán életéről” című fényképkollekciója felett a Nemzetközi Kodály Társaság vállalt védnökséget. A kiállítást szép számú érdeklődő jelenlétében tegnap délelőtt Szőnyi Erzsébet zeneszerző, a Zene- művészeti Főiskola tanszékvezető egyetemi tanára nyitotta meg. A Zeneműkiadó Vállalat és a Megyei Művelődési Központ szervezte meg Kodály Zoltán Psalmus Hu.ngaricus című művének könyvpremierjét és a díszkiadást illusztráló Kass János grafikáinak együttes kiállítását. Az ízléses kötet, amely Kecskeméti Vég Mihály Cantio optima című zsoltárának szövegét és Breuer János zenetörténész a művet elemző bevezetőjét tartalmazza, a tegnap délután megnyílt kiállításon került először az érdeklődők kezébe. Az intézmény művészklubjában a közönség megtekintheti Kass János Kodály művéhez készített vázlatait, kész munkáit és magát a díszkiadást. Lakásépítési program, igények és gondok M int, minden vonatkozásban, így a lakásépítés terén is nagyot léptünk előre. Ennek az előbbrejutásnak az ország és a megye dolgozói szempontjából korszakos jelentősége van: része annak az általános pártpolitikai törekvésnek, amelynek alapállása a népjólét szakadatlan fejlesztése. Ezért a lakásviszonyok javítása, a lakáskérdés belátható időn belüli megoldása az életszínvonalpolitika fontos célkitűzése volt és a jövőben is az marad. Mégis a közvélemény, a párt meghatározta gazdaságpolitika a lakásépítés terén elért eredményeit mintha nem kísérné a teljes elismerés figyelmével, és mintha nem honorálná olyan mértékű elégedettséggel, mint amilyen méretűek az erőfeszítések. Az persze természetesnek mondható, hogy akinek nincs lakása, vagy rosszak a körülményei, azt nem deríti jó kedvre, ha a lakások ezrével, szinte gomba módjára szaporodnak. A saját gondja pedig „sorban áll”, konzerválódik. Aki viszont lakáshoz jutott, „kipipálja” azt, mint jósorsa legfontosabbikát. Sőt az is előfordul, hogy rövidebb-hosszabb idő múltával elégedetlenkedik, tágasabb, kényelmesebb, modernebb otthonra volna szüksége. Tehát a lakásépítéssel kapcsolatosan megnyilvánuló társadalmi igény — az építés növekvő irama ellenére — rendkívül változatos, de állandó jellegű feszültséggócot képez, és — legalábbis ezekben az esztendőkben — úgy tűnik: hosszú idő kell ahhoz, hogy utolérjük magunkat. A lakásépítéssel kapcsolatos mai megítéléseknek talán kevesek által ismert múltja van. Rendszerünk sajnálatos öröksége, hogy a lakóépületek 47 százaléka 1900 előtt, 34 százaléka 1900—1929 között, s 1930—1944 között mindössze 13 százaléka épült fel. Az 1949. évi statisztikai adatfelmérések szerint a házaknak 90 százaléka pedig vályogból, sárból vagy vertfalból készült. Akkor az összes lakásoknak mindössze 1,4 százaléka rendelkezett vízvezetékkel, villanyvilágítással pedig csupán 28,6 százaléka. A gondokat még csak tetézte, hogy a második világháború során kárt szenvedett az épületek 3,5 százaléka, amelyeknek zömét csak 1949 tájékán sikerült helyreállítani. T ehát a felszabadulást követő első esztendőkben, amikor már volt kevéske anyagi erő arra, hogy lakásépítéssel is foglalkozzunk, nagyon mélyponton voltunk. Már akkor jól látható volt, hogy a lakásépítés, az ország gazdasági fejlődésével párhuzamosan hosszú- ideig tartó, és a szociálpolitika szempontjából elsőrendű feladatunk lesz. Hogy a politikai vezetés miként kezelte ezt a kérdést, azt jól bizonyítja a felszabadulás utáni három évtized számvetése, ami szerint Bács- Kiskunban 55 000 lakás épült. Ezt, a meglevő és egyre sokasodó lakásgondjaink ellenére hatalmas sikernek könyvelhetjük el. Éppen ezért határozottan állíthatjuk, hogy a párt mindig nagy figyelmet fordított a lakásépítésre. Természetesen ez az égető társadalompolitikai kérdés — mint feladat — mindig összefüggésben volt az ország gazdasági helyzetével. Lassúbb volt, ha az egész társadalom fejlődésére kiható nagy jelentőségű kérdéseket kellett megoldani (a nehézipar megteremtése, az ellenforradalom okozta károk helyrehozatala, a mezőgazdaság szocialista átszervezése) és felgyorsult, ha az anyagi erőket az igényeknek megfelelően jobban lehetett „teríteni”. A párt X. kongresszusát megelőző megyei pártértekezlet jelentése ezt mondja: „A tervidőszakban 15 940 lakás épült a megyében — ötezerrel több, mint a II. ötéves tervben.” A feladatok között pedig megjelöli: „Mérlegelve az igényeket és a lehetőségeket, a III. ötéves tervhez viszonyítva 30—35 százalékkal növekszik a lakásépítés. A tervezett program megvalósulásával mintegy 80 000 ember költözhet új lakásba.” A negyedik ötéves terv lakás- építési célkitűzései megvalósultak, sőt a lakások száma több lett. mint gondoltuk. Bár a cél 20 000 lakás létrehozatala volt, a tervidőszak végén készült mérleg eredménye: 22 412 lakás. Ez azt jelenti, hogy a megyében a lakásépítés évi átlagos növekedési üteme 5,6 százalék volt, ami magasabb az országos átlagnál. Ez azonban csak egy viszonylagos mutató, mert ugyanakkor a tízezer lakosra jutó évi átlagos lakásépítés csak 79, szemben a 84-es országos átlaggal. Tehát a lakáshelyzet változatlanul kedvezőtlen. A jogos lakásigénylők száma a csökkenés helyett növekedett, és számuk jelenleg megközelíti a 12 ezret. (Országosan 300 ezer). A lakásgond főleg a városokban, de különösen Kecskeméten vár enyhítésre. A megyei pártértekezlet beszámolója mondja: „A megyén belüli népességmozgást, a városi munkahelyek számának növekedését nem kpvette a városi lakásépítés ütemének arányos növekedése, és a három- és többgyermekes családok jogos lakásigényét (800 nagycsalád) sem tudjuk a kívánatos határidőn belül teljesíteni.” Az idézett megállapítás a valóságot tükrözi, nevezetesen azt, hogy az elmúlt tervciklusban — a tervezettel és az országos tendenciával ellentétesen — az új lakások nagyobb hányada, csaknem tizenkétezer (az összesnek 53,3 százaléka) a községekben épült. Az igény ugyanakkor' másként jelentkezett. Erre mutat a városok és a községek lakónépességének alakulása is. 1976-ban 1971-gyel szemben Bács-Kiskun városainak lélekszáma 8,1 százalékkal növekedett, a községeké viszont négy százalékkal csökkent. (Az országos arány 6,7, illetve 2,2 százalék). A megyei arányok mindkét szempontból meghaladják az országos átlagot. Ennek következménye a városok égető lakáshiánya. Kecskeméten 100 lakásra 123 család jut, s ezzel az „eredménnyel” a megye- székhely a hét felsőfokú központ közül az utolsó helyen van. Baján sem jobb ez a mutató: 121. A többi megyén belüli városban pedig száz lakásra 108—111 család jut. Ebből a sajnálatos végletből származik az a másik, ami szerint a községi és a külterületi lakósszám meghaladja a családszámot. Ez azonban a városok és a fejlődő nagyközségek lakásgondjain semmit sem enyhít. E *" s még egy fontos körülmény ismertetése szükséges a megye lakáshelyzetének érzékeltetéséhez. A negyedik tervidőszakban a nagyarányú lakásépítéssel párhuzamosan több régi lakás szűnt meg, mint ameny- nyivel a terv számolt. (4742). Tehát a tiszta és lakható szaporulat egészen pontosan 17 670. Így a megszűnt lakások az építetteknek 21,2 százalékát teszik ki. És semmi vigasztaló nincs abban, hogy ez az arány egybeesik az országossal. Ha a lakásmegszűnés okait vesszük szemügyre, akkor közülük legfőbb az elöregedés, az avulás. Ez viszont meghaladja az országos átlagot (61.2 százalék helyett 81,5 százalék.) Jóleső érzés kijelenteni, hogy a negyedik ötéves tervidőszakban a mennyiségi növekedés nem ment a minőség rovására. (Ezzel kapcsolatosan sok volt a hitetlenkedés, mondván, hogy hosszú évtizedeken át csak mennyiségi változás lesz.) Ellenkezőleg! A felépült lakások lépést tartottak a korszerűséggel. Túlnyomó többségük (90 százalék felett) villany- és vízvezetékkel rendelkezik. De a lakások mérete is kedvezőbb. Az 1971—1975 között épültek 59,3 százaléka kétszobás, 31 százaléka három- és többszobás. Ez kvadrál az országos átlaggal. Az egy lakásra eső szobaszám 2,2, az alapterület átlaga pedig 68 négyzetméter. De ha az újonnan építetteket a régiekkel együtt kezeljük (összesen 200 000 lakás), akkor van még mit tennünk, hogy megfeleljünk az országos átlagnak. Bár a szobaszám kedvezőbb az öt évvel előbbinél, de még mindig nem kielégítő. Az egyszobás lakások arányára is érvényes a javulás (52 százalékról 47 százalékra csökkent), de itt is van mit tenni a „mutatók” javítása érdekében. Az utóbbi években épített lakások alapterületének növekedése, illetve változása megfigyelhető a statisztika adatai szerint. 1970-ben 61, 1973-ban 72, 1974-ben 67, 1975-ben 65 négyzet- méter. Ezeket az adatokat motiválják a községekben nagyobb alapterülettel készült családi házak. Azon megállapításunkat igazolandó, hogy általában a községekben — a városokhoz képest — nagyobb méreteket öltött az építkezés (ami önmagában egyáltalán nem baj), ugyancsak érdemes a statisztikai adatokhoz nyúlni. A községekben 1970-ben 2071, a városokban 1868; 1973-ban 2392, illetve 1764; 1974-ben 2423, illetve 2463; 1975-ben 2712, illetve 2460 lakás épült. A párt XI. kongresszusa politikai súlyának megfelelően döntött a lakáskérdésben. „A lakáshelyzet javítását pártunk fontos társadalompolitikai, szociális feladatnak tekinti. Biztosítani kell, hogy az eddiginél több állami lakás épüljön. Gondoskodni kell a lakások folyamatos felújításáról, karbantartásáról. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani az ipari központokban élő nagyüzemi munkásság, a fiatalok lakáshelyzetének további javítására. Minden három- és többgyermekes családot néhány éven belül önálló lakáshoz kell juttatni. A településeket a lakásépítéssel összehangoltan közművesítsék. Érvényesítsék azt a követelményt, hogy az új lakótelepekkel egyidősen készüljenek el a kereskedelmi, egészségügyi és kulturális létesítmények. Az állam a jövőben is segíti a lakásépítő szövetkezetek tevékenységét, támogatja a saját erőből történő lakásépítést.” A legutóbbi megyei pártértekezlet döntése pedig kimondja: „A lakáshelyzet további javítása kiemelt társadalompolitikai feladatunk. Ennek megfelelően a megyében tovább növekszik a lakásépítés. Állami és magánerőből mintegy huszonötezer lakást kell az ötödik ötéves tervben felépíteni. A három- és többgyermekes családok lakásigényét ki kell elégíteni. A saját erőből történő lakás-, családiház-építést a jövőben is támogatni kell.” Az idézőit politikai intencióknak megfelelően az új tervciklusra reális lakásépítési program született. Ez a program átfogja azokat a célokat és törekvéseket, amelyek a megye lakáshelyzetének javítására, az öröklött és az időközben is felhalmozódott problémák megoldására irányulnak. A tervszámok és az abban rejlő lehetőségek kedvezőek. A megyében több mint négyezer cél- csoportos (a köznyelv szerint állami) lakás épül, (ez eddig nagyon kevés volt), ami kétszerese az előző tervidőszakban épülteknek, ugyanakkor, amikor az országos előirányzat nem módosult iényegesen. Ez egyértelmű elismerése a megye (a statisztika ez ügyben megtévesztő számadatait félretéve) tényleges lakáshelyzetének. A z új tervidőszakban — az előzőhöz hasonlóan — a megyében az országosnál nagyobb súlya lesz az úgynevezett magánerős lakásépítésnek. Előreláthatóan 19 500 lakás épül lakossági erőforrásokból, ami az egész program 78 százalékát képezi. A hatalmas méretű terv megvalósulását az eddigiekhez hasonlóan segíti az OTP saját lakásberuházása is. Nagy jelentősége van a munkáslakás-építési akciónak, amelynek keretében előreláthatóan kétezer otthon születik. Az eddigihez képest növekedő előirányzattal segítik a lakásgondok enyhülését az egyre nagyobb méretekben szerveződő lakásépítő szövetkezetek is. Az új ötéves tervben tovább javul a megyében is a lakások minősége. Az egy épülő lakásra eső szobaszám 2,5. Az állami cél- csoportos lakások átlagosan 53 négyzetméteresek és kétszobásak lesznek. A száz szobára jutó személyek száma 172-ről 151 főre csökken. (Az egész országra jellemző statisztikai adatok szerint városokban a száz szobára jutó népesség 1960-ban 250, 1976-ban 164 fő volt. A községekben 1960- ban 265, 1976-ban 153.) Az egy szobára jutó népesség — nemzetközi mércével mérve is — még mindig magas. Vessünk egy pillantást arra, hogy az elmúlt évben, az új tervidőszak első esztendejében meddig jutottunk a megvalósítással. A lakásépítési tervet időarányosan túlteljesítettük: több mint 5100 lakás épült meg a megyében. Ez azt igazolja, hogy a tervek — bár feszítettek — megvalósíthatók, ami egyben ígéretessé teszi az egész tervciklusra vonatkozó huszonötezer lakás felépítését. Ezzel azonban nem mondjuk azt, hogy mindenütt azonos ritmusban oldották meg a feladatokat. Egyes városokban a lakásátadási tervet nem tudták teljesíteni, részben előkészítési, részben kivitelezési késedelem miatt. Súlyos gond a fűtőművek és a kapcsolódó létesítmények építésének elmaradása. Például a megyeszékhelyen sok aggodalmaskodóét, vált ki a széchenyivá- rosi gyermekintézmények építésének késedelme A tervek teljesítésében nagy szerepe van a házgyárnak, illetve a házgyári technológia alkalmazásának. Hogy a házgyárnak milyen nagy szerepe van a célkitűzések megvalósításában, azt csak azok a települések tudják, ahol nincs. (Például Pécs). A házgyár lehetővé teszi, hogy a telepszerű, többszintes lakások 73 százaléka előregyártott elemekkel épüljön. Éppen ezért a házgyári lakások tervszerű, folyamatos fogadására minden eddiginél jobban kell felkészülni, mert a gyártási és az építési folyamat egyetlen napra sem szakadhat meg. (A házgyári termékek fogadására a megyében öt lakótelepet jelöltek ki.) Ebben az évben csaknem ötezer lakás vár megépítésre. A teljesítéshez a legsürgetőbb feladat az előkészítő munka gyorsítása, szervezettebbé). folyamatosabbá tétele, az építőipar sokrétű lehetőségeinek, és teljesítőképességének igénybevétele és mozgósítása. A lakásépítés iramával legyen párhuzamos az úgynevezett kapcsolódó beruházások előkészítésének, építésének gyorsítása és az átadások határidejének előbbre- hozatala. A közvéleményt nem kis mértékben foglalkoztatja a lakások karbantartásának helyzete is. Az épületek jelentős nemzeti vagyont képviselnek. Állaguk megóvásáról való gondoskodás a társadalom fontos kötelezettsége. E téren azonban nem rózsás a helyzet. Márpedig az állami, szövetkezeti és társaslakások fenntartási, felújítási és korszerűsítési igényeinek kielégítése nem odázható. A megyei tanács öt év alatt 340 millió forintot szán az állami lakások felújítására és fenntartására. Ez az összeg azonban messze elmarad az igényektől. Létre kell hozni — ahol még nincs —. vagy a meglevő szervezeteket bővíteni kell, hogy belátható időn belül utolérjük magunkat. Nem lebecsülendő, hogy a tervidőszak alatt 2700 állami lakás korszerűsítésére és felújítására kerül sor. A jövőben számítani kell a szövetkezeti építőiparra, a lakásfenntartó szövetkezetek megerősödésére és a magánkisiparra is. Az életkörülményeket javító tervcélok legfontosabbika a lakásépítés. Bár az elmúlt esztendőben a nemzeti jövedelem csökkenését állapítottuk meg, és általában a belső felhasználást mérsékeltük, a lakásépítés terén semmiféle „pályamódosítás” nem lesz. A tervek mennyiségi és minőségi vonatkozásban egyaránt változatlanok. Az állam a hitelek sokféleségével az építők segítségére siet, arra törekedve, hogy a pénzügyi feltételek jobban igazodjanak a lakásra várók jövedelmi és szociális helyzetéhez. Bizonyos, ha minden rendelkezésünkre álló eszközt optimálisan hasznosítunk, sikerül célkitűzéseinket megvalósítani. • Kass János a Psalmus Hungaricus kiadásához készített illusztrációi a Megyei Művelődési Központ művészklubjában. (Tóth Sándor felvételei) Olvasótáborok - előkészületben (Folytatás az 1. oldalról.) Kilenc iparág szocialista brigádvezetői tartanak országos tanácskozást ilyen formában. Majd a KISZ Kecskeméti járási Bizottsága, valamint a járás termelőszövetkezetei, szakszövetkezetei és az állami gazdaságok összefogásából a tisza- kéeskei hétközi diákotthon nyitja meg kapuját a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok előtt. A programok az eddig kialakult módon követik majd egymást. A táborlakók úgynevezett kiscsoportokban ismerkednek az irodalommal, zenével, képzőművészettel és a korszerű világképhez hozzátartozó természettudományi eredményekkel. Az olvasótáborok várható résztvevőinek a száma az idén már megközelíti a kétszázat Bács- Kiskunban. H. F. Felnőttoktatási hét Holnaptól felnőttoktatási hét keződik Bács-Kiskun megye székhelyén — Kecskemét társadalmi szervei és közművelődési intézményei, valamint a Dolgozók önálló Általános Iskolája és Gimnáziuma rendezésében. Egyebek között nyílt tanítási napok lesznek az üzemekben, több általános- és középiskolában. A rendezvénysorozat célja, hogy feltáruljanak mindazok az oktatási és közművelődési lehetőségek, amelyeknek a kihasználásával tovább emelkedhet a felnőttoktatás színvonala. A szocialista brigádmozgalom eddigi eredményeit teszi mérlegre és az újabb tennivalókat vitatta meg szombaton kilenc iparág szocialista brigádvezetőinek országos tanácskozása. Budapesten az építő- és építőanyagipar, a bányaipar, a bőripar, a nyomdaipar és az édesipar, Szerencsen a cukoripar, Nagykőrösön a konzervipar, Egerben a dohányipar és Szegeden a boripar szocialista brigádjainak küldötteivel beszélték meg a tapasztalatokat iparáguk gazdasági és szakszervezeti vezetői, értékelték a kedvező és kedvezőtlen tendenciákat, az előremutató új kezdeményezéseket és egyeztetik véleményüket a mozgalom fejlesztésének legfontosabb kérdéseiben. E javaslatok továbbításával, előterjesztésével bízzák meg az iparágak küldötteit, akik majd részt vesznek az áprilisra tervezett országos szocialista brigád vezetői tanácskozáson. (MTI) Sajtókonferencia Holnap kerül sor a rádióhallgatók körében népszerű sajtókonferencia kilencvenedik adására. Ezúttal Kecskemétről, a Zöldségtermesztési Kutató Intézetből történik a közvetítés. Az adás a megye kertgazdaságainak időszerű kérdéseivel, a zöldség-, gyümölcs-, valamint a szőlőtermesztés jelenlegi helyzetével, alakulásával foglalkozik. Az Esti Magazin után sorra kerülő közvetítésen a megyei pártbizottság, a tanács, a kutató intézetek, a gazdaságok vezetőinek tehetnek fel kérdéseket a rádióhallgatók a témával kapcsolatban. *
