Petőfi Népe, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-17 / 40. szám

1977. február 17. • PETŐFI NÉPE • B • Jelenet „A cigánytábor az égbe megy” című filmből. FILM JEGYZETEK Düh Jól bonyolított cselekmény, ki­tűnő iramú rendezés, igen sok, már jól ismert rendezői fogás, ötlet és ügyesen, dekára kimért izgalom, hogy a nézőnek az ér­deklődése egyetlen pillanatra se lankadjon. No és nem utolsósor­ban egy érdekes, tehetséges szí­nész, George C. Scott. Körülbe­lül ezekből a tényezőkből áll össze a Düh című amerikai film „hatásmechanizmusa”, hogy diva­tos szóval éljünk. A történet maga is érdekes. Arról van szó benne, hogy a Pentagon katonai szakértői által kikísérletezett szu- per-mérgesgáz egy véletlen folytán lakott területre kerül, egy éppen arra repülő helikopterből egy farmer legelőjére. A beveze­tő képsorok azt mutatják, hogy milyen idilli életet él apa és fia. Utána következik a tragédia, amelyről igyekszik mélyen hall­gatni a filmbeli amerikai sajtó, sőt ügyes fogással úgy tüntetik fel a dolgot, mintha valamilyen kísérletről lenne szó, amelyik ugyan nagyon embertelen, de mindenképpen valamilyen tech­nikai probléma jobb megisme­rését szolgálja, nevezetesen azt, milyen hatása van a katonák ál­tal kikísérletezett vegyszernek az emberre, mint „biológiai egység­re”. Az eset tehát meghökkentő, de mindenképpen valós. És elfo­gadható a feltételezés, hogy ahol tömegpusztító harci anya­gokkal kísérleteznek, nevezetesen egy idegbénító gázzal, ott a leg­nagyobb körültekintés ellenére is beavatkozhat a véletlen, a sors. Ez a sors nagyon kegyetlen, mert a főhős, Dan Logen fiát ké­ri áldozatul, sőt a kísérletet kö­vető vizsgálatok során az is ki­derül, hogy nem sok ideje van hátra Dán Logannak sem. A megrendítően érdekes beve­zetőt egy olyan megoldási me­chanizmus követi, amelyet már jól ismerünk az amerikai film­ipar termékeiből. Dan Logan, mint „magányos hős”, szembe­száll az erőszakkal, s mindent elpusztító dühvei meg akar sem­misíteni mindent, aminek, vagy akiknek szerepe van fia megölé­sében, s az ő áldozattá válásában. Egész jelenetsorok foglalkoznak azzal, hogy a főhős hogyan készí­ti elő a bosszút, hogyan bánik a veszedelmes robbanószerrel, miként vizsgálgatja a szükséges lőfegyvereket, és hogyan akar túljárni a hadititkokat őrzők eszén. A bosszút végre is hajtja a hős, bár már fogy az ereje. De ez a tett minden bizonnyal soka­kat figyelmeztet a veszélyre és emlékeztet azokra az esztendők­re, amikor az amerikai katonai potenciál hasonló vegyi harcesz­közöket próbált ki és használt a szennyes vietnami háború nap­jaiban. A film tehát érdekes, bár sok jól ismert fordulatot is tar­talmaz, összhatásában megrendí­tő, gondolatokat ébresztő, de csak jó idegzetűek váltsanak jegyet a moziba. A cigánytábor az égbe megy Káprázatos látványosságok, nagy igényű, a valódi cigány folklórra támaszkodó muzsika, gyönyörűen megkomponált, káp­rázatos színekben pompázó tö­megjelenetek és emellett tragikus romantika a jellemzője A ci­gánytábor az égbe megy című színes szovjet filmnek. A rende­ző, Emil Lotjanu a daliás ci­gánylegény és a különleges szép­ségű cigánylány tragikus szerel­mének meséjét Maxim Gorkij Csudra Makar című elbeszélésé­re alapozva viszi vászonra, s ez­zel az alkotásával az 1976-os San Sebastiani filmfesztiválon nagy­díjat kapott. „A cigánytábor az égbe megy” szinte dokumentális hitelességgel mutatja be a cigányok romanti­kus életét, néha azonban jól is­mert operák tömegjeleneteinek hatását véli felfedezni a néző és nem egyszer a látványosságon való hosszasabb időzés megsza­kítja a történet valódi ritmusát, a drámai cselekmény egy kicsit háttérbe szorul. De amit drámai feszültségben veszít a néző, kárpótlásul vissza­kapja a látvány szépségében. A főszereplő, Szvetlána Torna sze­mélyében egy ritka szépségű és nagy tehetségű szovjet színésznőt ismerhet meg a magyar közönség és még abban a páratlan él­ményben is része lehet, hogy a Szovjetunió egész területéről gyűjtött cigánydalokat az arra legilletékesebb népi énekművé­szek tolmácsolják. A tömegjelenetek pedig ragyo­góan felépített, igazán csodás lát­ványt nyújtanak. Cs. L. Magyar tájak-festményeken A látogató, miközben felsétál a Budavári Palotába, elgyönyör­ködik a szeme elé táruló táj fes­tői szépségében. A múzeum kö­rül zöldellő dombok, hangulato­san modern és ízlésesen megfia­talított, öreg épületek, lent a Duna széles, csillogó szalagja és bent, a termekben a magyar tá­jak ecsettel, Tollal megörökített sokszínűsége, lenyűgöző gazdag­sága. A sokféle stílust, alkotói szán­dékot, látásmódot és tehetséget tükröző kiállításnak, csak a ve­zérszólama közös. A seregszemle valamennyi résztvevője a hazai tájak változatos szín- és forma­élményéből merített ihletet és azt a vidéket, vagy annak a vi­déknek egy részletét ábrázolta, amelyik feltehetően a legnagyobb hatással volt festői karakteré­re is. A festészetben ma, a filmek és a fényképek korában sem szűnt meg a természet, szűkebb kör­nyezetük izgalmas felfedezésé­nek és láttatásának a szerepe. Erről tanúskodik, a II. Országos Tájfestészeti Bien- nálé anyagát bemutató tárlat, amelyen együtt lát­hatók, az ország különböző művésztelepeiről meg­hívott művészek festményei és rajzai. A népes me­zőnyben, jól megkülönböztethetőek az egyéni stí­lusjegyek, de a kifejezésmód színvonala egysége­sen magas: művészileg azonos értéket képviselnek Budapest, Vásárhely, Szolnok, Debrecen, Szentend­re, Miskolc, Kaposvár, Pécs, Nyíregyháza, Salgó­tarján és Baja alkotóműhelyeinek legjobbjai. A jelenkor hazai tájképfestészetében rangos he­lyet töltenek be, a biennálé arany-, ezüst-, bronz­diplomásai: Szurcsik János, Borsos Miklós, Vecsési Sándor, Csohány Kálmán, Patay László, Chiovini Ferenc, Fülöp Erzsébet, Berényi Ferenc, Csikós András és Redő Ferenc. Sajnos, az első seregszem­le egyik aranydiplomása. Holló László, már csak egy, ide szánt műve révén lehetett jelen. A kiállítás a kétkedőket is meggyőzi arról, hogy a tájfestészet lehetőségei, — sokakkal ellentétben — nincsenek kimerítve. Ha csak azt vesszük ala­pul, hogy például hányán és milyen sokféleképpen ábrázolták az Alföldet, a tanyavilágot, máris, ér­vényét veszíti az a megállapítás, miszerint ez a téma már kiment volna a divatból. Aki Kurucz D. Istvánnak, a végtelen ég és a mozdulatlan, havas síkság Sozé beszorított, szinte hozzáférhetetlenül magányos tanyáját nézi, vagy Breznay József: Napnyugta. ■ ^ • Chiovini Ferenc: Gazdaságban. • Szurcsik János: Tavasz. (KS-(otó: Koppány György felvételei.) • Berecz András: Alföldi úton. yi )t♦>! H Kt.KÍ11 n iqyMiM ­Fejér Csaba fotógrafikára emlékeztető tanyáit, amelyeknek naturális élethűségét valósággal ki­kristályosítja a színek hűvös tisztasága, — az egyúttal tágabb, mélyebb és igazabb képet alkot­hat magának erről a sokat festett'témakörről is. De bármelyik festményt, vagy grafikát nézzük, mindegyikben benne van a természet, az évszakok folyton megújuló és megújító csodája, vagy annak a nyoma, hogyan alakítja az ember a környezetét és a környezet az embert. Benne van a képekben a szürkület és a pirkadás, az esővel megmosdatott táj friss lélegzetvétele, az éjszaka nagykendőjébe takargatott falvak mély álma, a szántóföldek sú­lyos barnasága és a kiskertek bokrétás tarkasága. Nádasok, fák, víz, levegő, fény és szín. Sok fény és rengeteg szín. Szépek a hazai tájak. A valóságban és a festmé­nyeken is. Ha egyik-másik alkotó felfogásával, ki­fejezésmódjával talán nem is értünk egyet, az összkép biztató és örömünkre szolgálhat. Azt pél­dázza, hogy jó irányban halad a nagv hagyomá­nyokat őriző magyar tájpiktúra művelése és meg­újítása. ^ I KfljCTl ANDRÁS KISREGÉNYE": 1 14. — Köszönöm a tanulságos tör­ténelmi példázatot, de nektek fo­galmatok sincs, hogy mekkora pácban vagyunk, ez derül ki az eddigi javaslatokból. Mert én hiába könyörgök évek óta, hogy problémás ügyekben szíveskedje­tek kikérni a jogász szakvéle­ményét. Hát most tessék! Jogi­lag tudniillik tarthatatlan és véd- hetetlen álláspontot képvisel Ko­saras cikke. Lakott területen, a vonatkozó rendeletek és szabá­lyok értelmében, nem tarthatók a bérleményben sem kedvtelés­ből, sem tenyésztési, vagy egyéb céllal olyan állatok, amelyek a környezetben élőknek anyagi kárt okozhatnak, testi épségüket veszélyeztetik, nyugalmukban, pihenésükben őket háborgatják. Teljesen egyértelmű, nemdebár? Kosaras híres madarai minden kizáró feltételnek messzemenően eleget tesznek!... Ilyen körülmé­nyek között miféle szolidaritásról lehet itt beszélni?! Szabálysér­tőkkel való szolidaritásról, csak­is! És provokatív szembefordu­lásról, a jogaikat védő olvasók­kal. Csak ezt akartam mondani, köszönöm. A tanácsterem sarkában Kosa­ras Kati nyújtózkodott. — Pista bácsi, szólhatok? Az olvasószerkesztő bólintott. — Először is — mondta a lány — azzal, amit most a jogász kol­légánktól hallottunk, szerintem nem érdemes foglalkozni. Mert itt nem csirke-pörről, hanem tár­sadalmivá válható ügyről folyik a vita. Márpedig társadalmi szem­pontból, az emberek túlnyomó többségének szempontjából a zümbik tevékenysége vagy pusz­ta léte is hasznos, gazdaságilag előnyös, senkinek a testi épségét ezek az aranyos kis vacakok nem veszélyeztetik. Ami pedig a nyugalmat illeti, akkor sokkal nyugodtabb lesz a nép, ha ke­vesebb firkát kell olvasnia, ke­vesebb firkát kell írnia... Egyébként ne vegye tiszteletlen­ségnek Förgeteg doktor, de mint­ha ez a nagy zümbi-ellenesség az ő részéről némi személyes gra­fomániát is takarna. Mert miért tesz le ő hétről-hétre 30—40 flekket, amikor tudja, hogy a „Jogász tanácsai” rovatba úgy­sem kerülhet be 4—5 flekknél több? — Befejezted a kötekedést, kislány? — érdeklődött az ol­vasó-szerkesztő. Kati megrázta a fejét. — Bocsánat még nem. Mert én ezzel a Cunctator-dologgal sem tudok megbékélni. Nekünk most nem nyuszizni kéne, hanem foly­tatni a támadást. Nagyjából már kész is az anyagom, reflektál­nék a legfontosabb telefonokra is, a közérdekűekre persze, és ki­fejthetném ... Kopp, kopp, kopp. Az olvasó-szerkesztő lekopogta a hozzászólást. — Nézd, Kati, nekem tetszik, hogy ilyen rámenős vagy, de én innen szeretnék nyugdíjba men­ni. Amíg van kerülő-vágány, nem ütközöm... Ezért a holnapi számban nem lesznek zümbik, a továbbiakat majd meglátjuk ... Most pedig hozzátok be az ita­lokat, kezdjük búcsúztatni Jo- cót, mert másképp még tíz évig a nyakunkon marad. — Éljen az ünnepelt! — kiál­totta Jocó bácsi, aki hivatalosan már nem tartozott ugyan a lap személyi állományába, de ha már bejött, természetesen a rögtön­zött értekezleten ő is résztvett. — Egy pillanat! — kiáltotta túl a kibontakozó ricsajt Bea, a Déli Hírek szerkesztőségi titkár­nője. Feléje fordult minden szem, ő meg rövid válogatás után ki­emelt egy papírlapot abból a dossziéból, amelybe összegyűjtötte a telefonokról készült feljegyzé­seket. — Ez az! Ha holnap is lapot akarunk csinálni, előbb ezt kell alboronálni. Jelentkezett, még­hozzá elsőnek jelentkezett egy fene-elszánt csaj, bölömbika hanggal, valami Gruber Tamás- né. A pontos címét is megadta. Ez holnap idejön és fenekestül kiirt mindnyájunkat, ha nem áruljuk el neki a tenyésztők ki­létét, akiket egyébként szintén jobblétre óhajt szenderíteni... Mit csináljak vele, ha beállít? Ha nem hazudott, akkor súlylökés­ben meg tudom is én micsodában országos bajnokságot nyert. Te­hát? ... Én álljam útján az öt­venegy kilómmal? Az én orszá­gos rekordom csak másfél fek­vőtámasz. És ha már minden­áron birkózni kell, szívesebben birkóznék fiúkkal... Tétova hallgatás, teljesen ért­hető, a toll hősei töbnyire nem az izompacsirták közül kerülnek ki. — Hoppá! — kiáltott föl Jo­có bácsi. — Én ismertem ezt a nőt. Még sport-rovatos koromból. Még írtam is arról az atlétikai versenyről, ahol valóban két baj­nokságot is nyert. Csak azért esett le oly nehezen a tantusz, mert dicsőséges pályafutása hosz- szabb szakaszában leánynevén tündökölt. Edit... igen, Akada Edit... De mindenki csak Falat­kának szólította ... Gyerekek, az a nő... ! ! ! Azok a vállak, azok a karok, azok a combok! Meg miegymás! Mint Nina Dumbadze fénykorában ... Egy női Herku­les!... És micsoda harci tűz, mi­csoda temperamentum! Ha az egyszer begurult... — Kösz... — jegyezte meg Gombár Kálmán a belpolitikából —, sikerült megnyugtatnod ben­nünket, végrendelkezhetünk. Az öreg legyintett. — Azzal még ráértek. Mert én a forszát is ismerem, hogy ho­gyan lehet levenni a lábáról. Tudjátok azon a bizonyos ver­senyen ez a lány olyan cvider volt, annyira nem akart nyerni, annyira gyűlölt maga körül min­denkit, hogy az edzője egészen kétségbeesett. Képzeljétek, ez a Falatka hol szándékosan kiejtet­te a kezéből a súlygolyót, hol ki­lépett a körből, hol belerúgott a beton-karimába. Akkor a meste­re gondolt valamit, elrohant, tíz perc múlva jött vissza lihegve, épp az utolsó kísérlet előtt. És fölmutatott Falatkának egy hosz- szúkás, selyempapírba csomagolt tárgyat... És erre a gigász-lány­nak fülig szalad a szája, fölkap­ja és elpöcköli a vasgolyót, de úgy, hogy legalább egy métert ver rá az addig vezető verseny­zőre, a biztos favoritra!... Tud­játok, mi volt a csomagban? Pogácsa. Tíz darab. Bolondult a töpörtyűs pogácsáért. — Rendben van — sóhajtott fel az olvasószerkesztő. — Vágy huszonöt töpörtyűs pogácsát, hátha azóta megnőttek Falatka igényei. Kérj számlát az üzlet­ben, a repi-alapból kifizetjük... Körülnézett. — De most már hálózunk, ugye? Ezzel mindenki egyetértett. (Folytatjuk) A Megyei Művelődési Központ műsora február 20—26-ig. KIÁLLÍTÁS Bács-Kiskun megyei grafiku­sok II. kiállítása. Megtekint­hető: február 27-ig. HETI MŰSOR: 20- án, vasárnap 10 és 15 órakor FIRLEFÁNC, A VARÁZSLÓ A Déryné Színház gyermek­előadása 18 órakor: DISCO 21- én, hétfőn 17 órakor: GYERMEKNEVELÉSI ÉS PSZICHOLÓGIAI TANÁCSADÁS 18 órakor: COLLEGIUM ARTIUM KÉPZŐMŰVÉSZETI TAGOZAT LAKÁSKULTÜRA 19.30 órakor: A SPRINT-együttes hangversenye. 22- én, kedden 9 órakor: Az 1976-ban gyártott mező- gazdasági szakfilmek bemu­tatója. 23- án, szerdán 17 órakor: RENDHAGYÓ SZÜLŐI ÉRTEKEZLET Az általános iskolák második osztályosainak szülei részére. 23- án, szerdán 19 órakor: A GONDA-EGYUTTES JAZZ-HANGVERSENYE 24- én, csütörtökön 9 órakor: HANGVERSENY ÓVODÁSOK RÉSZÉRE 24- én, csütörtökön 18 órakor: A Szocialista Brigádok Klub­jának nyilvános programja. A MAOIZMUSRÓL Előadás. 25- én, pénteken 17 órakor: KOZMETIKAI TANÁCSADÁS 18 órakor: Európai körutazássorozat. SVÁJCI TÁJAK Előadás. 26- án, szombaton: A Molnár Erik úttörőcsapat kulturális seregszemléje. 219 Űj könyvek A Kossuth Könyvkiadó új­donságai között találjuk a több szerző tollából származó A társadalmi for­mák marxi el­méletéhez cí­mű tanulmány- kötetet. Sz. Lu­kács Imre re­génye a Szegé­nyek ünneplő­ben. Bevezető Marx, Engels és Lenin tanulmá­nyozásához a címe annak a kitűnő kötet­nek, melynek szerzője a né­met J. Schleifs­tein. Megjelent a Bolgár Kom­munista Párt története: a kö­tet jó áttekintést ad a bolgár testvérpárt nagyszerű múltjáról és mai feladatairól.. Egy tenge­rész sztrájk izgalmas krónikája Len Wincott könyve, az őfel­sége tengerésze. Megtörtént ese­ményeket mond el hallatlanul izgalmasan Szigeti János az Egy tiszt a kémközpontból című köny­vében. A Szépirodalmi Könyvkiadó újdonságai közt találjuk a Veres Péter születésének 80. évforduló­ja alkalmából megjelent ízléses kis kötetet, az író tanulmányai­val, Bölcs és balgatag őseink címmel. Több verseskötet is nap­világot látott, így Takács Zsuzsa: A búcsúzás részlete, Szilágyi Ákos: Az iskolamester zavarban van, Vas István: önarckép a hetvenes évekből című kötetei. A Magyar elbeszélők sorozatban látott napvilágot Thury Zoltán novelláinak válogatása, a Vala­hogy élni, a kötet gazdag anya­gát Horváth Zsígmond válogatta és szerkesztette, s ö látta el utó­szóval is. Az Olcsó Könyvtárban jelent meg Homérosz: Odüsz- szeia című eposza, Devecseri Gá­bor, a fiatalon elhunyt kiváló klasszika-filológus fordításában, bevezetőjével és jegyzeteivel. A Diákkönyvtár új kötete az Iro­dalmi alkotások elemzése, Gábor Emil válogatásában. A Gondolat Könyvkiadó új­donsága a Hobbim az elektro­nika, Mitró János és Kamocsai Ignác közös munkája. Sokaknak adhat jó tanácsokat a tanulás­hoz a német Walter Kugemann könyve, a Megtanulok tanulni. Durkó Mátyás a szerzője az Ol­vasás, megértés című tanulmány- kötetnek, Pasquale Salvucci fi­lozófiai tanulmányait tartalmaz­za az Adam Smith politikai filo­zófiája címmel megjelent tanul­mánykötet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents