Petőfi Népe, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-25 / 71. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1977. március 25. AZ IZSÁKIAK MAGUKNAK VALÓK? A nagyközség nemcsak igényt teremt, hanem összefogást is kér Napok, hetek kellenének ahhoz, hogy a maga mélységében, valóságában megismerhessem Izsákot. Pedig már jártam ebben a nagyközségben sokszor. Mostani volt az első utam, hogy nem azért jártam ott, mert meghívtak valamilyen avatásra, vagy rendezvényre, hanem azért, hogy megtudjam Izsák miért és mitől nagyközség. Az államigazgatási minősítés mindenki előtt ismerős, sőt talán az is, hogy a nagyközségeknek a környékükön kiemelkedő szerepük van gazdasági, kereskedelmi és kulturális tekintetben is. Dr. Hausman János a nagyközségi tanács végrehajtó bizottságának titkára alig múlhatott harmincéves. Felelős közéleti ember, szereti, de „érti” is ezt a települést, s mindent megtesz azért, hogy itt a nagyközség rangjához méltó emberi viszonyok is kialakuljanak. — A nagyközség a valóságban is megfelel á rangjának? — kérdeztem. — Én talán úgy mondanám, hogy inkább csak rangja van; Fáhi, Orgovány, Agasegyháza, Fülöpszállás és Soltszentimre vonzáskörzetének központja. Az intézményi ellátottság tekintetében (iskola, óvoda, bölcsőde, diákotthon) tényleg megütjük a nagyközségi mértéket, egyedül az iskolai napközi igazán komoly gond. Ott tartunk, hogy csak alsósokat tudunk étkeztetni, jövőre már ■. csak harmadik osztályosokig. Százkilencven gyerek étkeztetését teszi lehetővé a konyha, az igény viszony legalább négyszázra tehető. A régi konyhát nem tudjuk bővíteni, újat kell építeni, ha el akarjuk hárítani a gondjainkat. — A lakosság előtt ismeretes, hogy Izsák nagyközség? Értik ezt az emberek? ... — Tudják, s az igényeikben ez jelentkezik; tényleg a nagyközségi színvonalat várják el mindenben. Tudják, hogy mi van Kerekegyházán, tudják, milyen rohamosan fejlődött Tiszakécske, de meg kell mondanom azt is — nem veheti senki sem sértésnek —, hogy egyelőre csak az igényeiket tudják megfogalmazni. Lassú a változás nálunk abban a tekintetben, hogy ezek az igények ne csak puszta óhajtások maradjanak, hanem hajlandóak legyenek tenni is valamit az emberek. Bár ebben is léptünk előre, mert tavaly az óvodához 200 ezer forint összeggel járult hozzá a lakosság. Ez eredmény. Láttak, hogy amiért áldozatot vállaltak, az most az ő javukat szolgálja. Megvesszük a volt Sárfehér Tsz irodáját és átalakítjuk iskolának. Meghirdetünk egy akciót az' iskoláért, s remélem, hogy mellénk állnak az emberek, s ez . a tudati változás másik lépcsője lesz. Ha az irodát átalakítjuk, legalább öt évre búcsút mondhatunk a tanteremgondoknak. — Mit nem tesz szívesen a lakosság?... — Példát mondjak? Izsák belvizes község, évről évre gyötrődünk emiatt, s ezért nálunk különösen fontos, hogy tartsák tisztán az árkokat. Tavaly keserű tapasztalataink voltak. Hiába volt minden fölhívásunk, néháfiy családot meg kellett büntetni. Sokan azt hiszik, hogy megfizetik a községfejlesztési adót és azzal a köz iránti összes kötelezettségüknek eleget tettek. Pedig ebből mindössze 500 ezer forint bevétele van a tanácsnak, s ekkora összegből komolyabb dolgot nem lehet elvégeztetni. Ennél több segítségre volna szükség. — Itt Izsákon nagyon kevés utca van kövezve. Mi ennek az oka? — Az, hogy nem volt rá pénz. Néhány évtizeddel ezelőtt nem is igen gondoltak rá — vagy nem akartak. Egyedül a főutca szilárd burkorlatú. Az összes útjaink hossza harminc kilométer, s JTündössze négy kilométer, ami kiépített. Lassan tudunk előbbre jutni; 1980-ig az Ady és a Hunyadi utcát kell kikövezni, bitu- menezni. Panasz, de ehhez még hozzá tartozik, hogy a járási útfenntartó részleg nagy ívben elkerüli Izsákot olyannyira, hogy még a buszforduló építését is félbehagyták, meri a bitumen záróréteg kimaradt. — MH kellene tenni, hogy a nagyközségi ranghoz méltó legyen a közösségi tudat? — Szemléleti változásra van szükség, arra, hogy ne csak a saját portájukat lássák az emberek. Ebben a tekintetben egyáltalán nem érjük el a többi nagyközséget. Nálunk a bátor lépések húsz évig elmaradtak, s ez azzal • Izsákon is gyönyörű, új házak épülnek, közöttük olyanok is, amelyek nem illenek az utcaképbe. • Bártfai Attila tanácselnök (jobbról) és dr. Hausman János, a végrehajtó bizottság titkára a vízműtársulás megszervezéséhez készült felhívást olvassák. járt, hogy nem keltette fel semmi az emberek érdeklődését. Következésképpen, nem is igen éreztek felelősséget a tágabb környezetük iránt. Mondok valamint: ha ezelőtt tíz évvel a strandfürdő helyett mondjuk vízmüvet csinálnak, akkor ma nem áll ott kihasználatlanul, s nem most, 15 év késéssel kellene megszervezni. amikor a lakások 80 százalékában már van saját hidrofor. Persze, a tudati változásnak nálunk is vannak nyomai, például ilyenek: „Alulírottak azzal a fölajánlással fordulunk a T. Címhez, hogy ... helyrajzi szám alatti beépítetlen telken brigádunk játszóteret készítene. Amennyiben a telket e célra rendelkezésünkre bocsátják, úgy a játszótér teljes munkáját brigádunk elvégzi.” — írta az állami gazdaság IV. kerületének gép- műhelyi szocialista brigádja. De mondhatom azt is, hogy az Egyesült Sárfóhér Termelőszövetkezet Angela Davis szocialista brigádja, mivel csupán egyetlen szociális gondozónőnk van, ebben a munkában felajánlotta segítségét. A legnagyobb gond, hogy sárosak az utak. frontbizottsági tagok, párttagok. Házról házra járnak majd, hogy meggyőzzék a családokat. A feladat nem kisebb, mint az, hogy az érdekeltek 51 százaléka április 4-ig lépjen be a vízműtársulásba. Ha ezt nem tudjuk elérni, akkor a község olyan lehetőséget szalasztott el, ami újból csak évtizedek múlva tér vissza. Az államtól ugyanis most kaptunk 27 millió forint támogatást, s a vízmű körülbelül 54 millió forintba kerül. Nem mondhatok'Tnást, mint azt, hogy minden erőnkkel azon kell lenni, hogy sikerüljön a szervezés. Ha ez meglesz, valami új kezdődik Izsákon. Nemcsak anyagiakban, hanem tudatiakban is, mert akkor mondhatjuk, hogy a nagyközségnek több mint fele hajlandó a közért cselekedni, arra áldozni, s mindenképpen a lakosságnak lesz jobb. A dr. Hausman János vb-tit- kárral folytatott beszelgetes közben megérkezett Kecskemétről • Dr. Ycnczel Sándor körzeti főorvos: ......ott kell megfogni az em bereket, hogy lokálpatrióták.” Bártfai Attila, a nagyközségi tanács elnöke is: — Legfontosabb teendőnk most a vízmütársulás szervezése. Mindenki segít; tanácstagok, népDr. Venczel Sándor körzeti főorvos 1968-tól tagja a tanácsnak és a végrehajtó bizottságnak: — Nézze, nem vagyok pesszimista, de azt kell mondanom, hogy kisközséggé fejlődünk visz- sza akkor, ha terveinket nem tudjuk • megvalósítani. Ennek kulcskérdése, hogy a vízműtársulás megalakuljon. Én a Berzsenyi, a Bercsényi, a Bem és a Fürst Sándor utcában fogok agitálni. Hogy Izsák valóban nagyközség-e? Erre csak azt mondhatom, hogy ez a község sokkal többre képes, mint amit magából mutat. Nagyon fontos, véleményem szerint a legfontosabb most az, hogy fel kell rázni az embereket, tudatosítani velük, hogy a t# portád nem a kerítésig tart, hanem Izsák határáig, s azért is kell tenni. Persze, ezt kényszerrel nem lehet elérni meggyőzéssel csak fokozatosan. Az egészséges patriotizmust kell felhasználni a köz érdekében. Ezért én is sokat tehetek, mint orvos, mert úev érzem, szeretnek az emberek, s a gyógyító munkát közvetett módon kiegészíti közéleti munkám is. Csató Károly Háttér a közéleti munka Majsai Mihályné portréja A szalkszentmártoni Petőfi Tsz-ben, ha valaki a kulturális, szociális ügyek felől érdeklődik, azonnal Majsai Mihálynéhoz irányítják. Nem véletlenül, hiszen a szövetkezeti tagok ügyes-bajos dolgaival immár több mint 17 éve foglalkozik. Nem is akárhogyan. Ismeri az embereket, képes rá, hogy pontosan felmérje igényeiket. Így aztán nincsenek erőltetett programok, és ami ebből következik: rend van Majsainé „ágazatában”. 1. A róla összeállítható portrévázlatba további adalékok is kívánkoznak. Például, hogy 1962 -óta párttag és jelenleg a községi pártvezetőségben is dolgozik. Közben sok éven keresztül részt vesz a községi tanács testületéinek munkájában, aktív tagja a Népfront helyi elnökségének. Bírja-e idővel, erővel? Amikor erről esik szó, magabiztosan visszaadja a kérdést, aminek a lényege nagyjából csak annyi, hogy közéleti háttér nélkül nem lehet igazán jól dolgozni az emberekért. Szerinte aki azért felelős, hogy egy kisebb közösségben százak nyugodtan pihenjenek, kulturálódjanak és megérdemelten élvezzék a közös gazdaság gondoskodását — annak a nagyobb közösség gondjait is ismernie kell. De van itt még valami. Néha a bíztatás, a bátorítás is jól jön a munkához. A pártban, a tanácsi és népfront-testületekben, vagy a tsz- szövetségben kialakított döntésekkel, programokkal Majsainé rendszeresen öszehasonlítja a saját szövetkezeti törekvéseiket. A hosszú évek alatt volt ideje megtanulni, hogy nem lehet bezárkózva dolgozni, önbizalma mindig volt, de sohasem könyvelte el úgy a dolgokat, hogy az a legjobb, amit ő maga kigondolt, vagy megcsinált. 2. Persze van egy sereg ered- mény, amely örömet jelent számára. Még talán egy kicsit büszke is a fejlődést jelző bűvös számadatokra. Például arra, hogy tavaly a közös gazdaság nyugdíjas és járadékos tagjainak különböző címeken több, mint egymillió forintot sikerült juttatni. A nagycsaládos szövetkezeti tagok gyerekeit az iskolaév kezdetekor ugyancsak anyagi támogatásban részesítik. Saját autóbuszuk minden évben nagy forgalmat bonyolít le: a pihenést, gyógyüdülést igénylő tagság eljut Harkányba, Hévízre, az ország legszebb tájaira és szinte ki sem lehet mutatni egész pontosan, hány színházi előadás, budapesti kirándulás szerepel még a programban. A szövetkezeti nőbizottsággal együttműködve nagy gondot fordítanak az ünnepségek társadalmi megszervezésére, az öregek napjára, az iskolai rendezvényekre. Ezt a munkát úgy végzik, hogy hatása az egész községre kiterjed, ennélfogva jó szolgálatot tesznek kezdeményező készségükkel, példamutatásukkal. Koszta Flórián tsz-elnök és a szövetkezet többi vezetői szerint is Majsainé és segítőtársai képesek rá, hogy adott esetben a falu nagyobb tömegeit is mozgósítani tudják. Eredményes munkájukat jelzi például az is, hogy a tsz sertéstelepén, savanyítóüzemben, a gépműhelyeknél sikerült gyökeresen megváltoztatni a munka szociális feltételét. Mindenütt korszerű mosdót, zuhanyozót és melegedő helyiségeket létesítettek. Mindez jelentőségében nyilván eltörpül a tsz gazdasági célkitűzései, a falu égető problémái melígy élünk Kinek az életszínvonala? Tavalyi az. eg)^ lakosrfe.' jutó reáljövedelem nem érte el a tervezett bővülést, mindössze egy százalékkal emelkedett. Ez átlagként csekély, alig érzékelhető. Tény azonban, hogy sok ország örömmel elfogadná ezt az eredményt. Vigasztaljuk ezzel magunkat? Próbáljunk inkább eligazodni a bonyolult terepen. Mert hiszen a lakosság pénzbevételei 1976-ban 258 milliárd forintot tettek ki, s e summa 103 milliárddal nagyobb az 1970-es- nél. Azaz a növekedés számottevő, bár évenkénti eloszlása nem egyenletes. S persze, az élet- színvonal alakulása korántsem azonosítható a forintokban mért lakossági jövedelem változásával, vagy a jövedelmek és az árak viszonyának alakulásával. Aki nem létezik Öörökösen visszatérő gond, hogy mindenfajta statisztika, elemző adatcsoportosítás. Átlag Aladárra érvényes, aki fizikai valóságában nem létezik. A sokfajta különbözőséget sűrítő átlag persze igaz. A textiliparban tavaly decemberben valóban 2717 forint volt a fizikai dolgozók havi átlagbére. Csakhogy ebben benne van Marika pénze, aki három hónapja állt a körkötőgép mellé, s Feketénéé, aki huszonkét évi gyakorlattal csinálja ugyanazt mint Marika. Az asszony háromezer forint fölött, Marika kétezer alatt keres. Meglehet, mégis utóbbi „életszínvonala” a magasabb. Mert a leány teljes fizetését magára költheti, a szülők nem kérnek egy fillért sem s kényelmesen él a városi komfortos lakásban. Feketéné viszont az egyik községből jár be a gyárba, egyedül neveli gyermekét és idős szüleit is támogatja. Ezek ismeretében sem kizárt feltételezés, hogy az asszony elégedett, Marika elégedetlen adott körülményeivel. Némi túlzással de az igazsághoz ragaszkodva úgy fogalmazhatunk, hogy az életszínvonalban mindaz benne van, ami hatással van életkörülményeinkre. Természetesen a bér is de például az egészségügyi ellátás, a lakás- helyzet szintén. Befolyásolja az életszínvonalat a kereskedelmi hálózat árukészlete éppúgy, mint a kultúra, a szórakozás hozzáférhetősége. Ez utóbbi csúf szakszó arra utal, hogy nem mindenütt azonosak a lehetőségek • a művelődésre, a pihenésre. Ahogy olykor ugyanaz a forint sem egészen ugyanannyit ér egyik vagy másik helyen. Hiszen egy kilogramm élőcsirke piaci átlagára — a megfigyelt városok közül, s 1975-ben — Debrecenben 40,77 forint volt, Mosonmagyaróvárott 28,62! S ugyanabban az évben Szegeden több, mint négy kilogramm paradicsomot adtak azért a pénzért, amennyiért Kaposvárott egyet! Persze, ha kizárólag csirkét, paradicsomot vettek volna az említett városok lakói, akkor irreális eltérésekkel válthatják át forintjaikat ezekre az árukra. Ám mivel sok mást is vásároltak, a nagy különbségek — de hangsúlyozzuk: a nagy különbségek — többé-kevésbé kiegyenlítődnek. Hogyan él a szomszéd ? Apró példák ezek, de kézenfekvő, mindennapjaink ilyen eseteket ámítanak elénk, s ezekből következtetünk megélhetésünk mikéntjére, életszínvonalunkra. Ha „sokat” keresünk és „olcsón” vásárolunk, akkor — talán — elégedettek vagyunk életszínvonalunkkal. Ez azonban ismét fogalmakat kell hogy előtérbe toljon. Mert mi a sok, mi az olcsó? A hivatali kézbesítő soknak tarthatja a bányász, az olvasztár fizetését, s eszébe sem jut, hogy a munka különbözőségét is mérlegre tegye. Márpedig az ilyen okoskodás ingoványos talajra viezet, ahogy az szintén, ha egy-egy család nem a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyzete alapján próbál képet alkotni élete színvonaláról, hanem — a szomszédnál látottak, tapasztaltak tükrében. Sokféle lényeges tényezőnek jut szerep abban, hogy az egyének, a családok, a különböző társadalmi rétegek, osztályok, s végül a társadalom egészének élet- színvonalát növekvőnek, stag- nálónak, esetleg süllyedőnek nevezhessük. A legfőbb kapaszkodó, s egyben a legszilárdabb is a munka, s annak produktuma a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt hely, az általunk végzett tevékenység hasznossága, értéke. Ehhez kapcsolódik — hol szorosan, hol lazán, s erre a későbbiekben részletesen visszatérünk — a jövedelem, ami megint különböző elemekből tevődik össze, bérb,ől, pénzbeli társadalmi juttatásokból, természetbeni juttatásokból, termékek értékesítéséből stb. Nem lehet kiszámítani Befolyásolja az életsz|nvona-; lat a fogyasztói szokás, az árpolitika, az ún, infrastruktúra, azaz a háttérágazatok — pl. üzlet- hálózat egészségügyi ellátás — működése, fejlettsége, az oktatás és szakképzés igénybevétele. Nem kevésbé része az is az élet- színvonalnak, hogy mennyire biztonságos a holnap, mit tervezhetünk reálisan, azaz milyen szükségleteink* kielégítésére számíthatunk jogosan a jövőben, így leírva ez eléggé egyszerű, tgenám, csakhogy itt minőségileg különböző tételekről, tényezőkről van szó, amelyekkel nem lehet a szokásos számtani műveleteket elvégezni. Ezért reménytelen dologra vállalkozna az állampolgár, ha papírral és ceruzával a kezében ki akarná mutatni: „Az én életszínvonalam ilyen magas, vagy alacsony, úgy — vagy nem úgy — boldogulok, ahogyan dolgozom.” M. O. (Következik: Kötelező sorrend.) lett. Viszont Majsainé nagyon jól tudja, az ilyen „apró” ügyek nélkül aligha lehet eljutni az igazán nagyobb feladatok eredményes megoldásához. A dolgok ott kezdődnek, hogy milyen kedvvel, milyen közérzettel teljesítik az emberek napi feladataikat. Teljes odaadással-e, vagy csak ímmel-ámmal. [T~] A folytatásra, a további feladatokra a szövetkezet szociális, kulturális és egyéb bizottságai jól összehangolt programmal készülnek. Elképzeléseik közül íme néhány: az idén fejleszteni fogják a szocialista brigádmozgalmat, két újabb közösség létrehozásával. A tagság kérésének megfelelően üzemi konyhát létesítenek. Gondoskodnak a mintegy félmilliós kulturális alap még célszerűbb felhasználásáról. A szövetkezet járásszerte és a megyében is ismert tánccsoportjában, énekkarában és citera- együttesében most már közel százan tevékenykednek. Szakavatotl vezető kellene melléjük. Ezt is a megoldandó feladatok közé sorolták. Ugyanakkor ami nem. új, de talán a leglényegesebb célkitűzés, hogy a folytatás semmiképpen sem lesz szerényebb az elmúlt évi tényéknél. A közös gazdaság vezetősége a szó igazi értelmében jó partnere Majsainénak és a vele együtt dolgozó asszonyoknak, lányoknak. Nem egyszerű támogatásról van szó, hanem nagyon is céltudatos segítésről. Ennek eredménye, hogy a Petőfi Tsz-ben rangja van az emberekkel való foglalkozásnak. Ezek tehát a szövetkezet, de Majsainé közös tervei is. Egészen biztos, hogy erejéhez képest mindent elkövet majd a célkitűzések maradéktalan megvalósításáért.» Tulajdonképpen elégedelt, munkájáért nem vár különleges elismerést. Amikor nemrég a tsz zárszámadó közgyűlésén felolvasta a szociális bizottság jelentését a tagság meleg tapssal köszöntötte. Az eredményekért, munkájáért, a fáradhatatlanságáért. Szabó Attila H
