Petőfi Népe, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-04 / 53. szám
1977. március 4. • PETŐFI NÉPE • 5 A gondolkodás és cselekvés rejtekhelyei A XVIII. század végi francia forradalom nem az első nagyszabású tömegmegmozdulás volt Európában a feudális társadalom kötöttségei ellen. A polgárság nem Párizsban ragadta meg elsőként a hatalmat a világtörténelemben. Ennek ellenére mégis a forradalmak természetrajzának mintapéldányát látjuik a Bastille ostromát követő eseményekben. Mind a mai napig. Korszakhatárt jelent, 1789-től számítjuk az európai polgárság, a modern világ megszületését. Földrészünk számos országában a társadalmi haladás hívei lényegében még jó egy évszázadon át azokért a célokért küzdöttek, amelyek az 1780—90-es évek Franciaországában fogalmazódtak meg és váltak valósággá. A forradalom története később Petőfinek és másoknak is vezérfonalat adott a cselekvéshez. Páskándi Géza A rejtekhely című „történelmi drámája” a francia forradalom napjaiban játszódik. A történelmi dráma műfajmegjelölést azért tettük idézőjelbe, mert noha a darab lényegében a Konvent uralmának utolsó hónapjait jeleníti meg, a valóságban mégis nagy önkényességgel ábrázolja a kor által felvetett morális és történelemfilozófiai kérdéseket. Drámája így parabolának legalább annyira tekinthető, mint történelmi színműnek. Páskándi nem is titkolja célját. A mű írott előszavában ugyanis arról beszél, hogy őt nem a politikai, vagy fegyveres harcok, hanem azok az emberi típusok érdeklik, akik magatartásbeli spekulációval kis lyukakat fúrtak a forradalom bárkájának oldalába. Ebben az értelemben tehát A rejtekhely a forradalom, a néptömegek és az egyes emberek viszonyának „manipulációs asztala”. A dráma gondolati anyaga kérdésfeltevések sorozata. Rétegről rétegre világítja át a különféle magatartásformák eszmei és praktikus indokait, a túlélők, az áldozatok és a cselekvő típusok lehetséges magyarázatát. Ügy tűnik, hogy a színmű ahhoz a bizonyos orosz játékbabához hasonlít, amelyben újabb és újabb, mind kisebb babák rejtőzködnek, s mennél tovább nyi- togatjuk őket, annál jobban belekeveredünk a babák halmazába. □ □ □ A háromfelvonásos dráma lényegében kétrészes színmű egy közbülső betéttel. Cselekménye nem különösen bonyolult. Három ember megkísérli túlélni a forradalom eseményeit. Indokuk a nyaktilótól való félelem és a cselekvő felelősség elutasítása. Rejtekhelyük egy csizmadia műhelye. Gazdája, Simon varga ugyancsak rejtőzködik. A jakobinus beállítottságú mester ugyanis a csizmák javítása és a valóságos harc vállalása helyett inkább nevelőnek csapott fel. A kivégzett király fiát, XVII. Lajos trónörököst oktatja sajátos módszereivel a régi énjének megtagadására. Teszi ezt abban a reményben, hogy így szolgálja legjobban önön és a jakobinusok érdekeit. Rejtőzködik a népvezér, maga Danton is. ö Robespierre-től és a vérontástól megcsömörödve hozza el Simon varga házába barátnőjét, a kíváncsi hercegnőt, hogy testi örömök feledtessék a gondjait. A forradalom három • Kártyaparti a rejtekhelyen. (Székhelyi József, Major Pál és Szakács Eszter.) PÁSKÁNDI GÉZA DRÁMÁJÁNAK BEMUTATÓJA A KECSKEMÉTI KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZBAN vezéralakjának, itt a részeg királyfi ágya mellett felizzó vitájá a kérdések legáltalánosabbikához vezet el: „Ki tud valamit e forradalomban... az egészről?... Ki?!” — kérdezi Robespierre Saint-Just-től... A dráma gondolati kavalkád- jából, az egymással feleselő kérdések sorából ezen a ponton az állítások, a tételek felé nyílhatnának kapuk. De nem nyílnak. Páskándi tovább kérdez — s ezt teszi a rendező is. □ □ □ Talán az eddigiekből is kiviláglott, hogy A rejtekhely rendkívül gondolatgazdag, belső ellentmondásoktól feszülő és jó dramaturgiai érzékkel megírt dráma. Vitairat abban az értelemben, hogy az író alig tesz egyebet, mint izgalmasan kérdez. A drámában felvetődő gondolatokra a szerző helyett tulajdonképpen a közönségnek kell válaszolnia. Ez önmagában nem is rossz dolog. Csiszár Imre rendező nem segíti a nézőket abban, hogy eligazodjanak a lényeges és lényegtelen, az egyéni és a társadalmi, történelmi vagy az aktuális problémák között. A közönség aktivizálásával kísérletezik. Az előcsarnokban megrendezett „népgyűléssel” bevonja a nézőket a forradalom plebejus tömegeinek a világába, a megszólaltatott korhű dokumentumokkal további adalékokat fűz Páskándi kérdéseihez. Az előadás ily módon erősen agitatívvá, egy kissé talán sokkoló hatásúvá is válik, már ami a szünetekben levő játékot illeti. Ez utóbbi pótolja azt, ami a drámából hiányzik: a párizsi utcák, a forradalom népmozgalmának valóságos hangulatát. Az előadás együttese jelentős rendezői teljesítmény. összességében egy kissé fárasztó, de remélhetően mind többen akadnak olyanok, akik szívesen vállalják a tehertételt. Azt nevezetesen, hogy nem csak mint színházi nézők, hanem mint gondolkodó „szereplők” is részt- vesznek az előadásban. A színpadon történtekről szólva el kell mondanunk, hogy a három felvonás stílusa némileg elvált egymástól. Az első rész realista, pszichológiai hitelű játéka a második felvonásban „kiszáradt”, és a forradalom vezéreinek vitájából hiányzott a gondolatok igazi izzása, a szereplők emberi izgatottsága. A harmadik rész elején pedig a lét és az értelem alvilágába merülve szinte Beckett-i mélységű szorongások és hangulatok sejtődtek fel a színpadon. Majd átadták a helyet — ez volt az előadás legta- lányosabb jelenete — annak a kiabáló csoportnak, amelynek képviselőit az előcsarnokban még annyira szerettük. A történelem ismerői ugyanis jól tudják, hogy Robespierre halálát követően ez a tömeg Napóleon hatalomra jutásának előkészítésén munkálkodott. És lényegét tekintve már erősen különbözött a Bastillet lerombolóitól... □ □ □ Csak a helyszűke miatt szólunk röviden a színészekről, akik emberközelbe hozzák, hihetőbbé, sőt átélhetővé teszik Páskándi szikrázó párbeszédeit. A sok húron játszó, ismét kitűnő Székhelyi József Armandjáról, Major Pál furcsa, különc, de mégis érthető Guillotine doktorjárói és Szakács Eszter nőiességében gazdag, vonzó és tragikus Marie- Claire alakításáról. Hármójuknak, no meg Fekete Tibor nagy ráérzéssel, rendkívül találóan megformált Simon vargájának köszönhető.,, hogy. a színmű min-, den gondolatisága mellett emberek drámájává válhatott a színpadon. Mezey Lajos nem tudott megbirkózni az egyéniségétől teljesen elütő Danton szerepével. Pedig a népvezér a második rész legfontosabb alakja. Hősének bonyolult egyéniségét alig-alig érzi, és ez teszi vonta tóttá a második felvonást. Partner hiányában egy kissé magárahagyatottan mozog a színen Trokán Peter Robespierre-je és Farádi István arisztokratikusan gőgös Saint- Just-je. Koós Olga Vargánéja lélektani eszközökkel indokolja az iparosné józan rettegését férje szerepétől. Monyók Ildikó a kíváncsi hercegnő megformálásában nem aknázza ki a szerep adottságait. Kitűnő volt viszont a gyermek Lajost játszó Morva Ernő. Szlávik István költői naturalizmussal készült díszletei ötletesek, de hiányzik egy kissé a dráma lényegéhez való kötődésük. A szereplők egyéniségére sok találó jelzést adtak Szakács Györgyi jelmezei. Elismeréssel kell még szólnunk a párizsi népet megjelenítő csoport tagjairól, akik valóságos lelkesedéssel énekelnek, táncolnak és szónokolnak az előcsarnokban: a két gitáros, Bars József és Popov István s a többiek, Lukács Kati, Vancsik Mária, ifj. Mózes István, Radó Béla, Teszá- ri László és Tucsni András. Pavlovits Miklós Hatszázszor ég sokan emlékeznek Kecskeméten az első évadra a TIT egykori székházában. Hónapról hónapra nőtt a közönség a Koháry utcai teremben. Sok szó esett akkoriban a kamaraszínházról, vártuk, tervezgettük, de nehezen indult. Érthető, az ilyen vállalkozáshoz nem elég a lelkesedés, pénz is kell hozzá. Akkoriban, 1959-ben erre még nem jutott. És az is kérdéses volt, csakugyan szükség van-e rá, kell-e a közönségnek, vagy csak néhány tucat színház- rajongóra számíthat-e a kezdeményezés? Udvaros Béla, a kecskeméti Ka- tona József Színház akkori rendezője néhány áldozatkész színésszel nekivágott. Óvatosan — ma már legalábbis úgy tűnik — a „könnyű műfajjal” kezdte. Hogy mint értelmezte a könnyű műfajt, tessék megítélni: a dráma- irodalom humorát csillogtatta meg előttünk — a görögöktől Kleisten át Dürrenmattig. A világirodalom gyöngyszemeit hallhattuk tolmácsolásában, csupa olyan művet, amit a színházak akkoriban nem mertek elővenni még. Elsöprő sikert illene most mondani, de az ilyen újdonság nem egyszerre lesz népszerű. A keretek is szűkek voltak ahhoz, hogy mindjárt sokan szerezzenek róla tudomást. Legfeljebb ha húsz-harminc néző fért be a miniatűr „színházba”. Nem volt ott színpad és nem volt nézőtér. A színészek előttünk karnyújtásnyira helyezkedtek el. Udvaros Béla rövid bevezetőt mondott, ismertette a művet és a korabeli színházi viszonyokat, azután átadta a szót a színészeknek, akik szemelvényeket olvastak fel a darabból. Az előadásmód némiképp a budapesti Körszínház későbbi bemutatóira emlékezetetett. Mindenesetre úgy éreztük, érdekes színházi élményt kaptunk. Nem kellett sokáig várni a közönség elismerésére. A hatvanas évek elején már a művelődési ház nagytermét is megtöltötte a közönség Udvarosék drámaestjein. Es_ játszottak üzemekben, vidéki művelődési házakban Tiszakécs- kétől Kalocsáig, Kiskunfélegyházától Bajáig. Majd hamarosan túl a megyehatáron Budapesten, Szombathelyen, Győrött és a fél országban. Udvaros olyan buzgalommal vetette magát ebbe a munkába, viint példaképe, a színházszervező Federico Garda Lorca. Magával ragadta a közönség váratlan lelkesedése, a figyelem és őszinte érdeklődés. Valamiféle sajátos varázsa volt ezeknek az előadásoknak, bensőséges és nagyon szoros kapcsolat a közönséggel, ami a kecskemétieken kívül olyan színészeket is elbűvült és együttműködésre sarkallt, mint a többi között Darvas Iván és Bessenyei Ferenc. Bizonyára nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy mindaz a színházi pezsgés, amiről Kecskemétet ma ismerik, valamiképp ezeknek a drámaesteknek öröksége is. A tanyaszínház, vagy Ruszt Józsefnek a művelődési központban tartott nagyszerű iskolaszínháza, s maga jóhírű kamaraszínházunk is elődjét tisztelheti Udvaros Béla és társainak lelkes „társulatában”. Nemrégiben 4 Békéscsabán jubilált Udvaros Béla. A hatszázadik előadást tartotta. Méltóképpen ünnepelt. Célja kezdettől fogva a színházi közönségnevelés, amelynek magasiskoláját teremtette meg drámaestjeivel. Most a békéscsabai ifjúsági házban, fiataloknak mutatta be eszményképét. Federico Garda Lorcát. —r —ó Ismét Páhiból kaptunk figyelemreméltó levelet. Á csapat felnőtt és úttörővezetőinek aláírásával a pajtások csatlakoznak a csepeli munkások felhívásához, és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére hat pontban rögzítették felajánlásaikat. Egyben felhívják megyénk. — hazánk — valameny- nyi úttörőcsapatát, hogy csatlakozzanak az alább felsorolt vállalásokhoz, és minden erejükkel valósítsák meg azokat. Az első pontban az iskolai munka hiánytalan teljesítését vállalják. Legfőbb törekvésüknek jelölik meg. hogy közülük senki ne bukjon meg. A gyengébben tanulók mellé folyamatosan, ha kell többen állnak, foglalkoznak velük. Vállalják, hogy iskolájukban év végén bukott tanuló nem leszl Tankönyveiket úgy óvják, hogy annak legalább fele jövőre is ép legyen, testvéreik vagy társaik használhassák azokat. A hulladékgyűjtési mozgalomban — 1977. november 7-ig — valamennyi úttörő és kisdobos saját testsúlyának megfelelő mennyiségű hasznos anyagot gyűjt (papírt, fémet vagy rongyot). A gyűjtött anyagért kapott pénz 20 százalékát a községben épülő közlekedési játszópark kialakítására fordítják. A csapat minden úttörője és kisdobosa november 7-ig annyi óra társadalmi munkát végez, ahány éves. Nyelvtudásukat hasznosítani, szovjet pionírokkal barátságot kötni, — ez a célja a következő elhatározásnak: valamennyi raj levelezésbe fog egy Szovjetunióban élő pionír-rajjal. Ehhez kapcsolódóan valameny- nyi raj feldolgozza a Nagy Októberi Szocialista Forradalom történetét. A képes tablókból, albumokból, valamint a csapat bélyeg- gyűjtő szakkörének bélyegeiből november 7-én iskolai kiállítást készítenek. A felhívás hatodik pontjában a pajtások vállalják, hogy példamutató magatartásukkal a felsoroltak maradéktalan teljesítésével a kommunista forradalmárok méltó utódai akarnak lenni, folytatni az elődök hatvan esztendővel ezelőtt megkezdett munkáját. * Fajtások! Páhiból egymillió magyar úttörőhöz szólnak. Mi csaknem hatvanezer megyénkbeli úttörőnek és kisdobosnak továbbítjuk a nagyon tartalmas, az évfordulóhoz méltó felajánlást, örömmel adunk helyet mindazoknak a válaszoknak, amelyek a páhi felhívás nyomán hozzánk eljutnak. Nagyszerű lenne, ha több helyet • Lukács Marika képének címe: Szalonnasütés. Marika a kecskeméti úttörőház képzőművészszakkörének tagja. Ezzel a munkájával szerepelt az úttörőház 25 éves fennállása alkalmából rendezett kiállításon. adhatnánk a felhívások teljesítéséről, különböző megoldásairól. A csatlakozásról pedig egyetlen mondattal számolhatnánk be: valamennyi úttörőcsapat jelentkezéséről. * Megjelent a Kukkantó, a bácsalmási úttörőújság új száma. A színvonalas szép kiállítású lap első oldalán az Együtt—egymásért mozgalom jegyében arról számol be Tamás Ildikó, hogy segítenek egymásnak, hogy bukásmentes raj, őrs, illetve csapat lehessenek. Felhívásuk láncszemként kapcsolódik a páhiak hatpontos leveléhez. Szinte bizonyos, hogy a többi csapatnál is hasonlóak az akciók, kimondatlanul is azt végzik, amit a kiskőrösi járás egyik legjobban dolgozó csapatánál. * Mire ezek a sorok megjelennek, lezajlottak a városi és a járási szaktárgyi vetélkedők. Az összesített eredményeket bizonyára olvastátok, már csak néhány megjegyzést kívánunk hozzáfűzni. Minden versenyző igyekezett a tőle telhető legtöbbet nyújtani. A százas mezőnyből szaktárgyanként az első két helyezett indulhat, tovább március 14-én, a Soltvad- kerten tartandó megyei vetélkedőre. A feladatlapok — ezt a versenyzők tanúsíthatják — sok fejti »rőt tartalmaztak. Ilyenformán volt olyan csoport is, ahol az első pajtás sem érte el a maximális pontszámot. Ezért tűnik szembe,, érdemel külön dicséretet a kiskunhalasi járás „színeiben” vetélkedő jánoshalmi úttörő Ádám László. A matematika szaktárgyi vetélkedőn ugyanis kétszeres pontszámmal lett első. Ehhez a kiemelkedő teljesítményhez gratulálunk. Selmeci Katalin REJTVÉN YFEJTŐKNEK Az elmúlt héten közölt rejtvényeket ügyesen megfejtettétek! A kecskeméti Zrínyi Ilona úttörőcsapat kisdobosa Graholy Tamás húzta ki. Íme a nyertesek — a könyvjutalmakat postán küldjük el részükre — és a helyes megfejtés. Zórity Anna, Baja; Sípos Zoltán, Tisza- bög; Juhász Gábor, Madaras; Piros Tibor, Tiszaalpár; Vikor Mária, Kiskunfélegyháza; Fekete Eszter Jánoshalma; Danizs Sándor, Dunaszentbenedek; Bálind Tibor Helvécia; Jakab Erika, Gara; Szekeres Erzsébet, Kecskemét. A jövő héten a kisdobosok számára közlünk fejtörőt. 4 J5“ Z5 5 * Hi H G <5 lo xz iO U 3 iS 15 z 9 Id. Benedek Jenő festményei a Csók István Galériában A kecskeméti születésű Kossuth- és Munkácsy-díjas festőművész, id. Benedek Jenő több mint félszáz művét mutatja be Budapesten a Csók István Galéria. A 70. életévén túljutott alkotó életében nemcsak szülőhelyként játszik szerepet a hírős város, hiszen a kecskeméti művésztelepen kezdeti rajzolni és festeni Révész Imre irányításával. Majd sok esztendőn át rajztanárként dolgozott. A bemutató anyagából közöljük a Halásztanya reprodukcióját. • A forradalom vezérei és Simon varga (Mezey Lajos, Fekete Tibor, Trokán Péter és Farády István). (Tóth Sándor felvételei.)