Petőfi Népe, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-17 / 64. szám

1977. március 17. • PETŐFI NÉPE • 3 Luandából Bács megyébe A Munkásőrség Országos Pa­rancsnokságának meghívására hazánkba látogatott az Angolai Népi Védelmi Őrség delegációja Isaias Joao Miquel Sebastiao ve­zetésével. A vendégek egy napot töltöttek a megyében, ahova el­kísérte őket Gáti József, a Mun­kásőrség országos parancsnoká­nak helyettese. Úgy véljük, nem érdektelen néhány mondatban jellemezni az Angolai Népi Köz­társaságot, ezt a délnyugat-afri­kai országot. Angola alapvetően mezőgazdasági ország, kivitelé­nek 50 százaléka is ebből szár­mazik. Feldolgozó ipara jelenték­telen, a nyersanyag kitermelés, bányászat a? elsődleges. Társa­dalmi szerkezete tükrözi a gyar­mati viszonyokat, az egy lakos­ra jutó nemzeti jövedelem 250 dollár alatt van. (Ez még afrikai viszonylatban is igen alacsony.) A hatmillió lakosú Angola majd­nem 500 évig portugál gyarmat volt, s 1975. november 11-én nyer­te el függetlenségét. Ez azonban nem jelentette az ország igazi felszabadulását, s csupán a por­tugáliai fordulat után, 1975. ja­nuár 15-én írták alá azt az egyezményt, amely megnyitotta az utat a függetlenséghez. Angola egyetlen olyan függetlenségi moz­galma, az MPLA (Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom) volt az, amely tényleges fegyveres har­cot folytatott az ország felszaba­dításáért. Ez a mozgalom anti- Irnperialista és haladó program­jával elnyerte a legszélesebb néptömegek bizalmát és támoga­tását. Ez az afrikai ország rend­kívül gazdag ásványi kincsekben, kőolaj, vasérc, urán, réz, nikkel és mangánkészletei, gyémántja igen jelentős. Angola felszabadu­lása az afrikai kontinensen kor­szakjelző esemény. Igazán kellemes tavaszi idő fo­gadta az angolai küldöttséget Kiskunhalason, ahol Kovács Istvánná munkásőr égőpiros szeg­fűcsokorral köszöntötte Sebas­tiao elvtársat, majd Gál Mihály egységparancsnok — a járási és városi pártbizottságok első tit­kárai jelenlétében — törzsve­zetési gyakorlatra invitálta a venégeket. A gyakorlat valójá­ban példás szervezésről, igazi se­gíteni akarásról tanúskodott. A parancsnok rövid eligazítása, majd az objektumőrzés elrende­lése, a működési terület ellenőr­zése, az együttműködés megszer­vezése, a riadóparancs kiadása r nagyon kevés időt vett igénybe, . amely érthető, hiszen a vendé­gek csupán órákat tölthettek az egységnél, de kíváncsiak voltak, milyen módon dolgoznak mun­kásőreink. A cél az volt, hogy a vendégek ne csak érezzék, de értsék is a tenniakarást, a párt­hűséget, a társadalmi elhivatott­ságot. Alkalmunk kínálkozott ar­ra. hogy Sebastiao elvtárssal rö­vid interjút készítsünk. Az első • Isaias Joao Miquel Sebastiao nyilatkozik lapunk számára. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban, vala­mint a megye párt- és állapni vezetőinek idei tervegyeztető tárgyalásán hallottuk először dr. Romány Pál minisztertől: Kecskemétet a kertészet fővárosává kell tenni. E mondatban az a következetes gazdaságpolitikai törekvés is benne van, amely arra irányul, hogy azokon a területeken hozzák létre a kutatási, feldolgozási központokat, ahol egy-egy növény- kultúra, állatfaj a legelterjedtebb, ahonnan a legtöbbet szál­lítanak a népgazdaság asztalára. Kecskemét nincs már mesz- sze attól a naptól, amikor az óhajt a tény vált­ja fel, amikor a jogos büszkeséget jelentő ker­tészet fővárosa címet elnyerheti. A múlt és jelen, vala­mint az elkövetkező hónapokra, évekre elhatározott tervek, törekvések e remény teljesülését ígérik. ® Kovács Istvánné szegfűcsokorral köszönti Sebestiao efvtársat. pasztalatot szeretnénk szerezni a munkásőrségtől, hiszen a mi né­pi őrségünk még nagyon fiatal szervezet. A tapasztalatokról szólva meg­állapította: — Sokrétű informá­ciót kaptunk, megismertük a munkásőrség politikai töltését, erkölcsi és nevelési feladatait, technikai és gyakorlati tenniva­lóit. Angolában erről egy igen terjedelmes jelentést készítünk. Sikerül-e felhasználni az itt szerzett ismereteket? — A tapasztalatok megvalósí­tásához Angolában az eddigiek­nél szélesebb körű politikai és technikai feltételeket kell te­remteni. Az alapok megvannak, hiszen a marxizmus—lerlnizmus elméletének talaján állunk mi is. Szeretném hangsúlyozni, hogy számunkra a szocialista országok segítsége rendkívül jelentős. Megragadom az alkalmat, s sze­retnék köszönetét mondani ezért a meghívásért Vendégeinknek alkalmuk volt a munkásőr egység tagjait is megismerni. Többször is érdek­lődtek Deák Sándor villanysze­relőről, és Nagyszeder László fes­tőről, ugyanis nem értették, hogy a munka mellett hogyan lehet ellátni az évi 120 órás tár­sadalmi munkát. A munkásőrök bizonyították ennek valódiságát. A kiképző helyiségek megtekin­tése során a legnagyobb sikeré a fénygéppisztolynak volt, amelyet a delegáció, valamennyi . tagja ki- - próbált. Nagyon tetszett a kerek asztal, amelyet a munkásőrök társadalmi munkában készítettek'. A látogatás utolsó aktusaként & küldöttség vezetője köszöntötte a gyakorlat résztvevőit az állo­mánygyűlésen, majd dr. Cserháti László, a munkásőrség parancs­noka ajándékokkal kedveskedett afrikái vendégeinknek. Gémes Gábor > • A legnagyobb sikere a fény­géppisztolynak volt. kérdés így hangzott: — Mi a cél­ja látogatásuknak? — Éltünk azzal a meghívással, amelyet hozzánk eljuttattak. Ta­Évszázados hagyományokra ala­pozhat a város — ugyancsak a megye is — kertészeti kultúrá­jában. Már Anonymus is említi e területet — a kecskeméti gyü­mölcstermesztésre utalva — Körtvénytó és Gyümölcsényerdő néven. A tizenharmadik századi történetíró a Vén-hegynek neve­zett részen létesített szőlőséért-, ről, majd a török hódoltság ide­jén a neves utazó Evlia Cselebi Kecskemét híres kertjeiről ír. Európa-szerte ismert lesz a 18. században e vidék gyümölcster­mesztéséről. A régmúlt néhány nevezetes dátuma mellett nem feledkezhetünk meg kertészeti kultúránk felvirágoztatására nagy hatással levő, már elhunyt elő­dökről, tudósokról. Elsőként Mathiász Jánosról. Az Országos Szőlészeti és Borászati Kutató In­tézet. alapítója volt a katonatele­pi városrészen. A kiváló szőlőne­mesítő több ezer fajtát hagyott hátra, amelyek közül igen sok ma is a legkiválóbbak közé tar­tozik. Példaként csupán a Szőlős­kertek királynéját, az Ezerévest és a Cegléd szépét említjük. A nyolcvanöt esztendős kutató- intézet központja eddig Budapes­ten volt. A már említett törek­vések egyik megvalósulásaként könyvelhetjük el, hogy az orszá­gos intézetet az idén januártól Kecskemétre helyezték. Ide, ahol megállapíttatott, ahol a legtöb­bet tették e növényünk, s a belő­le készült bor világhírűvé tételé­ért. A mathiászi munkának foly­tatója is lett, az éppen tíz esz­tendeje elhunyt Kossuth-díjjal kitüntetett nemesítő Kocsis Pál személyében, aki az Irsai Olivér, 3r Kocsis Irma fajták megalkotó­ja, valamint a jelenleg is aktí­van és jelentős eredménnyel munkálkodó dr. Szegedi Sándor. A legnagyobb szőlészek mellett a szárnybontogató, az újat akaró fiatalemberről dr. Babó Tivadar­ról is szóljunk, aki a sátormű­velés feltalálásával a nagy elő­dök kiváló fajtáival és a leg­újabb hibridekkel 250 mázsát ter­meszt h aktáronként, csaknem olyan gépesítettséggel, amilyen a búzatermesztésben már minden­napos. Jövőre lesz harmincöt eszten­deje, hogy — a közülünk már szintén eltávozott — Mészöly Gyula Kecskeméten megalapí­totta az. Állami Kertészeti Tele­pet, a mai Zöldségtermesztési Kutató Intézet legkorábbi előd­jét. A Kossuth-díjas tudós a pa­radicsomnemesítés hazai doyenje rakta le az intézet alapját, s így érdeme a legnagyobb abban, hogy — gyakorlatilag ettől az esztendőtől — a zöldségtermesz­tési kutatás országos központja Kecskemét lett. Ezen az országos elismerésen kívül a napokban egy másiknak is fültanúi lehet­tünk, ugyanis a rádió 90. sajtó­konferenciáját éppen az intézet­ből közvetítette, s az ittlévő szak­emberek a kertgazdálkodás hely­zetéről, feladatairól adtak képet. Mészöly Gyula nemesítő mun­kájának közvetlen folytatója dr. Báldi Béla, valamint a kutatóin­tézet vezetői, dr.' Balázs Sándor és dr. Kiss Árpád a ma már Európa-szerte elismert kecske­méti tudósok. Valamennyi kony­hakerti növénnyel kapcsolatos kutatást, sőt a fűszerpaprika és a hagyma nemesítését is, továbbá ezek termesztéstechnológiájának kidolgozását és gyakorlati elter­jesztését az intézet irányítja. Az elméleti munkát összefogó kecs­keméti központok sorába egyre jelentősebb a Gyümölcs- és Dísznövény Termesztési Kutató Intézet is. A szakemberképzésnek még csak alközpontjaként emle­gethető kertészeti, főiskola, vala­mint a városban és a megyében működő kertészeti szakiskolák szintén fontos alapjai és kiegé­szítői a témakörhöz kapcsolódó munkáknak. Rövidesen ismét je­lentős lépésről számolhatunk majd be, akkor ugyanis amikor a növényvédő állomás központja szintén Kecskemétre kerül. Bemutathatnánk még több ku­tatót, intézetet, jelentős centru­mot bizonyítva a kertészet fővá­rosává alakulás megannyi jelét. Ám e rang nemcsak Kecskemét­nek szól, hanem Bács-Kiskun megye szőlő, gyümölcs, zöldség kultúrájának nagyra értékelését is jelenti, s annak a munkának az elismerését, amelyet a megyei párt- és állami vezetők évek óta következetesen végeznek a kerté­szeti termelés dinamikus fejlesz­téséért. Ez utóbbi megállapítást igazolja, hogy az országban első­ként a Bács-Kiskun megyei Ta­nácson állították vissza a főker- tészi státuszt, amelyet e hónap­tól a jól ismert szakember Pfenning Gyula tölt be. Szükség is van arra, hogy az ágazatnak megyei irányítója legyen, hiszen Bács-Kiskunban van az ország szőlőterületének 27, a gyümölcs- és zöldségtermő területének pe­dig 16 százaléka. A tervek sze­rint 1980-ban a megyében 220 ezer tonna zöldség terem, szőlő­ből pedig csaknem 3 millió má­zsa a termékek feldolgozásában is részt vállal a város és a me­gye élelmiszeripara, ha a ter­meléshez- képest szerényebben is. A legnagyobbak ebben a Közép- magyarországi Pincegazdaság és a Kecskeméti Konzervgyár, s ami. csak Baján van, s a megyének ez kevés, a nagy teljesítményű hű­tőház, a sokféle mirelit-készítmé­nyeket előállító tartósító ipar. Mindent összevetve, s figye­lembe véve a jövőt alakító ter­veket, e Duna—Tisza közi megye és székhelye azon az úton halad, amely a kertészeti termelés és a kertészét fővárosa cím majdani viselőjétől várható. Ebben lesz még nagyobb feladata, szorgo- sabb munkája Bács-Kiskunban a kutatóktól a háztáji termesztés­ben tevékenykedőkig mindenki­nek. Csabai István NDK—MAGYAR GAZDASÁGI KAPCSOLATOK Egyenrangú társak, kölcsönös előnyök Egyre jobban lelepleződik a vi­lág közvéleménye előtt az a kettős játék, amit a nyu­gati tőkés rend­szer propagandája folytat Hel­sinki ürügyén az enyhülési po­litika ellen. Az összehangolt kam­pány során támadják a Szovjet­uniót és más szocialista országo­kat, s az emberi szabadságjogok bajnokaként lépnek fel. Az em­beri jogok és a demokrácia kér­désében csapott nagy hű-hóval az a szándékuk, hogy elfedjék vele saját hiányosságaikat. Az elmúlt évek eseményei ugyanis meg­győzően bizonyították, hogy a burzsoázia képtelen „saját” de­mokráciája keretében biztosítani az állampolgárok legalapvetőbb szociális és gazdasági jogait, egé­szen az élet megőrzéséhez való jogig bezárólag. Gondolunk itt a munkához való jogra, amely a szabadság és demokrácia alap­vető kritériuma, a hivatás sza­bad megválasztásának jogára, a szakképzettségnek megfelelően, az öregek, betegek, és munkakép­telenek megfelelő anyagi ellátá­sára, a tanuláshoz való jogra nemzeti, faji hovatartozásra, vagy társadalmi származásra való te­kintet nélkül, stb. Az imperialista propaganda fegyvertárának leggyakrabban használt szava a demokrácia. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom óta — azaz immár kö­zel hatvan éve — „gyúrják” a demokrácia kifejezést és végez­nek vele olyan szemfényvesztő mutatványokat, hogy a propa­ganda bűvészeinek és idomárjai­nak már-már sikerült elérni fő céljukat: közömbössé tenni a Nyugaton élő embereket a poli­tikai kérdések iránt és kiváltani a kommunizmustól való rette­gést a kispolgári osztályokból és rétegekből. Demokrácia-értelme­zésük szocialista országokba irá­nyuló exportja azonban nem jár Kettős játék sikerrel. Ezért összegyűjtik a szo­cializmus iránti gyűlölettel eltelt disszidens elemeket és trójai fa­lóként, avagy ötödik hadoszlop­ként használják fel őket arra a feladatra, hogy előkészítsék a ta­lajt az imperialista gyom — a fellazító eszmeáramlatok — el- hintésére, beültetésére. Nem raj­tuk múlik, hanem a szocialista országok biztonságán és népei­nek tudatosságán, hogy ezek a kísérletek nem\ járnak sikerrel. Hogy miért ez a kampány, ez a nagy sietség, a felfokozott hang­erő, a propagandaössztűz? Nem nehéz rá válaszolni. Közeledik az idő, amikor az európai biz­tonsági és együttműködési csúcs­értekezlet résztvevői ismét össze­ülnek, ezúttal Belgrádban, hogy a Helsinkiben aláírt záróokmány­ban foglalt elvek végrehajtásával kapcsolatos tapasztalataikat ösz- szegezzék, értékeljék. Ha pedig ezek a tapasztalatok azt mutat­ják, hogy tovább tart, netán erő­södik az enyhülési folyamat, ak­kor a fegyverkezési hajsza hívei­nek és haszonélvezőinek újabb veszteségei lesznek. Ezeknek az erőknek szükségük van a feszült­ség szítására, a szocialista orszá­gok elleni hangulatkeltésre, az állítólagos veszélyeztetettség ér­zetének fenntartására. Kettős játék ez és veszélyes játék. Veszélyezteti a haderő­csökkentési és leszerelési tárgya­lások további menetét, az idei esztendő végén lejáró ideiglenes SALT-egyezmény megújítását és még sok más olyan lépés megté­telét, melyre pedig az elmúlt időszakban kedvező kilátások nyíltak. Szerencsére a szocialista országok megfontolt külpolitikai irányvonalát nehezen tudják ke­resztezni az ilyen propaganda­fogások. Sem a Szovjetunió, sem a többi szocialista ország nem hajlandó bemenni abba az utcá­ba, amelybe ezek a rágalmazók szívesen szorítanák a béke hí­veit. Annak ellenére, hogy még az Amerikai Egyesült Államok új kormányzati szervei, az elnö­köt sem kivéve, igen gyakran lépik túl és sértik meg a már kialakult államok közötti normá­kat, egészen a belügyekbe való beavatkozásig feszítve a húrt, a Szovjetunió, bár határozott visz- szautasításban részesíti ezeket, nagy türelmet tanúsít. Abban a reményben teszi ezt, hogy a lát­ványos nyugati propagandama­nőverek és diplomáciai baklövé­sek csak időlegesek és a világban bekövetkezett változások tudo­másulvétele elől az új amerikai vezetők sem tudnak hosszabb ideig kitérni. A belgrádi értekezlet előké­születei mindenesetre megkez­dődtek. Állást foglalt ez ügyben az európai biztonsági és együtt­működés magyar nemzeti bi­zottsága is, hangoztatva: bízunk abban, hogy Belgrad nem a ter­méketlen viták és kölcsönös szem­rehányások színtere, hanem az eddig elért eredmények számba­vétele, a béke további szilárdí­tásának, a gyümölcsöző és sokol­dalú együttműködés továbbfej­lesztésének fóruma lesz. Csak így valósítható meg Európa népeinek biztonsága és békés, alkotó mun­kájának sokoldalú kibontakozta­tása. Nyilvánvaló, hogy a szocializ­must építő országokon a belgrá­di értekezlet sikere nem fog múl­ni. Szükség van azonban arra, hogy megszűnjön a nyugati „ket­tős játék” is, amely mérgezi a nemzetközi légkört. S arra is szükség van, hogy megfelelő vá­laszt kapjanak az álszent propa­gandisták és lelepleződjenek sa­ját országuk népe előtt is az enyhülést akadályozó mesterke­déseik. T, P. A résztvevők többsége nem ta­lálta meg a helyes választ a/ ber­lini Magyar Kultúra Háza havon­ként sorra kerülő ifjúsági vetél­kedőinek egyik kérdésére: „Mi­lyen összeget tett ki 1975-ben a Magyarország és az NDK külke­reskedelmi forgalom? 1,5 milliárd márkát? 2,8 milliárd márkát? 4 milliárd márkát?” A hazánk is­meretéből versenyző berlini fia- V talok legnagyobb része úgy vél- ' te, hogy a második változat a helyes... Három-négy évvel azelőtt még nem tévedtek volna azok, akik 2,8- milliárd mellé tettek volna keresztet a versenylapon. 1975-re vonatkozóan azonban már 4 mil­liárd márka a találat, a két or­szág közötti kül­kereskedelmi for­galom ebben az évben érte el ezt a határt, az 1 mil­liárd rubelt. S tavaly is tovább növekedett a forgalom, amelynek növekedési üteme 1971—1975. kö­zött évente 20 százalékot tett ki. Vagyis: a növekedés jóval fe­lülmúlta azt az ütemet, amellyel mindkét ország egész külkeres­kedelmi forgalma emelkedett, s valamennyi partnere közül az NDK és Magyarország egymással emelte a legnagyobb mértékben a forgalmat. Az idén 10 száza­lékos emelkedéssel számolnak, s ez azt jelenti, hogy — kiegyen­súlyozott mérleggel — 1,2 milli­árd rubel lesz a forgalom. Fontos, nemcsak a külkeres­kedelem, hanem az egész ma­gyar gazdaság számára sok min­dent meghatározó tény, hogy a Szovjetunió után az NDK a leg­nagyobb kereskedelmi partnere hazánknak. A magyar külkeres­kedelemben a hatvanas évek vé­gére került az NDK a második helyre. Az egész forgalom több, mint tíz százalékát ezzel, a fej­lett iparral rendelkező szocialis­ta országgal bonyolítjuk le. A forgalom az NDK-val nagyobb, mint Angliával, Franciaországgal és Olaszországgal együttvéve. Az NDK külkereskedelmi statiszti­kájában a magyar partner az ötödik helyen áll, s az egész kül­kereskedelem 5—5,5 százalékát A MAGYAR-NDK GAZDASÁGI KAPCSOLATOK KÜLKERESKEDELMI FORGALOM A KÜLKERESKEDELEM ÁRUSZERKEZETE 1977-ben 1,2 milliárd rubel y teszi ki. A forgalom az utóbbi tíz esztendőben nőtt meg ennyire, s alaposan felülmúlta azokat a megállapodásokat, amelyeket a két ország annakidején az 1966— 1970-i, illetőleg az 1971—1975-i tervidőszakra kötött. Ez a „túl­lépés” mindkét ország számára sok hasznot, eredményt hozott, s egyben bizonyítékát szolgáltat­ta, hogy a két ország népgazda­ságának fejlődési foka, struktú­rája milyen kitűnő lehetőséget nyújt a kölcsönösen előnyös együttműködésre. Mindkét ország érdekeit szol­gálja az a törekvés, hogy szako­sítási és kooperációs szerződések alapján egymás fontos, különö­sen fejlett iparágai számára meg­teremtsék a termeléshez és fej­lesztéshez szükséges biztonságot. A szállításoknak már csaknem 30 százalékát olyan termékek teszik ki, amelyeket szakosítási, illető­leg kooperációs szerződések alap­ján szállít a két ország. A leg­látványosabb a járműprogram. Ikarus-buszok bonyolítják le csaknem teljesen az NDK köz­úti tömegközlekedést, a magyar utakon pedig a népszerű NDK- beli Wartburg és Trabant sze­mélygépkocsik, teherautók, fur­gonok közlekednek tízezrével. Rendkívül sok előnyt nyújt a mezőgazdasági gépgyártásban ki­alakult együttműködés is. A ma­gyar élelmiszercikkek persze to­vábbra is eljutnak az NDK-ba, fontos szerepet töltvén be a la­kosság ellátásában. A következő 5 éves időszakra ugyancsak hosszú lejáratú egyez­ményt kötött a két ország. Esze­rint 1976 és 1980 között 4,9 mil­liárd rubel értékű árut vesz, il­letőleg ad el egymásnak-egymás- tól a két szocialista ország, ami az előző 5 év forgalmát 50 szá­zalékkal haladja majd meg. A fogyasztási cikkek forgalma is jobban növekszik, mint eddig: az NDK-ban gyártott, jól ismert függönyök, bútorok, szőnyegek, harisnyák, kötöttáruk, porcelán, játékok, csillárok, varrógépek mellett kályhák és tűzhelyek, ta­péták, automata mosógépek, tv- lcészülékek, elektromos háztartá­si készülékek kerültek vagy' ke­rülnek a magyar üzletekbe. A két ország külkereskedői —_ or­szágaik gazdaságának, iparának fejlődésére támaszkodva — egyre rugalmasabban és hatékonyabban használják ki a gazdaság és a lakosság számára azokat az elő­nyöket, amelyeket az együttmű­ködés kínál. Mindez része a KGST Komplex Programja foko­zatos megvalósításának, az egész szocialista gazdasági közösség erősítésének. P. I. A kertészet fővárosa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents