Petőfi Népe, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-12 / 60. szám

1977. március 12. • PETŐFI NEPE • 3 A vöröskeresztes csúcstitkár Már beszélgetésünk elején el­hangzott riportalanyomnak az a megjegyzése, kérése, hogy ezúttal ne őróla készüljön portré, hanem inkább az alapszervezetek tevé­kenységét mutassuk be. Megnyug­tattam — s a tapasztaltak alap­ján ez meggyőződésem —, hogy a kettő elválaszthatatlan egymás­tól. Szöllősi Gergelynéröl, a Ba­jai Férfi Fehérneműgyár Vöröske­reszt-szervezetének csúcstitkárá­ról — ebben a minőségében — nem írhatunk úgy, hogy ne szól­nánk a tíz gyári alapszervezet munkájáról. De áll ez megfordít­va is: a gyári vöröskeresztes munka egésze sem említhető a csúcstitkár személye nélkül. Korántsem üres dicséret, de a tényékhez való ragaszkodás, egy­szersmind a szervezet magasabb szintű vezetőinek a véleménye, hogy a vöröskeresztes munka a bajai járásban egyike a leghaté­konyabbaknak. S az élenjárók közt is előkelő helyen áll ennek a gyárnak a csúcsszervezete. Amikor 1968. szeptemberében Szőllősiné a csúcsszervezet titká­ri tisztébe került, háromszáz-egy- néhányan végeztek aktív vörös­keresztes munkát a dolgozók kö­zül. Ma — nem egészen egy évti­zed múltán — a mintegy ezerkét- szózas létszámból nyolcszázan Vö­röskereszt-tagok. — A szervezés munkája volt az. első lépcsőfok — mondja. — Ennek a „titka” a személyre szó­ló meggyőzés. Talán nem minden­ki tudja, hogy a vöröskeresztes munka szervesen összefügg a pártpolitikával, része annak. Ezért van az, hogy ma már a szer­vezetben végzett tevékenység el­ismerten pártmunka. Amióta decentralizálták a mun­kát, s a gyárban tíz alapszervezet alakult, amelyeket a csúcsveze- tőség fog össze és irányít, tagad­hatatlanul gördülékenyebben mennek a dolgok. Érthető ez, hiszen könnyebb negyven, vagy kilencven aktivistával foglalkoz­ni, mintsem emberek százaival. A területi kollektívák tagjaiból kikerülő titkárok megbízatását előzőleg az üzemi párttitkárral is megvitatják. A vöröskeresztes titkárok cseréje egészségesnek, hasznosnak bizonyult. Életkoruk 2z-től 50-ig terjed (a gyárban dolgozók átlag életkora 28 év). Természetesen nem a kor a dön­tő hanem az eredményesség, az alkalmasság, a tettrekészség. — Alapszervezetünk összetétele, s az aktivisták közti együttmű­ködés olyan jó, hogy szinte nem isg}§rünk\ megoldhatatlan feladar tot. Különösen a véradómozga­lom mutat fel szép eredménye­ket. Állandó jelleggel háromszáz­harminchat donort tartunk szá­mon. Ha megszólal a hangosbe­mondó, s ilyen vagy olyan vér­csoportból tizenöt véradót kér­nek — kétszer annyian jelentkez­nek. Ez is —, hogy valaki oda­nyújtsa a karját, segíteni egy számára ismeretlen személyen — a meggyőzésnek köszönhető. S le­gyen akár szabad szombat, vagy vasárnap, ha megjön a véradásra invitáló távirat, habozás nélkül indulunk. Mint megtudjuk, példás a lap- terjesztés munkája is. A Családi Lapból hovatovább már a félezer példány is kevésnek bizonyul. Elemi csapások, szerencsétlensé­gek, tragédiák alkalmával is egy emberként mozdulnak meg a gyá­riak: a guatemalai földrengést kö­vetően például 8000, a szolnoki gázrobbanás károsultjai javára 8 és fél ezer forint gyűlt össze. Meghatóan patronálják a Ba­ján nevelkedő állami gondozott gyermekeket, akik részére 10 ezer forint gyűlt össze. A pénzt betét­könyvbe helyezik el; biztonsági tartalék ez az életbe lépéskor a 18. életévüket betöltött fiatalok­nak. Ebben az évben négyen kap­ják meg a szép summát, s ez az akció már öt éve folyik. — Most indítottunk el egy újabb mozgalmat, a „legtisztább szalagegység” címért, s ehhez azok is lelkesen csatlakoztak, akik nem tagjai a Vöröskeresztnek. Dolgozóink 92 százaléka nő, s kö­zülük jelenleg 326-an vannak GYES-en. Így érthető a kisma­mák iskolájának népszerűsége, amelyet csak fokoz, hogy a nő­gyógyász nem előadást tart, ha­nem közvetlen hangon elbeszél­get az érdekeltekkel a témáról. No és, a harmadik éves ipari ta­nulóinkat is szervezetten készít­jük fel az egészséges életmódra, illetve a családi életre. Szőllősiné, a vöröskeresztes munka mellett még csaknem tu­catnyi egyéb tisztségben is tevé­kenykedik. MSZMP- és szakszer­vezeti propagandista, szaktanára a ruhaipari szakközépiskolának, s az SZMT előadójaként a propa­gandisták felkészítését segíti. Pártmunkát egyébként már har­minc éve végez. — Számos ötlettel igyekszünk gazdagítani az üzemi vöröskeresz­tes tevékenységet — mondja vé­gezetül. — Egy azonban bizonyos: a megvalósítás minden esetben a kollektíva érdeme. Baja lakosságának 11,4 százalé­ka tagja valamelyik vöröskeresz­tes alapszervezetnek. Ebben a megyei átlagot jóval meghaladó hányadban nagy része van a fe­hérneműgyár csúcsszervezetének. Példájuk méltó a követésre! Jóba Tibor A szakaszparancsnok „élményei” Győri Géza határőr főtörzs­őrmester Kiskunhalason katonás­kodik. Határőri szolgálatát ébe­ren és eredményesen teljesíti, tíz év alatt harminchét bűnöző, kö­rözött munkakerülő tiltott határ- átlépését akadályozta meg. Ér­deklődésünkre három eseményről beszélt részletesebben. — A nemzetközi gyorsvonaton teljesítettem szolgálatot — kezd­te a történet elbeszélését a sza­kaszparancsnok. — Az egyik kocsi peronján középkorú férfit igazoltatásra szólítottam fel. Az ittas kinézetű személy azonban megtagadta az igazolást, s az új­bóli határozott felszólításra úgy reagált, hogy váratlanul jobb ke­zével a ruhámba kapaszkodott, bal kezével a vonat ajtaját ki­nyitotta és a vonatból ki akart lökni. Szerencsémre meg tudtam kapaszkodni és a férfi további támadását elhárítottam. A vizs­gálat során kiderült, hogy a tá­madóm hét évet ült börtönben és útlevél nélkül kísérelte meg a külföldre utazást. — Egyik napon a kiskunhalasi vasútállomáson kezdtem a szol­gálatot. Kristóf Kálmán bácsi MÁV-jegykezelő két gyanús fia­talemberre irányította a figyel­mem. A fiatalok munkakerülők voltak, s Jugoszláviába akartak szökni. Ugyanazon a szerelvé­nyen öt gyanús személyt igazol­tattam még, de a határra érke­zésük célját egyikőjük sem tud­ta elfogadhatóan igazolni. Vala­mennyien bűnözők voltak és a felelősségrevonás elől menekül­tek. — A minap riadó volt a lak­tanyában. Határsértők kutatásá­ra indultunk. Parancsnokságom alatt a riadócsoport két nyomo­zókutyával közeledett az egyik tompái tanya felé, ahol több rendbeli lopással gyanúsított sze­mélyek bújtak meg. Hold világos éjszaka volt, s csoportommal meglepetésszerűen közeledtünk a tanyához, Az udvarba lépve, két kutya támadt ránk. Nyomozóku­tyáink pillanatok alatt elhárí­tották a veszélyt. A keresett sze­mélyek egyike felszólításra el­dobta kezéből a disznóölő kést... A szakaszparancsnok éber szol­gálatellátásra, fegyelmezett magatartásra neveli beosztottait is. Szakaszából többen élenjáró katona címet nyertek a verseny­mozgalomban. Győri főtörzsőr­mester hozzáértően és nagy fe­lelősséggel foglalkozik a szolgá­lati kutyák kiképzésével is, s azokkal is eredményesen. Gazsó Béla Két figyelemre méltó újdon­ságot kínál a Kossuth Könyvki­adó: Bagota Béla—dr. Garam Jó­zsef: „Mit kell tudni az 1977. évi népgazdasági tervről?” című kö­tetét, valamint Tapolczai Jenő: „Egy elnök naplója” című köny­vét. Dr. Bagota Béla és dr. Garam József munkájuk bevezetőjében az elmúlt népgazdasági terv végre­hajtásának tapasztalatait elemzik, majd — figyelembe véve' az ötö­dik ötéves terv céljait — az idei terv előirányzatait ismertetik. Részletesen bemutatják az egyes népgazdasági területek 1977. évi tervelőírásait. Feldolgoznak olyan alapvető gazdaságpolitikai kérdé­seket, mint a közgazdasági szabá­lyozórendszer módosulása, pénz­ügyi helyzetünk, illetve feltétele­ink változásai. Külön foglalkoz­nak a kiemelt beruházásokkal, is­mertetik azokat a konkrét finan­ciális feltételeket is, amelyek kö­zött vállalatainknak az idén gaz­dálkodniuk kell. Behatóan foglal­koznak a külkereskedelmi kivitel és behozatal megváltozott pénz­ügyi követelményeivel is. Dr. Tapolczai Jenő, Fejér me­gye volt tanácselnökének neve, életműve összeforrt a tanácsok létrehozásával, fejlődésével. Több mint két évtizedet töltött tanácsi munkaterületeken, ebből csaknem 15 évet Dunaújváros tanácselnö­keként. Könyve — egy elnök naplója —, amelynek megjelente­tését, sajnos, már nem érhette meg — forrásmunka, feltárulko­zik a műben az elmúlt évek tör­ténelme, Dunaújváros megszületé­sének korszaka. Új városnegyed Szolnokon • Szolnokon, az Alföld egyik legdinamikusabban fejlődő városában a múlt ötéves tervben készült el a Zagyva-parti lakónegyed. Az V. ötéves terv végére átadják az 1010 lakásos József Attila városrészt is. 800 lakás már elkészült, s a további 210 mellett iskolát, bölcsődét, óvodát, kommunális létesítményeket is építenek a lakótelepen. (MTI-fotó: Kozák Albert felvétele—KS) Hetven évvel ezelőtt, 1907. már­cius 12-én született Kilián György, a magyar munkásosztály kiemelkedő harcosa, a bátor ha­zafi, aki 36 éves korában a ma­gyar nép szabadságáért vívott harcban vesztette életét. A kispesti famunkás elsőszülött fiának, az egykori lakatosinasnak pályafutása fájdalmasan rövid, ugyanakkor megpróbáltatásokban és eseményekben bővelkedő. Már gyerekfejjel átéli a megalázott- ság és a nélkülözés keservét. Húsz évesen — szakmunkás lété­re — segédmunkás az Egyesült Izzóban. Tagja a Vasas Szakszer­vezetnek és ifjúsági csoportjának. Először az Izzóban találkozik a kommunistákkal, a párttal. Né­hány társával titokban megszer­vezi és megjelenteti a Vörös Tungsramot, amelyben harcos cikkekben leplezi le a tőkések profitnövelő és a munkások élet­színvonalát leszorító manővereit. Tevékenységére felfigyel a párt. Előbb a Természetbarátok Turis­ta Egyesülete V—V/. kerületi cso­portja kommunista frakciójának vezetője, nem sokkal később pe­dig a K1MSZ Északi Területi Bi­zottságának titkára. 1930 és 1931 ősze között eltűnik Budapestről. Ismerősei úgy tudják, hogy Svájc­ban dolgozik. Kilián azonban Moszkvában tanul. Hazatérése után a KIMS7. másodtitkára és ő szerkeszti a KIMSZ lapját, az „Ifjú Proletár”-t. 1932-ben letar­tóztatják és 1935 februárjában szabadul. Júniusban, amikor fon­tos pártmegbízatást teljesítve ha­zajön Párizsból újra letartóztat­ják és ítélet nélkül három évet tölt börtönben. 1939 nyarán ille­gálisan elhagyja hazáját és a Szovjetunióba emigrál. A moszkvai óragyárban kap munkát, közben megnősül, fele­ségül vesz egy német kommu­nista lányt. Maria Reischmannt. Amikor a nácik rátámadnak a Szovjetunióra, Kilián jelentkezik a Vörös Hadseregbe. Harcol a Donnál, Kurszknál, propagandista a foglyok között, s hangszórón agitál a frontvonalon. Szófia a fák, s virágok városa, tovább növeli zöldterületét, A bolgár főváros nagy Déli Park­jának építése jelenleg a harma­dik szakasznál tart. A parkban 36 ezer négyzet­méter sétányt, teret aszfaltoztak, 95 hektár zöldterületet létesítet­tek, több mint 30 ezer fát és bokrot ültettek el, több gyer­mekjátszóteret alakítottak ki. A Hajtja a vágy, hogy magyar földön harcolhasson a fasiszták ellen. A párt vezetősége végül en­ged a kérésének, és magyarorszá­gi illegális munkára küldik. Amikor Magyarországon is ér­lelődni kezdtek a feltételek a fegyveres ellenállásra, a lengyel partizánmozgalom kapja felada­tul, hogy átvevőhelyet létesítsen ejtőernyővel ledobott, a fegyveres ellenállás szervezésével megbízott kommunisták számára. Egy ilyen átvevőhely működött Minszk— Mazowjeczki környékén. 1943. jú­nius 25-én éjjel Kilián az előre meghatározott körzetben földet ér. Társát, Turjanicza Annát azonban távolabb sodorja a szél. A hős lány a Gestapo fogságába esik és zárkájában öngyilkos lesz. Kiliánt a partizánok Aniclina faluban he­lyezik el. Véletlen, hogy éppen ezekben a napokban rendez a Gestapo nagy razziát Varsóban. Egy elfo­gott személy a kínzások alatt megtörik, és elmondja, hogy Var­sóba várnak egy magyar kom­munistát, aki Aniclina faluban rejtőzik. Amikor Kiliánt Varsóba indítják, a németek rájuk törnek, s Kilián György tűzharcban el­esik. Kilián György, a munkásból ál­landó önképzéssel hivatásos for­radalmárrá, pártmunkássá lett kommunista vezető tipusa. A fia­tal Kiliánt Komjáth Aladár ta­nítja meg a magyar irodalom sze- retetére. Nagy hatással vannak fejlődésére Sallai Imre, Fürst Sándor, Karikás Frigyes és Tamás Ale.dár. Az egyszerű lakatosinas­ból nagy műveltségű munkás lesz, méltó vezetője és tanítója osztá­lyának. S ami ezzel szorosan ösz- szefügg, nagyszerű hazafi, aki nemzete, hazája szabadságáért száll harcba, hogy mielőbb felra­gyogjon Magyarország fölött a szabadság csillaga. Születésének 70. évfordulóján a magyar nép. a magyar kom­munisták meghajtják előtte az emlékezés zászlaját. (B. B.) parkon keresztül folyó Dreno- vieskát szabályozták, festői part­ját kiépítették. Szabadtéri színpad, pihenőpa­dok, sétahelyek várják itt a szó­fiaiakat. A park rózsaligetében 16 színárnyalatú, 12 ezer rózsatő virul. Az idén tavakat és szökő­kutakat építenek a parkban, ahol állandó virágkiállítás is lesz. (BUDA PRESS—SÖF1APRESS) A KÖZLEKEDÉSI ÜGYÉSZ ÍRJA A KRESZ néhány rendelkezésének értelmezéséről Különböző tanfolyamokon, elő­adásokon a járművezetők döntő többsége megismerkedik a köz­úti jelzőtáblák, így a veszélyt jelző táblák közül a Gyermekek elnevezésű tábla fogalmával, je­lentésével. Az úgynevezett rela­tív sebesség-túllépéssel is sokat foglalkoznak. Azt is tudják, hogy a KRESZ kötelező előírása sze­rint fokozottan kell ügyelni az olyan személyekre, akik koruk, testi fogyatékosságuk következ­tében saját biztonságuk megóvá­sára nem képesek (gyermekek, idős személyek, testi fogyatéko­sok stb.). A konkrét balesetek elemzése viszont azt mutatja, hogy a járművezetők többsége e szabályok mélyebb tartalmát nem ismeri. Ennek illusztrálására szolgál három tipikusnak mond­ható baleset: A személygépkocsival közleke­dő vádlott lakott területen belül mintegy 50 kilométer sebességgel haladva féktávolságon kívül (kb. 50—60 méter távolságból) észlelte, hogy előtte az úttesten egy idős személy (80 éves) görnyedt test­tartással, kezében bottal igyek­szik átkelni az úttesten. Az út­test közepén járt, ennek ellené­re fékezésre csak akkor szánta el magát, amikor az idős néni lépteit meggyorsítva, túlhaladt a felezővonalon. A személygépkocsi megállítása természetesen nem sikerült, az ütközés bekövetke­zett, a sértett meghalt. A másik ügyben a vádlott sze­mélygépkocsival lakott területen kívül, 65 kilométer sebességgel közlekedett olyan módon, hogy járműve az úttest jobb oldali szélétől 1 méter távolságra volt. A nappali világosságnál már na­gyobb távolságról észlelte az út­test jobb oldala mellett, az au­tóbusz-megállóban várakozó 25 iskolásból álló gyermekcsoportot. Változatlan sebességgel haladt, tovább is egy méterre az úttest jobb oldali szélétől. A gyerekek mellett tehát egyméteres oldal- távolságc ni haladt volna el. Ami­kor a szí rélygépkocsi a várakozó csoporttól 20 méter távolságra volt, abból hirtelen kivált a többiek közül egy 13 éves gyer­mek, át akart szaladni az úttes­ten és mivel mindez féktávolsa- gon belül történt, az ütközés tör­vényszerűen bekövetkezett. A gyermek a helyszínen meghalt. A fiatalkorú vádlott motorke­rékpárjával lakott területen 50 kilométeres sebességgel — tehát a részére megengedett maximális sebességgel — közlekedett. Idő­ben észlelte a Gyermekek elne­vezésű táblát, azonban változat­lan sebességgel haladt tovább. Időközben a motorkerékpártól 20 méter távolságra a 11 éves sértett az úttestre lépett, hogy átmen­jen a túloldalra. Vádlott ekkor minimálisan csökkentve se­bességét, abban bízva, hogy a gyermek áthalad előtte. Sértett viszont megijedt a motorkerékpár zajától, illetve sebességétől, az úttest közepéről megfordulva vissza akart szaladni az útpad­kára. Az ütközés itt következett be és a 11 éves gyermek súlyos, életveszélyes sérüléseket szenve­dett. Valamennyi ügynél szembetű­nő, hogy a sértettek szabálytala­nul közlekedtek. Formálisan ez nem vitatható. Nem szabad azon­ban figyelmen kívül hagyni, hogy kik voltak ezek a „szabálytalan” gyalogosok. Az egyik egy bottal közlekedő 80 éves néni, a másik kettő pedig kisgyerek, akik biz­tonságának megóvását a KRESZ több rendelkezése írja elő köte­lezően. Szándékosan nem ismer­tetem, hogy milyen büntetéseket kaptak az említett járművezetők, mivel a dolog lényege nem a büntető eljárás eredménye. Ez ab­ból az egyszerű tényből fakad, hogy semmiféle büntetéssel nem lehet embereket feltámasztani, a rokkantságot és egyéb tragikus következményeket helyrehozni. Sokkal inkább cél annak elem­zése, hogyan kerülhetők el a fel­sorolt balesetek. Hangsúlyozni kell, hogy nem morális követel­mények betartásáról van szó, hanem a hatályban levő KRESZ kötelező előírásairól. Az első ügynél a megoldás ké­zenfekvő. A személygépkocsi ve­zetője féktávolságon kívül látta, hogy az úttest közepén toporog egy szemmel láthatóan idős sze­mély. Azt hiszem, mindenki szá­mára természetes és minden­képpen elvárható az autó veze­tőjétől, hogy járművét idő­ben megállítsa és biztosítsa az idős személy áthaladá­sát. Ez a konkrét tartalma a KRESZ rendelkezésének, hogy „fokozottabban kell ügyelni” bi­zonyos személyek biztonságára. A második ügyben mi lett vol­na elvárható a személygépkocsi vezetőjétől? Minimálisan három dolog. Először is sebességének csökkentésével, másodszor az ol­daltávolság növelésével kellett volna a gyermekcsoport mellett elhaladni. Erre egyébként min­den lehetősége megvolt, hiszen az úttest hat méter széles és egyéb forgalom az adott idő­pontban nem volt. Harmadsorban a hangjelzést kell megemlíteni, ugyanis véleményem szerint is­kolapéldája annak, amikor a bal­eset megelőzése érdekében ilyen módon is fel kell hívni a figyel­met a közeledő járműre. (Jogilag a hangjelzés elmulasztása itt nem róható a vádlott terhére, mivel a KRESZ csak megengedi a hang­jelzés alkalmazását ilyen ese­tekben, de nem teszi kötelezővé.) Ügy gondolom viszont, hogy egy gyermek életének megmentése megéri a hangjelzés alkalmazását. Itt kell nyomatékosan kitérni arra, hogy a gyermekek és idős személyek baleseteinél a vizsgá­lat tárgyát elősorban nem az képezi, hogy a sértett gyalogos féktávolságon belül, avagy kívül lépett-e az úttestre. Amennyiben a jármű vezetője féktávolságon kívül észleli vagy a tőle elvár­ható figyelem és körültekintés mellett észlelhette volna, hogy az úttest közelében gyermekek játszanak, vagy egyáltalán ott tartózkodnak, (ugyanez a helyzet az idős vagy felismerhetően egyéb okból testi fogyatékos sze­mélyekkel) mindent meg kell tennie — szükség esetén megál­lással is — a baleset elkerülése érdekében. A bizalmi elvről ilyenkor szó sem lehet, hiszen az említett személyeknél eleve nem lehet arra számítani, hogy a rájuk vonatkozó közlekedési szabályokat betartják. Mindenki előtt ismert tény, hogy a gyer­mekek a játék hevében, koruk­nál fogva, a veszélyt nem képe­sek felismerni, de azon túlmenő­en is mozgásuk, magatartásuk teljesen kiszámíthatatlan. Ezért is kell rájuk a felnőtteknek vi­gyázni. Ha megfigyeltük, az első két balesetnél semmiféle tábla nem figyelmeztette a .jármű vezetőjét az adott veszélyre, illetve a kí­vánt magatartásra. A harmadik balesetnél a veszélyt jelző táblák csoportjába tartozó tábla volt elhelyezve, amelynél gyermekek­nek az úttestre lépésével foko­zottan számolni kell. Itt mind­járt kapcsolódni kell a KRESZ másik előírásához is. Eszerint a jármű sebességét az abszolút se­bességhatárokon belül is úgy kell megválasztani, hogy meg tudjon állni minden olyan aka­dály előtt, amelyre az adott kö­rülmények között számítani kell. A veszélyt jelző tábla arra hívta fel a figyelmet, hogy a gyerme­kek úttestre lépésével fokozottab­ban kell számolni. E megállapítás egyébként valamennyi veszélyt jelző táblára érvényes, de ugyan­így alkalmazandó az elakadást jelző háromszög, a villogó sárga jelzés stb. esetén is. Minden balesetnél az illetékes hatóságok feladata annak megál­lapítása, hogy kit és milyen mér­tékben terhel büntetőjogi felelős­ség. Ismételten le kell szögezni, hogy semmiféle felelősségre vo­nás nem tudja meg nem történtté tenni az országúton bekövetkező tragédiákat. Egyetlen járható út a közlekedés szabályainak meg­felelő betartása. Dr. Konkoly Csaba A Kossuth-kiadó új könyvei Kilián György emlékezete A bolgár főváros rózsaligete

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents