Petőfi Népe, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-02 / 27. szám

1977. február 2. • PETŐFI NÉPE • 3 1919-től napjainkig Új kiállítás készül a Munkásmozgalmi Múzeumban A Munkásmozgalmi Múzeum­ban új kiállítás készül: a ma­gyar munkásosztály kialakulását a Tanácsköztársaság időszakúig bemutató nagy sikerű tárlatuk folytatásaként tavasszal törté­nelmünk utóbbi fél évszázadát tárják a látogatók elé. 1919 augusztusától napjainkig. Előtérben állnak a kiállításon az illegális kommunista párt, a legális szociáldemokrata párt harcának, a háború ellenes nép­frontpolitika, a partizánmozga­lom dokumentumai. Az ország újjáépítéséért, a de­mokratikus vívmányok védelmé­ért vívott küzdelmet nagymére­tű fotók, plakátok, emlékek. ta­núsítják. A Vasas, a nyomdász, és más szakszervezetek értékes dokumen­tumokat bocsátottak a múzeum rendelkezésére. A munkásmoz­galom veteránjai, egykori emig­ránsok féltve őrzött ereklyékkel gazdagították a múzeum gyűjte­ményét az utóbbi hetekben is. VIZSGÁZNAK A FELNŐTT TANULÓK Iskolai osztályok az üzemekben Az MSZMP Központi Bizottsá­gának az oktatáspolitikai hatá­rozata, a megyei pártbizottság feladatterve, valamint a tavalyi országos felnőttoktatási konferen­cia állásfoglalása lebegett a sze­mük előtt azoknak az illetéke­seknek, akik a megyeszékhelyen, valamint Bács-Kiskun többi vá­rosában a munkahelyi vezetők támogatását kérték a fizikai dol­gozók hiányos iskolai végzettsé­gének pótlása érdekében. Az e célból szerkesztett felhívást csu­pán Kecskeméten száz munka­helyre küldték el. Ebben a dol­gozók iskolájának igazgatósága és az SZMT Művelődési Központ vezetősége arra kérte a mezőgaz­dasági és ipari üzemek, vállala­tok és szövetkezetek irányítóit, hogy a maguk eszközeivel, lehe­tőségeikhez képest segítsék a szervezett keretek közt folyó ok­tatást. A tapasztalatok alapján tovább szélesítették a nagyobb üzemek­ben működő, úgynevezett oktatási centrumok hálózatát. Ez lehető­vé teszi, hogy azok, akik eddig Á JAVÍTÓIPARNAK IS LÉPNIE KELL! Biztosítás és szolgáltatás A közelmúltban meghívást kap­tunk a Magyar Közgazdasági Társaság biztosítási szekciójának ülésére, amelyet Kecskeméten rendeztek meg. A vitaindító elő­adásban az Állami Biztosító gép­járműbiztosítási osztályának ve­zetője a gépjárműbiztosítás ak­tuális kérdéseiről beszélt. Ebben ismertette a biztosítási rendsze­rek fejlődését, a károk alakulá­sának és rendezésének összete­vőit, valamint az Állami Bizto­sító és a javítóipar együttműkö­désének eddigi eredményeit. Miután az országban Bács-Kis­kun megyében van a legtöbb mo­torkerékpár, s a személygépko­csik számát illetően a második helyet foglaljuk el, nem hagyha­tók figyelmen kívül az ülésen el­hangzott megállapítások. Kétségtelen tény, hogy az Ál­lami Biztosító a biztosítási rend­szerek fejlesztésével lépést tar­tott a magán- és az állami tulaj­donban levő gépjárművek okozta károk megtérítésével. A felelős­aégkm ^RfeÉnteS'ibizt()siti. ____ i g volt érvényben, ám 1966-tól bevezették a Casco-biztosítási is. A Cascó-biztosítósban 1972-ben történt tartalmi változtatás, ami­kor a károkat kiterjesztették a szélvédőd vég törésre, a lopásra, illetve az úthiba miatt bekövet­kezett sérülésekre. Mindkét biz­tosítási forma jól szolgálta, s je­lenleg is védi az ' autósok, és a közlekedésben résztvevők érde­keit. Tulajdonképpen teljeskörű biztosításról beszélhetünk. Szük- teégtelennek tartjuk számokkal untatni az olvasót, azonban né­hány adat bizonyítja, hogy a közúti közlekedési balesetek be­következésének esetén a személyi sérülésen túl igen jelentős anya­gi kár is keletkezik. Amíg 1971- ben 64 ezer káreset történt — értéke 241 millió forint — s ezért személyi sérülésekért 67, dologi kárért 196 millió forintot fizet­tek ki, 1975-ben 167 ezer kár­esettel számoltak — értéke 670 millió forint — személyi sérülés­re 134, dologi kárra pedi£ 550 millió forintot fizettek. A számadatokból következik, hogy sajnálatos módon a gépjár­műállomány növekedésével nő a közúti balesetek száma, illetve egyre jelentősebb lesz a jármű­vekben, közúti létesítményekben okozott kár értéke. Szerencsére az Állami Biztosító az 1972-ig érvényben levő számlázási kár­rendezésről áttért az úgynevezett gyorsított, számla nélküli kár­BORJAK INFRA LÁMPA ALATT még nem rendelkeztek a nyolc általános elvégzéséről szóló bizo­nyítvánnyal, egy-egy körzet ki­sebb létszámú munkahelyeiről valamelyik nagyobb gyár terüle­tére kihelyezett iskolai osztá­lyokban folytassák tanulmányai­kat. Jelenleg a megyeszékhelyen ki­lenc kihelyezett osztályban ösz- szesen hetven munkahelyről jár­nak az órákra a felnőtt dolgo­zók. Erre annál is inkább égető szükség van, mivel — mint dr. Búzás János, a kecskeméti Dol­gozók Önálló Általános Iskolája és Gimnáziuma igazgatója el­mondta —, napjainkban még hatezer olyan negyven éven alu­li dolgozó található a hírős vá­rosban, aki nem fejezte be az ál­talános iskolát. (Annak ellenére, hogy az elmúlt három évtizedben mintegy tízezren szerezték meg az erről szóló bizonyítványt.) A már elterjedt, úgynevezett százhatvan órás, gyorsított oktá- tási formában az üzemek támo­gatásával az elmúlt esztendőben összesen hétszázan tanultak to­GÉP MÚZEUM vább az általános iskolai osztá­lyokban. A munkahelyek anyagi támogatása a tanteremről és ok­tatási felszerelésről való gondos­kodás mellett az utóbbi időben abban is megmutatkozik, hogy a vezetők érdemük szerint jutal­mazzák azokat, akik a munká­juk végzése közben magasabb iskolai bizonyítványt szereznek. A napokban a felsőtagozatos általános iskolai osztályokban el­kezdődtek a vizsgák. Erre azért kerülhet sor évközben, mivel a százhatvan órás oktatási forma bevezetése óta a dolgozók egy esztendő leforgása alatt több osz­tály anyagából is vizsgázhatnak. Ezáltal a régebbi lemaradásai­kat gyorsabb ütemben tudják pótolni. A felnőtt „diákok” terv­szerű tanulmányaihoz hasznos segítséget nyújtanak a rádió „Mindenki Iskolája” sorozatának és az Iskolatelevíziónak az adá­sai. Ezek sokszorosításával és kölcsönzésével hozzájárul a si­keres tanuláshoz az SZMT me­gyei könyvtára is. V. M. rendezésre, majd 1975-ben együtt­működési szerződést írt alá a ja­vítóiparral. Mielőtt azonban er­ről szót ejtenénk, elmondjuk, hogy az Állami Biztosító szak­emberei kutatják azokat a fej­lesztési lehetőségeket, amelyek a jelenlegi biztosítási formánál jobban szolgálják a gépjárműve­zetők érdekeit. Feltehető, hogy bizonyos idő múlva olyan új konstrukciót alkotnak, amely ösz- szevonja a felelősség- és a Cas- co-biztosítást. Ezen még dolgoz­nak, de ez az új forma nem je­lenti a biztosítási díjak emelé­sét. A megyében az elmúlt eszten­dőben 6100 kérését történt, amely­nek 99 százalékát a javítóipar kárfelvételi helyein becsültek fel. Az AKIT, illetve a szövetkezeti javítóipar a bekövetkezett gép- járműkárok túlnyomó részét sa­ját telephelyein javította meg, az Állami Biztosítóval kötött szer­ződés alapján. Sajnálatos, hogy a javítói párról — bár annak mű­rencÉ^éler*mi nyeinek megfelelőek — hangzot­tak el bíráló megjegyzések. S nem is ok nélkül. A javítóipar képviselői maguk is elismerték; nem megfelelő az alkatrész ellá­tás, egyes helyeken nincs megfe­lelő számú és jó felkészültségű szakember, nincs kihasználva a meglevő kapacitás, s a javítások minőségében is akadnak hibák. Ennek ellenére azonban meg kell állapítani, hogy a .javítóipar és az Állami Biztosító között kötött szerződés jelentős előrelépés volt, amelynek további finomítása a következő évek feladata. Nem érdektelen azonban megjegyezni: ha a javítóipar lépést akar tar­tani az Állami Biztosító szolgál­tatásával — mind a kettő szol­gáltatásra van berendezkedve — tennie kell a jobb minőség, a kapacitások kihasználása, a szak­ember-utánpótlás érdekében. Nem elegendő csunán a járműveket, azok utasait biztosítani, hanem a járműveket a rongálódás után minél hamarabb forgalomba kell állítani, hiszen akár magán-, akár állami tulajdonban van a jármű, egyértelműen a népgazdaság anyagi értékének számít. A két szolgáltató szerv között — a szolgáltatás tekintetében — még nagy a különbség, ezt a dif­ferenciát azonban jó lenne minél hamarabb egy szintre emelni, s ebben elsősorban a javítóipar az, amelynek a lemaradást nólolnia kell. Gémes (Tábor • A Budapesti , ÖrszágőÁj’TÖflsiáki Műfceírm a XVI. századtól napja­inkig mulátjá’wé' á TÖtlbmárty- és technikatörténet egy-egy érdekes darabját. A múzeum szerszámgép-gyűjteménye európai viszonylatban első helyen áll. (MTI-fotó: Várkonyi Péter felvétele — KS.) • A címben szereplő kérdés — Miért nem gyártjuk? — gya­korta felbukkan. Az üzemben, amikor éveken át gyártott ter­méktől kell búcsúznia a mun­kásnak, vagy amikor a műszaki áruházban azzal fogadják a ve­vőt, hogy a keresett alkatrész importáru és pillanatnyilag nincs raktáron. A kérdés mögött — bárhol hangzik is el — nyilvánvalóan egyfajta meggyőződés húzódik. Az tudniillik, hogy a szóbanfor- gó alkatrészt, szerszámot, gé­pet igenis tudnánk gyártani. Eb­ből következően elkerülhetnénk a külpiaci beszerzés ilyen, vagy olyan nehézségeiből adódó hiányt, vagy a gyártás leállí­tásával járó követelményeket, az új termék bevezetéséhez szük­séges többletmunkát, vagy a más feladatra történő felkészülés bi­zonyos buktatóit. Kétségtelen „a gyártsuk to­vább”, vagy „mi is gyártsuk” fel­vetések mellett lehet érveket fel­sorakoztatni. Főként azt, hogy a gazdaságban felhalmozott szelle­mi és anyagi energia objektíve valóban lehetővé tenné sok, egyébként importált termék — alkatrész, gép, berendezés — gyártását. A lehetőség emlegeté­se kétségkívül hatásos érv, va­lójában azonban vajmi kevés alapot ad az eligazító válaszhoz. A gyártsuk, vagy ne gyártsuk, illetve a mit gyártsunk kérdé­sére végül is csak sokoldalú vizsgálódás eredménye alapján, a hatékonyság mércéjével mérve lehet megnyugtató, cselekvés alapját szolgáló választ adni. • Azt kell gyártanunk, amit a leggazdaságosabban, a legver­senyképesebben tudunk produ­kálni. S ha a kérdést erről az ol­dalról közelítjük meg, nyilván­valóvá válik, hogy a mindent gyártás — az egyre sokrétűbbé, differenciáltabbá váló hazai szükségletek, hazai termelésből való teljes fedezésének szorgal­mazása — sokkal inkább féke- zője mint lendítője a gazdaság fejlődésének. A mindent gyártás egyenlő anyagi és szellemi energiánk, ka­pacitásunk tzétforgácsolásával, íékezője a nemzetközi munka­megosztásból fakadó előnyök ki­használásának. Az erők koncent­rálása viszont — a gyártás, a fejlesztés tekintetében egyaránt — önmagában is a termelés gaz­daságosabbá, s ezzel párhuza­mosan versenyképesebbé tételét szolgálja. Gépesítési tervek a tizedes hőstette Korszerűsítik a kiskőrösi szak- szövetkezetek technikai felszere­lését ebben az ötéves tervidő­szakban. A gépesítés foka a ga­bonatermesztésben 90 százalékos, a szőlőtermelésben pedig 50 szá­zalékos lesz. Ezzel egvidőben csökken a mezőgazdaságban dol­gozók száma, mintegy 10 száza­lékkal. Ki tud Narancsik Pál hozzá­tartozóiról? Szeretnénk mielőbb bemutatni olvasóinknak a bácsalmási ille­tékességű néhai Narancsik Pált, aki a megszálló német csapatok­kal víi'ott fegyveres harcban ál­dozta hazájáért fiatal életét. Em­lékét utcanév őrzi Bácsalmáson, tetteiről, előéletéről szinte senki HOGYAN KEZDJÜNK AZ ÉPÍTKEZÉSHEZ? 4. A használatbavétel, az engedély nélküli építés kocsen Petőfi Mg. Tsz-nek fő termelési ága az állattenyésztés. A szövetkezetben 1000—1100 darab az átlagos szarvasmarha-állomány, 352. a fejőstehén Tejtcrmelési átlaguk az ország legjobbjai kozott van. Évente mintegy 250 hízóbikát értékesítenek. A tsz törzs- tenyeszjessel^ is foglalkozik, a szaporulatot részben továbbtenyésztik, íeszben úszóként értékesítik. Képünk: infralámpák alatt erősödnek az 1—2 napos borjak. (MTI-fotó: Király Krisztina felvétele — KS.) A csak építési engedély alap­ján Végezhető építési munkák be­fejezése után a használatbavétel­hez engedély szükséges. Nem minden építménynél, csak a kö­vetkezőknél : — az emberi tartózkodásra vagy munkahelyül szolgáló, újon­nan épített, felújított, helyreál­lított, átalakított, bővített vagy elmozdított épületnél, épület­résznél; — az új kéménynél, felvonó­nál. egy lóerős vagy ennél na­gyobb motorral hajtott munka­gépnél, közlőműnél; — ■ tűz-, vagy robbanásveszé­lyes anyag előállítására, feldol­gozására, tárolására, raktározásá­ra, töltésére, lefejtésére vagy áru­sítására szolgáló, építménynél; — vízen elhelyezett építmény­nél, pöcegödörnél, szemét és szennyvízgyűjtőnél. A használatbavételi engedélyt a munkák befejezésétől számított tizenöt napon belüt kell kérni az első fokú építésügyi hatóságtól. A kérelemnek tartalmaznia kell az építtető, az ingatlan tulajdo­nosa nevét és címét, az épület helyének és rendeltetésének meg­jelölését. a munka megnevezését, nz építési engedély számát és keltét. A kérelemhez egy-egy példány­ban a következő mellékleteket kell csatolni: — a kivitelező (házilagos ki­vitelező esetében a felelős mű­szaki vezető) rfyilatkozatát arról, hogy az építési munkát az en­gedélynek, a helyszínrajznak, a tervnek megfelelően végezték el; — eltérés esetén az eltérést fel­tüntető helyszínrajzot és műszaki tervet. Az építési hatóság köteles a helyszínen meggyőződni a beje­lentett adatok valódiságáról és arról, hogy az építmény rendel­tetésének megfelelő, biztonságos állapotban van-e. A hatóságnak a kérelem előterjesztésétől szá­mított harminc napon belül dön­tenie kell: vagy megadja, vagy megtagadja a használatbavételt. Ezt a döntést akkor is határozat­ba kell foglalnia, ha a helyszínen szóban már előzetesen nyilatko­zott, vagy a helyszíni nyilatko­zata jegyzőkönyvbe került. A használatbavételi engedélyt meg­adják akkor is, ha az ellenőrzés során kisebb, a biztonságot nem veszélyeztető hibákat vesznek észre, de az engedélynek tartal­maznia kell a hibák megszünte­tésének határidejét, Természete­sen a hatóság, a hibák jellegétől függően, megtagadhatja a hasz­nálatbavételt, vagy az egész épü­letet, vagy annak csak egy ré­szét illetően. A még befejezetlen épület egyes kész részeire ideig­lenes használatbavételi engedély adható. Minden épületet, építményt csak az építési és használatbavé­teli engedélyben meghatározott célra szabad használni, és úgy. hogy a használat ne veszélyeztes­sen sem egészséget, sem életet.' sem közbiztonságot. Tartósan el­térő célú használat esetén kérni kell az engedély módosítását. Milyen rendelkezések vonat­koznak az építési engedély nélkül emelt épületekre, építményekre? Amennyiben engedély nélkül építettek olyan épületet, épít­ményt, amelyre engedélyt kellett volna kérni, vagy a kért és meg­adott engedélytől eltérően épít­keztek valahol: írásban fennma­radási engedélyt kell kérni az első fokú építésügyi hatóságtól. A kéréshez csatolni kell azokat az okmányokat, amelyeket az építési engedély megkérésekor kellett volna csatolni (természe­tesen az építési jogosultság iga­zolásának kivételével). A hatóság akkor rendelheti el az épület módosítását, vagy le­bontását, ha az nem felel meg az építéskor érvényben volt rende­zési tervek, építésügyi szabályok előírásainak. A bontást akkor is el kell rendelni, ha az építmény, az épület közvetlenül veszélyez­teti az egészséget, az életet, a közbiztonságot, és a veszély .át­alakítással nem szüntethető meg. Amennyiben a hatóság nem határoz el lebontást, akkor vagy meghatározott időre szóló, vagy visszavonásig érvényes, vagv pe­dig végleges fennmaradási enge­délyt köteles adni. A két előbbi esetben az engedély megszűnte utón az épületet le kell bontani. A miniszteri rendelet, előírja, hogy az építésügyi hatóság az építkezés észrevételétől számított egy éven belül, legkésőbb az épület használatbavételétől szá­mított tíz éven belül intézked­het. (KS) (Vége) A szocialista országok között kialakult, a KGST keretében fej­lődő integráció egyik fő forrása a nemzetközi munkamegosztás­ban rejlő lehetőségek kihaszná­lásának. Az elfogadott szakoso­dási megállapodások lehetővé tették, hogy az egyes tagállamok a kedvező feltétele« mellett gyártott termékeikből fokozzák, a kevésbé gazdaságosan előállí­tottakból pedig csökkentsék, megszüntessék a termelést. Az export fokozásával a kis belső piaccal rendelkező országok is nagy gyártási szériákat, s ezzel még gazdaságosabb termelést ér­hetnek el. • A KGST tagországai között létrejött szakosítás és szakoso­dás pozitív eredményeit egész sor konkrét példa igazolja. A KGST gépipari bizottsága és a KGST-tagállamok évekkel ezr előtt ajánlásokat dolgoztak ki például a gördülőcsapágyak ter­melésére, exportjára, importjá­ra. Ennek megvalósítása lehetővé tette, hogy a KGST-tagállamok- ban csökkent a gördülőcsapágyak gyártásában a párhuzamosság. A szakosodás alapján például ha­zánk egyes típusokból leállítot­ta, más, gazdaságosan gyártott típusokból pedig erőteljesen bő­vítette a termelést. Az MSZMP XI. kongresszusán elfogadott gazdaságpolitikai kon­cepció — a korábbi gyakorlat folytatásaként — a szelektív fej­lesztés melleU foglalt állást. Erőforrásaink a jövőben is csak korlátozott mértékben bővülnek. Fokozottan szükség van tehát ar­ra, hogy eszközeinket a leghaté­konyabban használjuk fel. Azok­ra a termelési ágakra, gyártmá­nyokra kell koncentrálnunk anyagi és szellemi erőforrásain­kat, amelyek a leggazdaságosab­bak és elősegítik az exportké­pes termékek körének bővíté­sét. • Az említett elvek érvénye­sítése óhatatlanul mágával hoz­za, hogy egyes ágazatokban las­sabban, másutt dinamikusabban nő a termelés, s azt is, hogy több — mindenekelőtt a gazda­ságtalan, vagy kevésbé gazdasá­gos — termék gyártása megszű­nik. Helyenként ez a váltás kon­fliktusokkal jár, gondokat is okoz. Az új termék új munka­fogásokat igényel, a rutin helyett koncentrált figyelmet. Ám sok- so"k példa bizonyítja, hogy a többletráfordítás megtérül, a ke­vesebbel többre jutunk. K. L. Pályázat sem tud semmit. A nagyközségi tanács titkára úgy tudja. hogy volt felesége, lánykori nevén Plávity Mária, újra férjhez ment és elköltözött a faluból. Kérjük kedves olvasóinkat, hogy aki tud Narancsik Pálról, hozzátartozóiról és különösen volt feleségéről, közölje címét szerkesztőségünkkel. levegőtiszfaság-védeimi beruházások támogatásának elnyerésére Az Építésügyi és Városfejlesz­tési Minisztérium új intézkedés­ben szabályozta a levegőtiszta- s'ág-védelmi vállalati beruházá­sokhoz nyújtható központi támo­gatás elnyerésének pályázati fel­tételeit. A korábbi sikeres pályá­zatok > alapján az előző négy év­ben 270 millió forint értékű tá­mogatást kaptak a vállalatok a területi és központi levegőtisz­taság-védelmi alapból, amit saját erőforrásaikkal és bankhitelekkel egészítettek ki és így kereken egymilliárd forintot költöttek légtisztaság-védelmi beruházások­ra. Az újabb pályázatokat június elsejéig kell benyújtaniuk a vál­lalatoknak a területileg illetékes megyei-fővárosi tanács építésügyi szakigazgatási szervéhez, amely­nek véleménye alapján az ÉVM bírálja el a javaslatokat, s az eredményről legkésőbb szeptem­ber végéig értesíti az érdekel­teket. Ezúttal is több mint 200 millió forint támogatást nyújta­nak a feltételeknek legjobban megfelelő légszennyezés-csökken­tő vállalati beruházásokhoz. Előnyben részesítik azoknak a vállalatoknak a pályázatát, ame­lyeket hatósági határozat kötelez a légszennyezés megszüntetésére. Kedvezően ítélik meg azokat a javaslatokat, amelyek szerint egy-egy térségben közös beruhá­zást irányoznak elő ipari hulla­dék megsemmisítésére, ártalmat­lanítására. Előnyhöz juthatnak a légszennyeződés csökkentésével egyidőben anyag- és energia­megtakarítást eredményező be­ruházások, vagy azok a javasla­tok, amelyeknek megvalósításá­ban a vállalatok a kért támoga­tásnál jóval nagyobb arányban járulnak hozzá saját erőforrá­saikkal. Nagyobb kedvezmény­nyel ösztönöznek olyan pályázati javaslatokra, amelyek hazai vagy KGST-országból beszerezhető tisztító berendezések felhaszná­lását irányozzák elő. Ezzel ösz- szefüggésben támogathatják a központi alapból a levegőtiszta­ság-védelemhez szükséges be­rendezések, műszerek gyártásá­nak fejlesztésére benyújtott ja­vaslatokat is. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents