Petőfi Népe, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-06 / 31. szám

4 • PETŐFI NEPE • lm. február S. Műszerek jelzik, hojy a Magyar—Szovjet Barátság (n teménytá- ralójában «Ilyen a gabona hőmérséklete, páratartalma. Amikor szűk­éé! es, szellőztetnek az elektromos berendezések. Helvécia, Kecskemét, Lakitelek élelmiszerboltjaiba szállít a szövetkezeti pékség • Varga Ferenc dagasztó és Mol­nár József üzemvezető ellenőrzi a kovász minőségét a szövetkezet pékségében. ponta 80 mázsa kenyeret és 15 ezer péksüteményt szállítanak Helvécia, Kecskemét, Lakitelek élelmiszerüzleteibe. A termelőszövetkezeti pékség­ben nemrég kezdték meg a bel­ső felújítást, korszerűsítést. A kő­műveseket, csempézőket kommu­nista műszakkal is segítették a szövetkezeti gazdák, hogy hét­köznap zavartalan legyen a sü­töde munkája, és hét végén a szokásos 100 mázsa kenyeret szállíthassák az élelmiszerboltok­ba. Kecskemét mezőgazdasági szö­vetkezetei 4500 Hektáron ter­mesztenek kalászos gabonát, túl­nyomórészt iparszerűen. A ke­nyérgabonát közvetlenül értéke­sítik. Kivétel a Magyar—Szovjet Barátság Tsz, amely évekkel ez­élőtt nemcsak a búza termeszté­sét, hanem a feldolgozását is gé­pesítette, és a gabona végtermé­két adja át a kereskedelemnek. Hét esztendő óta a Magyar— Szovjet Barátság Tsz malmában érölt lisztből sütik a kenyeret, a téesz pékségében, ahonnan na­Kisült a friss, ropogós kenyér. Nagy Sándor pék szedi ki a ke­mencéből. • Vörös László molnár vizsgálja az őrleményt a termelőszövetkezet malomüzemében. O ügyel arra is, bogy a fémsilóban a megfelelő ke­veréssel mindig egyöntetű minőségű legyen a kenyérnekyalÓ. (Pásztor Zoltán felvételei.) 23 millió naposbaromfi Több víziszárnyasra számíthatunk az idén • AGROTERV-rendszerű korszerű tojóház. Ha egy kilogramm baromfi 1 forint nyereséget hoz, már érde­mes vele foglalkozni, mondják a szakemberek. A korszerű tenyész­téstechnológia lehetőségeit azon­ban a nagyüzemekben lehet leg­jobban kihasználni. Olyan tele­pen, ahol 16—20 ezer helyett évente legalább 100—200 ezer pe­csenyecsirkét, vagy ennél is töb­bet nevelnek fel. A mezőgazdasági nagyüzemek többéves tapasztalat alapján leg­inkább a habbard és a hybro faj­tákat tenyésztik, s ezekből most 145 ezer szülőpárt tartanak a te­lepeken. A rémi Dózsa, a jános­halmi Petőfi a hybrót, a szabad- szállási Egyesült Lenin, a csávo- lyi Egyesült Tsz pedig a másik fajtát kedveli. Ezek a szövetke­zetek naposcsibével a megye szá­mos szövetkezetét is ellátják. A tojástermelésre a shavert tartják a legalkalmasabbnak. Ez a fehér tyúkfajta évente 260—270 tojást tojik, .így a tartása kifize­tődik. Ebből a fajtából 200 ezres törzsállománya van az érsekcsa- nádi Búzakalász, a csávolyi Egye­sülés Tsz-nek, a kecskeméti Kos­suth Tsz, valamint a jakabszállásl Népfront Szakszövetkezet társulá­sának. A háztáji gazdaságok szá­mára viszont a jól bevált, kettős hasznosítású new hampshiret te­nyésztik. Ebből a fajtából a szak­csoportokban és a nagyüzemek­ben együtt véve mintegy 34 ezer tojó van, 19 százalékkal több, mint egy évvel korábban. A baromfitenyésztési kedv nö­vekedésének köszönhető, hogy a szárnyashús és a tojásvásárlási lehetőség kielégítő. Több gazda­ság, közöttük a kiskunhalasi Vö­rös Október Tsz, nagy gondot ford it a háztáji állattartásban rejlő tartalékok kihasználására. A kisgazdaságok ólaiba a szövetke­zet naposbaromfit helyez ki, ad hozzá takarmányt, és a tsz-tagok- nak jóváírja a munkanap telje­sítményt. A mezőgazdasági nagyüzemek tojóliba állománya csaknem el­éri a 30 ezret, vagyis három és fél százalékkal emelkedett egy év alatt. A másik viziszárnyast, a kacsát, még nagyobb arányban te­nyésztik. Egy év alatt 6 száza­lékkal növelték a törzsállományt. Bács-Kiskun megye tíz libahízla- ló AFÉSZ-szakcsoportjának, és há­rom lúdtartó szövetkezetének lesz bőven munkája. A Bács-Kiskunban működő 13 keltetőállomáson és 50 magánkel­tetőben 1976-ban 15 millió napos­csibét, 2 millió 600 ezer kacsát, 350 ezer libát keltettek ki. Ennek következtében, egyes rövid idő­szakokat kivéve, mindig leheígtt naposbaromfit beszerezni a me­gyében. Ez a lehetőség 1977-ben tovább bővül. A rémi Dózsa Tsz, a kiskunhalasi Vörös Október Termelőszövetkezet és több más gazdaság is tervezi a tojóállo­mány növelését. így várhatóan az idén 21—22 millió csibét, 2 és fél millió kacsát és 400 ezer libát kel­tetnek év végéig a nagyüzemek. Ez a 23—24 millió naposbarom­fi nem kevés, de ha ennél több lesz, akkor sem okoz majd gondot annak elhelyezése. A tenyésztői kedv a nagyüzemben és a ház­tájiban növekszik. A baromfitar­tás más állattenyésztési ágazat­hoz viszonyítva kisebb beruházást igényel, emellett gyorsabban meg­térül a befektetett összeg. B. Z. Felülkerekedett a bölcsesség .......... A víz- is csatornamű létre­hozását sürgeti a szükség. A feladat immár elodázhatatlan. A döntés erről — többségi szavazattal — megtörtént a tanács múlt év november 28-1 ülé­sén. Három éven át egy-egy milliót tartalékolni a község fejlesztési alap­jából; az érdekazonosság alapján évente ugyanennyit kérni a helyi gaz­dálkodó egységektől, s ami szintén nem nélkülözhető: létre kell hozni a vizműtársulást .. B ejelentés a tanácsülésen Az idézett bekezdést lapunk 1975. március 5-i számában Sze­gény gazdag Izsák... cím alatt megjelent cikkünkből ragadtuk ki. S az alkalmat erre a nagyköz­ség tanácsának hét eleji — január 31-1 — ülésén elhangzott bejelentés-Járvatj" többen» tel — reményt keltő kilátással — a vízműtársulás létrehozásról ér­tlenek szót a tanács tagjai, a párt­ós népfrontaktivisták. A bejelentés tehát sorsdöntő fordulatot sejtet Izsák fejlődése szempontjából. Belátható közel­ségben az idő. amikor a vízközmű hiánya nem gátolja többé pél­dául a többszintes lakóházépítést. Mert a megoldás küszöbéhez ér­kezett a vízmű létrehozásának ügye. Miután a tanácsülés! bejelentés háttere, a két év előtti találkozá­sunk óta történtek felől érdek­lődni Bártfai Attila tanácselnök­höz kopogtattam, legelőbb célza­tosan keceli példával hozakodtam elő. Az ottani tanácselnökkel be­szélgettünk tavaly nyár elején Kecel hétköznapjairól; eközben jegyezte meg Laták Ede: , — Az a ió nálunk, hogy a bá­torítást rendszerint a lakosságtól kapja a tanács. A múltkor is meg­állít valaki és azt kérdi tőlem: elnök elvtárs, tud maga számol­ni? A környékünkön már tárgyal­tunk róla, hogy hajlandók va­gyunk 15 ezer forintot fizetni há­zanként, de a víz után legyen csatornánk is. Mert számoljon utána: ugyanennyibe kerülne ne­künk a szikkasztó is. Csakhogy ez bizonyos idő után elzsírosodik és csak a bosszúság marad vele, meg a további költség... A huszonötödik órában... Bártfai Attila vette a lapot. — Így igaz. Tapasztalatot sze­rezni ’jártunk KételéVi','' 'meggyő­ződtünk róla,, De hadd bocsássam előre:’bár a huszíifiötö'dik'őrában, de Izsákon is felülkerekedett a bölcsesség, az előrelátás! A víz­műtársulás szervezésének előké­szítésére két éve létrehozott bi­zottság befejezte munkáját, s ta­pasztalatai reményteljesek. Aztán sorra vette, mi minden történt a helyi tanács 1974. no­vemberi ülésén született döntés óta. A társulás szükségességének kimondásával egyidejűleg a nagy­községi tanács megrendelte a víz­mű és a hálózat beruházási prog­ramját. Tavaly márciusban a megbízásnak eleget téve, a me­gyei tervező vállalat leszállította — a bekötések nékül — 44 millió forint költséggel számoló tervet. Ugyancsak tavaly további fon­tos lépés történt: a strand szom­szédságában, a jövendő vízmű helyén, egymillióért 300 méter mély, jó hozamú és kitűnő vizű kutat fúratott a tanács. Közben gyűltek a társulás szervezésételő­készítő bizottság biztató tapasz­talatai. S elérkezett a nap, ami­kor megbizást kaptak a tanácsi vezetők: a beruházási program alapján vegyék számba a pénz­ügyi lehetőségeket, hogy tisztá­zódjék, mekkora összeg hiányzik a vízműépítés fedezetéhez. Megkezdődött a számolás, fő­leg a tárgyalások, amelyek vég­eredményeként kitűnt: a vízmű és kb. 50 kilométer hálózat létre­hozása — a beruházás rendje szerint kötelező 20 százalék tar­talékösszeggel együtt — 52,8 mil­lió forintot igényel. Fejlesztési alapjából a nagyközségnek 5 mil­lió forint áll rendelkezésére. A társulás létrejötte esetén a me- 1 gyei tanácsiól, illetve a vízmű vállalattól együttesen 12 milliót, s az, Országos Vízügy; Hivataltól körülbelül ugyanennyi támoga­tást remélhet a nagyközség. A szükségeshez képest tehát hiány­zik még 22,8 millió forint. Élve a kedvező feltételekkel Ismét a szorzás-osztás követke­zett. Végül is kialakult az állás- foglalás: a tanács éá a szervező bizottság a kétezerötszáz érde­kelttel — közöttük 400 a közület — számolva, az egy családra ju­tó hozzájárulási hányadot 7 ezer forintba jelölte meg. Ezt évi két egyenlő részletben öt év alatt le­het törleszteni. Gyors utánaszámolással kitűnt, hogy a /szükséges összeghez ké­pest hiányzik még mintegy 6 mil­lió. Meg is kérdeztem: azt hon­nan teremti elő a tanács? Bárt­fai Attila pedig így felelt: — A még hiányzó összeget a község a VI. ötéves tervi fejlesz­tési alapja terhére, hitelfelvétel­lel teremtjük elő. A lényeg, hogy semmiképp nem szalaszthatjuk el a vízművesítés oly régen esedé­kes megoldását. Annál is inkább, mert ennél kedvezőbb feltételek­re aligha számíthatunk. A legfontosabb tennivaló most tehát a vízműtársulás életrehivá- sa Izsákon. Aligha kétséges, hogy ez hamarosan megtörténik. Mert a lépés szükségességét értik ma már a korábbi ellenzők. Meggyő­zésüket nagyban elősegítette a KÖJÁL kiterjedt vizsgálata Is, amely megállapította, hogy a há- zikutak többségének vize colival fertőzött. Akik pedig eleddig is a jó ügy mellett álltak, közöttük az idős, nyugdíjas emberek, s a bérből és fizetésből élő családok? Velük könnyű lesz szót érteni, hogy in­dokoltan lehet majd mérsékelni, vagy elengedni a részlettörlesz­tést, de csak a társuláson belül­ről. Megyebeli számos példa, kö­zöttük a fentebb" már említett ke­celi, ilyen tekintetben is meggyő­ző. jó útmutatóul szolgál. S hadd szegjük be a tanácsel­nök szavaival: — Az Eszak-Bács-Kiskun me­gyei Vízmű Vállalattal történt előzetes megállapodásunk értel­mében jövőre megkezdődik a víz- műépitése Izsákon. Perny Irén E pofon volt a harci jel, a ria­dó, már egymás hegyén-hátán a két szomszédvárnak, a 11-es és a 12-es szobának a lakói, az ősi ellenségek. Lelkes szövetséges­ként kapcsolódik be a csatába az a pár lány is, aki más szobából való, de valamilyen okból a szi­ve a front valamelyik oldalán küzdőkhöz vonja. Az egy Csépe Eszti a kivétel. Komoly, szemüveges lány, tech­nikusnak készül, az is lesz be­lőle, mert szorgalmas, értelmes, törekvő. És utálja a verekedést, gyűlöl minden erőszakot... Ügyesen elhajol egy könyvra­kéta elől, és gyors léptekkel, de nem menekülésszerűen, kisiet a folyosóra, megkerüli az oda ki­szorult pankrátornőket, megy bé­kéltető segédcsapatokért. Jöjje­nek a nevelők, mielőtt ezek a bolondok nagyobb kárt nem tesz­nek egymásban, szét nem verik az egész intézetet. — Meg mindig nem értem — jelenti ki elkeseredetten és meg­viselten .Kámon Gézané, a leány­szállás igazgatónője, akinek a két nevelő, a portás, a szakács­nő és a takarítónők segítségével negyedórája nagynehezen sike­rült megfékezni, szétválasztani, elsősegélyben részesíteni, további intézkedésig szobáikba beparan­csolni a küzdő feleket. — Nem értem, hogy miért robbantottátok ki épp ti ezt a tömegőrületet? Miért ugrottatok egymásnak? A két hadvezérhez, a két fő­vétkeshez intézve a kérdés, a két Marihoz, aki ott áll most az igazgatói szobában, Kámonné íróasztala előtt. Elázva, megtép­ve, szétcincált frizurával. — Én csak védekeztem — mondja a barna Mari —, ehhez mindenkinek joga van. ő kezdte, leöntött vízzel. Egy csurig telt vázából. — Csak azt kaptad, ami járt neked — szögezi le a szőke Ma­ri, aztán az igazgatónő felé for­dul. — És kezdeni is ő kezdte. össze-vissza szúrkálta, széttépte a levelemet. Rábámul a barna. — Én?! A te leveledet?!... Én nem is tudtam, hogy te ismered a betűket! Oly őszinte a csodálkozás, hogy elveszi a sértés élét, egy pillanatra megingatja a vádló magabiztosságát. De csak egy pillanatra. — Igenis, te — ismétli meg állítását — Ki más?! És gondo­lom, hogy hogyan csináltad. Amikor én kimentem a mosdóba, te belopóztál, mert vannak ké­meid a mi szobánkban, tudtál róla, hogy levelet írok, azt is, hogy kinek. Belopóztál, elolvas­tad, mérgedben összekaristoltad, pedig még be sem fejeztem egé­szen. Azután leszaladtál a tár­salgóba, úgy tettél, mintha tavaly óta egyfolytában ott kuksolnál. Mint aki mesét hall, úgy fi­gyeli a másik szavait Kertész Mari, aztán — immár harag nélkül — azt mondja az igazga­tónőnek : — Ez komplett becsavarodott, tessék elhinni. Az az igazság, hogy én május óta a 11-esbe be sem tettem a lábom. Nem is láthat­tam az ő levelét. És nem is szoktam beleolvasni mások leve­lébe, nem tudom, honnan veszi. És minden lány igazolhatja, hogy uzsonna után én rögtön beültem a társalgóba, Fülest fejteni. Hár­masban. Korol Etussal és Nagy Ibivel... Ki sem mozdultam. Fölsóhajt Kámon Gézáné, be­látja, hogy itt csak keresztkér­désekkel juthat el az igazsághoz. Miért pont májustól nem jársz te be a 11-esbe? — Azért — feleli vontatottan Kertész Mari —, mert májusban voltunk közös színházlátogatáson. Az Otthellót néztük. Elhallgat, lesüti a szemét. — Tedd hozzá, — szólal meg kéretlen a másik Mari —, hogy te azóta szerelmes vagy Huszti- ba! Aki a Jagellót játszotta. — Na és?! kapja föl fejét a barna kislány, — Nekem nem szabad?! Csak neked szabad?! Csak te lehetsz szerelmes Husz- tiba? Akiről még azt sem tudod, hogy nem a Jagellót, hanem a Jágót játszotta? Diadalmas mosollyal int az igazgatónőnek a szőke: — Tetszett hallani? Bevallot­ta. Csak ő tehette. Mert a ml emeletünkön csak mi ketten let­tünk szerelmesek Husztiba, a töb­biek Bessenyeibe. Ezen is vesz­tünk össze akkor. És ma ő va­lahogy megtudhatta, hogy én ír­tam egy szerelmes levelet Husz- ti Péter művész úrnak, hát ezért irigységből meg féltékenység­ből... Koppan Kámonné golyóstolla az íróasztal üveglapján. — Elég, elég! össze-vissza fe­csegtek, már a fejem is fáj. Most menjetek a szobátokba, holnap este folytatjuk. És addig egy mukkot sem! Köszön és elvonul a két Mari, zavartan. Különösen Jodoga Ma­ri. Lehet, hogy mégsem ez a da- gi tette? De hát akkor ki? (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents