Petőfi Népe, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-17 / 64. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1917. március 17. e s e m é n v e k sorokban "MOSZKVA _________' Le onyid Brezsnyev az SZKP KB főtitkára szerdán a Kremlben fogadta Mario Nevest- Portugália moszkvai nagykövetét, az utóbbi kérésére és küszöbön álló hazatérése alkalmából. A baráti hangulatú beszélgetés során a szovjet—portugál kapcsolatok fejlesztésének egyes kérdéseit érintették. Leonyid Brezsnyev a nagykövet útján üdvözletét és jókívánságait küldte a portugál népnek. (MTI) ADDI8Z ABEBA Fidel Castro kedden Addisz Abebában Menglsztu Halié Mariammal, az etióp ideiglenes katonai kormányzó tanács elnökével tárgyalt. A kubai és az etióp vezető a két ország államközi kapcsolatainak elmélyítéséről folytatott eszmecserét. (ADN) BONN Az elmúlt hét évben 05 százalékkal nőtt a katonai kiadásokra fordított összeg az NSZK- ban — állapítja meg a szociáldemokrata párt sajtókiadványa. A bonni vezetés a hadikiadásokra fordított összeg tekintetében a Pentagon után a második helyet foglalja el a világon, a nyugat-európai NATO-tagálla-i mok között pedig az elsőt. LISSZABON A Szovjetunió és Portugália kereskedelmi-iparkamarája közötti együttműködésről szóló jegyzőkönyvet írtak alá Lisszabonban a két ország kölcsönös kereskedelmének kiszélesítése céljából. GENF Rekordszintre emelkedett a fejlett tőkés országokban a fiatal munkanélküliek száma, s a helyzet a következő években valószínűleg csak rosszabbodik. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal adatai szerint a tőkés világ 24 legfejlettebb országában 1975-ben hétmillió 25 éven aluli fiatal volt munka nélkül (ez az adat csak a nyilvántartott ifjú munkanélkülieket tartalmazza, tényleges számuk a hivatal szakértői szerint kilencmillió körül lehet). MOSZKVA A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége a Szovjetunió Minisztertanácsának elnök- helyettesévé nevezte ki Konsz- tantyin Katusevet. A Szovjetunió Minisztertanácsa Konsztantyin Katsuevet, a Minisztertanács elnökhelyettesét, kinevezte a Szovjetunió KGST- beli képviselőjévé. A Szovjetunió Minisztertanácsa felmentette Mihail Leszecs- kót, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettesét a Szovjetunió KGST-beli képviselőjének tisztségéből. (TASZSZ, Megkezdődtek Indiában az alsóházi választások NAPI KOMMENTÁR Castro körútja Afrikában ÜJDELHI Patak Károly, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Szerdán az Indiai Köztársaság területének nagy részén megkezdődtek az ország történelmének hatodik alsóházi választásai. Helyi idő szerint reggel nyolc órakor nyitottak ki a szavazóhelyiségek azokban a választókerületekben, ahol már szerdán leadta voksait a háromszázhúszmilliós választói testület első tömege, a szavazásra jogosultak mintegy hatvan százaléka. Újdelhiben, a szövetségi fővárosban is megkezdődött a szavazás. Az ellenzék, amelynek központja a Dzsanata-párt (Néppárt), Újdelhiben és India más nagyvárosaiban különösen zajos hadjáratot vezetett Indira Gandhi Kongresz- szus-pártja ellen. A főváros választókerületeit járva azonban a szavazás első óráiban még csak kis részvételt lehetett tapasztalni a csattogó zászlók és a megafon- erdők alatt. A szavazás ma szünetel, holnaptól vasárnapig folytatódik és eredménye március 22-re válik mindenütt ismertté. A szavazatokat a lehetőségekhez mérten folyamatosan számolják össze és a részeredményeket is nyilvánosság, ra hozzák. (MTI) • Képünkön: Delhiben egy törött lábú választópolgárt barátai visznek a szavazóhelyiségbe. (Te{efoto — AP.) FRANCIA KÖZSÉGTANÁCSI VÁLASZTÁSOK Vasárnap lesz a második forduló Baracs Dénes, az MTI tudósítója jelenti: Kedden éjfélkor lezárult a nevezési határidő a francia községtanácsi választások második fordulójára, amelyen jövő vasárnap ott is megszületik a döntés, ahol 13-an egyik jelöltlista sem szerezte meg az abszolút többséget. Mind a baloldal- mind a kormánytöbbség egységesen veszi fel a küzdelmet azokban a városokban és községekben is, ahol az első fordulóban különböző erőik nem tudtak megegyezni és kü- lön-külün indultak. Az összefogás szabálya mindkét oldalon az, hogy a 30 ezer lakoson felüli városokban az azonos táborhoz tartozó listák közül a gyengébben szereplő visszalép és azokat- akiknek szavazatát megszerezte az első fordulóban, a második fordulóban a versenyben maradó jelöltek támogatására szólítja fel. A kisebb városokban közös listát alakítottak a tegnapi riválisok, A baloldalon a visszalépések ott is megtörténtek, ahol előzőleg élénk párharc állította szembe a partnerokat. A sikerhez az szükséges, hogy vasárnap a választók is teljes mértékben kövessék pártjaik felhívását. A baloldalon figyelmet érdemek Charles Fitermannak, az FKP PB tagjának rádiónyilatkozata az első forduló eredményeiről. Az FKP becslése szerint (a belügyminisztérium hivatalos listáját a francia politikai megfigyelők általában nem tekintik mérvadónak még a jobboldalon sem a baloldal szavazatainak aránya valamivel meghaladja az 50 százalékot. Fiterman hangsúlyozta, hogy a három pártnak mindent meg kell tennie a baloldali egység erőinek sikeréért( tekintettel a soron következő parlamenti választásokra. (MTI) Algéria, Líbia, Dél-Jemen, Szomália, Etiópia, Tanzánia — Fidel Castro afrikai utazásának eddigi állomásai is jelzik, milyen széles hatósugarú a kubai külpolitika. S nincs okunk kételkedni a világsajtó jelentéseiben, amelyek szerint valamennyi felkeresett országban rendkívül lelkes fogadtatásban részesült a havannai vendég. Kuba közismerten korunk forradalmi mozgalmában tiszteletet parancsoló jelkép. Annál is inkább az, mert az utóbbi évtizedben, a függetlenné[. válás nehéz folyamatában a világ sok országában hivatkoztak forradalmi helyzetre, itt-ott még marxista ihletésű változásokra is. A kubai forradalom minden tekintetben példamutatói Kiállja a próbát a marxista—leninista elvek bölcd gyakorlati alkalmazását illetően éppúgy, mint következetesen szocialista mivoltában. Aligha szükséges bővebben magyarázni, milyen hatást gyakorolhat a kubai párt első titkárának, az államtanács elnökének, Kuba miniszterelnökének személyes varázsa azokban az afrikai államokban, amelyek hosszabb- rövidebb ideje maguk is a szocialista jelleget erősítik társadalmi és gazdasági rendszerükben. Havanna tekintélye — érthető módon — különösen azóta nőtt meg, amióta segítségére sietett az angolai forradalmi erőknek. Afrika imperialista-ellenes köreiben jól tudják: Kuba internacionalista segítsége, önzetlen támogatása nélkül az angolai helyzet tovább bonyolódott volna, s a szakadárokkal szembeni' véres háború talán még most is tartana. Egyszersmind az is vonzó példa, amilyen módon Kuba a maga rendszerének megerősítésén munkálkodik. Sem Castro, sem a többi kubai vezető soha sem feledkezett meg arról, milyen lényeges és sorsdöntő társadalmi berendezkedésében, gazdasági stablizálásá.ban az európai szocialista országok szüntelen támogatása. Minden bizonnyal a kubai államférfi vendéglátóival folytatott eszmecserén erről is sok szó esett. örvendetes, hogy Fidel Castro látogató kőrútjára sor kerülhe- hetett. Az eddig megjelent közös közlemények, az elhangzott beszédek és pohárköszöntők hangvételéből arra következtethetünk, hogy Kuba és a felkeresett országok kapcsolatai elmélyülnek, s a béke, a nemzetközi biztonság, a gyarmatosítás és a jajüldözés, valamint az imperializmus mesterkedései tekintetében az álláspontok azonosak. Aligha elhamarkodott az a vélemény, hogy Fidel Castro látogatása az érintett országok és a szocialista közösség kapcsolatai, további együttműködése szempontjából sem közömbös. Gy. D. A közel-keleti válság középpontjában olyan ország neve áll, amely hivatalosan nem szerepel a jelenlegi világtérképeken. De azt ma már senki sem tagadhatja, hogy a palesztin probléma megoldása nélkül lehetetlen a kibontakozás és a rendezés. Amikor belelapozunk a vastag palesztin dossziéba, akkor ennek a kérdésnek hátterét, rövid történelmi vázlatát és bonyolult összetevőit rajzoljuk fel. nép ország nélkül 1. A „barna övezetben” A történelmi visszatekintés nem öncélú felidézése a múltnak, hanem kitűnik belőle, hogy mind az arabok, mind a zsidók mély gyökereket eresztettek ebbe a földbe, és ezerháromszáz esztendőn keresztül jó viszony és harmónia uralkodott közöttük. Palesztina és Jeruzsálem ebben a szellemben válhatott három nagy világvallás szülőföldjévé és jeliképévé. A városban, amelyet a krónikák szerint tizenhétszer pusztítottak és építettek újjá pár száz méter választja el egymástól Dávid király legendás sírját a Sion-hegyen, a Via Dolorosát, ahol a keresztet hordozó Jézus haladt, s a Szikla-mecsetet, ahonnan Mohamed próféta emelkedett a mennyekbe, Gábriel arkangyal kíséretében. Együttműködési kézség, jószándék és vallási türelem jellemezte a múló századokat. Ez az összhang azonban rövid idő alatt megbonlott a XX. század kezdetén. A barátokból, vagy legalábbis közömbös szomszédokból szenvedélyesen gyűlölködő ellenségek lettek, mihelyt az imperializmus árnya rávetődött a Közel-Keletre és Palesztinára. Az „Oszd meg, és uralkodj!” hírhedt elvét itt vitték igazán tökélyre a gyarmatosító hatalmak. Amikor 1914 nyarán kitör az «Iső világháború, az Arab-Kelet legnagyobb része még török fennhatóság alatt áll. Az antant hatalmak annyire biztosak győzelmükben, hogy jó előre hozzálátnak az osztozkodáshoz. Sir Mark Sykes brit és Francois Georges Picot francia diplomata rajzolja meg az új térképet, amelyet a kormányok is jóváhagynak. A kék színű francia övezetbe kerül Szíria és Libanon, a piros angol zónába Irak és Haifa s a barna színnel jelölt Palesztinában nemzetközi közigazgatást irányoznak elő. London azonban Palesztinát is be akarja iktatni érdekövezetébe. Miközben az ország még török birtok, odaígéri Falsztinát az araboknak (akiknek felkelését a brit titkosszolgálat egyik legügyesebb tisztje, Lawrence ezredes készíti elő) és a cionista mozgalomnak is. (Ezzel kapcsolatos a sokat emlegetett Balfourdeklaráció, a brit külügyminiszter 1917-ben kelt levele, amely szerint, őfelsége kormánya rokonszenvezik egy Palesztinái zsidó nemzeti otthon megteremtésének gondolatával.) Amikor a törökök végleg távozni kényszerülnek, mindkét oldalról a megígért függetlenséget követelik. London — népszövetségi mandátum formájában — úgy tartja fenn uralmát, hogy egymásnak ugrasztja a két népcsoportot, mélyíti ellentéteiket. A brit hatalmi politika az ultranacionalistákat erősíti: a Palesztinái arabok soraiban a Nasasi- biak és Huszainiak feudális családjait. (Amin-el-Huszaini jeru- zsálemi főmufti a második világháború alatt Hitler szolgálatába szegődik), a zsidó közösségben a terrorista Irgun- és Stem-csopor- tot. A Palesztinái Kommunista Pórt az egyetlen szervezet, amely soraiba hívja mindkét népközösség legjobb képviselőit s következetesen fellép mindenfajta sovinizmus ellen. Ám a pártot betiltják, csak az illegalitás nehéz körülményei között működhet, ki van téve a brit gyarmati hatóságok üldözésének. A második világháború befejezése utón London, hogy megőrizze közel-keleti befolyását, az „arab kártyára” tesz. Washington viszont, amely be akar törni a térségben, a cionista erőket támogatja. Robbantások, utcai harcok, emberrablások követik egymást Palesztinában, dúl a terror és az ellenterror: egyetlen napon, ' 1945. október 31-én például nyolcvan brit katonai létesítményt rohannak meg. A helyzet olyan mértékben rosszabbodik, hogy az angolok egyszerre „felfedezik”: Palesztina nem korona- gyarmat, hanem világszervezeti mandátumterület. 1947 februárjában — utánunk a vízözön felkiáltással — az egész csődtömeget átutalják a Népszövetség utódjának az ENSZ-nek. Vizsgálóbizottság a helyszínen, hosszas viták, s jóllehet a Szovjetunió és az ENSZ-tagállamok többsége egy független, kétnemzetiségű állam létrehozását pártolná: a helyzet elmérgesedése miatt két külön, független állam megalakítása jelenti a realitást. Az ENSZ-közgyűlés 1947. november 29-én úgy dönt, hogy 1948. októberétől 14100 négyzetkilométeren 498 ezer zsidó és 497 ezer arab lakossal létrehozzák Izraelt, Arab-Palesztinának 11100 négyzetkilométeren 725 ezer arab és 10 ezer zsidó lakosa lenne; Jeruzsálem és környéke — 170 négyzetkilométeren, 205 ezer lakossal — semleges zónaként, nemzetközi közigazgatás alatt állna, s összekötő kapcsot jelentene a két ország között. Az akkori Arab Liga — brit támogatással — elvetette a felosztást és „szent háborút” hirdetett meg. Az 1947. decemberében kezdődött harcok 1948 májusában — amikor az angol csapatok, szokásuktól eltérően, idő előtt kivonultak — hivatalosan is az első arab-izraeli háború formáját öltötték. (Közben megtörtént a deir-jászini incidens: 1948. április 9-én egy szélsőjobboldali Irgun-kommandó behatolt a jeru- zsólemi semleges övezethez tartozó faluba és 254 arabot lemészárolt.) A 15 hónapos háború izraeli sikerekkel ért véget, s a tűzszünet! vonalakat a tényleges katonai helyzetnek megfelelően állapították meg. Az ENSZ-döntés semmissé vált. Izreal területe 20 540 négyzetkilométerre nőtt. A palesztin állam nem jöhetett létre: a gázai-övezetben Egyiptom fennhatósága valósult meg, Ciszjordánia egybeolvadt Transz- jordániával, s létrejött Jordánia. A semleges zónát felosztották, Jeruzsálem Újvárosa’’Izraelhez, Övárosa Jordániához került. Izraelben mindössze 200 ezer Palesztinái arab maradt — több, mint nyolcszázezren váltak földönfutókká, Dein Jászin nevét kiáltották. S az 1967. júniusi, harmadik háború következtében a gázai-övezet és Ciszjordánia is izraeli megszállás alá került, semmi sem maradt az eredeti Arab-Palesztinából. Réti Ervin (Következik: Abu Ammar karavánjai) EURÓPA IFJÚSÁGA A LESZERELÉSÉRT Keszthelyi találkozó résztvevőinek felhívása Keszthelyen szerdán véget ért az európai ifjúsági és diákszervezetek konzultatív tanácskozása. A találkozón — amelynek házigazdája a Magyar Ifjúság Országos Tanácsa volt — a kontinens különböző politikai tendenciát képviselő ifjúsági szervezeteinek küldöttei tanácskoztak az európai ifjúsági leszerelési konferencia előkészítéséről és megrendezéséről, valamint az európai ifjúsági együttműködés időszerű kérdéseiről. Részt vett a tanácskozáson Borbély Gábor, a Magyar Ifjúság Országos Tanácsának elnöke is. A tanácskozás résztvevői felhívással fordultak Európa ifjúságához és diákságához. A dokumentum, a többi között kimondja: „Az elmúlt években közösen dolgoztunk, az enyhülési folyamat továbbfejlesztéséért, a kölcsönös megértését, ily módon is hozzájárultunk a népek együttműködéséhez és biztonságához. Ezeket a célolcat követtük különböző európai ifjúsági konferenciák és rendezvények szervezésével. Amint azt -a Varsóban megtartott európai ifjúsági és diáktalálkozó záróokmánya is hangsúlyozta, az enyhülés megerősítése érdekében meg kell állítani a fegyverkezési hajszát, hatékony, konkrét lépéseket kell tenni a leszerelés útján. A fegyverkezési hajsza megszüntetése minden nemzet, minden ország ifjúságának érdeke. Népeink tudását, a fiatalok alkotó erejét az emberiség érdekeit szolgáló tudomány és kultúra fejlesztésére, az életszínvonal emelésére kell felhasználni. E feladat megoldását különösen fontosnak tartjuk. A béke, a demokrácia és a haladás erői által világszerte elért sikerek következtében harcunk és közös munkánk feltételei ma kedvezőbbek, mint bármikor — hangzik a felhívás. — Reális lehetőség nyílt, hogy az agresszív hidegháborús, valamint az enyhülést és a fegyverkezési verseny megszüntetését ellenző köröket elszigeteljük és visszaszorítsuk. Felhívjuk Európa ifjúságát, diákságát, és szervezeteiket, hogy fokozzák erőfeszítéseiket az enyhülésért, a fegyverkezési hajsza beszüntetéséért, a leszerelést szolgáló konkrét lépésekért, a meglevő leszerelési egyezmények betartásáért, a jelenleg folyamatban levő leszerelési tárgyaló-^ sok pozitív és hatékony eredményeiért, hogy a leszerelést az ENSZ kereteiben is előmozdítsák az európai és a világbéke érdekében. Ezek eléréséhez mind- annyiunk közös erőfeszítésére szükség van.” A résztvevők támogatták azt a kezdeményezést, hogy — széles körű előkészítés után — ez év végén Budapesten kerüljön sorra az európai ifjúsági leszerelési konferencia. (MTI) A politikai jelentés vitájával folytatta munkáját a Palesztin Nemzeti Tanács kongresszusa A Palesztin .Nemzeti Tanács Kairóban ülésező 13. kongresszusa szerdán a PFSZ VB politikai jelentésének vitájával folytatta munkáját. A kedd éjszakai ülésen az Izrael által megszállt nyugati partról érkezett küldöttek számoltak be az izraeli megszállók önkényéről. Elmondták, hogy az izraeliek 1967, óta 28 000 palesztint vetettek börtönbe, közífliik ötezren jelenleg is„ a fegyházak foglyai. A felszólalok elmondták, hogy a foglyok között számos 18 éven aluli fiatal is van. A PFSZ szóvivője a témával kapcsolatban közölte, hogy a PNT ülésszaka megvitatja, milyen módon lehet segítséget nyújtani a cionizmus áldozatainak. Faruk Kaddumi, a PFSZ Politikai osztályának vezetője, az ülés után úgy nyilatkozott, hogy a PFSZ nem szándékozik elismerni Izraelt és nem hajlandó lemondani a fegyveres harcról akkor sem, ha a Jordán-folyó nyugati partján létrejön a palesztin állam. A PFSZ „külügyminisztere” közölte, hogy a genfi konferencián való palesztin részvétel ügyében hétfőn elhangzott felszólalása a konferencia küldöttei egy csoportjának nemtetszését váltotta ki. Mint politikai megfigyelők jelezték, a tárgyalásos rendezést ellenző „Elutasítási Front” küldöttei ak- -''rW!'prójiagandát 'ffej'tdndk'vki'ít a "3 résztvevők körében1 Ka- FFS2?;iál- tá’r ‘képviselt mérsékéít' álláspont elvetése érdekében. A George Habbas vezette négy palesztin gerillaszervezetet tömörítő front képviselői nemcsak a genfi konferencián való részvétel kérdésében helyezkednek szembe a PFSZ-szel, de a tanácskozáson támadták Arafatot amiatt is, hogy a közelmúltban kísérletet tett Jordánia és a PFSZ kapcsolatainak rendezésére. A PNT kongresszusa a politikai beszámoló vitája után bízott«árt/vLUnn frtlviolín mnnlróiát I \ PZÁRTAK OR ÉRKEZETI Gyilkos merénylet Kamal Dzsumblatt ellen Ismeretlen fegyveresek szerdán délután, a Bejruttól délkeletre húzódó hegyvidéken, Kfarhim város közelében tőrbe csalták és meggyilkolták Kamal Dzsumblattot, a Libanoni Haladó Szocialista Párt elnökét. Agyonlőtték a politikus gépkocsivezetőjét és a vele együtt utazó testőrét is. A bűntett színhelyének környékén riadókészültségbe helyezték a Libanonban állomásozó arabközi békefenntartó erőket. A tettesek lcézrekerítésére széles körű nyomozás kezdődött. Kamal Dzsumblatt 1917-ben született. Tanulmányait Párizsban és Bejrútban végezte el. 1942-ben szerzett jogi diplomát. Fiatalon kapcsolódott be a politikai életbe. 1943-ban választották meg először parlamenti képviselővé. Három évvel később gazdasági és földművelésügyi miniszterré nevezték ki. 1949-ben ő alapította meg a Libanoni Haladó Szocialista Pártot. Azóta ő töltötte be a párt elnökének tisztét. 1952-ben aktív szerepet vállalt az akkori köztársasági elnök bukásához vezetett ellenzéki tevékenységben. 1965-ben megalakította a baloldali frontot, amely az általa vezetett pártot, továbbá a Libanoni Kommunista Pártot és más haladó politikai tömörüléseket egyesített. Az 1967-es arab—izraeli háború után odaadóan támogatta a Palesztinái ellenállási mozgalmat. A libanoni baloldal természetes szövetségesét látta benne. Pályafutása alatt többször volt miniszter. így mint akkori belügyminiszter ő kapott megbízást a libanoni—palesztinai kapcsolatokat szabályozó 1969. évi kairói megállapodás végrehajtására. 1970-ben Lenin-renddel, 1972. ben pedig a népek közötti béke megszilárdításában szerzett érdemeiért Lenin-békedíjjal tüntették ki. A libanoni polgárháború idején, az ország haladó erői és palesztinai szövetségeseik élére állt. Pártjának fegyveresei a haladó erők soraiban harcoltak a jobboldali konzervatív elemek ellen. Gazdasági és szociális reformokért szállt síkra, s — mint az AP írta — a pártokra szakadt, széthúzó libanoni társadalom egyesítésére „egyetlen válaszként a szocializmust tette magáévá”. A libanoni haladó-baloldali erők Dzsumblatt személyében kimagasló vezetőt, gazdag tapasztalatokkal rendelkező politikust vesztettek el. (AFP—AP—UPI)
