Petőfi Népe, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-06 / 55. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1977. március 6. w ■■ -m Több géppel kevesebbet | Kitehetnénk ugyan a cím után a kérdőjelet, de hagyjuk az illedelmeskedést, minek a látszat- kérdezősködés, amikor tudjuk a feleletet. A termelésben alkalmazott állóeszközök egységnyi értékére jutó termelés a legtöbb iparcsoportban évek óta folyamatosan csökken. E kedvezőtlen irányzat a legutóbbi hat esztendőben az építőanyag-iparban és az élelmiszeriparban a legszembetűnőbb, de másutt sem maradt rejtve. Közhely, hogy a gazdasági növekedés bizonyos határán túl gyorsan nő a termelés eszközigényessége, mivel az alapanyagok kitermelése nehezebb, a félkész- és késztermékek előállítása bonyolultabb. Ebből azonban hiba lenne arra következtetni, hogy az egyre több eszköz kihasználtságának alacsony foka is törvényszerű, elkerülhetetlen. Sűrűn emlegetett tény, hogy az iparban az átlagos műszakszám mindössze 1,4. Ha az átlag számításánál. figyelmen kívül hagyjuk a három-, vagy négyműszakos, folyamatos munkarendben dolgozó üzemeket, (ilyen a vegyipar, a kohászat, a textilipar), kiderül, valójában a feldolgozó- ipar túlnyomó része egy műszakban termel. Azon most ne meditáljunk, ez a kerek egésznek látszó egy műszak ténylegesen egy műszak-e, s mennyit csípnek le belőle az ilyen, olyan okok miatti veszteségidők —, hanem vegyük sorra a kommentárt nem igénylő adatokat. A termelő állóeszközök bruttó értéke 1975 végén 435 milliárd forintot tett ki a szocialista iparban. öt év alatt, 1971 és 1975 közöt összesen 239,7 milliárd forintot költöttek ipari beruházásokra. Tavaly a szocialista szektor összes gépi beruházásainak értéke 65 milliárd forint körül volt. Tagadhatatlan, imponáló összegek. Ám a frissen munkába állított gépek, berendezések körül túl nagy a csend, főként este és éjjel. Egy évtizeddel ezelőtt az összesen teljesített, — ipari — munkanapok 9,8 százaléka jutott a harmadik, negyedik műszakra. Most csak nyolc százalék. Ma a munkások összes ledolgozott munkanapjaik több mint 70 százalékát az első műszakban telje-' sítik, de van olyan iparterület, mint például a műszeripar, ahol ez az arány 84,5 százalék! A délutántól másnap reggelig kihalt, néma üzemcsarnokok, mozdulatlan gépek, berendezések fölfoghatok úgy is, mint nemzeti vagyonunk pazarlásának sajátos jelei. Napjainkban a szakszervezetek különböző testületéi foglalkoznak a műszakpótlékok egységes elvek szerinti rendezésével. Ez egy lépés az eszközök jobb kihasználásának elősegítésében, de nem varázsszer. E fölismeréstől vezettetve a Magyar Nemzeti Bank szívesen nyújt egyebek mellett olyan hiteleket is, amelyek segítségével több műszakos termelést kialakító beruházásokat finanszírozhatnak a vállalatok. Csakhogy — különös módon —, nem tülekednek ezekért a pénzekért a termelők. Holott, állítólag — s bizonyos területeken valójában — kevés a fejlesztési forint. Úny látszik azonban, annyira mégsem kevés, hogy megszerzésének ellentéteként a jó, kényelmes „verkli” forgatásával fölhagyjanak, többletet vállaljanak szervezésben, irányításban, egyéni és közös érdekek egyeztetésében. öreg igazság, hogyha valamit oagyon nem akaródzik megtenni a gazdasági életben, akkor sürgősen meg kell keresni rá az érdekviszonyokban és — kapcsolatokban a magyarázatot. E keresés szüskégességét mindenült elismerik, a cselekvés azonban lassú és tétova. Márpedig közben hatalmas iramban megnőtt a népgazdaság eszköztára, hiszen például a kivitelező építőiparban 1960-ban 39 ezer, 1975-ben 110 ezer gép és berendezés működött. E megháromszorozódásnál is gyorsabb tempóban, négyszeresére bővült e technikai tár lóerőben kifejezett, teljesítőképessége, miközben maga a termelés a kétszeresére emelkedett az I960, évinek. Persze, a kettő között nem automatikus az összefüggés, de az arányokból laikusként is kiérhetjük a kérdőjeleket. Nemcsak az építőiparban, hanem mindenütt másutt is. S mert tavalv a szocialista szektor 150 milliárd forint értékű összes beruházásából 80 milliárdot vállalati, szövetkezeti hatáskörben költöttek el, a több géppel kevesebbet dilemmájával az iparirányításban szembe kel! nézni, éppúgy, mint a vállalatoknál, a termelés első vonalában. t V. T. BÄCSBOKODON AZ ÉPÍTKEZÉS KEZDETE: SZEPTEMBER Az országos szarvasmarha-programban Bács- Kiskunra a tehenészetek fejlesztése hárul, ugyanis a megyét tejtermelő körzetté nyilvánították. Szarvasmarha-tenyésztéssel 97 gazdaság foglalkozik. Összesen 138 ezer szarvasmarhából, mintegy 59 ezer a tehén. Jelenleg az állami gazdaságokban kilenc, a téeszekben és háztájiban 25—25 ezer körüli a tehén létszám. Az utóbbinál gyakorlatilag tej és hús — tehát kettős hasznosítású — az állomány. Az elmúlt esztendőben az állami gazdaságokban a tehenenként! fe- jési átlag megközelítette a négyezer, a szövetkezetekben a két és fél ezer litert. Mindkét szektorban voltak kiemelkedő gazdaságok, mint például a pálmo- nostori Keleti Fény Tsz, ahol 3881, a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Tsz 3785, valamint a bácsalmási Petőfi és a solti Szikra Tsz, ahol 3600 liter volt a tehenenként tejsíi»™ kiSr. kiskunhalasiban érték el a legjobb eredményt, ahol a fejési átlag 4461 liter volt, utána következik 4371 literrel a kalocsai, ás 4150 literrel a Bácsalmási Állami Gazdaság. Sajnos, vannak ellenkező „példát” szolgáltató üzemek is, mint a Páhi Ifjú Gárda Tsz, ahol alig több mint hétszáz, vagy a szakmán Reménység és > a kerekegyházi Dózsa Tsz, ahol ezer liter körüli a fejési átlag. Mindent összevetve azonban megállapítható, hogy Bács-Kiskunban nőtt az elmúlt évekhez képest a tejtermelés, tavaly több mint egymillió hektoliter tejet értékesítettek a gazdaságok. A tejtermelés javulását segítette az USA — kanadai Holstein friz^L-úCaiawOÍ-g dán. Jerseyvel történő fajtaátalakító és csepp- vér keresztezés, amelynek végső Góija, -taogy—a-owgyar tarka állományt úgynevezett Hungáro- frizzé alakítsa. A megye 55 üzemében folyik a munka. Eddig 14 ezer magyartarkát vontak be a keresztezésbe, 1980-ig mintegy 28 ezret. A Hungaro-frizzé a következő ötéves terv végére alakítják át a megyei állományt. A tervek szerint 1980-ra a megyei fejési átlag megközelíti a 3200 litert. Ebben az évben a tej mennyisége eléri majd az 1,7 millió hektolitert. A következetes tenyésztői munkának köszönhetik a Bácsalmási Állami Gazdaságban, hogy az 1971-es kétezerhétszáz literes tehenenként! tejhozamot a múlt év végére jelentősen túlszárnyalták. A hatezernégyszáz hektárnyi mezőgazdasági területű gazdaságban 3500 szarvasmarhát nevelnek — ebből 1069 a tehén — amely egyben azt. is jelenti, hogy egy-egy szarvasmarhát 1,8 hektár takarmánytermő és gyepterület tart el. (Ez a szám nyilván kiÁUami Gazdaságban úgynevezett halszálkás karuszel fejik a teheneket. sebb ha a gazdaságban levőösz- szes állatot számításba vesszük). Horn Artur professzor segítségével kezdődött el 1971-ben a fajtaátalakítás. Jelenleg az állományból 875 Holstein frizzel keresztezett. Az idei tervük, hogy elérjék a 4300 literes hozamot, ezerkétszáz tehén átlagában. Az elmúlt hat évben 37—38 millió forintot költöttek szarvasmarha-telepek kialakítására, gyakorlatilag a régi épületek rekonstrukciójára és bővítésére. A tompái üzemegységben 700 férőhelyes tehenészeti telepet hoztak létre, valamint fejőházat. Ezenkívül a mátételki üzemegységben 500 tehenet tartanak, valamint régi épületekből kialakította^ egy 450 férőhelyes üszőnevelőt" is." Ar^eg^ -liber tejre” eső anyagköltség 2.70, a tejtermelés szűkített önköltsége pedig 4,6Ó forint. Az elmúlt esztendőben több mint négymillió liter tejet értékesítettek. A megyében a tehenészeti telepeken a fajtaátalakító keresztezések mellett a helyes, jó minőségű takarmányozás megoldása a legnagyobb feladat. Azt szokták mondani: a gazdaságok már tudnak takarmányt termelni magas színvonalon, viszont ennek eltartását — siló- és szi- lázs-készítést — valamint az abrak összetételét és adagolását kellene megfelelőbb módon végezni. Az állatok tejtermelésének figyelembevételével, illetve sajátos genetikai tulajdonságaik pontos ismeretében szükséges a takarmányozás kialakítása, nemcsak a tej hozam növelése érdekében, hanem a tehenészetek gazdaságosságának javításáért is. A tej begyűjtésének és feldolgozásának alakulása szorosan kapcsolódik a szarvasmarhaprogramhoz. A megyében jelenleg 3100 ezer liter tej jut el naponta a feldolgozókba. Kilencven tejbegyűjtő működik, nagyobbrészt a mezőgazdasági üzemekben, 25 pedig a tejipari vállalatok kezelésében. Az ipar 1980-ig 17 átvevőhelyet létesít. A tejipari vállalat, valamint néhány mezőgazdasági üzem naponta 222 ezer liter tejet képes feldolgozni, vagyis csaknem százezer literrel kevesebbet, mint amennyit átvesznek. A felesleget tartálykocsikkal megyén kívüli üzemekbe szállítják. A tejtermelés növekedéseként várható, hogy 1980-ban már 1,4 millió liter tej feldolgozásáról kell gondoskodni. Nemrég a megye vezetői és a Tejipari Vállalatok Trösztjének igazgatója egyeztették elképzelé- ’-‘seiket, és döntés született, hogy a ' bácsbokodi tejüzem évek óta húzódó rekonstrukciója és bővítése az idén szeptemberben elkezdődik. A beruházás költsége eléri a százmillió forintot, s az 1979. decemberi üzembe helyezés után itt naponta 120 ezer liter tejet dolgoznak fel. Növelik a kecskeméti üzem kapacitását is, tejporító és sűrítő berendezéseket állítanak fel az idén és jövőre. Ezek után lehetőség nyílik 130 ezer liter tej naponkénti feldolgozására. Az idén elkezdődik a kiskunfélegyházi közös vállalkozás tejüzemében is a munka. Az üzem naponta húszezer liter tejet tud fogadni, s elsősorban a város és a környező települések tejellátását segíti. A megyében ezzel nem fejeződik be a tejüzemhálózat építése. A már említett tanácskozáson szó esett arról, hogy Kalocsa— Halas—Baja által behatárolható területen a hatodik ötéves terv időszakában szükséges még egy nagykapacitású tejfeldolgozóüzemet létesíteni. Cs. I. Tejtermelés és feldolgozás Mozi " izárólag moziban járok külföldre. Olcsóbb, mint az IBUSZ-ulazás és a filmek elvevezetnek a világ legkülönbözőbb tájaira. Nincs bőröndcipelés, izgalom a vámvizsgálatnál, rettegés a kellemetlen útitársaktól, nem kell idegen ízekkel kísérleteznem, ehetetlen ételeket ennem. Egek! Hányszor körül jártam már a világot a filmszínházak nézőterén! Első utamra, pöttömnyi koromban, a Szövetség mozaóból landoltam: Rudolf Valentinéval, „A sejk fiával’’ vágtattam együtt a végtelen Szaharában. Az előadás rjégén csak úgy köpködtem a számba került forró sivatagi homokot. A Rottenbiller utcai Odeonban láttam először Chaplin-filmet, aki vízum, útlevél nélkül magával vitt Amerikába. Számtalan bo- hókás kalandot éltem át a hatalmas New York-i felhőkarcolók tövében. Hű harcostársa voltam a kíméletlen habostorta csatákban. Nem csoda, ha este kimerültén, fáradtan roskadtam le odahaza. A Baross téri Capitol moziból utaztam a távoli Ganges vidékére. Az „Árvíz Indiában” című filmben Tyrone Power és Myrna Boy voltak az idegenvezetőim. Tikkadtan, félájultan tapostam a kiszikkadt indiai földet, és amikor tajtékozva zúdult felém az őrjöngő ár, elkiáltottam magam a moziban: — Először a gyerekek és az asszonyok meneküljenek! Kimerültén indultam haza Indiából is a távoli Dembinszky utcába. A Damjanich moziban ismerkedtem meg a fehéren szikrázó, csodálatos alpesi tájakkal. Az égszínkék szemű, markáns arcélű Luis Trenkerrel együtt síeltünk hegynek fel, völgynek le. A szellőzetlen moziban a legkülönbözőbb fanyar illatok terjengtek, de én teli tüdővel szívtam magamba a kristálytiszta alpesi levegőt. z István úti Rex mozgóban érkeztem meg Párizsba. Hangulatos kis bisztróban ittam a vörösbort, Jean Gabinnel. Veszélyes helyzetekbe kerültem a züllött apacstanyákon. Hasított szoknyájú lányok hívogattak kacér mosollyal a homályos, macskaköves külvárosi utcákon. S én megindultam az egyik koromfekete hajú szépség után. Már bent voltunk az ócska kis garniszálló kopott szobájában, mikor jött a jegyszedő néni és a fülemnél fogva kivezetett álmaim Párizsából, mert ezt a franciaországi utazást csak tizenhat éven felülieknek engedélyezték. Kószáltam Afrikában, a „Kék csillag” keménykötésű hőseivel. Pattanásig feszülő tüdővel fújtam a trombitát, mert én voltam az utolsó élő ember a sivatagi erődben. Az ötvenes években Druzsnyi- kovval, a nők kedvencével barangoltam a gyönyörű orosz nyírfa erdőben, TPavel Kadocs- nyikovval bejártam egész Moszkvát, miközben ártalmatlanná lettünk egy ellenséges ügynököt. Távol-keleti kirándulásom során elvetődtem Japánba. Törékeny szépségű gésával ittam egy tokiói lebujbán a rizspálinkát, majd — mivel nem lehettünk egymásé —, szamuráj módon harakirit követtem el színesben, szélesvásznon. Negyven forintot kért a jegyüzér ezért a távol-keleti utazásért, de megérte. A/f ilyen kicsi a világ! Elfér egy moziban, öt földrészen tett utazásaim után most már csak egy helyre vágyódom. Sokat meséltek nekem Óbuda szépségeiről. romantikájáról. Szerencsére — amint hallom — Óbudán folynak az új magyar film külső felvételei. A premieren ott leszek. Galambos Szilveszter Erzsi, Imre, Franciska, Bernét A nadrágszíjkeskeny Csokonai utcában bandukolok, kigombolt téli kabátban. A közelgő tavasz „előlegét” élvezve eszembe jut, hogy ma Mátyás napja van, itt a „jégtörő”. Csak azt nem tudom, hol talál jeget széles e hazában, mivel jó néhány napja tart már az enyhe időjárás. íme, ott, a tekintélyes méretű, nyitott kapun belül is micsoda kikeleti hangulat uralkodik! A lányok koszorúba fonódva körtáncot járnak, a fiúk kergetik a labdát, csak úgy mindenki mindenki ellen. Mozdonyfüttyszerű sikoltás, kacagás, pír az arcokon, egymást üldöző cipők dobogása ... Ez itt iskolaudvar, a kecskeméti Petőfi Sándor Általános Iskoláé. Csalogat a kapu keretébe fogott, víg hangulatú kép. Oh, régi tavaszok! Fölébred bennem a „vén diák”, s beóvakodom a kapun. Itt a jövő, az „újak” veszem kölcsön, gondolatban a költő szavait. Ezek a röpdösö gyerekek a szocializmust építő kisebb-na- gyobb közösségek tagjaivá nőnek majd. Lesz közülük mérnök, tanár és munkás is. Igen, remélhetőleg okos és ügyes szakmunkások is kinevelődnek ennek 'az iskolának a tanulói közül is. Próbát teszek. Bemutatkozom az egyik, éppen lecsendesülő csoport tagjainak. Nyolcadikosok. Megkérdezem a társaságtól, ki lesz szakmunkás? Egy hosszú hajú, nyúlánk leány jelentkezik elsőként. ' — Bogdán Erzsébet vagyok, a nyolcadik bébe járok — mutatkozik be talpraesetten. — Én mechanikai műszerész leszek, annak jelentkeztem. Akkor tetszett meg ez a szakma, amikor az osztállyal kint jártunk a magnógyárban. Láttam, hogy milyen tiszta és könnyű a műszerészek munkája, fehér köpenyben dolgozhatnak. Kedvet érzek az apró alkatrészek szerelgetéséhéz. A műszerésznek pontosnak és figyelmesnek kell lenni. Én még csak otthon a rádiónkat piszkáltam, de úgy érzem, hogy megvan a kézügyességem. A jelentkezési lapom a Házgyárhoz adtam be, mert a BRG-ben már tavaly ősszel b^t^lt(-g létszám'."'!*’1'1 •>’ Erzsiről azt is megtudom, hogy ai^a gépkpesikísérő, az édesanyja pedig segédmunkás. Á ''‘"nővére gimnáziumba jár Nagykőrösre. A fiatalabbik Bogdán lány szülei egyetértésével választotta a szakmunkáspályát. Kiderül, hogy a 8. béből többen is jelen vannak olyan gyerekek, akik szakmunkásnak jelentkeztek. Szabó Imre, akinek a tanulmányi átlaga kishíján 4, villanyszerelőnek készül. Szülei jobban szerették volna, ha autószerelőnek megy. Nem azért, mert az autószerelő mesterség divatos szakma, hanem mert a villamossági munkát veszélyesnek ismerik. Az Imre papája műszakvezető a Közép-magyarországi Tejipari Vállalatnál, az édesanyja jelenleg nem dolgozik. Fiuk a konzervgyár tanműhelyében sajátítja majd el a villanyszerelés tudományát, s amilyen értelmesnek látszik, bizonyára betartja majd a munkavédelmi szabályokat, és nem esik baja, felnőtt korában sem. Imre bevallja, hogy végső soron villamossági műszerész akar lenni, de ehhez a szakmához éiéttségi kell, anélkül nem veszik föl. A szakmunkásképző elvégzése után beiratkozik a szak- középiskolába, és aztán már egyenes út Vezet a célig. Társaságunkhoz csatlakozik egy rövid időre Kuczka Franciska, szintén a 8. béből. — Kiskorom óta mindig eladó szerettem volna lenni, bútorüzletben — meséli. — A szüleim rám bízták a döntést, ezért természetesen erre a szakmára jelentkeztem, és remélem, hogy fel is vesznek. A kereskedő szakmában az a klassz, hogy jönnek a vevők, és foglalkozni kell velük. Megfigyeltem már, ahogy az elárusítók tájékoztatják az érdeklődőket a?; árakról, a bútorok miMikor alakult ki A társadalmi fejlődés legalacsonyabb fokán kjalakult házasságformákkal foglalkozik I. N. Hlopin leningrádi archeológus az etnográfiai-archeológiái folyóirat számára írt cikkében. A szerző különös jelentőséget tulajdonít annak a körülménynek, hogy kezdetben az emberek nem ismerték a nemi élet és a fogamzás közötti összefüggést. Leletek alapján kutatók megállapították, hogy például Ausztrália őslakói abban a hitben éltek, hogy egy elhunytnak a lelke költözik a nő testébe és az idézi • Bogdán Erzsi. 1 nőt égéről, előnyeiről. A boltosnak udvariasnak kell lenni. Molnár Bernét szintén a 8. b. os' íólyba jár. Ő építőipari szakmát választott, szobafestő, mázoló és tapétázó lesz. Kisiparosnál tanul majd. Lényegében mindegy, ki hol szerzi meg a bizonyítványt, a fontos az, hogy ügyes és szorgalmas szakmunkás váljék belőle. A Petőfi Általános Iskola 8. b. osztályából víz- és gázszerelőnek, fonó- és szövőnek, autófényezőnek, cukrásznak, könyvkötőnek, női fodrásznak és konfekciókészítőnek is jelentkeztek — mondják el a gyerekek. Folytatnánk még a tereferét, de a nagy szünetnek véget vet a csengő szava. Kis barátaim mennek vissza a tantermekbe, hogy jövendő munkás életükhöz gyűjtögessék a tudást. Tavasziam hangulatban lépek ki az iskola kaa család? elő a terhességet. Csak amikor az ember vadon élő állatokat megszelídítve, rátért a háziállattartásra, akkor fedezte fel a nemi élet és a fogamzás közötti összefüggést, írja Hlopin. A szerző szerint csak ez után alakult ki az új életforma: a férfi állandóan együtt élt egy nővel, törődött az általa nemzett gyermekekkel, ami azt jelentette, hogy a nő nemzetségéhez költözött. Hlopin ezzel megcáfolja az uralkodó nézetet, amely szerint a vadászok már i. e. 70 000 körül családi kötelékben éltek. Szabó Imre. Kuczka Franciska. • Molnár Bernát. (Méhesi Éva felvételei)
