Petőfi Népe, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-17 / 40. szám

1977. február 17. • PETŐFI NÉPE • 3 A CITERAKÉSZÍTŐ Miért állnak a gépek? Egy üzembe voltam hivatalos, s a vendégekkel együtt üzemlátogatásra is meghívtak. Az igazgató, a főmérnök, a párt-alapszervezet titkára — a vendégeket kalauzolva — be­mutatták készítményeiket, a nemrégiban Nyugatról impor­tált berendezést, amelyeknek termelékenysége világszínvo­nalon áll. Nem küzdenek nyersanyag-hiánnyal, s gyártmá­nyaik valóban kiállják nemcsak az idő, de a műszaki köve­telmények próbáját is. Ez az üzemlátogatás csupán egy kí­sérőjelensége volt annas' a meghívásnak, amelyért tulajdon­képpen odalátogattunk, ám ennek befejeztével maradt né­hány tízpercnyi idő arra, hogy a látottakról eszmét cserél­jünk. • Negyven esztendeje játszik ci- terán, s húsz éve foglalko­zik citerakészítéssel Csík András. (MTI-fotó, Balaton István felvé­tele — KS.) Fűm a Rosenberg-iigyről 1950 júniusában uránium-lopás miatt letartóztatják David Green- glass-t, Julius Rosenberg sógorát. Ez ügyben hamarosan Júliust is behívják az FBI irodájába, majd hazaengedik. A házaspár élete látszólag nyugodtan folyik to­vább, nem is sejtik, hogy az ál­lamhatalom olyan vallomást csi­kart ki Greenglassból, hogy Ju­lius volt a felbujtó. A könyörte­len gépezet szorgalmasan gyárt­ja a terhelő adatokat, majd egy váratlan pillanatban lecsap... így kezdődik az a négyrészes, színes francia filmsorozat, amely az eredeti dokumentumokra épít­ve követi nyomon a Rosenberg házaspár és ezen keresztül az öt­venes évek Amerikájának tragé­diáját. A február 24-én kezdődő tévé­sorozatot Alain Decaux írta, fel­használva a kor írásos és film­dokumentumait. A külföldön is nagy sikerrel vetített film hatását nagyban fokozza a főszereplők, köztük Marie-José Nat, Gilles Segal, Jean Topatrt, Francios Darbon és mások játéka. A szinkron a Pan­nónia Filmstúdióban készül. Ami nemcsak az újságírónak, de másoknak is feltűnt, az volt, hogy jónéhány igen nagy terme­lékenységű gép és berendezés nem volt üzemben és ennek okát tudakoltuk. Az igazgató válasza nagyon egyértelmű és elfogad­ható volt, szabad szombat lévén a munkások nem dolgoznak. A kisördög azonban belém bújt.- Egyre vissza-visszatértem a gép­állás okára és azt firtattam, va­jon a gépek, berendezések na­pokra, félnapokra történő leállá­sa jelent-e valamifajta kiesést az üzem számára? A válasz ekkor már nem volt ennyire egyértel­mű. A szabad szombat — mond­ta az igazgató —, törvényes jog, illetve kötelesség, tehát ez idő alatt a gépek állnak. — Az azonban más — folytat­ta az előbbi gondolatsort —, hogy a gépek kihasználtsága akkor érné el igazi hatásfokát, ha azok a nap minden órájában üzemel­nének. Gyakorlatilag három műszakban kellene dolgoznunk, hogy ezeknek a nagy értékű gé­peknek a vételárát még elavulá­suk előtt kifizethessük, illetve kereshessünk is rajtuk. Ez azon­ban csak teória, ezt megvalósíta­ni képtelenek vagyunk. Egyelőre még ott tartunk, hogy két mű­szakban dolgozunk, s a két mű­szak tizenhat óráját próbáljuk teljes egészében munkával kitöl­teni. Már ez is nagy nehézségek­be ütközik, ugyanis képtelenek vagyunk megállapítani azt, hogy ki késik, vagy ki jár be pontosan a munkába. A magyar tengeri flotta új hajója: a Csokonai A magyar haiok helyzete 1977 ianuar 22 én Tengeriárö hajó erhát I Radioval felszerelt folyami haio | TERRA ’77 Február elején indult Rotterdamból első útjára a magyar tengerhajó flotta új hajója a 11600 BRT-ás Csokonai. Az év hátralevő részében még egy 11600 BRT-ás és három, egyen­ként 3700 tonnás hajót szállít hazánk megrendelésére a len­gyel hajógyártó ipar. A Szovjetunióban épülő 14600 BRT-ás hajóval együtt a hazai tengeri vízi járművek befogadóképes­sége meghaladja a 100 ezer tonnát. A magyar tengerhajózásra is alkalmas hajópark fejlesztése az 50-es évek végén kezdődött. A flotta akkor jórészt 1100 tonnás hajóegységekből állt. Hazánk szempontjából a ten­gerhajózás a 70-es évekre lett számottevő tényezővé, mivel Ma­gyarország külkereskedelmi for­galma a közel-keleti, az afrikai és a távol-keleti országokkal bő­vült. Az óceánhajózás 1968-ban indult meg, a bolgár ipar által gyártott 6200 BRT-ás „Hungá­riáival és „Budapest”-tel. A Szovjetuniótól vásárolt 13 000 tonnád „Ady” és „Petőfi” szol­gálatba állításával a távol-ke­leti járatok indultak meg. A ne­gyedik ötéves tervben három, egyenként 4800, és hat 1600 ton­nás hajóegységet állítottak for­galomba, így a magyar hajózás kapacitása 66 ezer BRT-ra emel­kedett. A külkereskedelem tengeri áruforgalma a negyedik ötéves terv végén meghaladta a 3 mil­lió tonnát. 1972-ben a magyar tengerhajózás által szállított áruk 40 százaléka volt magyar áru, 1975-ben alig több mint 10 szá­zalék. Ennek egyik oka, hogy a szállítások túlnyomó többsége időben és földrajzilag jelentő­sen széthúzódik, nincs értelme az árukat összevárni. Ezért a magyar hajózás külföldi fuva­rok vállalásával járul hozzá az ország devizamérlegének javítá­sához. Hazánk is tagja a KGST-or- szágok hajóbérlő és hajótulajdo­nosi irodájának, amely a ten­gerhajók tengeri szállításaiban fontos szerepet vállal. A KGST gyorsan fejlődő tengeri flottája a hetvenes évek elején 2309 ha­jóból állt, ennek 67,8 százalékát a szovjet, 12,6 százalékát a len­gyel, 8,4 százalékát az NDK, 4,4 százalékát a bolgár, 3,8 százalé­kát a román, 1,7 százalékát a kubai, 0,7 százalékát a magyar és 0,6 százalékát a csehszlovák hajók adták. A hajók összbefo- gadó képessége 14 964 732 bruttó regiszter tonna volt, ennek 0,4 százalékát a magyar hajópark tette ki. Az előjelzések szerint a vilá­gon a tengeri úton elszállítandó áruk mennyisége évente 6,8 szá­zalékkal növekszik. Ennek meg­felelően a hajópark kapacitása hatalmas fejlődést mutat. A szá­zad elején a világ hajóállomá­nya 29 millió BRT-át tett ki, ami 1976-ra 332 117 000 BRT-re emelkedett, növekedése a nagy olajszállítások következtében gyorsult fel. A világ tankhajó­állománya 1976 májusában 158 326 000 BRT-át tett ki. Az igazgató érvelése első hal­lásra mellbe ütött, hiszen — leg­alábbis eddig úgy tudtam —egy- egy üzemben egy időpontban kezdődik, illetve fejeződik be a műszak. Nos, ennél a vállalatnál a munkaerő megtartása érdeké­ben figyelembe kellett venni az úgynevezett szociális szemponto­kat. Egy-egy műszakban tizen­hét-féle — s miért ne hinnénk az igazgatónak — munkarend- szerben dolgoznak. Van, aki hét­re, van aki nyolcra, van aki fél kilencre jár attól függően, hogy vidékről jár-e be, vagy el "kell-e vinnie az apróságot az óvodába, vonattal, vagy autó­busszal közelíti meg a gyár te­lephelyét. Ugyanez történik egyébként a második műszak ese­tében is, s sorolta volna tovább az indokokat. Ügy éreztem magam, mint a tréfabeli király, aki megkérdezte a falu papját, hogy miért nem harangoznak, amikor átlépte a fa­lu határát ? A válasz ez volt: ezer oka van. Halljuk az elsőt. A pap így felelt: nincs harang!... Ne folytassa! Valahogy én is ilyen választ adtam az igazgatónak, amikor elkezdte volna felsorolni a gépállások okát. Félreértés ne essék, nem a szociális ellátás, a segíteni akarás ellen tiltakozik e sorok írója, nem is az igazgatót igyekszik elmarasztalni a munka- fegyelem „lazasága” miatt, csupán gondolkodik. A három műszak megszervezése, a munkaidő tel­jes kihasználása elvben is, gya­korlatban is elsőrendű szociális érdek. (Emlékszünk? Azt tudjuk elosztani, amit megtermelünk.) A gépek állása, kihasználatlansága mindenképpen ráfizetés. A polgá­ri és a szocialista közgazdászok ebben a kérdésben egyértelműen foglalnak állást, hiszen a gép működtetése akkor rentábilis, ki­fizetődő, ha naponta 24 órát üze­mel. Gondoljuk csak el, nehéz dollármilliókért vásárolt gépe­ket — amelyet mi, a munkások fizetnek ki — üzemen kívül hagy­ni, nem működtetni pontosan ugyanolyan bűn, mintha azt be­szerelés nélkül az udvaron rozs­dásodni hagyjuk. Nem beszélve arról, hogy ezek, a gépek öt—tíz év múlva már elavultnak tekint­hetők, s újabb technikát, techno­lógiát kell helyettük bevezetni. Ezek olyan törvényszerűségek, amelyek állandóan érvényesül­nek, s ezeket sem az üzemben, sem a népgazdaság egészében nem lehet tudomásul venni. A megoldás valóban nemkony- nyű dolog. Sokrétű, összetett fel­adat, hiszen a három műszak megszervezése, a gépek termelé­kenységének teljes kihasználása, a szociális szempontok figyelem- bevétele, ezek összhangba hozá­sa egy vállalaton, vagy egy üze­men belül szinte lehetetlen. _A termelékenység növekedése Te­remthet csak nagyobb árbevé­telt, nyereséget egy üzem számá­ra, s ha a népgazdaság egészére vetítjük, akkor a nemzeti jöve­delem növekedésére. Ez egyben az életszínvonal növekedését, a reálbérek emelkedését is jelen­tené. A már említett üzemben két műszakban dolgoznak, a ter­vet gyakorlatilag teljesítik, a béreket kifizetik, sőt még nye­reséget is tudnak termelni, ösz- szességében a vállalatról az a vé­lemény, hogy jól, gazdaságosan dolgozik. Vajon mi volna az el­bírálás, hogyha mindezt három műszakban oldanák meg? Nyilván nagyobb volna a nyereség, töb­bet tudnának letenni nemcsak a család, de a népgazdaság aszta­lára is. Gémes Gábor SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉSBEN Tankönyvek - soron kívül Szocialista együttműködési szerződést kötött az Egyetemi Nyomda és a Tankönyvkiadó Vállalat. Az Egyetemi Nyomda évente mintegy 400 tonna — mintegy hetven féle általános és középis­kolai — tankönyvet készít, két­millió példányban. A szerződés szerint ezt a mennyiséget az idén 150 tonna mélynyomó rotációs eljárással készítendő könyvvel felemelik. Ez tízféle könyvet je­lent, amelyből kilenc — össze­sen körülbelül 600 000 példányban — tankönyv egy pedig nagyon keresett német nyelvkönyv lesz. Vállalták, hogy az általános is­kolai tankönyveket július 31-ig, a középiskolai tankönyveket au­gusztus 10-ig, a többi kiadványt pedig — a terven felüli 150 ton­nát is — november 30-ig elkészí­tik. Az 1577-ben Nagyszombatban alapított nyomda Európában az elsők közé tartozott és az egyet­len olyan „könyvnyomtató mű­hely”, amely hazánkban négy évszázada folyamatosan működik. A vállalások telejsítése nyo­mán több olyan tankönyv készül el már az idén, a negyedik ne­gyedévre, amelyet a Tankönyvki­adó egyébként csak 1978-ban tu­dott volna megjelentetni. (MTI) • Látszólag nem teljesen ösz- szetartozó mondatok az alábbiak: A következő időszakban egész gazdasági tevékenységünk fő fel­adata a társadalmi termelés ha­tékonyságának az eddiginél erő­teljesebb növelése. — Egyszerűsí­teni és gyorsítani kell az ügyin­tézést, növelni a közszolgálat kul­turáltságát. Államigazgatási szer­veink szüntessék meg, hogy mun­kájuk helyenként tapasztalható bürokratizmusa, nehézkessége rontsa az állampolgárokkal való kapcsolatukat... Pártunk XI. kongresszusának határozatából valók az idézetek, s ha nem is azonos fejezetcímek alatt talál­hatók, mégis van összefüggés közöttük. Erre azért is hasznos felhívni a figyelmet, mert a köz­tudatban az ügyintézés fogalma gyakran leszűkül az adminisztrá­ciós munkára, a hivatalok min­dennapi tevékenységére. Pedig az egész államigazgatási, vállalati, intézményi szervezettséget segí­tő, lebonyolító tevékenység is ebbe a fogalomkörbe tartozik, ettől szinte elválaszthatatlan. Amikor tehát az adminisztráció vagy ügyintézés egyszerűsítésé­ről, korszerűsítéséről beszélünk, a feladatokat is tágabb értelemben kell megjelölnünk. A nemrégiben elkezdődött egy­szerűsítési törekvések arra irá­nyulnak, hogy javuljon az igaz­gatási munka színvonala, még­hozzá valamennyi szinten, bele­értve a vezetési színvonal javí­tását, a vezetők alkalmasságának vizsgálatát. • Fejlesztésre szorul a gaz­dasági információk tartalmassá­ga, az ezzel kapcsolatos szolgál­tatás megbízhatósága, pontossá­ga. A vállalatoknál, szövetkeze­teknél és intézményeknél még ma is sokszor igen alacsony színvo­nalon mozog a vezetést segítő adatszolgáltatás, elmaradottak az adminisztrációs feltételek. Szükség van az igazgatásban dolgozók tehermentesítésére, a felesleges és párhuzamos mun­kák kiküszöbölésére. Az idegölő manuális tevékenységet mielőbb a hatékonyabb gépi adatfeldol­gozással igyekszenek felváltani. Végül, de nem utolsósorban gyorsabb ütemben kell végre­hajtani azokat az intézkedéseket, amelyek a lakosságot érintő ha­tósági ügyintézés egyszerűsítését teszik lehetővé. _ Az elmúlt évbe$ a Miniszter- tanács határozatot hozott az ad­minisztráció »egyszerűsítéséről és ebből az alkalomból kijelölte az elkövetkező évek tennivalóit is. Ezek között vannak olyanok, me­lyek hosszabb előkészítést igé­nyelnek, mások gyorsabb intéz­kedést követelnek. Vannak köz­tük kormányzati elhatározást igénylők, de nagyon sok a válla­latokra, alsófokú intézményekre váró feladat is. Azt is tisztázni kellett, hogy az egyszerűsítés nem irányulhat a valóban szük­séges adminisztráció ellen, amely összefügg a termelőerők fejlődé­sével, a társadalmi munkameg­osztás szélesedésével. A szükségest teliát meg kell különböztetni a feleslegestől, ami 1 nem is min­dig könnyű feladat. Az is nyil­vánvaló, hogy nem tüneti keze­lésre van szükség, hanem az okok feltárására, vizsgálatára. • Számos területen tapasztal-' ható például túlszabályozottság, igen sok még a szerteágazó jog­szabály/ amely az állampolgár számára nehezíti az eligazodást. Ezek összevonását tervezik, s bi­zonyos területeken a folyamat máris megkezdődött. Alapvető po­litikai és társadalmi érdekek szól­nak amellett, hogy az egész igaz­gatási rendszerben egyszerűsöd­jön az ügyintézés, s növekedjen az intézkedésekért, a felelősség. Ebből az is következik, hogy az egyszerűsítésnek együtt kell jár­nia az ésszerűsítéssel, amely ke­vésbé merev szabályozás mellett is pontosabban állapítja meg a hatásköröket és egyértelművé te­szi a felelősséget is. Mint a kö­zelmúltban megtartott sajtótájé- kozatója kapcsán a pénzügymi­niszter is szóvátette, ma még in­kább csak a tények feltárása fo­lyik, a tanácsok szintjén is ke­vés a megoldást kínáló javaslat. Fontos politikai és társadalmi) érdek fűződik az érdemi ellenőr­zés javításához, szükség van rá, hogy a jogszabályok szellemében való intézkedés is ellenőrzés alá kerüljön, s ne csupán a paragra­fus tételes megsértését vizsgál­ják. Magyarán szólva nem kizá­rólag egyszerűsítési feladatról van szó, hanem egy újfajta szem­lélet kialakításáról is, amely va­lóban társadalmi érdeknek te­kinti az ügyintézést. Ilyen vo­natkozásban e munka hatékony­sága nagymértékben függ az ál­lampolgárok magatartásától is. • Szükség van a jó munkát végző ügyintézők nagyobb tár­sadalmi megbecsülésére, tevé­kenységük hasznosságának elis­merésére, mert csak így lehet el­várni, hogy szívesen jöjjenek e területre rátermett és képzett szakemberek. T. P. Űj készítmény a fogyókúrázóknak A Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalatnál, a legfrissebb újdon­ság: a „Csinipor”. Ez az első olyan cikkük, amely nem étel, hanem éppen ellenkezőleg: a vál­lalat által is gyártott ételfinom­ságok hizlaló hatásának , ellensú­lyozására hivatott. A porból ká­véskanálnyit vízben feloldva citromízű ital nyerhető, amely­nek megduzzadása a gyomorban teltség-érzetet kelt. Az első 160 000 tasak „Csiniport” hama­rosan átadják a kereskedelemnek. (MTI) BÁCS-KISKUN MEGYE A MAGYAR IFJÚSÁGBAN Amal Express, Hajduszoboszlo Alexandria Debrecen Hévíz Aqaba Nemrég a Magyar Ifjúság Szerkesztősége töltött két napot Bács-Kiskun megyében. Az or­szágos ifjúsági hetilap vezetői és munkatársai, örömmel tettek ele­get a megyei KISZ-bizottság meghívásának, éltek az alkalom­mal, hogy közelebbi ismeretsé­get kössenek, az ország legna­gyobb megyéjével. Bár az idő rövidsége miatt, mindenhová nem jutottak el, több, jól sikerült an- kéton találkoztak a megye párt-, gazdasági és társadalmi vezetői­vel, az ifjúság képviselőivel. Fia­tal művészekkel, munkásokkal, alpszervezeti KISZ-titkárokkal és diákokkal. Ezeket a beszélgetéseket és a kétnapos vendégeskedés során szerzett tapasztalatokat eleveníti fel az újság most megjelenő szá­ma, amelyet Bács-Kiskun megye bemutatásának szenteltek. Az ol­vasók is megtudhatják, hogy mi­ről esett szó a kerekasztaV-beszél- getéseken, milyennek látták fia­taljainkat a riporterek. Üzemek­ben, állami gazdaságokban és az iskolák padjaiban. Kecskemé­ten, Izsákon, Kiskunhalason és másutt. Természetesen, nemcsak a szépre emlékeztek, hanem... De erről bővebben, a lap 13. ol­dala tudósítson, amelyet ezúttal kizárólag megyei témákból állí­tottak össze a glosszaírók. A Magyar Ifjúság mostani, „megyésített” példányait a meg­jelenés napján, fiatalokból to­borzott, önkéntes „rikkancsok” is árusítják, Kecskeméten. A ter­jesztők is felkészültek a várható érdeklődésre: a szokásosnál va­lamivel nagyobb példányszámot rendeltek erre a hétre. • így látta Ágoston István fotoriporter Kecskemétet „lentről”... és séta közben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents