Petőfi Népe, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-12 / 36. szám

1977. február 12. PETŐFI NÉPE • 3 Vadvízország k Üli | (S: bre k Hvt a) s: k I NÉGY ÉS FÉLMI LLIÁRD FORINT ÉRTÉKŰ FOGYASZTÁSI CIKK BELKERESKEDELMI VÁLASZTÉKCSERÉBEN Korszerű áruk a szocialista országokból Nyitott dossziék Az idén a kereskedelem mintegy 30 milliárd forint értékű fogyasztási cikket importál a szocialista országokból. Ebből 4,5 milliárd forinf értékű áru a belkereskedelem — az állami és a szövetkezeti kereskedelem és a kishatármenti forgalom — választékcseréje útján kerül a hazai üzletekbe. Pásztor Zoltán felvétele Ez a választékcsere jól kiegé­szíti a külkereskedelmi importot, így részben a hazai termelés hiá­nyát pótolja, részben az üzletek választékát bővíti különféle tex­tíliákkal, korszerű műszaki cik­kekkel és élelmiszerekkel. A vá­lasztékcserében egyre több azo­nos rendeltetésű terméket szállí­tanak egymásnak. Csehszlovákiá­ból, Lengyelországból, az NDK- ból és Romániából 2,5 millió pár NYILATKOZATOK 1926-ból ÉS (977-BÖL Nyárra megnyílik a Széktó A kecskeméti fürdők rövid története Egy évszá­zaddal ezelőtt még nádasok, pocsolyák vet­ték körül a mai megyeszékhe­lyet, Védelmet is nyújtottak a városnak, amelybe a nép­nyelvben ma is élő Budai, Ha­lasi. Szolnoki, Körösi kapukon át lehetett csak biztonságosan bejutni. A vé­dő vadvizek al­kalmasak vol­tak halászáéra, pákászásra, és fürdésre is. De a vadvizek fel­töltésével. el­vezetéssel egyre fogytak. Szük­ség volt hát va­lami kulturál­tabb fürdőzési lehetőség megte­remtésére. Az alábbi sorok éppen erről szólnak. Az első Széktó-fürdő 1926 novemberében számol be a helyi ű.iság arról, hogy épül a Széktó-fürdő. ,.450 kabin és másfél hold vízfelület, varja majd a strandolókat. A vízmélység kö­zépütt a 6 métert is meghaladja. Vendéglő is lesz." Az akkori épí­tési osztály vezetőjének szavai szerint: a fürdő nyárra megnyílik. A vendéglő akkor is hamarabb fogadott vendégeket, mint maga a fürdő. Akárcsak most. 1927. május l()-én nyílt meg az első Széktó-strand, amelynek 15 fokos vizében még szeptember vegén is akadt fürdőző. Érdekes­ségként említjük meg. hogy ak­kor a fürdő építésére előirányzott 280 ezer pengőből 16 fillér ma­radt. Évek múltán kék agyaggal igyekeztek meggátolni a homok- és kavicstalajra engedett víz hí- nárosodását. Kisebb átalakítások és teljes átfestés után 1935-ben már Pünkösd előtt, megnyílt. a Széktó Kétszáz személyes közös vetkőző is készült ekkorra. A nagy vízfelület megvolt egé­szen a háború végéig. Igaz. hogy reggelente hálóval kellett össze­gyűjteni a koszt, békanyálat, és miegymást. A mélyvízbe nem fulladt bele senki, mert ott egész nap cirkált egy mentőövvel fel­szerelt ladik. Meg különben is csak az egészen jól úszók merész­kedtek oda, hogy dúlledl szemű békákkal találkozzanak. Fedett uszoda Már 1935-ben tervbe vette a város egy fedett uszoda építését. Így ír erről az akkori sajtó: „Ré­gi kívánsága Kecskemét strand­kedvelő közönségének, hogy épít­senek fedett uszodát. Úszóspor­tunk fejlődése, vízipólózóink idei előkelő helyezése még jobban megköveteli a fedett uszodát.” Az akkori terv szerint először trapézalakú, majd szabályos 33 és egyharmad méter hosszúságú lett volna a medence az egyik magánmalom területen. Az uszo­da terve, jobban mondva kíváná­sa az úszósport kedvelőinek napi­rendjéről sohasem került le. Volt olyan elképzelés is. hogy Kecskemét régi tavának helyén, a mai Marx téren kell megépíteni a fedett uszodát. Részint azért, mert a taiajmunka kevés lett volna, részint pedig azért, mert a köz­pontban van. Sok tervezgetés, hosszú vajú­dás után végül is mai helyén épült meg Közép-Európá egyik • Ilyen volt az első Széktó-fürdő. legkorszerűbb ilyen jellegű léte­sítménye, amelyben számos hazai és- nemzetközi úszósportesemény­nek lehetünk tanúi. Gőzfürdő Ilyen is volt. Nem is egyszer. Negyven évvel ezelőtt a Gőzma­lom adta hozzá az energiát. A város majdnem évente alkudott meg egy-egy bérlővel, aki hajlan­dó volt üzemben tartani a gőz-, illetve kádfürdőt. Ez aztán hol működött, hol nem. Pedig napon­ta több százan vették igénybe. A felszabadulás után hosszú éve­ken át, még tíznéhány évvel ez­előtt is működött ez a fürdő. Ma már a helyét is nehéz volna meg­találni. Ma is hiányzik, bár mind több lakásban van fürdőszoba. A fedett uszoda eredeti tervé­ben szerepelt is a kádfürdő rész­leg. Eddig nem valósult meg. Nincs rá pénz. Most említsük fel, hogy az uszoda kivitelezési tervének hibájából annakidején át kellett építeni az egész födémet? Ki tudja, mennyibe került ez. A kádfürdőkre biztosan futotta vol­na. Kárpótolnak viszont a meleg medencék, amelyeknek teljesíté­sét előbb-utóbb radikálisán meg kell oldani. A Széktó-fürdő szomorú korszaka Veszélyes volt kerékpárral menni a Széktóba 1942—43-ban. Nagyon sok vidám fürdőzőt ért meglepetés a kerékpárőrzőben. Csendőrök kérték a személyi iga­zolványt. vagyis személyi lapot, és markába nyomtak az embernek ej>y fecnit, aminek ellenében már dobták is fel teherautóra a bi­ciklit, 1945 elején elkeserítő látványt nyújtott a város egyetlen strand­ja. A kabinok deszkája — ki tudja hol — fűtőanyaggá válto­zott, az épület megrongálva, ki­fosztva. A víz, jóformán be sem tudott fagyni a poshadástól. Egy évvel később alakult valami bi­zottságféle. Ennek ténykedése ab­ból állott, hogy megállapította, ami úgyis nyilvánvaló volt. Rá­adásul szétromboltatta a meden­cék betonfalait, betömette a mélyvíz helyét. Mondván: modern strandot csinálunk. Ennek a csinálásnak azonban akadálya is volt. 1947 nyarán ál­lapították meg, hogy 150 ezer forint kellene a Széktó újjáépíté­séi,ez. Szomorúan jelentette ki egy évvel később, 1948 márciusában az illetékes városi bizottság el­nöke: „Az idén sem lesz Széktó- fürdő.” Újjászületés A következő évben mégis lett. Ma már fel nem mérhető társa­dalmi munka is hozzájárult ah­hoz hogy új kabinsorok, kisebb, de tisztább víz fogadja a strando­lókat. Megnövekedett a heverésző terület. Nyilván azok számára, akik úgysem azért mennek ki. hogy vizet érintsenek, hanem csak napozni. Bizony sok férfi maga mellé dobja ilyenkor a nap­szemüvegét. Volt olyan nyár, amikor melegvizű medence is kínáltatta magát a rázósabbaknak. A nem is olyan régen múlt évek folyamán szinte a szemünk előtt terebélyesedett a strand. A betonfalakon kívül létrehozott bő­séges napozó és játszó füves tér­ség arra is adott lehetőséget, hogy a kabinok száma szaporodjon. A sok kis fácska pedig már árnyé­kot is nyújthat. 1970-től kedvenc lett a csónakázó tó. amely vonzza a jórészt evezőkhöz sem szokott fürdőzőket. főként a fiatalságot. Mi volt ezeken a területeken évtizedekkel ezelőtt? Erről így ír a korabeli sajtó 1941 áprilisában: ,.Az első nyári zápor zuhogott, vé- . gig a környéken. A sárgás-agya­gos föld kicsillog a ritka fű kö­zül, és némely helyen kis cser­melyek futnak a kocsivágány fe­lé. A csupató Széktó-környék hangos a békák humkolásától. Korül. ameddig a szem ellát, mindenütt víz és víz. Ebből a ten­gerből a régi Szabadszéktó terü­lete úgy emelkedik ki. mint egy sziget. Gyerkőcök kosárral ha­lásznak, naponta 4—5 kiló halat is fog egy kis társaság.” Jelen es jovo Folyóvíz és tó egyaránt messze van tőlünk. A Tőserdőre és ha­sonló helyekre nem mindenkinek futja. Nélkülözhetetlen hát az öt­venéves széktói strand. Annál is inkább, mert a fedett uszoda egy­magában mind nehezebben tudja fogadni az egyre népszerűbb úszósport hazai és nemzetközi rendezvényeit. Ezen — legalábbis nyaranta — segíteni fog a most ismét újjáépülő Széktó feszített vízfelületű medencéje. És legalább ilyen fontos, hogy tízezreknek sze­rez majd örömet a megszépült szabad ég alatti strand. A ven­déglő már hónapokkal ezelőtt kaput nyitott. így kezdődött ez. ötven évvel ezelőtt is. Ami pedig magát a fürdőt il­leti. idézzük a vízmű vállalat igazgatójának, Benkó Zoltánnak szavait: „Nyárra megnyílik a Széktó-fürdő.” Almási János lábbeli érkezik, s hasonló minő­ségű magyar cipőket vásárolhat­nak majd a cserében részt vevő országok üzleteiben. A választékcserében az idén a legtöbb, 20,3 millió rubel értékű áru Csehszlovákiából jön. A Szovjetunióból 19,7 millió, az NDK-ból 15,2 millió, Romániá­ból 13,2 millió, Lengyelország­ból 9,5 millió, Bulgáriából 4,6 millió rubel értékű fogyasztási cikket vásárol, s ugyanannyit ad cserébe belkereskedelmünk. (MTI) Új tévéjátékok készülnek Kiváló magyar írók műveiből készül tévéjáték ezekben a na­pokban a tévéstúdióban, illetve • a MAFILM műtermeiben. Né­meth László: Galilei című drá­máját két évtizede játszották utoljára színházaink. Most Ádám Ottó rendezésében viszi képer­nyőre a tévé a tudós-felfedező tragédiáját. A főbb szereplők: Bessenyei Ferenc. Némethy Fe­renc, Bodor Tibor, Lőte Attila és Gombos Katalin. Déry Tibor Óriás című müve a háború utá­ni bénultságából ébredő Budapes­ten játszódik, érzékeny lírájú szerelmi történet. Békés András több Szép Ernő- novella alapján készíti „Az isten is János” című tévéjátékát. A korabeli Pest jellegzetes figuráit többek között Major Tamás. Agárdi Gábor, Harsányt Gábor, Dayka Margit, Kállai Ferenc tes­tesítik meg. Egy fiatal házaspár ’ életében egyszerre robban ki a házassági konfliktus és a munkahelyi vál­ság. Hogyan képes ezt megoldani a főhős és felesége, lehet-e kompromisszumokra építeni egy életet, lehet-e hasznos, alkotó, tagja e társadalomnak a Lengyel György által rendezett „Aki sze­retni gyáva ?”. A Száraz. György „Császárlátogatás’' című köny­véből- ■ Hajdtsfy Miklós--által - reh- dezett játék színhelye 1809-ben a franciák megszállta Győr. Az elképzelés szerint évente kétszer jelentkezik a képernyőn a Mozgó Világ című folyóirat te­levíziós melléklete. Az- első mű­sorban helyet kap Sebők János: ,,És mit szólnak ehhez a na­gyokcímű kisregényének dra­matizált részlete. Mózes Lajos: ,.Nr 12.” című kisprózája és néhány költő verse. (MTI) • Azt, hogy valakinek miként értékelik a munkáját, következ­tetheti abból is természetesen, hogy milyen erkölcsi és anyagi elismerésekben részesítik. Szük­ségtelen hangsúlyozni: mindenki­nek számít, hogy mi van a fize­tési és a prémiumborítékban, vagy7 mikor és miért részesült dicséretben, jutalomban. S az is magától értetődik, hogy ezeket mint jelzéseket fogja fel: követ­keztet belőlük főnökei vélemé­nyére. Azoknak viszont, akik va­lamely intézmény, hatóság, vál­lalat igazgatási apparátusában dolgoznak, legalább ilyen fontos, hogy mit remélhetnek munkahe­lyükön hosszabb távon. Vagyis az, hogy egész, emberi szemé­lyiségüket — tehát a politikai és szakmai minőségüket, jellembeli tulajdonságaikat, dolgozó társaik­hoz. való viszonyukat hogyan íté­lik meg feletteseik, s mindez, mi­ként befolyásolja életük, mun­kájuk további alakulását. Mindenki tudja, hogy a minősí­tések ma teljesen nyíltak: az. érintettek természetes joga is­merni a róluk szóló hivatalos, írásos véleményt, sőt azt alá­írásukkal is tanúsítaniuk kell. Az. is köztudott, hogy a legjobb ren­delkezés, a legkiválóbb jogbizto­síték se teszi eleve lehetetlenné, hogy ne fordulhasson elő he­lyenként „kettős minősítés”, az. emberek afféle kettős könyvelé­se. Hány esetben fordul elő még manapság is: a jó minősítés csu­pán arra szolgál, hogy tovább lehessen „passzolni” azt, akitől meg akarnak szabadulni. Vagy ami semmivel nem jobb ennél, azért kapja meg a jó minősítést valaki, mert feletteseinek nem volt bátorságuk a közben eltelt időszakban őszintén megmonda­ni mindazt, amit nem tartottak kielégítőnek munkájában, maga­tartásában. És hány esetben vált ki ma is keserű vitákat, ha mind­ezt megmondják ugyan, de már csak akkor, amikor rendezni kell a személyügyi dossziékat. Lehet ellenkezőleg is: jól dolgozik va­laki, megmutatja politikai eré­nyeit, bátran kiáll azért, amit helyesnek vél. szakmájában is jó teljesítményt nyújt, de minderről csak egyetlen esetbe!* beszélget­nek el vele, amikor már nem le­het tovább halogatni. • Az év első heteit töltjük most. s ha az utcát járjuk, szin­te minden harmadik-negyedik üzleten kis tábla tudatja az em­berekkel: itt most leltároznak. Mást nem is tehetnénk, mint­hogy megértőén tudomásul vesz- szük: az év első napjaiban fel kell mérni a készleteket, tisztá­ban kell lenni azzal, mennyi van tartalékban, mi hiányzik, mit kell felfrissíteni, mit kell leszámí­tolni. Ami a személyi ügyeket, tehát az embereket illeti, lehet és keli is kijelölni minősítési időszako­kat, de legkevésbé se lehet úgy eljárni, mint az egyszer egy év­ben nagy leltárt készítő vállalat. A személyi dossziék nem élette­len tárgyakat,’ hanem embereket tartanak számon, akik dolgoz­nak, élet- és munkaproblémákat oldanak meg, fejlődnek, vagy megakadnak, segítséget várnak, képzésre és továbbképzésre van szükségük, jellemileg erősödnek, vagy éppen visszacsúsznak. He­lyesen értelmezve tehát a szemé­lyi dosszié nemcsak azért nyi­tott, mert annak tartalmát az érintett ismeri, hanem abban az értelemben is, hogy az soha nem egy lezárt, végleges, hanem amíg egy ember aktív, addig az a bi­zonyos dosszié is alakul, kiegé­szül, módosul. Azaz, a követke­ző minősítés tükrözi azt az utat is, amit közben az illető megtett. • Mostanában gyakran felte­szik a kérdést, hogy az ismert három követelmény közül — po­litikai, szakmai és emberi ma­gatartás — melyik áll előtérben? Bizony, nem játék a szavakkal, hogy jelenleg mindhárom előtér­ben áll annak megfelelően, aho­gyan a helyzet, a feladatok, a megterhelések követelményeket támasztanak. És mindennek ter­mészetesen van egy olyan elke­rülhetetlen vonzata, hogy a sze­mélyügyi és kádernevelő mun­kában a demokratikus elemeknek is erősödniük kell. Nem úgy, hogy pillanatnyi közhangulatra bízzák bárhol is az emberek meg­ítélését, vagy a vezetők szemé­lyes véleményüket valamilyen bi­zonytalan „közvélemény” mögé bújtatják. Az ilyen értelmezés nagy károkat okozna, mert ép­pen a szubjektív, az esetleges té­nyezők szerepét erősítené, hanem olyan értelemben, hogy többet nyomjon a latba a választott tes­tületek, a párt- és szakszerveze­tek, a társadalmi képviseletek, a szocialista brigádok véleménye. Azok a komoly és felelős állás­foglalások, amelyek éppen elejét vehetik annak, hogy valakinek a megítélése csupán egyetlen em­ber nem ritkán elfogult, vagy hiányos ismereteire alapuljon. Így csökkenteni lehet az. olyan minő­sítéseket is, melyek az. antik gö­rög korban működött Delphoi jósdájának közismert kétértelmű nyelvén készülnek. Különben is, a minősítés csu­pán egy mozzanata az emberi ügyekkel való foglalkozásnak. A lényeg, a főfeladat minden veze­tő számára az, hogy képezze, ne­velje. segítse beosztottait, s eb­ben a véleményformálás nem cél­nak, hanem eszköznek tekinthető, más nagyon fontos és lényeges pedagógiai eszközök sorában. R. L. Nguyen Van Thuan Kecskeméten tanul Az intézet folyosóján találkoz­tunk. v4 bemutatkozás kissé ne­hezen ment. Keresnie kellett a 'megfelelő szavakat és sietett. — Ha tud várni húsz percet, be­szélgethetünk — mondta. Majd eltűnt a lépcsőfordulóban, hogy félbeszakadt munkáját befejezze. E mindennapinak tűnő epizód az Erdészeti Tudojmányos Inté­zet Duna—Tisza közi Kísérleti Állomásán történt. Nguyen Pan Thuan, a Hajlóiban végzett me­zőgazdasági mérnök az erdésze­ti kutatással ismerkedik Kecske­méten. Két esztendővel ezelőtt érkezett hazánkba a háború szag­gatta Vietnamból. — Miért éppen Magyarországot választotta? — A Hanoi Erdészeti Kutató hite cetben, ahol dolgoztam na­gyon sokat hallottam Magyaror­szágról. Felkeltette az érdeklődé­semet. Megtudtam, hogy itt fej­lelt erdőgazdálkodást folytatnak. Amikor szóba került, hogy me­lyik szocialista országban szeret­nék továbbtanulni, hazájuk mel­lett döntöttem. Az itt élő embe­reket egy életre a szívembe zár­tam Segítőkészek. Amikor meg­érkeztem Magyarországra, nélkü­lük moccanni sem tudtam volna. A fővárosban töltött egy éves nyelvtanfolyam után jöttem Kecskemétre. Nehéz a magyar nyelv, bár sokat gyakorolom, még most sem beszélek jól. Szeren­csére. itt sem hagynak magamra az intézet munkatársai és a mé- heslaposi csemetekert dolgozói, ahol az öntözési, mütrágyázási kísérleteimet végzem. — Jól érzi magát nálunk? — Kiválóan. Most még köny- nyebb, mert két hete érkeztem vissza Vietnamból. Két hónapot töltöttem otthon. Elmondhatom, • Nguyen Van Thuan tanulás közben. (Körtési Béla (elvétele) sok mindéit megváltozott a há­ború befejezése óta. Megteltek a városok és falvak utcái, az em­berek előjöttek a búvóhelyekről, Hanoi és Saigon között helyreállt a vonatközlekedés. A rejtekhe­lyekről visszatelepitik az üzeme­ket, mindenki örül, mert béke van. Este a kivilágított utcákban gyönyörködhettem. Nem kell már elsötétíteni az ablakokat, a bom- bázógépék elöl. — Családjuktól is követelt ál­dozatot a háború? — Sajnos, igen — mondja Nguyen Van Thuan, miközben emlékezik. — Dél-vietnami vagyok Quang Ngai-ban születtem Apám paraszt volt és nyolc gyermeket nevelt fel. Aztán jöttek az ame­rikaiak oldalán harcoló dél-ko­reai katonák, és négy testvére­met megölték. Velük együtt anyá­mat is. Apámnak és a család többi tagjának sikerült elmene­külnie. Én azért kerültem el a halált, mert akkor Hanoiban tar­tózkodtam. Az ország kettészakí­tsa után sokáig nem láttam apá­mat, testvéreimet, csak a haza újraegyesítése hozta meg a talál­kozást. — Nős? — 7pen, feleségem és két gyer­mekem Hanoiban él. Nagyon örültek, amikor tavaly novem­berben Magyarországról látoga­tóba hazaérkeztem. A kislányom alig ismert meg. Három éves volt, amikor eljöttem, és két esz­tendő eléq hosszú idő. Nemsokára befejezem tanulmányaimat és végleg hazamegyek. — Otthon tudja-e majd hasz­nosítani az itt tanultakat? — A jó módszereket feltétle­nül, a disszertációm témáját is ennek figyelembevételével vá­lasztottam. Vietnamban még kis­üzemi csemetekertek működnek, visszatérésem után bőven lesz munkám. Bóna Zoltán {

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents