Petőfi Népe, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-06 / 31. szám

1917. február 6. • PETŐFI N£PE • I TERMELÉSI RENDSZEREK BÁCS-KISKUNB\N A BKR-nél jelentős fejlődésre számítanak A megye vendége volt Nyolc esztendeje kidolgozták, s 1970-ben alkalmazták először a Bajai Kukoricatermesz­tési Rendszer módszerét. A megye első ipar­szerű termelési rendszere azzal a céllal kezd­te el működését, hogy a legkorszerűbb tudo­mányos eljárásokat használják fel a termesz­tésben, s a munkafolyamatokat teljesen gé­pesítik. A rendszerbe lépő partnereknek min­den szükséges segítséget megadtak ahhoz, hogy a termésátlagot öt év alatt 40—50 száza­lékkal növeljék. A Bajai Állami Gazdaságban létrehozott BKR-hez 1972-ben kilenc gazda­ság tartozott, s így e rendszerben 12 ezer hek­táron termesztették a kukoricát. Évről évre több gazdaság ismerte fel a termelési rend­szerhez csatlakozás előnyeit, hasznát, s így tavaly már 119 partner 141 ezer, az idén pe­dig 128 gazdaság 189 ezer hektár területtel tagja a BKR-nek. (Tóth Sándor felvétele.) A Vöröskereszt rajzpályázata A Vöröskereszt Társaságok Li­gájának ifjúsági osztálya az ez évi világnap alkalmából nemzet­közi rajzpályázatot hirdetett meg. A pályázat célja mozgalmunk humanitárius eszméinek oly mó­don való megjelentetése, hogy ezek az eszmék „a megértést és a világ népeinek egyesítését szol­gálják a vöröskeresztes embléma alatt, amely a szolidaritás és a kölcsönös segítség szimbólu­ma.” A pályázaton részt vehet min­den 12—17 év közötti ifjú vörös­keresztes, két kategóriában. Az egyikben a 12—14 éves, a má­sikban a 15—17 éves korúak. A pályamunka rajz, vagy víz- festmény lehet, és annak nagy­sága nem haladhatja meg a 30x22 centiméter méretet. A művek hátsó oldalán — kü­lön cédulán — kell feltűntem a beküldő nevét, életkorát, vala­mint az iskola címét és nevét. A pályamunkákat legkésőbb április 15-ig kell eljuttatni a kö­vetkező címre: Magyar Vöröske­reszt szervezési és ifjúsági osz­tálya 1051 Budapest, Arany Já­nos utca 31. A rendszer egyik alapelve: csakis a KGST országokban elő­állított gépeket alkalmazzák — s ezen kezdettől fogva nem vál­toztattak. Minden évben a leg­korszerűbbeket próbálták ki és szerezték be partnereiknek. A nyolc évvel előtt kidolgozott, úgy is mondhatnánk alaptechnológia viszont rengeteg módosítást meg­ért. Szükség volt erre. Ez egyéb­ként mutatja és bizonyítja is, hogy a rendszergazda tudomány­szintetizáló műhelyt is létreho­zott, kiváló szakemberek kísérik figyelemmel a termesztés-tech­nológiai, gépészeti és vegyipari eredményeket, amelyeket alkal­maznak, s fokozatosan beépíte­nek a rendszer-technológiába. Emellett önálló kísérleteket is végeznek. Elsősorban a nagyobb hozamok elérése érdekében hasz­nosítják a legújabb kutatási ered­ményeket. Az elmúlt esztendő­ben teljesen felújított — ismét alapnak tekinthető — termesztés­technológiát adtak ki. A BKR kezdetben csak kuko­rica, az elmúlt egy-két évben még további négy növény ter­mesztésének módszerét dolgozta ki. Tavaly 74 ezer hektár kukori­ca mellett 48 ezer hektáron búza 8 ezer hektáron lucerna. 6 ezer hektáron napraforgó és 5 ezer hektáron szója termett a rend­szer keretében. Bács-Kiskun me­gyében az elmúlt esztendőben 37 partner negyvenezer, az idén 42 gazdaság hatvanötezer hektárral tagja a BKR-nek. A kukoricatermesztésben nagy tapasztalata van a BKR­Megújul a Kiskőrös környéki szőlő- és gyümölcstermesztés nek, 1975-ben érték el a legki­emelkedőbb termést, akkor hek­táronként átlagosan 60 mázsát meghaladta a hozam. A bajai körzetben 64,7 mázsás hektáron­kénti termés jelentette a rekor­dot. A tavalyi átlag 15 mázsával volt kevesebb ennél, elsősorban a kedvezőtlen időjárás miatt. A termelési költségek viszont nö­vekedtek, míg 1975-ban 183 fo­rintért termeltek a rendszerhez tartozó gazdaságok egy mázsa kukoricát, a múlt évben ez két­száz forint körül alakult. A ta­valyi aszályos esztendőben a sok kukoricafajta különböző módon tűrte a szélsőséges időjárást. Be­bizonyosodott, hogy a többvona­las fajták alkalmazkodóképessé­ge a legjobb. Egyébként a kísér­leti parcellákon csaknem 250 faj­tát vizsgáltak, s a tapasztalatok alapján egyebek között azt is el­döntötték, hogy egy-egy térség­ben, körzetben a talaj- és mik­roklíma figyelembevételével me­lyek képesek a legnagyobb ter­mésre. Az idén minden taggazdasá­guknak az igényelt vetőmagot tudják adni. A legígéretesebbek a martonvásári a keszthelyi és néhány jugoszláv fajta. A már elvégzett talajvizsgálatok — s ennek függvényében megtörténő tápanyag-utánpótlás, amely hek­táronként átlagosan 450—460 kiló hatóanyagú műtrágyát je­lent —. valamint a rendelkezés­re álló fajták és korszerű tech­nológia arra ad reményt, hogy az idén 81 ezer hektár átlagban meghaladják a 62 mázsás hoza­mot lucernát, a napraforgót és a szó­ját amelyek termesztésének irá­nyításában is részt vállal a BKR. E három növény tavaly 19 ezer, az idén huszonötezer hektáron terem a partnereknél. Rekordtermést takarítottak be a rendszerhez tartozó gazdaságok közül azok, akik a búzát is a BKR-hez csatlakozva termesz­tik. A 42,5 mázsás hektáronkénti hozam 48 ezer hektáron egyben azt is jelenti, hogy az országos eredményt több mint négy má­zsával meghaladták, az 1975-ös BKR-átlagot pedig tíz mázsával. A Bács megyei partnergazdasá­gok közül a kalocsai körzethez tartozóknál volt a legnagyobb teimés. 48,4 mázsa hektáronként. A fajták közül a pálmát a Száva vitte el, de a szegediek — a GK —3 és 2 —, sem sokkal marad­nak el termésmennyiségben mö­götte. Az ősszel a BKR gazdasá­gaiban 83 ezer hektáron vetették el e kalászos magját, a megyére ebből 28 ezer hektár jut. A ke­lések mintegy 90 százalékát ki­tűnőnek, illetve jónak minősítet­ték. Megvan a remény, hogy az erős, jól fejlett növények a ked­vezőtlenebb aszályosabb napo­kat is átvészelik. Persze a ter­més szempontjából a szemképzés időszakának időjárása a döntő ... Néhány mondatban említjük a A termelési rendszer és a leg­korszerűbb gépek közé egyenlősé- gi jelet tehetnénk, utalva arra, hogy a technikai színvonal a rendszereknél — így a partne­reiknél is — a legmagasabb. Ta­valy 172 millió, az idén pedig 203 millió forint értékű gép és be­rendezés került, illetve kerül a taggazdaságokhoz. Az MTZ és Zetor Cristal traktorok mellett T—150-es és K—700/a és 1 je- lűek érkeznek, s kipróbálják az új 180 lóerős RÁBA erőgépet. Az idei újdonságok közül még két, nagy teljesítményű NDK gépet említünk: az E—516-os kombájnt, valamint a K—453-as bálázógépet. Mindemellett a taggazdaságok­ban a szakmai felkészültséget tartják a legfontosabbnak, vala­mint a kidolgozott technológia pontos betartását. A rendszeres szaktanácsadásokban és tovább­képzésekben látják a célok meg­valósításának biztosítékát. Tavaly Baján 142 gépesítési vezető és növényvédő szakmérnök, vala­mint száz ágazatvezető részére tartottak egyhetes tanfolyamokat, s ezenkívül hatszáz traktorost és kombájnvezetőt képeztek, akik elsősorban az új gépek vezetésé­ben, üzemeltetésében, karbantar­tásában szereztek jártasságot. Az elmúlt esztendőben a szervizszol­gálatot újjászervezték. Tizenkét, korszerű berendezéssel és műsze­rekkel felszerelt szervizkocsi — természetesen szerelőkkel együtt — állt a partnerek rendelkezé­sére, gyors segítséget nyújtva a géphibák javításához. Az idén tovább növelik a gyorsjavító há­lózatot. Az elmúlt időszak tapasztala­tait és a mostani módosításokat, fejlesztéseket figyelembe véve a BKR az idén jelentős előrelépés­re számít. Erről Németh Imre, a Bajai Mezőgazdasági Kombinát igazgatóhelyettese, a BKR veze­tője a következőket mondotta: — Azt akarjuk, hogy a rend­szer az eddigi termelési átlagát az idén 15 százalékkal haladja meg. Ennek érdekében születtek intézkedéseink, önmagunkkal és partnereinkkel igényesebbek le­szünk, főként a technológiai fe­gyelem betartásában. Ügy gon­doljuk, hogy mindaz, ami az el­múlt néhány hónapban történt a BKR központjában a célok el­érését, az elhatározásaink meg­valósulását szolgálják. Csabai István Mint arról beszámoltunk, csü­törtökön, február 3-án Kecske­méten járt — élén Nikosz Kálu- disszal, a Politikai Bizottság tag­jával, a főtitkár helyettesével — a Görög Kommunista Párt négy­tagú küldöttsége. A testvérpárt küldöttségét fogadta Horváth Ist­ván, a megyei pártbizottság első titkára. A látogatás alkalmával a delegáció vezetője Nikosz Kalu- disz elvtárs felhatalmazta lapun­kat az alábbi nyilatkozata köz­lésére: — Rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítunk a testvérpártok képviselői közötti találkozások­nak. Nagy segítség ez a mi mun­kánkban is. Küldöttségünk tagja Sztolidisz elvtárs nagyon sokat feljegyzett a Horváth István elv­társ által ismertetett Bács-Kis- kun megyei tapasztalatokból. A görög kommunisták számára soha nem volt kétséges, hogy mi­lyen nagy haladást értek el a szocialista országok annak elle­nére, hogy az idáig vezető úton sok problémával találták magu­kat szemben, sok nehézséget kel­lett legyűrniük. A Bács-Kiskun megyei tapasz­talatokról szóló tájékoztatóban sok, figyelemre érdemes mozza­natot hallottunk, amit nálunk Görögországban is hasznos tudni. Főleg a gazdaságpolitika érdemel nagy figyelmet, mert óriási a je­lentősége, ha a néptömegek szá­mára világossá válik a szocia­lizmus fölénye. Nálunk is sokan felismerték — és nemcsak kom­munisták — a gazdasági szféra nagy jelentőségét. Az önök által is ismeretes ne­héz időkben óriási jelentőségű volt számunkra tudni, hogy a vi­lágon mindenütt vannak elvtár­saink. Erőt adott a szolidaritás. Saját élményeim alapján hadd mondjam el: a görög titkosrend­őrség foglya voltam, amikor a szomszédos cellában egy húszéves lányt a legkülönfélébb eszközök­kel vallomásra próbáltak bírni. De hasztalan volt, hiába mon­dogatták neki, hogy „légy észnél, térj magadhoz, mert úgyis min­dent tudunk”. A lány rendíthe­tetlen maradt. Hazugság! — ez volt a tömör válasza. A fiatal nő tudta ugyanis, hogy előző napon nemzetközi szolidaritási megmoz­dulás történt kiszabadításunk ér­dekében. Ezt az epizódot annak érzékel­tetésére említem, hogy milyen sokra értékeljük az elvtársi szo­lidaritásban kifejeződő segítsé­get. Görögországban megdőlt a diktatúra, de még sok küzdelem előtt állunk, nehéz úton kell vé­gig haladnunk. Azzal a meggyő­ződéssel tesszük ezt, hogy célhoz érünk. Különösen, ha három na­gyon lényeges tényezőre ügye­lünk. Az egyik a párt egysége, a marxizmus—leninizmus elvi- ideológiai talaján. A másik a testvérpártokkal, s így minde­nekelőtt a Szovjetunió Kommu­nista Pártjával való, megingat­hatatlan kapcsolat. Mert valóban úgy van, ahogyan azt Kárdár Já­nos elvtárs roppant világosan megfogalmazta: nem lehet követ­kezetes, nem hozhat eredményt az antikolonialista, imperialista harc a testvérpártokkal, a Szovjetunió Kommunista Pártjával való együttműködés, a nemzetköziség nélkül. Végül az, hogy proletár- diktatúra nélkül nincs átmenet a szocializmusba. Ezt is megértet­tük. Nem tudjuk elképzelni, hogy a demokráciát el lehessen vá­lasztani a szocializmustól. Ezek a mi legfontosabb téziseink — mondotta nyilatkozata végén a Görög Kommunista Párt főtit­kár helyettese. A Nemzetközi Szemle februári száma A folyóirat első cikke külön­féle lapokból vett dokumentu­mok alapján ismerteti azt a fo­lyamatot, amely a két európai gazdasági szervezet, a KGST és a Közös Piac között — szovjet kezdeményezésre — a realitá­sokon alapuló kapcsolatok ren­dezésére irányul. Az amerikai választások utáni helyzettel kapcsolatban közli a lap a nyugatnémet Der Spiegel interjúját G. Arbatov professzor­szakértőjével. Határozat a poli­tikai helyzetről címmel jelent meg a Szocialista Internacionálé XIII. kongresszusának dokumen­tuma, valamint az ezzel kapcso­latos Pravda értékelés. A Francia Szocialista Párt és a Francia Kommunista Párt • közti kapcsolatokról tájékoztat a lap két cikke: J. Buries: A re­formizmus természete (Cahiers du Communisme) és Interjú Francois Mitterrand-nal (Paris Match). Spanyolország helyzetéről egy Camacho-interjú, egy szovjet forrásból vett cikk (Spanyolor­szág külkapcsolatairól) és egy spanyol értelmiségi visszaemlé­kezései tájékoztatnak. (KS) • Teli karbantartás a palackozóüzemben. (Méhes! Éva felvételei.) Bács-Kiskun megyében számot­tevően növekszik a következő években a mezőgazdasági és élel­miszeripari termékek exportja. Ennek egyik alapját a kertészeti ágazatok fejlesztése teremti meg. Jól példázza ezt a Kiskőrös kör­nyéki szőlő- és gyümölcstermő vidék megújulása. Csengőd, Soltszentimre, Tabdi, ßoltvadkert, Bócsa és a járási székhely gazdaságaiból évek óta nagy mennyiségű gyümölcs, bor és szőlő jut a szocialista orszá­gokba. A hagyományos művelésű, 30—50—70 éve telepített szőlők, gyümölcsösök azonban kiöreged­• A vörösbor színének intenzi­tását mérik spektrofotométeren a Kiskőrösi Állami Gazdaság bócsai borkombinátjában. nek. Ezek pótlására fogtak össze Kiskőrös és a járás állami, szö­vetkezeti gazdaságai, hogy 1982- ig 468 hektár gyümölcsöst, 259 hektár szőlőt ültessenek és 876 hektár hagyományos művelésű szőlőt korszerűsítsenek. Kilenc szövetkezet állami gaz­dasághoz társulva, azzal közösen valósítja meg a telepítést. A Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium 1975-ben hagyta jóvá a Kiskőrösi Állami Gazdaság sző­lőtermelési rendszerét. Tavaly 11 Bács-Kiskun és egy Csongrád megyei mezőgazdasági nagyüzem társult hozzá. A szőlőt telepítő téeszek, szakszövetkezetek egy része közvetlenül az állami gaz­daságra bízza ezt a munkát, amely öszesen 700 hektár sző­lőt ültet a rendszeréhez társult szövetkezeteknek. Bócsán, Tázlá- ron, Páhin és Kaskantyún. Elké­szíti a telepítési alapokmányt, ki­vitelezőt keres a tereprendezés, a többi talajmunka és a tápanyag­feltöltés elvégzésére. A 700 hek­tár üzemi ültetvény telepítése az állami támogatással együtt több mint 80 millió forintba kerül. Az együttműködés az állami gazdaság és a szövetkezetek kö­zött a termés feldolgozásán túl az értékesítésére is kiterjed. Az állami gazdaság szakemberei se­gítik a szövetkezetek más kerté­szeti ágazatit is a fejlesztésben, a hozamok növelésében. Végső soron a többi mezőgazdasági nagyüzemmel együtt előmozdít­ják a Kiskőrös környéki szőlő- és gyümölcstermő vidék megújulá­sát. K. A. Az eső az árkádok alá ker- **• getett. Ernyőtlen sorstár­saimmal béketűrően vártuk a zi­vatar elmúltát, abban remény­kedve: gyorsan jött, hamar fog a városon átvonulni és estig még kisüthet a nap. A piros melegí- tős fiatalember futva érkezett közénk, s örvendezve rázott ke­zet a szemüveges szakival. Lát­hatóan rég ismerik egymást, va­lamikor talán együtt dolgoztak, mindenesetre nem idegenek, a korkülönbség ellenére tegeződ- nek, közvetlen hangon társalog­nak, alighanem barátok. — Bőrig áztam — mondta a piros melegítős. — Zavarodott idő — felelte rá a szemüveges, s ennyivel letudva a záport, témát váltottak. Horgászélményeikkel ..húzták" egymást, aztán a vasárnapi meccs esélyeit latolgatták, jóízűen, bele­feledkezve a társalgásba. Ami­kor elállt a zápor, a piros mele-. gítős barátját meghívta egy kor­só sörre. Amaz húzódozott. — Inkább legközelebb. Mű­szakba indulok, megisszuk más­kor. Ebben maradtak, kézfogás és egyik jobbra, a másik balra. Mióta láttam és hallgattam őket, állandóan ott motoszkál a fe­jemben, hogy tulajdonképpen a többséget alkotó munkások két képviselőjével hozott össze a hir­telen' jött „zuhé". S ha van sze­mem, ismét belenézhettem a se fönt, se lent, hanem a középen levők arculatában. A megbízható, az erőt jelentő többséget átlagemberek alkot­ják. Közülük sokan barátaink, bi­zalmas beszélgetőtársaink, be­avatnak örömeikbe, gondjaikba, s nekik köszönhetem, hogy most bátorságot érzek vázlatosan meg­rajzolni az átlagmunkás portré­ját. Miklóssal, a harmincéves laka­tossal kezdem, aki gyakran meg­látogat és nem jön üres kézzel soha. Két hete maga készítette virágcseréptartót hozott, otthona sufniban barkácsolta hulladék­anyagból. Ahova szerszám szük­ségeltetik, ott mindenre rá áll a keze: a parkettajavítástól kezdve az ajtózárig, a tapétázásig min­denre. A gyárban a névtelenek közé­tartozik, szerepel a neve a bér­jegyzéken, ám, ha történetesen arra kérném a bérszámfejtőt: le­gyen szíves megmondani, hogy néz ki az a Kelemen Miklós ne­vű lakatos, a bérszámfejtő csak nézne és tanácstalanul hallgat­na. Alacsony, magas, kövér, so­vány, szőke, barna? Isten tudja. Miklós nem sorolható sem a jók, sem a rosszak rétegébe. Mindazonáltal van véleménye, vannak vágyai, törekvései, örö­mei, keservei. Ismerem, el tu­dom mondani, hogyan él, mi­lyen közérzettel dolgozik, mivel tölti szabad idejét, s mik a táv­lati tervei. A család. Felesége munkásnő, bátyja a kenyérgyárban automa­ta-kezelő, sógornője az építőipari vállalat üzemi konyháján dolgo­zik. Kölcsönösen számontartják a név-, a születésnapokat, s ilyenkor négyesben indulnak a vendéglőbe ünnepelni. Sört isz­nak, étlapot soha nem kérnek és egyszer az is előfordult, hogy záróra után a zenészeket haza­vitték, szombat lévén mulatoztak reggelig. Ezt az egy esetet Mik­lós azóta is emlegeti: „Jócskái) elhajoltunk, de az a fontos, hogy kifogástalanul éreztük magun­kat.’’ Náluk története van minden­nek. Nem úgy megy az, hogy megvették a hűtőgépet és „slussz passz”. Ott az ilyesmi­nek története van. Esemény. Miklóstól távol áll az alakos­kodás. Mindig önmagát adja, s hangján belső elégtételt érzek, amikor kijelenti: ma a munkás­embernek nem kell félnie sen­kitől és semmitől; én sokkal töb­bet megengedhetek magamnak, mint az igazgatóm. Igazat adok neki. Nincsenek szorongásai, fel­szabadultan tud örülni a kelle­mes élvezeteknek, a nyári üdülé­seknek, a jó tévé-műsornak, a vasárnapi futballmeccsnek. Büsz­ke arra, hogy alkotó, értékeket teremtő mesterember, saját műve például a fürdőszoba, de a kor- donos szőlő is. Megtervezte, kiszámította: 1980-ban jut el odáig, hogy ve­gyen egy használt autót és a csa­láddal elinduljon Bulgáriába nyaralni. Külföldön még nem járt, mégis bámulatosan ismeri Európa valamennyi országát, ami azzal magyarázható, hogy az új­ságokban betűről betűre végig­olvassa az úti beszámolókat és az érdekességeket tartósan meg­jegyzi. Érték- és mértéktartó ember. Bár nem mutatja, én tudom ró­la: a politikára — ő így mondja — nagyon odafigyel és zsörtölő­dik, hogy lent nem mindig men­nek úgy a dolgok, miként fent akarják. — Fia hét ;— kislánya ötéves. „Szeretném, ha legalább az egyik továbbtanulna”. Mondom, két) hete járt nálunk, kibeszélgettük magunkat, s hiába marasztaltam, s délutáni vonattal hazautazott: nincs mese, reggel kezdődik a tneló. Margitka betanított munkás a műszergyárban, Lajos gépkocsi- vezető a DÉDÁSZ-nál, Antal kő­műves, Péter autószerelő. Amit Miklósról elbeszéltem, kevéske eltéréssel róluk is elmondhattam volna. Átlagmunkások. A szó jó értelmében haszná­lom az „átlag" kifejezést, s azok­ra gondolok, akik... Valami eszembe jutott. Két éve talán, magas rangú vendég kíséretéhez tartozva, részt vettem egy üzem­látogatáson. A műhelyeken az igazgató kalauzolta végig a ven­déget és a nagycsarnokban be­mutatta nekünk a gyár büszke­ségét, a legjobb szakmunkást. A többség a munkadarab fölé ha­jolva dolgozott. Őket nem mu­tatják be soha senkinek. Szekulity Péter Átlag

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents