Petőfi Népe, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-24 / 46. szám

\ * m PETŐFI NÉPE « 1977. február 24. TÖBB FIGYELMET ÉRDEMEL A juhtenyésztők gondjai A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a közelmúltban meg­vizsgálta a juhtenyésztés helyzetét és fejlesztésének lehető­ségeit. Az utóbbi években az ágazat termékei iránt meg­növekedtek az igények. A juhtenyésztés csupán 1,3 százalé­kát adja a mezőgazdaság bruttó termelési értékének, az állattenyésztés összes termelési értékének pedig 3 százalékát. Mégis jelentős népgazdasági és üzemi vonatkozásban is. Első­sorban exportszempontból figyelemre méltó. Sajnos, az állo­mány-alakulása azt bizonyítja, hogy számottevő a visszaesés. A vizsgálat 1973-ig visszamenően^elemzi az ágazat alakulását. Csökkent az állomány Megállapítható, hogy a közgaz­dasági szabályozók az üzemek többségénél nem segítették elő a tenyésztői kedvet. Mellőzték a tcnyészanyag utánpótlását és a bárányokat főként exportra érté­kesítették. 1973 és 1975 között az összes juhállomány mintegy 40 ezerrel csökkent. A juhtenyésztés lejlesztését elősegítő jelenlegi rendelkezések nem tudják meg­szüntetni az ágazat számos ellent­mondását. Nem ösztönzik jó mi­nőségű anyaállomány létrehozá­sát. • A népi ellenőrzés vizsgálata megállapítja, hogy az első ellésű jerkék 500, illetve 700 forint te­nyésztési támogatása a jövőben sem oldja meg az anyák után­pótlását, illetve a fejlesztést. Ezért a jelenlegi árakat figyelembe vé­ve, az állami támogatás alsó ha­tárát 700 forintban kellene meg­állapítani, csak ez az összeg fe­dezi a pecsenyebárány értékesíté­séből elmaradt többlet árbevételt, illetve a tenyésztésbe állított bá­rány felnevelési és tartási költsé­gének különbözetét. A tervidő­szak alatt legalább 40—50 ezer anyajuhot kell tenyésztésbe ál­lítani úgy, hogy emellett minden esztendőben meg tudják oldani az üzemek a 25—30 százalékos ál­lománycserét. Nagy tartalék a juhászaiban a rét- és legelőgazdálkodás javítá­sa. A takarmányellátást ebben az ágazatban — a hizlalást kivéve — továbbra is az olcsó tömegtakar- manyra, főleg a legelők és mel­léktermékek hasznosítására kell alapozni. A legelők jelenlegi ál­lapota e célkitűzéseknek nem fe­lel meg. Elmaradott technológia A tenyésztés fejlesztését aka­dályozó tényezők közül legna­gyobb gondot a tartástechnológia elmaradottsága okozza. Az épüle­tek berendezései általában kor­szerűtlenek, villany- és vízellá­tás csak körülbelül 20 százalékuk­ban található. Mindebből következik, hogy az állatok biológiai igényeit kielégí­tő épületeket, elletőket szükséges létrehozni részben beruházással, részben rekonstrukcióval. Űj be­ruházás esetén, az érvényben le­vő költségnormák szerint, egy át­lagos férőhely csaknem 2700 fo­rintba kerül, amelynek megtérü­lése több mint tíz esztendő. Az alacsony állami támogatás miatt kevés az új beruházás. A re­konstrukció esetén az árutermelő juhászatok eredményességét csak szakosítással, illetve különböző társulási formák létrehozásával lehet elérni. Egyúttal szorgalmaz­ni szükséges a tartás korszerűsí­tését. a gépesítést, hogy mind ke­vesebb gondozóra legyen szük­ség. A tenyésztés csak akkor válik gazdaságossá, ha tovább javítják az egyes fajták biológiai, tulaj­donságait. A merinói állomány keresztezéssel több hús és gyapjú termelésére képes. El lehet érni, hogy az anyaállomány minden időszakban termékenyíthető, 10— 12 hónapos korban eredménye­sen tenyésztésbe állítható legyen, amellett 5—5,5 kilogramm zsíros gyapjút termeljen. A szaporulat elérheti az évi 1,3—1,5-öt. A nagyüzemi juhtenyésztés korszerűsítése mellett érdemes tö­rődni a kistenyésztőkkel is, hiszen a tulajdonukban van az összes állomány csaknem 15, az anyaju­hoknak pedig megközelítőleg 16 százaléka. A háztáji juhtartásnak a következő években is nagy je­lentősége lesz. Itt jövedelmezőbb a tenyésztés, mert különösebb be­ruházásra nincs szükség a kislét- számú jószág tartásához. Sok az elhagyott legelő, amelyet szerző­dés formájában hasznosítani le­het. Modellszámítás A vizsgálat egyértelműen meg­állapítja, hogy a gyapjútermelés mindenütt veszteséges, a bárány­hizlalás mint külön ágazat ugyan nyereséges, de az egész juhászat jövedelmezőségét a meg­emelt húsár sem tudja megte­remteni. Modellszámítást végez­tek egy 4500 anyajuhból álló te­nyészet jövedelmezőségére. Külön számolták a tejesbárány-, külön a pecsenyebárány-értékesítést, mindkét esetben veszteséget mu­tattak a számok. Ez a ráfizetés el­éri anyánként a 300—450 forin­tot Nyilvánvaló, hogy ezen a helyzeten változtatni kell. A tejtermelés az utóbbi időben háttérbe szorult, annak ellenére, hogy tavaly a 9 forintos alapáron felül exportfelárat is adott az ipar. A felvásárlás az 1973. évi csak­nem 4 ezer, hektoliterrel szemben tavaly nem érte el a 700 hekto­litert. Tény, hogy fejést vállaló juhászt nehezen lehet kapni. A géppel történő fejés gyakorlatilag semmiféle előnnyel nem jár a a munkatermelékenység növelésé­ben, ezenkívül a berendezésekből kevés van. Üzemben tartásuk nö­veli a termelési költségeket. Nincs mód arra, hogy a vizsgá­lat megállapításait részletesebben ismertéssük, csak néhány figye­lemre méltó jelzésre utalhattunk. Javaslatok A Megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság részletes javaslatot állí­tott össze a tenyésztés fejlesztésé­re. Ezeket továbbította valameny- nyi érdekelt intézményhez, köz­tük a Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztériumhoz is. Többek között indokoltnak látja a bizottság az egész juhtenyészté- si ágazatra vonatkozóan az új ármechanizmus kidolgozását, amely a gyapjú árának növelése mellett megteremti a tejes- és pe­csenyebárány értékesítésén túl, az egész ágazat jövedelmezőségét. Érdemes előnyben részesíteni a szakosított telepet építő, vagy a juhtenyésztés fejlesztése érdeké­ben együttműködő gazdaságokat, növelni kellene az állami támo­gatást, A Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetsé­gének szakemberei nemrég ösz- szesítették a közös gazdaságok ál­lományát. A számok azt bizo­nyítják, hogy az összállomány az elmúlt esztendőben 5 százalékkal emelkedett, ezen belül az anya­juh létszám 8 százalékkal. Van tehát némi előrehaladás, amit gyorsítani lehetne. A szövetség körzetében -több termelőszövetke­zet tárgyál a'rrót, hiógy közös erő­vel feli éfidíjji "a ^juhtenyésztést. A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság javaslatai között találjuk: indo­kolt kiemelten figyelmet fordíta­ni a kedvezőtlen adottságú, de a juhászat fejlesztésére lehetősé­gekkel rendelkező üzemek törek­véseinek támogatására. K. S. Nagyjavítás a sörpalackozóban- ősi alapanyag Február első napjaiban leáll­tak a Kőbányai Sörgyár kecske­méti kirendeltségének palackozó­gépei. Mi történik most az üzem­ben — érdeklődtünk Szundi Ist­vántól, a kirendeltség vezetőjétől. — Szerelőink a gyár műszaki . osztályának, valamint a helybeli Alföld Szakszövetkezet gépjavító részlegének dolgozóival megkezd­ték a szokásos nagyjavítást — mondotta Szundi István. — Töl­tőgépeink egész éven át működ­tek, s nagy szükség van erre a „kényszerszünetre”. Minden jel arra mutat, hogy a tervezett idő­ben, március 11-én újra meg­kezdhetjük a palackozást. — Nem lesz zavar emiatt a sörellátásban? — Gyárunk értékesítési osztá­lya gondoskodott arról, hogy a Borsodi és Pécsi Sörgyártól, va­lamint más társvállalatoktól kap­jon körzetünk elegendő palacko­zott sört. A körülményekhez ké­pest tehát zavartalanul ki tud­juk elégíteni az igényeket — amelyek egyébként egyre növe­kednek. — A múlt évben mennyi sört adtak el? — Az előző évinél 10 ezer hek­toliterrel többet, 145 ezer hekto­litert adtunk át a vendéglátóipar­nak és a kereskedelemnek. Eb­ből 105 ezer hektoliterrel itt pa­lackoztunk. Jelentősen növeke­dett az üdítőital-forgalom is, ta­valy 6300 hektoliternyit gyártot­tunk. — Lesz-e elegendő sör az idén? — A tavalyi mennyiségnél leg­alább 5 ezer hektoliterrel többet palackoznak, valószínű azonban, az igények teljes kielégítésére még ez sem lesz elegendő. — A berendezések javitása alatt mivel foglalkoznak a pa­lackozók? — Néhányan közülük most vették ki a szabadságukat. A töb­biek részt vesznek a takarítás­ban, a helyiségek festésében. Ké­szülnek arra, hogy márciusban a rendebe hozott üzemben a kija­vított gépekkel megkezdjék a munkát. Négy szocialista brigá­dunk is ezen fáradozik most. — O — A bambusz Az első uta­zók, akik már a középkorban eljutottak a Távol-Kelet csodálatos vi­dékeire, vissza­térve megemlé­keztek egy különleges tró­pusi növényről, a bambuszról, amelynek egyes fajtái 20—30 méter magasra is megnőnek. Azóta mái pontosan tud­juk, hogy a bambusz tulaj­donképpen üreges, fás. csomós szárú évelő fű, s körülbelül 700 faja ismeretes. A bambuszszál az anyagyökér hajtásáDol fej­lődik, rendkí­vül gyorsan növekszik. Az érett bambusz- szár nagyon kemény, rend­kívül erős, ru­galmas és könnyű. Az egyes szá­rak kitűnően megfelelnek építé­szeti célokra, falak és tetők épí­tésére. A Távol-Kelet egyes vidé­keinek bennszülöttei bambuszhá­zaikat egyetlen darab fém fel- használása nélkül építik. A fallá kiképzett szárak sorát a bambusz­ból hasított és összefont kötelek­kel erősítik meg, és hasonlókép­pen összekötött bambuszlevélké- vékből készítik a tetőt is. A bambusz kitűnő hasíthatósága és rugalmassága miatt a fonóipar­ban is jól felhasználható. Ennek Távol-Keleten már régi hagyomá­nya van. A hasított bambuszvesszőből számtalan használati- és dísztár­gyat, valamint népművészeti cik­keket készítenek a távoli orszá­gokban, köztük Vietnamban is (ilyenek láthatók a képen). A vesz- szőfonók igazi művészei nem könnyű;mesterségüknek. Tárgyaik rendkívül tartós és tetszetős áru- fcikkek. Lehetetlen felsorolni, mennyi minden készíthető bam­buszból, mi mindenre alkalmas. Az indokínai legendák szerint az idők kezdetén az emberek min­den szükséges eszközüket bam­buszból készítették. A korszerű termelés szempont­jából a bambusz főleg papíripari nyersanyag. Több távol-keleti or­szág óriási mennyiségű papírt gyárt bambuszból. Mivel a bam­busz lényegesen gyorsabban nö­vekszik, mint a mi erdeinkben a fák. az intenzív termelés ellenére sem kell tartani a nyersanyagfor­rás kiapadásától. • A löltógépsort javítják Kása József vezetőszerelő irányításával. (Képünkön a balról a második.) 1 A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Manipulációk almával és spárgával A KÖZELI napokban hirdetett ítéletet a Kecskeméti Járásbíró­ság egyik büntetőtanácsa abban az ügyben, amelyet a városban úgy emlegettek, hogy „a MEZÖ- TERMÉK-es ügy”. Azért emleget­ték így az emberek, mert a bíró­ság elé került vádlottak vala­mennyien az említett vállalat dol­gozói voltak, s különböző beosz­tásukkal visszaélve sajátos bűn- cselekményeket követtek el. De sajátos a vádlottak összetétele is. Az elsőrendű Bánszky Gyula, a ladánybenei felvásárló telep ve­zetője egyszer volt büntetve. Feró Lászlóné lajosmizsei lakos bün­tetlen előéletű, viszont a harmad­rendű vádlott Kacsándi Elek Kecskemét, Bajcsy-Zsilinszky ut­ca 39. szám alatti lakos, aki gépkocsivezető volt a vállalatnál, eddig kilencszer állt a bíróság előtt, s jelenleg is börtönben van — visszaesőként elkövetett hűt­len kezelés miatt. Bódogh Zol­tán, Kecskemét, Kadafalva 2. szám alatti lakos, a negyedrendű vádlott négyszer volt büntetve. Meggyes Károly, Kecskemét, Kór­ház utca 46. szám alatti lakosnak a mostani nyolcadik büntetése, az előzőt 1976. november 4-én töltötte le, ekkor szabadult a bör­tönből. Kun Béláné és Pulai Im­re vádlottak, kecskeméti lakosok büntetlenek voltak eddig. Amint említettük, valamennyi­en a MEZŐTERMÉK vállalatnál dolgoztak. Három évvel ezelőtt, 1974 tavaszán Feró Lászlóné a spárgafelvásárlási szezonban tú­ravezetőként járt Kacsándi Elek gépkocsivezetővel és Bódogh Zol­tán gépkocsikísérővel. Egy-egy járat alkalmával 3—4 felvásárló­tól vették át a spárgát. Az utol­só állomásuk főleg Bánszky Gyu­la ladánybenei telephelye volt. EGY ALKALOMMAL Feróné arra hivatkozott, hogy útközben termelőktől vett át spárgát, azt már fel is rakták a kocsira, s kérte Bánszkyt, hogy erről a mennyiségről állítson ki felvá­sárlási jegyet, annak az árát adja át neki. Arra is kérte a telepve­zetőt, hogy az árukísérő jegyet az általa említett mennyiséggel növelve állítsa ki. Bánszky — no­ha tudta, hogy útközben nem vá­sárolhatott spárgát Feróné — ele­get tett tíz" asszony kérésének és fiktív nevekre állított ki felvá­sárlási jegyeket, a pénz felvéte­lét pedig ugyancsak fiktív alá­írásokkal „igazolta”. Ezt a mű­veletet azután egy hónap alatt huszonhatszor csinálták meg és 24 ezer 615 forint kárt okoztak a vállalatnak. Csupán „érdekességként” je­gyezzük meg, hogy a MEZŐTER­MÉK vállalat raktárosai úgy vet­lek át a nemlétező mennyiséget is. mintha valóban beszállították volna. A vádlottak ezen felbuz­dultak és csaltak akkor is, ami­kor 1974. május 1-től Feróné már nem járt a túrával, hanem a három férfi végezte ezt a mun­kát: Bánszky, Kacsándi és Bó­dogh. Ügyszólván minden alka­lommal, amikor spárgát szállí­tottak, a kísérőjegyen megnövel­ték a súlyt, fiktív jegyeket állí­tottak ki. Tudták, hogy a raktá­rosok nem pontosan mérnek, nem „kukacoskodnak”. A biztonság kedvéért azonban útközben né­hányszor meglocsolták a szállít­mányt. De ez feleslegesnek bizo­nyult, mert a raktárban nem a tényleges, hanem a papírokon sze­replő mennyiséget vették át. Pe­dig volt olyan szállítmány, ami­kor ezer forint értékű spárga hiányzott a kocsiról. Május 31- től június 18-ig 16 ezer 482 fo­rint értékű, nemlétező spárgáért vették fel a pénzt. A KŐVETKEZŐ évben, 1975- ben a spárgaszezon előtt Feróné és Kun Béláné raktáros meg­állapodtak abban, hogy a spár­gaügyletből anyagi előnyhöz jut­nak. A raktáros azt javasolta Ferónénak, hogy a túrajáratok során 15—20 kilóval írasson töb­bet spárgafajtánként a kísérőle­vélre, a többivel ne törődjön, mert ő, a raktáros a nemlétező súlyt is úgy veszi át, mintha az ténylegesen beérkezett volna. így is történt, hiszen amikor Feróné elmondta ezt Bánszkynak — mármint azt, hogy ő az „illeté­kesekkel megbeszélte a dolgot” — a telepvezető nyugodtan írta a számlákat, kísérőlapokat stb. Az újabb akcióban benne volt Ka­csándi Elek és Bódogh Zoltán -is. Az előző évi módszert azonban azzal bővítették, hogy bevonták az ügybe Meggyes Károly anyag- mozgatót is, akinek az volt a dol­ga, hogy a raktárból, a hűtőház­ból kirakja az üres ládákat. Csak­hogy Meggyes spárgával telt lá­dákat is kevert az üresek közé, s azokat Kacsándi tudomására hoztp, aki elszállította s Bódogh- gal együtt eladták Bánszkynak. EZZEL A KETTŐS módszerrel összesen több, mint 210 ezer fo­rint értékű spárgából állítottak ki fiktív jegyeket. Kacsándinak a raktárból kihozott és újra eladóit spárgáért 18 ezer forint ütötte a markát, s ebből honorálta Megy- gyest is. A többiek 30—40 ezer forinttal zárhatták a spárgasze­zont. A MEZÖTERMÉK-nél azonban nemcsak spárga, hanem alma­szezon is van, s ez utóbbi szep­tember második felétől novem­ber végéig szokott tartani. Bánszky, Kacsándi, Kun Béláné, Bódogh Zoltán és Pulai Imre az almaszezonban sem tétlenkedett. Kunné és Pulai raktárosok vol­tak, akikkel Bánszky megállapo­dott abban, hogy az általa bekül­dött almát „pártfogásba” veszik. Ez hallgatólagosan azt jelentette, hogy a gyöngébb minőségű gyü­mölcsöt is elsőosztályúként ve­ssük át és fizetik. A felminősítés­sel 1975 őszén több, mint 45 ezer forint kárt okoztak a vállalatnak, illetve ők ennyit tettek zsebre. Furcsa az egészben az. hogy a külföldi megrendelők és a kon­zervgyárak is „elnézőek” voltak az alma minőségét illetően és a gyengébb almát is elsőosztályú­ként vették át. Figyelemre méltó a MEZÖ- TERMÉK Vállalatnak a bíróság­hoz küldött válasza, amelyben kifejti, hogy a vádbeli időszak­ban sem spárgából, sem almából nem volt hiány, illetve, hogy a partnerek az almát átvették, mi­nőségi kifogás nem érkezett... Az elmondottakon túl Kun Bé- lánénak volt egy külön akciója is, amiről társai nem tudtak. Rend­szeresen látogatta őt Jugoszláviá­ban élő rokona: Lévai András és felesége, s több olyan árucikket hoztak be — a vámhatóság félre­vezetésével — amelyeket aztán Kunnénál hagytak eladás céljá­ból, de maguk is adtak el azok­ból. A bíróság a nyomozás során lefoglalt az asszony lakásán in­geket, műszálas nadrágokat, fo­nalakat, harisnyatartókat, 34 pár műanyag papucsot, tizennégy da­rab egyrészes (?) női fürdőruhát, zoknikat, bőröndöket, melltartó­kat, férfi fürdőnadrágokat stb. Ugyanakkor találtak Kunnénál 230 sehillinget és kéí> takarékbe­tétkönyvet összesen közel kilenc­ezer forinttal. A BÍRÓSÁG — az enyhítő és súlyosbító körülmények figye­lembe vételével — Bánszky Gyu­lát három évti börtönre és 15 ezer forint vagyonelkobzásra ítél­te, s további két évre eltiltotta a közügyektől. Feró Lászlóné két év négy hónapi börtönt kapott, 10 ezer forint vagyonelkobzásra ítélték és két évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. Kacsán­di Eleket három évi íegyházra, tízezer forint vagyonelkobzásra ítélték és két évre eltiltották a közügyektől. Bódogh Zoltán nyolc hónapi legyházat kapott, nyolc­ezer forint vagyonelkobzásra ítélték és a közügyektől két évre eltiltották. Kun Béláné büntetése két év börtön, tízezer forint va­gyonelkobzás és a közügyektől két évre szóló eltiltás. Pulai Im­re egy év börtönt kapott, s ötezer forint pénz mellékbüntetéssel súj­tották. Meggyes Károlyt egy év hat hónapi szabadságvesztésre és ötezer forint mellékbüntetésre ítélték, s egy évre eltiltották a közügyektől. A bíróság a szabad­ságvesztés büntetésbe beszámítja a vádlottak által előzetes fogva- tartásban töltött időt. Az ítélet még nem jogerős. G. S. Különféle bajokra gyógyír - a szőlő ják a szőlőt. Nagy népszerűség­nek örvend a „Dnyepr” nevű sza­natórium. ahol a szőlővel gyo­mor- és májbetegségeket kezel­nek. A gyógyintézetet most egy új, 250 személy elhelyezésére al­kalmas épületszárnnyal bővítik. Végéhez közeledik a „Szovjet Moldávia” elnevezésű szanató­rium építése is, amelyben sziv- és vérrendszeri zavarokat fognak gyógyítani, ugyancsak szőlőkúrá­val. (BUDAPRESS—APN) A költők szerint Moldávia for­mája a térképen szőlőfürtre em­lékeztet. Ez persze csak a kép­zelet játéka, de az valóság, hogy a szőlő Moldávia egyik legfőbb kincse. Nem véletlen, hogy szin­te az egész világon ismerik a cső­rében szőlőfürtöt tartó repülő gó­lyát: a moldáviai borok és ko­nyakok emblémáját. Moldáviában nemcsak az ital­kedvelők, hanem az orvosok és a gyógyulni vágyó betegek is felfedezték és nagy becsben tart-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents