Petőfi Népe, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-27 / 73. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1977. március 27. ¥10^ \&VMunkaerő-gazdálkodás és szakmunkásképzés Baján Mindent megmérő, táblázatba foglaló világunkban a könnycsepp súlyát is megállapították. Aligha tévedünk, ha feltételezzük, némelyik hazánkfia világrekorder lehetne... csupán annyi kellene hozzá, hogy megkérdezzük: miként élsz, hogyan megy sorod? Érdekes módon azok préselik ki a legkövérebb könnycseppeket, akiknek a legkevesebb az okuk erre. Mert ott, ahol ezer forint alatt marad az egy főre jutó családi jövedelem, bizony nem vendég, hanem lakó a gond, amelyet enyhíteni közös kötelesség. Ott azonban, ahol a sok is mindig kevés, ahol a több hizlaláshoz kellene a még több, miért ügyelnénk a — krokodilkönnyekre?! Mindig új lista Természetesnek tarthatjuk, hogy az egyén, a család terveket készít, mindig új listát állít össze arról, mit kíván elérni. A gazdaságpolitikának az a kötelme, hogy kijelölje a megfelelő alapokat ehhez a tervezéshez. A termelőágazatok fejlesztésével például, azután a bér- és jövedelempolitika, az árpolitika eszközeivel. Azaz a gazdaságpolitikát meghatározó testületeknek élniük kell azokkal a jogokkal, amelyeket a társadalom ruházott rájuk. Az össztársadalmi érdekeket kell képviselniük, tehát minden összefüggéssel számolniuk szükséges. Nem akaratuktól, hanem meghatározott lehetőségeiktől függ, mit döntenek e testületek tagjai. Mégis, sokak szemében ez érthetetlennek látszik. Kerülőt téve: az Európai Gazdasági Közösség szakértőinek egy csoportja „Az infláció problémái” címmel jelentést állított össze. Ebben egyebek között megállapítják: a fogyasztói árak évi át: lagos emelkedése a kilenc tagállamban 1960 és 1968 között 3,6, 1972 és 1974 között már 10,6, 1975-ben pedig 12,5 százalék volt. Tavalyelőtt á fogyasztói áremelkedés a Német Szövetségi Köztársaságban bizonyult a legalacsonyabbnak (6,1 százalék), legmagasabbnak pedig (21,5 százalék) Nagy-Britanniában. (Franciaországban e mutató 11,8, Olaszországban 17 százalék volt.) S figyeljük csak a kapitalista logikát, sokféle javaslatuk között mire bukkanhatunk! A szakértői csoport a termelékenység emelése, a termelési költségek csökkentése érdekében kívánatosnak tartja az üzemi szólásszabadságot, ..amely lehetővé teszi a dolgozók számára, hogy feltárják elégedetlenségük okait.” A lépcsők magassága Szociológiai vizsgálatok bizonyították annak a feltételezésnek az Igazságát, hogy hazánkban a családosok túlnyomó többsége két- három százalékos életszínvonalemelkedés esetén úgy vélekedik, körülményei nem javultak. Becsapnánk önmagunkat? A mértéket tévesztjük el! Volt idő, amikor a nagyon kevésnek, az egészen picinek is örülni tudtunk. Azután lehetőségeink folyamatos bővülése egyre inkább azt a kívánságot táplálta bennünk, hogy mielőbb meglegyen mindaz, amire régóta áhítoztunk. Közben új szügségleteink formálódtak, s már ezek tükrében vizsgáltuk életszínvonalunkat. Tegnapi óhajaink mai kielégítése természetessé vált, s természetellenessé az, hogy holnapi kívánságaink nem teljesülnek automatikusan. Nem a lépcsőket, hanerií azok magasságát mérik fel sokan rosz- szul. Sőt, két-három lépcsőfokot kihagyva szeretnének st feljebb levő „emeletekre” jutni. Jfcsakhogy elfeledik: ezeket az Emeleteket először meg kell építEni. A lakosság névleges jövedelme I960 és 1975 között 118,5/ milliárdról 311.5 milliárd forintra nőtt. Sikerült tehát megmászik — fölépíteni — néhány emeletet Kötegnyi boríték Csupán tallózva a kövér kalászokat ringató földön: több, mint egymillió család költözhetett új otthonba másfél évtized alatt; közeledik a két alapvető osztály, a munkásság és a parasztság élet- színvonala; bevezették a gyermekgondozási segélyt, tavaly ösz- szesen 287 ezren éltek vele, s számukra 3,5 milliárd forintot fizettek ki; az 1975. évi II. törvény egységesítette a nyugdíjrendszert; tizenöt év alatt hétszer emelték a családi pótlékot, 1976-ban 7,5 milliárd forintot kaptak kézhez ilyen címen a szülők... Bizonyára mindenkinek az a legfontosabb boríték, amelyben a fizetését kapja. Ehhez azonban még kötegnyi más borítékot is mellékel a társadalom — vagy mondjuk úgy: teszünk hozzá magunk —, amikben ott rejlik köznapjaink ezerféle alkotóeleme. A tömegközlekedés bűvölő eszköztára éppúgy, mint a kedvezményes tüzelőutalvány, az üdülő a vízparton vagy a hegyek között, a gyermeknek napközben otthont adó óvoda, az üzemi étkezde sokat szidott ebédje, a munkaruha, a védőétel és -ital... Belátjuk, nem látjuk be, ez is az életszínvonalunkhoz tartozik. Amit akkor hinnénk el igazán, ha — hiányoznának. M. O. (Következik: A háló hossza) Az év első heteiben számos olyan újságcikk látott napvilágot, amely címében a „hiányzó” munkaerőre célozva föltette a kérdést: Honnan vegyük, ami nincs? Az említett írások a meglevő munkaerő hatékonyabb foglalkoztatását, illetőleg az ehhez szükséges föltételek megteremtését szorgalmazták. Meggyőződésem, hogy igen fontos, mondhatni sürgető tennivaló annak a kérdésnek a megválaszolása is: hová tegyük, ami lesz? — mármint az általános iskolát elvégző fiatalokban évről évre képződő munkaerő-utánpótlást. Ahol a leghasznosabb munkát végezhetik Társadalmunk aszerint értékeli az egyes tagjait, hogy szellemi és fizikai képességüket milyen mértékben kamatoztatják a köz javára. Sajnos, az egyéni pálya- választási elképzelések és a népgazdaság szükségletei mindezide- ig a kívánatosnál kisebb mértékben kerültek összhangba. Nem azért, mintha az egyéni és a közérdek szöges ellentétben állna egymással, hanem alapvetően a pályára irányító munka gyengeségei miatt. A fiatalok foglalkozás- választását befolyásoló* iskolának, a párt- és tanácsi szerveknek, a vállalatoknak és a szülőknek közös ügye kell legyen, hogy az ifjú emberek arra a posztra kerüljenek a társadalmi munkamegosztás rendszerében, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. A gazdasági életre, azon belül is az iparra szűkítve a kérdést, el kell érnünk, hoy a fiatalok — képességeik é* vágyaik figyelembevételével — ■ olyan szakmát válasszanak, amelyre jelenleg is és távlatilag is nagy szüksége van mindannyiunk kenyéradójának, ai népgazdaságnak. Tehát oda „tegyük” a leendő munkaerőt, ahol a társadalmilag leghasznosabb munkát végezheti. Talán mondani sem kell, hogy ennek a feladatnak most, az V. ötéves tervben minden eddiginél nagyobb súlya van. • Gépjárművillamossági műszerész szakmunkás- tanulók a műszerek használatát gyakorolják a 609. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet tanműhelyében. (Fotó: Méhesi Éva.) Gyakori téma a bajai pártfórumokon A pályára irányítás, a szakmunkásképzés, és a munkaerőgazdálkodás gondjai összefüggnek egymással, és a megoldásuk területenként összetett feladatot jelent az arra hivatott intézményeknek. szerveknek, vállalatoknak. Baján az utóbbi időben meglehetősen gyakori ez a bonyolult téma a pártfórumokon. Az MSZMP városi végrehajtó bizottsága tavaly májusban tűzte napirendre a szakmunkásképzés helyzetének, s a helyi 609. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet és az üzemek együttműködésének vizsgálatát. Akkor azt elemezte, miként szolgálja a szakmunkásképzés a hatékony munkaerő-gazdálkodást, s határozatot is hoztak. A végrehajtó bizottság feladatul szabta többek közt a szakmunkásképzés tekintélyének erősítését, a gyakorlati oktatás színvonalának emelését, a tárgyi feltételek javítását, a tanterveknek a helyi vállalatok profiljához való jobb „odaigazítását”, és szorgalmazta a pályaválasztási irányító munka tartalmasabbá tételét. Azóta már a vb mellett ténykedő gazdaságnolitikai bizottság is több ízben 'megvitatta, mit kell még tenni a népgazdasági szükségletek teljesebb helyi kielégítéséért. Négyszázból ezret adni ? Galántai Jánostól, a 609. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatójától tudom, hogy Baja ipari üzemei a következő tanévre 994 tanulóra jelentették be az igényüket. Ezzel szemben körülbelül négyszáz elsős szakmunkás- tanulóra számíthat az intézet az őszi kapunyitáskor. Négyszázból ezret adni? Lehetetlenség. A négyszáz leendő szakmunkást oda kell irányítani, ahol a legégetőbbek a munkaerőgondok, de csak akkor, ha a népgazdaság érdekei is úgy kívánják — ezt a döntést hozta Baján a Pazda- ságpolitikai bizottság. A következő tanévtől kezdődően a különböző szakmákra jelentkező tanulókat a szakmunkásképző a gazdaságpolitikai bizottsággal együttműködve osztja el a vállalatok között. Közösen Tavasz Lakiteleken A lakiteleki Szikra Termelőszövetkezet elnökével, dr. Deák Istvánnal az időszerű tennivalókról, a közös gazdaság terveiről beszélgetünk. Többek között arról, hogy az üzem pártalapszervezeté- nek cselekvési programja milyen feladatokat határoz meg. Ismeretes, hogy a megyei pártbizottság januári határozata a termelőszövetkezetek számára az 1975. évhez viszonyítottan — beleértve az 1976. évi lemaradás pótlását is — tíz százalék termelésnövekedést ír elő. A kecskeméti járási pártbizottság hasonló termelésnövekedést határoz meg. Dr. Deák István tagja a járási párt-végrehajtóbizolttságnak, tehát kettős felelősséget érez a feladatok végrehajtásáért. — Tar Mihállyal, akit jelenleg, mint pártvezetőségi tagot bízott meg a tagság a párttitkári teendőkkel, összhangba hoztuk a tennivalókat. Az előző párttitkárunk ugyanis más beosztásba került a párt javaslatára. — Éppen egy fejlesztési javaslatot tanulmányozok — magyarázza, mutatva egy dossziét. — Ebben arról van szó, miként tudnánk hasznosítani termálvizünket. A melegvizet adó kút 700 litert ad percenként. A víz hőfoka 54 Celsius. Az elképzelés szerint csaknem 2 hektárnyi kettős borítású. talajfűtéses fóliás kertészetet hoznánk létre. Segítségünkre van a Kertészeti Egyetem Zöldségtermesztési Intézete. Mintegy 3 ezer hektáron gazdálkodó termelőszövetkezetben a fő jövedelmet a kertészeti ágazatok adják. Már évek óta következetesen foglalkoznak a szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermesztés fejlesztésével. A nemrég megjelent kormányhatározatok erre újabb ösztönzést adtak a gazdaság vezetésének. — Megjegyzem, a gyümölcsprogramunk megvalósítását már 1974-ben elkezdtük — magyarázza az elnök. — összesen 114 hektáron létesítettünk új ültetvényeket. Az elképzelések szerint az idén 24 hektáron létesítünk új almáskertet, jövőre 20 hektáron kajszit telepítünk. A következő években még mintegy 75 hektár új gyümölcsös létesül. Ezzel be is fejezzük programunkat. összesen 300 hektár gyümölcsösünk lesz, ebből száztíz hektár a kajszi. Véleményem szerint ennek a fontos gyümölcsnek a termesztését újból fel lehet lendíteni. Itt a Tisza menti magángazdaságokban azelőtt száz évig is elélt a kajszifa. A klíma tehát alkalmas a termesztésre, csak meg kell találni a megfelelő helyet, mert nagyon érzékeny. A hatvanas években fagyzugos területre telepítettek szövetkezetünkben kajszibarackost, öt-hat- évenként van csak rajta termés. A tervek szerint a következő esztendőkben fokozatosan telepítenek új szőlőfajtákat, korszerűsítik a régi ültetvényeket. A te- repegyengetést már elkezdték, hasonlóképpen a talajjavítást is. Programjaik megvalósítását segíti, hogy beléptek a szikrai szőlőtermesztési. valamint a hosszúhegyi gyümölcstermesztési rendszerbe. Témát váltunk. Az elnök elmondja, hogy a homok hasznosításának egyéb módjait is keresik. Már nyolc éve foglalkoznak homoki lueernatermesztéssel. Jelenleg kétszáz hektáron termesztik kiváló eredménnyel. 1975-ben 73.9 mázsa szénatermést takarítottak be hektáronként, tavaly az aszály ellenére 66,4 mázsát. A többéves lucernaterületről ennél is többet. — Óriási tartalék ez, hiszen a heterogén, gyenge minőségű talajainkon minden lehetőséget ki kell használni. A takarmányter- mesztést segíti, hogy évenként 50 hektáron telepítünk füvet a Tisza árterületén. A takarmánytermesztés fejlesztése azért fontos feladat, mert javítani akarják a szarvasmarha-tenyésztés színvonalát. Négyszázas tehenészeti telepük van, a magyartarka állományt holstein-friz fajtával keresztezik. Remélik, hogy a tejhozamot sikerül növelni a keresztezés, valamint a jobb tenyésztési színvonal eredményeként. Nemrég összesítették a háztáji gazdaságokkal történt szerződés- kötéseket. Megállapították, hogy a jószágállomány, főként a sertéslétszám jelentősen emelkedett a kisgazdaságokban. — Segítjük a kisüzemeket takarmánnyal és egyéb szolgáltatásokkal. — hangoztatja dr. Deák István. — Figyelemre méltó, hogy a fogyasztási szövetkezet által megszervezett zöldségtermesztő szakcsoport mellett mi is létrehoztunk az idén egy termelő közösséget. Huszonhárom tagunk csaknem hat hektáron vállalta fű- szerpaprika és paradicsom termesztését. A szövetkezet segít a talajmunkák, a vetés elvégzésében, a művelést éa a szedést a szövetkezeti gazdák végzik. A zöldségtermesztés fellendülését az is bizonyítja, hogy az UNI- VER Fogyasztási Szövetkezet szakcsoportjának tagjai az elmúlt évhez képest csaknem megkétszerezik a fólia alatti hajtatást. A pártszervezet cselekvési programjában szerepel a munkaverseny támogatása is. A csepeli, illetve a hartai felhíváshoz megtörténtek a csatlakozások, a vállalások összesítése most folyik. — A verseny az egyik legnagyobb tartalékunk — állítja az elnök. — Tavaly is ennek köszönhettük, hogy sikerült leszednünk időben a jó almatermést, A brigádok ugyanis a vállalásaikon felül még ezer munkanapot dolgoztak. A kora tavasziak vetését már befejezték a gazdaságban. Azon igyekeznek, hogy a tervezett több mint 10 százalékos termelésnövekedést elérjék Ennek egyik fontos feltétele a munkák időben és jól történő megszervezése.-a —r rangsorolják az igényeket, figyelembe véve a cégek kategorizálását és a gazdaságpolitikai célokat, továbbá, hogy milyenek a képzés feltételei az egyes üzemekben. Előny az építő- és szolgáltatóipari szakmáknak A szakmunkástanulók alaposabb felkészítése érdekében az egyes szakmák részére úgynevezett bázisvállalatokat jelölt ki a gazdaságpolitikai bizottság és a szakmunkásképző. A jövőben például esztergályost Baján csak a Ganz Villamossági Művekben és a Kismotor és Gépgyárban nevelnek, mert ezen a két helyen a legkedvezőbbek a körülmények e mesterség kifogástalan elsajátításához. A kőműves szakmát választó fiatalok a BÁCSÉP építés- vezetőségéhez, vagy pedig a Bajai Építőipari Vállalathoz kerülnek A szakmunkásképzés színvonalának emeléséért régebben napirenden tartott feladatok — korszerű ismereteket adni, a nevelőmunkában támaszkodni a szocialista brigádokra stb. — továbbra is feladatok maradnak. Az 1977— 78-as tanévet illetően Baján a helyileg jelentkező népgazdasági szükségletekkel összhangban olyan pályára irányító munkát végeznek, amely előnyben részesíti az építőipart és a szolgáltatást, továbbá az esztergályos és a géplakatos szakmát. Az ügy érdekében egyebek közt a Bajai Hírekben cikkekkel népszerűsítik majd a hiányszakmákat. Alkalmakat teremtenek a szülők szemléletének megváltoztatására, a divatszakmák iránti érdeklődés csökkentésére. Az általános és a középiskolákat az eddiginél sokoldalúbban tájékoztatják a pályaválasztási lehetőségekről. A népgazdasági igények és az egyéni elképzelések közelítésének munkájába minden érdekelt városi és járási szervet bevonnak. Ki kapja az új szakmunkásokat ? A bajai gazdaságpolitikai bizottságnak az V. ötéves tervben és később munkába álló új szakmunkások „elosztására” nézve jó elgondolása van. Az évenként végző szakmunkásokat azokra a munkahelyekre irányítják, ahová a népgazdasági és a helyi érdekek éppen megkívánják. Mindez a vállalatok közti megegyezés alapján történik majd. A gazdasági vezetők, akikj^özül jó néhányon tagjai a biiÄsagnak, egyetértenek ezzel ^Ä'vvel. Megvalósításában a h^Ronyabb munkaigen fontos lépéerő-gazdálko sét látják. A. T. S. A balesetek nagy része elkerülhető Tapasztalatok a gabonaiparból A megyei gabonaforgalmi és malomipari vállalat üzemeiben az elmúlt esztendőben 24 baleset fordult elő. A kiesett munkanapok száma meghaladja a hatszázat. Kártérítés címén csaknem negyvenezer forintot fizetett ki a dolgozók részére a vállalat, az SZTK-nak pedig megközelítőleg félmillió forintot. Ez év első két hónapjában tíz üzemi baleset és 110 kiesett munkanap szerepel a statisztikában. Mindez azon az ankéton hangzott el, amelyet nemrég tartottak. a munkavédelmi őrök részére. Ebből az is kitűnt, hogy mit tettek eddig a balesetveszély csökkentés^ érdekében. A mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter rendelkezésének megfelelően az élelmiszeripari vállalatoknak az V. ötéves terv időszakára el kellett készíteni a középtávú munkavédelmi intézkedési tervet. Ez itt is megtörtént. A megyei gabonaipar az elmúlt esztendőben rakodásra, anyagmozgatásra jelentős összeget költött. Erre szükség Volt, hiszen a balesetek mintegy negyven százaléka ezzel függött ösz- sze. Kétségtelen, hogy ebben az iparágban az utóbbi években kellett pótolni azokat a mulasztásokat, amit az elődök hagytak ránk. Lényeges az előrehaladás, azonban ahhoz, hogy megoldják a baleseti források teljes megszüntetését, még sokkal több beruházásra lenne szükség. Ez több évig tartó folyamat. Ha a balesetek okát tanulmányozzuk, kiderül, hogy néha szinte egészen jelentéktelen mulasztásokból ered a baj. A jánoshalmi malomüzemben például a búzaszállítás alkalmával az út csúszós volt. Előzőleg elmulasztották felsózni. Ez okozott balesetet. Máskor amiatt jelentkezett a baj, hogy a rakodáshoz nem gondoskodtak kellő létszámról és megfelelő irányításról. A kalocsai körzeti üzem egyik molnára azért sérült meg súlyosan a bal kezén, mert működés közben akarta megjavítani az őrlőberendezést. Szakmunkás-bizonyítványa volt, biztonságtechnikai vizsgát tett, vagyis tudta, hogy szabálytalanul cselekszik. A helyszíni vizsgálat során nem tudott választ adni arra, hogy miért üzem közben akarta megjavítani a gépet. A vállalat vezetősége megállapította, hogy a balesetek nagy része elkerülhető lett volna, ha az irányító, illetve a gépeket kezelő dolgozók betartják a munkavédelmi szabályzatot. Rendszeresen tartanak elméleti és gyakorlati oktatásokat. Bevezették az úgynevezett vizuális képzéseket. Ezeken mintegy ötszázan vettek részt. Sajnos — mint az ankéton megállapították — e tekintetben nincs minden rendben. A szabadságon levők és a betegek részére nem tartottak pótoktatást. A témakör sem volt mindenütt helyesen megválasztva. A rakodómunkásoknak, illetve a molnároknak és egyéb szakmunkásoknak ugyanarról tartottak előadást. Egyes helyeken elhanyagolják az üzembiztonsági szemlét is. Ezt pedig havonként meg kell tartani. Az erről szóló jegyzőkönyvet, amelyben az észrevételek szerepelnek, a vállalat központjába kell továbbítani, hogy az intézkedéseket meg tudják tenni. * A gabonaiparban előforduló üzemi balesetek tanulságul szolgálhatnak más üzemek, vállalatok számára is. A munkavédelmi ellenőrzés megszigorításával csökkenteni lehet a baleseteket. A vállalat vezetése igyekszik változtatni a jelenlegi helyzeten. Máris számos intézkedést tett annak érdekében, hogy csökkenjenek a balesetek, illetve lehetőleg ne forduljanak elő. Minden körzeti üzem vezetői kötelesek megtárgyalni a munkavédelmi tevékenységet. Az ellenőrzésbe és az értékelésbe a szakszervezeti műhelybizottság tagjait is bevonják. Nagyobb gondot fordítanak a munkavédelmi oktatásokra és a biztonsági szemlék megtartására. K. 8. így élünk (3.) A könnyek súlya Az 1975-ben telepített kajszibarackos műtrágyázása.
