Petőfi Népe, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-06 / 55. szám

« 1971. március 6. • PETŐFI NEPE • I TANÁCSKOZIK AZ ORSZÁGOS NŐKONFERENCIA Erdei Lászlóné beszámolója Borbély Sándor felszólalása A Magyar Nők Országos Tanácsa tapasz­talatai azt bi­zonyítják, hogy a Központi Bi­zottság 1970-es határozata mi­nőségi változást idézett elő a nők társadalmi szerepének megítélésében, meggyorsította politikai, gaz­dasági és szo­ciális helyzetük fejlődését és jelentősen hoz­zájárult társa­dalmunk előre­haladásához is. Elmondhatjuk, hogy a nőkérdés mindinkább társadalmi üggyé vá­lik — mutatott rá Erdei László­né. — Ma már a munkaképes ko­rú nők több mint háromnegyed része dolgozik, a többi még ta­nul. s mintegy 400 ezren a ház­tartásban tevékenykednek. Lé­nyegében teljes a nők foglalkoz­tatása, mindenki dolgozhat, aki akar. Ez gazdasági függetlensé­get és biztonságérzetet ad a nők­nek. Hazánkban a nők munkába ál­lása követte a népgazdaság szer­kezeti változásait és az ipar te­rületi elhelyezkedését. A szocia­lista iparban dolgozóknak csak­nem a fele nő. Örömünkre szol­gál, hogy az elmúlt években ará­nyuk nemcsak a hagyományosan nőket foglalkoztató iparágakban nőtt, hanem' a villamosenergia-, a vegyi és a gépiparban is. Saj­nálatos viszont, hogy a fejlődés ellenére a szocialista iparban dolgozó szakmunkásoknak csak 21 százaléka nő. Köszöntjük Vörös Csepel dol­gozóit, akik ismét példát adtak szocialista helytállásból és nem­zetközi szolidaritásból. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére elin­dított munkaverseny nagy hazai és nemzetközi visszhangra talált. Ebben a munkaversenyben is megvalósul a szocialista országok közös és nemzeti érdekeinek egysége. Ezután arról beszélt, hogy a mezőgazdaságban dolgozók mint­egy 40 százaléka nő. Szívesen vállalnak munkát az állami gaz­daságokban, mert az iparszerű termelés a munkaszervezés, a munkarend és a szociális ellátás kedvez nekik. A termelőszövetke­zeti dolgozók fele a nő. Sokan közülük alapító tagjai a szövetke- teknek és a szocialista brigádok­nak is. Egyre inkább folyamatos­sá válik munkájuk és növekedik a ledolgozott 10 órás munka­napjaik száma. A területi kü­lönbségek azonban nagyok és a nők 20 százalékának még nem tudják biztosítani a kötelezően előírt munkanapokat, ami a szociális ellátásban is hátrányos. Az elmúlt években szép szám­mal helyezkedtek el a nők a szolgáltatás különböző területein. Növekedett számuk az oktatási és más kulturális, a szociális, az egészségügyi munkakörökben, a közlekedésben, a kereskedelem­ben. Megnövekedett részvételük a közigazgatásban is. Köztudomású, hogy igen nagy a nők aránya a szellemi mun­kakörökben, az értelmiségi pa­lákon. A szellemi munkakörök­ben dolgozók között a női szak­emberek ‘aránya megegyezik a férfiakéval. Az átlagosnál las­súbb ütemben növekszik számuk azonban a műszaki és a tudomá­nyos életben. Ma már a 35 éven aluli fér- liak és nők általános- és közép­fokú végzettsége azonos; egyete­mi és főiskolai végzettsége pe- dig gyorsan közeledik egymás­hoz. Bizonyos irányzatok a köz­oktatásban azonban kevéssé vál­toztak. A gimnáziumokban még mindig több mint 60 százalék a lányok aránya, a szakmunkás­iskolákban viszont csak 29 szá­zalék. A szakmunkás-képzésben a 27 szakmacsoport közül mind­össze négyben — a textil-, a ru­házati, a kereskedelmi, a bőr- és szőrmeszakmákban — találjuk a lánytanulók kétharmadát. Az egyetemek, főiskolák nap­pali és levelező hallgatóinak csaknem fele lány. Ezzel elége­dettek lehetünk. De az egyes ka­rok és szakok közötti megoszlás nem egészséges. A tanítóképzők­ben csaknem kizárólag lányok vannak, a tanárképzők hallgatói­nak háromnegyed része nő. Ez­zel szemben a műszaki egyetemek diákjainak csak 18 százalékátad­ják. A fizikai munkakörökben lassan növekszik a szakképzett nők aránya, holott ma már több népgazdasági ágban hiány van szakképzett munkásokban. Erdei Lászlóné tolmácsolta azt a javaslatot, hogy az Oktatási Minisztérium, a tanácsok szigo­rúan ellenőrizzék a tankötele­zettségi törvény végrehajtását. Kérjük a pártszervezete­ket, szakszerve­zeteket és a KlSZ-szerveze- teket. hogy meggyőző munkával, ha­tározott fellé­péssel segítsék leküzdeni az úgynevezett férfiszakmát szerzett lá­nyokkal szem­ben tapasztal­ható fenntar­tást. ól SZOT és a TOT figyelmé­be ajánlotta, hogy továbbra is kezdeményez­zék és folyama­tosan szervezzék a dolgozó hők szakmai-politikai képzését, tovább­képzését. A felnőttoktatási for­mák továbbfejlesztésénél vegyék figyelembe a nők jelenlegi élet- és munkakörülményeit, a GYES- en levő anyák helyzetét. Indítványozta a konferenciá­nak: javasolja a Munkaügyi Mi­nisztériumnak, vizsgálja felül az egyes foglalkozásokat abból a szempontból, hogy a műszaki­technikai fejlődés milyen új le­hetőségeket nyit meg a nők előtt. A vizsgálat alapján dolgozza ki a szükséges intézkedések tervét, és jelölje meg a közelebbi, távo­labbi feladatokat. A KB-határozat megjelenése óta mind az iparban, mind a mezőgazdaságban, mind pedig a szolgáltatás különböző területein javultak a munkafeltételek a nők egészségvédelme. Az eltelt időszakban nőtt az anyák társadalmi megbecsülése, fejlődött és kibővült a szociál­politikai és egészségügyi intéz­ményrendszer, a munkahelyek egyre több segítséget adnak dol­gozóiknak anyai hivatásuk ellá­tásához. A bölcsődei ellátás ma még csak 10 százalékos. Ez is közre­játszik abban, hogy a gyermek- gondozási segélyt a dolgozó anyák több mint 80 százaléka igénybe veszi, és 10 év alatt csak- nek egymillió nő élt vele. A MNOT elnöke a bölcsődék, az óvodák és a gyermekgondo­zási segély összehangolt fejlesz­tésére kérte a kormányt. A Magyar Nők Országos Ta­nácsának munkájáról szólva ki­emelte: az 1971-es nőkonferen­cia javaslatára vizsgálatot foly­tattak a nők családon belüli helyzetének és szerepének alaku­lásáról, a Magyar Tudományos Akadémia szociológiai kutató in­tézetével együtt. A magyar csalá­dok élete igen sokszínű. Tartal­mát, kapcsolatait, szokásait te­kintve gyakorta még konzerva­tív hagyományokat őriz, de egy­re több család életében lelhetők fel a szocialista vonások. A családon belüli szerepek új felfogása a fiatalok körében egy­re jobban érvényesül. Egyre in­kább érvényesül az a szemlélet, hogy a gyermek nevelése nem­csak az anya, hanem az apa fe­lelőssége is; a szocialista demok­ratizmus térhódításának elen­gedhetetlen feltétele a nők poli­tikai, közéleti aktivitása. A Magyar Nők Országos Taná­csa élt az elmúlt öt esztendőben véleményező és javaslattevő jog­körével. A törvényalkotás gya­korlatává vált a nők, a családok érdekeinek érvényesítése, és azoknak a hatásoknak a felbe­csülése, amelyeket a jogalkalma­zás okozhat. Ezekben a társadal­mi vitákban a Magyar Nők Or­szágos Tanácsa is részt vett, A társadalombiztosítási tör­vénybe a többi között a nőta­nács javaslatára került be: ezen­túl az 55 évesnél idősebb nő nem veszíti el özvegyi nyugdíját, ha ismét férjhez megy. A Magyar Nők Országos Ta­nácsa részt vesz a nemzetközi együttműködés, a békés egymás mellett élés, az általános enyhü­lés politikájának érvényesítésé­ben és sajátos eszközeivel hoz­zájárul országunk nemzetközi tekintélyének gyarapításához — mondotta ezután Erdei Lászlóné. Befejezésül hangoztatta: a Ma­gyar Nők Országos Tanácsa be­tölti új funkcióját. A beszámolá­si időszakban teljesítette a párt határozataiból rá háruló felada­tokat és a nőkonferencia meg­bízatásait. — Az újonnan megválasztandó Nőtanács előtt nagy feladatok állnak. Szocialista fejlődésünk törvényszerűsége, hogy mindun­talan többre vállalkozunk, maga­sabbra törünk. E fejlődés tör­vényszerűsége az is, hogy felne­veli a mindig többre képes em­bert, aki felnő a feladatokhoz és megbirkózik velük. Ezért tudunk mi is nekirugaszkodni a munka­erkölcs és a teljesítmény mércé­jét magasabbra állító népgazda­sági tervnek, és elkötelezetten cselekedni a XI. kongresszus ha­tározatainak valóra váltásáért. Elöljáróban tolmácsolta a Magyar Szocia­lista Munkás­párt Központi Bizottságának üdvözletét és személy szerint Kádár János szívélyes jókí­vánságait. — Az elmúlt évek' igazolták, hogy pártunk Központi Bi­zottságának a nők helyzeté­vel, társadalmi szerepével fog­lalkozó 1970-es februári hatá­rozata társadal­munkban szé­les körű vissz­hangot, egyetértést, nagy aktivi­tást váltott ki — mondotta. — Férfiak és nők milliói hitelesnek tartják a nők helyzetéről tett megállapításainkat, elfogadják következtetéseinket, vállalják a megjelölt feladatokat. Borbély Sándor elismeréssel szólt arról, hogy a Magyar Nők Országos Tanácsa eredményesen végzi munkáját, cselekvőén járul hozzá a párt XI. kongresszusán megalkotott program megvalósí­tásához. Együttműködése a szak- szervezetekkel, a szövetkezeti szervekkel, a Kommunista Ifjúsá­gi Szövetséggel, a Hazafias Nép­front-mozgalommal kontsruktív és gyümölcsöző. A Magyar Nők Or­szágos Tanácsa tovább erősítette és erősíti kapcsolatait a világ ha­ladó nőmozgalmaival, fontos sze­repet vállal a nemzetközi de­mokratikus nőszövetség munká­jában, harcaiban. Olyan időszakban ülésezik a konferencia, amikor a pártunk XI. kongresszusán elfogadott, s ma már méltán nemzetinek te­kintett program valóraváltásán dolgozunk. A Központi Bizottság titkára a továbbiakban arról szólt, hogy a társadalmi haladásért végzett te­vékenységen belül kiemelt jelen­tőségű a gazdasági építő- és ter­melőmunka. Népgazdaságunk szilárd, alap­vetően a terveknek megfelelően fejlődik. A mérleg pozitív. Jó okunk van rá, hogy az ismert ne­hézségek ellenére is bizakodással dolgozzunk. Az utóbbi néhány évben a világgazdasági körülmé­nyek számunkra több vonatkozás­ban kedvezőtlenül alakultak. A szocialista tervgazdálkodásnak és a szocialista országok együttműkö­désének köszönhetjük, hogy gaz­daságunk nagyobb megrázkódta­tás nélkül viseli el a tőkés piac okozta teherpróbát. A feladatok megoldásán munkálkodva több lényeges területen sikerült javí­tani a végrehajtást, a népgazda­ság pozitív folyamatai erősödtek. — Tervünk szerint ebben az évben a nemzeti jövedelmet 6— 6,5 százalékkal, az ipari termelést 6 százalékkal, a mezőgazdasági termelést 7—8 százalékkal növel­jük. Feladataink nagyok és feszí­tettek. Megoldásukhoz elsőrangúan fontos a munka szervezettségé­nek, fegyelmének, minőségének jelentős javítása. Főként ezzel őrizhetjük meg eddigi vívmá­nyainkat, gyorsíthatjuk a fejlődés ütemét, emelhetjük az életszín­vonalat. Az előző évinél szigo­rúbb követelményeket akkor le­het teljesíteni, ha a maga helyén mindenki, férfiak és nők a célo­kat megértve, azokkal azonosulva, legjobb tudásuk szerint helyáll- nak. — E fórumról is üdvözöljük, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának méltó megünneplésére a dolgozó nők országszerte tömegesen vál­lalnak részt a csepeliek által kezdeményezett szocialista mun­kaversenyben. Ezzel is bizonyít­ják, a szovjet nép, a Szovjetunió iránt érzett őszinte tiszteletüket, szocialista hazafiságukat, inter­nacionalista meggyőződésüket. — A gazdasági és a: kulturális építésről szólva hangsúlyoznunk kell a nők szerepét. A nők rész­vétele a társadalmilag szervezett munkában az egyenjogúság alap­kérdése. A fokozódó kormányza­ti, munkahelyi, társadalmi gon­doskodás — beleértve a szociál­politikát és annak gyakorlatát is — jól szolgálja ezt. Az utóbbi években fiatal leányok és asszo­nyok tíz- és százezrei modern, új feltételek között léptek munká­ba. Továbbra is feladatunknak tekintjük a dolgozni kívánó nők szervezettebb munkába állítását, a lehető legjobb körülmények kö­zött. — Az elért haladást nagyra értékelve és a jó tapasztalatokat felhasználva szólnunk kell arra is, hogy még sok a tennivalónk. Je­lentősen javítanunk kell a pálya- orientációt ahhoz, hogy a nők teljesebben élhessenek a társa­dalmunkban meglevő új foglal­kozási lehetőségekkel, hogy mind többen valóban adottságaik és képességeik szerinti pályát választhassa­nak. Ebben nagy feladatai van­nak a család­nak, az iskolá­nak, a foglal­koztatást bizto­sító valameny- nyi munka­helynek és minden tömeg­tájékoztatási szervnek. A leányok és‘ a fiúk ugyanis még sokszor előítéletektől vezérelve vá­lasztanak pá­lyát, s nem a valóságos társadalmi szükségletekkel, egyé­ni képességeikkel összhangban. Így az indokoltnál nagyobb arányban alakulnak ki „csak nőknek”, illetve „csak férfiak­nak” elkönyvelt szakmák. Pedig már ma is, holnap pedig külö­nösen arra kell törekednünk, hogy minden olyan pályán, amely nincs káros hatással a nők egész­ségére, jobb legyen a nők és a férfiad aránya. A nők közélet tevékenységének fejlődését elemezve figyelmezte­tett arra: — Még mindig van talaja an­nak a káros szemléletnek, amely a nő vezetésre való alkalmassá­gát az anyai hivatásra hivatkoz­va teszi kérdésessé. Azért kell ez­zel szemben határozottan fellép­ni, mert a segítésnek a jószándé­ka mögé bújva, lényegében a haladást fékezi. Ügy vélem, jogo­san igényelhetjük, hogy a nők maguk is bátrabban merjék vál­lalni a gazdasági, társadalmi, köz­életi megbízatást. Egyszóval: ne csak másoktól várják el, hogy egyenrangú, teljes embernek te­kintsék őket, hanem vállalják az előítéletek elleni harcot is. Vál­lalják mind többen és mind tu­datosabban az alaposabb politi­kai tudás megszerzésével együtt­járó többletmunkát. További feladataink vannak a nők élet- és munkakörülményei­nek javításában is. Következete­sen folytatjuk azt a családtámo­gató politikát, amelyben kiemel­ten szerepel a gyermekekről való sokrétű gondoskodás, a szolgálta­tások fejlesztése és az időskorúak ellátása — ’ mondotta. — Noha ezek nem szigorúan vett nőpoli­tikái kérdések, megoldásukkal mégis a legtöbb esetben közvet­lenül a nők helyzetén segítünk. — Céljaink tiszták, világosak, vonzóak. Az 1970-ben megfogal­mazott, a X. és a XI. pártkong­resszuson megerősített feladatok valóra váltásában jelentősen elő­rehaladtunk. Azt is jobban lát­juk viszont, hogy! gondjaink meg­oldása nagyobb anyagi ráfordítást igényel, amelynek feltételeit csak a feszített munkával kell megte­remteni!. Tudjuk, ez nem megy rö­vid időn belül. A hangsúlyt most a felelősségre és a tudatos apró­munkára helyezzük. Az az el­végzendő tennivalók természeté­ből egyenesen következik. — A haladás fontos összetevő­jének tekintjük, hogy a párt, a kormány és a társadalmi szerve­zetek vezető testületéi, valamint a helyi szervek továbbra is az eddigihez hasonló gondossággal, felelősséggel foglalkozzanak a nők társadalmi helyzetének javításá­val. Munkálkodjanak következe­tesen és szívósan azoknak a fel­tételeknek a megteremtésén, ame­I lyek biztosítják a dolgozó nők teljes társadalmi egyenlőségét. A vezető testületek a rájuk bízott hatáskörökkel élve — e feltétel­teremtő tevékenységük során — idejében intézkedjenek a döntés­re érett kérdésekben. — Eredményeink záloga volt — és lesz a jövőben is —, hogy az irányításért a pártszervezetek, a kommunisták a felelősek, és fe­lelősségük tudatában jó tervek alapján továbbra is élen járnak nőpolitikánk megvalósításában. A kommunisták — köztük a párttag asszonyok és leányoki— ebben a •munkában sem kímélik erejüket, energiájukat. Együtt haladva a nők millióival, megvalósítják pár­tunk politikáját, s ezen belül a nőpolitikáját is. — Meggyőződésünk, hogy prog­ramunk nem ábránd. Munkánk eddigi eredményei, népünk elkö­telezettsége a szocializmus iránt, s az a szilárd elhatározása, hogy felépíti hazánkban a fejlett szo­cialista társadalmat, programunk megvalósításának legfőbb biztosi­téka. — A fejlett szocialista társa­dalom, s ezen belül a nők teljes egyenjogúsága egész társadal­munk szép műve lesz. Olyan társa­dalomé, amelyben a nők és a férfiak magas eszmeiséggel, igaz emberséggel vállalják a rájuk háruló nemes feladatokat, az al­kotómunkát és az új nemzedék nevelését — fejezte be beszédét Borbély Sándor. (MTI) Az összefogás közkinccsé teszi az életművet Kodály-emlékhangverseny Kecskeméten k. • Az £ZI énekkara gömöri népdalokat ad elő. — Már olyan régen meghalt? Tíz egész év telt el azóta? Szinte hihetetlen! Mintha nemrégen járt volna Kecskeméten! Ezeket a szavakat mondta pénteken este egy helybeli zenebarát, mielőtt a Kodály-hangverseny kezdetet vette volna. Ezek a csodálkozó és kétkedő szavak arról is árul­kodtak, hogy a város nagy szü­löttje közel áll az itt élők szí­véhez; úgy tűnik előttük, mintha még ma is köztünk élne. S ez lé­nyegében így is van: az alkotó, akire változatlanul figyel a világ művein keresztül, elevenen él abban a társadalmi közegben, amelyben az igaz értékeket, a kivételes tehetségek érett gyü­mölcseit nemcsak becsülik, de naponta ízlelik is. Az egyre hulló eső, a hideg szél nem kényszeritette a zenerajon­gókat otthonmaradásra. S az sem, hogy a népszerű Ki mit tud? csemegének ígérkezett a tévénézők számára. A nézőtér megtelt. Százak és százak figyel­tek a megyei művelődési központ színháztermében, s tapsoltak tel­jes szívvel, miután nyitószám­ként elhangzott az úttörő egyen­ruhás fiatalok szájából „A pa- nyiti halastóban fürdik a fekete csóka" kezdetű gömöri népdal. S így volt ez később is, miközben a ' világhírű zeneszerző műveit, népzenei feldolgozásait hallgat­ták élvezettel. A sikeresnek mondható péntek esti hangverseny meggyőzően bi­zonyította: az összefogás köz­kinccsé teszi az életművet. Arról van szó ugyanis, hogy az emlék­hangverseny a hírős város három zenei intézményének, illetve in­tézetének közös összefogásával jött létre. Kulturális életűnk, s ezen belül különösen ének-zenei nevelésünk bázisai, a muzsika elterejsztésének s megszeretteté­sének hatásos fórumai ezzel is példát mutattak arra, hogy mi­ként lehet — és kell — együt­tesen munkálkodni valamely szép és hasznos ügy, cél érdekében. A zeneszerző nevét viselő művészi­pedagógiai műhely, az Állami Ze­neiskola és (a Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola és Gimnázium tanulói és tanárai egyforma lelkesedéssel tolmá­csolták a műveket a hálás kö­zönség előtt. Hogy ez mennyire így történt, többek között az is bizonyítja, hogy a nagy tapsot kiváltó ének­lés után az ~tZl 5 b. osztályának úttörői csillogó szemmel, egymás szavába vágya vallottak a muzsi­káról és Kodály Zoltánról. Ko­csis Nellinek az a legnagyobb él­mény, hogy felvidul a közös ének­lés közben: Borszék Tünde szá­mára külön öröm. hogy szerep­lésein a szülei is jelen vannak: 9 „A csitári hegyek alatt..." r? énekli Mary Lage (Kanada), ti Kodály Intézet hallgatója. s Varga Mónika szerint lelkesen kell énekelni. Mindhárman el­mondták, hogy ismerik Kodály Zoltán élélét; hanglemezről már a hangját is hallották. Amilyen szépen szállt a daluk a színpa­don, olyan szépen szólották a muzsikáról. A zeneszerző híressé vált óha- ja-mondása, hogy „legyen a zene mindenkié”, így válik mindennapi valósággá: a gyümölcsöző össze­fogás által. Csakis helyeselni tud­juk, hogy a Kodály Zoltán Zene- pedagógiai Intézetet nem áz aka­démikus elzárkózás, befelé for­dulás, hanem a „hétköznapi”, s folyamatos közművelődési mun­kában való részvétel jellemzi. V. M. • Gyulai £va és Kelemen Júzsefné gordonka—zongora kettőse. (Tóth Sándor felvételei.) Nőnapi különvonat Krakkóba Két évvel ezelőtt indított elő­ször nőnapi különvonatot az IBUSZ. Akkor az úticél a Német Demokratikus Köztársaság volt, tavaly Prágába látogattak az ün­nep alkalmával a Bács-Kiskun megyei lányok, asszonyok. Teg­nap a kora esti órákban Len­gyelországba indult különvonat — 429 utassal. A Bács-Kiskun megyeiek ezúttal Krakkóban kö­szöntik a nemzetközi nőnapot. Városnézés után ünnepségen ta­lálkoznak a lengyel nőszövetség tagjaival és üzemlátogatásokon ismerkednek lengyel nőtársaik életével. Ezenkívül Zakopanéi és wieliczkai kirándulás is gazda­gítja programjukat. A különvo­nat utasai március 10-én érkez­nek vissza Kecskemétre.

Next

/
Thumbnails
Contents