Petőfi Népe, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-17 / 64. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1977. március 17. Élni kell a lehetőséggel Gazdaságosabb sertéstartás az ISV technológiájával (I) Táplálkozási kultúránkban első helyen áll a sertéshús, és az ebből készült termékek fogyasztása. A lakossági igények kielégítése ezért népgazdasági érdek, sőt, politikai feladat is. Ehhez hozzátehetjük, jelentős exportcikke az országnak a sertéshús és készítmények, s így méginkább érzékelhető a termelés, vagyis a tartás és hizlalás fejlesztésének szükségessége a mezőgazdasági üzemekben. Az eltelt mintegy tíz esztendőben a párt- és kormányhatározatok, valamint a telepítési támogatás nagyban hozzájárultak a sertéshús-termelés feltételeinek megteremtéséhez. A IV. ötéves terv időszakában épült fel, illetve kezdett dolgozni hazánkban 231, új, továbbá rekonstrukció és bővítés után létesült ötven szakosított sertéstelep, amelyekben ipal$- szerű termelést valósítottak meg. E telepekről 1975-ben 2,3 millió hízott sertés került ki, és ezzel — ha lassan is, és még mindig sok lehetőséget kihasználatlanul hagyva — megközelítik a tervezett kapacitást hízókibocsátást. Javultak a telepeken a termelési mutatók. Az előrelépés elismerése mellett sem lehetünk azonban teljességgel elégedettek. Erre utal, egyben a továbbhaladás útját is megjelöli az V. ötéves tervtörvény néhány fejezete, amelyből idézünk. „A vágósertéstermelés a tervidőszakban 9— 10 százalékkal növekedjen. A termelés növelését a| nagyüzemekben a már megépült telepek jobb férőhely kihasználásával, a férőhelyek rekonstrukciójával és bővítésével,' a tartás és takarmányozás körülményeinek javítása útján kell megvalósítani, növelve ezzel a termelés hatékonyságát.” Az ISV törekvése Az elmúlt időszakban, s most, az V. ötéves tervfeladatok teljesítéséhez kíván hatékony segítséget nyújtani az Iparszerű Sertéstartó Termelőszövetkezetek Közös Vállalkozása (ISV). Legfőbb célkitűzésük: közreműködni abban, hogy a sertéstermelés minden üzemben olcsóbb és gazdaságosabb legyen. Az ISV kidolgozta a higiénikus sertéstartás módját. Lényege, hogy az új valamint a meglevő korszerű, sőt már teljesen elavult régi szerfás épületekben is a malacokat születéstől a meghizlalás végéig — a helyes fűtés és szellőzés kialakításával összhangban — a padozattól elszakítva úgynevezett battériákon nevelik. A technológia három változatban készült, amelyek mindegyikét külön-kü- lön is, igényeik szerint használhatják az üzemek. Megoldották a higiénikus rácspadozatú ketrecekben a fiaztatást, szoptatást, valamint a malac- és süldőnevelést, hizlalást- Ezek alkalmazása több előnnyel jár. A leglényegesebb: a meglevő telepek kapacitását — új férőhelyek építése nélkül, kevés költséggel — 20—50 százalékkal lehet növelni. Ez annyit jelent, hogy a battériák alkalmazásával egy-egy épületben esetenként az eredetileg tervezett sertések kétszeresét lehet tartani. Egészségügyi szempontból előnyös, mivel az állatok tisztább, sterilebb körülmények között nevelhetők — különösen fontos ez az újszülötteknél és malacoknál — a megbetegedések, elhullások száma és az úgynevezett technikai selejt lényegesen csökken. A tapasztalatok szerint a battériákon tartott sertések takarmányértékesítése is jobb. Rö- videbb idő alatt érik el a száz kiló körüli súlyt. Mindent összevetve, a higiénikus sertéstartási eljárás alkalmazásával 10—12 , százalékkal hatékonyabbá tehető egy-egy beruházás ugyanakkor 6—8 százalékkal csökkenthető a sertéshús előállítás költsége. Világos és hasznos tehát az ISV elképzelése. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy ’hazánkban a rendkívül nagy beruházási költségek miatt ma már elenyészően csekély azoknak az üzemeknek a száma, amelyek komplex sertéstartó telep építésére vállalkoznak, a rekonstrukció viszont ilyen telepek beruházásának csak negyedét teszi ki — sertésenként nem éri el a kétezer forintot — méginkább ésszerűnek, követendőnek kell mondani. Mindamellett azt is érdemes figyelembe venni, hogy a battériás sertéstartás és hizlalás nemcsak a mező- gazdasági üzemekben, hanem még a háztájiban is alkalmazható. ötmilliárd forint megtakarítás Az V. ötéves tervi előirányzat megvalósítása jegyében a nagyüzemek átlagosan 15 százalékkal növelik a kocaállományt és 27 százalékkal a vágósertés termelést. Az ISV nemcsak a népgazdasági feladat teljesítéséhez, hanem a terv túlszárnyalásához, valamint a gazdaságosság és hatékonyság fokozásához is segítséget nyújt. Az elmúlt év végén 246 tag- és partnergazdasága volt a vállalkozásnak, amelyből 205 a termelő- szövetkezet és 41 az állami gazdaság. Mindenütt elkezdődött a munka, több üzemnél pedig be is fejeződött a rekonstrukció. Az eddigi tapasztalatok mutatják, az IGV szakemberei nem a „levegőbe beszélnek”, vagyis, amit ígérnek a hatékonyság javulásban és a sertésférőhely — végsősoron a vágóállat-kibocsátás — növekedésében, rendre megváló-' sították. A 246 gazdaság a rekonstrukció előtt 1 millió 250 ezer sertést hizlalt évente, az új technológia — s az ehhez szorosan tartozó programozott termelés és megfelelő szervezettség — megléte után ezekben összesen 2 millió 120 ezer sertés hizlalása válik lehetővé. Évről évre több mezőgazdasági üzem ismeri fel e nagy lehetőségek Az idén már 330, az V. ötéves terv utolsó esztendejében mintegy négyszáz tag- és partnergazdasága lesz az ISV-nek, ahol bevezetik technológiájukat. Ezekben a gazdaságokban az új eljárással három és fél millió sertés állítható elő. Milliárdokat kellene költeni, ha ennyi állatot új telepek építésével akarnánk tartani, hizlalni. Éppen ezért azt mondhatjuk, hogy az ISV technológiájának alkalmazása következtében a népgazdaság ötmilliárd forint beruházási összeg megtakarításával számolhat. Ezekben az üzemekben a 3 és fél millió sertés értéke évente eléri a tízmilliárd forintot, amelyet a program megvalósítása után minden esztendővel 500 millió forinttal olcsóbban tudnak előállítani, mint a régi módszerrel. összefogással Az ISV tervei megvalósításához jelentős szellemi tőkét von össze központjában, a partnerek szinte mindennapos segítéséhez pedig az országban öt szaktanácsadó központot hozott létre. A vállalkozás mindezek mellett tudja, hogy egyedül nem lenne képes megbirkózni a feladatokkal. Ezért tizenegy, országos hatáskörű vagy jelentőségű szervezettel kötöttek i együttműködési megállapodásokat.“ — Közöttük van az OAF, az AGROBER, az ÁKUTI és ennek herceghalmi kísérleti gazdasága, ahol a nagyüzemekben leginkább alkalmas hibrideket (újabban háromvona- lasnkat is) a HUNGÁHYB-et előállították. Hasonló szerződésük van a technológiát gyártó tizenhat üzemmel. Közéjük tartozik Bács-Kiskunban a Bajai Mező- gazdasági Kombinát, a kiskőrösi és soltvadkerti ipari szövetkezet és a kecskeméti MEZŐGÉP Vállalat. A tizenhat ipari üzem az idén 300 millió forint értékű gépet és berendezést gyárt az ISV partnergazdaságainak. Nem mulaszthatjuk el megenüíteni, szaklapjukat sem. amely a sertéságazat témakörében egyedüli, s ennélfogva országos jelentőségű. Ebben tárgyilagosan foglalkoznak a sertéstartás időszerű hazai gondjaival, valamint a nemzetközi tapasztalatokkal. Évente háromszor megjelenő kiadványukat eljuttatják a mezőgazdasági üzemekbe, ezzel is segítséget nyújtva munkájukhoz. A vállalkozás nemcsak a battériák elterjesztését szerepelteti programjában, hanem a trágya hasznosítását és az állati hullák és melléktermékek sertéstelepeken történő feldolgozását is. Az ehhez kapcsolódó takarmányozási technológiát a borotai téeszben — amelyik az ISV taggazdasága — tavaly már bevezették. Bács- Kiskun megyében évről évre több mezőgazdasági üzem ^lkul- mazza az ISV technológiáját. Eredményeikről és törekvéseikről következő cikkünkben számolunk be. Cs, (folytatjuk) • A megyében elsőként a borotai téesz sertéstelepén építettek állati hulladék feldolgozót. (Méhes! Éva felvétele.) Takarmányt kérnek Közismert tény, hogy a lakosság hússal, tejjel és tejtermékkel történő ellátásából kiveszik a részüket a háztáji termelők. Közöttük a ballószögiek is, akik termékeik zömével a kecskeméti fogyasztási igényeket elégítik ki. E munkájuk hosszú időn át zavartalan volt, de mostanában egyre fokozódnak a gondjaik, mint erről a szerkesztőségünkbe érkezett levélben értesítenek. A sok környékbeli állattartó nevében írt sorokból megtudjuk, hogy Ballószögben az Izsáki út mentén levő üzlet, ahol eddig szinte folyamatosan volt kapható a szemestermény, mind ritkábban árusít kukoricát, búzát, árpát stb. Bár a boltos rendszeresen megrendeli az említett árukat, a szállítók gyakran adósak maradnak, hiszen a kértnél lényegesen kevesebbet hoznak, de az is előfordul, hogy semmilyen takarmány nincs a kocsijukon. A helyzetet csak nehezíti, hogy az emberek hiába keresik fel a kecskeméti Alföld Szakszövetkezet közeli telepét, ott sem szolgálják ki őket az állataik részére szükséges terménnyel, mert az árpát, kukoricát inkább átadják a felvásárló szerveknek. „Mi, ballószögi kistermelők főleg idős emberek vagyunk, ahhoz nagyon fáradtak, hogy messzire — például a megye- székhelyre — járjunk el takarmányért, ám ha néha el is határozzuk magunkat, nem találunk vállalkozókat a fuvar lebonyolítására. Ezért indokolt hát, hogy a keresett árukhoz helyben juthassunk hozzá. Kérjük az illetékesek sürgősen gondoskodjanak az igényelt szemestermények községünkben történő folyamatos árusításáról, mert ellenkező esetben kénytelenek leszünk felszámolni a döntően közcélt szolgáló háztáji állattenyésztésünket, vagyis a baromfi-, a sertés és a szarvasmarha-tartást!” — írják többi között olvasóink. Nos, a jogos panaszt és kérést abban a reményben hozzuk nyilvánosságra, hogy a háztáji termelésben érdekelt hatóságok és más szervek mielőbb megteszik a szükséges intézkedéseket, melyekről szintén e hasábokon szeretnénk beszámolni! Teljesítette vállalását a DÉGAZ Az egyik decemberi lapszámunk Sajtóposta rovatában foglalkoztunk a kecskeméti Műkertváros IV. u. 14. számú társasháza lakóinak panaszával. Megírtuk, hogy otthonaik földgázhálózatba történő bekapcsolására szerződést kötöttek a DÉGÁZ helyi kirendeltségével, amely nyárközépre vállalta a munka elvégzését. A rendben megkezdett kivitelezés azonban hamarosan olyan vonta- tottá vált, hogy az egyik módosított határidő a másikat követte. Hónapok múltak el, beköszöntött a rossz időjárás, a zömmel kisgyermeked családok meg tehetetlenségükben — hiszen az olajjal, vagy a szénnel való fűtésre természetesen nem készültek fel. — Csak dideregtek. E kellemetlenségre volt még egy ráadás, nevezetesen, hogy a lakáskorszerűsítésükre kért kölcsönü- ket szintén hónapokon át tartalékolta a pénzintézet, holott ezen összegre közben mások is igényt tartottak. Sorainkat azzal a reményünkkel zártuk, hogy az illetékesek mielőbb teljesítik vállalt feladataikat, s egyúttal levonják a tanulságot, és a jövőben megalaDozottabban kötnek munkavállafSsi szerződéseket. Írásunk megjelenése óta több mint negyedév telt el, ám a Dél- magyarország! Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat kecskeméti kirendeltsége, vagy a szegedi központ máig sem értesített bennünket, mi történt az ügyben. Már arra gondoltunk, csupán a pusztába kiáltottunk, amikor nemrégen levelet kaptunk Holló Imrétől, aki a leközölteket is tudomásunkra hozta. Olvasónk most arról értesít, hogy d ház minden lakásába még a múlt év végén bevezették az olyannyira várt földgázt. Igaz, akkor is voltak nehézségek a munkáknál — egy rövidke cső helyszínre szállítására napokig kellett várni, a műszaki átadáskor derült ki, hogy a gázórát elfelejtették felszerelni stb. —, de végül is minden megoldódott, s a lakók azóta is használják a földgázt. „Köszönjük az önök segítségét!” — fejeződnek be a szerkesztőségünkhöz küldött sorok. SZERKESZTŐI ÜZENETEK Mészáros Ferenc, Kecskemét: Panaszára válaszolva közöljük, hogy a Bács-Kiskun megyei MEZÖTERMEK Vállalat kollektív szerződése értelmében az a nyugdíjas dolgozó Jogosult nyereségrészesedésre, aki az úgynevezett tárgyévben és a megelőző esztendőben 120—120 napot töltött munkaviszonyban. Minthogy ön 1975-ben csak 116 napig dolgozott, Így sajnos nem kaphat az 1976-os nyereségből. Németh Istvánné, Tompa: Férjének elveszett bérét a munkaadó, a MÁV Budapesti Építési Géptelep Főnöksége a szokásos módon utalta ki, sajnos a posta ezúttal nem állt hivatása magaslatán, ezért a pénz kézbeslthetetlen küldeményként került vissza a feladóhoz, ahol végül Is személyesen vette azt fel a címzett. „Színházi bérlettulajdonos” Jelige, Kecskemét: A műsorral kapcsolatos észrevételéről és szigorú véleményéről személyesen tájékoztattuk a kecskeméti Katona József Színház illetékeseit. Válaszul elmondották, hogy a darabok kiválasztásánál nemcsak az ízlésformálásra és az eszmei nevelésre vonatkozó központi kultúrpolitikai célkitűzéseket veszik figyelembe, de a közönség Igen sokrétű Igényelt is. £s hogy e színházi gyakorlat mennyire Jó, azt bizonyltja, hogy szinte évről évre gyarapodik a bérlettulajdonosok tábora, amely Jelenleg már csaknem 12 ezer embert számlál. Ugyanakkor emelkedik az alkalmi nézők száma is, tavaly például összesen 204 ezren — tizenháromezerrel többen, mint az előző évben — tekintették meg az előadásokat. összeállította: Velkel Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 12-516. Egymásra találtak Hadd bocsássam előre: a cím nem két ember találkozásához vezető romantikus út történetére utal. Két nagyüzemi gazdaság egymásra találásáról van szó. S hogy ennek történeté is érdekes, hadd tanúsítsák maguk az érdekelt felek. □ □ □ Horváth István, az Izsáki Állami Gazdaság igazgatója néhány soros levelet kapott a minap. Feladója Csorba János, a szabad- szállási pártbizottság titkára, aki hivatkozással a gazdaságban tett közelmúlt látogatásra, s az ott szóba került javaslatra, közli: „ . az elgondolás megvalósítható, úgyszintén lehetséges az óvoda egésznapos működtetésében való együttműködés". Végül két időpont megjelölése mellett, kéri az igazgatót, hogy a számára alkalmasabbat választva, találkozzanak érdemi tárgyalásra, a részletek megbeszélésére. Érdeklődésemet főleg ez utóbbi, a gazdaságvezető felelősségteljes munkáiéval, elfoglaltságával számoló előzékeny figyelmesség keltette fel. Nem mulaszthattam el megkérdezni: milyen' elgondolásról van szó, óvodai témában hogyan került kapcsolatba Szabadszállással az Izsáki Állami Gazdaság? Horváth István pedig előre bocsátotta: — Nem az óvodai témával kezdődött. Az előzmény lényegében a járási pártbizottság múlt év decemberi ülésének határozata volt. A termelés- és műszaki fejlesztés szempontjából ugyanis változatlanul sok lehetőséget kínálnak a társulások és az együttműködések. Amellett, hogy ez közös érdekünk, gazdaságunk kötelessége a termelőszövetkezetek segítése. Ennek megfelelően az V. ötéves tervünk kapcsán felkerestük a környező Isz-eket, és felkínáltuk gazdaságunk segítségét a szőlőápoláshoz, az egységes telepítéshez. És természetesen kezdeményeztük a szőlészetben, borászatban való együttműködést. Hiszen borászati bázisunk tekintélyes; száztizenötezer hektoliter tárolótérrel rendelkezünk. Az évi borértékesítésünk százezer hektoliter, ebből mintegy 35 ezer hektoliter a pezsgő. így jutottunk el a szabadszállási Aranyhomokhoz is. A közös gazdaságban megvan a készség az együttműködésre, s’a felkínált segítség igénybevételére, belépett a vállalkozásba, és ami ugyancsak örvendetes: lehetségesnek látszik, hogy közös szőlőtelepítést is megvalósítsunk; elgondolásunk szerint bérletbe véve száz hektárnyi területet, mi is és a tsz is telepít mintegy száz hektáron... — De hogyan kapcsolódik mindehhez az óvoda? — A szabadszállási Aranyhomokkal Balázspusztán határ- szomszédok vagyunk. A Il-es számú üzemünk hosszú távon formálódó telep. Sokáig gondot okozott, hogyan javíthatnánk meg az ottani embereink sorsát, életkörülményeit. Első lépésként 12, szép kétszobás lakást építettünk. Sikerült tehát letelepítenünk a többségükben fiatal házas dolgozóinkat. Következő lépésként — a napi áruellátást javítandó — a viszonylag közeli tanyai bolt villamosítását kezdeményezte gazdaságunk. Bár a kis üzlet a fü- löpszállási ÁFÉSZ-é, az áramot a kerületünk központjából vezették ki, és 40 ezer forint értékű hűtővel is hozzájárultunk az áruellátás megjavításához. Maradt azonban a további gond: a balázspusztani dolgozóink kisgyermekeinek elhelyezése. Érdekünk, hogy kulturált körülmények között nevelkedjenek, s hogy az édesanyákkal munkaerőként számolhassunk. A fülöpszállási tanáccsal egyezkedtünk az ügyben, de sikertelenül. Időközben tárgyaltunk a szabad- szállási Aranyhomokkal az együttműködés érdekében, s ekkor szinte véletlenül szóba jött: ők köziéi a kerületi központjukhoz, fenntartanak egy óvodát. Csak félműszakban, mert a tizennégy kisgyermek étkeztetésére még nem találtak megoldást. Kapva a lehetőségen, feltettük a kérdést: lehetne-e róla szó, hogy az óvodát bővítenénk, egésznapossá tennénk, tehát megszerveznénk az étkeztetést is. És íme, itt van Csorba elvtárs értesítése! Nagyon örülünk ennek a lehetőségnek. Nekünk is tizennégy gyerekünk van, lenne tehát egy óvodai csoport. Egyik szakemberünk felesége óvónő; nem gond tehát ez sem. □ □ □ Hallgassuk meg ezékután a szabadszállási partnernek, az Aranyhomok Tsz elnökének, Szűcs Lászlónak elbeszélését az egy- másratalálás történetéről: — Mint közvetlen szomszéddal, az Izsáki Állami Gazdasággal mindig is jó volt a kapcsolatunk Janki József elvtárs, az igazgató- helyettes ismerte a volt Mathiász Tsz szőlőterületét, amely 12 éves telep. Azt is tudta, hogy termésünk jelentős hányadát rendszerint nagyban értékesítjük. Egyszeresek bejelentkezett Horváth elvtárs, az igazgató. Fellépése nagyon rokonszenves volt. Kezdeményezte, hogy lépjünk előre a társulásos formában. Ez a járási, és a községi bártbizottság határozata értelmében már korábban is esedék«» volt, de előbb az egyesülést kellett nyélbe ütnünk A lényeg, hogy értettük egymást, s megállapodtunk egy közeli randevúban. Erre a találkozóra a gazdaság szakembereivel együtt jött el az igazgató. Tanulmányozásra elhozta a társulás formanyomtatványát is... Ha az olyan távoli gazdaságnak, mint például az algyői, megéri a társulásban való részvétel, hogyne érdekelt volna bennünket, akik szomszédok vagyunk! Azután érdeklődtünk az orgoványiaktól, akik ugyancsak partnerei a gazdaságnak, és nagyon jó véleményt kaptunk. Egyenlő partnerség! — ez volt a legfőbb érvünk A tagság megértette. Jól kijött a lépés, a zárszámadást előkészítő időszakra esett a munka. A zárszámadó közgyűlés szentesítette az elhatározást: hét és félmillió értékű állóeszközzel csatlakoztunk a társuláshoz. És előre léptünk egyteo bekben is. Szerződtünk a heli-~ kopteres növényvédelemre. Egyik szakemberünk pedig épp most van Izsákon, a gabona fejtrágyázását rendeli meg. Bérmunkában, önköltségi áron ebben is segítségünkre van az állami gazdaság. Az együttműködésről való tárgyalásunknak volt egy érdekes epizódja. Valaki a partnerek közül megemlítette, hogy Balázs- pusztáról naponta Iszákra hordják a gazdaság dolgozóinak gyerekeit. Nekünk meg ott volt az irodánk, amelyből az egyesülés után óvoda lett. Azt látni kellene, milyen jól érzik magukat a gyerekek! A lényeg, hogy szót szó követett, s valószínű, hogy hamarosan az állami gazdaság gyerekei is helyet kapnak a ba- lázspusztai tanyai óvodában. Számunkra nagy jelentőségű az a szellemi tőke is, amelyet a gazdaság hatvan szakembere, mérnöke képvisel. Nemkülönben az, hogy biztonságosnak tudjuk a szólőértékesítést, hogy nem kell nagy összegeket fordítanunk a borászatra, a tárolótér bővítésére. Más, fontos célra használhatjuk ezt a pénzt. Mintegy 4—5 ezer hektoliter saját borunk laboratóriumi vizsgálatát pedig ingyen elvégzi a gazdaság ... És még valami, amit el kell mondjak: Horváth elvtárs részt vett szövetkezetünk zárszámadó közgyűlésén. Utána úgy nyilatkozott, hogy élmény volt számára a gyakorlatban érzékelni a tsz-demokrácia érvényesülését. Felszólalásának minden szavából kicsendült a megbecsülés. Tagságunk nagyon jólesőn fogadta! Bizonyos, hogy együttműködésünk hosszútávon kamatozik. Folytathatjuk a telepítést, hiszen van még körülbelüli 300 hektár szőlőnek való területünk. □ □ □ Íme, a két gazdaság egymásra találásának nem kevés tanulságot kínáló története. Perny Irén
