Petőfi Népe, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-11 / 8. szám

4 © PETŐFI NÉPE • 1977. január 11.

Gyalogosok és a zebra

Jó évet zártak

Jó évet zárt a Tompái Vegyesipari Szövetkezet. Több mint 60 millió forint volt az árbevételük 1976-ban. Erre az évre a szövetkezet teljes kapacitását már lekötötték a megrendelők.

A faipar mellett — ami közel 40 millió forintot termel évente — jelentős exportmunkákat is végeznek az NSZK részére például bérmunkában női ruhák készülnek évről évre növekvő mennyiségben. Az árutermelés mellett nagy gondot fordítanak a szolgáltatások fejlesztésére. A kőműveseik 18 lakás építését kezdték el részben

saját dolgozóik részére. Központjukban tavaly a rádiószerviz, fodrász és női szabó mellett megnyílt a kozmetikai szalon is.

(Pásztor Zoltán felvétele)

Kiegyensúlyozottabb a vetőmagellátás

Előnyben a nagyobb termőképességő fajták

Gyakorlati tapasztalatok bizonyítják. hogy a jó minőségű vetőmagvak használata jelentősen növeli a termésátlagokat. Különösen fontos ez, amikor a tavalyi lemaradást — amelynek részben objektív okai voltak — az idén kell pótolni. A legnagyobb területen termesztett növényt, a kalászos gabonát az őszön idejében és jó minőségben sikerült földbe juttatni. A hótakaró alatt erősödik már az idei esztendő termésének záloga', ami a jó agrotechnika mellett a kiváló minőségű vetőmagvaknak is köszönhető.

Bács-Kiskun megyében csaknem 800 vagon búza vetőmagot forgalmazott a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Országos Vállalat Duna—Tisza közi központja, amelynek) Székhelye Kecskeméten van. Legtöbbet a hazai előállítású magvakból adtak el, de jugoszláv és olasz búzát is forgalmaztak. Az üzemek főként az új, nagyobb termőképességű fajták iránt érdeklődtek, mint az MV—4-es, az MV—

5-ös és a Száva, de sajnos ezekből még nem sikerült az igényeket kielégíteni. A két MV búzafajtát elsősorban az úgynevezett iszapon'tó gazdaságoknak adták, hogy a megkezdett fajtaváltást a mezőgazdasági üzemek mielőbb befejezhessék, őszi árpa vetőmagból is csaknem 100 vagonnal adott el a vállalat, legtöbbet a keresett horpácsi fajtából.

Köztudott, hogy a lucernámag hiány az elmúlt két esztendőben gondot okozott. Ez az idén sem -k./.űnik meg teljesen, de az ellátó f lényegesen jdvul. Ezt bizo- r>\ ítja, hogy amíg 1975 januárjaién hét vagon lucernamagot termeltek Bács-Kiskunban. a gazdaságok most 44 vagonnal adtak át a vetőmag vállalatnak. Az olajos magvakkal, mint a napraforgó, a repce, a len, a szója. sem lesz baj. Van elegendő, >‘t talán az okoz gondot, főként a vetőmag vállajatnak hogy a megtermelt árut az olajipar nem egyszerre veszi át. így a vállalatot terheli a raktározási

költség, ugyanakkor nekik kell kifizetniük az áru ellenértékét a mezőgazdasági üzemeknek, amit csak az ütemezett szállítások után kapnak meg az olajipartól.

Amennyire az elmúlt esztendő időjárása kedvezett a1 búzának, annyira nem a kukoricának és a többi, őszi betakarítású növénynek sem. A hozamok a tervezett alatt maradtak. Aggodalomra mégsincs ok. Jó minőségű kukorica vetőmag van bőven, csak a fajtaválaszték hiányos. Egyes típusokból több ván, másokból mint az OSSK—218-as, az MVSC—530-as és 580-as. a szarvasi SC—648-as, valamint az NSSK—70-esből kevesebb. A kukorica vetőmagvak szállítását a beérkezett igények ' alapján rövidesen megkezdi a vállalat, hogy a vetés idejére már minden gazdaságban rendelkezésre álljon.

A kukoricánál csak fajtaválaszték okoz némi gondot, a burgonya vetőgumónál viszont a mennyiség is. Ennek okai ismertek, mivel lapunkban is többször foglalkoztunk e kérdéssel. Még az őszön több, mint 450 vagon vetőburgonyát értékesített a vállalat, amivel az igények 67 százalékát elégítette ki. Ezért a mezőgazdasági üzemeknek nagyon jól kell gazdálkodniuk a meglevő szaporító anyaggal. Törekedniük kell a nagyobb hozamok elérésére, amit öntözéssel, az agrotechnikai módszerek javításával érhetnek el. Csaknem ugyanez vonatkozik a zöldségfélék termesztésére is. Sőt, a kormányhatározatok értelmében e kevésbe jövedelmező ágazat segítésére adókedvezményeket kedvezőbb lejárattal, több hitelt kapnak a gazdaságok. A vetőmag vállalat pedig ígéri, hogy a lehetőségekhez mérten elegendő és jó minőségű zöldség vetőmagvakkal segíti a termelést. Ez természetesen vonatkozik a kisgazdaságokra is. A lakosság igényeit még a nyáron felmérték, a megyében 182 üzletben árusítják a tasakos magvakat.

B. Z.

Az elmúlt év első háromnegyedében a megyében 77 gyalogos baleset történt, vagyis ennyi esetben voltak a szerencsétlenségek okozói. A statisztikát boncolva, kiderül, hogy a szabálytalanul áthaladó gyalogosok közül negyvenhármán sérültek meg, egyéb okok miatt pedig harmincötén kerültek kórházba. Igaz, hogy az elmúlt esztendőben valamelyest csökkent a gyalogosok által okozott balesetek száma, ám így is megdöbbentő, hogy heten vesztették életüket, negyvenegyen sérültek meg súlyosan, s huszonkilencen könnyebben. E statisztika előrebocsátásával csupán azt szerettük volna érzékeltetni, hogy nemcsak a gépjárművezetők követnek el szabálytalanságot, de a gyalogosok is, akik ezzel saját életüket, testi épségüket kockáztatják.

Miből, milyen okokból következnek be ezek a szerencsétlenségek? Első helyen a figyelmetlenséget említenénk meg, amelynek egyenes következménye, hogy a gyalogos a közeledő jármű elé féktávolságon belül lépett, s a vezető már hiába fékezett, a fizikai törvények értelmében képtelen volt megállni, az ütközést elkerülni. A másik ilyen balesetet előidéző ok a gyalogosra vonatkozó szabályok tudatos megsértése. Miből áll ez? Kétségtelen, hogy a gyalogosnak a közlekedés- rendszeti szabályok értelmében a kijelölt gyalogátkelőhelyen elsőbbsége van a járműforgalommal szemben. Ezt senki sem vitatja, sőt, a járművezetőknek olyan sebeséggel kell megközelíteniük a kijelölt gyalogátkelőhelyet, hogy biztonságosan meg tudjanak állni, elsőbbséget tudjanak adni a gyalogosoknak. Ez elméletileg szépen és jól is hangzik, ám a gyakorlat más bizonyítékokkal is szolgál.

Nézzünk meg egy nagyon is gyakori példát a megyeszékhelyen, mondjuk a Kiskörúton. A gyalogosok forgalmát még nem irányítja jelzőlámpa, csupán az útburkolati jelek adnak felvilágosítást a járművezetőknek és a gyalogosoknak az elsőbbség szabályaira vonatkozóan. Tél van, az utak síkosak, s ha a járművezető óvatosan, kisebb sebességgel is közelíti meg a gyalogátkelőhelyet, s a gyalogos elsőbbségének tudatában — féktávolságon belül — lép a gyalogátkelőhelyre, a fékezésre kényszerülő gépkocsi megállásában egyáltalán nem lehet biztos. S ebben az esetben jelentkezik a szabályok tudatos megsértése. A gyalogosok szinte körül sem néznek, s így lépnek le a zebrára, s nem csoda, ha emiatt a járművek összeütköznek, csúsznak, vagy éppen gyalogost gázolnak el. A minap csupán a véletlennek köszönhető, hogy egy Wartburg nem borult' fel két fiatal lány fegyelmezetlensége miatt, akik nagy derültség közepette, karörvendően nevették ki a hirtelen forgalmi sávot változtató személygépkocsi vezetőjét.

Szeretnénk még egyszer hangsúlyozni, hogy a gyalogos átkelőhelyen az áthaladóknak van elsőbbségük, s ezt a járművezetők is tudják. Ám a gyalogosoknak nem szabad kihívniuk a sorsot maguk ellen, mert a vesztes többnyire a gyalogos marad. Nemcsak a járművezetőkre, de a gyalogosokra is vonatkozik az udvarias- sági szabály, hogy lemondhat az elsőbbségéről a járművel szemben. Tulajdonképpen az a jó, ha ezt meg is teszi, megvárja még néhány gyalogos társát, s így kelnek át a veszélyes útszakaszon. Ez esetben a járművek vezetői is minden bizonnyal türelmesebb, megértőbb magatartást tanúsítanak.

Egy harmadik baleseti okról is szükségszerű beszélnünk, ez pedig a gyalogosok úttesten történő szabálytalan haladása. A jogszabály előírja, hogy olyan úton, ahol nincs kiépített járda, a gya- lagosoknak az út szélén, a járműforgalommal szemben kell közlekedniük, egy sorban. A múlt év utolsó napjaiban e szabály megszegése miatt két súlyos baleset történt, s bár a jármű vezetője ellen eljárást indítottak, a gyalogosok kórházba kerültek. Nem érdektelen tehát a testi épség, az élet megóvása érdekében a gyalogosoknak is betartaniuk a rájuk vonatkozó szabályokat.

Gémes Gábor

TALAJJAVÍTÁS A BALTIKUMTÓL AZ URALIG

A Szovjetunió Mezőgazdasági (Tudományos Akadémiájának yomrég Moszkvában lezajlott »lésszakán Leonyid Florentyev, a • Oroszországi Föderáció mező- gazdasági minisztere kijelentette, bogy a Szovjetunióban 1990-re végrehajtják az összes földek talajjavítását, a Baltikumtól egészen az Urálig.

Az európai terület középső részének mezőgazdaság-fejlesztési problémáit megvitató szakemberek előtt felszólalva a miniszter hangsúlyozta, hogy ebben a sovány talajú körzetben (nem fe- keteföldű övezet) megkezdték az

ország történetében a legnagyobb talajjavítási program végrehajtását. A talajjavítással egyidőben több ezer nagy gépesített állattenyésztő telepet építenek, hogy valóban nagyüzemivé váljon a mezőgazdaságnak ez az ágazata is. (BUDAPRESS—APN)

Szakszervezet a termelőszövetkezetben

Csaknem háromhónapos előkészítő munka után alakult meg tavaly februárban az Egyesült Városföldi—Nyárlőrinci Dózsa Mg. Tsz. autójavító üzemében a szakszervezeti alapszervezet. A megyében a miénk volt az első termelőszövetkezeti alapszervezet, s az országban is kevés alakult előttünk.

Akik megtartották tagságukat

Már korábban felfigyeltünk rá hogy az üzemekből hozzánk jött szakmunkások közül sokán — különösen az idősebbek, akik régóta szervezett dolgozók — megtartották szakszervezeti tagságukat. De mivel a termelőszövetkezetben nem volt alapszervezet, a régi üzemükhöz tartoztak továbbra is. Ott fizettek tagdíjat, ott vettek részt a gyűléseken. Ez fonák helyzetet teremtett, hiszen nem ott dolgoztak, az üzem problémáit bizonyos idő elteltével már nem is ismerték, noha szakszervezeti tagságuk révén beleszólási joguk volt az ottani ügyekbe. Nálunk, saját munkahelyükön viszont nem volt fórumuk a minden munkást megillető üzemi demokrácia számára, s nem részesülhettek azokban a kedvezményekben sem, amelyek a szervezett dolgozókat megilletik.

Azoknak a fiataloknak pedig, akik nálunk nevelődtek, semmiféle lehetőségük nem volt, hogy szervezett munkások legyenek. Ilyen fiatal egyre több van, szép számmal akadnak közöttük már törzsgárdatagok is. Helyt állnak a munkában, példamutató bizonyságát adják az üzemhez való hűségüknek, de semmiféle munkásszervezethez nem tartozhattak. Országos jelenség volt ez, ami több tízezer dolgozót érintett.

Ezért általános helyeslés fogadta azt a felsőbb határozatot, amely lehetővé tette a termelőszövetkezetekben is a szakszervezeti alapszervezetek megalakítását.

Megalakult az alapszervezet

Termelőszövetkezetünk párt- szervezetének javaslatára a megyében az elsők között, még 1975 októberében héttagú előkészítő bizottságot alakítottunk. A bizottság felkereste a tsz-ben dolgozó alkalmazottakat, azokat, akik szakszervezeti tagok voltak, illetve folyamatos tagságuk érvényes volt. Az ő részvételükkel lehetett megalakítani az alapszervezetet, mert a megalakulás feltétele, hogy szavazati joggal

bíró, illetve választható tagok döntsenek róla.

A dolgozókkal folytatott beszélgetés alapján az előkészítő bizottság néhány hét múlva jelentette, hogy a szakszervezeti alapszerv létrehozásával a megkérdezettek egyetértenek.

Az alakuló gyűlést a múlt év február 13-án tartottuk. Részt vett a gyűlésen Nyári István, a MEDOSZ megyebizottság munkatársa is. Kellő támogatást ígért, és elmondta, hogy a nálunk szerzett tapasztalatokat igen fontosnak tekintik majd a többi termelőszövetkezetben folyó szervezőmunkában.

Az alakuló gyűlésen megválasztott vezetőség előtt mindenekelőtt az a feladat állt, hogy rövid idő alatt eleven szervezeti életet teremtsen. Minthogy addig üzemünk életéből ez a lehetőség hiányzott, a munkát az alapoknál kellett kezdeni.

Megkétszereződött a létszám

Nem célom itt részletesen ismertetni az elmúlt egy esztendő munkáját, elég, ha csak az eredményekről számolok be, amelyek azt bizonyítják, hogy a szakszervezet tevékenysége új színt hozott üzemünk életébe, hatékonyabbá tette a munkát, jól szolgálta a dolgozók érdekvédelmét, hozzájárult az üzem vezetősége és a dolgozók kapcsolatának — gyümölcsöző munkasikerekben is megmutatkozó — fejlődéséhez.

Az alakulást követő hetekben elkészült a munkaterv, a tagság megválasztotta a bizalmiakat. A szervezeti élet fejlődését jól mutatja, hogy a tagság létszáma időközben megkétszereződött és a tagdíjfizetés 90 százalék fölött van.

Fontos feladatunknak tartjuk a dolgozók érdekvédelmét. Külön napirendként szerepelt szakszervezeti gyűlésen a műhely területén tervezett szociális beruházások ügye, a meglevő létesítmények helyzete és a szükséges intézkedések.

Túlteljesítettük a tervet

Igen jó volt a visszhangja az időközben bevezetett új premizálási rendszernek. Az alapszervezet megalakulása óta talán ez volt a legfontosabb változás az üzem életében és a premizálás megszervezése a szakszervezet működésének legjobb bizonyítéka is. A munkát már korábban is mértük, most azonban havonta elvégezzük az értékelést, a túlteljesítést pedig prémiummal jutalmazzuk. Az új rendszer már az első három hónapban kitűnő eredményeket hozott és a szak- szervezeti vezetőség, valamint az üzem vezetőségének egybehangzó véleménye szerint nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a múlt évi 45 millió forintos tervünket számottevően túl tudtuk teljesíteni.

A közeljövő feladatai között említhetem a szocialistabrigád- mozgalom kiépítést üzemünkben. A brigádmunka nem új számunkra. A munkaszervezés javítása érdekében már korábban is létrehoztunk komplex brigádokat és ezáltal nagyon javult a termelékenység. Ezeket a komplex brigádokat a szocialista brigádok előfutárainak tekintettük. Most, a szakszervezet létrehozásával, adva vannak a szervezeti keretek is ahhoz, hogy szocialista brigádokká fejlesszük őket. Ügy tervezzük, hogy egyelőre négy brigád csatlakozhatna a szocia- llstabrigád-mozgalomhoz.

A szakszervezet tevékenységében sok az úgynevezett aprómunka, amit itt feleslegesnek tartanék részletesen felsorolni. Any- nyit azonban meg kell jegyeznem, hogy fontos szerepet tulajdonítunk a tájékoztatásnak. Sokrétű feladat ez, onnan kezdve, hogy az étkezdében ki van függesztve a faliújság az üzem életéről szóló értesítésekkel, cikkekkel — egészen odáig, hogy a gyűléseken rendszeresen beszámolunk a dolgozóknak az elvégzett munkáról és a soron következő feladatokról.

Alapszervezetünkiben most indult az oktatási szempontból első teljes év. Már a júliusi vezetőségi ülésen megkezdtük az oktatási évad előkészítését. Részletesen tájékozódtunk a tagok előképzettségéről, tanulási szándékairól és lehetőségéről, mielőtt a 10 témakörből álló szakszervezeti vitakör mellett döntöttünk. Úgy véljük, az első esztendőben ez lesz a legcélszerűbb oktatási forrna, s a novemberben megkezdett foglalkozások iránti érdeklődés igazolta a várakozásokat.

Kühár László

szb-titkár

„A RENDŐRNŐ” címen bolondos olasz filmvígjátékot láthatunk mostanság a mozikban. Komor valóságra épül a cselekmény, amely valóság egy már nem éppen újszerű mozzanata, hogy a gyáros szennyvizet bocsáttat a folyóba, aholis természetszerűen megdöglenek a halak. Hősnőnk — mondhatnék, úgyszintén természetszerűen — arra csónakázgat, s e közérdeket sértő esetet is fölfedi, azaz csak szeretné...

Am ezúttal nem a filmsztori adja témánkat: sorolhatjuk, tetézhetjük az említett jelenetek tucatjait, mind külhoni, mind — sajnos — hazai példákból merítvén. Ugyan ki ne hallott volna a rajnai halpusztulásról, mint ahogyan bizonyára sokan látták a tévében azt a kanadai ismeretterjesztő filmet, amely a délfloridai mocsarakban fészkelő vízimadarak sanyarú sorsát ecsetelte ... De ne menjünk messzire: az 1965-ös nagy, majd az 1975-ös, kisebb mérvű balatoni halpusztulás éppúgy ismeretes közvéleményünk előtt, mint a magyar Dunaszakaszon mérgező „láradt" olaj szétterebélyesedése, amit milliók láthattak egy magyar tévé-riportban. A Hét egyik műsorában.

KÖZELEBB JŐVE a mához: éppen azon a napon találkoztam dr. Gergely István államtitkárral, az Országos Vízügyi Hivatal elnökével, amelynek reggelén hírül adták a lapok, hogy nincs Pécsnek ivóvize. Az államtitkár már tudta az okot, az éppen megkezdődött rendőri vizsgálat szálai a Péti Nitrogénművekhez vezettek: onnan jött a szennyvíz, felelőtlen módra, akárha ama olasz filmen! Mérges volt, hogyisne lett volna az a vízgazdálkodás legfőbb posztján álló államtitkár, leszögezvén: „A víz minőségének védelmére működnek már azok a jogi és közgazdasági szabályozók, amelyek lehetővé teszik a bírságolást. Ezt az eszközt oly módon kell érvényesíteni — a csatornázás és szennyvíztisztítás érdekében hozott óriási anyagi erőfeszítések kiegészítéseképpen —, hogy öt-tíz éven belül képesek legyünk megállítani a vizek tisztaságának romlását.”

Figyelemre érdemes a megfogalmazás: megállítani csak a romlást, nem pedig — jóllehet ez lenne az ideális! — visszafordítani a felmérhetetlen kárt okozó folyamatot. S mégis, ez a követelmény sem valami szerény, s éppen a külföldi példák intenek bennünket arra, hogy megsokszorozzuk általánosságban is a környezetvédelem, s ezen belül elsőként is a vízvédelem dolgában tett erőfeszítéseinket.

MERT VÍZÜGYBEN sajátos helyzetben van Magyarország! Kétféle vizünk van, az egyik a felszíni, a másik a felszín alatti. Az előbbi az, amely könnyebben hozzáférhető, ám amelynek a 95 százaléka külföldről ered. Óriási nemzetközi erőfeszítéseket kell tenni, hogy a vízrajzilag egységet alkotó szomszédos országokkal tartós érdemi együttműködés teremtődjék a vizek meny- nyiségi és minőségi védelmére.

Két legnagyobb folyónk egyformán veszélyeztetett. Az újj, le. ninvárosi gyárak például sájná- latosan tovább fogják szennyezni a Tiszát. (Nagyobb erőfeszítésekre lenne szükség Borsodban a Sajón, ami csakis szlovák szomszédainkkal való tárgyalások révén hozhat sikert. Míg ez a folyó tartósan, a megye másik folyója, a Hernád időközönként szeny- nyeződik.) És mit mutat e vázlatos összképben legnagyobb folyónk, a Duna?

A Volga után Európának második legnagyobb folyója 2900 kilométer hosszú, partjain három ország fővárosával. Ha pusztán az óriási népességet tekintjük, már az is káros a víz életére, nemkülönben az ipar. A cellulózgyárak, már a bajor szakaszon, Ulm fölött; Augsburg, Regensburg, Bécs szennyvizei, aztán a Morava vidékének olajfinomítói és cukorgyárai; s már itthon: Szőny, Almásfüzitő, Lábatlan. Nyergesújfalu ipartelepe —, Esztergom fölött, Sturovo papírkom- Linátja — mind-mind megteszik a magukét.

Szakemberek kimutatták, hogy a Duna szervesanyag-mennyisége húsz év alatt megkétszereződik.

ami már bizony aggasztó még akkor is, ha tudjuk: a folyam hatalmas víztömege egyelőre biztosítja a szennyeződések kellő mértékű felhígulását, s ez a biológiai öntisztulás szempontjából ( kedvező.

Legnagyobb tavunk ebbéli helyzetképe még többször figyelmeztet, ráz föl, miként egy-egy halpusztulás esetében. Az 1965. évit például kétségkívül a DDT okozta —, meg is szüntették e vegyszer, szakszóval peszticid alkalmazását a mezőgazdaságban. De a különféle műtrágyák úgyszintén mérgezik a vizeket, s ezek alkalmazásának megtiltása egyelőre aligha lehetséges. Ezért példamutató, amit a Balaton- nagybereki Állami Gazdaságban láttam: inkább fölhagytak ezer hektáron a régi „berek” megművelésével — a hozam amúgy sem volt valami nagy —, s ehelyett fácántenyésztést, vadásztatást honosítottak meg. De vannak újabb veszedelmek is: például a nagyüzemi állattartás, a szakosított telepek, amelyekről úgyszólván megoldatlan a trágyalé biztonságos elvezetése.

De ne legyünk egyoldalúak: vajon a szintétikus mosószerek, amelyek nagy molekolájú szerves vegyületeket, úgynevezett de- tergenseket tartalmaznak — kevésbé károsítanak? Márpedig a Papid, az Ultra gyártása és használata egyre inkább terjed, jóllehet köztudomású, legalábbis szakemberekben: mérgező hatást fejtenek ki a legkülönbözőbb vízi szervezetekre.

VANNAK TEHÄT már nagyon jól ismert veszedelmek és tennivalók, s bizonyára akadnak, amelyek csak a következő évtizedekben bukkannak elő. Ha valamire, úgy a környezetszennyezés e legfőbb forrására bízvást áll a mondás: ha valamit ma megtehetsz... „A víz, a víz. A mindig mozgó, sose nyugvó, az életet és halált hozó” Varga Domokos ír így a Magyarország felfedezése sorozatban megjelent Vizek könyve című munkájának bevezetőjében. Rajtunk is múlik, hogy mind több életet, s kevesebb halált hozzanak' a vizek.

K. N.