Petőfi Népe, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-14 / 11. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1977. január 14, A verseny győztesei Növekvő érdeklődés a fóliás zöldségtermesztés iránt — Nagy sikerű tanácskozás Izsákon — — Foglaljuk tehát össze a zárt terű — műanyag borítású — zöldségtermesztés előnyeit. Miért fontos ez, miért hoz több pénzt a termelő zsebébe, ugyanakkor a fogyasztó is jól jár. — Ujjain is számlálja az előadó. — Korán tudunk terményt vinni a piacra... Kis területről is többet, többszörösét szedjük le, mint a szabadföldi termelésnél... Harmadszor, nos, ki folytatja? ... Ügy, úgy — helyesen mondja ott a hatodik sorban — olcsón tudjuk — adni a zöldséget, mert kis területen is nagy mennyiséget állítunk elő... És — helyes, maga is jól idefigyelt — az áru minősége is jobb... — Jól jegyezzük azonban meg, hogy e négy tényező csak együtt hatékony. Ha valamelyik elmarad belőle, elmarad a „csoda" is, amivel a fólia alatti zöldségtermesztés jár. Majd személyes élmény elmondása következik, egy hollandiai kiállításról, ahol gúlába rakva várta a látogatókat a növényházban termelt szőlő. Mert gyümölcs is termeszthető zárt térben. — Kérem, olyan gusztusos, bársonyos volt az a szőlő, hogy nyomban az a gondolat, vágytá- madt bennem is: Ebből enni kellene! Mondom ebbeli kívánságomat az egyik eligazítónak. Mire ő: „Mások is így vannak vele, ezért erre már vigyázunk.” — s a gyümölcsre intett a hollandus. Hangos derű a hallgatóság részéről. Értik a példa jelképességét: fólia alatt olyan minőségű zöldséget — gyümölcsöt — lehet produkálni, aminek a fogyasztó „nem tud ellenállni”. Az iméntihez hasonló epizódok, a hallgatósággal való derűs kapcsolattartás, esetenként az együttgondolkodást ösztönző párbeszéd jellemezte azt az előadást, amelyet dr. Thuri István, a Budapesti Kertészeti Egyetem tanára, az egyetem soroksári tangazdaságának Igazgatóhelyettese tartott Izsákon, a művelődési ház nagytermében. A téma — mint az eddigiekből is kiviláglik — a fólia alatti zöldségtermesztés volt. Az érdeklődés fokát Jól érzékelteti, hogy amikor Szemők József, az Egyesült Sárfehér Téesz elnöke megnyitotta a helyi ÁFÉSZ, a népfrontbizottság és termelőszövetkezet által szervezett nagy beszélgetést, a 300 személyes terem ajtajában is álltak hallgatók. Az élvezetes, világos stílusban elhangzott előadás a szó szoros értelmében lebilincselte a jelenlevőket. Hogyne, amikor kézzelfogható példák, a tudomány és gyakorlat közösen létrehozott eredményei, praktikus okfejtések győzték meg őket a zárt terű, műanyag borítású zöldség- termesztés lehetőségeiről. Hallhattak rövid áttekintést a zöldségtermesztés történeti fejlődéséről: hogyan jutottunk el például a bolgárkertészettől a korai szabadföldi termelésen át a mai zárt terű termesztésig, ami világviszonylatban éppúgy mint hazánkban most van kibontakozóban. Példák sorakoztak előttük Mngyarországrór — a megyéből is —, hogy mennyire Jövedelmező ez a fajta zöldségtermesztés kistermelésben, a háztájin is. Megértették, hogy versenyképesség dolgában a kezdők, kezdeményezők előnye ^vitathatatlan. Hogy a versenyképességnek elengedhetetlen feltételei, összetevői vannak, kezdve a piacképes — tehát még máshol is kapós — zöldségféle kiválasztásától, a termelő berendezés — fóliasátor stb. — kialakításán, technológián, kombinációs lehetőségeken át a specializációig. Ha nem is szükséges kivételes képzettség, szaktudás a fóliás zöldségtermesztéshez, ezt is meg kell tanulni, minél több tapasztalatra kell szert tenni — hangsúlyozta Thuri professzor. Fontos elv, hogy nem túl nagy területen kezdje valaki a termesztést, ám az is lényeges, hogy 100 m* alatt sem érdemes. Ha tudniillik elég nagy a tét, jobban odafigyel a termelő. Vigyázni kell már a termesztő berendezések kialakításánál például a légtér nagyságára, a fólia szakszerű — feszes — felállítására. A zöldségnövények vonatkozásában nem lehet tévedni ezekben az alapelvekben: jó fajtaválasztás; szaporítási időpont betartása; tápanyagellátás, -utánpótlás; tény észterület; növényvédelem. Mindezeken túl ugyancsak elengedhetetlen — növényenként — speciális fogások ismerete, kitanulmányozása a mesteri tudásig. E vázlatos témaéri ntéseloből is kiérezhető, hogy a kistermelői fóliás zöldségtermesztés szakmai és személyes érdekviszonyai egyaránt szükségessé teszik a termelés koordinálását. Ezért egészítette ki nagyszerűen az egyetemi tanár előadását Ferencz Ernőnek, a MÉSZÖV titkárhelyettesének tájékoztatója a zöldség- termelő szakcsoportokról, melyek már tíz résztvevővel is megala- kíthatók. Ez a legegyszerűbb szö- vetkezésl forma, s nem téveszthető össze a téesszel. Célja a háztáji és kistermelők termelési, értékesítési biztonságának megteremtése. Hiszen akár téesz, akár ÁFÉSZ védőszárnyai alatt működjenek, segítséget kapnak vetőmagbeszerzéstől, fajták kiválasztásán keresztül szaktanács- adásig mindenben. Csupán arra gondolva, hogy például az „anyaszövetkezet" tájékoztatást tud adni a kistermelőknek, a szakcsoport tagjának arról, milyen zöldségre van szükség a helyi, országos ellátás vagy export szempontjából — érthető a szakcsoport előnye. Értesültek az érdeklődők arról is, hogy aki 3 évre szerződést köt terményeire téesszel, AFÉSZ- szel, vagy MÉK-kel, 40 százalékom állami támogatást kap a fóliás zöldségtermesztéshez — a fólia és vázberendezés beszerzésénél. A fólia alatti zöldségtermesztés iránti kedvet ugyancsak fokozza a kistermelőkre vonatkozó új adózási rendszer. Ez egyszerűbb, világosabb, áttekinthetőbb a régebbinél, s egyértelműen kimondja például, hogy 150 000 forintig nem kell jövedelemadót fizetnie annak a kistermelőnek, aki családtagjaival együtt termeszt. Ezen felüli árbevételnél is méltányosak az adókulcsok. Ugyancsak nem befolyásolja senki nyugdíját sem, ha ilyen kistermelésből is kiegészíti jövedelmét. Még egy örvendetes jelenség, ami a zöldségtermesztés ilyen formái iránti növekvő érdeklődésre utal: mind dr. Thuri István, mind Ferencz Ernő kitért rá — a hallgatóság kérdéseire is válaszolva —, hogy az ezzel kapcsolatos szakkönyveket igen rövid idő alatt elkapkodják. Várják, hogy az új kiadások mielőbb kikerüljenek a nyomdából, Tóth István A határőrségnél folyó szocialista versenyben a garai határőrök Élenjáró őrs címet nyertek, amit Dudás István határőr ezredes, kerületparancsnok adott át. Az őrs katonái határőrizeti ismeretekből, katonai tárgyakból és a politikai témákból jó eredménynyel vizsgáztak, a különböző lőgyakorlatákat is eredményesen hajtották végre, miközben az államhatárt is éberen vigyázták. A garai őrs személyi állománya Nagy Antal határőrtiszt vezetésével évek óta eredményesen dolgozik, a múlt évben pedig magasabb szinten végezték tevékenységüket. Az őrs által őrzött területen ugyanis büntetlenül senki sem tudta megsérteni az államhatárt és a határrend is megfelelt a rendeletekben foglaltaknak. A szocialista versenymozgalomban győztes garai határőrök és a községi dolgozók között évek óta gyümölcsöző együttműködés van. Oara 1967-ben nyerte el a Határőr Község címet és a múlt évben a község lakóit Kiváló Határőr Jelvénnyel tüntette ki a határőrség országos paracsno- ka. Számtalan példa bizonyítja, hogy a Kiváló Határőr Jelvénynyel kitüntetett község dolgozói a párt honvédelmi politikáját helyesen értelmezik, s annak megvalósításában aktívan részt vesznek. A helyi határőröknek élő és tartalmas kapcsolatuk van a falu dolgozóival, a KlSZ-esek- kel és az úttörőkkel is. Az úttörő szakaszoknál aktív hazafias honvédelmi nevelés folyik. A járási úttörőelnökség éves programja szerint a katonák kéthetenként beszélgetést vezetnek a határőrizet jelentőségéről, az idegen, gyanús személyek felismerhetőségének jegyeiről, a határőrök és az úttörők kapcsolatának szükségességéről. Gara község lakói nagyra becsülik a határőröket, s örömmel beszélnek a katonákkal meglevő kapcsolataikról, az együttműködés sorén szerzett személyes élményekről. A versenymozgalomban jeleskedő határőrök Jól tudják, hogy határőrizeti feladatukat 1977-ben is csak, a helyi dolgozók aktív segítségével tudják végrehajtani. Gazsó Béla Tallózás üzemi lapokban A Bács-Kiskun megyei mezőgazdasági. ipari és fogyasztási szövetkezetek havonta megjelenő Szövetkezeti Élet című lapja a decemberi számában első oldalon tájékoztatja olvasóit a Bácskai és Dunamelléki Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének a TOT III. kongresszusát megelőző küldöttgyűléséről. A beszámoló címe: A gondokat sem hallgatták el a küldöttgyűlésen. Szintén az első oldáíon található dr. Nagy Lajosnénak, a KSH közgazdász csoportvezetőjének írása, amely a tejtermelés megyénkben helyzetével foglalkozik. A szerző egyebek közt az inproduktiv tehenek szántának gyors csökkentését sürgeti az eredmények növelése érdekében. A Szövetkezeti Élet harmadik oldalán egy glossza hívja fel magára a figyelmet. Címe: Hová lettek a jelentkezők? A cikkíróval az a tény fogatott tollat, hogy a kiskunfélegyházi mezőgazdasági szakmunkásképző iskola szarvasmarha-tenyésztő tanfolyamára a várt ötven helyett mindössze három dolgozót írattak be az érdekelt közös gazdaságok. A munkástovábbképzéa tapasztalatai cím alatt az ipari szövet-, kezetek dolgozóinaik szakmai, ismeretfelújító. korszerűsítő és specializáló képzéséről tájékozódhatnak az olvasók. Az V. ötéves tervben a szövetkezeti ipar 13 ezer dolgozója közül 2700-an képezik tovább magukát — derül ki a cikkből. Kereskedelmi fiatalok parlamentje, Problémák a dohány körül. Fejlesztési tervek Imrehe- gyen, Téesz a város mellett — még néhány cím a decemberi Szövetkezeti Életből A Salátának, a Dunavidéki Vendéglátó Vállalat üzemi hírí- adójának utolsó számában a Kitüntetett dolgozóink cím alatt találunk megyei vonatkozású információt. Nevezetesen: tavaly a vállalat kiváló dolgozója lett többek közt Farkas Jánosné, a kecskeméti 56. számú főiskolai étterem betahított szakácsa, Hegedűs Istvánná, a kecskeméti 60. számú óvodák központi éttermének vezetőhelyettese, a kecskeméti Fémmunkás-gyár üzemi konyháján dolgozó Varga Jánosné betanított szakács és Wohl Miklósné, aki a vállalat kecskeméti kirendeltségén adminisztrátor. A Férfi Fehérneműgyár dolgozóinak Fékion Hírlapja a január 3-i kiadásában több megyei vonatkozású olvasnivalót kínál. Az „Aranyos” asszonyok című írásban Harcos Istvánné, a vállalat bajai gyárának szocialistabri- gád-vezetője mutatja be a Kállai Éva nevét viselő kollektíváját. A szocialistabrigád-vezetői értekezleten elhangzott felszólalásokból idéző összeállítás Varga Lászlóné kalocsai, Vecsernyés Ilona és Fü- löp Jánosné bajai. Túri Istvánné garai, és Bursza Lajosné szabad- szállási brigádvezetők szavait eleveníti fel. A Kalocsa készül a nagyobb feladatokra. Brigádvetélkedő Baján és az Úttörők a bajai gyárban cím alátt olvashatunk még a Férfi Fehérnemű- gyár megyénkbeli dolgozóinak életéről és munkájáról. A Villanyszerelők bizalmija című portré a LAMPART Zománcipari Művek január 4-én megjelent lapjában található, és Tóth Sándort, a cég kecskeméti gyárának dolgozóját mutatja be. A bizalmi tavaly november 7-e alkalmából megkapta a SZOT Elismerő Oklevelét. A. T. 8. Hegesztés - segédberendezésekkel Az emberi életszükségleteknek az ipari forradalom nyomán beállt fokozódása keltette életre a modern vegyipart. A vegyipari nagyvállalatok arculatát a hatalmas berendezések, csőkígyók határozzák meg, amelyekben a nyersanyagok különböző feldolgozása, illetve nemesítése folyik. Manapság a vegyipari folyamatok jelentős része igen széles hőmérsékleti és atmoszférikus skálán zajlik le: mínusz 60 és plusz 350 C-fok között, gyakran messze a 100 bar nyomásérték felett. Különleges esetekben 800— 850 C-fokig is el lehet menni a hőfok emelésével, a 900 C-fok körüli folyamatok azonban nagyipari berendezésekben még nem bonyolíthatók le, mert a rendelkezésre álló szerkezeti anyagok ekkora igény- bevételt nem tudnak állandóan elviselni. A kutatás szüntelenül folyik és kilátás van rá, hogy bizonyos anyagkombinációk magasabb hőmérsékleti tartományokban is lehetővé teszik majd a nagyipari gyártást. Hiába dolgozzák ki a laboratóriumokban a kémiai folyamatok sokfélesége segítségével a legjobb vegyipari technológiákat, ha a mérnökök tervei alapján a készülékgyártók, akiknek pontosan alkalmazkodniuk kell az előírásokhoz, nem tudják elkészíteni a berendezéseket. A nagyipari készülékeknek például többnyire állandó jelleggel kell elviselniük a legkeményebb igénybevételt. Figyelembe kell venni, hogy a kémiai üzemek javarészében állandóan dolgoznak, az anyag áramlása sohasem szünetel. A kisüzemi berendezéseket ezzel szemben könnyen cserélhetőre kell konstruálni, mivel gyakran rendkívüli feltételek között folyik a kísérletezés és eleve számolni kell bizonyos készülékrész pusztulásával. A vegyipari készülékgyártás egyik legfontosabb művelete a hegesztés. A varratok jóságától az egész berendezés működőképessége és biztonságossága függ. Ilyen munkát csak kellő felkészültséggel, a képen látható segédberendezések segítségével lehet végezni. „Ipari demokrácia” a kapitalizmusban A fejlett tőkés országokban a politikai küzdelmeknek, a törvényhozás tevékenységének, a baloldal akcióinak, de a kormányok propagandájának is szinte állandó témája az „ipari demokrácia”. A fogalom alapvetően a Kényszerű „együttélés” Az üzemi viszonyok demokratizálásának törekvéseit két tényező magyarázza. A munkások beleszólást követelnek a tőkéa vállalatok irányításába, ellenőrizni, de legalább is ismerni akarják annak az üzemnek a tevékenységét, ahol dolgoznak, amelynek működésétől egzisztenciájuk függ. A baloldal követeléseinek is szerves részévé vált (a politikai demokrácia védelme és kiszélesítése mellett) az ipari demokrácia fejlesztése is. Ugyanakkor a tőkéseknek alapvető érdeke. hogy cégük dolgozóival valamiféle „együttműködést”, kényszerű együttélést alakítsanak ki. Hiszen a modem termelés a munkások) aktív közreműködése nélkül elképzelhetetlen, s ma már a korszerű vezetésnek a kapitalista országokban is fontos eleme, hogy a dolgozókat is bevonják bizonyos vállalati problémák megoldásába, felhasználja kezdeményezéseiket, mozgósítja alkotó energiájukat. Csakhogy ez a két törekvés a kapitalizmusban szemben áll egymással. A vállalatok vezetése csupán és csakis olyan együttműködést akar á munkásokkal, munkavállalók helyzetének, jogainak valamiféle szabályozását, a tőkés vállalatok működésének reformját, az üzemeken belüli viszonyok — úgymond — „demokratizálását” jelentené. amely a tulajdon Jogait érintetlenül hagyja, ugyanakkor a vállalati hatékonyságot, a kizsákmányolás hatékonyságát viszont növeli. A munkások — elsősorban a kommunista pártok, és a harcos szakszervezetek hatására — a lényeges) kérdésekben: gazdasági, gazdaságpolitikai döntésekben, a termelés céljai meghatározásaiban is részt kívánnak venni. A két szemben álló törekvés — ez ideig — az egyes országok osztályerőviszonyai alakulásának megfelelően kompromisszumos megoldásokat eredményezett. Ezekben a burzsoázia biztosította tulajdonosi előjogait, de kénytelen volt engedményeket adni az „ipari demokrácia” kapitalista koncepciójának megfelelően. A meghatározó kérdésekben a dolgozók beleszólási, ellenőrzési igényét képzetlenségükre, hozzáértésük hiányára hivatkozva elutasították. ma is azt hirdetik, hogy a tulajdonnélküliek felelőtlenül határoznak. Viszont az üzemi élet számos területén — a munka- szervezés ésszerűsítése, biztonsági egészségügyi, szociális kérdések — a munkások beleszólási lehetőséget verekedtek ki. Az üzemen belüli intézmények és a szakszervezetek Az üzemen belüli „együttműködés" biztosítására hosszabb történeti fejlődés után kialakult egy intézményrendszer, amely a munkások részvételét, beleszólását hivatott biztosítani, és amelynek segítségével a tőkés üzem „demokráciáját” a tulajdonos képes ellenőrzése alatt tartani. A kialakult üzemi tanácsok, üzemi bizottságok, vagy munkástanácsok a vezetés és a munkások együttműködésének a szervezetei. Meg kell különböztetni ezeket a szak- szervezetektől, mert a szakszervezetek alapvetően érdekvédelmi és követelő jellegű szervezetek. Ezekkel szemben alakultak ki az együttműködést és közvetítést elősegítő üzemen belüli intézmények, bér a szakszervezeteknek általában jelentős befolyásuk van ezekre az intézményekre is. Vnq.»M >if Hh'fh ttesaéigBv autasaao ctdoyaan Az ,Jpari kapcsolatok” rendszere „ , . , . ... i ....... v * ~ * XflA.» <!»«> •* Íidíijjnro A nhrtt A tőkés országokban a munkavállalók szakszervezetei. a munkaadók tulajdonosi szervezetei, valamint az üzemen belüli együttműködési intézmények alkotják az ún. „ipari kapcsolatok” rendszerét. Ennek a rendszernek a keretein belül, a burzsoá állam kezdeményezése és felügyelete alatt, próbálja ma a burzsoázia az ipari demokráciát céljai és lehetőségei szerint alakítani. A különböző reformista politikai törekvések ennek a szisztémának a segítségével is szeretnék levezetni a tőkések és a munkások közötti társadalmi, szociális, politikai feszültségeket, a hatékonyabb termelés — magasabb profit — érdekében szükséges együttműködést biztosítani. A dolgozók és baloldali szervezeteik (részben a kialakult intézményrendszer keretében) azok valódi demokratizálásával akarnak eredményt elérni, részben olyan új, valóban demokratikus üzemi szervezetek létrehozásáért harcolnak,, amelyekkel korlátozhatják a tőke hatalmát. Az üzemen belüli szervezetek, amelyekben a munkások képviselői együtt tárgyaltak a tulajdonosokkal, széles körűen, az I. világháború alatt és után terjedtek el, elsősorban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom munkástanácsainak a hatására. A kezdetben jelentős jogokkal rendelkező üzemi tanácsokat fokozatosan szociális területre szorították vissza. A II. világháború után az általános baloldali előretörés idején majdnem minden tőkés országban létrejöttek az üzemen belüli „munkásképviseleti” szervek, többnyire állami —, vagyis a tőkések érdekeit szolgáló szabályozással. Működésük azonban a hidegháború időszakában formálissá vált. az osztály- harcos összeütközések az üzemen kívül, az együttműködési szervezeteket mellőzve zajlottak. A tőkés társadalom válságának^ az erősödő baloldali és demokratikus mozgalomnak követeléseinek hatására (és egyben leszerelésére) az 1960-as évek végétől a legtöbb országban ismét újonnan szabályozták az „ipari demokrácia” formáit. Az így kialakult üzemi tanácsok jogkörét, feladatait az egyes országok sajátosságai színezik ugyan, de a lényeg mindenütt azonos. A burzsoáziái alapvető célját jól példázza a svéd meghatározás: az üzemi bizottságok feladata, hogy „a munkaadó és a személyzet között állandó együttműködést építsen ki. hogy a lehető legjobb termelési eredményt érjék el”. A lényeges gazdasági kérdésekben mindenütt csupán információs és konzult*« tív testületek maradtak, és döntési joguk csupán az üzem szociális problémáinak területén, a kollektív szerződések és az állami rendelkezések betartásának ellenőrzésében, az „üzleti titkokat” nem tartalmazó vállalati ügyekbe történő beleszólásiban van. Az üzemi tanácsok követelésekkel. különösen bérkövetelésekkel nem foglalkozhatnak, az a szakszervezetek hatásköre. Helyzetükre jellemző az NSZK törvényeinek megfogalmazása: „A munkafedó és az üzemi tanács tartózkodjon minden olyan természetű intézkedéstől, amely a vállalat tevékenységét vagy az üzemben kialakult rendet megzavarja!”. Mivel a politikai pártok — elsősorban a kommunisták — üzemen belüli tevékenységét tiltják, a szakszervezetek is főleg az üzemeken kívül, iparági vagy országos szinten működnek. így az üzemen belül létrehozott, együttműködést elősegítő szervezetek lényegében a burzsoázia érdekeit szolgálják. Ezért érdektelenek és közömbösek működésük iránt a1 munkások. hiszen ez a működés formális. Csak konjunkturális időszakokban funkcionálnak valamelyest, válságok idején a burzsoázia önkényesen intézkedik. A nyilvánvalóan osztályegyüttműködési, osztálybéke megterem- tési kísérlet mellett az erősödő munkás- és demokratikus mozgalmak azzal a lehetőséggel is számolnak, hogy a burzsoáziának „ipari demokrácia” megteremtésére tett kísérletei, viazafelé is elsülhetnek. Létrehozott intézményei a dolgozók számára új pozíciót is jelenthetnek a demokrácia kiszélesítéséért vívott harcban. Ily módon a kommunista pártok követeléseiben is helyet kapott a politikai demokrácia ki- szélesítése mellett az a követelés isi hogy az üzemen belüli demokrácia valódi formáit is teremtsék meg. Vagyis a tőkés üzemen belüli lehetséges demokrácia kérdése az osztályharc részévé vált, összekapcsolódott a politikai és gazdasági demokráciáért, a szocializmusért vívott általános harccal. T. Gy.
