Petőfi Népe, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-03 / 52. szám
4 © PETŐFI NÉPE • 1977. március 3. A munkásosztály helyzete Bács-Kiskun megyében I. Az osztályszerkezet kialakulása Népesség — háztartások Bács-Kiskun megyében a munkásokat és eltartottjaikat figyelembe ' véve, mintegy 273 ezren tartoznak a munkásosztályhoz, amely a megye lakosságának 48 százaléka, míg országosan ez az arány megközelítőleg 59 százalék. A munkás-népességnek majdnem fele kereső foglalkozást folytat (aktív kereső), akiknek 95 százaléka fizikai dolgozó, a többiek a termelést közvetlenül irányítók. A munkás-háztartások száma — a háztartásfő osztály-, és rétegtagozódása szerint — meghaladja a 63 ezret és ez egyharmada az összes háztartásnak. Ezeknek háromnegyedében csak munkás aktív kereső van, úgy mint országosan. A háztartásfő hovatartozása szerint a Bács-Kiskun megyei munkás-háztartások aránya közel azonos, mint Csongrád megyében (Szegeddel együtt), de kisebb 3—5 százalékkal a Békés, a Szabolcs, a Szolnok megyei és 6—7 százalékkal a Zala és Vas megyei munkás-háztartások arányánál. Az életszínvonal meghatározó tényezője nem a családok taglétszáma, hanem azon belül az aktív keresők aránya. Bács-Kiskun megyében 1973-ban az összes háztartásban 100 aktív keresőre 99 inaktív kereső és eltartott jutott. A háztartások átlagos nagysága lazonban összefüggésben van a keresők számával. Bács- Kiskun megyében — az országossal egyezően — a háztartások közül legnépesebbek a 3 és több csak munkás aktív keresővel rendelkezők, ahol 100 háztartásra 496 személy jut átlagosan, míg a megye összes háztartásában csak 289. Nemek és korcsoportok A megyében a munkás aktív keresők között ezer férfira 592 nő jut, 3 százalékkal több mint országosan. A munkások között a nők foglalkoztatását igen sokféle tényező befolyásolja. Mutatja ezt az is, hogy két igen eltérő jellegű megyében, Szabolcsban és Zalában szembetűnően alacsony — 469, illetve 487 — az ezer férfira jutó nők száma, míg például Békés megyében 657, Csongrád megyében Szegeddel együtt 631. Bács-Kiskun megyében is — az országoshoz hasonlóan — a munkások a „legfiatalabbak” az osztályok és rétegek között, mivel a mezőgazdaságból főként fiatal munkaerő áramlott át, akiknek a szakképzettség megszerzése a tanyai életmód megváltoztatása kevésbé okozott gondot. A munkásfiatalok aránya a különböző népgazdasági ágakon belül viszonylag kisebb szóródással, általában 30—40 százalék körül van. Alacsony a szállításban, ahol a munkásoknak csak egynegyede 30 éven aluli, és igen alacsony, 14 százalékos az arány — az egészségügy-kultúra területén. Országosan ezekben az ágazatokban nagyobb a fiatalok aránya. 1973. év elején a; megye munkásfiataljainak több mint egyharmada 20 éven aluli volt, számuk megközelítette a 17 ezret. Így a megyében a 20 éven aluli aktív keresőknek majdnem kétharmada, míg az 54 éven felülieknek csak egyötöde munkás. A munkás férfiak kormegoszlása hasonló az országoshoz. Bács- Kiskun megyében az országosnál 4 százalékkal nagyobb arányban foglalkoztattak 20 évesnél fiatalabb munkásnőket. Ezek aránya Csongrád megyében (Szegeddel együtt) feltűnően alacsony — csak 12 százalék — Szabolcs- Szatmár megyében pedig igen magas 21 százalék volt. , A munkásosztály az egyes népgazdasági ágakban A megye aktív kereső munkásainak legnagyobb részét — 43 százalékát az országoshoz hasonlóan — az ipar foglalkoztatja. Ezt követi a mezőgazdaság állami szektora majd az építőipar, kereskedelem és szállítás. Mindösz- sze 2—4 százalék jut a szolgáltatás, az egészségügyi-kulturális, valamint a közigazgatási és egyéb ágazatokra. A munkásnők 53 százaléka dolgozik az iparban, de igen jelentős számban (a nők 15 százalékát) foglalkoztat munkásnőket a kereskedelem is. A 30 éven aluli munkásoknak is fele az iparban dolgozik, de arányukat tekintve 12 százalékkal az építőipar, majd egytizeddel a kereskedelem következik. A munkások képzettsége P.ács-Kiskun megyében a munkások iskolai végzettsége már sokat javult az esti oktatás bevezetésével, de még sok kívánnivalót hagy maga után. A munkás aktív keresők 54 százalékának a legmagasabb iskolai végzettsége általános iskola, 41 százalékuk pedig még azt sem fejezte be. Az előbbi arány mintegy 3 százalékkal, az utóbbi pedig mintegy 6 százalékkal rosszabb az országos átlagnál. A megyében mindössze 5 százalékuk érettségizett, míg országosan 8 százalék. Az iskolázottsági színvonal Békés és Szabolcs-Szatmár megyében is kedvezőbb. A fizikai munkások közül a megyében mintegy 54 ezren nem végezték el az általános iskolát. A munkások iskolai végzettsége az iparban, és a kereskedelemben a viszonylag alacsony átlagosnál jóval kedvezőbb, de a mezőgazdasági munkások körében igen kedvezőtlen. Az iparban a munkások 37 százaléka, a kereskedelemben 30 százaléka, a mezőgazdaságban pedig 62 százaléka nem végezte el az általános iskolát. Az érettségizettek aránya az iparban több mint 3 százalék, a kereskedelemben 6 százalék. Kedvező még a szolgáltatás területén is, de a többi népgazdasági ágban mindössze 1—2 százalék körüli. Főiskolai végzettséggel a fizikai munkások 0,1 százaléka, a közvetlen termelésirányítóknak pedig mindegy 15 százaléka rendelkezik. Sok még a pótolnivalójuk iskolai végzettség tekintetében a Bács-Kiskun megyei munkásnőknek. A legfeljebb 8 osztályt végzettek aránya ugyan megegyezik a férfiakéval, de míg a férfiaknak több mint 6 százaléka, a nőknek alig 3 százaléka érettségizett. A munkásnők 43 százaléka, a férfiaknak 39 százaléka nem végezte el az általános iskolát, és így ez a széles réteg a szakmunkás-képzésben sem vehetett részt. A munkások szakképzettsége folyamatosan javul, de Bács-Kiskun megye e téren még meglehetősen elmaradt 1973-ban az országos átlagtól. A munkások több mint 4 százaléka volt közvetlen termelésirányító, egy százalékkal kisebb arányban, mint országosan. A férfiak között a szakmunkások aránya jóval magasabb, mint a nők között, de az országos átlaghoz képest a férfiaknál van nagyobb lemaradás. A megyében igen sok női betanított munkás dolgozik, de arányuk nem éri el az országos átlagot, sőt a vizsgált megyék közül is csak Szabolcs- Szatmár megyében alacsonyabb. Bács-Kiskun megyében a fizikai dolgozók 35 százaléka szakmunkás. Az egyes népgazdasági ágakban jelentős az eltérés. Legmagasabb, megközelítőleg 48 százalék az építőiparban. Elég jó a szakmunkás-arány a kereskedelemben, ahol a hálózati dolgozók nagy része, szakközépiskolai, vagy szaktanfolyami képesítéssel rendelkezik. Ezt követi a szolgáltatás, az ipar, a szállítás, majd a mezőgazdaság állami szektora, ahol csak 25 százalék a szakmunkások aránya. Az iparban, a szállításban, a kereskedelemben, valamint az egészségügyi-kultúra területén a szakképzett munkaerőt jelentős számú betanítottal pótolják. A mezőgazdasági munkások körében ez sem számottevő, így ott a fizikai munkások 61 százaléka — összefüggésben az alacsony iskolai végzettséggel — semmiféle képesítéssel nem rendelkezik. A szakképesítéssel egyáltalán nem rendelkező fizikai munkások száma a megyében 1973-ban meghaladta a 42 ezer főt, akiknek egyharmada az iparban, másik egyharmada a mezőgazdaság állami szektorában dolgozott. A fizikai munkások között a férfiak 46 százaléka, a nőknek pedig csak 17 százaléka szakmunkás. Dr. Sántha Józsefné a KSH megyei Igazgatósága tájékoztatási osztályvezető-helyettese Lakókocsik Uszty-Ilimszkbe Ha az ember külföldön jár, mindig megdobogtatja a szívét, ha magyar árut, magyar terméket lát. Hát még ha szűkebb pátriánk üzemeiben „született” gépekkel, berendezésekkel találkozik! ... Nos, a kalocsaiaknak gyakran adatik meg ez az öröm: a hagyományosnak számító „találkozások” — például a népművészeti tárgyak — mellett egyre gyakrabban találkoznak Európa, s a Közép-Kelet útjain a Budapesti Jármű Szövetkezet, népszerű nevén a BUDAMOBIL mutatós, korszerű áruszállító kocsijaival, komfortos lakókocsijaival. Tesch Rezső, a kalocsai telep vezetője készségesen és szívesen nyilatkozott. Tehette, hiszen az elmúlt év eredményei és az idei elképzelések töretlen fejlődéséről tanúskodnak. — Sikeresen zárult számunkra az elmúlt esztendő — mondotta Tesch Rezső. — Száztízmillió forint termelési értéket állítottunk elő, s termékeink népszerűségét jelezte, hogy értékesítésünk elérte a 105 millió forintot. Eredményként könyvelhetjük el azt is, hogy termékeink 70 százalékát exportáltuk tőkés és szocialista országokba egyaránt. A BUDAMOBIL idei tervei — Milyen elképzelésekkel indultak az 1977-es évnek? — Az eredmények arra ösztönöznek bennünket, hogy tovább javítsuk munkánk termelékenységét, s fokozzuk a munkatempót. Ezt jelzi az a tény is, hogy terveink az 1977-es évre 150 millió forint termelési értéket irányoznak elő, amelyből 103 millió forint az export „részesedése”. — Kik vásárolják legszívesebben a BUDAMOBIL termékeit? — Ebben az évben iraki és kuvaiti megrendelőinknek olajszállító tartálykocsikat és 30 tonnás áruszállító nyergesvontatókat szállítunk; lengyel és NDK partnerünk pedig 10—18 tonnás áru- és bútorszállító kocsikat rendelt. Az idén az NDK-ba száz, Lengyel- országba pedig ötven ilyen kocsit szállítunk. Tárgyalások folynak arról is, hogy a Német Szövetségi Köztársaságba 25 tonnás áruszállítókat exportálunk. Remélhetőleg a IV. negyedévben már ez az üzlet is realizálódik. Megtudtuk Tesch Rezsőtől, hogy a BUDAMOBIL kalocsai telepe termékeivel hozzájárul a Szovjetunióban folyó hatalmas építkezésekhez. Ebben az évben például száz „Tajga” típusú speciális lakókocsit küldenek ezekhez a híres beruházásokhoz, többek között Uszty-Ilimszkbe is. E különleges lakókocsik fő jellegzetessége, hogy 25—30 fokos hidegben is biztonságos otthont nyújtanak a szibériai téllel viaskodó építőknek. Az eredmények, sikerek mögött mindig megtaláljuk a dolgozó, alkotó embert. így van ez a BU- DAMOBIL-nál is: a telep 278 dolgozójának 70 százalék szocialista brigádokban dolgozik, s magas fokú szervezettségüket, kezdeményező készségüket jelzi, hogy szinte egy emberként csatlakoztak a csepeli munkások felhívásához. A szocialista brigádok rövidesen értékelik az elmúlt évet, s meghatározzák az idei év legfontosabb tennivalóit. Ügy véljük: a BUDAMOBIL dolgozóinak jó munkája záloga lesz majd az újabb sikereknek. S ha külföldi utazásainkon, vagy az országot járva megpillantjuk a jól ismert emblémát, egy pillanatra gondoljunk a kalocsai járműgyártók összeforrott, dolgos munkáskollektívájára. Csapai Lajos Ötven százalékkal több tej A Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetségének körzetében öt szakosított tehenészeti telepet hoztak létre a közös gazdaságok. A tenyésztési színvonal folyamatos növelése érdekében rendszeres tapasztalatcseréket tartanak ezeken a telepeken. Hasznos összejövetelek ezek, hiszen sokat tanulnak egymástól a szakemberek. A tapasztalatcserék eredményeit jól tükrözik a számok. A szakosított telepeken 1975-ben 3 millió liter tejet fejtek. Tavaly már több, mint 4 és fél millió litert. Ez csaknem 50 százalékos emelkedést tükröz. A tehénlétszám 1760-ról 1870-re emelkedett az öt telepen. Ezenkívül növekedett a tehenen- kénti hozam is 350 literrel. Nemrég a császártöltési Kossuth Termelőszövetkezetben tartották az öt szakosított telep eredményéinek értékelését. A közös gazdaság elnöke, Jónás Dániel elmondta, hogy az elmúlt esztendőt 11 és fél millió forint nyereséggel zárták, ennek több mint 40 százalékát az állattenyésztés adta. A gazdaság csatlakozott a csepeliek és a hartal Erdei Ferenc Termelőszövetkezet verseny- felhívásához, és az 1977. évi tervet 12 százalékkal kívánják túlteljesíteni. Az állattenyésztési színvonal emelésével el szeretnék érni, hogy a fejőgulyások az elmúlt évhez viszonyítva 30 százalékkal növeljék a kifejt tej meny- nyiségét. A következő esztendőkben bővítik a tehenészeti telepet és korszerűsítik a tartást is. Megkezdték a mngyartarka és a holstein-friz keresztezését. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy bár jelentős eredményeket értek el a szakosított telepeken, de nagyok a különbségek a termelésben és a lehetőségek kihasználásában. Sok még a tartalék, főként a munkaszervezésben, a technológia fejlesztésében. a tenyésztési színvonal növelésében. Nem elhanyagolhatók az emberi tényezők sem, korszerűbb szemléletet kíván a szarvasmarha-tenyésztés is. A tanácskozáson elhatározták, hogy tovább bővítik a kört a szakosított telepek főállattenyésztőin és üzemi állatorvosain kívül bevonják a tapasztalatcserékbe a nagyobb tehenészettel rendelkező termelőszövetkezetek szakembereit is. Az öt szakosított telep közül a legnagyobb a tiszaalpári Tiszatáj Termelőszövetkezet kezelésében van, csaknem ezer férőhelyes. Az elmúlt esztendőben 33 százalékkal emelkedett a tehénlétszám, a tejtermelés pedig csaknem 54 százalékkal nőtt. Az egy tehénre jutó hozamemelkedés négyszázhét liter. Ez a telep csaknem annyi tejet termel, mint a másik négy együttvéve. A legközelebbi tapasztalatcserét itt rendezik majd, amelyen részt vesznek a területi szövetség körzetében levő nagyobb állattenyésztő szövetkezetek szakemberei is. K. S. • A tiszaalpári Tiszatáj Termelőszövetkezet szakosított tehenészeti telepe. Közlekedés Csak ülök és mesélek a magasban Manapság majdnem minden nagyváros közlekedési nehézségekkel küzd. A járművek az útvonalak zsúfoltsága miatt csak lassan haladhatnak, a belső városrészekben az átlagos sebesség a csúcsforgalom idején óránként mintegy 10 kilométerre csökkent. A jelek szerint a nagy tömegek fő közlekedési eszköze még hosszú ideig a villamosvasutak valamilyen változata lesz. De minél előbb el kell különíteni a villamosvasúti közlekedést a rohamléptekkel szaporodó gépjárművekétől. Erre két út-mód kínálkozik: vagy föld alatti, vagy föld feletti vasút építése. Az elmúlt hat-hét évtizedben sok világvárosban a nagy tömegek szállítására kétsínes, úgynevezett „magasvasút” épült. De már a múlt század végén felvetődött az egysínű vasút ötlete is. Akkoriban nem az utak túlzsúfoltsága miatt gondoltak erre, hanem gazdasági és technikai megfontolásból: feleannyi sínnel ugyanis jóval kevesebbe kerül az építkezés, egyben zavartalanabb a kocsik járása. A különböző „egysínű” vasútmegoldások két fő csoportba oszthatók, aszerint, hogy a súlypont a megtá- masztási pont fölött vagy alatt van-e. A második megoldásnak — ilyet látunk a képen is —, amikor a súlypont a megtámasz- tási pont alatt van, tehát a vasút valóban függ, az a nagy előnye, hogy nem kell külön egyensúlyozó szerkezet, hiszen a vasút kocsija vagy kocsijai biztos egyensúlyi helyzetben vannak. Napjainkban a világ sok pontján — Tokiótól Texasig — több korszerű változata készült már el a függő városi magasvasútnak. Nagy előnye, hogy a magasban tovasuhanó kocsik alatt zavartalanul közlekedhetnek a járművek. A gond az, hogy a kocsik ablakai mellett „elsuhanó1’ oszlopok nyugtalanítják az utasokat. (KS) Megorroltak az egyik vállalati igazgatóra. Gorombának, tiszteletlennek, nagyképűnek mondják a háta mögött. „Mit képzél ?”; „fejébe szállt a dicsőség", „hogy jön hozzá”, így pocskondiázzák. Még barátai is hümmögnek. „Igaza van, de miért gyűjt parazsat a fejére.” A gyár továbbra is teljesíti a tervét, nincs baj a minőséggel, de a főnök körül meghűlt a levegő. Betartja a határidőket, kerüli a kocsmákat továbbra is, s lányok után sem szaladgál, mégis görbén néznek rá. Akaratlanul került ilyen kínos helyzetbe. Egy idő óta képtelen elviselni, szó nélkül tűrni, hogy meglopják. Mosolyogva, barátságos áb- rázattal megkárosítják, s elvárják tapsát, vigyorgó egyetértését. Régóta gyűlt benne az indulat. A minap robbant. Pedig olyan jól kezdett a nap. A szokásához híven az előző napon készített kis időbeosztást tízig szinte percnyi pontossággal tartotta. Megnézte az új gyártmány szerszámozását, tanulmányozta a napi postát, tárgyalt két áthelyezési kérelemről, amikor beállított az egyik tömegszervezet megyei munkatársa. „Ha már felétek jártam, gondoltam, nem kerülöm el a házatok táját.” „Jól tetted komám”, üdvözölte örömmel, s kérdezgette. Kellemes, hasznos beszélgetés alakult ki. Szó esett közös, hivatalos dolgaikról, a cimborákról. Kimondottan jól esett a kis kikapcsolódás, eszmecsere, észre se vette, hogy már negyedórája diskurál- nak. Kivitte a titkárnő az elmaradhatatlan feketét, fölhajtották a cseresznyét, de a vendég rezzenéstelen ült a helyén. Az igazgató titkon, majd egyre nyíltabban pillantgatott az órájára, s a vendég mind jobban belemerült a közös emlékek taglalásába. Elnéző mosollyal búcsúzott délben, „ne haragudj, sietnem kell, majd legközelebb kibeszélgetjük magunkat”. Alig kezdett munkához, amikor a kereskedelmi osztály vezetője kopogtatott. Negyedóra elteltével tudta meg, mit is akar. Két perc alatt elintéződött az ügy. Szerencsére, mert már kint várakozott a kézilabda-csapat edzője. Ha a tréningen valamelyik játékos egy percig lazít, nem használja ki hatékonyan az időt már fölemeli a hangját. Hajtja saját magát is. A karosszékben kényelmesen elterpeszkedve, bő lére eresztve csorgatta ki mondandóját ... Szerencsére befejeződött a munkaidő és már fél 5 órakor távozott. Az igazgatót kemény fából faragták, nem adta meg magát egykönnyen sorsának. Elhatározta, hogy történjék bármi, csak azért is a gyár lényeges ügyeivel foglalkozik, .o'4 i .(ilodmoT Másnap behívta titkárnőjét. „Nézze Erzsiké, ha én léét'rövidét csögetek, bejön és udvariasan közli, hegy várnak az értekezleten. Már kezdenék, siessek.” A tapasztalt titkárnő nem értette ugyan a főnöki utasítás miértjét, de megszokta, hogy sok furcsaság van égen és földön. A módszer ritkán vált be. Volt aki föl se figyelt arra, hogy mit szólt Erzsiké csak ült és mesélt. A ravaszabbak szabadkoztak: „cudarul rablom az idődet”. És félóráig kérték elnézését. Kioktatták a rátartiak: „Remélem várnak rád. Mások ne gazdálkodjanak az időddel. De tudod, hogy mi fontos számodra.” Pirulva közölték a türelmesek. „Menj csak nyugodtan, megvárlak.” Az igazgató nem adta föl a reményt. Adott jelre megszólalt a telefon: a közeli nagyvárosban dolgozó vezér várja, azonnal induljon. „Jaj de jó, én is odatartok, elférek a kocsiban?”, örvendezett az egyik mesélő. A vezér nem tudta mire vélni a váratlan látogatást. Ilyen előzmények után határozta el, hogy, lesz, ami lesz ... Kétperces üresjárat, szalmacsép- lés után előbb nagyon udvariasan, majd határozottabban arra kérte vendégét, hogy jövetele céljáról beszéljen. Később azzal fogadta a látogatót: „mit óhajt?” Megismervén a látogatás célját közölte, hogy mennyi ideje van az ügyre. Ez már több volt a soknál. Pusmogtak, bezzegeltek. „A régi igazgató meghallgatta az embereket.” (Igaz, rögtön el is felejtette mit mondtak, de ki törődik ezzel. Barátságos, mosolygós, „nyugodt” ember volt.) Ez meg? A múltkoriban még értekezleten is arról beszélt, hogy csak annyi időt fordítsunk valaminek a megbeszélésére, ameny- nyit megér, amennyi feltétlenül szükséges. Mit ér el vele? Másnál ülnek és beszélgetnek az emberek, róla. Gyűlnek a sérelmek. Az igazgató rossz emberré vált, mert komolyan vette „az idő pénz” igazságot. Minden lehetséges módon védte a rábízott értéket, esténként elszámolt magával: mire is költötte idejét. Mennyit dolgozott és mennyit hallgatta a fe- csegőket. Attól tartok, hogy egy ügybuzgó ember elolvasván ezt a cikket rohan az igazgatóhoz és panaszkodik a szószátyárokra. Míg el nem fogy az igazgató türelme. H. N.
