Petőfi Népe, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-24 / 46. szám

1977. február 24. © PETŐFI NÉPE ff 5 Könyvespolcunk cVarga Domokos ^VIZEK KÖNYVE MEGYEI GRAFIKAI KIÁLLÍTÁS Seregszemle sereg nélkül ,1 Magyarorszag felfedezése so­rozatban megjelent Vizek köny­ve valóban felfedezi számunkra az országot. Ilyen igénnyel íródik nyilván valamennyi kötet, csak­hogy ezt teljesíteni nem könnyű dolog. Varga Domokos avatott ertője ennek a témának, tud újat mondani anélkül, hogy tudálékos lenne. Szeretettel, szinte kézen­fogva vezet végig bennünket azo­kon a tájakon, melyeket többé- kevésbé mi is ismerünk, csakhogy eddig jóformán átszaladtunk raj­tuk. Láttuk a gépkocsi- vagy a vonatablakból, néha talán baran­goltunk is a töltéseken, füröd­tünk a folyók vizében, de mit tudtunk mi eddig ezekről a vi­zekről? A Kunszentmiklós kör­nyéki hajdani vízivilágról, turjá­nokról, szittyákról, örjegekröl és csintoványokról, melyeket ugyan elvitt a szabályozás, de emlékü­ket. maradványukat nem mosta még el az idő. ,.,4 vizszabályozások végső eredményükben tagadhatatlanul sokkal több jót hoztak, mint rost­szál. De vinni sem csupa rosz- szat vittek: ezt sem árt tud­nunk. mikor a múltakba bele­gondolunk." Mottója, vezérgon­dolata is lehetne ez a pár mon­dd a könyvnek. de ettől még válhatna unalmas oknyomozó szo­ciográfiává. száraz tényleirassá is. Varga Domokos azonban a tények közlésénél jóval többre vállalko­zóit. Egy kicsit a hazát akarja megmutatni, felfedezni nekünk és velünk. Ahogy ö látja, elindulva a szülőföld, Kunszentmiklós kör­nyékéről. az Atokpsartona vidé­kéről. az Alföld tavaitól a Tisza vonulatáig. Szeged alá is bemé­riszkedre, szolnoki fahajósok út­ját követve, majd a Duna mellé­kére átcsapva. De még ott is így indítja a történetet: Egy jő is­merősöm Kunszentmiklósról ke­rült a Duna-mellék egyik falujá­ba .. . Emberek szólalnak• meg ízesen, de nem népieskedö stílusban, in­kább a jövőnek hagyatkozó írói. etnográfusi hűséggel, rokonok, is­merősök. vízügyi szakemberek, halászok, magyar tengerészek, bajai hajómentők és téli kikötő­ben vesztegetők. Aztán a halról beszél, beszéltet, jó hosszan, szakszerűen, ki nem használt, el­iszaposodott vizekről, a halászok mindennapjairól, életformájáról és annak változásairól. Annyi fe­ledésbe merülő kifejezést jegye; fel. hogy megélhetne belőle jó- nehány szépíró sokáig, ki sem kellene mozdulnia az íróasztal mellől. |[ t:ÖV kicsit talán túl sokat is markol. Ezt éreztem, amikor a hévizekről szóló, a többinél erőt­lenebb és meglehetősen ismert [tényanyagra hagyatkozó fejezetet olvastam. Okos dolgokat mond. ie ez mar nem újdonság, ű hé­vizekről sokan fejtették ki véle­ményükét bővebben és szaksze­rűbben. Árvizekről is szól, hitv­esen. de ezeket is elmondták f.ár mások, jó párszor. Egyébként jíf már zavaró és teljesen feles­leges a szövegnek erőltetetten romos, hangtanilag is hűséges te­ása. Mert a gátőr emlékezése lem attól hiteles, hogy azt mond­at „Közbe mög hogy izé. sza- lorodott a létszám, mert nyóc- anöt lőtt a létszám ..stb. A kérdést viszont hitelesnek és negdöbbentönek érezzük: ..A ortdok országossá nőnek. Lesz-e lég vizünk? Lesz-e elég tiszta ‘izünk? . . Aki elolvassa Varga lomokos könyvét nemcsak eze- en kezd el gondolkozni. Magáé- ak érzi, jobban mint eddig. a •agyar tájat, a hazát. S ez a önyv legnagyobb értéke. T. P. WO mondat már elég Martin Svarc szovjet mérnök eve nemcsak azért vált híressé, tért 6(1 nyelvet beszél (köztük éhány afrikai és indián nyelv- írást!) hanem azért is, mivel ílfedezte azt a módszert, amely­ek révén — mindössze 200 íondat elsajátítása után — eljut z ember arra a fokra, hogy be- '.éljen egy idegen nyelvet. (KS) A III. Bács-Kiskun megyei grafikai kiállításon a Megyei Mű­velődési Központban tizenkét al­kotó munkái láthatók. Egy év­vel ezelőtt még tizenheten szere­peltek a második seregszemlén. Akkor kilenclapos, elegáns kata­lógust készítettek, amely majd mindegyik művésztől közölt rep­rodukciót, továbbá összefoglaló tárlatismertetést egy ismert mű­vészettörténésztől. A katalógus azóta illusztrálatlan név- és címjegyzékké zsugorodott. Nem történt volna tévedés, ha Észak- Bács megyei kiállítást hirdetnek a rendezők, ugyanis egy kun- szentmiklósi és egy kiskunfélegy­házi kivételével valamennyi ki­állító kecskeméti. Alig hihető, hogy a megye gra­fikai tevékenységében egyetlen esztendő ilyen számottevő válto­zásokat hoz. Nyilván a szervezés és a zsűrizés rendszere, illetve — erre válaszként — jónéhány művész tudatos távolmaradása okozta, hogy az örömmel üdvö­zölt évenkénti grafikai sereg­szemlén ilyen hamar a hanyatlás jelei látszanak. Anélkül, hogy az említett oko­kat részletesen elemeznénk, je­gyezzük meg mindjárt, hogy je­lenleg grafikai kiállítást a me­gyében csak akkor lehet rendez­ni. ha a grafika fogalmát megle­hetősen tágan értelmezzük. Kép­zőművészeti főiskolát grafikai, szakon végzett művész nincs a megyében. A klasszikus sokszoro­sító eljárásokkal alig néhányan dolgoznak, ezekhez nincs is tech­nikai berendezés, megfelelő spe­ciális szerszámokhoz országszerte nagyon nehéz hozzájutni. Marad tehát a rajz. és a grafika kitá­gított értelmezése Ezek ,i i.i­gabb értelemben vett eljárások (monotypia, papírmetszet és a vegyes technikák különböző faj­tái) elég gyakran az esetlegesseg veszélyét hozzák magukkal a grafikába, amelynek a hagyomá­nyai viszont éppen pontosságot, szigorúságot követelnek. Másrészt a vonal szerepének háttérbe szo­rulása, a színes folthatások ural­ma az egész műfajt ismét a fes- tőiségbe olvasztja. Pedig a grafi­ka önálló műfajjá válására épp azért volt szükség, mert alap­jában mást tudott adni, mint a festészet. Ilyen jellegzetesen festői hatá­sú művekkel vesz részt a kiállí­táson Gál Sándor, Marostordai Anna és Palkó József. Gál Sán­dor sötét lapjain ugyanaz a drá­mai tömörítő erő van jelen, ami festészetét is jellemzi. Marostor­dai Anna fekete krétavonalaJckal tagolt akvarelljein ugyanolyan kellemes színekben bukkannak elő a városszéli házak, tanyák, amint azt sok év óta megszok­hattuk, Palkó József Bábműhe- lye és Marionettjátéka kompozí­cióiban is, koloritban is tetszető­sen alkalmazkodik témája játé­kosságához. Némiképp átmenetet jelentenek a festőiség és a grafikusság között ifjú Goór Imre és Vámos Zoltán művei. Az előbbi egy lappal, egy szekér lágy tónushatású, köny- nyed lebegésű ábrázolásával sze­repel. Vámos háromrészes Távo­lodás című sorozatán sajátos moz­gásélményt érzékeltet a kék és fehér foltok, barna vonalak üt­köztetésével. Akik tulajdonképpen grafikai eljárással dolgoznak: Goór Imre és Zalatnai Pál. Goór fekete ala­pú cinkkarcain csipkeszerű ti­ff Borbély Ferenc illusztrációja. nomsággal szövődik-bomlik a fehér vonalrendszer, jeleit azon­ban megfejthétetlennek érezzük. Zalatnai Pál rézkarcai, szitanyo­matai és vegyes technikájú lap­jai azt bizonyítják, hogy egyedül ő kíván sokoldalú jártasságra szert tenni a grafikai műfajok­ban, s még ha a reklám, a plakát, sőt a karikatúra felől közeledve is, de nála fedezhető fel legha­tározottabban a gondolatiságra, s ami igazán ritkaság: a politikus mondanivalóra törekvés. Különö­sen a Souvenir, az Artex-port és az Élettér gúnyos keserűségét, egyszerű ötletre épülő szellemes megfogalmazását érezzük sike­rültnek. A rajzzal szereplők közül de egyben az egész kiállításon is Borbély Ferenc a legnagyobb és legkellemesebb meglepetés, már csak azért is. mert a kecskeméti óvónőképző fiatal tanára először szerepel megyei, kiállításon. Há­romrészes illusztrációján biztos vonalvezetésű, kitűnő karakterér­zékű, a szituációkat érzékletesen felidéző művészt ismerhetünk meg benne. Hóróczi Margit életfái egyéni módon kötődnek a népmű­vészethez. előadásmódja most is v it >in • lloróc/.i Margit: Életfa. • Zalatnai Pál: Souvenir. megkapóan finom, de színek nélkül kevésbé vonzó, mint olaj- pasztelljain. Molnár Péter virtu­óz vonaljátékos, reméljük, hogy ez a tulajdonsága nem változik öncélúsággá. Palkó Pálnak nincs elég eszköze az ötletek kifejezé­séhez. A téli tárlat lezárulása után néhány héttel, nem értjük, miért kellett újraszerepeltetni három lapját. Balanyi Károly rajzai higgadtak, fegyelmezettek, elsősorban a krími hegyek ábrá­zolásán sikerült a témához illő kifejezésre lelnie. Mint a kiál­lítás rendezőjét is, elismerés ille­ti, mert világosan kettéválasz­totta a festői és rajzos grafikákat. A. Sz. J. A zsűri zsűrizése? A grafikai kiállítás mindenképp hiányérzetet hagy a látogatóban. Az előző tárlat szervezési fonákságai több bajai művészt arra késztettek, hogy ne képviseltessék magukat. De olyan alkotók is kimaradtak a megyeinek szánt seregszemléből akik ismét je­lentkeztek. Ez már a zsűrizés kérdő­jeleit veti fel. A Kecskeméten élő Csáky L. György rajztanár, aki maga is műveli a grafikát, szerkesztősé­günknek küldött írásában fogalmazta meg a véleményét: ..Vajon mi történt azokkal az alko­tokkal. akik több éve vagy évtizede képviselik a megyét, és ez alkalom­mal a zsűri nem tartotta kiállitható- nak a munkáikat? Többek között Dió­szegi Balázsét és Bodri Ferencet. A uilat ismeretében nagyon sok kérdő­iéi tehető ehhez hozzá. Vajon ennyi­re színvonaluk alatt szerepeltek volna n egyetlen olyan munkát sem tudtak bemutatni, mint amilyeneket nyugod­om ki is lehetett volna hagyni a tár­latból? Jól képzett alkotók annyira tevődtek volna az önértékelésükben, hogy nem fértek bele egy amúgy is mérsékelt színVoftálü kiállítási együt- írsbo? olyan gazdagok lennénk, hogy A-egy bemutatóról .bátran elmarad- h-mnak a. íJáos-Kiskúnban dolgozó al­kotok? Lassan megérjük, hogy a IV. I • les-Kiskun megyei Alkotók Kiállí­tásának katalógusa így fog hangzani: a kiállítási anyagot rajzolta, ösz- s/együjtötte. rendezte, a képeket a falra akasztotta, és a katalógust ter­vi/.te: X. Y." Túl sokat nem kell mindehhez hoz­zátenni. A bemutatásra szánt anyag­ról Budapesten a lektorátus zsűrije döntött. Ilyen esetben olyasvalakinek kellene mindig ott lenni konzultatív szerepkörben, aki a megyei színeket képviselve — az értékítéleteivel — partnere lehet a bizottság különböző í/.lésü tagjainak. Az idei évtől másféle lehetőség is kínálkozik. A képzőművészeti élet fejlődésének eredményeként növeke­di it a helyi önállóság, a zsűrizés jog­kört' is odakerült, ahol a bemutatók­ra készülnek. Ezeket az irányelveket mar eljuttatták a járási-városi intéz­ményvezetőkhöz. Nagy lehetőség ez. is még nagyobb felelősség! Az eddi­ginél jobb szervezést tételez fel gon­doskodni kell a megfelelő szakmai to­va bbképzésekröl. A hozzáértést nem adjak ingyen. Az ú.i helyzet kezdeten i hat érdemes számbavenni mindazo­kat a feltételeket, amelyekkel meg­bízhatóbbá válhat a szubjektív ítéle­te kiöl egyébként sohasem mentes zsű­rizés. H F. A Megyei Művelődési Központ műsora február 27-töl március 5-ig KIÁLLÍTÁS Szervátiusz Jenő szobrászmű­vész kiállítása. Megnyitó: feb­ruár 27-én, 11 órakor. Kmetty János festőművész ki­állítása. Megnyitó: március 5-én, 14.30 órakor. HETI MŰSOR 27- én, vasárnap 10 órakor: RAJZ- ÉS MESEFILMEK VE­TÍTÉSE GYERMEKEKNEK. Í5 órakor: FELNŐTT FILM­KLUB II. 28- án, hétfőn 18 órakor: FÓ­RUM BACS-KISKUN MEGYE PART- ÉS ÁLLAMI VEZE­TŐIVEL. Téma: Mi valósul meg megyénk V. ötéves ter­véből 1977-ben? Március 1-én. kedden 9.30 órakor: KÉSZÍTS VELÜNK JÁTÉKOT! Gyermekfoglalko­zás fiatal népművészek veze­tésével. 2-án, szerdán 17.30 órakor: A MAGYAR ÉPÍTŐK MŰVÉ­SZETI SZÖVETSÉGE ‘kecs­keméti csoportjának építészeti kamarakiállításának megnyitá­sa. Megtekinthető: március 10-ig. 2-án, szerdán 18 órakor: COL­LEGIUM ART1UM FILM­MŰVÉSZETI SZABADEGYE­TEM 5. előadás. A filmművé­szeti avantgarde. 4- én, pénteken 18 órakor: KO- DÁLY-EMLÉKHANGVER­SENY HALÁLÁNAK 10. év­fordulója alkalmából. 5- én, szombaton 15 órakor: FELNŐTT FILMKLUB I. 18 órakor: MAJOR TAMÄS Kossuth-díjas színművész ön­álló előadói estje. Gyermek- megőrzés. 260 A ,,füveskönyv”-ben lapozgatva A bautzeni Domowina-Verlag gondozásában ..Das Krauter Bü­chlein" címmel megjelent az NDK-ban élő egyenlen nemzeti kisebbség, a szláv eredetű szőr­ből: közmóndásgyüjteménye. A kétnyelvű könyvet szellemes, bá­jos rajzok illusztrálják. A mon­dásokból íme egy kis ízelítő: Hangos kotlcodácsolás — icike- picike tojás. Rossz barát az. aki csak ciró­gat. Kern pótolja a száj. amit el­mulasztott a kéz. Az ostobaság és a gőg ikertest­vérek. Addig hallgass az orvosra, amíg nincs rá szükséged. Még egyetlen bölcs sem jött bölcsként a világra. A hegyek senkinek az útjából nem térnek ki. Minél restebb vagy ma. annál több munkád lesz holnap. Egy Icoránkelö többet ér tucat­nyi hétalvónál. A barátaid hibái a te hibáid is. Aki fennhordja az orrát, köny- nyen lép pocsolyába. A te lábujjaid sinylik meg. ha másoknak követ görgetsz az út­jába. Az elmúlt esztendőre nem mű­veszet terveket kovácsolni. .. sss*K*sí?sssassssssssa V.V.VtVtV.V.'»V»V.V«V»V«VtV.V»V.V.V.V.*.V.V»V.V.V.V.V.,.,.V.V.,.,.V.' I KÜRTI ANDRÁS KISREGÉNYE:! 20. „Én a vidámság hangját keresém, Es akaratlan ilyen fekete' Lett gondolat jóimnak menete.’’ Petőfi — Szia — mondta a lány, aki az ajtó előtt állt. — Szia — mondta a fiú, aki ajtót nyitott. Félreállt. — Gyere be. Kati. Bementek a szobába, elől a lány. mögötte a fiú. — Nem nagyon örülsz, hogy látsz — jegyezte meg a lány. — Dehogynem — felelte a fiú. Kosara« Kati fölnézett az ómó­di szekrényre, a s/.egélylécen ott álltak díszőrséget a zümbik. A lány összefogta a szája elé emelte öt ujját, csókot lehelt rájuk, az­tán földobta a puszit a madarak­nak. Az asztal felé fordult, meg­kerülte. ratelte degesz 'táskáját a linóleum abroszra, széthúzta a villámzárat, krőzusi mozdulattal egyszerre zúdított ki belőle min­dent. Napilapok, hetilapok, levelek, levelezőlapok, apróbb-nagyobb csomagok, dobozok. — Kukkants beléjük — nógat­ta boldog mosollyal Guszt Róber­tét az újságíró-lány —. el fogsz ájulni. Több mint egy hete már. hogy tündököltünk a képernyőn, és még mindig írnak a z.ümbik- ről a lapok, még mindig érkeznek levelek, ajándékok. Fönt vagyunk a tetőn. A zümbiket egyszerűen nem lehet levenni a napirendről. — Gondolod? — kérdezte igen­csak mérsékelt lelkesedéssel a házigazda. — De még mennyire!... Az öreg hol van? — Alig látom. Ma is már reg­gel elment . . . Mostanában min­denki fizet neki. ki sem tud józa- nodni. — Na. majd én kézbe veszem, csak legyen egy kis időm — je­lentette ki magabiztosan a lány es gyorsan fölkapott egv Deli Hí­reket. kinyitotta. — Tessék, itt kezdődik a halhatatlanság. Ami­kor Miklósi is méltónak találja a témát ahhoz, hogy bevegye egy- hasábos lexikonjába. Fettel szed­ve végig, négy alcímmel. Figyelj, főcím — Zümbik kontra grafo- mánok. Első alcím — Mi is az a grafománia? — Érted? A züm- bikről már nem is kell külön tá­jékoztatás. az csak természetes, hogy róluk már minden lényegest tud az olvasó. És a grafomániá­ról is nagyon okosan, szellemesen ír Miklósi. Azzal kezdi, olvasom: ..A hatkötetes Üj magyar lexi­konban hiába keressük a grafo­mánia címszót. És hasonlóképp kihagyja ezt a magyar nyelvben meghonosodott, a beteges írás- szenvedély megjelölésére hasz­nálatos kifejezést a hétkötetes A magyar nyelv értelmező szótára is. Viszont a kleptomania, a lo­pásra való beteges hajlam mind­kettőben részletesen ki van fejt­ve. Pedig egészen biztos, hogy nálunk azért mégiscsak sokkal többen vétkeznek a papír, mint a magántulajdon ellen. Vagy ta­lán ott keresendő a magyarázat, hogy szótárszerkesztőktől, lexi­konszerkesztőktől voltaképp nem is várható el, hogy éppen ők még külön is kifejtsék, példákkal is illusztrálják, hogy mi is az a gra­fománia .. .” Ad nekik rendesen, ugye ? — Igen. — De még érdekesebb, amit a dupla-grafománokról ír. A bürok­rata grafománokról. Tudniillik, hogy ezeknek a betegsége nem csak abból áll, hogy maguk iur- toníúrt írnak, átírnak, fölírnak, bírnak, kiírnak, hanem hogy má- ' sokat is rengeteg fölösleges irás- munkára kényszerítenek, ebben talán nagyobb örömüket is lelik. Sőt. utódokat is így nevelnek, egy idő után a grafománia fertőz. Óriási, nem? — De — bólintott közönyösen a madarász — óriási. — És még ezt hallgasd meg! — kapott ki a lány egy másik újsá­got a halomból. — Ez egy úgy­nevezett szuper-pozitív reagálás. Ritka öröm ez a mi házunk táján. Amikor az érdekelt, lélek nem­csak szóban vagy írásban jelen­tik ki. hogy cikkeddel egyetérte­nek — ez. a szimpla pozitív rea­gálás —, hanem tényleg tesznek is valamit. Itt — paskolt rá az újságra — valami országos élel­miszer-ipari micsodának a vezér­kara tanácskozott, arról számol be a kolléga. Nem levélben hív­tak össze a nacsalnyikokat, ha­nem telefonon. Vidékről is. És telefonon mondták meg, hogy mi­ről lesz szó. nem küldtek egy sor írásos anyagot sem, úgynevezett előzetes tanulmányozásra. A ta­nácskozás egyetlen napirendi pontja az adminisztráció ésszerű­sítése, az iratkészítés csökkenté­se volt. Jegyzőkönyvet nem ve­zettek, mindenki magnóra mond­ta észrevételeit, terveit, legköze­lebb leforgatják majd a szalagot. Abból is kiderül, kinek mekko­rát sikerült előre lépnie, melyek az általánosítható tapasztalatok, és így tovább . . . Mondd, érdekel ez. téged ? — Roppant érdekel. — Jó, csak azért kérdeztem, mert a képeden nem látszik az a fene nagy elragadtatás... Még csak annyit erről, hogy többen is szóvá tették, hogy viszont az úgy­nevezett „bőrpapírok” gyártói nem feltétlen graj'omániások, sőt. Igen gyakori, hogy némely hiva­talnok első dolga, ha egy ügy hoz­zá kerül, hogy ilyen „bőrpapír­ral” mentse a bőrét, lefedezze magát, függetlenül a téma jelen­tőségétől, sürgősségétől. Nála csak az fontos, hogy irásban rög­zítse, ő pontosan iktatta, beje­gyezte, lebélyegezte, véleményez­te, kiegészítés céljából visszaadta, hatásköréből átutalta, bekérette, értesítette, fölszólította, vélemé­nyezésre tovább küldte... És, sajnos, többnyire neki van igaza, mert az ellenőrzés is ma még fő­leg az alaki előírások betartását és nem az érdemi, gyors és hasz­nos intézkedést honorálja ... Fi­gyelsz te egyáltalán? (Folytatjuk) \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents