Petőfi Népe, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-13 / 10. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1977. január 13. Jubileumi év küszöbén Beszélgetés Csapó Istvánnal, a Kiskunhalasi Épitőipari Vállalat igazgatójával Az idén október 1-én lesz tíz esztendeje, hogy a Kiskunhalasi Építőipari Vállalatot megalapították. Az alapító levélben „minden­nemű építőipari tevékenység” szerepel az életrehívott tanácsi vállalat rendeltetéseként. A felügyeleti szervek döntése alapján 1972. január 1-én a Kiskunfélegyházi Építőipari Vállalat beolvasztásával növelték a halasi céget, s egyben kiterjesztették a feladatkörét a két kiskun város és vonzáskörzete építési igényeinek kielégítésére. A jubileumi eszten­dő küszöbét átlépve Csapó Istvánnal, a vál­lalat igazgatójával beszélgettünk. — Melyek voltak az elmúlt 9 év fontosabb állomásai? — Számunkra minden munka- siker fontos állomás volt — mon­dotta Csapó István. — A válla­lat fennállása óta 38 tantermet, 4 tornatermet, 1 diákotthont, 2 áruházat, 1 rendelőintézetet, 2 autószervizt és 538 lakást építet­tünk. A felsoroltakat üzembőví­tések. közműépítések, épületfel­újítások és ipari létesítmények rekonstrukcióinak sora egészíti ki. Az általunk épített létesítmények zöme egyedi tervezésű, tetszetős objektum. — Elégedett a vállalat eddigi fejlődésével? — Igen. Az alapítás évében csak 180 volt a dolgozók száma, Jelenleg pedig már 780. Ezen fe­lül 15 szakmában 224 szakmun­kástanulónk Is van. A termelési értékünk tavaly már a hétszeresét Is meghaladta ez 1967. évinek, s elérte a 178 millió forintot, A személyi jöve­delem 68,3 százalékkal, a terme­lékenység pedig 43 százalékkal nőtt az elmúlt kilenc év alatt. Az eredményeink értékét növe­li, és a vállalat szervezettségét bizonyítja az, hogy állóeszközeink csak körülbelül 23 millió forin­tos nettó értéket képviselnek, és a használhatósági fokuk csupán 64 százalékos, ami Igen alacsony. — Hogyan alakultak a termelés személyi feltételei? — A vállalat megszületésekor mindössze egyetlen egyetemi vég­zettségű dolgozónk volt. Ma már 28 egyetemet vagy főiskolát vég­zett szakemberünk van. Közülük jónéhányan a gazdaságmérnöki képesítést is megszerezték diplo­májuk mellé. Jelenleg Is többen képezik magukat. Fizikai dolgozóink között mint­egy 55 százalékos a szakmunká­sok aránya, ami országosan is figyelemreméltó. Ehhez jön még a betanított munkások 30 száza­lékos aránya, ami szintén kedve­zi') a munkánk eredményességét tekintve. A fluktuáció mértéke jóval kisebb nálunk, mint az or­szágos átlag. — Kapcsolatba hozhatók-e mindezek az anyagi elismerésen kívül az erkölcsivel is? — A jól végzett munka erköl­csi megbecsülésére is nagy súlyt • Épül a MÁV szociális épülete Kiskunfélegyházán. (Méhes! Éva felvétele) fektetünk, s talán részben ennek tulajdoníthatók az előbb emlí­tettek. A kiváló dolgozóink száma jcsaknem kétszázötven. Az építő­ipar kiváló dolgozója kitüntetést is megkapták már tizenöten. A vállalat kétszer nyerte el a kiváló címet, miniszteri dicsé­retben pedig háromszor részesült fennállása óta. — Az 1976. évi tervüket telje­sítették. A jubileumi esztendőt milyen munkák jó elvégzésével teszik emlékezetessé? — Az idén átadjuk Halason a szakmunkástanulók diákotthonát, a Szűts József általános iskola tornatermét és a Ganz-MÁVAG gyárának szociális épületét. Fél­egyházán a MÁV szociális épüle­te készül el. Befejezzük a tajói bortárolót és felépítünk 80 la­kást. 1977-ben elkezdjük a halasi al­sóvárosi iskolának és tornater­mének, valamint a-tompái határ­átkelő állomásnak az építését. Félegyházán a Centrum Áruház, a kenyérgyár és egy lakótelepi fűtőmű építése Indul meg. Ezen­kívül több fontos munkánkat to­vább folytatjuk. — A hatékonyságot milyen esz­közökkel fokozzák 1977-ben? — Elsősorban a termelésszer­vezés korszerűsítésével, aminek keretében le kell raknunk a tech­nológiai szervezésre való áttérés alapjait. A vállalkozás, az előké­szítés és termelésprogramozás minőségének javítása érdekében üzemszerűen be kell indítanunk a számítógépes adatfeldolgozást. Vizsgálat tárgyává tesszük a számítógép alkalmazásának lehe­tőségét az anyaggazdálkodásban és a termeléskönyvelésben Is. Az idén szeretnénk előbbre lép­ni a modern technológia, az elő­regyártott szerkezetek és korsze­rű anyagok alkalmazása terén, mert a további fejlődés csak így képzelhető el. Ezzel összhangban álló műszaki fejlesztést akarunk megvalósítani, és ha reményeink­ben nem csalatkozunk, megte­remtjük a jövőben a szükséges ipari hátteret is. — Melyek azok a remények? — 1977-ben képes lenne a vál­lalat legalább 200—210 millió fo­rintos építőipari termelésre. A tő­le várt munka még ennél is na­gyobb, azonban még ekkora ter­vet sem állíthatunk magunk elé. Ugyanis nem rendelkezünk a szükséges technikai eszközökkel. Azért beszéltem a fejlesztési terveinkről, félig-meddig óhajtó módban, mert saját erőből nem vagyunk képesek megvalósítani azokat. Tavaly a kapacitásunk növelése érdekében pályázatot nyújtottunk be állami támogatás­ra az Építésügyi és Városfejlesz­tési Minisztériumhoz. Abban re­ménykedünk, hogy kedvezően bí­rálják el a kérésünket. A megye fejlődése érdekében is, azt kívánjuk, hogy a Kiskun- halasi Építőipari Vállalat kollek­tívája ne csalatkozzon ebben a reményében. A. Tóth Sándor Beigázolódik-e a hipotézis? Az örményországi Aragac he­gyen levő Bjurakani Asztrofizi­kai .Obszervatórium tudósai ere­deti hipotézist állítottak fel a csillagrendszerek képződéséről és fejlődéséről. Feltevésük szerint a csillagok és galaktikák evolúciója nem a gáz—por állapotból indul ki, ahogy általában vélik, hanem ellenkezőleg, a sűrű anyagtól a ritka anyag felé halad. Ez külön­féle kataklizmák, robbanások, ki­lövellések, szétesések következ­ménye. Az az új teleszkóp, ame­lyet a leningrádi optikai—me­chanikai egyesülés készített a bjurakani obszervatórium számá­ra, segítségére lesz az asztrofi- zikusoknak e hipotézis ellenőr­zésében. Ennek a teleszkópnak 2,6 mé­ter átmérőjű tükre van, ugyan­akkora, mint a Krímben felállí­tott híres teleszkópnak. A bjura­kani tükör minősége azonban jobb: jóval több csillagfényt gyűjt össze egy pontban. Az égbolt ob­jektumainak kutatását televízió­kamerákkal végzik. A teleszkóp 200 tonnás kupolája könnyen, zajtalanul forog: a szokásostól eltérő módon nem síneken, ha­nem gumlborítású kerekeken nyugszik, (APN—KS) • A bjurakani új teleszkóp. (Fo­to: TASZSZ-APN-KS) Cj erőművek A jelenlegi ötéves tervben he­lyezik üzembe a jaworznói és a kozienicel hőerőmű harmadik és a rybnlkl második egységét. Ugyancsak felépül a Belchatów, a Polanec és a Tórow erőmű Is. Az ötéves terv (1976—1980) az energiatermelés 50 százalékos nö­vekedését irányozza elő. így le­hetővé válik a rohamosan fejlő­dő lengyel ipar szükségleteinek kielégítése, a mezőgazdaság foko­zottabb energiaellátása és a va­sútvonalak további villamosítása. (BUDAPRESS—INTERPRESS) y.y.v.v.v.v.sv.v.v.v A vállalkozás nem idegen a szocialista vállalat céljától, tár­sadalmi jellegétől. A szocialista tervgazdálkodás is árutermelés, ami feltételezi a piac létét és ak­tív hatását a termelésre. A piac a tervgazdálkodásban is tartal­maz bizonytalansági elemeket, kockázatot, különösen, ha nagy a külgazdasági kapcsolatok sze­repe. A kockázatok objektíve lé­teznek, a kérdés csak az. hogy közvetlenül ki viseli: az egész társadalom vagy a gazdasági szervezetek. A tapasztalat az, hogy a kockázati veszteség mér­sékelhető. ha annak nagyobb ré­szét. a vállalatok, és szövetkeze­tek viselik, mert a döntésekért való felelősség is közvetlenebb. (Természetesen vannak olyan gazdasági döntések, amelyekre csak az állami központi irányítás vállalkozhat.) A gazdasági élet­ben dolgozók tudják és érzékelik a legjobban: tartalmában, jelle­gében és következményeiben is mást jelent a végrehajtás, mint a vállalkozás. Az előbbi is lehet nehéz és felelőségteljes munka. Ezt senki sem vitatja. De mégis minőségileg más magatartás, mert hiányzik belőle az ónálló célokra vonatkozó döntés, s az azért (t. i. az azzal járó kocká­zatért) vállalt közvetlen felelős­ség. Ez az, ami az utóbbira jel­lemző. A vállalkozás lényege tehát a kockázatviselés. Tudatosan vál­lait, tervszerű tevékenység, amelynek számos gazdasági fel­tétele van. Mindenekelőtt Ilyen a vállalatok viszonylagos gazda­sági önállósága, az érdekeltségi rendszer és S gazdasági kény­szer. A vállalkozás azonban nem­csak gazdasági, hanem szocioló­giai jelenség is. Szükség van ugyanis mindenekelőtt olyan em­berekre, olyan vezetőkre, akik képesek és merik vállalni a koc­kázatokat. s természetesen olyan szellemű vállalati kollektívákra is, amelyek támogatják a vállal­kozást. Az MSZMP XI. kongresszusa és legutóbb a Központi Bizottság 1978. decemberi határozata, majd az országgyűlés téli ülésszaka is felhívta a figyelmet a vállalko­zó szellem ösztönzésére. Az V. ötéves tervben megfo­galmazott gazdaságpolitikai cé­lok: a gazdasági egyensúly foko­zatos helyreállítása, a gazdasági hatékonyság javításai, a terme­lési és értékesítési szerkezet át­alakítása. valamint a meglevő .tartalékok kihasználása csak úgy lehetséges, ha a gazdálkodószer­vezetekben a vállalkozási kész­ség megerősödik. Ennek gazdasági feltételei ma jobbak, mint korábban. Jobbak, mert a népgazdasági terv céljait időben megismerhették a vállala­tok; jobbak, mert a vállalatok rendelkeznek középtávú tervek­kel és fejlesztési koncepciókkal; kedvezőbbek a feltételek, mert a gazdasági szabályozó rendszerben most nem történik olyan válto­zás, ami újabb bizonytalansági elemet vinne a gazdálkodásba, tehát bizonyos értelemben stabi­lizálódtak a gazdálkodás „játék- szabályai”; és van világosan meghatározott hitelpolitikánk, amely a gazdasági egyensúlyt és a gazdasági hatékonyságot javító akciókat pótlólagos erőforrások­kal támogatja. A gazdaságirányí­tás kényszerítő elemei a vállal­kozás irányába terelik a gazda­sági szervezeteket Bizonyos fej­lesztési irányok és akciók meg­valósítása elé tilalomfákat, kor­látokat állított például a befek­tetések megtérülési idejének és a jövedelmezőségi követelmények normatív előírásával, vagy az ér­tékesítés bizonyos irányokba való terelésével. Számos vállalat és szövetkezet gazdasági fejlődése és fejlesztési tervei azt a felismerést tükrözik, hogy a rutinszerű cselekvés, a „kitaposott úton” való haladás, a megkopott módszerek kényelmes alkalmazása már nem elegendő, sőt céljaink elérését veszélyezte­tik. A „kitaposott út” folytatása jelenti a legnagyobb bizonyta­lanságot és veszteségforrást. Merőben újszerű vezetői maga­tartást követel a termelésnek a gazdasági hatékonyság ja­vulásával együttjáró növelése. S mivel gazdaságirányítási rend­szerünk egyre szigorúbb, egyre nagyobb hatékonysági követelmé­nyeket támaszt, ez azt jelenti, hogy aki lemond a hatékonyság javításáról, az lemond a terme­lés fejlesztéséről is. Ez pedig egész gazdasági fejlődésünk üte­mét fékezi. Az MSZMP Központi Bizottsá­gának decemberi határozata 1977-re a növekedés ütemének gyorsítását irányozta elő. Erre elengedhetetlenül szükség van társadalmi és gazdasági céljaink megvalósításához. Am nem min­den áron, elérhető növekedésre van szükség. Ebből következik, hogy a gazdasági hatékonyságot javító, aktív piaci munkával já­ró vállalkozói magatartás a gaz­dasági vezetőkkel szemben tá­masztott politikai követelmény­nek minősül. A vállalati szándékot kutató felmérések arra utalnak, hogy ez a vállalkozói készség új termé­kek. gyártmányok bevezetésében nyilvánul meg elsősorban. Sok­kal kisebb a készség a gazdaság­talan termelés megszüntetésére. Részben azzal függ össze az isr hogy az új gyártmányok beveze­tése főleg az extenzív kapacitás- fejlesztés és nem a' gyártás- és gyártmányfejlesztés, a műszaki fejlesztés következménye. Ezért a vállalkozások irányát az eddiginél jobban kell az in­tenzív módszerek irányába terel­ni. Egyes vezetők ezt — találóan — úgy foglmazzák meg, hogy be­felé is vállalkozni kell. Hozzá kell nyúlni a meglevő termelési, szerkezethez, a meglevő válla­lati irányítási és szervezési mód­szerekhez; fel kell tárni a vál­lalat gyártó eszközei jobb kihasz­nálásában rejlő tartalékokat. A dinamikusan fejlődő vállalatok tapasztalatai árra utalnak, hogy szoros összefüggés van a vál- kozás, a kezdeményező készség és a vállalat szervezési színvonala között. Mivel a vállalkozás koc­kázatokat rejt magában, ez arra ösztönzi és kényszeríti at vállala­tokat, hogy minél teljesebben igyekezzenek kihasználni belsői, tártaiéiraikát, mert ez mérsékli a kockázatot, növeli az elérhető eredményt. Dr. Varga György Vasárnapi rendbontás Számítógép a városi közlekedésben A konyhában az élesre fent kés már szombat estétől őrizte a fe­hér zománcos tálat a vasárnapi Ítélet végrehajtáshoz. A téglavörös, kendermagos pár sorsa az ünnepre virradóan szép rendben beteljesült. Panka asszony kezében ott a fehér tál. Mintha sűrű meggyszi­ruppal lenne kikenve. Az egysze­rű fehér edény színeváltozása a vasárnap nyitányát jelzi, mely­nek első szólamát, a tyúkok el­hallgattatására, a kés—tál hang­ja vezette be, Zubog a kopasztó lé, kékesen sziszeg a gázláng. Panka leemeli a bugygó vizet a gázról, lehajlik vele a földre, — aztán a tégla­vörössel meg a kendermagossal „tollasozni" rágörnyed a gomoly- gó gőzre. Lesz mit mesélni a gyárban! Szinte hallja még, amint di- csekvőn kirukkolt a múlt vasár­napi vágással: — Ekkora tyúkot vágtami Olyan ...de olyan lába voltl Egy 24-es gyerekcipőt biztaten ráad­hattam volnál Te, Oizikém, ha láttad volna, milyen könnyen Jött a tollal Alom volt pucolni. Csak egy kicsit nehezen főtt. Délután kettőkor zártam el alatta a gázt. Dohát futotta az időmből, vasár­nap volt... A képzelet játékából ott sétált a kétlábú bőséges beggyel le, s föl minduntalan a kunkori le­mezforgáccsal borított asztalon, és Panka asszony újra meg újra a szájába idézte a jó falatok izét. — Kijöhettek már, nincs bü­dös! — adja meg a „telefont" Panka a hálószobában sakkozga- tó nagy és kis Pistinek: A hívott felek kelletlenül elő­bújnak. — IVo, hogy állsz? — Nagy Pisti, az ura, mintha leckeföl- mondásra várna. — Háromkor jönnek a bátyámék. Addigra ösz- sze kell kapni magunkat. Háromra...? Ha a kenderma- gusék jól puhulnak, nincs vész. Zoófikát délre hazavárja; a ba­rátnőjéhez ment fel, a negyedik­re. A kisebbik Pisti itthon, az ap­ja is. Mire a harangszó felezi a napot, lehet tálalni. Kapja a fedőt. Kanállal a bugy­gó levesbe kavar. Megkóstolja. Jó. Tizenegy óra. Buborékol a pör­költ is. Könnyen döfi keresztül a villa. „Főjetek csak, tyúkocskáim! Ki ne fussunk az időbőll" A sógor szereti a rendet. Meg­szokta, hogy háromra szabad asz­tal várja. Szabad asztal, jó bo­rocska és az üveg mellett a pak­li harminckettő. Tök, király, ász: füst-válaszfal omlik ilyenkor a férfiak és a nők közé, és mig a lapok járnak, Manyikával, a só­gornővel, a sok lyukas zoknit meg a hamar piszkolódó konyha­ruhákat szidják, meg hogy a „fene essen bele az olyan vasár­napba, amikor az emberldnpa ki se teheti a lábát a házból!" Hogy megvoltak az ebéddel, a kis Pisti egy nagyot csap a hom­lokára. — Anyu! SOS! Egy aláírást! A tanító néni üzeni,.. Sürgős! Halványzöld füzetkét kattant elő Pisti az iskolatáskájából, és akár egy útlevelet, az anyai ha­tóság elé tárja. „Kedves Szülők! A Röfike báb- együttes f. hó 12-én, du. 3 óra­kor bemutató előadást tart a mű­velődési házban. A gyerekekkel együtt szívesen látjuk Önöket is a műsoros délutánon. — A tanító néni." — Volt nekem műsoros dél­előtt — melegem is, meg elegem Is — pihegi Panka a gyereknek, miközben kezével már a mosat- lant szedegeti. — Most meg, lá­tod, azonnal két órai Háromra várjuk Vince bácsiékat... — De anyu! Most az egyszer... Nem lehetne mégis? ... — Ugyani Hová gondolsz? Megszokták már... Háromra sza­bad asztal borral, pogácsával, kártyával. Ez a rend, kisfiam, tudhatnád te is... — De anyu! Azzal a kártyá­val? Hiszen az már csupa légysz... — Ki ne mondd! Panka asszony kisvártatva a férjéhez; — Dönts, Pista, te! Aláírjam? Nagy Pisti az elöl-hátul má­kos kártyalapokat nyomigálja fontolón érdes ujjal közt. — Jó. Nem bánom, írd alá. Kinn, az utcán, a fagyos leve­gő az arcukat bizsergeti, de ez most cseppet sem kellemetlen. — Ide? Ide kell felmenni? — torpan meg Panka asszony a lépcsőfokok alján, mintha egy hegy lábához érkezett volna. Mé­regeti, méregeti ezt a hegyet, la- tolgatón, mint a gyakorlatlan sziklamászó, aki nem tudja még, hová, s hogyan erősítse oda kapaszkodókötele kampóját, hogy a magaslatig feljusson. — Én... én nem jártam még itt. Vezess te, kisfiam! Te jobban tudod a járást.., Panka még bizonytalan. Nagy Pisti és Zsófika utánuk. Egy nagy előcsarnokba érkez­nek. Tágasság, melegség. Mintha várták volna őket. Jobbra egy kisebb terem — benne egy kiál­lítás képei. A csábítás elég erős, hogy Pankát egy kis kitérővel odavonzza. Beoson a félig nyitott ajtón. Az olaj—fa—vászon dióillatot idéző levegőjét hosszan szippant­ja be a tüdejébe. Képek. Képek. Mennyi kép! Az egyiken, lassan csordogáló esőben, kibontott haj­jal, csodálkozóra nyílt szemmel, magányos nő bámul ki egy régi­módi házablak mögül. Az abla­kon belül, sávokban, kékes szür­keség folydogál lefelé. Hosszan nézi Panka a másik asszonyt. Arra riad fel, hogy a kis Pisti siklik türelmetlenül melléje a fé­nyes parketten. — Anyu! Kezdődik. Már há­rom óra. * $ * Hazatérve, a lábtörlőn mintha valaki kitaposta volna az egész heti mérgét. Siralmas állapotban látták viszont. Égett tökmag-héj, kirepedt cigarettavégek, recés sárdarabok adták tudtukra, hogy ajtajuk előtt bőven hullatták a szemetet. Faragóné, a szomszédasszony, mesélte reggel, hogy mig Pan­káik vasárnap délután odavoltak, egy társaság be akart menni hoz­zájuk, de hogy hiába zörömböl- tek, ő kijött, és azt mondta, úgy hallotta, hogy Pankáik elmen­tek egy bábelőadásra a gyerekek­kel. Mire a férfi — lehetett ben­ne pár maliga — egészen kikelt magából: — Rendbontó népség! Nem tartják a szokást! Ide se jövünk többé! Az ember már a rokonai­ban se bízhat. Kihúzó fajta ez mind, tudhattam volna. Kohl Antal Az Omszki Promavtomatika (Iparl-automatika) Tervező Iro­dában a városi közlekedés irányí­tásának eredeti rendszerét dol­gozták ki. Minden egyes taxisofőr egy in­formációs zsetont kap, amelyen feltüntetik a gépkocsi kódolt rendszámát, a műszakot és más adatokat. Ezt a zsetont a gépko­csivezetők behelyezik egy hírköz­lő berendezésbe, amelyet a ve­zető mellett szereltek fel. Az em­lített adatok szerepelnek minden továbbított Információban. A szá­Az autóbuszoktól ma már el­várjuk, hogy belső berendezésük messzemenően megfeleljen a ké­nyelmes és biztonságos közleke­dés igényelnek. Ennek megfele­lően az utastér szellőzését és fű­tését ma már a legkorszerűbb technikai megoldások és beren­dezések szolgálják. Az autóbu­szokban és nagyobb munkagé­pekben már évek óta jól bevált a motortól független ún. állóhely- fűtés — egybeépítve egy többfo­kozatú ventillátoros légmozgató egységgel —, amely a legrövidebb Időn belül meleget garantál a jármű belsejében. E fűtőberende­zést egy előválasztó kapcsolóval mér este úgy lehet beállítani, hogy a következő reggel a kocsi a kívánt Időben fűtve legyen. A megfelelő fűtés a vezetés bizton­ságát is szolgálja: a hideg év­mítógép feldolgozza a beérkező információkat, és pillanatok alatt megmondja, hogy mely város­részben van sok, vagy kevés taxi, így a diszpécser a felesleges ko­csikat átirányíthatja oda, ahol szükség van rájuk. Hasonló információs rendszert alakítottak ki a tömegközlekedé­st eszközök, a villamosok és tro­libuszok részére, A kísérletek azt mutatták, hogy az Ilyen jellegű forgalomirányítás rendkívül gaz­daságos és hatékony. (APN—KS) szakban az ablakokról leolvad a hó és a jég, s nem következik be páralecsapódás, Az autóbuszoknál — ellentét­ben a személygépkocsikkal — a hűtővíz hőtartalma nem elegendő az utastér fűtésére. Az a próbál­kozás sem járt sikerrel, hogy a kipufogógázt használják fel a fű­téshez, Ezért kell ilyen kiegészítő .berendezést alkalmazni a nagy Járművekben (a teljesség ked­véért hadd jegyezzük megi. hogy néha azért a nágy személykocsik­ban IS megtaláljuk a külön fűtő­berendezést, például az elmúlt évtized farmotoros Tátra típusú kocsijaiban). Azok az autóbuszok, amelyek kiérdemlik a „szuperluxus" mi­nősítést, a pontosan szabályozha­tó fűtés mellett kondicionált le­vegőellátással is rendelkeznek. Jó fűtés - nagyobb biztonság A vállalkozás dicsérete

Next

/
Thumbnails
Contents