Petőfi Népe, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-14 / 11. szám

1977. január 14. • PETŐFI NÉPE • 3 A kedvezőbb feltételek ellenére növekedett a vám- és devizabűntettek száma A megye két határállomásán, Kelebián és Hercegszántón az elmúlt, 1976-os esztendőben több mint egymillió hatvan­négyezer személy hagyta el, illetve lépett be az országba. Az utasforgalom az 1975. évihez viszonyítva 23 százalékkal emelkedett. • A gdanski Északi kikötő a népi Lengyelország történetében a leg­nagyobb tengergazdasági beruházás. Az 1970-ben kezdődött építés első szakaszában kimélyítették a tengeröblöt, s mintegy 60 hektárnyi új szárazföldet kaptak. Képünkön a folyékony fűtőanyagok átrakó- bázisa. Hét csatlakozó csőkarral szippantják ki a hajók tartályait. A csőrendszer teljesítőképessége napi 150 ezer tonna kőolaj. (Interpress felvétel—Telefotó—KS) NÉGYSZÁZ KGST-SZABVÁNY LÉP ÉLETBE Bővülhet az elektromos háztartási gépek választéka A fogászati ellátást vizsgálják a népi ellenőrök A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság februárban nyolc me­gyében és a fővárosban ellenőr­zést végez a fogászati ellátás helyzetével kapcsolatban. A kér­dés iránti fokozott figyelmet és a széles körű vizsgálatot elsősor­ban a fog- és szájbetegségek alakulása indokolja. A fogszuva­sodás — főleg az iskoláskorúak- nál — igen jelentős mértékű, csaknem 100 százalékos gyakori­ságú, s egy-egy gyermeknek már 6—7 hiányzó, vagy tömött foga van. A fogszuvasodás együtt jár az úgynevezett következményes megbetegedések — gyulladások, ciszták, gócfertőzések, állkapocs- ízületi panaszok stb. — fokozó­dásával is. A felnőtt korosztá­lyokban ilyen szempontból leg- veszélyezettebbek a terhes nők, a vegyipari és az élelmiszeripari dolgozók, a falusi és a városi la­kosság egyes rétegei. A fogászati megbetegedések egyik sajátossá­ga, hogy az életszínvonal emel­kedésével nem csökkennek, mint más betegségek, hanem növeked­nek. Ezt mutatják a nemzetközi tapasztalatok is. Az ellenőrzés időszerűségét in­dokolja az a körülmény is, hogy a feladatok megoldásának meg­értek a feltételei. így például korszerűsödtek a fogászati ellá­tásban használt gépek, műszerek, eszközök és anyagok. Ezek túl­nyomó többsége szocialista or­szágokból és hazai termelésből beszerezhető, sok helyen njár használják is őket. Az elmúlt másfél évtizedben jelentősen szé­lesedett, fejlődött a fogászati el­látás kapacitása, javultak az el­látás lehetőségei. A fogászati szakrendelői szakorvosi munka­helyek száma jelentősen, csak­nem háromszorosára növekedett az elmúlt másfél évtizedben. Ezt azonban nem követte megfelelő­en a fogorvosok száma; alig több mint kétszerese az 1960. évinek. Ez az alapvető oka annak, hogy a létrehozott új kapacitások át­lagos napi kihasználása nyolc óra, vagy még kevesebb, a reá­lisan lehetséges 12 órával szem­ben. Figyelemre méltó a teljesen kihasználatlan — körzeti és üze­mi fogászati — kapacitások ará­nya is. Az ellenőrzés célja annak meg­állapítása, hogy mely területeken és miben mutatkoznak meg ellátás' jelentősebb feszültségéi,’ milyemn(n,t^z^edések szükségesek, javítasará." (MTI) Ez az örvendetes fejlődés azon­ban együtt járt a vám- és devi­zabűntettek emelkedésével. Amíg 1975-ben összesen 961 esetben sértették meg az utazók a vám- és devizarendelkezéseket, több mint 2 millió 800 ezer forint ér­tékű jogsértő cselekményt követ­tek el; addig 1976-ban az esetek száma némileg csökkent, össze­sen 938 esetet tartanak nyilván, ám ez az összeg jelentősen emel­kedett, elérte a 3 millió 890 ezer forintot. Érdemes kissé elidőzni a szá­moknál, s részletesen bizonyíta­ni, hogy a külföldi állampolgá­rok, de hazánkfiai is összegsze­rűségében sértik meg a rendelke­zéseket. A vámfeűntettek egy év alatt 60 százalékos emelkedést mutattak, ám összegében ez már 85 százalékos növekedésű. A de­vizabűntettek száma egy év alatt 77,7 százalékkal emelkedett, s összegében megközelítette — nem tévedés — a 150 százalékot. A teljes igazsághoz tartozik, hogy a deviza-szabálysértés — magyar fizetőeszközzel — 10,5 százalékkal, külföldi fizetőeszköz esetében pedig 21,7 százalékkal csökkent. Jelentéktelen emelke­dést mutat a vamszabálysértést elkövetők száma, ami csupán 3 százalékkal nőtt. A számokból, s azok egymás­hoz való viszonyából megállapít­ható, hogy mind az esetek szá­mában, mind pedig összegszerű­A pedagógusok tervszerű, irá­nyított elhelyezkedéséről szóló intézkedés — amely január 1-én lépett életbe — jól szolgálja az egész társadalom érdekét, hozzá­járul az; oktatásügy munkaerő­gondjainak enyhítéséhez — álla­pította meg tegnapi ülésén a Pe­dagógusok Szakszervezetének központi vezetőségé. Ahhoz azon­ban. ,hpgy az új, pályázati rende­let teljes mértékben elérhesse ségében inkább az emelkedés az uralkodó. Sajnos — ez a koráb­bi statisztikai adatokból nem de­rült ki — az illegálisan kivinni vagy behozni megkísérelt 500 fo­rintos címletű belföldi fizetőesz­köz számában is jelentős az emelkedés. Amíg 1975-ben 1663 darab 500 forintost foglaltak le, ez a múlt esztendőben már 1929 volt. Az itt mutatkozó emelkedés 133 ezer forintnak felel meg. Ha összességében vizsgáljuk meg a jogsértő cselekmények elkövetői­nek számát és az ezekhez „ta­padó” összeget, az eseteknél 23 a csökkenés, ami elenyésző. Ám az összegszerűségnél az egymillió 12 ezer forintos emelkedés jelen­tősnek mondható. Ebből az kö­vetkezik, hogy 1975-ben egy-egy cselekményre 2999, addig 1976- ban már 4153 forint jutott. Néhányba múlt év végén tör­tént jelentősebb bűncselekmény iól illusztrálja az elmondottakat. Kujundzsity Tomislav jugoszláv állampolgár az országba történő belépése alkalmával megkísérelt hehozni 216 darab aranypénzt és érmét, 15 különböző aranyék­szert. valamint 53 ezüst és bronz numizmatikai érmét, összesen 146 ezer forint értékben. Laza- revitv Drágán jugoszláv állam­polgár valótlan nyilatkozatot tett, s ígv kísérelt becsempészni két zsebszámológépet. 10 elektromos rarfiVarórát 35 ezer forint érték­ben. Pawlikowicz Mária lengyel állampolgár 25 aranyláncról és célját, egyebek között tovább kell növelni a pedagógusképző intéze­tek hallgatóinak számát, és nö­velni kell a nevelőkkel rosszul ellátott területek vonzerejét. Az utóbbi tíz év alatt a felsőoktatá­st intézmények felvételi keret­számai több mint kétszeresére növekedtek, a gépesítés nélküliéig alkalmazásává]' dzcinban még 1980-ban is Számolni kell. . Az Építők Szakszervezetének 32 arany medalionról úgy nyilat­kozott, hogy azok értéke nem éri el az ötezer forintot,, ám a tár­gyak értéke 13 200 forint volt. Mondani sem kell, ezeket az áru­cikkekét lefoglalták. Nemcsak a külföldi, hanem a magyar állampolgárok is meg­felejtkeztek a törvény előírásai­ról. Berki József és felesége ózdi lakosok 45 hosszú ujjú női puló­vert és egyéb ruhaféleségeket te­kintettek személyi szükségletük­nek, de baj volt értékítéletükkel is, hiszen a 17 450 forint értékű vámárut csupán tízezer forintra „taksálták”. Csüllög Imréné szeg­halmi lakos 13 500 forintot pró­bált — 500 forintos címletekben — kivinni, s csak tüzetes vizs­gálat derítette fel a bűncselek­ményt. Akadnak olyanok is, akik in­kább veszni hagyják „áruikat”, kibújva ezzel a felelősségre vonás aló). Kelebián a vámvizsgálat so­rán a vasúti kocsikban 32 darab komplett biztonsági övét, 96 ösz- szeesukható esernyőt, 16 külön­böző légpuskát találtak, amelyek­nek nem jelentkezett a gazdája. A két határállomáson szolgála­tot teljesítő pénzügyőrök, határ­őrök eredményesen dolgoztak, amelyet bizonyítanak a felsorolt adatok. Sajnos, a külföldiek, de a magyar állampolgárok közül is sokan tudatosan, vagy a sza­bályok ismeretéinek hiánya miatt durván megsértik a vám- és de­vizaszabályokat, s az utazás, az élményszerzés örömét jogtalan haszonszerzéssel teszik tönkre, s kizárják magukat a külföldi uta­zás további lehetőségéből. Gémes Gábor központi vezetősége megvitatta az ágazat múlt évi munkájának ta­pasztalatait, valamint az idei ten­nivalókat. Megállapították, hogy az építőipar a múlt évben túltel­jesítette tervét, elsősorban a munkatermelékenység emelése révén. A lakásokból az előirány­zott 82 ezer helyett 85 ezret adtak ót. Az idén 5—5,5 százalékkal bővítik a termelést. (MTÍ) A termékek műszaki követel­ményeinek egységesítése, az azo­nos vizsgálati módszerek alkal­mazása, s a minőségi mutatók szabványelőirása egyik feltétele a népgazdasági tervek megvalósítá­sának. Jelenleg a különböző ága­zatokban mintegy 8600 szabvány­előírást alkalmaznak, ezek egy részét a változó követelmények­nek megfelelően állandóan to- váBbfejlesztik, korszerűsítik. A Magyar Szabványügyi Hivatal el­nökhelyettese, dr. Sütő Kálmán a szabványosítás 1977-es és tá­volabbi feladatatiról adott tájé­koztatást az MTI munkatársának. A műszaki fejlesztés érdeké­ben, az exportképesség fokozá­sára új, az eddigieknél finomí- tottabb minőségi rendszert ve­zetnek be hamarosan. Eszerint például az elsőosztályú terméke­ken belül is többféle fokozatot különböztetnek meg. Az idén 27 ilyen „finomított” minőségi szab­vány lép életbe, elsősorban a műszeriparban és a vegyiparban, de néhány a bútoriparban is. A KGST-országok mintegy 4000 közös szabványajánlást dol­goztak ki eddig, ezekből 1977-ben megközelítően 400 lép kötelezően életbe. Ennek nyomán különösen a gépipari termékek külkereske­delmi forgalma kaphat új lendü­letet a közös műszaki paraméte­rek alkalmazásával. Az egységesített szabványok hatása az hazai áruválasztékban is jelentkezik; egész sor olyan elektromos háztartási berendezés importja válik lehetővé, amelyet eddig éppen a tagországok eltérő szabványelőírásai miatt nem hoz­tak nálunk forgalomba. Így pél­dául a közeljövőben bővülhet a Választék NDK-beli és szovjet elektromos kenyérpirítóval, inf- rasugárzókkal és több más cik­kel. A következő években újabb KGST-szabványajánlásokat vizs­gálnak felül közösen a tagorszá­gok, jövőre 1500-nak a bevezeté­sét tervezik. Üj szabványok segítik a fo­gyasztói érdekvédelem fokozott érvényesülését is. A szabvány- ügyi hivatal más szervekkel együttműködve hamarosan kidől, gozza bizonyos szolgáltatások szabványelőírásait. A textiltisztí­tásnál például színskála beveze­tését tervezik, amelynek alapján pontosan megállapítható a tisz­títás minősége. Felmérés készül a rádió, a televízió, a háztartási gépek és a gépkocsik javításánál alkalmazandó szabványok kidol­gozásához is. (MTI) Tanácskozott az építők és a pedagógusok szakszervezetének központi vezetősége — Buenos dias, Kolum­busz — köszö­nök fel a hét méteres érc­óriáshoz, akit Barceloná­ban egy hosz- szú, vékony és aranyozott föld­gömbben vég­ződő torony te. tejére állítot­tak. A to­ronyban szünet nélkül jár a lift, utasakat visz a glóbusz­ba, ahonnét szép kilátás nyílik a kikötő­re és a tenger­re. Fölöttük magányosan Legenda és valóság mereng a szo­bor, ajka körül mintha ironi­kus mosoly ját­szana. Mintha élvezné, hogy olyan titkot tud, amely lassan félévezrede foglalkoztatja a kutatókat és még senkinek sem sikerült meg­fejteni? A történészek ma sem tudják teljes bizonyossággal, mi­kor és hol született, ki volt egy­általán Kolumbusz Kristóf, akit olaszul Colombo-nak, franciául Colomb-nak, Spanyolországban Cristóbál Colonnak neveznek. De vajon mit szólna akkor, ha megkérdezhetném: „Tudja Co­lon úr, hogy Ön fedezte fel Ame­rikát?” Meglepődne, örülne, bosz- szankodna? A kérdés, minden­esetre váratlanul érné. Hiszen ő még abban a tudatban távozott el az élők sorából, hogy megtalálta a nyugatról vezető utat Indiába. Mániákusan ragaszkodott ehhez, a téves számításokra alapozott rögeszméhez. Nem csoda, hogy Őfelségéik, a katolikus királyok komolyan tartottak a vállalkozás kudarcától és eleinte vonakodtak is pénzzel támogatni Kolumbusz képtelen ötletét. Mi lett volna, ha győz a józan ész és Kolumbusz soha sem in­dulhat el Indiába, hogy a biztos kudarc és a felfedezői megszál­lottság ütközőpontjában új vilá­got leljen? Mérhetetlen gazdag­sághoz, hatalomhoz juttassa Spa­nyolországot, átrajzolja a Föld térképét és új fejezetet nyisson a világtörténelemben. — Akkor valaki más fedezi fel Amerikát — vonja meg vállát a mindig derűs Estebán, akit nyugodtan szólíthatok Istvánnak. Apja magyar volt, anyja spanyol. Kifogástalanul beszél magyarul és legalább úgy ismeri Barcelonát, amennyire rajong érte. Nem alaptalanul. Tágas, tiszta, büszke és jókedvű város. Monumentális, mint egy óriási aréna, a terein akár bikaviadalokat is rendez­hetnének, utcái rendezettek és ragyognak a tisztaságtól. Ezzel kevés kikötőváros dicsekedhet. Hatalmas kikötője több mint 20 millió tonnányi forgalmat bo­nyolít le évente, de a katalán „főváros” ipara is számottevő. — Itt volt mindig a legerő­sebb és a legjobban szervezett a munkásosztály — mondja nem kis büszkeséggel Esteban a Ramblas szédítő forgalmában. A Ramblas kész csoda! Egy 1180 méter hosszú sétány, tele padok­kal, kerthelyiségekkel, pavilonok. • Ezeken a lépcsőkön fogadták a spanyol királyok, a felfedező útjáról hazatérő Kolumbuszt. • Jobbra: a Santa Maria — Kolumbusz hajójának — pontosan rekonstruált mása, a barcelonai kikötő­ben. (Fotó: Radó Gyula) t kai. Az egyikben könyvrégisége­ket, a másikban bélyegeket, vagy antik érméket árusítanak, de van Virág-Rambias, ahol a legcsodá­latosabb délszaki virágok és nö­vények kaphatók, másutt tarka madarakat, bolondos ábrázatú majmokat kínálnak eladásra. Le­ülünk egy kávéra. A szomszéd asztalnál két katalán fiú iszo­gatja a jégbehűtött tejet. Kihaj­tott fehér ingükön csillogó aranykereszt. Politizálnak. Nyug­talanítja őket a pezeta romlása, az árak emelkedése, a Franco halála után látszólag megenyhült, valójában súlyosan kiélezett po­litikai légkör. Reformokat sür­getnek. Katalónia és Baszkföld önállóságának az elismerését. A fiúkat már egyáltalán nem lelke­síti a montserrati Madonnának adott királyi kézcsók. De az aranykéresztet még viselik. Estebán mosolyog és mélyet szippant a szivarjából. Spanyol furcsaság. Tudom-e, hogy a hi­vatalosan betiltott munkásgyule- seket a templomokban tartják? A rendőrök oda nem tehetik be a lábukat, csak a püspök enge­délyével. A püspök pedig nem adja meg az engedélyt. Bölcs ember lehet, vagy fanatikus? Meg akarja tartani a híveit. Ezért azzal sem törődik, hogy a temp­lomokban ülésező munkások Marx szavait idézek, sztrájkokat szerveznek, forradalmi eszméket terjesztenek. A püspök bölcsen hallgat, talán mert jobban hisz az anyaszentegyház erejében, mint a jelenlegi rendszer tartós­ságában ? A körülmények őt látszanak igazolni. Hiszen a barcelonaiak, miközben egyik kezükkel jobb életet, előrehaladást, demokrati­kus vívmányokat követelnek, a másikkal templomot építenek. A hit piramisát. A Szent Család Katedrális építéséhez 1882-ben fogtak hozzá. Azóta Luca-széke- ként készül Gaudi fantasztikus álma, de a spanyolokra az is jellemző, hogy nem szeretnek el­sietni semmit. Nem az a lénye­ges, hogy meddig készül, hanem hogy olyan legyen, amilyen nincs több a világon. — A Szt. Eulália-katedrális is e^er évig épült — avatkozik be­szélgetésünkbe a fürgén szalado- zó öreg pincér. — Gaudi temp­loma közadakozásból készül, ért­hető, hogy nem rohamléptekben. De azt mondja meg nekem, tud-e még a világon egy várost, ame­lyik saját magának épít templo­mot? Méghozzá olyat, ami egyedül­álló az építészetben! Antonio Gaudi bizarr tervei féligkészen is lenyűgözőek. A magasbaszö- kő, vasbeton csipketornyok ba­rokkos túlzsúfoltsága akusztikai célokat szolgál. A rézsűt lefelé irányuló kőnyelvek lefelé nyom­ják majd a harangok hangját, nem engedik szétszóródni a le­vegőben. Mindez vasszerkezetek nélkül, a faragott kövek egy- másrahelyezésével jön létre, a statikai számítások diadalaként. Az emberek megállnak előtte és arra gondolnak, hogy amikor átlépik majd a Halál Kapuját, valami marad utánuk az élők­nek. Ez a város talán azért is olyan különlegesen szép és erős, mert minden kor szinte az örök­kévalóságnak építkezett. A ma­ga gyönyörűségére és dicsőségé­re, de az utódaik javára is. A Barrio Gótico elnevezésű város­rész a spanyol gótika és a tör­ténelmi múlt nagy eseményeinek komor szépségű színtere. A Szt. Eulália-katedrálisban látható a híres keresztelő medence, amely­ben a Kolumbusz által Spanyol- országba hozott indiánokat meg­keresztelték. A székesegyház mögött kanyar­gó szűk utcák fölé ijesztő ábrá­zatú vízköpő szörnyek hajolnak. Egy reneszánsz palota falán szí­nes cseréptábla mutatja a köte­lező haladási irányt — a lova­soknak. Alatta számunkra is is­merős KRESZ-tábla: gépkocsival megállni és várakozni tilos. A szűk sikátor ünnepélyes terecs- kébe torkollik: itt fogadták a katolikus királyok a hazatérő Kolumbuszt. Valaha ezen a téren pezsgő, eleven élet folyt. Ud­varoncok szőtték intrikáikat, itt székelt az inkvizíció, ezekben a faragott mennyezetű, arannyal, festményekkel borított termekben gondolta ki nagyravágyó terveit a leggőgösebb és legokosabb spa­nyol királynő, Izabella. Innét indult el felfedező útjára Kolumbusz is. És miközben még mindig makacsul állította, hogy Indiában járt, már mindenki tudta, hogy megkaparintott Spa­nyolországnak egy Üj Világot. Teli arannyal, ezüsttel, drága­kövekkel, olcsó munkaerővel, a világtörténelem legnagyobb üzle­ti hasznának a lehetőségével. Kolumbusz ma sem rossz üz­let. Sokszorosított figurái emlék­tárgyakat, kulcstartókat díszíte­nek, keresett „szuvenír” hajójá­nak kicsinyített mása is. Sehol annyi földgömböt nem vásárolhat az ember — a gombnagyságú­tól egészen a másfélméteres át­mérőjű óriásgolyóig — mint Bar- celónában. Végül is ő fedezte fel, amire maga sem számított: Eu­rópa nyugati és Ázsia keleti part-? ja között egy addig ismeretlen, új földrészt. Most viszont máso­kon a sor, hogy idehaza teremt­senek új világot. Vadas Zsuzsa (Folytatása következik)

Next

/
Thumbnails
Contents