Petőfi Népe, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-12 / 60. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1977. március 12. A PARTÉRTEKEZLET határozata nyomán Céltudatos munka a kerekegyházi szakszövetkezetben A megye mezőgazdaságában továbbra is fontos szerepet vállaló szakszövetkezetek gazdálkodásában és társadalmi életében a szocialista vonások továbbfejlesztését jelölte meg feladatként két évvel ezelőtt az MSZMP Bács-Kiskun megyei pártértekezlete. Ennek útját, módját a határozat egyetlen mondata tömöríti: „Erősíteni kell a közös gazdaságot, növelni kell a közös területet és fokozni a tagsági termelés integrálását.” Hogyan tevékenykednek a határozat végrehajtása érdekében és milyen eredményességgel Kerekegyházán, a Kossuth Szakszövetkezetben. Erről tájékozódni kopogtattunk be előbb a gazdaság elnökéhez, Farkas Jánosáéhoz, aki a párt járási végrehajtó bizottságának is tagja. A törékeny termetű, de csupa energia elnökasszony láthatóan megörült az érdeklődésnek. Nyomban intézkedett, hogy kerítsék elő Kelemen Benedeket, hiszen a párttitkár az egyik legilletékesebb a válaszadásra. Majd jólesően újságolta: Erősödő közös gazdaság — Emelt fővel állhattunk a zárszámadó közgyűlés elé; nincs szövetkezeti életünknek olyan területe, ahol ne jutottunk volna előbbre. A tavalyi kedvezőtlen időjárás elég súlyos kiesést okozott a kukorica- és a szőlőtermésben, de gyors, más irányú intézkedésekkel sikerült ellensúlyoznunk a veszteségeket. Az állattenyésztésben igyekeztünk kárpótolni magunkat; a hústermelési árbevételünk csaknem nyolcmillióval meghaladta a tervezettet Ilyen mennyiségű hús előállítására még nem volt példa szövetkezetünk életében. Egyébként a múlt évi ötven millióval számoló termelési tervünket mintegy tízmillió forinttal sikerült túlteljesítenünk. Az elnökasszony hirtelen témát váltott, s a járási pártértekezleten elhangzott, a szövetkezet idős tagjainak járadékfolyósítást szorgalmazó felszólalására emlékez- tetvé, így szólt: — Talán nincs is jobb érzés a számomra, mint azt tudni, hogy valamennyi idős tagunk ellátott, vagy azzá lesz öreg napjaira. Hiszen január l-től az előírt korhatárt elért valamennyi szakszövetkezeti tag megkapja a járadékot. Nálunk ez a lehetőség százharmincegy személyt érint, s közülük hatvankilencen már kapják is. Ezért nagyon hálásak vagyunk pártunknak, kormányunknak. Közben megérkezett Kelemen Benedek, akivel összeismertetve, s a szép, gondozott körszakállára, illetve a szakszövetkezet nevére utalva, Farkas Jánosné derűsen megjegyezte: — A mi párttitkárunk egyben szövetkezetünk címere is... Kelemen Benedek jóízűt nevetett a hasonlaton. Aztán, végig sem várva a kérdést, válaszra készen taglalta: Megfordult az arány — Szövetkezetünk összterülete mintegy 5390 hektár. Tavaly ennek 67 százaléka, az idén pedig már 70 százaléka a közös művelésű terület. S mi több, a közösen művelt területből 1459 hektár, tehát az összes terület 47 százaléka már szakszövetkezeti tulajdon, nem terheli földjáradék. Egyébként 1980-ig fokozatosan több mint 3800 hektárra növekszik a közös művelésű föld. Ez 85 százaléka a tagosított területnek. A tervidőszak végén tehát mindösz- sze a fennmaradó 15 százalék lesz csak tagi kezelésben. — Mintha csak frissen készült volna a válaszra, olyan magabiztosan sorolja — jegyeztem meg, mire a rokonszenves, fiatal párttitkár: — A szóban forgó párthatározat mindennapos iránytű. A végrehajtást egyébként évente legalább kétszer számon kéri a párt járási végrehajtó bizottsága ... Kisvártva ugyancsak figyelemre méltó eredményről tájékoztatott. Két évvel ezelőtt a szövetkezetben dolgozó mintegy háromszáz személy közül kétszázhatvanán alkalmazottak, s mindössze negyvenen voltak tagjai a szakszövetkezetnek. Napjainkra megfordult ez az arány: negyvenre apadt az alkalmazottak száma. S a párttitkár hozzátette: — Talán szükségtelen mondanom, milyen nagy ennek a jelentősége. Például a szövetkezeti demokrácia szempontjából. Akik korábban alkalmazottak voltak, szövetkezeti tagként beleszólási jogot nyertek a gazdálkodásba, a szövetkezet életébe, választók és választhatók is a szövetkezet különböző tisztségeire. S ha hozzáteszem, hogy a közösben dolgozók átlagos életkora 34 évre csökkent, ez arra is utal, hogy biztatóak a szövetkezeti jövő kilátásai. Ifjú, tehetséges és felkészült szakgárdával rendelkezünk, amelyben szép számmal vannak az idős gazdák gyermekei. Az eredmények titka Két esztendő alatt ilyen fordulatot elérni, bizonyára nem önmagától történt. Nem is mulasztom el megkérdezni: miként sikerült elérniük, minek köszönhető az előbb ismertetett eredmény? Egyáltalán: hogyan kezdett hozzá az alapszervezet a pártértekezlet határozatának végrehajtásához? Kelemen Benedek felvilágosított. A negyvenegy tagú pártalap- szervezet — amely az idén várhatóan több fiatal elvtárssal gyarapodik — abban a szerencsés helyzetben van, hogy tagjai a gazdaság minden területén megtalálhatók. A szervező munkából a propagandista csoportok, csakúgy, mint a pártbizalmiak nagyon aktívan kivették és kiveszik a részüket. Amit elértek, az egész pártalapszervezet nagyon céltudatos, összehangolt munkájának köszönhető. — Annak idején először is tüzetesen felmértük, hogyan állunk. Aztán 1975 őszén, pontosabban az augusztus 9-i pártvezetőségi ülésen kialakult az elképzelés a párt- határozatból adódó feladatokra. Vezetőségünk javaslatát megvitatták a pártcsoportok, amelyek nem egy módosítást javasoltak. Kiigazították például az állattenyésztésre vonatkozó elképzelést: értenek hozzá, így a pecsenye- kacsa helyett inkább a libapeve- lést javasolták, vagy a melléküzemágban, az asztalosműhelyben dolgozó kommunisták kezdeményezték: álljunk le az ajtó-ablak- készítéssel, mert szakemberigényes munka. Jobban megfelel adottságainknak, ha épületelemrészeket készítünk. (Ezeket a Fémmunkás Vállalat fémmel borítva szállítja a szovjet megrendelőnek.) A határozat végrehajtására gondosan előkészített és széleskörűen megvitatott intézkedési tervjavaslatot a taggyűlés jóváhagyta. Ezt követően megtárgyalta a szövetkezet vezetősége, majd a végrehajtás következett soron. így jutottunk el napjainkig és természetesen folytatjuk a céltudatos munkát. Öntevékeny KISZ-szervezet A párthatározat végrehajtásának számos mozzanatára kitért még Kelemen Benedek. Végül szinte felvillanyozódva a következőkkel hozakodott elő: — Két évvel ezelőtt nem volt KISZ-szervezetünk, most van. Egyelőre tizennyolc lelkes fiatallal működik. A szervezet tagjai zömmel traktorosok, műhelymunkások, de akad közöttük irodai dolgozó is. Amit nagyon jónak tartunk: rendkívül öntevékenyek a KISZ-esek. Legutóbb is jöttek hozzám, mi a véleményem róla, társadalmi munkát szerveztek a községért. Tény, hogy vasárnap kora reggeltől délután két óráig az útjavításban vettek részt és hordták a homokot a most épülő játszótérre. Ott serénykedett Orosz Sándor, Erdős Béla, Zsigó József és a többiek, természetesen együtt a KISZ-titkárral, Szabó József agronómussal. Nem ez volt az első KISZ-es akció. Kitettek magukért az ősz folyamán is, amikor sikeres szántási és szüretelési akciót szerveztek. Hogy ezeket miért említem? Mert a KISZ-szervezetünk ténykedése is a szocialista vonások továbbfejlesztése irányába hat. És Tíem hiányzik a sportélet sem, KISZ-eseink szervezik az üzemi bajnokságokat. Most éppen egy pingpong-csapata van folyamatban a műhelyi dolgozók és a gazdasági vezetők között. Egyelőre a műhelybeliek vezetnek ... P. I. Saját nevelésű vezetőkkel • Szécsényi János és Horváth László harmadéves ipari tanuló festéshez készíti elő az ezüstöző üzemhez gyártott tartókat. A szántóföldeket megülő belvízből jutott elég a jánoshalmi Bácska Építő- és Ipari Szövetkezet vasipari részlegének bejáratához is. Mármint a hepehupákba. — Mire legközelebb jöttök, nem lesz ennyi döccenő — vigasztalja a gépkocsival nekifeledkezve lavírozó fotoriportert Herédi Kálmán, a szövetkezet elnöke... A brigádok kommunista műszakot szánnak a terep rendbe hozására. — No, akkor szóljatok. Arról is csinálunk felvételt. A bejárat utáni első lapos épületben festenek, mázolnak, átalakítanak. A legnagyobb helyiségben aligha van valami a megszokott helyén. A festék elől letakart, s eltologatott holmikról nem is lehet rögtön megállapítani, melyik berendezés, vagy munkadarab. Ez így természetes, a szépítésért nem ár ez a kis „felfordulás”. — Van-e itt valaki? — nyit egy csöndes sarokszobába Herédi Kálmán, s már is lelkesen jelzi. — Á, itt vannak a jubiláló vasasok! Kék munkaruhás, idősebb férfit és két szikár fiatalembert mutat be. Fischer Pál, a vasipari részleg vezetője, Rab György diszpécser és Ötvös Gyula technikus áll fel az íróasztalok egyike mellől. Ebédszünet van, diskurálnak egy sort idebent. Egyébként sincs kínos skatulya-pedáns irodajellege a helyiségnek. Papírt nem is lát az ember, s a bútorzat színe is elárulja, hogy használói gyakorlati emberek, akik idejüket a műhelyekben töltik szívesebben. Kalauzolásukkal indulunk az üzemcsarnokok sorának. Mutassanak fényképezni valót. Miket gyártanak mostanában? Volumen, termelési érték, tervszám, s egyéb „könnyen felejthető” adat most nem kerül a noteszba. Rájuk bíztuk, mire hívják fel a figyelmet. Még az udvar tócsáit kerülgetjük. — Azok a ládák Weimarba mennek — int egy nagy prizma barna fémdobozra Ötvös Gyula. Sörösládák jutnak eszünkbe róluk, csak hát ezek öblösebbek, sarkosabbak. — Félkész alkatrészeket tárolnak, mozgatnak majd bennük — traktorgyárban — halljuk a magyarázatot. Herédi Kálmán adja az újabb tippet. — Lássuk először a sólétáskát. Fülelünk. Mi lehet az? A „táska” érthető — a szó első fele biztosan valami exporttermék „nemzeti” neve. Mielőtt a legközelebbi műhelybe belépnénk, tömzsi szerkezeteket kerülünk ki. — Kompresszorok — osztrák kooperációban. Vasországba jutottunk. Traverzek, tömbök, lemezek, behemót berendezésrészek nyúlnak el csarnokhosszat. Vasból vannak még a tartóbakok is. Gépek, szerszámok, gumikábelek. Szögletes hosszú-hosszú csövekből összehegesztett rekeszes fémtest. Mint valami vasból készült „pufajkakabát” óriási „hátrésze”. — Ebben keringettetik a sós levet ... Ó — hát ez az a rejtélyes sólé- táska! Nem mondom, kedves kis „táska”. Még ha olyan dobozosán könnyednek látszik is, csak vasból van. Nem jó volna alá kerülni — emelőnek. Kiderül, hogy baromfifeldolgozó üzem előhűtő berendezésének egy része a „táska”. — Amott hegeszti Laki József a berendezés vázát — invitálnak az első „fotóalanyhoz". De míg megközelítjük, nekünk is át kell egyensúlyozni magunkat némi vaspalló-szinteken. Addig van idő — billegés közben — feljegyezni, hogy 3 készletet szállítottak Vietnamba ebből a műhelyméretű előhűtőből. Belföldön pedig Pécsre, Hajdúböszörménybe, no és Kecskemétre jutott belőle. — Az ezüstöző!... Az is jó fotótéma — jelzik előre következő állomásunkat. Ha már ilyen „ékszeres” dologról van szó, csakugyan nem lehet kihagyni. Menetközben egy oldalpillantás másik műhely „eresze” alá. — Azok ott: tükörtestek. Az NDK-nak csináljuk — traktorokhoz, a schönebecki gyárba. • Rab György diszpécser (jobbról) és brigádvezetö utódja, Pécsi Imre a vegyifülke működési elvét magyarázza. 9 Laki József egy előhűtő berendezés vázát hegeszti. (Tóth Sándor felvételei) — Hopp, ezeknek egész jó „fényképarca” van! — örvendezik a.jfotqriporter az újabb tetthez lyen. Valóban vonzó látvány a vaskos, gömbölydéd csőből alakított négylábas keretek glédája. Már célba is veszi őket a szemfüles lencsével, de leállítják. — Várjon, hadd tegyük rá legalább az egyikre a műanyag tartályt; úgy lesz komplett. Így már teljesebb a kép. Szé- csényi János és Horváth László harmadéves szakmunkástanuló meg folytatja a hengeres idomok előkészítését — festésre. A kollekció a Szovjetunióba készül, s része lesz egy hőpalack ezüstöző üzemnek. — Hány ország neve került eddig szóba? — gondolkodunk hangosan. — Volna még egy sor hátra, ha mindet említenénk ... Gyártottunk cementmű berendezés-részt. Nyugatnémet cég rendelte meg nálunk, s innét egyenesen Irakba küldtük, mert a németek velük kötötték a boltot. Egy orvos arcképe Én magam is nemegyszer hallottam már társaságban, de más fórumokon is, folyosói cseverészések közben, hogy az orvosok nem szívesen vállalnak közéleti megbízatásokat, főként olyanokat nem, amelyek szorosan nem kapcsolódnak a gyógyító munkához. Hasonló témákról beszélgettünk egy alkalommal, amikor ismerősöm mondta, ha meg akarok ismerni egy nagyszerű orvost és közéleti embert, akkor keressem fel a keceli szülőotthonban dr. Tuss Lászlót. Kecel, késő délutánra jár az idő. Keresem a szülőotthont, de helyismeretem nem lévén, gondoltam, megkérdezem valakitől. Egy asszony siet át a parkon. Udvariasan megszólítom: — Elnézést a zavarásért, dr. Tuss Lászlót keresem a szülőotthon vezetőjét, kérem mondja meg, hol lakik? — Jótól kérdezi, mert én vagyok a felesége. Tessék velem jönni. A férjem terhestanácsadást tart, de rövidesen megérkezik. Addig foglaljon helyet — mondja már az otthonukban. Várok. Néhány perc múlva nyílik az ajtó, s nyakába ugranak a gyerekek apunak: e kedves kis családi idill után ülünk le beszélgetni. □ □ □ — Szakma és közéletiség? ... Tudja, nekem az a véleményem. hogy a kettő szervesen összetartozik, egymástól elválaszthatatlan, s legjobb tudomásom és meggyőződésem szerint egymást kiegészítik. Lehet, hogy nem gyakori eset, hogy orvos felelős közéleti munkát végez, de a gyakoriságról nem is érdemes sem vitatkozni, sem beszélni, hisz embere válogatja. Hogy én miért vagyok közéleti ember? Nézze, mondhatnám, amit ilyenkor szépen, hangzatosán mondani lehet, hogy a környezet formálja az embert, annak meg történelmi és társadalmi okai vannak. De én nem itt kezdem, mert nem ez a lényeg. Megérti, ha csak annyit mondok, hogy nem éppen dúsgazdag családból származom, s lehet, hogy nem ezért, de olyan szellemi örökséget is magaménak mondhatok, hogy anyai nagyapám, Csutorás János a pécsi bányászsztrájk egyik szervezője volt. Persze a munkásmoz• ..... nekünk abban az időben éppen nem volt kétszáz forintunk.” — mondta dr. Tuss László. galmi hagyományok nem biológiailag öröklődnek, ezért éppen csak megemlítettem. □ □ □ — Debreceni vagyok, negyvenhatban költöztünk be vidékről. Vásároltak szüleim egy bombasérült házat. Ott éltünk. Én egy külterületi iskolába jártam Édesapámnak és édesanyámnak is csak négy elemije volt. Engem mindenképpen taníttatni akartak. Szerettem is tanulni, s hogy többet tudjak, a 7—8. osztályt például tanítottam is. Rám bízták néha-néha. Az ilyen bizalom, sikerélmény arra ösztönzött, hogy még jobban tanuljak. No, én általános iskolában nem tanultam oroszt, de a három évet nagyon hamar bepótoltam a középiskolában. Nem volt semmi probléma sem, és négy év után kitűnővel érettségiztem. Hogy miért jelentkeztem az orvosi karra? Beteg volt édesanyám. Emlékszem rá, egyszer két nap és két éjszaka kínlódott az epegörcstől a kórházban egy pádon, s pusztán kétszáz forinton múlt, hogy ne ott feküdjön, hogy foglalkozzanak vele az orvosok, de nekünk abban az időben éppen nem volt kétszáz forintunk. Nézze, lehet, hogy túlságosan pate- tikusnak tűnik, de én ezért lettem orvos. Emiatt a kétszáz forint miatt, anyám kínlódásai miatt. Megfogadtam, ha bármi történik is, én nem leszek ilyen orvos. Máig él bennem, hogy úgy mondjam, ebből a keserű emlékből táplálkozó akarat, vagy elszántság?... Nem is tudom minek nevezzem. □ □ □ — Ha nem is ilyen, de hasonló belső meggyőződés köt engem a közéleti-politikai munkához. Pártalapszervezeti titkár vagyok, tagja a járási pártbizottságnak, és az agitációs-propaganda bizottság elnöke. Nem mondtam még, az egyetemet 1964-ben végeztem el. harmadévtől a KISZ végrehajtó bizottság titkára voltam. Sebész akartam lenni, de egy egészségügyi szervezési intézetbe kerültem, majd onnan a debreceni szülészeti—nőgyógyászati klinikára, ahol négy esztendőt töltöttem. A feleségem orosz—angol szakos tanár, s Kalocsán. amikor meghirdették az állást, a feleségemnek is lehetővé tették, hogy tanítson. Sokat dolgoztam, mellette tudományos dolgozatokat is írtam a Magyar Nőorvosok Lapjának. Igazán Kalocsán értettem meg. hogy miért kell feltétlen megmaradni tisztességes, feddhetetjen embernek, s ezért semmiféle áldozat sem drága, mert különben az emberből kivész valami olyan fontos érzés, hogy anélkül orvosi hivatást folytatni, nem lehet, s nem is szabad. Megmondom őszintén, hogy nagyon nehéz volt. s csak miulnn mindent megpróbáltam, döntöttem úgy, hogy mégis eljövök. Hetvenhá- romtól itt vagyok, éjjel-nappal szolgálatban, mert ezt követeli meg a munkám. Ha belegondolok az életembe, értékelem jelenlegi helyzetem, azt mondhatom, hogy elégedett ember vagyok. de ezt inkább mint magánember mondom, mert meggyőződésem szerint közéletben a megelégedettség nem jó talaj a szó alkotó értelmében vett politikai munkához. Ez pedig nagyon fontos, olyan fontos, mint a szakma tudása, az orvosi hivatás szeretete. Csató Károly Visszatértünk a kiindulási pontra, a felújítás alatt levő csarnokba. Lekerül a lepel egyik vaskos, szekrényszerű valamiről. Pécsi Imre, a „Bánki Donát” szocialista brigád vezetője és Rab György diszpécser nyomban készségesen nekilát megmagyarázni, mi a vegyifülke működésének lényege. Mellettünk Fischer Pál számolja az ujján, hány kutatóintézetnek is készítettek ilyeneket.' Szegedtől — Budapestig — orvostudományitól gyógyszer- és autó-kutatóintézetig. — Fischer elvtárssal nemcsak mint részlegvezetővel, hanem mint tolmáccsal is szerencsések vagyunk. Perfekt beszél németül. Alapítótagunk, rajta kívül csak egy van már, aki ezerkilencszáz- ötvenegy óta dolgozik itt... — bővíti a szerényen velünk tartó szakember jellemzését Herédi Kálmán. Majd a fiatalokra mutat. — ök pedig az új vezetőrétegből valók. Ezerkilencszázöt- venkilencben még ipari tanulók voltak nálunk. A fizikai munka mellett leérettségiztek, kiemeltük őket... Ötvös Gyulát most választották meg tanácstagnak, Rab György már „öreg” tanácstag. Adám Jánossal együtt főiskolán tanulnak tovább1... Sok üzem büszke volna ilyen saját nevelésű, törekvő fiatalemberekre ... Nem véletlen, hogy legújabban izotóp laboratóriumi berendezések gyártására köthettünk szocialista szerződést az MTA Izotóp Intézetével s a Gépipari Fővállalkozó Szövetkezeti Közös Vállalattal. Fiatal vezetőink szaktudása is garancia. Tóth István
