Petőfi Népe, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-17 / 64. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1917. március 17. e s e m é n v e k sorokban "MOSZKVA _________' Le onyid Brezsnyev az SZKP KB főtitkára szerdán a Kreml­ben fogadta Mario Nevest- Por­tugália moszkvai nagykövetét, az utóbbi kérésére és küszöbön álló hazatérése alkalmából. A baráti hangulatú beszélgetés során a szovjet—portugál kapcsolatok fejlesztésének egyes kérdéseit érintették. Leonyid Brezsnyev a nagykövet útján üdvözletét és jó­kívánságait küldte a portugál népnek. (MTI) ADDI8Z ABEBA Fidel Castro kedden Addisz Abebában Menglsztu Halié Ma­riammal, az etióp ideiglenes ka­tonai kormányzó tanács elnöké­vel tárgyalt. A kubai és az etióp vezető a két ország államközi kapcsolatainak elmélyítéséről folytatott eszmecserét. (ADN) BONN Az elmúlt hét évben 05 szá­zalékkal nőtt a katonai kiadá­sokra fordított összeg az NSZK- ban — állapítja meg a szociál­demokrata párt sajtókiadványa. A bonni vezetés a hadikiadá­sokra fordított összeg tekinteté­ben a Pentagon után a második helyet foglalja el a világon, a nyugat-európai NATO-tagálla-i mok között pedig az elsőt. LISSZABON A Szovjetunió és Portugália kereskedelmi-iparkamarája kö­zötti együttműködésről szóló jegyzőkönyvet írtak alá Lissza­bonban a két ország kölcsönös kereskedelmének kiszélesítése céljából. GENF Rekordszintre emelkedett a fejlett tőkés országokban a fiatal munkanélküliek száma, s a hely­zet a következő években valószí­nűleg csak rosszabbodik. A Nem­zetközi Munkaügyi Hivatal ada­tai szerint a tőkés világ 24 leg­fejlettebb országában 1975-ben hétmillió 25 éven aluli fiatal volt munka nélkül (ez az adat csak a nyilvántartott ifjú munkanél­külieket tartalmazza, tényleges számuk a hivatal szakértői sze­rint kilencmillió körül lehet). MOSZKVA A Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának elnöksége a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnök- helyettesévé nevezte ki Konsz- tantyin Katusevet. A Szovjetunió Minisztertaná­csa Konsztantyin Katsuevet, a Minisztertanács elnökhelyettesét, kinevezte a Szovjetunió KGST- beli képviselőjévé. A Szovjetunió Minisztertaná­csa felmentette Mihail Leszecs- kót, a Szovjetunió Miniszterta­nácsának elnökhelyettesét a Szovjetunió KGST-beli képvise­lőjének tisztségéből. (TASZSZ, Megkezdődtek Indiában az alsóházi választások NAPI KOMMENTÁR Castro körútja Afrikában ÜJDELHI Patak Károly, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Szerdán az Indiai Köztársaság területének nagy részén megkez­dődtek az ország történelmének hatodik alsóházi választásai. Helyi idő szerint reggel nyolc órakor nyitottak ki a szavazóhelyiségek azokban a választókerületekben, ahol már szerdán leadta voksait a háromszázhúszmilliós választói testület első tömege, a szavazásra jogosultak mintegy hatvan száza­léka. Újdelhiben, a szövetségi fő­városban is megkezdődött a sza­vazás. Az ellenzék, amelynek központ­ja a Dzsanata-párt (Néppárt), Új­delhiben és India más nagyváro­saiban különösen zajos hadjáratot vezetett Indira Gandhi Kongresz- szus-pártja ellen. A főváros vá­lasztókerületeit járva azonban a szavazás első óráiban még csak kis részvételt lehetett tapasztalni a csattogó zászlók és a megafon- erdők alatt. A szavazás ma szünetel, hol­naptól vasárnapig folytatódik és eredménye március 22-re válik mindenütt ismertté. A szavazato­kat a lehetőségekhez mérten fo­lyamatosan számolják össze és a részeredményeket is nyilvánosság, ra hozzák. (MTI) • Képünkön: Delhiben egy törött lábú választópolgárt barátai visz­nek a szavazóhelyiségbe. (Te{efoto — AP.) FRANCIA KÖZSÉGTANÁCSI VÁLASZTÁSOK Vasárnap lesz a második forduló Baracs Dénes, az MTI tudósí­tója jelenti: Kedden éjfélkor lezárult a ne­vezési határidő a francia köz­ségtanácsi választások második fordulójára, amelyen jövő vasár­nap ott is megszületik a döntés, ahol 13-an egyik jelöltlista sem szerezte meg az abszolút többsé­get. Mind a baloldal- mind a kor­mánytöbbség egységesen veszi fel a küzdelmet azokban a városok­ban és községekben is, ahol az első fordulóban különböző erőik nem tudtak megegyezni és kü- lön-külün indultak. Az összefo­gás szabálya mindkét oldalon az, hogy a 30 ezer lakoson felüli városokban az azonos táborhoz tartozó listák közül a gyengéb­ben szereplő visszalép és azokat- akiknek szavazatát megszerezte az első fordulóban, a második fordulóban a versenyben maradó jelöltek támogatására szólítja fel. A kisebb városokban közös listát alakítottak a tegnapi rivá­lisok, A baloldalon a visszalépések ott is megtörténtek, ahol előző­leg élénk párharc állította szem­be a partnerokat. A sikerhez az szükséges, hogy vasárnap a vá­lasztók is teljes mértékben kö­vessék pártjaik felhívását. A baloldalon figyelmet érde­mek Charles Fitermannak, az FKP PB tagjának rádiónyilatko­zata az első forduló eredményei­ről. Az FKP becslése szerint (a belügyminisztérium hivatalos listáját a francia politikai meg­figyelők általában nem tekintik mérvadónak még a jobboldalon sem a baloldal szavazatainak aránya valamivel meghaladja az 50 százalékot. Fiterman hangsú­lyozta, hogy a három pártnak mindent meg kell tennie a bal­oldali egység erőinek sikeréért( tekintettel a soron következő parlamenti választásokra. (MTI) Algéria, Líbia, Dél-Jemen, Szomália, Etiópia, Tanzánia — Fidel Castro afrikai utazásának eddigi állomásai is jelzik, milyen széles hatósugarú a kubai külpo­litika. S nincs okunk kételked­ni a világsajtó jelentéseiben, amelyek szerint valamennyi fel­keresett országban rendkívül lelkes fogadtatásban részesült a havannai vendég. Kuba közismerten korunk for­radalmi mozgalmában tiszteletet parancsoló jelkép. Annál is in­kább az, mert az utóbbi évtized­ben, a függetlenné[. válás nehéz folyamatában a világ sok orszá­gában hivatkoztak forradalmi helyzetre, itt-ott még marxista ihletésű változásokra is. A kubai forradalom minden tekintetben példamutatói Kiállja a próbát a marxista—leninista elvek bölcd gyakorlati alkalmazását illetően éppúgy, mint következetesen szo­cialista mivoltában. Aligha szükséges bővebben magyarázni, milyen hatást gya­korolhat a kubai párt első titká­rának, az államtanács elnökének, Kuba miniszterelnökének szemé­lyes varázsa azokban az afrikai államokban, amelyek hosszabb- rövidebb ideje maguk is a szo­cialista jelleget erősítik társadal­mi és gazdasági rendszerükben. Havanna tekintélye — érthető módon — különösen azóta nőtt meg, amióta segítségére sietett az angolai forradalmi erőknek. Af­rika imperialista-ellenes körei­ben jól tudják: Kuba interna­cionalista segítsége, önzetlen tá­mogatása nélkül az angolai hely­zet tovább bonyolódott volna, s a szakadárokkal szembeni' véres háború talán még most is tar­tana. Egyszersmind az is vonzó pél­da, amilyen módon Kuba a ma­ga rendszerének megerősítésén munkálkodik. Sem Castro, sem a többi kubai vezető soha sem fe­ledkezett meg arról, milyen lé­nyeges és sorsdöntő társadalmi berendezkedésében, gazdasági stablizálásá.ban az európai szocia­lista országok szüntelen támoga­tása. Minden bizonnyal a kubai államférfi vendéglátóival foly­tatott eszmecserén erről is sok szó esett. örvendetes, hogy Fidel Castro látogató kőrútjára sor kerülhe- hetett. Az eddig megjelent kö­zös közlemények, az elhangzott beszédek és pohárköszöntők hang­vételéből arra következtethetünk, hogy Kuba és a felkeresett orszá­gok kapcsolatai elmélyülnek, s a béke, a nemzetközi biztonság, a gyarmatosítás és a jajüldözés, valamint az imperializmus mes­terkedései tekintetében az állás­pontok azonosak. Aligha elha­markodott az a vélemény, hogy Fidel Castro látogatása az érin­tett országok és a szocialista kö­zösség kapcsolatai, további együtt­működése szempontjából sem közömbös. Gy. D. A közel-keleti válság középpontjában olyan ország neve áll, amely hivatalosan nem szerepel a jelenlegi világtérképeken. De azt ma már senki sem tagadhatja, hogy a palesztin prob­léma megoldása nélkül lehetetlen a kibontakozás és a rende­zés. Amikor belelapozunk a vastag palesztin dossziéba, akkor ennek a kérdésnek hátterét, rövid történelmi vázlatát és bo­nyolult összetevőit rajzoljuk fel. nép ország nélkül 1. A „barna övezetben” A történelmi visszatekintés nem öncélú felidézése a múltnak, ha­nem kitűnik belőle, hogy mind az arabok, mind a zsidók mély gyöke­reket eresztettek ebbe a földbe, és ezerháromszáz esztendőn ke­resztül jó viszony és harmónia uralkodott közöttük. Palesztina és Jeruzsálem ebben a szellemben válhatott három nagy világvallás szülőföldjévé és jeliképévé. A vá­rosban, amelyet a krónikák szerint tizenhétszer pusztítottak és építettek újjá pár száz méter vá­lasztja el egymástól Dávid király legendás sírját a Sion-hegyen, a Via Dolorosát, ahol a keresztet hordozó Jézus haladt, s a Szik­la-mecsetet, ahonnan Mohamed próféta emelkedett a mennyekbe, Gábriel arkangyal kíséretében. Együttműködési kézség, jószán­dék és vallási türelem jellemez­te a múló századokat. Ez az összhang azonban rövid idő alatt megbonlott a XX. szá­zad kezdetén. A barátokból, vagy legalábbis közömbös szomszédok­ból szenvedélyesen gyűlölködő el­lenségek lettek, mihelyt az impe­rializmus árnya rávetődött a Kö­zel-Keletre és Palesztinára. Az „Oszd meg, és uralkodj!” hírhedt elvét itt vitték igazán tökélyre a gyarmatosító hatalmak. Amikor 1914 nyarán kitör az «Iső világháború, az Arab-Kelet legnagyobb része még török fenn­hatóság alatt áll. Az antant ha­talmak annyire biztosak győ­zelmükben, hogy jó előre hozzá­látnak az osztozkodáshoz. Sir Mark Sykes brit és Francois Georges Picot francia diplomata rajzolja meg az új térképet, ame­lyet a kormányok is jóváhagy­nak. A kék színű francia övezet­be kerül Szíria és Libanon, a pi­ros angol zónába Irak és Haifa s a barna színnel jelölt Palesztiná­ban nemzetközi közigazgatást irányoznak elő. London azonban Palesztinát is be akarja iktatni érdekövezetébe. Miközben az or­szág még török birtok, odaígéri Falsztinát az araboknak (akik­nek felkelését a brit titkosszolgá­lat egyik legügyesebb tisztje, Lawrence ezredes készíti elő) és a cionista mozgalomnak is. (Ez­zel kapcsolatos a sokat emlege­tett Balfourdeklaráció, a brit kü­lügyminiszter 1917-ben kelt leve­le, amely szerint, őfelsége kormá­nya rokonszenvezik egy Palesz­tinái zsidó nemzeti otthon meg­teremtésének gondolatával.) Amikor a törökök végleg tá­vozni kényszerülnek, mindkét ol­dalról a megígért függetlenséget követelik. London — népszövet­ségi mandátum formájában — úgy tartja fenn uralmát, hogy egymásnak ugrasztja a két nép­csoportot, mélyíti ellentéteiket. A brit hatalmi politika az ultra­nacionalistákat erősíti: a Palesz­tinái arabok soraiban a Nasasi- biak és Huszainiak feudális csa­ládjait. (Amin-el-Huszaini jeru- zsálemi főmufti a második világ­háború alatt Hitler szolgálatába szegődik), a zsidó közösségben a terrorista Irgun- és Stem-csopor- tot. A Palesztinái Kommunista Pórt az egyetlen szervezet, amely soraiba hívja mindkét népközös­ség legjobb képviselőit s követ­kezetesen fellép mindenfajta so­vinizmus ellen. Ám a pártot be­tiltják, csak az illegalitás nehéz körülményei között működhet, ki van téve a brit gyarmati ható­ságok üldözésének. A második világháború befeje­zése utón London, hogy megőriz­ze közel-keleti befolyását, az „arab kártyára” tesz. Washing­ton viszont, amely be akar törni a térségben, a cionista erőket tá­mogatja. Robbantások, utcai har­cok, emberrablások követik egy­mást Palesztinában, dúl a terror és az ellenterror: egyetlen napon, ' 1945. október 31-én például nyolcvan brit katonai létesít­ményt rohannak meg. A helyzet olyan mértékben rosszabbodik, hogy az angolok egyszerre „fel­fedezik”: Palesztina nem korona- gyarmat, hanem világszervezeti mandátumterület. 1947 februárjá­ban — utánunk a vízözön fel­kiáltással — az egész csődtöme­get átutalják a Népszövetség utódjának az ENSZ-nek. Vizsgálóbizottság a helyszínen, hosszas viták, s jóllehet a Szov­jetunió és az ENSZ-tagállamok többsége egy független, kétnem­zetiségű állam létrehozását pár­tolná: a helyzet elmérgesedése miatt két külön, független állam megalakítása jelenti a realitást. Az ENSZ-közgyűlés 1947. novem­ber 29-én úgy dönt, hogy 1948. októberétől 14100 négyzetkilo­méteren 498 ezer zsidó és 497 ezer arab lakossal létrehozzák Izraelt, Arab-Palesztinának 11100 négy­zetkilométeren 725 ezer arab és 10 ezer zsidó lakosa lenne; Jeru­zsálem és környéke — 170 négy­zetkilométeren, 205 ezer lakossal — semleges zónaként, nemzetközi közigazgatás alatt állna, s össze­kötő kapcsot jelentene a két or­szág között. Az akkori Arab Liga — brit támogatással — elvetette a fel­osztást és „szent háborút” hir­detett meg. Az 1947. decemberé­ben kezdődött harcok 1948 máju­sában — amikor az angol csa­patok, szokásuktól eltérően, idő előtt kivonultak — hivatalosan is az első arab-izraeli háború for­máját öltötték. (Közben megtör­tént a deir-jászini incidens: 1948. április 9-én egy szélsőjobboldali Irgun-kommandó behatolt a jeru- zsólemi semleges övezethez tar­tozó faluba és 254 arabot lemé­szárolt.) A 15 hónapos háború izraeli sikerekkel ért véget, s a tűzszü­net! vonalakat a tényleges kato­nai helyzetnek megfelelően álla­pították meg. Az ENSZ-döntés semmissé vált. Izreal területe 20 540 négyzetkilométerre nőtt. A palesztin állam nem jöhetett létre: a gázai-övezetben Egyip­tom fennhatósága valósult meg, Ciszjordánia egybeolvadt Transz- jordániával, s létrejött Jordánia. A semleges zónát felosztották, Jeruzsálem Újvárosa’’Izraelhez, Övárosa Jordániához került. Izraelben mindössze 200 ezer Palesztinái arab maradt — több, mint nyolcszázezren váltak föl­dönfutókká, Dein Jászin nevét ki­áltották. S az 1967. júniusi, har­madik háború következtében a gázai-övezet és Ciszjordánia is izraeli megszállás alá került, semmi sem maradt az eredeti Arab-Palesztinából. Réti Ervin (Következik: Abu Ammar ka­ravánjai) EURÓPA IFJÚSÁGA A LESZERELÉSÉRT Keszthelyi találkozó résztvevőinek felhívása Keszthelyen szerdán véget ért az európai ifjúsági és diákszer­vezetek konzultatív tanácskozása. A találkozón — amelynek há­zigazdája a Magyar Ifjúság Or­szágos Tanácsa volt — a konti­nens különböző politikai tenden­ciát képviselő ifjúsági szerveze­teinek küldöttei tanácskoztak az európai ifjúsági leszerelési kon­ferencia előkészítéséről és meg­rendezéséről, valamint az euró­pai ifjúsági együttműködés idő­szerű kérdéseiről. Részt vett a tanácskozáson Borbély Gábor, a Magyar Ifjúság Országos Taná­csának elnöke is. A tanácskozás résztvevői fel­hívással fordultak Európa ifjú­ságához és diákságához. A do­kumentum, a többi között ki­mondja: „Az elmúlt években közösen dolgoztunk, az enyhülési folyamat továbbfejlesztéséért, a kölcsönös megértését, ily módon is hozzá­járultunk a népek együttműkö­déséhez és biztonságához. Ezeket a célolcat követtük különböző európai ifjúsági konferenciák és rendezvények szervezésével. Amint azt -a Varsóban megtar­tott európai ifjúsági és diákta­lálkozó záróokmánya is hangsú­lyozta, az enyhülés megerősítése érdekében meg kell állítani a fegyverkezési hajszát, hatékony, konkrét lépéseket kell tenni a leszerelés útján. A fegyverkezési hajsza meg­szüntetése minden nemzet, min­den ország ifjúságának érdeke. Népeink tudását, a fiatalok al­kotó erejét az emberiség érdeke­it szolgáló tudomány és kultúra fejlesztésére, az életszínvonal emelésére kell felhasználni. E feladat megoldását különösen fontosnak tartjuk. A béke, a demokrácia és a ha­ladás erői által világszerte elért sikerek következtében harcunk és közös munkánk feltételei ma kedvezőbbek, mint bármikor — hangzik a felhívás. — Reális le­hetőség nyílt, hogy az agresszív hidegháborús, valamint az eny­hülést és a fegyverkezési ver­seny megszüntetését ellenző kö­röket elszigeteljük és visszaszo­rítsuk. Felhívjuk Európa ifjúságát, diákságát, és szervezeteiket, hogy fokozzák erőfeszítéseiket az eny­hülésért, a fegyverkezési hajsza beszüntetéséért, a leszerelést szolgáló konkrét lépésekért, a meglevő leszerelési egyezmények betartásáért, a jelenleg folya­matban levő leszerelési tárgyaló-^ sok pozitív és hatékony eredmé­nyeiért, hogy a leszerelést az ENSZ kereteiben is előmozdítsák az európai és a világbéke érde­kében. Ezek eléréséhez mind- annyiunk közös erőfeszítésére szükség van.” A résztvevők támogatták azt a kezdeményezést, hogy — szé­les körű előkészítés után — ez év végén Budapesten kerüljön sorra az európai ifjúsági lesze­relési konferencia. (MTI) A politikai jelentés vitájával folytatta munkáját a Palesztin Nemzeti Tanács kongresszusa A Palesztin .Nemzeti Tanács Kairóban ülésező 13. kongresszu­sa szerdán a PFSZ VB politikai jelentésének vitájával folytatta munkáját. A kedd éjszakai ülésen az Iz­rael által megszállt nyugati partról érkezett küldöttek szá­moltak be az izraeli megszállók önkényéről. Elmondták, hogy az izraeliek 1967, óta 28 000 palesz­tint vetettek börtönbe, közífliik ötezren jelenleg is„ a fegyházak foglyai. A felszólalok elmondták, hogy a foglyok között számos 18 éven aluli fiatal is van. A PFSZ szóvivője a témával kapcsolatban közölte, hogy a PNT ülésszaka megvitatja, milyen módon lehet segítséget nyújtani a cionizmus áldozatainak. Faruk Kaddumi, a PFSZ Po­litikai osztályának vezetője, az ülés után úgy nyilatkozott, hogy a PFSZ nem szándékozik elis­merni Izraelt és nem hajlandó lemondani a fegyveres harcról akkor sem, ha a Jordán-folyó nyugati partján létrejön a pa­lesztin állam. A PFSZ „külügy­minisztere” közölte, hogy a gen­fi konferencián való palesztin részvétel ügyében hétfőn el­hangzott felszólalása a konferen­cia küldöttei egy csoportjának nemtetszését váltotta ki. Mint politikai megfigyelők jelezték, a tárgyalásos rendezést ellenző „Elutasítási Front” küldöttei ak- -''rW!'prójiagandát 'ffej'tdndk'vki'ít a "3 résztvevők körében1 Ka- FFS2?;iál- tá’r ‘képviselt mérsékéít' álláspont elvetése érdekében. A George Habbas vezette négy palesztin gerillaszervezetet tömörítő front képviselői nemcsak a genfi kon­ferencián való részvétel kérdésé­ben helyezkednek szembe a PFSZ-szel, de a tanácskozáson támadták Arafatot amiatt is, hogy a közelmúltban kísérletet tett Jordánia és a PFSZ kapcso­latainak rendezésére. A PNT kongresszusa a politi­kai beszámoló vitája után bízott­«árt/vLUnn frtlviolín mnnlróiát I \ PZÁRTAK OR ÉRKEZETI Gyilkos merénylet Kamal Dzsumblatt ellen Ismeretlen fegyveresek szerdán délután, a Bejruttól délkeletre hú­zódó hegyvidéken, Kfarhim város közelében tőrbe csalták és meg­gyilkolták Kamal Dzsumblattot, a Libanoni Haladó Szocialista Párt elnökét. Agyonlőtték a politikus gépkocsivezetőjét és a vele együtt utazó testőrét is. A bűntett színhelyének környé­kén riadókészültségbe helyezték a Libanonban állomásozó arabközi békefenntartó erőket. A tettesek lcézrekerítésére széles körű nyo­mozás kezdődött. Kamal Dzsumblatt 1917-ben született. Tanulmányait Párizsban és Bejrútban végezte el. 1942-ben szerzett jogi diplomát. Fiatalon kapcsolódott be a politikai életbe. 1943-ban választották meg először parlamenti képviselővé. Három évvel később gazdasági és föld­művelésügyi miniszterré nevezték ki. 1949-ben ő alapította meg a Libanoni Haladó Szocialista Pár­tot. Azóta ő töltötte be a párt el­nökének tisztét. 1952-ben aktív szerepet vállalt az akkori köztársasági elnök bu­kásához vezetett ellenzéki tevé­kenységben. 1965-ben megalakí­totta a baloldali frontot, amely az általa vezetett pártot, továbbá a Libanoni Kommunista Pártot és más haladó politikai tömörülése­ket egyesített. Az 1967-es arab—izraeli háború után odaadóan támogatta a Pa­lesztinái ellenállási mozgalmat. A libanoni baloldal természetes szö­vetségesét látta benne. Pályafutása alatt többször volt miniszter. így mint akkori belügy­miniszter ő kapott megbízást a li­banoni—palesztinai kapcsolatokat szabályozó 1969. évi kairói megál­lapodás végrehajtására. 1970-ben Lenin-renddel, 1972. ben pedig a népek közötti béke megszilárdításában szerzett érde­meiért Lenin-békedíjjal tüntették ki. A libanoni polgárháború idején, az ország haladó erői és paleszti­nai szövetségeseik élére állt. Párt­jának fegyveresei a haladó erők soraiban harcoltak a jobboldali konzervatív elemek ellen. Gazdasági és szociális reformo­kért szállt síkra, s — mint az AP írta — a pártokra szakadt, széthú­zó libanoni társadalom egyesítésé­re „egyetlen válaszként a szocia­lizmust tette magáévá”. A libanoni haladó-baloldali erők Dzsumblatt személyében ki­magasló vezetőt, gazdag tapaszta­latokkal rendelkező politikust vesztettek el. (AFP—AP—UPI)

Next

/
Thumbnails
Contents