Petőfi Népe, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-29 / 74. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1977. március 29. így élünk 4. A háló hossza Tavalyelőtt a városok közül Siófokon volt a legnagyobb az egy lakosra jutó kiskereskedelmi forgalom — 51 765 forint —, de ugye, ebből nem következhet, hogy itt a legtehetősebbek az emberek. Hiszen a tekintélyes összeget magyarázza az üdülővendégek jelenléte. Rögtöni hozzáfűzhetjük: nemcsak erre az esetre érvényesen, ezért kell a számokkal óvatosan bánni, megkeresni összefüggéseiket. Valamivel megbízhatóbb támpontot kínál az a tény, hogy öt esztendő alatt az egy lakosra számított kereskedelmi forgalom Zalaegerszegen növekedett a leggyorsabban, 80 százalékkal. Azt sem tarthatjuk mellékesnek, hogy a gyorsan iparosodó városokban a kereskedelmi forgalom az átlagosnál nagyobb iramban bővül, ám a vásárlás, a vásárlási képesség csak résztényezője, s nem meghatározója az életszínvonalnak. Hamis azonosság Tavaly a szocialista iparban foglalkoztatottak havi átlagbére 2984 forintot tett ki, ezen belül a fizikai foglalkozásúaké 2877 forint volt. Ami ez utóbbit illeti: az olvasók egy része rögtön kétségbe vonhatja az összeget, mivel kevesebbet keres, egy másik része viszont azért, mert többet. Ezek csoportjába nemcsak a bányászok tartoznak — amint azt sémákra hajló ismereteink alapján hinnők —, hanem a kohászok is, a közlekedési-eszköz iparban dolgozók, a villamosenergia-ipar, a papíripar munkásai. Mégis, mindennapi eleiünkben valahogy nem érzékeljük eléggé a munka jellege megszabta keresetkülönbségeket, szinte mindenütt azt hallani, hogy „ez a bél "kevés”. Hamis azonosságot hozunk létre iparágak, iparcsoportok, sűrűn népgazdasági ágazatok között, s nehezen vagy sehogysem ismerjük el az egyes munkafajták társadalmi értékének eltéréseit. A munkások órabére — két esztendeje végzett elemzés szerint, ám feltételezhető, az arányok azóta sem változtak lényegesen — Pécsett volt a legnagyobb, az országos átlagot 17,C százalékkal haladta meg. Megyénket tekintve Komáromban kapták átlagosan a legmagasabb és Somogybán a legalacsonyabb órabért az iparban dolgozó fizikai foglalkozásúak. Az ipari kenyérkeresők havi átlagos bére — 1975-ben — Komárom megyében volt a legtöbb, 3267 forint, ám korántsem biztos, hogy egyben az életszínvonal, s annak növekedése is itt tekinthető a legmagasabbnak. S nemcsak azért, mert az ipariakon kívül sok más fajta foglalkozású ember él egy- cgy területrészen, hanem mert a névleges jövedelmek alapján nem szabad messzemenő következtetéseket levörwi, sem az életkörülményekre, sem az életszínvonalra. Bizonyítva ezt, haJ csak hivat- kozásnyi példával is: a lakás- helyzet, a száz lakásra jutó lakók számát tekintve, Somogybán a legkedvezőbb! Itt 263 lélek él átlagosan száz lakásban, míg Szabolcs-Szatmár megyében 321. Ha most viszont arra vagyunk kíváncsiak, a negyedik ötéves tervben a lakásállomány növekedése arányaiban hol volt a legszámottevőbb, kiderül — 15,1 százalék —, Fejér megyében, mennyiségében viszont a főváros után Pest megyében (35 ezer). A lakáshelyzet fontos elem az élet- színvonalban — s elgondolkoztató, ha valaki új lakásba költözik, csak rövid ideig tartja ezt gyarapodásnak, életkörülményei javulásának, utána már legtöbbször — mint/ szociológiai vizsgálatok igazolták — csupán az ezzel járó terheket említi. Igenek és nemek Tágabb, a lakás mellett sok mást is magába foglaló tényező a kommunális fejlesztés, s itt, 1975-ben, az egy lakosra jutó beruházások összege szerint — a főváros után — Fejér megye vezetett. Mégsem lehetünk bizonyosak abban, hogy a kiadott summa mindenki életkörülményeire egyformán hatott. Sőt, könnyen megtörténhetett, hogy a fejlődés megszüntetett bizonyos ellátási különbségeket, de ugyanakkor újakat teremtett. Hiszen az a település, ahol már van vezetékes ivóvíz, előbbre tart, mint a másik, ahol még nincsen, ám meglehet, ez utóbbiban működik a körzeti szakorvosi rendelőintézet, itt minden gyermeket elhelyeznek óvodában, nem tanítanak szükség-tanteremben, s szilárd járda kínál zavartalan közlekedési lehetőséget. Hosszú háló kerítheti csak be mindazt, ami — bár esetleg számításba sem vesszük — közrejátszik életszínvonalunk alakulásában. Igenek és nemek egyaránt meglelhetők ebben a háló összefogta tarkaságban, azaz időről időre az is bekövetkezhet, hogy életszínvonalunk egy ideig nem emelkedik, sőt — mivel gyermek született, s az addig két- vagy háromfelé oszló jövedelem most« már három vagy négy részre tagolódik — átmenetileg csökken. * Ellentmondásos pl. a nyugdíjasok helyzetének alakulása is, mert a nyugdíjak átlagos összegének növekedése ellenére, sokuk megélhetése vált nehezebbé az áremelkedések miatt. Ezért képletes hálónknak nemcsak összefognia kell a sokfajta tényezőt, hanem óvnia is azokat. Ügyelni arra, semmi se csússzon ki a hálószemeken át, mert így valósítható meg az a feladat, hogy hosszabb távon minden család életszínvonala folyamatosan, egyrészt a munkától függően, eltérő mértékben, másrészt a szociálpolitikának köszönhetően, egymáshoz közelítve emelkedjék. M. O. (Következik: „A részvényesek)1’ Kiváló kisiparos Vendég volt a lengyel kisiparosok kongresszusán Olyan család feje Gál Ferenc kecskeméti villanyszerelő kisiparos, amely csaknem teljes létszámmal lakossági szolgáltatást végez: felesége menyasszonyi ruhákat kölcsönző kiskereskedő* leánya kozmetikus egy széchenyi- városi szövetkezeti szalonban. Vállalatnál csak a fia dolgozik az apjától tanult villanyszerelő szakmában, Budapesten. Mindezeket nem érdemként, hanem csupán Gál Ferenc jellemzéséré mondjuk el, aki egyébként nem érdemtelen kisiparos. Jelzi ezt többek közt a Könnyűipar kiváló dolgozója és a Szakma kiváló kisiparosa kitüntetés is, amelyeket eddig a mellére tűztek. Emberi értékeinek summá- zásakor arról sem feledkezhetünk meg, hogy élénken foglalkoztatják a közügyek, s hogy a kecskeméti 28. választókerület tanácstagi tisztségét viseli. Elismerést érdemel azért is. mert egymás után neveli — jelenleg két tanulója van — a villanyszerelő szakmunkásokat. Hiányos maradna Gál Ferenc portréja, ha említés nélkül hagynánk elektrotechnikai végzettségét. Felnőtt korában, családapaként, a MÁV-nál ledolgozott évtized alatt tanult Szegeden levelező tagozaton. A kenyérkeresö villanyszerelő mesterséget az elemi iskola után Kertész Pál kecskeméti kisiparosnál sajátította el a már negyvenhetedik évét taposó férfi. A kisiparosok soraiba 12 esztendeje lépett, miután letette a mestervizsgát. A KIOSZ megyei szervezeténél szinte kezdettől fogva aktivistaként ténykedett, s később beválasztották a vezetőségbe, majd pedig tagja lett a Kisiparosok Országos Szervezete legfőbb testületének, a hatvan tagú országos választmánynak. Ez a szerv tavaly 5 véleményező és tanácsadó csoportot alakított az országos értekezletek munkájának segítésére, s a Bács, Békés, Csongrád megyei kisiparosokból álló második számú csoport ve* zelőjévé Gál Ferencet választották meg. A múlt hónapban Lengyelországban járt a kecskeméti mester. A baráti ország kisiparosainak második kongresszusán vett részt, háromtagú delegáció tagjaként. Találkozásunkkor sok szó esett a külországi tapasztalatokról — A kongresszust Varsóban, a Filharmónia nagytermében tartótNépgazdasági érdek a kukoricatermesztés Megérkezett a tavasz, benépesült a határ, és a kertekben is szorgos munka folyik. A továbbiakban a döntő szerep a milliós értékű gépekhez és technológiához, a szervezéshez értő embereké, az ő munkájuk nyomán válnak valóra a mezőgazdasági üzemek tervei. Ezeket érdemes még egyszer ösz- szehasonlítani a népgazdasági tervben foglalt igényekkel, célokkal. Ügy gondolom, hogy az összehasonlítást a termelés és irányítás minden szintjén érdemes elvégeznünk, hiszen az üzemi szándékra való időbeni reagálás adhat lehetőséget nagyüzemi gazdaságaink vezetőinek — akik minden fórumon elismerték a népgazdasági tervcéljaink helyességét — szükséges intézkedések megtételére. A nagyüzemek terveiről rendelkezésünkre álló információk közül most csak a szántóföldi növénytermesztés néhány olyan mozzanatára térek ki, amelyek meghatározó jelentőségűek tervcéljaink hiánytalan teljesítésében. A szántóföldi növények közül a legnagyobb területen a kukoricát termesztjük. Az évenkénti 1,4— 1,5 millió hektár vetésterület a szántóföld 28—30 százalékát foglalja el. E területen termelt kukorica értéke közepes terméshozam esetén 17—19 milliárd Ft között változik, amely a szántóföldi növénytermelés bruttó termelési értékének 36 százalékát adja. Hazai kukoricatermesztésünk alapvetően az állattenyésztést — a hús-, a tej- és a tojásterníelést — szolgálja. Az abrakfogyasztás háromnegyed részét — évenként 5—6 millió tonna — a kukorica fedezi. A termelés színvonalának emelkedésével, az előállított terméktöbblet növekedésével egyre nagyobb a szemeskukorica-export jelentősége is. A kukorica minden piacon jól értékesíthető exporttermék, ezért jelentős devizabevétel forrása is. Az elmúlt időszakban a legjobb termelési eredményt 1975- ben értük el, amikor az összes kukoricatermelés meghaladta a 7 millió tonnát, az egy hektárra számított termésátlag az 50 mázsát. Különösen a nagyüzemek eredményei voltak jók. Az állami 1971—72. Termelési költség Búza 5331 Kukorica 7527 Tiszta Jövedelem: Búza 3060 Kukorica _______ 1583 Me g kell jegyeznem, hogy a jövedelmezőségen az V. öté'^s tervidőszakra kialakított szabályozók nem változtattak, mivel a költségemelkedést a felvásárlási árak növelése ellensúlyozza. A szemeskukorica-termelés tehát továbbra is jövedelmező, a legmagasabb szinten gépesített ágazataink közé tartozik. Az 1977. évi népgazdasági terv megközelítően az 1974. évi május 31-i összeírás szerinti kukorica vetésterülettel számol (1 450 000 ha.) Természetes, hogy a tervezés során jó néhány nagyüzem többéves tapasztalata alapján azzal kalkuláltunk, hogy az évelő pillangósok és az egynyári szálastakarmányok vetésterülete az elmúlt évihez viszonyítva számottevően nem változik, viszont lényegesen nagyobb gondot fordítanak üzemeink a szálas- és tö- megtakarmány-termelés területi hozamainak növelésére. Számítottak, ahová rajtuk kívül olasz kisiparosküldöttség is eljött — mesélte el Gál Ferenc. — A hagyományosan jó magyar—lengyel barátság légköre vett körül bennünket már a repülőtéren, ahol tolmáccsal vártak ránk. A tolmácsnő a kétnapos kongresszuson és utána is velünk maradt a néhány napos kintlétünk idejére. A kongresszus jelszava ez volt: a kisiparosok a saját munkájukkal építsék szocialista hazájukat, ami akár a magyar kisiparosok jelszava is. lehet egy összejövetelen. Jelen voltak magas rangú állami és pártvezetők. Az országos tanácskozáson azt tapasztaltuk, hogy a lengyeleknél is gazdaságok 57,1 q, a termelőszövetkezeti közös gazdaságok 55,2 q májusi morzsolt szemeskukoricát takarítottak be átlagosan hektáronként. Ezek az átlagtermések világviszonylatban is jó eredménynek számítanak. 1976- ban az aszály is súlyosan károsította a kukoricavetéseket, jelentősen csökkent a terméshozam. Bács-Kiskun megye állami gazdaságaiban 44,6, a téeszekben 42,2, a szakszövetkezetekben 21 mázsa lett az átlagtermés. Az elmúlt évek eredményeiben meghatározó szerepe volt a nagy termőképességű hibridek, az iparszerű technológiák, a ke- mizálás elterjedésének, a szakismeret nagymértékű növekedésének. A korszerű termelési- és szervezési folyamatok széles körű megvalósításának a hordozói a termelési rendszerek voltak, amelyeket az élenjáró mezőgazdasági nagyüzemek hívtak életre. Az ipari anyagok, eszközök használatának növekedése maga után vonta a termelési költségek emelkedését Megállapítható az is, hogy ott, ahol a termelésfejlesztés eszközeit hatékonyan használták, gondosan megszervezték a munkát — és szerencsére ilyen az üzemek többsége — az ágazat jövedelmezősége javult. A termelőszövetkezetek kukoricatermelésének költség- és tiszta jövedelem változása a búzáéval összehasonlítva az alábbiakat mutatja (Ft/hektár). 1973-74. években 1975. 5849 6877 8734 10845 4005 1995 2612 4253 tunk arra is, hogy a kedvező tapasztalatok alapján az üzemek többségében a vezetők és szakemberek belátják, hogy a hatékonyság növelésének legnagyobb tartaléka a mezőgazdasági termelésre alkalmas területek optimális kihasználásában, ezen belül is a rét-legelő területek fűhozamának emelésében, valamint a másodvetésű növények területének növelésében van. Ha ezt a felismerést az üzemek vezetői a termelő munkában is valóra váltanák és ennek megfelelően szerveznék a szálas- és tö- megtakarmány-termelést, a gyepterületek ápolását és tápanyagutánpótlását, az üzemi tervek nem tartalmaznának olyan elképzelésekét, amelyek egyértelműen arra utalnak, hogy egyes gazdaságok a kukorica-vetésterület rovására akarják növelni a szántóföldi szálas- és tömegtgkarmány termőterületeket. előtérbe került a lakossági szolgáltatás, mint fő feladat. A Krakkóban és más városokban tett látogatások alkalmával én úgy láttam, hogy a lengyel kisiparosok hagyományőrzők, és nagy tradícióik vannak. A műhelyek általában jobban felszereltek, technikailag, mint a mieink. Azt hiszem, ez azzal magyarázható, hogy a lengyel iparosságot a felszabadulás óta megszakítás nélkül támogatja az állam. Egy érdekes kezdeményezéssel is találkoztunk: szövetkezetét alakítottak az egyik városban a kisiparosok. Részjegyekkel, közös árudát hoztak létre, ahol a tagság termékeit, többnyire hiánycikkeket árusítanak. Lengyel barátainkkal sok más közt beszélgettünk az adózás rendszeréről, és a miénk — nevezetesen az, hogy az adókivetésben kisiparosokból álló bizottság vesz részt’ — tetszett nekik. Ügy vettem ki a szavukból, mintha náluk valamivel merevebb lenne az adóztatási rend. Az értékes és érdekes tapasztalatokon kívül Gál Ferenc sok barátot szerzett, sok meghívást kapott. látogasson ki újra, amit ő viszontmeghívással köszönt meg. A villanyszerelő mestert kecskeméti kisiparos körökben jó humorú, vidám embernek ismerik. Megkérdeztem, hozott-e valamit a lengyel humorból. Egy ottani szólás-mondással válaszolt: — Ha a vodkaivás zavar a munkában, hagyd abba — a munkát. A. T. S. Magyarországon a kukoricatermesztésben az elmúlt években szép eredmények születtek. Az 1976. évi, a megszokottnál kedvezőtlenebb eredmény nagyüzemeinkben nem vetheti vissza a termelési kedvet. A korszerű nagyüzem szakmailag és politikailag jól képzett szakembere nagyobb távlatokban kell, hogy gondolkodjék. Maguk a nagyüzemi szakemberek vallják, hogy egy ádott évben, amikor a kukorica és a búza jó terméssel fizet, nagyobb gazdasági bajok már nem lehetnek az üzemben. Ez országosan, az egész mezőgazdaságra nézve is, teljes mértékben igaz. Ebből következik, hogy népgazdasági érdekeink kiemelt feladatunkká teszi a kukorica vetésterv teljesítését. Azt várjuk a nagyüzemek vezetőitől, segítsék elő, hogy a háztájiban se csökkenjen a kukorica-vetésterület, a jó termés feltételei is megteremtődjenek. Ismételten vegyék számba a kukoricavetésre rendelkezésre álló területeket és szükség szerint tegyenek gyors, hatékony intézkedéseket gazdaságunkban az 1974. évinek megfelelő nagyságú terület bevetésére. Kovács István MÉM főosztályvezető Büntetőjogilag nem súlyos megítélésű az a cselekmény, amelynek elkövetőit a közelmúltban ítélte el a Bajai Járásbíróság, mégis szükséges foglalkozni vele, hiszen több, sokak által megszívlelendő tanulsággal szolgálhat* Hárman ültek a vádlottak padján, közülük Ginál János,' az elsőrendű vádlott már régi ismerőse a bíróságoknak, a börtönökben pedig bizonyára otthonosan mozog. A huszonnyolc éves fiatalember, aki Baján, a Tanya IV. kerület 55. számú házban lakik, alkalmi munkás. Legtöbbször azonban börtönben volt eddig, s több, mint hat évet töltött a rácsok mögött. Ki ez az ember, akiről mostani ítéletének indoklásában megállapította a bíróság, hogy „veszélyes bűnöző ...” Húszéves korában behívták katonának. Néhány hónap múlva már a Szegedi Katonai Bíróság ítélkezett felette, önkényes eltávozás miatt 10 hónapot kapott, amit fegyelmező zászlóaljban kellett volna letöltenie, de büntetése kegyelem alá esett. Ugyanabban az évben, 1970 októberében ugyancsak önkényes eltávozás és kisebb súlyú lopás miatt további négy hónapot kapott. A két büntetést összbüntetésben foglalva a Győri Katonai Bíróság most már 1 évi szabadságvesztéssel sújtotta. A Bajai Járásbíróság 1971 szeptemberében újra ítélkezett felette: visszaesőként elköve-' tett lopások, csalás miatt két év négy hónapi börtönre ítélte. Ezt 1973 decemberében töltötte le, de a következő év márciusában ismét a vádlottak padján ült többszörös visszaesőként elkövetett , lopás miatt. Ekkor fegyházban letöltendő 10 hónapot kapott. Ebből 1974. novemberében szabadult, de 1975 január 23-án többszörös visszaesőként elkövetett sikkasztás és más bűntettek miatt két évi fegy- házra ítélték. Büntetéséből 1976. december 14-én szabadult, s 1977. január 12-én újabb bűncselekményt követett el, amiért a Bajai Járásbíróság előtt felelt. Mindezt csupán azért tartottuk szükségesnek elmondani, mert Ginál Jánoshoz — legutóbbi akciójában — két olyan ember csatlakozott az első szóra, akik büntetve még nem voltak, s akik tudták Ginálról, hogy honnan jött, menynyi időt töltött börtönben, hiszen a veszélyes bűnöző erről tájékoztatta őket. Hegedűs László, Baja, Szabadság útja 122. szám alatti lakos, alkalmi napszámos (mellesleg mindössze 27 éves), és Müller Istvánné Huber Éva, Baja Szabadság útja 83. szám alatti lakos, kü- lönváltan élő, húszéves fiatal, aki — húszéves kora ellenére — szülei eltartásában él, vagyis nem dolgozik sehol, ök lettek társai Ginál Jánosnak, akit Hegedűs gyerekkora óta ismer, együtt jártak iskolába, viszont Müllernét Ginál ismerte meg kiszabadulása után néhány nappal. Január 12-én mindhárman Intenzív pisztrángtenyésztés A Zalaháp, Odiirögd-pusztan a Balatoni Halgazdaság több mint 30 millió forintos beruházással korszerű pisztrángtelepet létesitett. Az építkezés befejezéséhez közeledik. A bakonyi karsztvízzel táplált betonmedencékben Szilvásváradról és Kanadából beszerzett pisztrángokat tenyésztenek. A telepről — ha teljes kapacitással működik — évente tizenöt vagon hal kerül ki majd eladásra. Képeinken: az előnevelő medencék; Mayer István — Lengyelországban főiskolán tanult halászmérnök — ellenőrzi az anyát a le- fejés előtt. együtt „szórakoztak”, ami azt jelentette, hogy különböző helyeken ittak, majd este Hegedűs lakására mentek. Ott Ginál javasolta Hegedűsnek, hogy pénzt kellene szerezni, mert elfogyott. Abban is megállapodtak, hogy a közelben lévő büfében — az úgynevezett kis csitanicában — fognak szerencsét próbálni. Hegedűs azonnal a helyszínre sietett terepszemlét tartani, majd éjszaka 11 óra ut6n — reszelővei, kombináltfogóval, metszőollóval felszerelve — mindketten megjelentek a büfénél, amely ekkor már régen zárva volt. A „műszerek” segítségével behatoltak a raktárba, ahol először négy műanyag szatyrot vettek magukhoz azzal a szándékkal, hogy azokat megtömik a lopott holmival. így is történt. A helyszínen talált pénzt — körülbelül 2200 forintot — Ginál zsebrevág- ta, aztán jöhetett a többi: cigaretta, kártya, kávé, konzerv, húsz kiló virsli, szalonna, tepertő, csokoládé, rajzszög, szalámi, bor, sör, pálinka, fényképezőgép, golyóstoll, stb. így megpakolva kiosontak a büfé raktárából és visszatértek a Szabadság útja 122. számú házba, ahol Müllerné Huber Éva már várta őket. Azonnal nagy'lakomát csaptak, a pénzt elosztották, s amíg Müllerné főzte a virslit, a két férfi megkóstolta az italokat, Kétes örömük nem tartott sokáig, mert másnap letartóztatták őket. A lopott holmit, a pénzt megtalálták náluk, kivéve természetesen azt, amit elfogyasztottak. A bíróság Ginál Jánost jogtalan behatolás útján többszörös visszaesőként elkövetett lopás miatt két év és tíz hónapi fegy- házra ítélte, öt évre eltiltotta a közügyektől és elrendelte szigorú őrizetét is. Hegedűs László egyévi börtönt kapott és további három évre eltiltották a közügyektől. Müller Istvánné Huber Éva orgazdaság vétsége miatt ezer forint pénzbüntetést kapott, amit ha nem fizet meg, ötven forintonként kell egy-egy napi szabadságvesztésre átszámítani. Mindhármukat kötelezte a bíróság, hogy kényszerel- vorió kezelésnek vessék alá magukat. Az ítélet kiszabásánál a bíróság Ginál Jánosnál enyhítő körülményként értékelte töredelmes, megbánást tanúsító vallomását, viszont súlyosbító tényező volt, hogy többszörösen büntetett előéletű, s hogy a cselekményét a társadalmi tulajdon sérelmére követte el. Hegedűs Lászlónál ugyancsak enyhítő volt a megbánás, súlyosbító viszont a társadalmi tulajdon sérelmére történt elkövetés. Müllernénél súlyosbító körülményt nem észlelt, enyhítő volt viszont megbánása és viszonylag fiatal kora. Az ítélet Hegedűs László és Müller Istvánné vonatkozásában jogerős, Ginál János viszont fellebbezett. G. S. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: A többszörös visszaeső
