Petőfi Népe, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-04 / 53. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1977. március 4. A munkásosztály helyzete Bács-Kiskun megyében II. A hajtóerő: a nagyüzemi munkásság KIHASZNÁLNAK MINDEN LEHETŐSÉGET Felfejlesztik a gazdálkodást Bács-Kiskun megye mezőgazdasági szövet­kezeteiben befejeződtek a zárszámadások és a' tervtárgyaló közgyűlések. A gazdaságok vezetősége számot adott a múlt évi eredmé­nyekről, gondokról, meghatározták a további feladatokat. Tennivaló az idén is akad bőven, és a tervek teljesítéséhez már most hozzá keli fogni. Ez fogalmazódott meg a napokban a sza­badszállási Aranyhomok Termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlésén is. Az összejövetel előkészítése során a brigádtagokkal, az üzem­egységek kollektíváival előzőleg ismertették az elképzeléseket. A vezetőség az ésszerű ja­vaslatokat figyelembe véve állította aztán össze a zárszámadási beszámolót, amit Szűcs László, a szövetkezet elnöke olvasott fel a tagságnak. • Fejtik a bort a szabadszállási Aranyhomok Ter­melőszövetkezet pincéjében. Bács-Kiskun megye szocialista iparában a munkásosztály bázi­sát képező, annak legszervezet­tebb, s gondolkodásmódját tekint­ve leghaladóbb részének: a nagy­üzemi munkásságnak az aránya az országosnál jóval alacsonyabb. (Nagyüzemnek tekintjük azt az ipartelepet, ahol évente átlago­san ötszáznál több munkás fog­lalkoztatnak.) A megye ipari munkásainak mintegy kétötöde dolgozott 1975-ben az ötszáznál több munkást foglalkoztató ipar­telepeken, míg országosan a munkások háromötöde volt nagy­üzemi. Az elmaradás részben a me­gyei adottság, részben pedig a korábbi — elsősorban a foglal­koztatottság megteremtésére tö­rekvő — ipartelepítések követ­kezménye. A megye szocialista iparában 1974-ben egy ipartele­pen átlagosan 97 munkást foglal­koztattak. s ez az országos 117 fős átlagnál jóval kevesebb. Munkáskeresetek a nagyüzemekben A kialakult szerkezet megvál­toztatása, a korszerűbb és hatéko­nyabb termelési lehetőségeket biztosító nagyüzemek számának, a nagyüzemi munkásság arányá­nak növelése — a meglevő ter­melőerők koncentrálása mellett is — jelentőst beruházásigénnyel jár. Ez a rekonstrukciók, telepbővíté­sek útján megvalósuló folyamat szükségszerűen lassú, nem jár gyors, látványos eredményekkel. 1970 és 1975 között például a megye iparában a nagyüzemek száma 19-ről 21-re nőtt s ezzel a nagyüzemi munkásság aránya mindössze egy százalékkal lett magasabb. Az elmúlt évben már hat olyan nagyüzemünk volt, amelyben ezernél is több mun­kást foglalkoztattak, ez az 1970. évinél eggyel több, de kétezernél több munkással dolgozó üzem még jelenleg sincs a megyében. Ez idő alatt a nagyüzemek átla­gos munkáslétszáma 820-ról 855- re emelkedett. Ezen belül köny- nyűipari nagyüzemeink átlagosan 1002. míg a nehézipariak mind­össze 783 munkással dolgoztak. A megye mintegy 18 ezer fő­nyi nagyüzemi munkásának több mint fele a tizenkét nehézipari, a többi pedig a négy könnyű, il­letve öt élelmiszeripari nagy­üzemben dolgozik. Az egyéb ipar­ban csak kis- vagy középüzemek termelnek. A megye könnyűipa­rában a nagyüzemi munkásság A kormánynak a bankrendszer korszerűsítésére vonatkozó hatá­rozata alapján az Országos Ta­karékpénztár a tanácsok bankjá­vá is vált. A költségvetési — majd a fejlesztési alapszámlák­nak 1971. november elsejei átvé­tele után — előbbieket az MNB. utóbbiakat a Magyar Beruházási Bank kezelte — az OTP-hez ke-- rült a tanácsok és intézmé­nyeik összes számlája. Ezzel nemcsak a bankrendszer korsze­rűsödött a tanácsok számára a pénzeszközeik feletti egységes át­tekintés, valamint a rugalmas felhasználás lehetősége is. Az OTP az új tennivalók ellátására Tanácsi Kommunális Főigazga­tóságot, illetve a megyei igazga­tóságokon osztályokat hozott létre. • Ezek készítik el a tanácsok szá­mára a fejlesztési és költségve­tési gazdálkodásról szóló idősza­konkénti szöveges és egyéb táb­lázatos jelentéseket is, amelyek alapján a testületek a megho­zandó döntések előtt megfelelő információhoz jutnak. Így vég­eredményben a korábbinál haté­konyabban biztosítható az adott cél megvalósítására szolgáló pénzeszközök és hitel egyidejű szükséges koncentrálása is. Bács-Kiskun megyében a ta­nácsok idei költségvetése — az­az gazdálkodási és működtetési — pénzforgalma a tervek szerint 1 milliárd 906 millió forint, a fejlesztési alap összege pedig a tavalyi maradvánnyal együtt mintegy 1 milliárd 200 ezer. Cél- csoportos lakásépítésre félmil- liárdot, kórházi ágyfejlesztésre 217 millió, egyéb célokra pedig 50 millió forint áll a rendelke­zésükre. Egy-egy lakás felépí­téséhez csak a takarékpénztár 284 ezer forint hitellel járul hoz­zá, s az idén például a 244 taná­csi értékesítésű otthonra 69 millió forint „előleget” irányoztak elő. aránya igen alacsony: az egyhar- madot sem éri el, a nehéz- és élelmiszeriparban azonban már a foglalkoztatott munkások mintegy fele nagyüzemekben dolgozik. A nagyüzemek munkásainak át­lagbére 1970-ben még alacsonyabb volt, mint a kisüzemekben dolgo­zóké, 1974-re azonban — első­sorban az 1973. márciusi közpon­ti bérintézkedések hatására — már több mint 4 százalékkal ma­gasabb. Néhány ágazatban azon­ban a nagyüzemi munkások át­lagbére még mindig kevesebb, mivel az üzemnagyságtól függően a keresetekre több, egymással el­lentétes tényező hat. Így például: — a nagyüzemekben a munka magasabb szintű szervezettsége termelékenyebb munkavégzést biztosít, s ez nagyobb béreket eredményezhet, ugyanakkor — a jobb felszereltség lehetővé teszi például a szalagrendszerek alkalmazását, ahol az egyszerűbb részműveletek, munkafázisok el­végzésére betanítás útján is meg­felelő szinten elsajátítható. Az alacsonyabb bérkategóriába so­rolt munkások nagyobb arányú alkalmazása pedig a bérszínvona­lat csökkenti. A szakmunkások számára, arányára vonatkozóan üzemenkénti adataink nincsenek, de jól érzékelteti az elmondotta­kat, hogy 1975-ben a megyei szék­helyű minisztériumi iparban, ahol több nagyüzem van, a munkások egyharmada volt szakmunkás, míg a helyi (tanácsi és szövetke­zeti) iparban, ahol csak kis-, il­letve középüzemek vannak, a szakmunkások aránya lényegesen magasabb: 43 százalék volt. Részben a felsoroltak hatására 1975-ben a nagyüzemek munká­sainak a bére a nehéz- és a könnyűiparban magasabb volt, mint a kisüzemekben. Az élelmiszeriparban a nagy­üzemi munkások munkabére alat­ta maradt a kisüzemekének. Itt azonban a kis- és középüzemek munkásainak több mint egyne­gyede a sütőiparhoz tartozott, ahol a munkások egyharmada szakmunkás, igen magas az éj­szakai műszakok aránya, emel­lett a munka sok helyütt még ma is jeíentős fizikai erőkifejtést igényel. Ezek a tényezők a bér- színvonalat emelik. A technikai lehetőségek kihasználása A nagyüzemekben az egy mun­kásra jutó gépek és gépi beren­dezések értéke egytizedével ma­Az OTP természetesen ellenőr­zi is a pénzeszközök rendeltetés- szerű és gazdaságos felhasználá­sát, de ez nem jelent beavatko­zást a tanácsok önálló gazdálko­dásába és döntési jogkörébe. A testületek nemcsak irányítják, hanem ellenőrzik is terveik vég­rehajtását, költségvetésük fel- használását. Igaz viszont, hogy a takarékpénztár a finanszírozási, hitelezési és egyéb kérdésekben állást foglal, a pénzügyi lehetősé­gekről véleményt nyilvánít. Egyes esetekben, ha különösen fontos beruházás építésének a meggyorsításáról van szó, külön­leges hitelt nyújthatnak. Az át­meneti fedezethiányok áthidalá­sát segíti elő a tanácsi, tartósan lekötött betétekből képzett me­gyei kölcsönalapból engedélyez­hető hitel, amelynek az összege 1976 végén 19 millió forint volt. Ebből tavaly kilenc tanács 14 millió forintnyi hitelt kért. Mivel az engedélyezés előfeltétele, hogy a hitel hamarabb teljen le, mint a betét, az OTP célszerűnek tar­taná, ha a megyei tanács felhív­ná a tanácsokat, hogy szabad pénzeszközeiket kössék le — le­hetőség szerint hosszabb lejárat­ra— a megyei kölcsönalap hasz­nosabb funkcionálása érdekében. — Az eltelt öt év alatt — mon­dotta Kozma Imre, az OTP me­gyei igazgatósága tanácsi és kom­munális osztályának vezetője — a takarékpénztár igyekezett a ta­nácsok partnerévé válni, gond­jaikat, problémáikat magáénak tekinti. Szoros együttműködéssel, folyamatos és pontos ügyintézés­sel, rendszeres információszolgál­tatással segíti a tanácsok mun­káját, amely közvetlenül, vagy közvetve a lakosság alapvető szükségleteinek, igényeinek kielé­gítését és életkörülményeinek ja­vulását szolgálja. B. J. gasabb, mint a kisüzemekben. Iparfőcsoportonként azonban je­lentősek az eltérések: a könnyű­ipari nagyüzemekben például kö­zel két és félszer annyi értékű gép és gépi berendezés jut egy- egy munkásra, mint a kisüze­mekben, ezzel szemben a nehéz- és az élelmiszeriparban a kisüze­mek felszereltsége a magasabb. A nagyüzemek egy munkásra ju­tó villamosenergia-felhasználása mintegy harmadával haladja meg a kisüzemekét. Ezen belül ipar­főcsoportonként is mindenütt több villamosenergiát használtak fel azonos nagyságú rendelkezés­re álló hajtóerőhöz, mint a kis­üzemek, ami jobb munkaszerve­zésre, a gépek nagyobb kihaszná­lására enged következtetni. Kedvezőbb műnk akörülmények A nyugodt munkavégzéshez — a kedvező munkahelyi feltétele­ken túl — egyre inkább hozzá­tartozik a dolgozók munkahelyen kívüli problémáinak megoldásá­hoz nyújtót segítség. Itti kell em­lítenünk többek között az egész­ségügyi ellátás üzemen belüli megoldását, a gyermekek elhelye­zését, stb. Ezekre a nagyüzemek­ben összhasonlíthatatlanul na­gyobbak a lehetőségek mint a kisüzemekben. A nagyüzemek közül 1975-ben háromban működött üzemi böl­csőde, és kilenc üzemi óvodában 638 gyermekről gondoskodtak. A nagyüzemek mindegyikében van már üzemorvosi rendelés, s négy helyen fogászat is működik. A Finomposztó Vállalatnál, ahol a nők aránya igen magas, üzemen belül van terhesgondozás, a Vil­lamosszigetelő és Műanyaggyár­ban pedig bőr- és nőgyógyászati szakrendelés is. Héjjas Magdolna a KSH Megyei Igazgatósága közgazdász-csoportvezetője Nap, mint nap tanúi lehetünk, különösen az E—5-ös Kecskemé­ten átvezető szakaszán, azoknak a rendkívül súlyos szabályszegé­seknek, amelyeket a rendelkezé­seket kellően nem ismerő, vagy felelőtlen gúpjárművezetők elkö­vetnek. Szinte hihetetlennek tű­nik, hogy az igen gyakori ve­szélyhelyzetekből nem történnek sorozatosan súlyos kimenetelű balesetek, tragédiák. Aki gyak­ran közlekedik ezen az útvona­lon és tisztában van a párhuza­mos közlekedésre előírt szabá­lyokkal, megerősítheti, hogy csúcsforgalomban megsokszorozó­dott figyelemre van szükség, hogy valaki ép bőrrel kikerüljön a forgalomból. A „jobbra tartás” kötelezettsége, amit az új KRESZ általánosságban a pár­huzamos közlekedésre alkalmas úttesten haladó járművekre is előír — csorbát szenved. Nagyon sok „indokolatlan akadályozás” és egyéb zavaró körülmény szár­mazik ebből. A személygépko­csik, sőt a kisebb teherbírású te­hergépkocsik a felezővonalat át­lépve előztek. Azért említem múlt időben, mert a záróvonal felfestésével itt ez gyakorlatilag megszűnt, de máshol változatla­nul fennáll. Érthetetlen, hiszen ezt a korábbi KRESZ is szigorú­an tiltotta. A forgalmi sáv változtatásá­val egyidejűleg történő, jobbról való előzések gyakorisága két­ségbeejtő. Hogy a belső sávban haladó, a balra kanyarodási szán­dékát jelző és emiatt lassító gé- járműre „ráhúznak”, kürtöléssel (lakott területen!), fenyegetéssel sürgetik, szinte kényszerítik, hogy a kanyarodó jármű vezetője szá­Többek között elmondta, hogy a csaknem 1300 hektáron termelt gabona az aszály ellenére is jó termést adott. Kukoricából viszont mintegy 20 mázsával termett ke­vesebb hektáronként. Nem hozott jó eredményt a szőlő sem, mivel a tervezett mennyiségnek 65 szá­zalékát elvitték a koratavaszi fa­gyok. Gyengén sikerült a gyöke­res szőlővessző előállítása is. Az almaültetvény azonban meghozta a várt eredményt, 144 mázsát ter­mett hektáronként. A betakarítást alig győzték munkaerővel. Így kissé elhúzódott az almaszüret. De mint már annyiszor, most is segí­tettek a nyugdíjas tagok és nem kellett nagy rábeszélés, jött a tár­sadalmi munkaerő is. Így végső soron biztonságba tudták helyez­ni az almatermést. A szarvasmarha-hizlalás jelen­tős bevételhez juttatta a gazdasá­got. A juhászatban is bejöttek a számítások, sőt, jobban, mint azt előzetesen gondolták. A pecsenye­bárány értékesítési tervét 230 szá­zalékra teljesítette a közös gazda­ság és gyapjúból is 30 százalékkal adtak többet az előirányzottnál. Az állattenyésztési ágazathoz szo­mára kötelező körültekintés nél­kül, hagyja el a forgalmi sávot. Holott az akkor még szabad kül­ső sávba való szabályszerű átté­réssel, ezt a járművet, már az irányjelzés és a lassítás észlelé­sekor, jobbról kellett volna meg­előzni. Lehetne még tovább so­rolni, de célom az, hogy a KRESZ idevonatkozó szövegéhez nem ra­gaszkodva, a párhuzamos közle­kedésre vonatkozó és az emlí­tett tapasztalatokkal összefüggő, leglényegesebb szabályokat ösz- szegezzem. Párhuzamos közlekedésre az olyan úttest alkalmas, ahol a menetirány szerinti oldalon — tehát az egyirányú úton és at osztottpályás úttesten is — leg­alább két járműsor biztonságo­san haladhat egymás mellett. Egy-egy sáv minimális szélessé­ge 250—275 centiméter. Az út­testen általában útburkolati jel­lel vannak elválasztva egymástól a forgalmi sávok. A tapasztala­tok szerint zavart okozhat a „le­állósáv” leválasztása, amit fo­lyamatos ' haladásra egyesek elő­szeretettel igénybe vesznek, sőt olykor szabálytalanul, jobbról végrehajtott előzésre is. A le­állósáv elsősorban az elnevezé­séből is adódó célt szolgálja, de bizonyos esetekben a gyalogosok, a gyermekek zárt csoportjának, a kerékpár és segédmotoros­kerékpárok közlekedésére stb., van rendszeresítve. Könnyűszer­rel felismerhető arról is, hogy szemmel láthatóan keskenyebb a kijelölt forgalmi sávnál. Ezzel összefüggő legtöbb szabálysértés az E 5-ös út Lajosmizse és Ba- lástya lakott területén átvezető szakaszán észlelhető. rosan kapcsolódó húsfeldolgozó­üzem is jól zárta az elmúlt esz­tendőt, a tervezett 17 és fél millió forintos bevétellel szemben 19 millió forintot tett a közös kasz- szába. Sikerült teljesíteni a tej­termelési tervet is, de sajnos az egy tehénre jutó tejátlag még mindig alacsony, alig több, mint 2 ezer liter. A szövetkezetben tavaly 5,2 millió forintot fordítottak trakto­rok és munkagépek vásárlására. Ezzel csaknem teljesen száműzték a szövetkezet korábbi gondjait. A nagy teljesítményű Rába-Steiger erőgép egyedül képes elvégezni a gazdaságban az őszi mélyszántást és a talajmunkákat. Ami a fő szempont: időben és jó minőség­ben. Ha az idén sikerül befejezni a szerelőcsarnok korábban meg­kezdett építését, akkor a termelő- eszközök javítása is könnyeb­bé válik. A szövetkezet tevékenységéhez szorosan kapcsolódik a háztáji gazdálkodás. Az elmúlt esztendő­ben a tagság 9,3 millió forint ér­tékű sertést, 6,9 millió forint ér­tékű tejet és 2,8 millió forint ér­Ulburkolati jelek felfestése nélkül is kialakulhat a párhuza­mos közlekedés, erre alkalmas úttesten. Ugyanis, ha legalább két személygépkocsikból álló járműsor biztonságosan elfér egymás mellett, a feltétele már adva van. De ténylegesen csak akkor jön létre, ha legalább két forgalmi sávban 10—12 jármű — a szükséges követési távolság megtartásával — halad egymás mellett. Erre az így kialakult párhuzamos közlekedésre nézve is a későbbi általános szabályok az irányadók. A párhuzamos köz­lekedésre alkalmas úttesten is általános szabály, hogy „jobbra tartva” kell a járműveknek ha­ladni. Azonban két forgalmi sav megléte, esetén, ha a személy- gépkocsi, vagy lakott területen a távolsági viszonylatban közleke­dő autóbusz több járművet kí­ván előzni — megmaradhat a belső forgalmi sávoan. Ha pe­dig három, vagy több sáv áll rendelkezésre; a második sávban is szabad közlekedni azoknak a (lassúbb) járműveknek, amelyek két sáv meglétekor csak a jobb­szélső forgalmi sávban halad­hatnak. Viszont a harmadik és további (belső) sávba, a balra kanyarodni szándékozó jármű­vek kivételével, csak személy- gépkocsival szabad ráhajtani. Az előbb említettek, a ritkáb­ban előforduló esetek, megértése — éppen a forgalmi sávok kije­lölésének hiánya miatt —, nem is egyszerű. Külön szabályozza a KRESZ — és ez a gyakoribb eset —, amikor lakott területen a forgalmi sávok útburkolati jel­lel vannak megjelölve. Ekkor személygépkocsival a belső sáv­ban, vagy sávokban folyamato­san is szabad közlekedni, a gyor­sabban haladó járművek akadá­lyozása nélkül. Az utóbbiak megértése — úgy gondolom _ — egyszerű, különösebb nehézséget nem okoz. A legtöbb bizonyta­lanság, egyben a korábban is említett súlyos szabálysértések tömkelegé, az előzési manőverek­nél tapasztalható. A szabály meg­értéséhez a dolog lényegéből kell kiindulni, éspedig abból, hogy az előzésre vonatkozó általános ren­delkezéseknek megfelelően, az előzést balról kell végrehajtani. tékű hízómarhát értékesített a szövetkezet útján. A közös gazda­ság az állattartás könnyítésére 144 vagon szemesterményt adott a háztáji gazdaságoknak állami áron. Kihelyeztek 70 darab vem- hesített kocát, amelyeknek ellen­értékét két év alatt fizeti vissza a tulajdonosa. Annak ellenére, hogy a szövet­kezet a múlt évi célkitűzéseket nem minden ágazatban tudta tel­jesíteni, mégis jó évet zárt. A mérleg szerinti eredmény több, mint 10 millió forint. Az idén en­nél többet szeretnének, elérni, hogy hogyan, az a tervekben sze­repel. Ebből néhányat. Üjabb szőlőültetvényt korszerűsítenek, megkezdik a fűszerpaprika-ter­mesztését 50 hektáron, növelik az egy tehénre eső tejhozamot. Sza­porítják az anyajuh-állományt. Mindennek megvalósításában ki­veszik majd részüket a szocialista brigádok, melyek a csepeli, illet­ve a hartai Erdei Ferenc Terme­lőszövetkezet felhívásához csatla­kozva tették meg vállalásaikat a jobb eredmények elérésére. B. Z. Kivételt képez a felezővonal nv-lr lé — a belső sávba — behúzódó és balra kanyarodási szándékát szabályszerűen jelző járműnek jobbról történő előzése. Párhu­zamos közlekedésben tehát a menetirány szerinti oldalon balra eső sávba való — az erre vo­natkozó szabályoknak megfelelő — áthúzódással kell a külső sávban közlekedő járművek mel­lett elhaladni. Vannak ugyan kivételek ez alól is. de akkor nem előzésről van szó! Hogy csak az egyszerűbb és gyakran előfor­duló helyzeteket említsem; elő­fordulhat, hogy a külső és belső sáv egyaránt hosszabb távolsá­gon át telített, és a belső sávban való lassulás miatt, a külső sáv­ban közlekedő jái művek több­ször is elhaladnak az említett járművek mellett. Nem történt jobbról előzés, hiszen sávváltoz­tatás nélkül jött létre. Egyes járművek között is létrejöhet ha­sonló helyzet, az előbbivel azonos ok miatt. / Ide tartozik még annak a tisz­tázása is, hogy a nem személy- gépkocsi kategóriába sorolandó egyéb járművek (többségében te­hergépkocsikról van szó) balra történő sávváltoztatással is csak akkor hajthatják végre, illetve kezdhetik meg az előzést, ha be­látható távolságon belül bizto­sítva van a visszatérés lehetősé­ge. Sajnos, gyakorlattá vált, hogy ezt a rendelkezést és a jobb­ra tartási kötelezettséget semmi­be véve, a tehergépkocsik a bel­ső sávban haladnak, holott a külső sáv a beláthatóság határá­ig szabad. Mi több, egymást jobbról megelőzik és a szabály­talanságot tetézve, ismét vissza­térnek a belső sávba. Nem is kell említenem, hogy az elkövetők hi­vatásos gápjármű vezetők! Befe­jezésül még egy nagyon lénye­ges szabályra hívom fel a fi­gyelmet. Párhuzamos közlekedés­re alkalmas úttesten a felezővo­nalat, vagy útburkolati jellel el nem látott úttesten a képzelet­beli felezővonalat, csak balra kanyarodás és megfordulás cél­jából szabad átlépni. Folyamatos továbbhaladás végett — tehát így előzni — szigorúan tiltott, rend­kívüli balesetveszélyessége mi­att. Dávid József Szabálytalan és balesetveszélyes manőverek a párhuzamos közlekedésben Az új KRESZ hatályba lépését követő negyedéves kezdeti bizonytalanság után — ami a több új rendelkezés nem egé­szen egyértelmű felfogásában és kivitelezésében nyilvánult meg — további egy év telt el. A járművezetők többsége ré- HITEL, KÖLCSÖN, INFORMÁCIÓ, EGYÜTTMŰKÖDÉS széről az tapasztalható, hogy alkalmazkodnak az új szabá­lyokhoz. Figyelemmel kísérik a közlekedő partnerek maga­tartását is, és a ma már elengedhetetlenül fontos előzékeny­ség, udvariasság, az elsőbbségről való lemondás teret nyert, mindinkább gyakorlattá válik. Nem állítható mindez a párhuzamos közlekedésben, ahol — talán egy kis túlzással — a legalapvetőbb szabályok sem ér­vényesülnek. Az OTP a tanácsok bankja is

Next

/
Thumbnails
Contents