Petőfi Népe, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-03 / 52. szám
1977. március 3. • PETŐFI NÉPE • 5 IRODALMI EMLÉKHELYEK Kecskeméti Művésztelep Festők, grafikusok, keramikusok, szobrászok számára építtette a műkerti villákat Kada Elek polgármester. A szép környezet, a lakások kényelme. írói alkotótelep hiánya, régi barátság időnként egy-egy írót is ide csábított. Az árnyas műkerti fák között megbúvó telepet méltán tekintik irodalmi emlékhelynek. „Csengő báránykák szökdösnek ” Szívesen töltötte itt napjait Szép Ernő. „Két hónapig bolyongtam Kecskemét alatt zöld- dellő Műkert sétányai, virágágyai, friss vidám villái között, s most jöttem meg, s hogy le akarom rajzolni, valami messzi-messzi valószínűtlen tisztás képe andalítja az emlékezetet, a vidámságnak, békének, ifjúságnak, az élet jóságának és szerelmének népmeséből való egyszerű tisztása, melyen csengő báránykák szökdösnek, s fák magas orches- terében madarak hegedülnek, és flótáznak, a kerek kék égen fehér selyem vánkosokon rózsaszín angyalok könyökölnek, s elnézik csendes örömmel a szerencsétlen és piszkos földnek azt a csodálatos kis ligetjét, melyben a kedves emberek éldegélnek, akik szeretik az eget és szeretik a földet, és szeretik egymást. ...Mit meséljek róluk, a barátaimról, ezekről az aranyos és jó fiúkról, az előkelő Iványi-Grün- wald Béláról, Olgyay Ferencről, a telep két főuráról, az elegáns és nagyszerű Falus Elekről, a jó Fenkai Jenőről, a kánaáni ízű vad Herman Lipótról, a víg groteszk Faragó Gézáról, a zabolátlan ifjú Pólya Tiborról, meg Ivánról és a festőfeleségekről, kik mint szép és jó tündérek sétáltak a nagy kertben a virágok között.” Egyszeri királyfi A Nyugat 1912-es évfolyamában olvasható Szép Ernő idillikus hangulatú tárcája. A könnyed rímek mestere még nehéz napjaiban is rózsaszínűnek látta a világot, itt nagyszerűen érezte magát. Csodálható, ha a vidámság oázisának vélte a Kecskeméti Művésztelepet? Tucatnyi elbeszélésében idézi a kellemes napokat. Ma is élvezhető olvasmány a Tombola, a Fű, a Hetipiacjj S?gr)tf,I?ty,áp napján, a Cigányy’jí-. ros című tárcanovella. Ezek előbb fővárosi lapokban, majd az Irka-firka című kötetben jelentek meg. Iványi-Grünwald Béla fiától az egy évtizede Londonban elhunyt kitűnő történésztől tudom, hogy a „gyermekes modort” már akkor kedvelő Szép Ernő itt fejezte be a Nemzetiben sajnos megbukott Egyszeri királyfit. Művésztelepi emlékeit felidéző levelében leírta, hogy a költő is lakmározott a köztulajdon törpeszederfáról. „Még most is tudom idézni sorait: „Kinn a kertbe reggel, a többi gyerekkel, Játszottam, cicáz- tam, Az eperfát ráztam, / Piros epret szedtem .. Asszonyok a parkban Az irodalomtörténészek jól sejtették — írta Iványi-Grünwald Béla történész —, hogy az Uitz Béla vendégeként néhány hónapig a telepen élő Kassák műkerti élményeit sűrítette az Asszonyok a parkban című híres költeményébe. „Emlékszem a vers telepi fogadtatására, tudom, hogy a ,Huhu’ ottani hangjel volt, s több motívumának összefüggéseit is részletesen meg tudom indokolni.” A frontra induló hozzátartozóktól búcsúzó asszonyok, lányok, menyasszonyok, gyerekek bár.ata, gyötrelme jajong a ví- ziós sorokban. 1975-ben két napon át idézte a város vendégeként az író-festő hajdani emlékeit. Megmutatta Uitz Béla hajdani műtermét. Sajnos. akkoriban nem tudtuk, hogy Kassák több verset írt Kecskeméten 1916-ban. (Egy évtizede még szinte hozzáférhetetlenek voltak ifjúkori költeményei.) Csak halála után olvastam a Júliusi földeken, a Himnusz című verseit. Megjelenésük időpontja, a motívumvilág egyaránt e költemények kecskeméti „illetőségét” sejteti. „ ... A térés meghízott földeken, — íveljétek ki ványadt karjaitokat, — testvérek, — s a sárga táblában nézzétek a parasztokat, — (az érett búza között) — amint erős, plasztikus lendülettel , mozdulnak,, — (fél,a,ktban) — s százsoros :gesztusuk: — letörli a végtelen táblákat.” ' „A háború tükörképe” Az Egy ember élete című remekében részletesen leírja, hogy milyen vágyakkal jött ide, „a csendbe és a nyárba”. Másként látta persze azt a művésztelepi világot, mint az aranyos, kedves Ernőké. Ironizálva szólt a „gé- meskutak és cigányok favorizálásáról”. Észrevette a tanyákon szinte családtagként dolgozó, élő orosz hadifoglyokat, ö is részt vett a Szent István nap jótékony célú dáridós vígalmában, üldögélt az asszonyokkal tömött kocsmákban. „Gondolom, mi történne ezen az éjszakán, ha valami isten csodája folytán a harcmezőkről hazafelé indulna a kecskeméti század, és éjfélre meg is érkezne. Vér és tűz emésztené el ezt a várost... Ez a háború tükörképe, itthon testben és lélekben.” A Karmester, esti világításban is, feltehetően itteni ihletésű. A Kecskeméti Napló 1916. július 13-i száma közölte Schlichting Lajos ezredes bejelentését. Az itt állomásozó 94. ezred zenekara 9 Kassák Lajos. hetente kétszer térzenét ad. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen alkalom emléke a Hirdetőoszloppal kötetben megjelent vers. A megélt élmények, benyomások vissza-visz- szatérnek verseiben. „Félig mezítelenül vagy kifeszített lepedő rpögött.,egészen , mezl-• telenül. lefekszünk a fűre .és,. gilt--, tétjük magunkat az áldott napmeleggel” írja önéletrajzában. Boglyas faszüzek kontyán ál- long a sárga toronyóra: — dél van — s az én fiatal testem nyújtózik a júniusi földön. ... s a tág aranyló térbe most beléharangozom a nevem: — ...s a magasság visszaöblíti rám a pünkösdi ekhót. — Fekszem a lokrofillal teli zöldben — hanyatt — s hímes, szép testem virággal permetezi a szél.” Festők, írók, muzsikusok Bizonyítható, hogy Bródy Sándor, és Rozványi Vilmos is dolgozott a Művésztelepen. A jeles irodalmi hagyományok megérdemelnének egy márványtáblát. A véletlen hozta, de a művészetek leglényegéből fakadó együttlét hasznát harsogják az e cikkben idézett alkotások. Ha egyszer majd ismét a művészeké lesznek a műkerti villák, szervezetten kellene folytatni ezt a példaadást. A festők, szobrászok, grafikusok mellett kapjon helyet időnként egy-egy filmes, író, zeneszerző. Heltai Nándor • Művésztelepi csendélet 1912-ben. Iványi-Grünwald munka közben. Még egyszer az iskolai pótló foglalkozásokról A Petőfi Népe 1977. január 14-i számában: „Évismétlők, elégségesek, túlkorosok” címen megjelent cikk; az úgynevezett iskolai pótló foglalkozások rendszerével foglalkozott. Az Oktatási Minisztérium e kezdeményezését — 1976 szeptember 1-től — már az általános iskolai Rendtartás is magában foglalja. A segítő szándékkal megírt cikk azt tanúsítja, hogy a pótló foglalkozás fogalma, illetve megvalósítása körül véleménykülönbségek vannak. Nagy kár lenne, ha ezek tisztázatlansága miatt akár egyetlenegy iskolában is visszalépés következne be, holott a tanulmányi elégtelenség miatt bekövetkező tanévvesztés csökkentéséért bőven van mit tenni. A cikkíró mondanivalójával teljes mértékben egyetértek. Azzal, hogy „o tanintézetekben ezért az eddigi eredményekre alapozva, már most arra kell törekedni, hogy a bukások számának további csökkenése mellett mind kevesebb gyerek vegye igénybe a pótló foglalkozásokat, s mind többen szerezzék meg a szükséges ismereteket az előírt idő alatt’’. Ennek az álláspontnak elfogadása azonban szükségessé teszi, hogy tisztázzuk a pótló foglalkozás lényegét. Ezt az említeti cikk így összegzi: „Nem indokolatlan az a vélemény, amely szerint a pótló foglalkozásokon megjelent tanulók döntő többsége úgy értékelhető, hogy lényegében eredménytelenül végezte el a tanévet ... A pedagógusok a tizenegy nap alatt nem tudják végérvényesen felszámolni a diákok ismeretbeli hiányosságait, a lemorzsolódásuk változatlan marad, sőt fokozódik ... Számukra tehát kevés a tanév végi tizenegy nap a lemaradás pótlására." □ □ □ A szerző tehát a pótló foglalkozások fogalmát a tanév végén, a tanítás befejezését követően tartandó 11 napos korrepetálásra szűkíti le. A Rendtartásban viszont nem hatálytalanította a pótló foglalkozás megvalósítása tárgyában 1973-ban kiadott állás- foglalást, sem azt a minisztériumi intézkedést, amely kiegészítő útmutatásokat közölt a pótló foglalkozások szervezéséhez. Ezek szerint a pótló foglalkozás lényegében három szakaszból álló tevékenység. Az előkészítő időszakban, közvetlenül a tavaszi szünetet követően a nevelők isméi megvizsgálják: kik a gyengébbek, akikkel fokozott mértékben kell törődniük. Tervszerűen, rendszeresen foglalkoznak a tanítási órákon, és részben azokon kívül is mindazokkal, akiknek a tantervi anyag elsajátításában hiányaik vannak. Május közepén, a tanév végi ismétlés megindulásakor értékelik a tanulók teljesítményét, és kiszűrik a bukásra állókat. A részűkre nyújtott fokozott segítség eredményeként az utolsó tanítási napig sokan legalább elégséges szirteni teljesítik a tantervi követelményeket. „A pótló foglalkozás” ténylegesen e pedagógiai tevékenység második szakasza. Időtartama: 11 munkanap. Ebben azok a tanulók vesznek részt, akiknek a tanítás befejeztekor a Rendtartás szerint javítóvizsgát kellene tenniük. A pótló foglalkozásokon a nevelők azokat a tantervi anyagrészeket igyekeznek megértetni és gyakorolni, amelyek szükségesek az év végi követelmények eléréséhez. Ezt követően az osztályozó értekezleten megállapítják az érintett diákok egy-két „nyitva- hagyott” érdemjegyét. Amennyiben a tanuló egy, vagy mindkét tantárgyból elégtelen, úgy augusztusban, az új tanév megkezdése előtt javítóvizsgát kell tennie. (Hiányainak pótlásához azonban megkapta legalább a szükséges útmutatásokat.) A pótló foglalkozások harmadik szakasza, a nyári szüneti felkészülés a javítóvizsgára. Ez azok számára kötelező, akik a júniusi 11 napos foglalkozás után sem feleltek meg a követelményeknek. Ezek a diákok egyénileg a kapott útmutatások szérint tanulnak. Lényeges, hogy a következő tanév elején az ismétlések körültekintően szervezzék meg az iskolák. Gondoljanak a jártasságok készségek újabb megerősítésére, különös tekintettel azokra, akik egy vagy két tantárgyból csak a pótló foglalkozást követően feleltek meg a tantervi követelményeknek. □ □ □ Ezeket ajánlottuk általános iskolai pedagógusoknak a három szakaszos pótló foglalkozás megvalósításához, amely a tanulmányi elégtelenség miatti ismétlők csökkentésének csak az egyik megoldása. Élnünk kell vele, a tankötelezettségi törvény végrehajtásának javuló eredményei mellett is. Ez alól nem kivétel Bács-Kiskun megye sem, hiszen az 1975—76. tanév végén az 56 403 általános iskolás közül 871 tanuló a tanév végén három vagy több tantárgyból, 596-an egy vagy két tárgyból lettek elégtelenek. Utóbbiak 41,6 %-a ugyancsak évfolyamot ismétel, mivel egy részük nem jelent meg a javítón, a nagy többségük pedig sikertelen vizsgát tett. A pótló foglalkozás lényegéből fakad, hogy e lehetőségből a három, illetve ennél több tárgyból elégtelenre állókat sem szabad kirekeszteni. Ha előbb nem tudott eredményt elérni, az iskola legalább a tavaszi szünetet követően kíséreljék meg pótolni a hiányaikat, hogy csupán egy-két tantárgyból álljanak elégtelenre az utolsó tanítási napon. így lehetőségük nyílik a pótló foglalkozáson való részvételre. A javító vizsgázók sikertelenségének aránya újólag arra figyelmeztet: a pótló foglalkozás folyamatos pedagógiai eljárásával továbbra is élni kell, hogy megóvjuk a tanulókat az esetleges kudarctól. E segítségnyújtás pedagógiai megvalósítását, esetlegesen szükséges továbbfejlesztését az Oktatási Minisztérium napirenden tartja. Munkatervében szerepel a tapasztalatok összegyűjtése is. Faragó László minisztériumi tanácsos Konecsni kiállítás Kecskeméten Az Európa hírű grafikust, a jeles kommunista művészt, mint ismeretes, sok szál fűzte Bács Kiskun megyéhez. írtunk kiskun- majsai gyermekéveiről, hamarosan közreadjuk kiskunfélegyházi emlékeit. Konecsni György többször időzött, dolgozott a kecskeméti művésztelepen, kedvelte ezt a várost. A megyeszékhely kulturális életének irányítói a napokban felkeresték a művész özvegyét — maga is kiváló grafikus — és megállapodtak egy kecskeméti tárlat megrendezésében. Ezen jó néhány, a Kossuth-díjas alkotó hagyatékából előkerült, eddig tárlatokon nem szereplő művet is láthat majd a közönség. Kiállítják természetesen Konecsni híres Bánk bán sorozatát is. A tárlatot a Megyei Művelődési Központ rendezi. Új magyar film: a Dübörgő csend ■ Dübörgő csend címmel új magyar filmet forgatnak Mocsár Gábor novellájából, mely olajmunkások között játszódik. Szijj Miklósnak, a rendezőnek ez lesz az első filmje. • Balról jobbra: Ladik Katalin noviszádi jugoszláv művésznő, Szabó Gyula és a rendező. Szijj Miklós. (MTI-fotó: Friedmann Endre felvétele.) mmmm wmmmm* Az Egyetemi Könyvtár corvinái 1876 végén már előre vetítette árnyékát az orosz—török háború. A magyar közvélemény még az 1849-es események hatása alatt állt, gyűlölte az ország leigázásában résztvevő cári abszolutizmust és lelkesedett a törökökért, akik menedéket adtak Kossuthnak és az önkényuralom bosszúja elől menekülő többi szabadságharcosnak. Ebben a hangulatban határozta el a budapesti egyetemi ifjúság, hogy . rokonszenve jeléiül ajándékot küld Abdul Kerim pasának, a török hadsereg fővezérének. A díszkard Ajándéknak egy Mária Terézia korában készült két ujjnyi széles damaszkuszi pengét választottak ki. Paholek György fővárosi kardműves régi aranyba foglalt elefántcsontból új markolatot készített hozzá, s ezt a magyar és török címerrel, valamint a barátságot jelentő két egymásbafonódó kézzel díszítette. Vörös bársonnyal vonták be, végén arany sárkányfejjel. Az egyetemi ifjak 13 tagú küldöttsége száz évvel ezelőtt, 1877. január 4-én indult útnak és két nappal később szállt hajóra Triesztben. A kormány politikai bonyodalmaktól félt, és megakadályozta a küldöttség ünnepélyes búcsúztatását. A magyar fiatalokat Konstantinápolyban szeretettel fogadták és nyolc díszhintón szállították szálláshelyükre. A kard átadása nagy ünnepség keretében történt 300 magas rangú katona és államférfi jelenlétében. A szultánt a személyes megjelenésben fogfájása akadályozta, sógorával képviseltette magát, s őt bízta meg, hogy a küldöttség tagjainak nyújtsa át a Medzsidje rend kitüntetését. A fővezér a jelenlevők hangos éljenzése közben csatolta oldalára a díszkardot. A szultán ajándéka II. Abdul Hamid szultán a fővezérének küldött kardot nagy értékű ajándékkal viszonozta, 35 olyan kódexszel, amelyek egykor magyar földről kerültek a török fővárosba. A kódexek hozóját, Tahir bejt Budapesten kitüntető fogadtatás várta, de ez meghiúsult. Ehelyett a trieszti kikötőben április 19-én a külügyminisztérium üzenetét kapta meg: idegen állam követe nem érintkezhet egyetlen magyar hatósággal, egyesülettel, bizottsággal sem. A kódexeket Falcon effendinek, a bécsi török követség konzuljának kellett átadnia, aki a minisztérium egyik tisztviselője révén juttatja majd el Budapestre. Érdemes megemlíteni, hogy az a külügyminiszter, aki így rendelkezett, nem valami magyarfaló német volt, hanem gróf Andrássy Gyula, aki 1849 májusában a magyar kormány megbízásából a külügyi kapcsolat felvétele céljából Konstantinápolyba utazott. A kéziratos könyveket a külügyminisztériumtól a rektor, Pulszky Ferenc, a Nemzeti Múzeum igazgatója és Ráth főpolgármester vette át. Az utcákon pedig a megbántott egyetemi hallgatók a következő alkalmi dalt énekelték: „Rajta pajtás, ürítsük a poharat, Fojtsuk belé a keserű gondokat. Ne búsuljunk, lesz még idő, mikor hej, Eljön hozzánk jóbarátunk, Tahir bej”. A magyar küldöttség látogatását egy 15 tagú török csoport mégis viszonozta, vezetőjük Seik Szulejmán effendí volt, a közép-ázsiai kolostorok igazgatója. Fogadásukkor a katonai parancsnokság nem engedte a közönséget a pályaudvarra, de onnan a Hungária szállóig szinte diadalmenet volt az útjuk. Programjukon díszvacsora, a Népszínházban ünnepi előadás, városnézés, az Egyetemi Könyvtár megtekintése szerepelt. A corvinák A közvélemény, sőt még a korabeli szakirodalom is a kódexeket corvinák néven emlegette. Tulajdonképpen csak 11 tartozott közülük biztosan Mátyás király könyvtárához. Ezeket hófehér pergamenre aranybetűkkel írták, címlapjukon gazdag díszítéssel, Mátyás hollós címerével. Mindegyik latin nyelvű többségük ókori szerzőkkel, Cicerónak, Silicius Italicusnak, Julius Caesarnak a művei. Minden valószínűség szerint a többi kódexnek is magyar volt az egykori tulajdonosa. Tartalmilag nagyon változatosak, találunk köztük két Bibliát, két latin nyelvtant, Arisztotelész, Cicero, Boethius, Terentius műveket, egy építészeti enciklopédiát Marcus Vitruvius Pollio tollából és egy úgynevezett partolánét, azaz hajósok részére készült leírást a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán partjának kikötőiről. Két kódex különösen figyelemreméltó. Az egyik Albucasis arab orvos Chirurgiájának 1280 körül készült latin nyelvű másolata 225 orvosi műszer rajzával. A másik Dante Divina Comediája. Ezt 1345 körül írták le és 99 művészi miniaturával illusztrálták Velencében. Az ajándék kötetek állapota nem a legjobb, sokat közülük megtámadott Konstantinápolyban a penész és nagy károkat okozott bennük. Különösen a kötések állapota volt siralmas. A szultán nem akarta így elküldeni, ezért valamennyit újraköttette piros, fehér, illetve zöld kecskebőrbe. Az eredeti kötések — sajnos — elvesztek. A kódexeket azóta az Egyetemi Könyvtár őrzi; mint legféltettebb kincseit. Létükkel hirdetik a középkori magyar könyvkultúrát, egyben szép emlékei a száz évvel ezelőtti török—magyar barátságnak. —y —•
