Petőfi Népe, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-13 / 37. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1977. február 13. HONNAN VESZIK, AMI NINCS, A VÍZGÉP-NÉL? A gépesítés, korszerűsítés segített • Egy felvétel a gépesített anyagmozgatásról. (Fotó: Opauszky László) Pár szó » környezetvédelemről A környezetvédelem egyik, fontos teendője a szennyvizek megtisztítása a kibocsátásuk előtt. Az V. ötéves tervben erre a célra minden eddiginél több pénzt költ a népgazdaság, s napi 700 ezer köbméterrel nő a szennyvíz- tisztító kapacitás. A prognózisok azt jósolják, hogy 1980-ban — a vízfogyasztás rohamos növekedése miatt — mégis több tisztítat- lan víz kerül a természeti környezetünkbe, mint 1975-ben. Mindezt azért tartottam cél- szerűnek elmondani, hogy érzékeltessem: a Lajosmizsei Vízgépészeti Vállalatnak, mint az ország legnagyobb, s jószerivel egyedüli, a vízvédelmet gépekkel, berendezésekkel kiszolgáló cégének munkájára igen hosszú távon szüksége van a népgazdaságnak. Kis múlt, gondoktól nem mentes jelen A környezetvédelmet segítő gép- és berendezésgyártásnak az iparilag fejlett országokban sincs nagy múltja, nálunk pedig mindössze egy évtizede született meg. — Profilt nem volt kitől átvennünk, ezért hosszú éveken át indulási gondokkal küszködtünk. Problémáinkat máig sem tudtuk teljesen megszüntetni — hallottam Nagy Lajostól, a Vízgépészeti Vállalat igazgatójától. — Eleinte minden termékünk egyedi gyártmány volt. Saját fejlesztéssel elértük, hogy ma már negyvenöt gyártmánycsaládunk van, s ezek fedezik a vízellátás és -tisztítás szükségleteit. Arra törekszünk, hogy a termékösszetételünk korszerűsítésével megteremtsük a hazai víztisztító telepek tipizálásának feltételeit. A tipizáláshoz komoly érdekei fűződnek a VÍZGÉP-nek, ugyanis az számára egyenlő a sorozat- gyártás térnyerésével. Még mindig elég sok a vállalatnál az egyedi termék, s az egyedi gyártás lényegesen több és kvalifikáltabb élőmunkát igényel. Munkaerőben pedig ez a cég sem bővelkedik. Sőt... Lefelé tartó piros vonal A vállalatnak négy gyáregysége jván: egy Kunhegyesen, egy Gyulán, egy Budaörsön és egy Lajosmizsén. Háromban olyan a munkaerőhelyzet, mint általában országosan, de a lajosmizsei egységben, ahol szűrőtartályokat és glóbus rendszerű víztornyokat készítenek, annál kedvezőtlenebb. Körülbelül 120-szal kisebb a munkáslétszám, mint a korábbi elképzelések szerint lenni kellene — Az a lefelé tartó piros vonal mutatja, hogy a szándékunk ellenére, évek óta csökken nálunk a létszám — tette elém Kiss József igazgató a lajosmizsei gyáregység munkaerőhelyzetének alakulását ábrázoló grafikont. — Tavaly például tizenhattal apadt a fizikai átlaglétszámunk, 1975- höz viszonyítva. Az úgynevezett munkaerőhullámzási mutatónk is gondokról beszél: 1976-ban a fizikai dolgozóinknak 47,8 százaléka volt mozgásban, vagyis kilépett tőlünk, vagy belépett hozzánk. Miért és hová mennek el ? 1970-ben még 294, a múlt esztendőben pedig már csak 235 volt a gyáregység átlaglétszáma. Miért és hová mennek el a dolgozók a VÍZGÉP-től? A távozók fele tavaly azzal indokolta döntését, hogy újonnan választott munkahelyén kedvezőbbek lesznek a munkakörülmények és több lesz a kereset. A kilépők harminc százaléka a nagyközségben helyezkedett el. Körülbelül ugyanennyien a gyáregység által ismeretlen helyre mentek, de igen valószínű, nogy jó részük szintén Lajosmizsén talált új munkaadóra. Akadtak olyanok is, akik városba kívánkoztak, de a fő konkurrenciát — mint a korábbi évek során —a kisebb helyi üzemek képezték. Egyéni és népgazdasági érdek A VÍZGÉP-nél éveken át szerényebbek volták a bérfizetési lehetőségek, mint a környező vasas üzemekben. Valamennyit javított a helyzeten, de a különbözet kiegyenlítéséhez nem volt elegendő, hogy a múlt évben a felügyeleti szervtől, az Országos Vízügyi Hivataltól, első ízben, bérpreferenciát kaptak vízügyi feladatok teljesítése fejében. A lajosmizsei gyáregységben átlagosan 10, a fizikai dolgozók esetében 11 százalékkal emelhették az átlagbért. Ami a jobb körülményeket, a könyebb munkát illeti, való igaz, hogy a víztoronygyártás — ami a méretek miatt részben szabadban történik — többet kíván az embertől fizikailag, mint az 5—6 kilogrammos termékek előállítása. Ezeknek a maradandó alkotásoknak a készítése olyan munka, amit szeretni is kell ahhoz, hogy a munkás kitartson mellette. Az alapító- és törzsgárdata- gokra ez volt jellemző a létszámapadás éveiben is. A munkahelyüket cserélgetők, miközben egyéni érdeküket érvényesítették, a népgazdaságnak veszteséget okoztak. Mert Lajosmizsén akárhol helyezkedtek is el, a VlZGÉP-énél alacsonyabb termelékenységű, és kevésbé fontos termékeket gyártó üzemre találtak. J[UNpj|n fették ölbe a kezüket A gyáregység és a vállalat vezetői természetesen nem nézték ölhetett kézzel a létszám apadását, hanem minden számukra lehetséges módszert kipróbáltak a munkásállomány megtartására, illetve növelésére. Kutattak a környéken még szabad munkaerő után, számottevő siker nélkül. A hegesztő és szerkezeti lakatos szakemberszükséglet fedezésére fiatalokat neveltek. Az eredmény: hat év alatt a végzett szakmunkásoknak csak 38 százaléka maradt a gyáregységnél. (Lajosmizsén csak a VÍZGÉP üzemében képeznek szakmunkástanulókat. Ily módon a gyáregység a többi vasas üzem szakember-utánpótlásáról is „gondoskodott”, legalábbis részben.) A szakmai színvonal, és a dolgozók egyéni fejlődése érdekében 1975-ben kihelyezett szak- munkástanfolyamot szerveztek felnőtt dolgozóknak. Félbemaradt a lemorzsolódás miatt az anyagi ösztönzés és a meggyőző munka ellenére. (Az érdekeltek azzal indokolták lemorzsolódásukat, hogy építkeznek, a kertben dolgoznak, ezért nincs idejük a tanulásra.) A létszámcsökkenés állandóan a termelés visszaesésével fenyegetett. 1975-ben aztán elkezdődött valami... Gépesítés, korszerűsítés — Két év alatt három emelővillás targoncával, két elektromos futómacskás híddaruval, görgősorok beállításával korszerűsítettük az anyagmozgatást — mesélte Kiss József. — Több munkahelyen a brigádok készítettek emelőszerkezeteket. így ehhez a munkához már kevesebb kéz kellett. Cső- és gömbcikkgyártó sorok kialakításával is korszerűsítették a termelést. A csőelőállításhoz most van kialakulóban a második gyártósor, s átszervezik a tartálykészítést is. Rövidebb lett a termékek átfutási ideje, nőtt a termelékenység, nyereségesebbé vált a termelés. Tavaly a gyáregység túlteljesítette a tervét. Számításokat még nem végeztek, de már bizonyos: a gépesítéssel és a munkaszervezéssel jelentékeny létszámot pótoltak. A munka könnyebb is lett. (A munkaszervezési változtatásokat azon az áron valósíthatták meg, hogy az egyedi gyártmányokat a cég más üzemeibe vitték át.) Kategóriába sorolás után A VÍZGÉP Vállalat gyáregységét a távlati fejlesztés szempontjából B-kategóriába porolták. A besorolás az intenzív fejlesztés követelményének előtérbe helyezése mellett lehetőséget ad a létszám növelésére is, kiközvetített munkaerővel. A gyáregység vezetői azon az úton akarnak tovább haladni, amelyre két évvel ezelőtt léptek, s csak kismértékű létszámgyarapodással számolnak. Reméljük, hogy a nagyközségben a munkaerőmozgást szabályozó szakigazgatási szerv nem feledkezik meg róla: nem mindegy, hogy a képzett munkások libikókát, vagy pedig népgazda- ságilag fontos, és egyre inkább exportképessé is váló termékeket gyártanak. A. Tóth Sándor III. fejezet Lavina „Az izgatottság nőtt, mint a lavina." Mikszáth 11. „Madár eszi a bürokráciát!”, „Mi hozza harci lázba a kongói zümbiket?”, „Két magyar tenyésztő — apa és fia — világraszóló felfedezése!”, „Damoklész- kardja a grafomániásök feje fölött!”, „Még őriz egy-két titkot a Kyoga-tó nádrengetege?” Jó, „húzós” főcím, jó alcímek. És alattuk meghökkentő, izgalmas, érdekes mondanivaló. És egy elmosódó fotó, mindenki azt vesz észre rajta, amit látni szeretne. Nem csoda, hogy a Déli Hírek pénteki számában Kosaras Kati cikke keltette föl a legnagyobb figyelmet. Annál is inkább, mert ezen a napon sehol sem tört ki helyi háború, nem hajtottak végre puccsot, nem követték el az évszázad bank-, vonat-, ékszer-, emberrablását, nem lőttek föl sehol semmit, mégcsaik ötös ikrek sem születtek Kanadában, következésképp a zümbikről szóló riport egyedül elégíthette ki a nyájas olvasó napi szenzációigé- nyét. Azaz, hogy csak részben elégítette ki, viszont roppant föl- csigázta a kíváncsiságát. Ugyanis a szerző — ősi női ösztönnel, tudniillik, hogy bőség idején nem szabad mindent fölzabál- tatni a családdal, hanem egyet, s mást „spájzolni” kell a koplalósabb napokra — nem írt meg mindent, amit e témáról megtudott. És emellett valami előérzet hatására nem közölte a tenyésztők nevét, sem azt, hogy hol a madártanya. hogy hol dolgozik a fiú, honnan ment nyugdíjba az apa, szóval inkognitóban tartotta a főszereplőket. Nagyon is helyénvaló volt az óvatosság, ezt a cikk megjelenése után bekövetkező események fényesen bebizonyították. Jóformán még csak az első pár példány találhatott gazdára az újságosoknál, amikor felcsör- rent a telefon a szerkesztőségben. A legnagyobb lavina is egy kis hógolyóval kezdődik... És ezúttal nem is volt olyan apró az a hógolyó ... * „öklelő dorongját magasra emelé, Rázta fenyegetve a pajkosok felé." Arany — Déli Hírek?... Na, végre! Itt Gruber Tamásné, tanácsi dolgozó. Azt az újságírónőt kérem, aki a zümbikről írt a mai számban ... Jó, nekem nem fontos, hogy- vele személyesen ... Csak azt mondja meg, legyen szíves, hogy hol laknak azok a jómadarak, mert az sajnálatosan kimaradt a cikkből... Nem, nem a zümbik, hanem a gazdáik. Nem Afrikában, hanem itt Pesten ... Hogy-hogy nem adhatja meg a nevüket és a címüket?! Én nem kíváncsiskodásból kérdem, én ebben az ügyben mélyen érintett vagyok!... Mint sértett fél!... Igen, ezért van sürgős beszélnivalóm azokkal a madártenyésztőkkel ... Csak (az történt, hogy az én félnapi hivatali munkámat egyszerűen tönkretették azok a kis vámpírok! Én le fogok számolni velük! Én ki fogom tekerni a nyakukat!... Nem, nem a zümbik nyakát, hanem a gazdáikét, akik rám uszították őket! Akik felelőtlenül szabadon engedik ezeket a veszélyes madarakat hivatalos idő alatt!... Rendben van, nekem magával semmi bajom, de mondja meg a főnökeinek és annak az újságírónőnek, hogy huszonnégy órai gondolkodási időt adok. Holnap ilyenkor ismét jelentkezem ... Nézze, én egy nagyon szelíd, békés természetű nő vagyok, de ha a kedvenc munkámat szétcincálják, akkor én nem ismerek pardont!... Nem, személyesen teszem majd tiszteletemet. És ha akkor sem adják ki nekem őket, akkor a Déli Hírekből kő kövön nem marad!... Igen, természetesen tisztában vagyok életveszélyes fenyegetőzésem jogi következményeivel . .. Írja csak föl nyugodtan, igen, Gruber Tamásné. kilencedik kerület. Mondók utca 27., második emelet.. . Pompás. És még azt is közölje a szerkesztőkkel, hogy ifjúsági bajnokságot nyertem súlylökésben és diszkoszvetésben, tizenhárom évvel ezelőtt, istenkém, hogy repül az idő ... „Bizonyos fenntartással fogadták ... a közléseket.” Mikszáth Ott szorongtak mind egy szálig a Cuprimpex csöpp raktár- főnöki szobájában, és áhítattal figyelték, amint a főnök, Gimric Aladár egy ujjal, die villámgyorsan üti a gép billentyűit. Az íróasztal sarkán ott feküdt gyűrten, összefogdosva a Déli Hírek legújabb száma. Befejezte a géppuskázást Gum- ric, kihúzta a papírlapot az írógépből. — Fölolvasom — mondta. És fölolvasta. — Tisztelt szerkesztőség, kedves elvtársak! Mi, a Cuprimpex készáruraktára háromszorosan kitüntetett szállítóbrigádjánaik tagjai, egyöntetű lelkesedéssel üdvözöljük az önök cikkében szereplő bürokráciaellenes madarakat, amitől mi is sokat szenvedünk. Egyúttal azonban fölhívjuk a felfedezők figyelmét arra is, hogy fejleszteni kell e madarak kiképzését, megfelelő irányítását. Ellenkező esetben áldásos tevékenységük bizonyos károkkal járhat. Koníkrét példa erre az, ami nálunk történt. Nálunk a múlt hét szerdáján, pár perccel kilenc óra után ismeretlen zümbik tönkretettek huszonhét darab lottószelvényt abból a százból, amellyel háromszorosan kitüntetett brigádunk a kollektív érzés erősítése érdekében rendszeresen játszik. Mi egyáltalán nem ragaszkodunk a kárunk megtérítéséhez, ami nyolcvankilenc forint tíz fillér, csak szeretnénk, ha a jövőben ilyen esel nem fordulna elő, ehhez kérjük szíves hozzájárulásukat, Letette a papírlapot az íróasztalra, rátenyerelt, végighor- dozta tekintetét a brigádtagokon. Áhítat, tisztelet, őszinte elismerés. (Folytatjuk.) TERMELÉSI RENDSZEREK BÁCS-KISKUNBAN Élenjárnak a napraforgó termesztésében Az ország hat termelési rendszerében foglalkoznak a napraforgóval. A hozamokban megmutatkozó legsikeresebb munkát a Bácsalmási Napraforgótermelési Rendszer (BNR) mondhatja magáénak. Három évvel ezelőtt három, tavaly csaknem ötezer, az idén pedig 6660 hektáron termesztik bácsalmási technológia szerint a napraforgót. Huszonegy partnergazdaságukból tíz Bács-Kiskun megyében van. Évről évre sikeresen növelték a hektáronkénti átlagtermést, s már tavaly túlhaladták az 1980-ra tervezett országos 17 mázsás hektáronkénti hozamot. # Jó minőségű napraforgó-vetőmagot termel a rendszergazda, amiből partnereit is ellátja. A terménymennyiségének ismerete nem sokat mond úgyis fogalmazhatnánk félinformáció — az eredmény igazi értékét végső soron az dönti el, hogy milyen költségek, mellett születtek a hozamok. A bácsalmási rendszerhez tartozó gazdaságoknál mindkét érték kedvező. Az átlagtermés 1975- ben még 16,8, tavaly azonban elérte a 18 mázsát hektáronként. Egy mázsa napraforgó termelési költsége 467 forint volt a múlt évben. Az országos átlagtermés 1975-ben csupán 11,2, s tavaly sem érte el a tizennégy mázsát. A költségeket illetően a többi termelési rendszeréhez érdemes hasonlítani a bácsalmásiakét, mivel önköltségszámításuk azonos. A többi rendszer a napraforgó mázsáját 573 forintért termelte, tehát a BNR- ben 18,5 százalékkal olcsóbban. Nyilvánvaló, hogy mindez a jövedelmezőséget is kedvezőbbé tette. Nagy jelentőségű, hogy az 1975-ben megtermelt 8330 tonna helyett tavaly csaknem 12 ezer tonna napraforgót értékesítettek, amely egyben azt is jelenti, hogy 7,5 mázsával több olajat sajtolt az ipar a BNR termelésének fejlesztéseként. A legújabb tudományos módszerek alkalmazásának, valamint a technológia fegyelmezett betart tásának köszönhető elsősorban a rendszer sikeres működése. A külföldi és hazai eredmények vizsgálata és bevezetése mellett fontosak a saját kísérleteik is. Főként az új fajták és hibridek kipróbálása lényeges, abból a szempontból, is, hogy ezeknek optimális termesztés-technológiáját kidolgozzák. A napraforgófajtákról szólva meg kell állapítani, hogy hazánkban szerény választék áll a gazdaságok előtt. Magyar hibridek nincsenek, a külföldiekből viszont kevés kerül az országba. A termésátlagban e miatt is Európában az utolsó helyen állunk. A környező országok lényegesen előbbre jutottak. Jugoszláviában, Romániában és Franciaországban 25—35 mázsás hektáronkénti átlagtermés a jellemző. S ami még nagyon fontos: ezekben az országokban 55 százalékos olajki- hozatal az általános, nálunk viszont csupán 45. Amikor a napraforgó-termesztés szükségességéről szólnak országos fórumokon, kevésszer említik, hogy nincsenek meg az előrehaladás feltételei. Az idén hazánkban 135 ezer hektáron terem majd a tányérrózsa, s hogy milyen alacsony színvonalon áll a termesztés, jellemzi, hogy 14 mázsás hektáronkénti átlagterméssel számol az országos terv, hozzátéve: mivel a tavalyinál jobb fajtaválasztékra nem lehet számítani. A gondok közül említsünk még kettőt: a növényvédő szerek hiányát, valamint a nagy betakarítási veszteségeket. Anélkül, hogy részletesen választ adnánk arra, hogy miért van ez így, csupán felsorolással érzékeltetjük a legsúlyosabb bajokat: a napraforgónak van a legtöbb kártevője, kórokozója a lucerna után, ugyanakkor szinte olyan szer sincs, amivel védjük. Egy-egy táblán a növény magassága változó (fajtaelégtelenség) egyes fertőzés után a magok kihullanak, s mindkettő a gépi betakarítás 30—40 százalékos veszteségét okozza. A bácsalmási rendszer igyekezett olyan technológiát kidolgozni, amelynek alkalmazásával csökkenthetők a gondok, ugyanakkor elősegítik a termesztés jövedelmezőségét. A technológiát a partnereknek be kell tartani — ebben nagyon szigorú a rendszergazda. A legfontosabbak: öt évenként kerülhet vissza a napraforgó egy-egy táblába, az elő- vetemény csak meghatározott növény lehet, az optimális vetésidőtől eltérni nem szabad, kötelező betakarítás előtt a lombtala- nításhoz Régióné használata, a betakarítás után pedig a mesterséges szárítás. A műtrágyázási módszerük is figyelemreméltó. Kísérleteikben bizonyították, hogy a jelenleg termesztett fajtáknak nem érdemes nagy mennyiségű műtrágyát adni, hanem a mérsékelt — ugyanakkor a termesztés költségeit is csökkentő — adagok kijuttatása a legeredményesebb. Az utóbbi években róm'án, jugoszláv és francia hibrideket próbáltak ki kísérleti parcellákon. A román hibrideknek 10—15 százalékkal nagyobb a hozama,, azonban fertőzésre érzékenyebbek. A jugoszlávoké 25—30 mázsás termésre képes, a francia fajták a legjobbak, betegségekkel szemben a legellenállóbbak és 31—32 mázsát termettek hektáronként. Ezekután kézenfekvő a kérdés: a BNR gazdaságaiban milyeneket termesztenek az idén? A legnagyobb területen Vniimk szovjet fajtát. A GK—70-es új magyar fajta az idén kerül köztermesztésre — vetőmag híján kis területen. Előnye a korábban említettel szemben, hogy kiegyenlítettebb, vagyis a növények szármagasságában nincs nagy különbség. Betakarításkor a kombájn minden napraforgótányért le tud vágni, a veszteség ezáltal csökken. Tavaly 130 hektár átlagában 25 mázsát termett hektáronként ez a fajta. Reményt keltő a Szovjetunióból behozott Csakinszkij 269-es. Főként azokban a gazdaságokban vetik örömmel, ahol nagy területen termesztik a napraforgót, ugyanis e fajta 8—10 nappal korábban betakarítható, mint a többi. A termesztés, betakarítás gépei nem speciálisak, vagyis a kukoricatermesztésben használtak alkalmazhatók. A gabonakombájnokra vágó-szedő adaptert szerelnek fel. A rendszergazda KGST-országok gépeit használja és ajánlja partnereinek is. A műtrágyát és a lombtalanító vegyszert repülőgéppel szórják ki. A BNR által bérelt gépet veszik igénybe a partnerek is. Az ezen- kívüli szolgáltatásaikkal — talaj- vizsgálattól a termék értékesítésének megszervezéséig, a rendszeres szaktanácsadástól az alap- és továbbképző tanfolyamok rendezéséig — szeretnénk elérni, hogy a rendszerhez csatlakozott gazdaságban évről évre biztonságosan és jövedelmezőbben termeljenek, e népgazdaságilag igen jelentős olajipari növényből. Cs. I. • Repülőgéppel szórják a műtrágyát a Bácsalmási Állami Gazdaságban. ?
