Petőfi Népe, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-16 / 13. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1977. január 16. Folytatta munkáját a békeerők világfóruma (Folytatás az 1. oldalról) tív tervezetet a zsoldosok tevé­kenységének korlátozására, ami kétségkívül pozitív lépés volna az újabb feszültséggócok kiala­kulásának megakadályozása szem­pontjából. Több vitacsoportban foglalkoztak a fegyverzetkorláto­zás és a leszerelés problémaköré­vel, s az elhangzott javaslatok zöme arra vonatkozott, hogyan, milyen módszerekkel járulhat hozzá a nemzetközi ^cKemozgalom ahhoz, hogy a kormányok a részleges le­szerelési intézkedésektől eljussa­nak az általános és teljes lesze­relés napirendre tűzéséhez. Ni­cholas Niari, az Egyesült Álla­mok békealapjának elnöke utalt arra, hogy az Egyesült Államok­ban újjászületőben van egy ve­szélyes tendencia, a fegyverzet és a fegyveres erők további nö­velésének irányzata. Az Egyesült Államok reakciós köreinek ez a politikája azonban nem élvezi az amerikai nép támogatását. Az amerikai burzsoá sajtó viszont ahelyett, hogy a béke erőinek sikereiről tájékoztatná a közvé­leményt, eltagadja ezeket a si­kereket, tartózkodik a militaris­ta jelenségek bírálatától, s a nemzetközi béke megszilárdítását célzó javaslatok ismertetésétől. Az ENSZ-közgyűlés 31. üléssza­kán benyújtott szovjet javasla­tokról például alig van fogalma az amerikai olvasónak. A vitacsoportok nagy részében jelen vannak a Kállai Gyula ve­zette 11 tagú magyar küldöttség tagjai is. A munkacsoportokban folyó vita első eredményeiről szombaton délben a fórum sajtó- központjában tájékoztatták a saj­tó képviselőit. Mint Romesh Chandra, a Bé- ke-világtanács főtitkára a fórum résztvevőinek sajtóértekezletén el­mondta, a tanácskozások munká­ját „szabad eszmecsere és a konstruktív dialógus szelleme”, jellemzi. A béke és az enyhülés nemzetközi agytrösztjének” ne­vezte Chándra ezt a fórumot, s hangoztatta, hogy sikerrel reali­zálódik a találkozó fő célkitűzé­se, annak a kérdésnek a tisztázá­sa, miképpen járulhatnak hozzá a világ népei az enyhülési folya­mat’ visszafordíthatatlanná téte­léhez. (MTI) Z. N. Nurijev elutazott Budapestről Szombaton elutazott Budapest­ről Zija Nurijevics Nurijev, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, aki a magyar kormány meghívására január 10—15. között tett látogatást ha­zánkban. A Ferihegyi repülőtéren Ha­vasi Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyettese és dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter búcsúztatta. Ott volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. (MTI) Az Arab Liga tanácskozása KAIRO Szombaton délelőtt Kairóban megnyílt az Arab Liga tagálla­mai külügyminisztereinek kétna­pos tanácskozása. A napirend főbb pontjai: az arab—európai „párbeszéd” általános bizottságá­nak február 10-én Tuniszban megnyíló 2. értekezletén köve­tendő egységes arab irányvonal kialakítása; a márciusban Kairó­ban tartandó afrikai—arab csúcs- találkozó előkészítése; a Libanon­ban állomásozó arabközi béke- fenntartó erők áprilisban lejáró megbízásának meghosszabbításá­ra előterjesztett Libanon-kérés megvitatása. (UPI) Szojuz-felvételek az Ogonyokban A népszerű moszkvai képes újság, az Ogonyok a Szovjetunió­ban először közölt néhány olyan felvételt, amelyeket az 1976. szeptember 15-én felbocsátott Szojuz—22 fedélzetéről készítet­tek. Az egyik fényképen Közép- Ázsia hegyes vidékét, számos földtani törésvonalat látni. Fel­vételt készítettek a Bajkál-tóról is — ez elsősorban a Bajkál-tó vize tisztaságának megőrzésén fáradozó szakembereknek nyújt majd nagy segítséget. A szibériai Viljuj folyó vidékéről készült kép a geológusok számára tarto­gat meglepetéseket, mivel a vi­dék, a sok mocsár és tó miatt ed­dig meglehetősen felderítetlen te­rület. (TASZSZ) A félelem nélküli világért — 330 milliárd dollár évente tömegpusztító fegyverekre ... Napjainkban az emberiség már újabb tíz százalékkal töb­bet költ a fegyverkezésre — szomorúan állapította meg Sean Macbride, a Moszkvában január 14-én megnyílt béke­szerető erők nemzetközi fó­ruma előestéjén az újságírók rendelkezésére bocsátott tényt, amikor a fórum első tanács­kozásának elnökeként szólt. Az alatt a három éves idő­szakasz alatt, ami az előző ugyanilyen fórum óta telt el, az akkori 300 milliárd dollá­ros kiadás 330 milliárdra emelkedett. A fórum résztvevői, több mint 70 tekintélyes nemzetkö­zi, államközi szervezet, külön­féle pártok, szervezetek, moz­galmak és egyesülések, több mint 120 ország képviselői — el kellett, hogy gondolkozza­nak ezen a tényen. Különösen akkor, amikor újabban a NATO és a Pen­tagon vezető körei a lélektani hadviselés módszereire térnek át, a Szovjetunió és a Var­sói Szerződés tagállamai állí­tólagos „agresszivitásával” keltenek félelmet a nyugati közvéleményben. A békeszere­tő erőknek ez a nemzetközi fóruma annyival is értékesebb, hogy résztvevőinek lehetősé­get nyújt: — nyugodt körül­mények között ismerjék ki magukat ezek között az élet­fontosságú kérdések között, s demokratikus és konstruktív eszmecsere során dolgozzák ki egy esetleges új világháború elhárításának útjára és esz­közeire vonatkozó közös néze­teiket. A fegyveres erők és fegy­verzetek csökkentésének — az egymás ügyeibe való be nem avatkozás elvének tisz­teletben tartásával megvaló­suló — megoldása lehet a közös nevezője a béke meg­őrzésével kapcsolatosan felme­rülő más kérdéseknek is. Erre már a század harmincas évei­ben, Párizsban, az első nem­zetközi antifasiszta kongresz- szuson felhívták a figyelmet, ugyanígy az 1948-as wroclawi kongresszuson, ahol a béke vé­delmében jöttek össze a szel­lemi élet képviselői, s külö­nösen hangsúlyosan esett szó erről 1973 októberében, Moszk­vában, a békeszerető erők nemzetközi kongresszusán. Ez­után rendkívüli visszhangot váltott ki a leszerelésről szóló stockholmi felhívás, amelyet most már több mint 400 millió aláírás erősít meg, s a múlt ősszel Helsinkiben lezajlott vi­lágkonferencia. A leszerelés összetett prob­lémája — ez áll a mostani moszkvai fórum valamennyi vitatkozó csoportja figyelmé­nek homlokterében. Sokolda­lúan, , ugyanakkor teljes konkrétságában vizsgálják ezt a problémát: a tömegpusztító fegyverek betiltása, a hagyo­mányos fegyverzet csökkenté­se és más, a leszerelésre irá­nyuló részleges intézkedések meghozása, a hadiipari ter­melés fokozódásának összefüg­gései és visszahatása lakossá­gi szükségletek kielégítésére, a részleges biztonság megerősí­tésének alapelvei és gyakorla­ta: ezen belül a békeövezetek­ről, a hadilétesítmények és a fegyverkereskedelem kérdései­ről is szó esik. A moszkvai fórum a béke érdekébep. aktív nemzetközi közvélemény megteremtésének céljából jött létre, s azért, hogy kifejezze Haigh tábor­noknak háborús felhívásaival való szembenállását, és a bel­ga Robert Klaus „Európa vé­delem nélkül?”, című, pánik­keltő jelentésével szembeni nyugodtságát, hogy kifejezze antirevansista szolidaritását F. Josef Strauss-szal az élen hangoskodó nyugatnémet ult­rák ellenében, és kinyilvánít­sa minden békeszerető erő készségét a militaristákkal va­ló szembeszegülésre. A szovjet nép, valamennyi néppel együtt folytatja és folytatni is fogja ezt a szün­telen harcot azért, hogy ne emelkedjenek a fegyverek újabb és újabb hegyei, hogy megvalósuljon a népek teljes függetlensége és egyenlősége, hogy a kolonializmus és a fajüldözés veszélye megszűn­jék, hogy a nemzetközi kap­csolatokból száműzzék a dik­tátumot. Oleg Sztrogonov A hét 3 kérdése HÉTFŐ: Külügyminiszterünk, Púja Frigyes Törökországba utazik. — A Rhodesiával határos afrikai frontállamok tanácskozása. KEDD:'A PFSZ központi tanácsának ülése Damaszkuszban. — Barre francia kormányfő londoni látogatása. — Tüntetések Spanyol- országban. SZERDA: Honecker—Tito-találkozó Belgrádban. — Leonyid Brezs- nyev fogadja az olasz külügyminisztert. — Libanonban lejár a nehézfegyverek beszolgáltatásának határideje. — A luxemburgi külügyminiszter Prágában. CSÜTÖRTÖK: Ford utolsó kongresszusi üzenete. — A vietnami par­lament ülése. — A Biztonsági Tanács Botswana panaszát tárgyal­ja. PÉNTEK: Előkészületek Carter beiktatására, a jövendő elnök sajtó- értekezlete. — Pekingben Teng Hsziao-ping rehabilitását követe­lik, cáfolják, hogy a politikus töltené be a kormányfői posztot. SZOMBAT: Tanácskozik Moszkvában a békeszerető erők világ­fóruma. — Arabközi megbeszélések a genfi újrakezdés érdekében. AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA Az év második hetében maga­sabb sebességfokozatra kapcsolt a diplomácia: három állam-, il­letve kormányfői, hét külügymi­niszteri találkozóról tudósítottak a jelentések. A megválasztott amerikai elnök — öt nappal a beiktatása előtt — telefon út­ján teremtett közvetlen érintke­zést legfontosabb szövetségesei­vel, de az a jövő kérdése, hogy a mézeshetek után megmarad-e a „közvetlen tárcsázás”... Az államközi diplomácia mellett megkezdte mozgalmasnak ígér­kező évadját a népi diplomácia is, Moszkvában tanácskozik a bé­keszerető erők világfóruma. Mi jellemzi az évkezdő tárgyalásokat? A magyar külügyminiszter An­karában, az olasz Moszkvában, a luxemburgi Prágában, a portugál Belgrádban, s egyszerre három ország diplomáciájának irányítói tartózkodnak a Közel-Keleten. A kelet—nyugati tárgyalások foly­tatódnak, a kétoldalú kapcsolatok • Amadu Mahtar M’Bow, az UNESCO főtitkára felhívást intézett a világhoz az athéni Akropolisz Parthenon-tcmplomának megmenté­sére. A felbecsülhetetlen értékű műemléket alaposan kikezdte a múló Idő. (Telefotó—AP) • A Görög Demokratikus Centrum Unió Georglosz Mavrosz vezeté­sével hazánkban tartózkodott delegációja szerdán látogatást tett Apró Antalnál, az országgyűlés elnökénél. (MTI-fotó) mellett mind többször kerül szó­ba a június 15-re tervezett belg­rádi konferencia is. Az európai biztonsági konferen­cia „negyedik kosara” ugyanis olyan megállapodást tartalmaz, hogy a jugoszláv fővárosban a nyár kezdetén összeülnek a har­mincöt érdekelt ország követei, az ügyrend elfogadása után kü­lönleges kormánymegbízottak — minden valószínűség szerint kül- ügvminiszter-helyettesek — ve­szik át a stafétabotot, maid a tíz- tizenkét hetesre tervezett megbe­szélés-sorozat a külügyminiszte­rek összejövetelével zárulna. A központi téma. miként --'lósulnak meg a helsinki zöld könyv, az európai charta előírásai. Ha na­gyon leegyszerűsített előmérleget vonunk: az európai politikai lég­kör kétségkívül javult. Helsinki szelleme realitás, de számos vo­natkozásban nem történt haladás, a fejlett tőkés országokban egy­mást követő, kiélezett választási kampányok sajnos, nem teremtet­tek kedvező feltételeket a tovább­lépéshez. A szocialista országok azonban nem kölcsönös vádasko­dásokból álló panasznapot akar­nak Belgrádban, hanem az újabb együttműködési lehetőségek és formák felkutatására összponto- sítiák figyelmüket. Egyetlen meg­győző példa: máris javaslatok hangzottak el össz-euróoai szak­értekezletek. így energetikai, kör­nyezetvédelmi, szállítási és köz­lekedési konferenciák megrende­zésére. A külügyminiszterek szé­les körű személyes érintkezése — Forlanit Leonyid Brezsnyev, Thornt Gustav Husák is fogadta. Púja Frigyes Ankarában pedig Demirel miniszterelnöknél és Ko- rotürk államelnöknél tisztelgett — jó alkalmat nyújt a vélemény- cserére. „Yes, sir!..., vagyis „Igen uram!” — a bennfentesek szerint pontosan ennyiből áll FukudaTa- keo új japán kormányfő angol nyelvtudása, ezért tolmács útján társalgóit, amikor James Carter, a beiktatásra váró új amerikai elnök felhívta telefonon, hogy rö­vid eszmecserét folytassanak. Ha­sonlóképpen ' osengett a készülék Londonban, Bonnban és Párizs­ban — Carter a hírek szerint egy nyugati gazdasági csúcstalálkozó terveiről folytatott eszmecserét. Sürgősnek tűnik az hiszen még nem tette le az esküt. A hét Ford búcsújának jegyében telt. A távozó elnök természetesen átad­hat bizonyos tapasztalatokat, mi­után a gazdasági csúcs valahogy Puerto Rico festői szigetén sem hozott átütő eredményeket. Nem olyan régen, tavaly nyáron. A fejlett tőkés országok között ugyanis nem csekélyek az ellen­tétek, erős törekvés mutatkozik a válság következményeinek kölcsö­nös áthárítására, s nem biztos, hogy az amerikai indítványokra a japán kormányfő használni fog­ja szerény angol szókincsét: „Yes sir!” Miben áll a moszkvai békefórum jelentősége ? Jó három esztendővel ezelőtt 1973. októberében ült össze Moszkvában a békeszerető erők világkongresszusa, mely mindez­idáig a legnagyobb méretű és legszélesebb körű rendezvénye volt a népi diplomáciáknak, a békéért küzdő tömegmozgalom­nak. Jóllehet, éppen ez a sok­féleség kizárta, hogy valamiféle zárt szervezet alakuljon, a kong­resszus bizottságot alakított, amelynek két társelnöke Romes Chandra az BVT főtitkára és Sean Mac Bride, volt ír külügy­miniszter, az ENSZ Nobel-béke- dí.ijal kitüntetett Namibia-főbiz- tosa lett. Ez a bizottság hívta egybe Moszkvába a békeszerető erők világfórumát. A félezer kül_ dött csupán két plenáris tanács­kozást tart a KGST-palota nagy­termében, az érdemi munka ti­zenhárom vitacsoportban zajlik, amelyek sorra veszik a leszere­lés, a fegyverzetcsökkentés idő­szerű kérdéseit, fontos javasla­tokat dolgoznak ki. A nagy mun­ka, amelyben részt vállal Kállai Gyula,' a Hazafias Népfront el­nöke, a magyar küldöttség ve­zetője, azt célozza, hogy a világ közvéleményét mozgósítsák a le­szerelési feladatok érdekében, meggyorsítsák a tárgyalási folya­matokat. Elég arra utalni, hogy a hel­sinki csúcsértekezlet miként se­gítette elő a kontinens társadal­mának megmozdulásáról a cip­rusi válságtól a közel-keleti krí­zisig, hogyan nyilvánítják véle­ményüket a különböző szolidari­tási konferenciák; milyen erőtel ­• Púja Frigyes külügyminisztert, aki hivatalos látogatáson tartózko* dott Törökországban, fogadta Süleyman Demirel miniszterelnök (bal­ról a második). A megbeszélésen jelen volt Ihsan Sabri Caglayangil külügyminiszter és Kapcsos Károly (jobb szélen) ankarai magyar nagykövet. (Telefotó—AP) jes mozgalom bontakozott ki — az ENSZ-döntésekkel párhuza­mosan az apartheid rezsimek fel­számolásáért. A hagyományokat követni kell, s bizonyosak lehe­tünk abban, hogy a moszkvai békeszerető erők nemzetközi fóruma a maga eszközeivel jelen, tősen előre mozdította a leszere­lési világkonferencia, a fegyver­zet-csökkentés ügyét. Miről szólnak a legújabb tacepaók? A nagybetűs plakátok, tacepa­ók egy évtizede hozzátartoznak a pekingi utcaképhez, a kínai fő­városból érkező jelentésekhez. Jóllehet az elmúlt napok a Csou En-laj-évforduló jegyében tel­tek (most volt a miniszterelnök halálának első évfordulója)^ a legtöbbször Teng Hsziao-ping neve került felszínre, kinek élet­rajza ugyancsak mozgalmasnak mondható. A KKP főtitkárából a kulturális forradalom idején s^r- tésgondozó lett, azután miniszter­elnök-helyettes és a nagybeteg Csou En-laj utóda, majd „a pártban kapitalista úton • járó személy” és egy új kampány cél­pontja. A plakátok most rehabi- litását és kinevezését követelik, s a „négyek bandájának” áldozata­ként említik. Egy hong-kongi lap egyenesen azt írta. hogy Teng a kínai miniszterelnök, de ezzel kapcsolatosan cáfolatok hangzot­tak el Pekingben. Természetesen értelmetlen len­ne bármiféle találgatás, amint elég sok a más irányú — s te­gyük hozzá: ellenőrizhetetlen — híresztelés a külföldi sajtóban Kínáról. Ezek állítólagos össze­tűzésekről, különböző irányú fej­leményekről szólnak. Ami meg­állapítható: a kínai belső helyzet minden jel szerint erőteljes moz­gásban van, s még idő kell az események letisztult megítélésé­hez. Réti Ervin • Gerald Ford utolsó évi jelen­tésében rózsás képet festett az USA nemzetközi szerepéről és belső viszonyairól. (Bal oldali fel­vétel.) Az elnök, aki képviselő­ként negyedszázadon át volt a kongresszus tagja, meghatottan búcsúzott kollégáitól (jobb oldali kép). • Visszatér az élet a 19 hónapig tartott polgárháború után a li­banoni fővárosba, Bejrútba. A képen: a súlyosan megrongálódott lakóház előtt apa és fia betont , kever, hogy otthonukat lakható­vá tehessék.

Next

/
Thumbnails
Contents