Petőfi Népe, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-17 / 40. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1977. február 17.

Lajosmizsel

változások

Egy régi, tizenöt esztendővel korábbi beszélgetés szavai járnak a fejemben. Akkor mondta egy idős ember, a lajosmizsei tanyavilágban: „Innét sehová sem vezetnek az ntak. Legfeljebb visszafelé lehet taposni rajtuk a sarat, előre soha. Aki ideszületett, azt a világ is kirekesztette magából.” Vajon, mit mondana ma, ha a saját, korábbi kijelentéseire emlékeztetném? Mert azóta történt egy és más Lajosmizsén, ami éppen azt bizonyítja, hogy az idő a tanyák fölött sem állt meg. A változások, ha nem is mérhetőek a városokban tapasztalható fejlődéssel, — szembe- tűnőek.

— A mai, tanyán élő emberekre sem lehet úgy nézni, mint régen — mondja őszinte meggyőződéssel, dr. Havasi László, tanácselnök. — Sokan esnek abba a hibába, hogy misztikusra, vagy egyszerűen csak sötétre festik a tanyán élés képét és nem vesznek tudomást a valóságos tényekről. Nem azt mondom, hogy könnyű az élet a tanyákon, de más, mint tegnap volt. Kivételek is akadnak, kirívó szomorú esetek, de nem ezek a jellemzőek.

— Hanem a villany, a tévé, a mosógép, sőt az autó is. Erre gondolt?

— Erre is, bár ezek néha elterelik a figyelmet a lényegről. Arról, hogy mekkora utat tettek meg az emberek, amíg idáig eljutottak. Amikor elkezdtük a tanyák villamosítását, eredetileg 500-ra számítottunk. Most pedig 1500 közül 1200-ban ég a villany, méghozzá úgy, hogy a költségek felét a lakosság fizette. Előfordult, hogy magam is alig mertem kimondani az összeget, arra a kérdésre, hogy mennyibe kerül a villany bevezetése? Ismertem a tulajdonost, tudtam róla, hogy világéletében kuporgatta a pénzét, gondoltam, ha meghallja a 40 ezer forintot, sarkonfordul. Nem így történt. „Tudja mit doktor úr? — csapott a markomba, áll az alku.” Nem tudom, megért-e, de ilyenkor éreztem a legnagyobb örömöt. Hiszen ezek már igazi szemléletváltozásnak is nevezhetők, egy tanyai ember életében.

A nagyközségi tanács végrehajtó bizottságának jelentéséből

kitűnik, hogy az elmúlt esztendő újabb lépésekkel vitte előbbre a lajosmizseieket.

— Ügy érzem, hogy anyagi erőnkhöz mérten megtettünk mindent a település fejlesztéséért. Tavaly felépült 84 családi lakóház, néhány kilométerrel tovább nőtt a villany- és a csatornahálózat, a vízvezeték, vagy a rendbehozott utak hossza. Még sportligetet is létesítettünk. Ez csak néhány kiragadott példa. Igyekszünk megoldást találni a külterületen élő idős emberek gondozására is. Tavaly 75 ezer forintot fizetett ki a tanács, rendkívüli segélyezésekre. Az Óregek Otthonában harmincán, a járási szociális otthonban száz idős embert tudtunk elhelyezni. Az az igazság, hogy ennél jóval több a gondoskodásra szorulók száma, a velük való törődés úgy érzem, már túlnőtt a tanácsi lehetőségek korlátozott körén.

A lelkiismeretes tanácsi gazdálkodás meglátszik a községen. A lajosmizsei változásoknak azonban van egy másik, igen értékes forrása: ez pedig a lakosság odaadó közreműködése, települések szépítésében, gyarapításában. Volt idő, amikor ez a környék híres volt a közönyéről, arról, hogy megátalkodottan ellenszegül minden újító kezdeményezésnek.

Mostanában annál örvendete- sebb történteket jegyezhet fel a jelen krónikása. Kedvező fogad• Alakul, változik a tanyavilág is. Ezt a tanyát nemrég hozták helyre, egy másikat viszont eladásra kínáltak, mert megürült.

(Ágoston István felvételei.)

tatásra talált, a helyi pártbizottság javaslata: a „Három napot Lajosmizséért" — elnevezésű mozgalom, amely a múlt év utolsó negyedében 180 ezer forinttal gazdagította, a tanácsi fejlesztési alap számláját. A helyi üzemek, szövetkezetek szocialista brigádjai, a község fiataljai negyedévenként rendszeresen szerveznek kommunista szombatokat, s ezek bevételét a központi óvoda bővítésére fordítják. Ami azt jelenti, hogy a 2 millió forintos beruházásból, 660 ezret adnak a dolgozók, a többit a tanács pótolja. Az új létesítményt augusztus

20-án avatják, s ettől kezdve valamennyi óvodáskorú gyerek elhelyezésének a gondja is megoldódik Lajosmizsén.

A község történetében történelmi fontosságú helyet foglal el a tanyai kollégium létrehozása is. Harcoltak és dolgoztak érte. Még a nyugdíjasok is hozzájárultak az építkezés költségeihez. Volt olyan, aki csak 20 forintot adhatott, de ez a 20 forintos hozzájárulás, évszázados elzárkózott- ságról verte le a súlyos lakatot. Most pedig a Hilton Szállóra nem lehet olyan büszke a főváros, mint Lajosmizse a diákotthonára. Ahol 280 tanyai gyerek él és tanul olyan körülmények között, amiből mindeddig ki volt re- kesztve.

— Sajnos, van egy kis szépséghibája is a kollégiumnak — vallották be szomorúan a nevelőié/ —, a .kivitelező vállalat nem ép- pen tökéletes munkát végzett. Aztán a Budapesti Műszaki Egyetem fiataljaitól kaptunk egy színes tévét is ajándékba, ma sem szerelték be a kecskeméti Gelká- sok. A többi készülék is javításra szorulna, nagyon gyenge a képminőség, eddig hiába kértük, hogy tegyenek valamit. Tönkrement két centrifugánk is, az asz- szonyok másfél hónapja kézzel csavarják az ágyneműt, a szerelők felénk se néznek!

Miért van az, hogy néha köny- nyűszerrel elgördítjük a sziklát is a fejlődés útjából, és a körmünk alá fúródó, bosszantó, kis tüskéket nem tudjuk eltávolítani? Századokat mozdulunk előre és aztán megfeneklünk a hanyagság, vagy a felületesség, magunk vájta kicsiny, de keserves árkában? Végtére még sem rendjén- való, hogy a tanyáról bekerülő gyerekek, elsőként mindjárt ilyen lehangoló ismereteket szerezzenek, az előttük most kitárulkozó életről!...

Van tehát árnyékos oldala is a

• Ez a csöppség még nehezen birkózik a késsel-villával, de már otthon is ehhez a rendhez Igazodik.

táguló, napsütötte részeknek. A távlati tervek azonban a boron- gósakat is felderítik.

— Ügy néz ki — mondja a tanácselnök, — hogy 1978—79-ben, az új lakásokkal együtt szolgáltató házat is építhetünk. Ebben lenne Gelka-szerviz, női és férfi- fodrászat, kozmetika, sőt vegytisztító uzlgt i§. Az idén újabb fejlesztési munkákhoz fogunk, ■költségvetési előirányzatunk 70 százalékkal magasabb a tavalyinál. Folytatjuk, a 33 OTP-lakás építését, megkezdjük egy új, 8 tantermes iskola és a tornacsarnok kivitelezését, már készül az ABC-áruházunk és további 2 kilométerrel szeretnénk növelni a szilárd burkolatú utcák számát.

Ezenkívül befejeződik a művelődési Otthon és a könyvtár központi fűtésének szerelése, felújítják a központi iskola belső villamosvezetékét és szeretnének még ebben az évben pontot tenni a Gyár utca, belvízcsatornázási ügyére.

Sok a dolguk, de az is igaz, hogy az idén kiváltképp szeretnének kitenni magukért. Lajosmizse, most augusztusban ünnepli, közigazgatási fennállásának 100 éves évfordulóját. Ezt a születésnapot szerény keretek között, de méltóképpen kívánják megünnepelni.

Vadas Zsuzsa

Javítani a szolgáltatások színvonalán

Új titkár a KISOSZ megyei szervezete élén

A múlt év október elsejével nevezte ki a KISOSZ országos elnöke Nagy Bélánét a Bács-Kiskun megyei szervezet titkárává. Négy hónap tapasztalatai után most az elmúlt év eredményei, a szervezeti élet helyzete, a kívánalmak felől érdeklődtünk tőle.

Minthogy bemutatásként elmondotta, hogy több éves üzemmérnöki gyakorlat után került erre, a korábbi beosztásától meglehetősen távol eső munkaterületre. Mindazonáltal hivatása tudatában, lelkesedéstől áthatva akar itt dolgozni.

— Elképzelhető, hogy az ország legnagyobb megyéjében a gondok is többszörösek. De a célok, feladatok, tennivalók minél jobb elvégzése az előfeltétele az előbbre lépésnek.

— Melyek az elsődleges, sürgős megvalósításra váró szándékok?

— Szeretnénk, ha a lakosság elsőrendű szükségleteit kielégítő tevékenységhez több magánkereskedő állna rendelkezésre az ellátatlan, vagy kevéssé ellátott területeken. Így például — főként Baja és Bácsalmás környékén — kevés a zöldség-, gyümölcs-, illetve a vegyeskereskedő. Jóformán az egész megyében hiányszakmának számít az élő- és vágottbaroml'i-, valamint a tej- és tejtermék-magánkereskedelem. Ott, ahol a lakosság tüzelőolaj-ellátását egyéb szektor nem vállalja, örömmel fogadnánk az ilyen, komoly szándékú kezdeményezéseket is. S bár hasznos és fontos szakma, igen kevés mű- szakicikk-kereskedővel dicsekedhetünk.

— Hogyan ismerte meg eddigi munkája során a megye magán- kereskedőit, miként vélekedik róluk?

— Nagy többségük gyakorlatias, józanul gondolkodó, a szakmához értő ember. Épp ezért jelent nagy felelősséget őrködni azon, hogy kétes értékű elemek ne férkőzhessenek a szakma becsületes dolgozói közé. Zömmel társas életet kedvelő emberek alkotják a szervezetet, ezt bizonyítja, hogy a január végi közös rendezvényünkön a megye minden részéből kétszáznál többen jelentek meg. De kiveszik a részüket a különféle politikai megmozdulásokból is. A fejlődő országok analfabetizmusának fel- szaiftoTásárá szervezett szolidari- tásiV’ aéfuó .céljaira például 40 ezer forintot ajánlottak fel.

— Szám szerint mekkora erőt képvisel a megyei szervezet?

— Magánkereskedőink száma 582, s mellettük 261 segítő családtag és ötven alkalmazott dolgozik. Hogy néhány kiragadott példát említsek, Baján 59, Kecskeméten 181 magánkereskedő tevékenykedik, dohányostól a vegyes- kereskedőig. Kalocsán huszonketten vannak, s talán itt a legegészségesebb a kereskedelmi szemlélet, legváltozatosabb az összetétel, Pecsenyesütőtől a zöldség-gyümölcs- és a divatcikkkereskedőig a szakma számos ága megtalálható. És amit követendő példának tartunk, a többi közt Kalocsán is, Dunapatajon is népszerű, keresett, jót nyújtó és nem túl sokat kérő kifőzdék várják a vendégeket.

— Ejtsünk szót még egy-két célkitűzésről.

— Nem mindenáron a létszám emelésére törekszünk, inkább a szolgáltatások színvonalának emelésére. Ügy akarnak kereskedőink dolgozni, hogy minél kevesebb legyen a szabálysértési eljárás. Jó példaként szolgálnak a fiataloknak „veteránjaink”, akik többségükben a szakma szerelmesei, s a nyugdíj-korhatár után is ott maradnak a pult mellett, sok éven át megszokott, megszeretett munkahelyükön.

A KISOSZ megyei titkársága Kecskeméten van ugyan, de az új titkár pár hónap alatt a megye jó részét bejárta már tájékozódás, tapasztalatszerzés céljából. Február — az adókivetésekkel kapcsolatos teendők, igazságos döntések időszaka. De márciusban ismét fölkerekedik majd Nagy Béláné: a magánkereskedők százaival elbeszélgetni, velük szót érteni, nekik tanácsokat adni.

J. T.

Polimer — a vibráció ellen

A fejtőkalapáccsal, fúrógéppel, döngölőgéppel és más hasonló szerszámokkal dolgozók fáradékonyságát főként az erős rezgések okozzák. A rezgések csökkentésének igen egyszerű és olcsó módszere, ha polimer-rétegekkel vonják be a szerszám fogantyúját. Ez — mint szovjet kutatók bebizonyították — felére-harma- dára csökkenti a munkás kezére jutó mechanikus rezgések intenzitását.

A gyakorlati kivitelezés igen egyszerű: a zsírtalanított felületre először a ragasztót viszik fel, majd ezután következik a két réteg tokolalapú szigetelőanyag. A második rétegbe kevert adalékanyagok duzzasztó hatást fejtenek ki. A rétegek felhelyezése után 1—2 nap alatt az anyag vul- kanizálódik és kialakulnak benne a pórusok, s ezután már használható is a szerszám.

Lengyelek a közös űrkutatásban

Lengyelország , is jelentős részt vállal az „INTERKOZMOSZ”- program keretében végzett kutatásokból. Először 1972-ben az „IN- TERKOZMOSZ—6” kutatásaiba kapcsolódtak be a lengyelek. Ennek a műholdnak a kozmikus sugárzás tanulmányozása volt a feladata. A megfigyelésekhez nagy blokk nukleáris emulziót használtak fel. Ezt a magemúl- ziót dr. Miesowicz és dr. J. Gie- rula professzorok, valamint a Krakkói Atomfizikai Intézet munkatársai állították elő. Amikor az emúlziós blokkot visszajuttatták a földre, a Dubnái Egyesített Nukleáris Kutatóintézetben lengyel és cseh tudósok által szerkesztett berendezésekkel végezték el a szükséges vizsgálatokat.

Számos berendezést készítettek a lengyel szakemberek azokhoz a kísérletekhez, amelyeknek feladata volt „A Nap tanulmánvozása a röntgen és az ultraibolya sugarak kapcsán”, valamint a „Lézer berendezések kutatása és használata a Föld körül keringő műbolygók megfigyelésére”. Több lengyel műszert építettek be a „Kopernikusz—500” elnevezésű és más műholdakba is, amelyeknek

sorát az „Interkozmosz—15” nyitotta meg.

1976 júliusában az „Interkozmosz” programban résztvevő országok— Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK, Románia éa a Szovjetunió — két újabb megállapodást írtak alá. Ezeknek alapján további tudományos célokat szolgáló mesterséges bolygókat juttatnak Föld körüli pályára. Megállapodtak olyan űrhajók és űrállomások fellövésében is, amelyeknek utasai a tagországok képviselőiből állnak majd.

Ezekkel a szerződésekkel a szocialista országok együttműködésének új szakasza kezdődik a kozmikus kutatásokban. Várható tehát, hogy 1978—1983 között — az „INTERKOZMOSZ” programban résztvevő országok képviselőivel együtt — lengyel űrpilóták is eljutnak majd a kozmoszba. A közös világűrrepülések jelöltjeit a Gagarinról elnevezett Kozmonauta Kiképző Központban készítik fel. (BUDAPRESS—INTER. PRESS) T"

A bigyulka

'p ucenbaker Vendel már agráregyetemi évei alatt is folyton azon törte a fejét, hogy hazatérve milyen úton-módon tudná majd a hátul kullogok közül előbbre futtatni falujának, Laposmagosnak Közös Gazdaságát. Eleinte dalokat írt, a kalászosok terméshozamának növelésére. Elképzelése szerint a határban ezeket a műveket kellett volna fuvoláz- niuk a dolgozóknak, hogy acélosabb legyen árpa, búza, rozs. Ám hamarosan rájött, hogy rossz úton jár. A hatékony muzsikáláshoz ugyanis legalább konzervatóriumot kellett volna végeztetni az emberekkel. Ez pedig — a kalkulációja szerint — töméntelen időt és pénzt emésztene föl.

Laposmagos szülöttének kísérletei új irányt vettek, amikor az egyik nyáron otthon a Gazdaságban végezte az üzemi gyakorlatot. Tapasztalatai arra inspirálták, hogy egy mindent látó, hallo és rögzítő készüléket szerkesz- szen. Olyannak álmodta ezt a szerkentyűt, hogy mint a mozigéppel, a látottakat-hallottakat le is lehet vele vetíteni. Leendő találmányát bigyulkának nevezte el a szépreményű ifjú.

S mivel tehetségben nem szűkölködött Vend, a diplomával együtt már nem mindennapi találmányát is vitte haza Laposmagosra. Ám a hasznosításával várt egy esztendőcskét, nehogy idő előtt holmi eszelősnek kiáltsák ki.

— Van nékem egy bigyulkám — rukkolt ki aztán a zseniségé- vel, amikor már jó szakemberként tartották számon a Közös Gazdaságban. A találmányról elsőként Pösztör Bálint bácsinak, a felügyelő bizottság elnökének szólt. Az öreg kacagott. Akkor is, amikor Vendel fölajánlotta a bigyulkát a közös vagyon herdálóinak lelepzésére.

— Majd összerüffenytyük a bi- zoccságot, oszt döntünk — Ígérte meg végül Pösztör, de nem hitt az egészben.

A bizottság tagjai, Kajla-Nagy Ferenc brigádvezető, L apujkáné és a többiek sem hittek el egy árva szót sem a bigyulkáról. Ezért aztán könnyen elfogadták Tucenbaker tervét.

Vendel egy kerek hónapig fönn tartotta a bigyulkát a piactér legmagasabb fáján, a gólyafészekben. Amikor lehozta, aznapra Pösztör összehívta a felügyelő bizottságot. Vidáman heheré- szett az egész testület, amikor az agronómus megjelent a bi- gyulkával.

Ám a szájuk is tátva maradt, mikor a terem falára vetítve meglátták a gazdaság mikrobuszát. A sofőr épp egy guszta, fölpucolt süldőt emelt be a kocsiba. Az elnök jelenlétében. „Ugyanarra a címre Gyurikám, ahová a múltkor a demizsonokat vitte” — adta ki az utasítást. „Nem tévedek én már el" — felelte Gyurika.

Vendel megállította a bigyulkát, és Poszterre nézett, kérdő- leg.

— Hát... hát... Errül én tudok. Az elnökünk érti, hogy köll elintézni a Gazdaság ügyeit. A malacka minnyájunk érdekibe ment egy Főhivatali Embernek. Amiúta világ a világ, mindég kenyni köllött a kereket, hogy jobban gurujjon. Egyetért a bi- zoccsáa? Egyet. Ebbül nem lesz ügy. Öcsém, te hallgass, nem vagy bizoccsági tag!

Tucenbaker ujja görcsöt kapott, amikor ismét elindította a bigyulkát. Kép: Szarkás dűlő, kukoricás. Kajla-Nagy csecserészi Picurinét. Szöveg: „Ha okos leszól hugicám, gyüvőre is akkora lesz a háztájid, mint másik kettő

együtt.” Az asszonyon látszik, hogy okos akar lenni.

Kajla-Nagynak remegett a bajsza, amikor leállt a bigyulka. Vendel szólni készült, de Pösztör elébe vágott.

— Kajla-Nagy alapító tag. Érdemei vannak abba, hogy Laposmagoson létregyütt a Közös Gazdaság. Oszt mán meg is bánta, amit tett. Igaz? Igaz. Nem lehet érte elvenni a becsületit. Te, öcskös fiatal vagy még ahhó, hogy ezt főfogd.

Vendel alig tudta újra működésbe hozni a találmányát. Most Kis Bözse jelent meg a képen. Éppen egy szatyor körtét szajré- zott.

— Ekkora disznóságot! Hogy nem sül le a bőr képirül! — csattant föl Pösztör. — Látta mindenki. Ezért nem tuggyuk teljesíteni a tervet. Ne féjj, megla- kósz.

Ekkor Tucenbaker megragadta a bigyulkát, és úgy vágta a falhoz, hogy milljom szilánkra szállt. Aztán otthagyott csapot, papot.

Azóta már eltelt egy kis idő. A múltkor Laposmagoson jártamban hallottam a helybéliektől, hogy Tucenbaker Vénei ma is a Közös Gazdaság agronómu- sa. Nemrégiben vette feleségüt a Pösztör legfiatalabb lányát.

A. Tóth Sándor

9 A jövő nevelődik a diákotthon falai között.