Petőfi Népe, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-08 / 6. szám

1977. január 8. • PETŐFI NÉPE • 3

HÚSZ ÉV A NÉPHATALOM SZOLGÁLATÁBAN

Célom

a nevelés volt...

Gazdag útmutatás a tsz-pártszervezeteknek

A terméshozamoknak a tervidőszak végéig előirányzott mértékű növelése évről évre nagyobb feladatok elé állítja a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket. E feladatok között rendkívül jelentős a Központi Bizottság 1971. december 1-i határozatának folyamatos végrehajtása, az üzem- és munka- szervezés lehetőségeinek mind jobb kihasználása. Aligha túlzás állítani, hogy e tekintetben belátható ideig szinte ki- apadhatatlanok még a tartalékok.

Meghitt családi otthon nyugodt környezetében beszélgetünk Torma Lászlóval, a munkásőrség la- josmizsei alegysége parancsnokával, aki immár húsz éve tagja a testületnek. A múlt év szeptemberében, korengedménnyel ment nyugdíjba, addig a külterületi iskolák igazgatója volt. A munkásőrségtől máig sem vált meg. Igaz, ma már nem olyan > aktív, mint korábban, hiszen szí1 ve rendetlenkedik, de nem kérte

nyugállományba helyezését, le- 1 szerelését. Hogyan is kezdődött?

— Az ellenforradalom leverése

' után, 1957 júniusában helyeztek

át Kerekegyházáról Lajosmizsé- ] re, s már abban a hónapban a

munkásőrség ottani parancsnokánál, Varga István szeszfőzdéi munkásnál jelentkeztem, kértem ' felvételemet. Varga elvtárs öröm' mel fogadott, különösen, amikor

! meglátta párttagsági könyvemet,

, s partizánszövetségi igazolványomat.

Torma László hadapród őrmester 1943. január 18-án a Donnál fogságba esett, s a tombovi hadi- fogolytáborba került. A tábor politikai instruktora akkor Gerő Ernőné Fazekas Erzsébet volt, aki klubmunkára jelölte ki. Még egy fél év sem telt el, amikor az antifasiszta iskolát elvégezte, s 1944 februárjában már a szovjet hadseregben propagandistaként vett részt a felszabadításban. Megsebesült. Ám amikor 1945 februárjában megalakult a magyar hadsereg — áthelyezését kérte. Hat évig katonáskodott még, s főhadnagyként szerelt le majd később megkapta a tartalékos századosi rendfokozatot.

— Az ellenforradalmat követően természetesnek tartottam, hogy részt vegyek a munkáshatalom megvédésében, igaz, hogy a testület akkor összetételében nem olyan volt, mint jelenleg. Akkor kommunistákból állt a munkásőrség, ez volt a követelmény. Sajnos, az 1960-as évek végéig volt olyan szemlélet, hogy ne legyenek pártonkívüliek munkásőrök, s ez bizonyos fokig elöre- gítette az alegységeket, egységeket Ezen változtatni bizony nem volt könnyű, de már annál az alegységnél, ahol jelenleg pa- rancsnokoskodom, tizenöt olyan

('munkásőr('kétült tartalékba, nyugdíjba, akik pártonkívüliként kezdték, s párttagként, kommunistaként szereltek le, s ma is ehhez méltóan dolgoznak.

A két évtized minden egyes részletére visszaemlékezni lehetetlen. A nagyobb, sok gonddal, vesződséggel megoldandó problémák azonban megmaradtak.

— Kevés volt a politikailag iskolázott ember. Ösztönös volt a testülethez való ragaszkodás, ám ez nem volt elegendő, rendet kellett tenni a fejekben. A legcélravezetőbb módszer az alegységgyűlés volt, ahol nyíltan, őszintén megvitattuk a magán, a munkahelyi, vagy a munkásőri problémákat. Ez sokkal többet ért, mint az egyéni beszélgetés.

Mondani sem kell, azóta sokat változott a lajosmizsei alegység, hiszen a munkásőrök miniszteri dicséreteket, kiváló dolgozó kitüntetéseket szereztek, aranykoszorús szocialistabrigád-tagok, amely azt bizonyítja, a munkában is élen járnak. Ha ehhez hozzátesszük, hogy kétszer nyerték el az egység legjobb alegysége címet, akkor azt is bizonyítjuk, hogy munkásőri tevékenységükben sem az utolsók. Társadalmi munkában egy tanyai iskolába vizet vezettek be. Egy sok- gyermekes munkásőr családnak a villanyt biztosították, s ki tudja felsorolni mindazt a tevékenységet. amelyet egymásért, a községért tettek.

— Úgy érzem, sikerült elérni célomat, az egymásért érzett felelősséget kialakítani, kommunistát nevelni a munkásőrökből. Meddig még? Mindaddig teszem a dolgom, amíg fizikailag, szellemileg képes leszek rá. Ezt kell tennem, más célom nem is lehet ...

Gémes Gábor

Kísérleti lakótelep épül Moszkvában

Kísérleti lakótelep építését kezdték meg Moszkva egyik új városnegyedében — Észak-Cser- tanovóban. A kísérlet leglényegesebb mozzanata: a lakótelepen a szolgáltatások sokkal színvonalasabbak lesznek a szovjet főváros átlagánál. A lakótelep kereskedelmi központja többemeletes szupermarket típusú áruház lesz, melynek azonban fióküzletei működnek minden házcsoportban.

Minden háztömbnek lesz saját kávéháza és banketterme és úgynevezett szolgáltatási irodája. A szolgáltatási iroda a háztartással kapcsolatos összes szolgáltatási teendőket magára vállalja, beleértve a család élelmiszer-ellátását. A lakóházak minden egyes lakásához tartozik egy hűtőláda, amelyben — mint az aznap érkezett levél a postaládában — az előző este telefonon megrendelt élelmiszer várja a munkából hazatérő családot. A postaládában sem csupán leveleket találhatnak: a szolgáltatási iroda házhoz szállítja az előre megrendeli színház-, mozi- vagy hangversenyjegyeket. A kereskedelmi és szolgáltatási rendszer mellett a tizedik ötéves terv végére felépülő Észak-Csertanovó lakóit mindenki által szabadon használható torniatermek és uszodák, kulturális intézmények is várják.

Mint a Szovjetszkaja Kultúra című moszkvai lap írja, a cser- tanovói szociológiai (és építészeti) kísérlet célja annak megállapítása, hogyan függ össze az ember életmódja és magatartása a kulturális és közellátással. (MTI)

Gyorsan szerelhető tetőszerkezetek

A mezőgazdaságban tavaly csökkent az állattenyésztési építkezések aránya, pedig ebben a kiemelt ágazatban különösen nagy szükség van új telepek építésére, és a régiek rekonstrukciójára. Az építési programok megvalósítására az ÉRDÉRT új épület-tetőszerkezet félautomata gyártására rendezkedett be.

Évente 80—100 ilyen tetőszerkezetet állítanak »elet« majd «az ERŰÉRT üzemei, ily módon jelentősen bővíthetik a gazdaságok az állattartó telepeket. A félautomata-gyártással készülő tetőszerkezet egyéb előregyártott építőszerkezetekkel együtt lehetővé teszi, hogy egy százméteres istállót egy-két hét alatt lehessen tető alá hozni, ami a mező- gazdasági építés gyakorlatában rekordidőnek számít. (MTI)

Ez tűnt ki abból az átfogó, a tsz-ekben az utóbbi években végbement fejlődést, s ennek eredményeként kialakult új helyzetet elemző jelentésből is, amelyet december 14-i ülésén vitatott meg a kecskeméti járási pártbizottság.

A járás tsz-einél az üzem- és munkaszervezés fejlesztése időszerű feladatainak megjelöléséhez alapul szolgáló jelentés egyebek között leszögezi: „A termelőszövetkezetek többségét érintő egyesülésekkel javultak a nagyüzemi gazdálkodás feltételei. A megvalósult, gyorsütemű terület- növekedés azonban az esetek többségében megelőzte a gazdaságok műszaki eszközeinek, technológiai módszereinek korszerűsödését. A fejlődéssel kialakult, azzal átmenetileg együttjáró ellentmondás üzem- és munkaszervezési gondokat okoz...”

A Központi Bizottság említett határozatából a tervidőszakban adódó tennivalókat részint ennek az ellentmondásnak a feloldása érdekében jelölte meg a járási pártbizottság. Méghozzá annak előre bocsátásával, hogy az irányító pártszervek és • tsz-alap- szervezelek a politikai munka sajátos eszközeivel, a helyi adottságok figyelembevételével törekedjenek az üzem- és munka- szervezés szüntelen javítására, határozzák meg a saját feladataikat.

A földterületek ésszerű hasznosításáért

A mind színvonalasabb gazdái, kodás szolgálatában igen jelentős a járási pártbizottságnak a földterületek ésszerű hasznosítására vonatkozó iránymutatása. Ez elsősorban a parlagterületek hasznosítására hívja fel a tsz- L'ártszervezetek figyelmét. Tavaly ugyanis 1479 hektár szántó és 456 hektár szőlőterület hevert parlagon a járásban. Könnyű következtetni rá, mekkora tartalék rejlik abban* ha e földterületeket a tsz-ek érdekeltsége szerint felmérve, a természeti, talaj és közgazdasági adottságoknak legmegfelelőbben hasznosítják.

Ugyancsak a hatékonyabb gazdálkodást elősegítendő jelöli feladatként a pártbizottság határozata a táblásítás erőteljes fokozását, a nagy teljesítményű gépsorokkal gazdaságosan hasznosítható 100 hektáron felüli táblák

kialakítását mindenütt, ahol lehetőség van rá. E célból az önkéntes földcserék kínálta lehetőség kihasználására, a tsz-ek törzsterűletétől távoli földek üzemi rendezésének, cseréjének kezdeményezésére is felhívja a figyelmet.

Hasonlóképpen irányt mutat a határozat a talajerő javításának tennivalóira. A tápanyag visszapótlásánál például nagy fontosságot tulajdonít az évenkénti, minden táblára kiterjedő labor- vizsgálatnak, a levélanalízis fel- használásának.

Agrokémiai központok — társulásos alapon

A termelés- és a műszaki fejlesztés szempontjából egyaránt nagy tartalékot jelentő társulások és együttműködések elősegítésére, főleg a szemlélet átalakító tevékenység fokozását igényli a pártszervezetektől a járási párt- bizottság határozata. Külön is hangsúlyozza ezzel kapcsolatban a rendszergazdák által biztosított szakmai színvonal és a szellemi tőke kihasználásának, illetve átvételének jelentőségét.

A korszerű üzemszervezés egyik figyelemre méltó lehetőségeként a társulásos alapon létrehozandó, 20—30 kilométeres körzetekben működő agrokémiai közDontokat jelöli meg a párt- bizottság iránymutatása. A tervidőszak végéig az egész járást behálózó ilyen centrumok közül az első létrehozását a Kecskemét- szikrai Állami Gazdaság körzetében indítványozza a határozat.

Az egyes ágazatok üzem- és munkaszervezési tennivalóinak megjelölésében alapvetően ugyancsak a tartalékokra irányítja a figyelmet a járási pártbizottság. A teljességre törekvés igénye nélkül hadd említsünk egyetlen példát:

Az állattenyésztési ágazatra vo. natkozó feladatok egyike abból következik, hogy a járási 2500 liter tejtermelési átlag 1 százalékkal alacsonyabb a megye termelőszövetkezeti átlagánál, az állami gazdaságokban elért eredménytől pedig 30 százalékkal marad el. Máris adott tehát a feladat: „Fel kell számolni a tejhozam emelésében kizárólag a fajtakérdéssel összekötött, hibás szemléletet. A pártalapszerveze- tek kezdeményezzék olyan termelőszövetkezetekkel, az üzemés munkaszervezésre vonatkozó tapasztalatcseréket, amelyek a járáson belül is bizonyítják: jó munkaszervezéssel és takarmányozással a magyar-tarka állománnyal is elérhető a 3000—3500 literes átlag...”

Összpontosítva a szellemi kapacitást

Megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a járási pártbizottság a tsz-vezetés és -irányítás korszerűsítésének, így például a döntési hatáskörök eddiginél fo- fozottabb ütemű továbbfejlesztésének. Ennek igen jelentős feltétele a szellemi kapacitás összpontosítása, az úgynevezett törzskar kialakítása. Hiszen csakis így, az egész gazdaságot átfogó tájékozottság birtokában érhető el, hogy minden kérdésben azon a szinten döntsenek, és kezdeményezzenek, ahol ehhez a legjobb informáltsággal rendelkeznek. Csakis ily módon csökkenhet az elsőszámú vezetők túlterheltsége, s erősödhet például az oly fontos ellenőrző tevékenységük.

S mint a járás tsz-ei üzem- és munkaszervezése fejlesztésének megannyi területén, a vezetésirányítás korszerűsítése szolgálatában is számos kezdeményezésre ösztönzi a tsz-pártalap- szervezeteket a pártbizottság határozata. Az idén például el kell érni, s ezért szorgalmazni szükséges, hogy valamennyi tsz-ben megvalósuljanak az üzemgazdasági. közgazdasági elemző munka személyi és szervezeti feltételei. Hiszen az üzemgazdasági csoport elemzései nélkülözhetetlenek a gazdasági döntések megalapozásához, vagy éppen az ágazatonkénti költséghozam-vizsgá- latokhoz.

Hadd idézzünk végezetül a tsz-eknél az üzem- és munka- szervezés tennivalóit illetően huzamos időre szóló járási pártbizottsági iránymutatásból még egy, ugyancsak lényeges kitételt: „A munkaszervezés javításával a tsz-ek valamennyi ágazatában el kell érni, hogy a feladatok idejében és megfelelő minőségben történő elvégzéséhez rendelkezésre álljon a termelés valamennyi fontos eleme. így az üzemképes gép, technológiai utasítás, mennyiségre-minőségre ösztönző bértétel, a szükséges anyagok, szakképzett munkaerő, megfelelő irányítás, a feladatok előzetes ismertetése a dolgozókkal ...”

A kecskeméti járási pártbizottság határozata az üzem- és munkaszervezés fejlesztése időszerű feladatairól gazdag útmutatást ad a tsz-ekben működő párt- szervezetek ez évi tennivalóinak meghatározásához.

Perny Irén

Pénzt vagy művészetet?

• Arles, ahol Van Gogh káprázatos színei születtek. Jobbra: a pénz székesegyháza: a Monte-Carló-i Játékkaszinó. (Fotó: Radó Gyula.)

III.

Fejünk föltett lángol u Nap, talpunk alatt füstölögve rohannak a kilométerek.

Emlékezetünk, az egyiptomi képírásos táblákra kezd hasonlítani. Teli lesz új és izgalmas jelekkel. Később törhetjük a fejünket. hogy melyikhez, milyen élményünk is kötődik?

Mi jut eszébe például az embernek Mon- te-Carlóról ?

I A pénz. NézeI retem a fényképen a Kaszinó díszes épültét: olyan,

I mint egy katedrális. A

pénz temploma, ahol „súlyos” ál- , óozatokat mutatnak be. akik ezt

megtehetik. A szerencsejátékok- . Jiak soha sem voltam a híve, a

szenvedély azonban minden vonatkozásában érdekel, így engedek a kíváncsiságomnak. A portások nem hajolnak földig. Emberismeretük kiváló és tisztában vannak azzal, hogy nem fogok bankot robbantani.

A Pénz szentélyének dísztelen előszobájában modern „népszó- rákoztató” automaták nyelik az egyfrankos érméket. Ez is „haladás”, hogy egy ilyen arisztokratikus intézmény már azt sem . veti meg, amit a kisemberek aprópénze hoz a kasszájába? Itt kicsiben megy a játék. A nyerés esélyei nagyjából ugyanazok, mint a belső termekben, csak az előcsarnokban a konyhapénzből lecsípett kis összegek úsznak el,

odabent pedig vagyonok forognak kockán.

Ha már itt vagyunk, próbáljunk szerencsét! A pénztárban leszámolok tíz frankot. Adnak érte tíz színes műanyagkorongot, egy öblös műanyagpohárban. Ebbe lehet majd beseperni a nyereséget! Kezd érdekelni a dolog, hosszadalmas szemlét tartok a játékautomaták fölött; melyiket „szeressem”? Kiválasztok egyet, bedobom a zsetont, megtekerem a gép karját, semmi, így megy kilencszer. A tizedik dobásra a masina felcsilingel és a tálcára kiömlik tíz darab egyfrankos. Visszanyertem, amit eljátszottam. Ez is valami.

Ezek után emelt fejjel lépem át a nagy szalon küszöbét. Kristálycsillárok, süppedős perzsák, síri csönd. Csak a rulettasztalokon kopog a forgandó szerencse csontgolyója. A légkondicionálás

tökéletes, alz asztalok körül ülők homlokát mégis kiveri a verejték. Meredten bámulják a krupié lapátját. Elveszetten sóhajtanak, amikor besepri előlük a rossz számra tett zsetonokat. Itt már nagy pénzek úsznak el. Az öreg hölgyek karvalyarca, szederjes az izgalomtól. Egy sovány, szemüveges öregúr egérként szaladozik az asztalok körül, gondosan írja •a nyerőszámokat.

Odakint zuhog a legcsodálatosabb mediterrán napfény, ká- bítóan illatoznak a virágok, a Kaszinóban ez nem érdekel senkit. A játékterem Napja a Pénz, a kicsiny Monte-Carló nagyságának tartóoszlopa. Ebben a fényesre lakkozott álomvilágban a rendőrök sem igazolványt kérnek, hánem pénztárcát. Ameny- nyiben az üres, a felettébb gyanússá vált személynek el kell hagynia, a nyerészkedés manikü- rözötten farkaskörmű világát.

Ebben persze van némi logika. Mit keresne itt bárki üres zsebbel, mikor ezt az operettkirályságot éppen a zsebekből elegánsan lecsapolt pénz üzemelteti és tartja életben ?

Mennyire más. a díszektől csöpögő termek nehéz parfőmillata után a festői provancei táj friss levegője! Arlesban goromba misztrál fújt, de az ég pontosan úgy kéklett, mint Van Gogh felkavaró vásznain. A kis terek körhintaként keringtek, a Rhone sötétszürkén hömpölygött, a katedrális komor kőcsuhája, alatt, felizzott egy csokor napraforgó. Szél rohant az Amphiteátrumhoz kapaszkodó keskeny utcákon. Egy kis tér megállított. Csupa gyengéd rózsaszín és hamvas szürkeség. A csöpp kávéház előtt üres székek, asztalok. Soha nem láttam és mégis ismerős a kép. Mintha Van Gogh ecsetvonásai hívták volna életre, vagy azóta

áll itt, tűnődve, mozdulatlanul?

A vendéglős nem érti a lelkesedésemet. Szerinte a festő bolond volt. és egy bolondtól minden kitelik, még az is, hogy jó képeket feat, dehát Franciaország igazán nem szűkölködik jó festőkben. A helyiek nem tulajdonítanak különösebb fontosságot a dolognak. Pedig Van Gogh volt az, aki megfestette ennek a helyiek a költészetét. Képein megelevenedik a város, furcsa haj- latú. szabálytalan kis utcáival, nyájas tereivel, s a szép arlesi nők: fekete hajuk, eleven tekintetük vidámságot és nyugalmat áraszt. Itt vetette papírra, egyik levelében a következő sorokat:

„Arra gondolok, hogy műtermemet féltucat napraforgóképpel fogom díszíteni, olyan dekoratív festményekkel. amelyekben a nyers vagy megtört okkersárgák fognak különböző kék alapokon ragyogni, a leghalványabb veronai kéktől, a királykékig, narancssárgára festett keskeny lécekkel keretelve. Olyanféle hatásuk lesz, mint a gótikus templomok ablakainak.

Az elképzelés megvalósult. A „bolond” lelopta az égről a Napot és a fényéből keverte ki a a virágok szirmait olyan eget festett, hogy az igazi elsáppad- hatott a láttán. Itt, Arlesban, ahol a táj és a közelgő őrület egyaránt sürgette az alkotásra. Be kell hunynom a szememet, káp- rázik az erős napsütésben. Valami szép mélabú van az arlesi házak formáiban. Jólesik köztük járni. Követni annak a „vöröshajú őrültnek” a nyomait — így nevezte a trafikosné is, akitől a rossz színnyomású levelezőlapot vásároltam —, akire az ar- lesiek ma sem különösebben büszkék, pedig sokat köszönhetnek neki .. . Vadas Zsuzsa (Folytatása következik)