Petőfi Népe, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-12 / 36. szám

* • PETŐFI NÉPE • 1977. február 12, Beváltak az új biztosítási módozatok Beszélgetés Szabó Lajossal, az Állami Biztosító igazgatójával A lakosság életszínvonalának növekedése, s ezzel kapcso­latosan az életkörülmények javulása, az ipari és mezőgazda- sági üzemek gazdálkodásának korszerűsödése a biztosítási formákban is változásokat igényelt. Az Állami Biztosító a társadalmi és gazdasági élet változásait figyelembe véve dolgozta ki — és az V. ötéves terv elején életbe léptette — a biztosítás új módozatait. Az első esztendő tapasztalatairól beszélgettünk Szabó Lajossal, az Állami Biztosító megyei igazgatójával. — Véleménye szerint be- váltak-e az új biztosítási for­mák? — Szeretném előrebocsátani — mondotta Szabó Lajos —, hogy 1976 valóban döntő fontosságú esztendő volt, mert az állami vállalatok, mezőgazdasági nagy­üzemek és a lakosság körében több új biztosítási módozat került bevezetésre. Vegyük például a mezőgazdaságot. Az új növény- biztosítási forma keretében össze­vontuk a tavaszi fagy-, a jég-, és a belvízkárok megtérítését. Ezt a mezőgazdasági nagyüzemek először fenntartással fogadták, mert a kárrendezés 3 éves átlag­hozam alapján történik. Az események azután az Álla­mi Biztosítót igazolták. A tavaszi fagyok, a jég, és egyéb elemi csapások rendkívüli károkat okoztak. A biztosítást kötő gaz­daságok jártak jól, hiszen 243 millió forint díjat fizettek be és mi 350 millió forint kártérítést fizettünk részükre. Különösen nagy károkat szenvedtek a szőlő- és gyümölcstermelő mezőgazda- sági üzemek. Az állami gazdasá­gok közül például a hosszúhegyi részére 36, a kiskunhalasinak 34, a kiskőrösinek 24 millió forint kárt térítettünk, és számos mező- gazdasági üzem kapott 10 millió forinton felüli összeget. Nem vé­letlen, hogy a tavalyi tapasztala­tokon okulva az idén 11 újabb gazdaság kötött biztosítást az új forma szerint. Bacs-Kiskunban a mezőgazdasági biztosítás fontosságát aláhúzza az a tény, hogy a megye éghajlata az országon belül a legszélsősé­gesebb. 1975-ben például 42 olyan nap volt, amelyen jégverés pusz­tított 82 község határát érintve. Akkor 230 millió forintot fizet­tünk ki jégkár címén. 1976-ban viszont a tavaszi fagyok okoztak nagy terméskiesést, s 243 millió forintot kaptak tőlünk a bizto­sítási szerződést kötő gazdaságok. Üj módozatot vezettünk be az állatállomány biztosításában is, a tenyészállatokra, hízóállományra stb. Ennél a formánál fordultak elő jogos panaszok elsősorban a hízóállomány vonatkozásában. Az adatfelvétellel voltak ugyanis problémáink. A múlt évi tapasz­talatok alapján természetesen a hibákat kiküszöböljük. A tenyész- állat-biztosításnal pedig a vég- elszámolás módszerén változta­tunk olyformán, hogy a tényle­ges ál lat forgalommal arányosan állapítjuk meg a biztosítási dí­jakat. A mezőgazdaságban az elemi károkon túl volt néhány na­gyobb tűzeset is. Kigyulladt pél­dául a Bácsalmási Állami Gaz­daság sertéstelepe. A gazdaság­nak 4 millió forint kártérítést fizetett ki az Állami Biztosító. Emlékszik a közvélemény arra is, hogy leégett a Helvéciái Ál­lami Gazdaság tanyacsárdája. Kétmilliós kárt térítettünk meg. A mezőgazdasági nagyüzemekben egyre inkább belátják a biztosí­tás fontosságát. A nagy kárt szenvedett gazdaságok pénzügyi egyensúlyát ugyanis a kártéríté­sek révén helyre tudják állítani. — Milyen tapasztalataik vannak a lakossági biztosítá­si formákat illetően? — Jelentősen fejlesztettük az elmúlt év elején a lakossági biz­tosítás módozatait és főleg szol­gáltatásait. Egyben nagy gondot fordítottunk az ügyintézés egysze­rűsítésére. Először a gépjármű- biztosításra szeretnek utalni. Köztudott, hogy a megyében a magan-személygépkocsi k száma rohamosan növekszik. Ezt sajnos olyan adat is alátámasztja, hogy egy év alatt 24 százalékkal emel­kedett a gépkocsi-karambolok miatti kártérítés-kifizetésünk, 1976-ban összesen 7 ezer autó sé­rült meg. A kártérítéssel kapcsolatos ko­rábbi hosszadalmas utánjárás lé­nyeges csökkentésére úgy egysze­rűsítettük az ügyintézést, hogy az AFIT 10. számú Vállalatának te­lephelyeivel szerződést kötöttünk a biztosított karambolos gépko­csik gyors kijavítására. Hasonló megállapodásunk van a kecske­méti, bajai és kiskőrösi autójaví­tó szövetkezettel. Ez lényegében annyit jelent, hogy a gépkocsi­tulajdonos kártérítés helyett már a kijavított autóját kapja meg. A járműbiztosítással kapcsola­tos intézkedések sikeresek voltak. A tapasztalatok alapján hajtot­tunk végre újabb egyszerűsítést 1977. január 1-től a kötelező gép­kocsibiztosítás díjfizetési rend­szerében. Az autótulajdonosok­nak nem kell bemenni az Állami Biztosító helyi fiókjához, az küldi ki a postautalványokat és díj­igazoló lapokat címére. S hogy be­fizette-e a postán a biztosítási dí­jat, azt a műszaki vizsgák alkal­mával ellenőrzik. A másik lakossági biztosítási módozat a háztartási- és életbiz­tosítás. Az elmúlt esztendőben különösen sok volt az üvegkár — összesen 4800 ilyen eset történt. Sajnos ezzel kapcsolatban nagy gondunk, . hogy az üvegezéssel foglalkozó ipari szövetkezetek kis kapacitása miatt lassan történik a károk kijavítása. Reméljük, a szövetkezetek ezen rövidesen vál­toztatnak. Apparátusunk számára nagy munkát jelentett a mintegy 1600 viharkár rendezése. Sok volt a betöréses lopás, szállítmánysérü­lés, csőrepedés és a szavatossági kártérítés. A vagyonban keletke­zett károkat természetesen teljes mértékig rendeztük, s így a sok­oldalú biztosítási szolgáltatások révén a lakosság bizalma az Állami Biztosító iránt növeke­dett. Nagyot léptünk előre a sze­mélyi biztosítás területén is. Je­lenleg a megyében az ipari és mezőgazdasági üzemekben a dol­gozóknak 51 százaléka tagja a CSÉB-nek. Tekintélyes és egyre növekvő a száma az egyéb élet- biztosítási formát kötő lakosok­nak is — Hogyan gazdálkodik az Állami Biztosító a biztosítási díjakkal. Fedezik-e a bei 'ételek a kártérítési kiadásokat? — Indokolt a 'kérdés, hiszen bevételeink nem minden évben fedezik a kártérítésre kifizetett összegeket. Mi azonban, hogy úgymondjam, a „nagy kalapból” gazdálkodunk. Vagyis a biztosí­tási díjak lényegében az Állami Biztosító országos kasszájába fut­nak be. Ez teszi lehetővé, hogy a befolyó összegeknél nagyobb kárt szenvedett megyék is min­dig fizetőképesek. Bács-Kiskun megyében 1975- ben például 441 millió forint biz­tosítási díj folyt be és 359 millió forint kártérítést fizettünk ki. 1976-ban 449 millió forint befi­zetés történt, s 490 millió volt a kártérítés összege. Ha ehhez a biztosítóhálózat fenntartási költ­ségeit is hozzáadjuk, az összeg 526 millió forintra növekszik. Ily módon tehát 1976 veszteséges év volt. Bács-Kiskun megyében egyébként — éppen a már em­lített szélsőséges időjárás miatt — többször, haladja meg a kártérítés összege a díjbevételét, mint for­dítva. Ebből is jól érzékelhető, hogy államunk milyen nagy fontossá­got tulajdonít a biztosítás intéz­ményének. Az Állami Biztosító fő feladata az, hogy az iparban és a mezőgazdaságban bekövet­kezett károk megtérítésével biz­tonságossá tegye az üzemek gaz­dálkodását, a lakosság körében pedig, hogy az egyéni vagyon­ban keletkezett károsodás vagy személyi baleset ne tegye tönk­re a családokat — mondotta be­fejezésül Szabó Lajos. Nagy Ottó Fűtés - talajvízzel 6 A Kertészeti Egyetem tangaz­daságában már a negyedik télen alkalmazzák sikeresen a talaj­vízzel fűtött kettősfalú fóliasátort. A 10 méter mélységből felszi­vattyúzott és két fólialemez kö­zé juttatott víz, még mínusz 20 fokos külső hőmérséklet esetén is megvédi a fagytól a növénye­ket. A tangazdaság a 4000 négy­zetméternyi növényházból már­ciusra több mint 40 ezer fej sa­látát szállít a kereskedelemnek. (MTI-foto: Csikós Gábor felvé­tele —KS) Épül a Hajdúsági Cukorgyár O A lengyel—magyar külkeres­kedelmi szerződés alapján Kábán épül a Hajdúsági Cukorgyár. A napi 6 ezer tonna cukorrépa fel­dolgozására alkalmas gyárat a lengyel fél kulcsrakész állapot­ban 1979 nyarán adja át a ma­gyar szakembereknek. Az építke­zésen 16 lengyel vállalat 900 munkása dolgozik. (MTI-foto, Danis Barna felvétele — KS) Guszt Róbert megérintette a vállát. — Gyere, idd meg, mert ki­hűl a kávéd ... Hát most a saját szemeddel láthattad, hogy mit tudnak a kongói zümbik... Ne szégyeld magad, én éppen így megrémültem, amikor a második napon, hogy idehozta őket az apám, ugyanilyen vehemensen tá­madták meg, tették tönkre a kérvényemet az aspirantúra föl­vételre. Azóta itthon csak úgy írok, ha előbb betereltem a züm- biket a kalitkájukba és rájuk tettem a fénytakarót. Illetve, amikor kísérletezem velük, meg­fejteni próbálom a titkukat. — Azt, hogy miért viselkednek így? — Igen. De sokra nem jutot­tam. Az biztos, hogy külön-külön semmi kifogásuk a papír, a go­lyóstoll festékanyaga, a ceruza grafitja, a tinta, a tus, az író­gép, az írógépszalag ellen. Csak a friss manuseriptum, a friss kézírás, meg a frissen gépelt iro­mány hozza őket ilyen indulat­ba ... Hogyan ízlett a kávé? — Isteni volt, fele cukor, fele zacc. Így imádom... De azért biztosan van valami feltevésed? — Csak neked merem elmon­dani, annyira vad hipotézis. Nézd, ez a madár évezredek óta papírusznádasban él. Persze, mindketten tisztában vagyunk azzal, hogy a papír csak nevé­ben rokon azzal a hajdani pa­pirusszal, amely a papírusznád- ból készült. De az is igaz, hogy a papír fő alapanyaga ma is — növényi rost. — Stop. Állíts a hullámsávon! Egy szót sem értek az egészből. A fiú töprengve kavargatta üres csészéjében a nemlétező ká­vét. — Talán nem is a növényi roston van a hangsúly. Hanem a külső hasonlatosságon. Fényes, sima, zöldesfehér vagy fehéres­sárga az a nád, az a sás is... Olyan, mint a papír. Mert pél­dául piros vagy kék papírra ír­hatsz bármit, a zümbik oda se figyelnek ... Szóval az én fan­tasztikus elképzelésem szerint ősi szimbiózisban él a zümbi a pa- pírusznáddal. Tudod, hogy az mi, ugye? — Nagyjából. Két valami együtt él, kölcsönösen segítik egymást. Van egy madár, amely tisztogatja, takarítja a vízilovat, húsevő vízinövény nem bánt egy apró halat, mert az is szerviz- szolgálatot teljesít körülötte, meg hasonló barátságok. Biológi­án szórakoztattak bennünket ilyesmikkel. — Jeles. És miért ne fordul­hatna elő bizonyos egymásra­utaltság a növény és a madár között? Nevezetesen: a zümbi sa­ját jól felfogott érdekében védi a papírusznádat, menedékét, fé­szekrakó helyét, otthonát a fér­gek, bogarak ellen. És ezt a be- idégzettségét transzponálja a sás­ról, a nádról a papírra, védeni akarja a tiszta, ép papírlapot a rátámadó bogarak, a betűk, az írás ellen... Ha azt mondod, hogy ez tökéletes agyrém, nem vitatkozom, lehet, hogy hülyeség valójában. De azt magad is ta­pasztalhattad, az tény, hogy a kongói zümbik jelenlétében nem lehet büntetlenül írni. — Jó, jó, de hát ez... kezdte volna Kati, amikor egy mély, borízű hang szólalt meg a hátuk mögül, s felelt a ki nem mondott kérdésre. — Ez, kedves ismeretlen kis­asszony, a legnagyobb jótétemény forrása lehet a magyar nép szá­mára. Mert ilyen író-mániás nép nincs még egy a világon. Mert kérem, hol van az, hogy egy táncdalverseny szavazásán millió levelezőlap érkezik a zsű­rihez? Hol van az, hogy a hiva­talokban az egyik szoba levelez a másikkal? És hogy mindig mindenről jegyzőkönyv készül, arról is, hogy jegyzőkönyv ké­szül? Hol írnak annyi följegy­zést, emlékeztetőt, fogalmaz­ványt, tervezetet, átiratot, vég­zést, rendelkezést, utasítást, dön­tést. mint ebben a csöpp ország­ban? Hol van akkora írásos bü­rokrácia, mint nálunk? De nem­csak erről van szó. Hol fordul még elő, hogy húsvét, karácsony, újév előtt a vasútnak, a postá­nak meg kell szakadnia, mert tízmillió ember keresztbe-kasul gratulálja egymást üdvözlő kár­tyákkal? Vállalatoknál, intézmé­nyeknél miért gépírónőkből nincs sose elég? És még nem beszél­tünk a megrögzött levélírókról, drámaírókról, versírókról!... Higgye el nekem, kedves isme­retlen kisasszony, hogy ha az Isten nem teremtette volna meg ezt a zümbi'két, akkor ki kellene találni. Hogy irtsa, pusztítsa, rit­kítsa ezt a betűrengeteget, amely nemsoká úgy benőhet bennünket, hogy meg is fulladunk, hogy az a hajderménkű csapna bele a sok átkozott paragrafusrágóba, tintanyalóba, könyökvédős akta- tologatóba, meg ... — Bemutatom az apámat — szakította félbe a szóárada­tot Guszt Róbert, mielőtt cif­rább jelzőkre került volna sor. — Mellesleg tökéletesen egyetér­tek vele ebben a kérdésben. — Kosaras Kati vagyok, a Dé­li Hírektől — nyújtott kezet a lány, és jól megnézte a nyugal­mazott állatgondozót, szóval ilyen lesz a Robi-fiú úgy harminc- harmincöt év múlva. Magas, mint a létra, pocak semmi, a ha­ja deres, de dús, az arca csu­pa redő a tartása lehetne egye­nesebb, de a szeme nyílt, a te­kintete indulatos, még most is több tűz lobog benne, mint a fiáéban. — Örülök, hogy megismerked­tünk — szorította meg a lány kezét az öreg, épp oly óvatosan, mint pár órája a fia. — És ne haragudjon a kiselőadásért. Né­ha elkap a lánc ... Kati megrázta a fejét. — Haragudni?! Ellenkezőleg. Ragyogó volt a szövege. És azt hiszem, hogy mindenben igaza is van. És ezekkel a zümbikkel olyan témát kaptam maguktól, hogy megpukkadnak Vi legna­gyobb menők is a szerkesztőség­ben. (Folytatjuk.) NAPKÖZBEN Csak a tanács? Gyakorta kapunk olyan tartal­mú leveleket — elsősorban az új lakótelepeken élő emberektől, —, hogy szemetesek a modern há­zak közötti terek, a járdák, a parkok. Olyan is előfordult, hogy valaki arra panaszkodott: a ta­nács nem intézkedik a parkosítás érdekében, nincsenek virágok, fü­ves térség, a játszótéren pedig szétszórják a homokot, s a beton­nal körülvett homokozóban már alig van belőle. Ilyenkor a levél végén felteszik olvasóink a kér­dést: — Miért nem intézkedik a tanács, hiszen tudomásunk szerint ilyenekre a tanács illetékes? □ □ □ Ennél azonban álljunk meg né­hány szó erejéig. Kérdezzük meg mi is, hogy valóban mindenre csakis a tanács illetékes? Hiszen azok az emberek, akik az új épü­letekben, a modern városnegye­dekben élnek, legalább annyira illetékesek összeszedni — vagy egyáltalában ki sem szórni — a szemetet, mint a tanács, a köz- tisztasági vállalat emberei. A la­kások, a házak környékét az ott élők is rendbe tehetik, nem szük­séges várni arra, hogy majd a ta­nács intézkedik. Mert például a kecskeméti Műkertvárosban sok épületet a gaz vesz körül. Ker­tek. virágok alig vannak, vagy ha mégis, azok egyéni elképzeléseket tükröznek, s csupán egyszeri fel­lángolásból jöttek létre. Aztán nem törődött vele senki, elbur­jánzott a gaz, elszáradtak a nö­vények. □ □ □ Ugyanez vonatkozik a szemétre, s általában a környezet tisztasá­gára, a járdák téli „karbantartá­sára”, az átkelőhelyek kialakítá­sára, a hulladékoktól eldugult át­ereszek megnyitására, a gereblyé­zésre, füves térség létrehozására, es gondozására. Mert téves és ké­nyelmes az a szemlélet, hogy majd a tanács elintézi. Kényel­mesebb várni, leveleket irogatni, mint lapátot, ásót, seprűt fogni és takarítani, csinosítani. Olyan tartalmú levél is érkezett már szerkesztőségünkhöz, amelynek feladója a következőket írta: „Délutánonként az erkélyemen szoktam könyökölni, mert az iro­dai munka után jól esik egy kis friss levegőt szívni. Látom azon­ban, hogy a járda szemetes, a kis fákat kitördelik, a papír és egyéb hulladékokat hordja a szél. Hát senki nem törődik ezzel? Pedig a tanácsnak ez is feladata volna, hogy az új lakótelepek környeze­tét esztétikusán kialakítsa ...” □ □ □ Igen, talán éppen ez a példa érzékelteti legjobban, amiről itt szólni akartunk: könyökölve az erkélyen felháborodunk azon, hogy fújja a szemetet a szél. Az­tán leülünk és írunk a tanácsnak, mivel az az illetékes. Csakhogy a tanácsnak millió más és tegyük hozzá, fontosabb feladata is van, s ha a modern házakat birtokba vevő családok — felnőttek és gye­rekek — nem tesznek semmit a szép környezet kialakítása és ápolása érdekében, akkor önma­guknak ártanak, mert ők látják nap mint nap a szemetet, a ren­detlenséget, elsősorban ők szívják a nem éppen üdítő levegőt. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a tanács — miután átadta a lakásokat a tulajdonosoknak —, levette a kezét a területről. Er­ről nincs szó, de vegyük észre, hogy talán elsősorban mi va­gyunk az illetékesek mindabban, amit megoldhatunk. Ha az meg­haladja az erőnket, akkor for­duljunk a tanácshoz, a tanácstag­hoz. G. S. Feladata a kommunális szolgáltatás Neve: Bács-Kiskun megyei Kommunális Szolgáltató Válla­lat. Előde: Bács-Kiskun megyei Tőzegkitermelő és Talajerőgaz­dálkodási Vállalat, és a BKM Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Vállalat. Létszáma: 350 dolgozó. Születési ideje: 1977. január 1. Feladatáról Biróczi Gyulától, a vállalat igazgatójától érdeklőd­tünk. — A megyei tanács döntése alapján került sor az egyesülés­re, illetve az új vállalat megala­kítására — kezdte a tájékoztatót az igazgató. — Már a múlt év közepén megkezdődtek az előké­születek és január 1-től kezdve működünk új keretek között. A kommunális szolgáltatások fej­lesztésére kell egyre nagyobb gondot fordítanunk, s anyagi erőinket koncentrálnunk. — Milyen feladatok várnak az idén a vállalatra? — A közületektől és a lakos­ságtól összegyűjtött hulladékot a keverőtelepekre szállítjuk, tőzeg­gel elegyítjük, ami azután kivá­lóan alkalmas talajerő-utánpót­lásra. A téeszek és kertészetek vásárolják meg, s eladásából 35 millió forint árbevételre számí­tunk. A csatornatisztítókra 65 ezer folyóméter csatorna gondozása vár. Az ő munkájukat két spe­ciális, egyenként másfél millió forint értékű tisztítógép segíti, de még legalább két ilyen gép mi­előbbi beszerzésére van szükség. Gépparkunkat nyolcvan külön­böző jármű képezi 35 szippantó­egységgel. Jó részüket eléggé el­használódott Zetor traktorok vontatják, kevés még az ennél korszerűbb IFA és Prága típusú szippantó gépkocsink. Két éven belül azonban 7 millió forintot fordítunk a korszerűtlen eszköz- állomány lecserélésére. — Mivel foglalkoznak a tüze­léstechnikai szakma dolgozói? — A télen viszonylag kevés munkájuk akadt a tüzelőberen­dezésekkel. Egyébként jól bevált az olajkályhák szerződéses kar­bantartása. A fűtési idényre a szerződések alapján 7 ezer kály­hát készítettek elő, s ezekkel nem is volt baj a télen. Ezenfelül 4 ezer kályhát megrendelésre javí­tottak ki a szerelők. Jelenleg nyolcán foglalkoznak a szerviz- munkákkal, de a megyében már ötven kéményseprőt is átképez­tünk olajkályha-javításra. Kazán- szerviz-szolgálatunknak műkö­dési területe is bővül. Megyénk­ben már 130 gáz- és egyéb tüze­lésű kazán karbantartását és ja­vítását végzik. A részleg munká­ját két üzemmérnök irányítja. O. L. • Mire az új vállalat megalakult, már négy ilyen Prága típus* szippantókocsit vásároltak. Okét követik két éven belül a többiek. (Opauszky László felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents