Petőfi Népe, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-04 / 53. szám

1977. március 4. • PETŐFI NÉPE • 3 *1 :> i >6 d i 0 (S )r< d sa 5 Készült: Kiskunfélegyházán szétkapkodták: Budapesten... Tapasztalatból tudjuk, hogy ami kapós, az csak külföldi holmi lehet! Azokba a boltokba, ahová időnként olasz cipő, francia szappan, indiai gyolcs­blúz érkezik, percek alatt hosszú sorba verődnek a vásárlók és egymás kezéből tépik ki az oly any- nyira áhított, de csak nehezen beszerezhető áru­cikket Miért becsüljük többre a másét, mint a ma­gunkét? Sokszor pusztán azért, mert divatosabb. Számít ez? — kérdeznék erre sokan. De meny­nyire! Példa rá, a budapesti Skála Áruházban meg­történt eset. Egyik délelőtt arra lettem figyelmes, hogy óriási tumultus támad a konfekció osztályon. A nők egymást taposva kapkodtak szét valamit, amiről azt hittem csakis külföldi cucc lehet. En­gedelmeskedtem a szokás hatalmának és átvere­kedtem magamat a tömegen. Mi tagadás, a blúz, ami ilyen viharos érdeklődést keltett, nálam is kedvező fogadtatásra talált. Legújabb divatszabás, könnyű, szellős pamutanyag, lebegő denevérrujjain diszkrét népművészeti csíkozással. Az ára, mind­össze 72 forint. Miközben elégedetten forogtam körbe a próba­fülke tükre előtt, pillantásom ráesett a gyártó cé­get feltüntető cédulára. Megállt bennem a levegő. Semmi kétség, a kapós kis blúz Kiskunfélegyhá­zán készült, a Kiskunsági Ruhaipari Vállalat ter­méke. Mi ebből a tanulság? Hogy azért még sem min­dig az a kelendő, ami külföldi. Tudunk, vagy tud­nánk mi idehaza is olyan holmikkal kirukkolni, amelyek mutatósak és olcsók is. Feltehetően a kecskeméti gyár gyerekcipőiért is vernék egymást a vevők, ha a kereskedelem hajlandó lenne abból és annyit rendelni, ami a BNV-ken osztatlan sikert arat és utána eltűnik, mintha elnyelte volna a föld. A Skálában úgy látszik szemmel tartják a vá­sárló közönség igényeit és nem félnek a kockázat­tól. A siker őket igazolja. Mi pedig örüljünk an­nak hogy éppen a kiskunfélegyháziaknak sikerült bebizonyítani: a magyar divatcikkek is felvehetik a versenyt a külföldiekkel. Bár ami azt illeti, ez a példa követésre találhatna a megyében is... t. Zs. Épül a 750 kilovoltos távvezeték Az Albertirsa és Vinnyica kö­zött épülő 750 kilovoltos villa- mosenergia-távvezeték 268 kilo­méter hosszú magyar szakaszán 687 vasszerkezeti oszlopot állíta­nak fel, s ezek mintegy 80 szá­zalékát ez év végére összeszere­lik. Az Országos Villamos Távve­zeték Vállalat 2-es számú szere­lésvezetősége máris megkezdte az építés utolsó és legfontosabb munkarészét, az áramvezető sod­ronyok szerelését. A korábbi legnagyobb munká­nál, a 400 kilovoltos távvezeték­nél a szállított villamos energia fázisaiként két-két áramvezető sodronyt erősítettek az acélszer­kezeti oszlopok szigetelőire — most a 750 kilovoltosnál fázison­ként egyszerre négy áramvezető sodronyt erősítenek helyére. Tavasszal és nyáron újabb két szerelésvezetőség kezdi meg az áramvezető sodronyok elhelyezé­sét, A magyar szakaszon össze­sen 6400 tonna acél-alumínium- sodronyt kell felerősíteni a 637 oszlopra. Az ütemterv szerint a vezetékszerelési munka 45 száza­lékát kell elvégezni az év végé­ig, hogy a jövő év szeptemberé­ben már megkezdhessék a táv­vezeték üzemi próbáit, 1978. ok­tóberében pedig sor kerülhessen az üzembe helyezésre is. (MTI) Mi lesz veled Sóstó? Mondjuk ki bátran, örülünk annak, hogy a vizek sorsa Ma­gyarországon a víz ügyében érin­tett hivatalokon, hatóságokon és szakigazgatási szerveken kívül egyre több embert érdekel. A környezetvédelem, a vizek vé­delme a 70-es évek végére olyan gyakori szó lett, hogy szinte tel­jesen beleférkőzött a köztudat­ba. Védelem — mondtam. Igen az. Varga Domokos könyvében ol­vastam, hogy a jövő azé, aki a vizeket érteni tudja, megőrizni az embernek megőrizni a min­denkori jövő számára. Megvallom, hogy nekem is, mint nagyon sok embernek fáj a Sóstó mostoha sorsa. Azt nem mondhatnám, hogy árva, hiszen van gazdája, mint minden víz­nek, de ennek a gazdájáról — bocsássák meg! — kevés jót tu­dok mondani. — Miért? Az ok egyszerű: ha valaki Pirtó felől érkezik Kis­kunhalasra és megáll egy pilla­natra a tó partján, ahol elvezet az autóút, ha érzékeny ember, minden bizonnyal elszomorodik. * A környezetvédelem, vízvéde­lem gondjaival foglalkozván megismertem én is egy úgyne­vezett szakkifejezést, amely nem más, mint az eutrofizálódás. Több jelentésű szó, a vizek olyan tápanyag bőségét jelenti, amikor a biológiai egyensúly fölbomlik. A Sóstó legalább harminc éve eutrofizálódik. Pedig valaha jobb idők is járták, mondják a kis­kunhalasi öregek, hogy egykor kedvelt fürdőhely volt, még Angliából is fölkeresték. Hasz­nosították az iszapját, a környe­zet csodálatos volt... ma ebből — tény- —, semmi sincs. Mi lesz a sorsa? Vagy lemondanak róla és né­hány év múlva mocsárként bűz­lik, vagy pedig „meggyógyítják” ezt a vizét, mert már nagyon beteg. Én és akárcsak a tó sorsával foglalkozó közvélemény, a le­mondást elfogadhatatlannak tar­tom. Akkor pedig a tóval tenni kell valamit, mégpedig gyorsan. * Tánczos Sándor Kiskunhalas Város Tanácsának elnöke: — Mi lesz a Sóstóval? Nem tudnám megmondani, hogy az elmúlt években hányszor, de leg­alább ezerszer feltették nekem ezt a kérdést. Téma volt ez vég­rehajtó bizottsági üléseken, ta­nácsüléseken, a társadalmi és tömegszervezetek minden rendű­rangú tanácskozásán és értekez­letén is. Most csak annyit mond­hatok felelősséggel, amit min­denki puszta tényként könyvel­het el. A tó általános rendezési terve elkészült. Ez még nem je­lent semmit, hisz elképzelések­ről van szó. Részletes rendezési terv még nincs. A mostani öt­éves terv feladata, hogy elkészül­jön a tó részletes rendezési ter­ve és a következő ötéves terv feladata lesz a munkák elvég­zése. Az Országos Vízügyi Hiva­talt is rendkívül foglalkoztatja a Sóstó sorsa, mert szeretnék ha víztároló lenne. Tárgyaltunk a Szegedi Vízügyi Igazgatósággal, szeretnénk fürdőt kialakítani, lehetőséget teremteni a csónaká­zásra. legutóbb a Hazafias Nép­front mellett működő környezet- védelmi bizottság is foglalkozott a vízzel, az idén meg is kezdő­dik a környék fásítása. — Ne haragudjon meg, én ma­gam is már rengeteg elképze­lésről hallottam a tó sorsát ille­tően, s éppen ezért most azt kér­dezem, hogy az említett részletes rendezési tervek elkészítésére van-e a költségvetésben fedezet? — Ennek a költsége az úgy­nevezett költségvetési pénzma­radványokból fedezhető — vála­szolta a tanácselnök. A tó maga tározó, a környék­ről gyűjti össze vizét. A környék viszont mezőgazdaságilag jól hasznosított és korszerűen mű­velt terület, illetve majdnem a partjáig ér ki a város. Közis­mert, hogy a korszerű mezőgaz­dasági műveléshez a legkülönbö­zőbb műtrágyákat és tucatnyi kérni zálószert használnak ma­napság, amely koncentrálódik a földben, s a talajvízzel együtt a tározó , tóba jut. Ott túltáplálja a növényzetet, a vízben nő a nit­rogén mennyisége, s ezzel egye­nes arányban csökken a víz bio­lógiai egyensúlya, öntisztító ké­pessége. Félő,1 hogy amire elkészülnek a részletes rendezési tervek, azok egy olyan víz hasznosítására, környéke kiépítésére szólnak, amely már nem fogadhatja az embert. Egyszerű kérdés — ak­kor minek a terv? Eső után kö­pönyeg. De aki aggódik, aki felelőssé­get érez e páratlan értékű terü­let iránt (mondom ezt, mert ke­vés olyan város van Magyaror­szágon, amelynek ilyen termé­szetes tava van) abban tudato­sulnia kell: most, vagy a lehető leghamarabb cselekedni kell. Ez nem több. mint neki kell látni a meder kitisztításának. Minden más terv talán felesleges utójá­ték lehet enélkül. Csató Károly Feleség, harcostárs, szövetséges • Kitüntető jelvényt ad át a népjóléti miniszter felesége Dr. Molnár Erikné. Kiszámíthatatlanok a sors út­jai... Másként alakul Berkovics Aranka sorsa, ha az első világ­háborút követő évtized elején nem sétál ki a Műkertbe. Az egyik volt műteremlakásból ki­ugró kutya talán megharapja, megtámadja, ha egy „oroszosán öltözött” fiatalember nem védi meg. A kutyahozta ismeretségből, szerelem, házasság lett. Dr. Mol­nár Erik, a hadifogolytáborokat megjárt jogász és a tekintélyes, nagy tudású középiskolai tanár leanya 1926. március 22-én kö­töttek házasságot. Erik édesapja is tanárként kereste kenyerét., csalódja és növendékei szeren­cséjére Kecskeméten maradt, no­ha a város akkori vezetői közis­mert baloldali magatartása miatt el akarták távolítani a hírős vá­rosból. (Egy ilyen bizalmas felter­jesztés a Kecskeméti Állami Le­véltárban is megtalálható.) Az esküvőn Kallivoda Andor, a híres Alföld-fásító volt a férj és dr. Hajnóczi Iván a kiváló Katona József kutató az ifjú asz- szony tanúja. Nehéz és szép életre gyűrűzte el magát a törékeny Berkovics- lány. Férje -sohasem tartozott a nagy keresetű ügyvédek közé Szerényen éltek. A feleség min­dent elkövetett annak érdekében hogy a lehető legkedvezőbb fel­tételek között tanulhasson férje, dolgozhasson nagy jelentőségű, a tudományos világnézet eszmeko- rében fogant könyvein, tanul­mányain. Szívesen lemondott az akkori középosztálybeli asszo­nyok szórakoztató életmódjáról. Ritkán, nagy ritkán jutottak el társaságba és évente egyszer- kétszer szórakozóhelyre. Dr. Molnár Eriket főként a a kommunista perekben védő­ügyvédi feladatokat vállaló öcs- cse Szovjetunióba történő emig- rálása után tekintették gyanús embernek. Figyelték, kellemet­lenkedtek neki, sőt a második vi­lágháború során rövid időre le is tartóztatták. A bizonytalan, ve­szélyes helyzetekben mindig ma­ga mögött tudta hűséges felesé­gét. Vele volt, segítette őt asszonya a demokratikus rend felépítéséért felelős posztokon vívott küzde­lemben, fontos, külföldi küldeté­sek során. Világhírű államférfiak állapították meg, hogy a moszk­vai magyar nagykövet felesége, a miniszterné-asszony méltó pár­ja férjének. Aranka asszony az elmúlt év­tizedben illően ápolja elhunyt férje emlékét. Dr. Molnár Erikné sokat fára­dozott a háború utáni szociális gondok leküzdésében. Egyik irá­nyítója volt különféle jótékony akcióknak, maga is gyűjtött, szer­vezett, hogy kevesebben éhezze­nek, minél több elhagyott gye­reknek, háborúsújtotta családnak jusson ruha, cipő. A Katona József utca 38. szá­mú házban pontosan nyolcvan esztendeje született, 1945. tava­szától a fővárosban élő dr. Mol­nár Eriknének ma délelőtt kül­döttség adja át a kecskemétiek üdvözletét. További jó egészsé­get, boldogságot kívánnak a né­hai tudós, politikus özvegyének a városi tanács, a városi pártbi­zottság, a férje nevét viselő ál­talános iskola és a BRG dr. Mol­nár Erik szocialista brigádjának nevében. H. N. Vasas, ne hagyd magad! 100 esztendős a Vasas-szakszervezet 1877. február 11-én a Munkás Heti Krónika felhívást közölt: a budapesti' vas- és ércmunkások március 4-én szakegyletük meg­alakítására gyülekezzenek a Be- leznay kertben. A kissé régies nyelvezetű határozatot tekinthet­jük a mai Vas-, Fém- és Villa- mosenergia-ipari Dolgozók Szak- szervezete születési okmányá­nak: „Tekintve, hogy a vas- és ércmunkások a legsanyarúbb vi­szonyok között vannak, — min­den egyes kötelességévé teszi, törvényes eszközökkel odahatni, anyagi helyzetének javítását elő­mozdítani, hogy így maguk szá­mára emberhez méltó életet biz­tosítsanak”. Ezután sorra a szervezkedés útjára léptek a vízvezetékszere­lők, kovácssegédek, a rézműve­sek, a lakatosok, esztergályosok, a reszelővágók, a fémcsiszolók, és a villanyszerelők. Az 1890-es években a szakegyletek megin­dították a küzdelmet az egységes szövetségért, amely csak több­éves elkeseredett harc után, 1903- ban valósulhatott meg. A Ma­gyarországi Vas- és Fémmunká­sok Szövetségének első elnöke az a Teszársz Károly vasöntő. aki­nek jelentős szerepe volt az össz- mozgalom fontos szerveként 1898- ban megalakult Szakszervezeti Tanács létrehozásában. A gyors fejlődésnek indult egy­séges szakszervezet mozgósította a vas- és fémmunkásokat a szo­ciáldemokrata párt által irányí­tott nagyszabású tömegakciókra a munkásmozgalom 1905-ben in­duló fellendülése időszakában. A nagyszabású tüntetések során született meg a híres jelszó: „Va­sas, ne hagyd magad!” Az első világháború utolsó eveiben, az oroszországi szocia­lista forradalom hatására kirob­bant nagy sztrájkharcokban a vasasok alkották a munkások leg­harcosabb osztagait. A Tanács- köztársaság idején 6 ezredet ala­kítottak a proletárállam védel­mére. f Az ellenforradalmi diktatúra negyedszázadában az öntudatos vasmunkások az illegalitásban dolgozó kommunisták és a balol­dali ellenzékiek kezdeményezé­sére — gyakran a szövetség hi­vatalos vezetőinek akarata elle­nére — küzdöttek a szakszerve­zet védelmében, a munkanélkü­liség ellen, a jobb bér- és mun­kafeltételekért. Különösen nagy­szabású sztrájkmozgalmakat ve­zettek 1922-ben. majd 1927-ben. A gazdasági világválság éveiben a vasasok élenjártak a munkás- izzasztó bedó-rendszer bevezeté­se ellen vívott harcokban. A szö­vetség megszilárdulását bizonyí­totta, hogy 1928-ban — s mun­kások jelentős anyagi , áldozatai árán — új székházat avattak a Magdolna (ma: Kohói Anna) ut­cában. Az 1930-as évek közepén spa­nyol földön küzdő magyar in­ternacionalisták soraiban sok va­sas is volt. Zsinkó Vilmost jól ismerték a Weiss Manfred, Gyárban, ahol kora ifjúságától dolgozott, majd részt vett az il­legális Kommunista Ifjúmunkás Szövetség munkájában. 1938-ban éikezett Spanyolországba, ahol az ebrói fronton a fasiszták oltották ki életét. Hedrich Károly vas­esztergályost Diaz bajtárs néven ismerték a nemzetközi brigádban. 1936 novemberében halt hősi ha­lált. Az osztályharcos vasmunkások a második világháború idején is hangot adtak követeléseiknek, ezért 1943-ban 3000 dolgozót be­börtönözlek. A diósgyőri nagy­üzemben a katonai terror ebene­re is megünnepelték a május elsejét. A gépeket már az előző napon lombokkal, piros papírcsí­kokkal díszítették fel. A gyár ka­pujával szemben levő falra pe­dig hatalmas vörös betűkkel fel­iratot) festett egy ismeretlen kéz: „Világ proletárjai egyesüljetek!” Az igazgatóság sürgősen átme- szeltetté a jelmondatot. Hamaro­san azonban újabb tűnt elő a raktárhelyiség talán. Üjabb me­szelés. kapkodó nyomozás követ­kezett, a nyomra vezetőnek egy vagyont — tízezer pengőt — ígértek. A vérdíj azonban nem keilett senkinek, a dolgozók nem láttak senkit és semmit, csak a nemzetközi munkásosztály piros- színű jelmondatát... A felszabadulást követően a munkásegység jegyében indult meg a szervezet új élete. Kiépült a bizalmi hálózat és megalakultak az üzemi bizottságok. 1945 szep­temberében a szakszervezet fel­vette a Magyarországi Vas- és Fémmunkások Szabad Szakszer­vezete elnevezést, majd 1948—50- ben iparági tömegszervezetté ala­kult át. A vasmunkás szakszervezet küzdelmes évszázadra tekinthet vissza és méltán lehet büszke ar­ra. hogy a vasasok mind, számuk, mind szervezettségük révén a munkásmozgalom egyik legütő­képesebb gárdájaként vettek részt az osztályharcban. Szerepük és jelentőségük ma is meghatározó a munkásosztályban: a szocialista építés alapjának, az iparfejlesz­tésnek fő osztaga a vasmunkás­ság. Iparági szakszervezetünk en­nek megfelelően elismerésében és tiszteletében, a jelen és a múlt így olvad össze egységes egesz- szé. S. P. Lassú a telepítések előkészítése Egy megyei tanácskozás tapasztalatai A megye jelentős szerepet tölt be az ország kertészeti termesz­tésében. Ezért a szőlő-, gyümölcs­ös zöldségágazatot segítő kor­mányhatározatok, amelyek a ma­gasabb állami támogatóst jelzik, jobban érintették az itteni ter­mőtájat, mint az ország más területeit. Nőtt az érdeklődés a szőlő- és gyümölcstermesztés iránt. Hasonlóképpen a tavalyi­nál nagyobb területen termesz­tenek zöldségféléket is a nagy­üzemek, valamint a kisgazdasá­gok. Nemrég fejeződtek be azok az egyeztető tárgyalások, amelyek a szőlő- és gyümölcstelepítéseket készítették elő. Az eredeti elkép­zelések szerint a megyében mint­egy 10 ezer hektár szőlőt és öt­ezer hektár gyümölcsöst kellene telepíteni 1982-ig. Az összesíté­sek azt bizonyítják, hogy szőlő­ből az előirányzatot teljesítik, bár némileg elhúzódik a telepí­tés, de a gyümölcsfélékből keve­sebbet szándékoznak ültetni. Ugyancsak az előkészületek je­gyében találkoztak a napokban a megyei szervek, intézmények vezetői. A megyei tanács vb. me­zőgazdasági és élelmezésügyi osz­tályának kezdeményezésére tar­tott megbeszélésen részt vettek a városi, járási közigazgatási szakosztályok, az ültetvények ki­alakításában közreműködő szer­vek, intézmények vezetői. Az értékelés során megállapí­tották, hogy a felkészülést meg' kell gyorsítani. Ajánlatos lenne, ha több gazdaság élne a lehető­séggel és az arra alkalmas tala­júk hasznosításával korszerű, nagyüzemi ültetvényeket hozna létre. Egyes, most még parlagon levő területek alkalmasak lenné­nek csonthéjas gyümölcsűek te­lepítésére. örvendetes, hogy a tervezett telepítések mintegy 60 százalékát termelési rendszeren belül szán­dékoznak megvalósítani. Együtt­működés alakult ki a Középma­gyarországi Pincegazdaság és néhány kecskeméti termelőszö­vetkezet között. Érdemes lenne ezt tovább bővíteni. Szükséges mielőbb megkötni a társasági szerződéseket azoknak a gazda­ságoknak, amelyek közösen kí­vánnak telepíteni. Sok egyéb tennivaló is sürget. Számos kérelmet kell benyújta­ni. megállapodást szükséges köt­ni annak az üzemnek, amely te­lepíteni kíván. Kétségtelen, hogy nehéz eligazodni. Megállapítot­ták a tanácskozáson, hogy elég bürokratikus az ügyintézés. Ha a telepíteni szándékozó üzem va­lamiről megfeledkezik, esetleg egy évet. veszíthet. Sok helyen nem is tudják, milyen lépéseket kell tenni a végrehajtás érde­kében. Az ültetvénytervező vál­lalat megyei központjában pél­dául a tereprendezési terveket készítő részleg eddig csak 30 százalékban van lekötve. Aka­dozik a szaporítóanyag megren­delése is. Pedig, ha nem gondos­kodnak elegendő szőlővesszőről és facsemetéről megfelelő vá­lasztékban, akkor gondok jelent­kezhetnek a telepítés során. A talajjavító vállalatok is készek szerződést kötni, de nem keresik fel őket. A telepítésre kijelölt területe­ket az érdekeltek márciusban be­járják. Ismételten tárgyalnak azokkal az üzemekkel, ahol le­hetőség van új gyümölcsösök lé­tesítésére. Az erre a célra alkal­mas területek hasznosítása ugyanis nemcsak népgazdasági, hanem üzemi érdek is. K. S.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents