Petőfi Népe, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-29 / 24. szám

I » 1977. január 29. • PETŐFI NÉPE • 3 Hacsaturján-bemutató A Néphadsereg Művészegyüttesének hangversenye • A „Hősök emlékezete” című kantátát adja elő a Néphadsereg Művészegyüttese. Egy nappal a budapesti zene- akadémiai hangverseny után Kecskeméten is elhangzott a szovjet muzsika világhírű meste­rének, Aram Hacsaturjánnak új kantátája. A szerző betegsége miatt nem lehetett jelen a be­mutatón, csak hangszóró közve­títette a közreműködő együttes­hez, illetve a hangverseny közön­ségéhez szóló üzenetét. Ezek a közvetlen szavak — akárcsak a mű — hitvallásként hangzottak a béke, a háborúktól mentes, emberhez méltó élet mellett. A Garai Gábor szövegére készült darab a „Hősök emlékezete” cí­met viseli, és a II. világháború illetve a Nagy Honvédő Háború hőseinek állít emléket. Tárgyá­nak és a szerző egyéni, kiforrott stílusának megfelelően a nemze­ti romantika folytatását láthatjuk a darabban. Mindenekelőtt né­hány meleg lírai részlettel, és ünnepélyes szakaszokkal kelt ma­radandó hatást. A szopránszólót szeretettel és jó felkészültséggel énekelte Moldován Stefánia. A narrátor szövegét a tőle megszokott gon­dos értelmezéssel és tiszta arti­kulációval adta elő Bánffy György. A méltán híres, kitűnő férfikart a számukra írt mű elő­adására Pödör Béla karigazgató tanította be. A műsor első részében Händel Tűzijáték-szvitje is elhangzott néhány, barokk trombitákon ki­tűnően játszó vendégfúvós rész­vételével. A jól gondozott szóla­mok mellett értelmes tagolás jellemezte ezt az előadást, akár­csak a Görgei György érdemes művész vezényelte egész hangver­senyt. Ügy tűnik, az együttes ve­zetője mindenekelőtt a gondos, alapos próbákban bízik. Fegyel­mezett előadást kíván meg a mu­zsikusaitól. Ilyen módon megbíz­ható, jó színvonalat tud együtte­sével elérni, s ez nem kis ered­mény. Végül megérdemelt sikert ara­tott Csajkovszkij népszerű b- moll zongoraversenye. A nem egé­szen célszerű ülésrend egy-két részletben megnehezítette ugyan az együttjátszást, illetve felbillen­tette a hangzásarányokat, egészé­ben mégis jó együttes produk­ciónak tapsolhatott a közönség. Jandó Jenő ismét bebizonyította, hogy a sok kiválósággal rendel­kező fiatal zongoraművész-nem­zedékben is előkelő hely illeti meg. A technikai biztonság nála alapfeltétel, melyhez rugalmas ritmus, jó színérzék, meggyőző karakterformálás járul. A szó minden értelmében csillogóan adta elő az olykor rendkívül ne­héz, de hálás szólamát. Mu­szorgszkij Hopak-ja remek ráadás volt. Ittzés Mihály HOGYAN KEZDJÜNK AZ ÉPÍTKEZÉSHEZ? 1. Mihez kell engedély, mi építhető szabadon? Megjelentek az építésügyi és város- fejlesztési miniszter — április 1-én ha­tályba lépfi — új, rendeletel az építési engedélyezési eljárásról. A rendeletek régi kívánalomnak tesznek eleget: le­gyen ez az eljárás a lehetőségek sze­rint minél egyszerűbb, lebonyolítása gyorsabb, vagyis egyformán kedvező a hatóságnak és az építőnek. Soroza­tunkban a magánépítkezésre vonatko­zó tudnivalókat ismertetjük. A teljes rendeletszöveg egyébként a Magyar Közlöny január 18. számában jelent meg. A kiadott rendelet hatálya ki­terjed minden magánépületre, te­kintet nélkül annak rendelteté­sére, állandó vagy ideiglenes jel­legére, továbbá az ém'tés módjá­ra. Ennek következtében a követ­kező építési munkák kizárólag építési engedély alapján végezhe­tők: — épület építése, átalakítása, bővítése (emeletráépítés, toldalék­építés), tetőtér beépítése, műsza­ki megosztása, elmozdítása, to­vábbá szerkezeti változtatással járó felújítása, helyreállítása és lebontása; — az épület tetőzetén, közte­rületről látható homlokzatain vagy a kerítésen hirdetőberende­zés, fényreklám létesítése; — meglevő épületben kémény- építés, vagy különálló kémény létesítése, magasítása; — épületben felvonó, továbbá nem üzemi épületben személy­vagy teherszállításra szolgáló más berendezések, szerkezetek építése, áthelyezése, átalakítása, amennyiben gépi üzemű felvonó esetében 50 kilogrammnál, kézi üzemi felvonó esetében 100 kilo­grammnál nagyobb a teherbírás; — nem üzemi épületben egy lóerős, illetőleg ennél nagyobb motor, vagy motorral hajtott munkagép, nagyobb erő átvitelé­re szolgáló közlőmű felállítása; — ötven kilogrammnál nagyobb súlyú, vagy a tetőgerinctől, te­tősíktól számítottan öt méternél magasabb antenna felállítása; — tűz-, vagy robbanásveszélyes anyag előállítására, feldolgozásá­ra, raktározására, töltésére, le­fejtésére vagy árusítására szol­gáló épület emelése; — vízen elhelyezett építmény (például fürdőház, horgásztanya, csónakház) létesítése; — a telken a terep szintjének megváltoztatása, ha az a telekha­tártól három méter távolságon belül van minden esetben, a te­lek belsejében, akkor, ha a vál­tozás meghaladja a másfél mé­tert (leásás, feltöltés, kiegyenlí­tés) ; — támfal építése a telek határ­vonalán, vagy ettől három méter távolságon belül minden esetben, a telek belsejében akkor, ha a támfal másfél méternél maga­sabb; Építési engedély nélkül, beje­lentés alapján végezhetők a kö­vetkező építési munkák: — lakó- és üdülőtelkeken egy­aránt olyan melléképület, mel­léképítmény emelése, bővítése, felújítása, helyreállítása, átalakí­tása, amelynek elhelyezése megfe­lel az Országos Építésügyi Sza­bályzatnak és amely nem lakás, üdülő, vagy tulajdonszerzési kor­látozás alá eső más helyiség (pél­dául kiskereskedelmi, kisipari vagy szolgáltató üzlet, műhely, elárusító hely, orvosi, fogorvosi rendelő, műterem, autó- vagy motorkerékpár-garázs stb.); — üzlethomlokzat, kirakatszek­rény, védőtető, (előtető) vagy üz­leti ernyőszerkezet létesítése, át­alakítása, az épület tetőzetén, közterületről látható homlokza­tán, vagy a kerítésen egy négy­zetméternél nagyobb cég-, vágy címtábla elhelyezése; — kerítés építése a telek hom­lokvonalán ; — pöcegödör, szemétgyűjtő, trá­gya-, vagy trágyalétartó,. kom­posztáló létrehozása, valamint a telken keletkezett szennyvíz te­lekhatáron belüli gyűjtésére, el­szikkasztására szolgáló építmény elkészítése. Építési engedély, sőt bejelentés nélkül a következő építési mun­kákat lehet elvégezni: — az épület homlokzatának, vagy tetőzetének felújítása; — válaszfal vagy osztófal épí­tése az épületben, ilyenek lebon­tása, amennyiben ezáltal nem változik meg az épület rendelte­tése, használatának módja, nem változik alapterülete és szobaszá­ma; * — másfél méternél alacsonyabb kerti növényház építése; — rendes háztartási szükséglet kielégítésére szolgáló szabadke­mence, húsfüstölő építése; — 150 légköbméternél kisebb térfogatú, nem lakás céljára szol. gáló épület, bármilyen felvonu­lási épület lebontása, ha ez nem sérti a szomszédok jogos érde­keit; — tulajdonszerzési korlátozás alá nem eső épület (építmény, helyiség) szerkezeti változtatás­sal járó felújítása, helyreállítása, valamint átalakítása akkor, ha nem változik a rendeltetése vagy használatának módja. Természetesen az engedély és bejelentés nélkül végezhető építé­seknél is be kell tartani — a város- és községrendezé­si tervek, 'az általános érvényű építésügyi és más hatósági (köz­egészségügyi, tűzvédelmi) előírá­sokat; — a műemlékvédelmi előíráso­kat. Műemlékvédelmi, városképi, vagy idegenforgalmi stb. szem­pontból jelentős területeken vá­rosban, nagyközségben, község­ben tanácsrendelet írhatja elő az építési engedélyt minden építke­zésnél; a községekben a bejelen­tési kötelezettséget meghatározott közutak, terek mentén. (KS) A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány az ellen­forradalommal vívott küzdelemben felhívást intézett a ma­gyar néphez, amelynek egyik programpontja így hangzott: „Népi demokratikus és szocialista rendszerünk megvédése minden támadás ellen. Szocialista vívmányaink védelme és előrehaladásunk biztosítása a szocialista építés útján.” Ez az idézet a megalapozója és elindítója volt a szocializmus építé­sére törekvő társadalom jogos és szükséges önvédelmének megszervezéséhez. Ezek azok az elvi gyökerek, amelyekből ma már két évtizedes múltat maga mögött hagyva növekedett ki a munkásőrség, a haza óvásának részeként. 3HH| ehéz időket élt át az or­N > szag az ellenforrada­lom alatt, sőt még ké­sőbb is. A belső és a nemzetközi reakció ármánykodá­sai, a megtévesztett emberek so­kasága, a szólamokba burkoló­zott restaurációs törekvések el­lenszerét kereste akkor az újjá­szerveződött párt. A demagógia, amely a proletárdiktatúra és a párt vezető szerepét, a „tiszta de­mokrácia” jelszavával tagadta az „igazi szocialisták” nevében, a koráéban elkövetett hibák kizá­rólagos emlegetésével a munkás­hatalmat és annak rendjét tá­madta. Pedig a történelem örök­érvényűen állapíthatja meg: a felszabadulástól tizenkét éven át is munkáshatalom volt, és a tár­sadalom mérhető és látható tö­rekvése a szocializmus építése volt. Sok minden olyan történt addig, ami szép és jó volt, ami megbecsülést és tiszteletet érde­melt ki mindenki részéről. De a népi hatalom nem kevés hibát is elkövetett. Az eléggé fel nem becsült ellenségnek mindez kapó­ra jött és felhasználta a rendszer ellen. S mint az ellenforradalom kegyetlen napjaiban nyilvánvaló­vá lett, a hatalmon levő munkás- osztály fegyvertelenül kénysze­rült nézni az ellenség fegyveres támadását. Az ellenforradalom leverésének, a hatalom védelmé­nek és megszilárdításának alap­képletévé lett: a fegyver legyen a hatalmon levő munkásosztály kezében. Ennek a nagy történel­mi tanulságnak volt egyik kon- zekvenciója a nép szervezett fel­fegyverzése, a. munkásőrség tör­vényi megalakítása. felszabadulás utáni idö­A s/.ak egyik tévedése — ez is egyik jele a hatá­rainkon belül még meg­volt ellenség ereje lebecsülésének —, hogy nem jött létre a mun­kásosztály hatalma, a proletár­rezsim önkéntes, fegyveres szer­vezete. Pedig erre több ok is lett volna. 1945 után az osztályellen­ség mindent megtett politikai és gazdasági hatalmának megtartá­sára. Talán emlékezetes a szét­osztott földeket visszavenni aka­ró mozgalom — és az erre adott válasz: Földet vissza nem adunk! — amelyet egyes pártok jobb­szárnya alá húzódó reakciós erők kezdeményeztek. Az „osztály” ak­kor — más eszköz híján — az utcán mutatta meg félelmetes erejét. A restaurációs próbálko­zások közé tartozott a Nagy Fe- renc-féle összeesküvés is, amely­nek tétje ugyancsak a már erő­södő népi demokratikus rendünk volt. S mennyi politikai gyilokról emlékezhetünk még Pfeiffer Zol­tán nyílt fasiszta pártjától egé­szen Mindszenthy „igehirdeté­séig”. A munkásosztály időköz­ben létrejött hatalmával egy idő­ben nem alakult ki a szükséges mértékben önvédelmi rendszere. Pedig a történelem jól igazolja, hogy az uralkodó osztály — a hatalom megszerzésének pillana­tától — védi azt, amit birtoká­ban tart. Erre is számos hazai és nemzetközi tanulság ösztönöz. A szocialista forradalom folya­r\ecember 14-én közöltük a ^ kiskunfélegyházi Kocsis család birtokvitás ügyével, lakás­kérelmével kapcsolatos riportot. Megírásakor két cél irányította, ösztönözte az újságírót. Érzékel­tetni akarta a tanácsi munka bo­nyolultságát, gondjait: olykor szinte megoldhatatlan helyzetek­be kerülnek igazságtévő feladata­ik érvényesítése során. Kétszer is gondoljuk meg, míg a látszat alapján a tehetetlenség, nemtö­rődömség vétkében elmarasztal­juk a helyi vezetőket: az adott lehetőségek kötik a tanácsokat. Különösen áll ez a lakásügyekre, hiszen majd mindenki a maga igényét véli a legmegalapozot­tabbnak. Erről szólt a cikk. Bevallható, Kocsisékon is segí­teni szeretnénk. Tudjuk, hogyne tudnánk hogy a kiskun város­ban is több tubatnyi elszomorító lakásügyet találnánk. Tapasztal­tuk: a tanács elismeri a kétgyer­mekes család igazát, mégsem se­gíthet azonnal. Azzal is tisztában vagyunk, hogy újságcikkek révén csak nagyon áttételesen javulhat HOZZÁSZÓLÁS CIKKÜNKHÖZ Kocsisék ügyéhez tartozik a lakáshelyzet. A munkáscsalád­nál töltött órák során annyira megsajnáltuk a hat esztendeje le. hetetlen albérletben, mellékhelyi­ségek nélküli szobában kínlódó Kocsiséket. Meggyőződésünk sze­rint a rászorulók között is egyik legsürgetőbb igény az övéké. Örömmel olvastuk a Kiskunfél­egyházi Városi Tanács V. B. Igaz­gatási Osztályától érkezett leve­let. Lényegében egyetértenek írá­sunkkal és kifejezték azt a szán­dékukat, hogy Kocsisék ebben az esztendőben lakást kapnak. A tanács ezirányú fáradozásai­nak ismertetésére kivonatosan közöljük dr. Kardos András osz­tályvezető levelét: „Osztályunk mintegy 1300 jo­gos lakősigénylőt tart nyilván, ugyanakkor csak OTP-s lakások épülnek Kiskunfélegyházán, kor­látozott számban. A cikkben em­lített család valóban elég rossz körülmények között él, százával mutathatnánk azonban náluk is rosszabb helyzetben levőket. A cikkben foglaltak megfelel­nek a valóságnak, talán csak a panaszos által elmondottak nem a teljes igazságot tükrözik. Ko­csis Istvánná 1975. november 19-én nyújtott be birtokvédelmi kérelmet a városi tanács vb igaz­gatási osztályához, melyben elő­adta, hogy főbérlőjük megakadá­lyozza a családot a WC és für­dőszoba használatában. A lefolytatott birtokvédelmi tárgyalás során az igazgatási osztály a kérelemnek “helyt adott és eltiltotta a főbérlőt a további birtokháborítástól. Ezt követő­en Kocsisék bejelentései alapján a birtokháborítást .elkövető M. matában ellenforradalom mindig lehetséges, bár ennek veszélye ma már — a szilárd munkásha­talom miatt — alig mérhetően minimális. A munkásőrség léte mondható a hatalom fegyveres védelme tár­sadalmasításának is: Cselekvőén részt venni a hatalom fegyveres védelmében, az egy időben na­gyon fontos konszolidációban, a lelkek nyugalmának megteremté­sében. Segíteni az alkotmányos, a törvényes rendet, hozzájárulni az égető, fontos kérdések megol­dásához, az egyenes vonalú, kö­vetkezetes és tartós politika ki­alakításához. orabeli idézetek: a meg­K alakuláshoz: A fegyveres önvéde­lemre már az 1956. de­cember 5-i ideiglenes központi bizottsági határozat is utal: Elő­ször: „A kommunistáknak most elsősorban türelmes felvilágosító munkával, meggyőzéssel, az el­lenség leleplezésével és politikai elszigetelésével — s ha kell, fegy­verrel is — küzdeniük kell az el­lenforradalmi veszély ellen.” Másodszor: „A jelenlegi hely­zetben különösen fontos feladat az ellenforradalmi veszély leküz­désére az erős, demokratikus karhatalom megteremtése és ké­sőbb a gyári munkásőrségek meg­szervezése.” Kádár János 1957. január vé­gén felszólalásában mondotta: „... a harcot, amely még ma is folyik — az ellenforradalom kezdte, és így vele szemben a forradalom komoly fegyverével kell fellépni, mert enélkül nincs szocialista konszolidáció... aki fegyvert emelt a népi hatalomra, annak kezéből kiütjük a fegy­vert.” A fegyver időközben meg­felelő kézbe került, csupán tör­vényesíteni kellett. A z Ideiglenes Központi Bizottság 1957. január 29-én „A polgári fegy­veres karhatalom kiala­kítására” a következő határoza­tot hozta: „A munkásőrség felállítását szükségessé tette: A nép hatal­mát ért súlyos támadást — mi­vel a kommunisták és a szocia­lizmushoz hű munkások és pa­rasztok fegyvertelenek voltak — csak a szovjetunió segítségével si­került leverni. Az ellenforradal­márok, fasiszták vereségükbe nem nyugodtak bele, fegyverü­ket elrejtették, igyekeztek izga­lomban tartani a békés lakossá­got, terrorizálni a népi hatalom híveit, akadályozni a termelő munkát. A munkásőrség feladata: a rendőrségnek és a néphadsereg­nek segítséget nyújt a néphata­lom, a rend, a békés építőmunka védelmében. Biztosítja a gyárak, az állami és a szövetkezeti tulaj­don védelmét. Védi a párt és a népi hatalom egyéb szervezetét, gyűléseket, épületeiket (ellátja a rendezőgárda feladatait is). A munkásőrség tagjai lehet­nek: A munkásőrség elsősorban L.-t előszón 500 Ft, majd 1500 Ft, harmadszor 2000 Ft pénzbír­sággal sújtottuk a határozat vég­rehajtása érdekében. Később a főbérlő előadta, hogy Kocsisék megtévesztették őt a la­kásba költözéskor. A férj beköl­tözéséhez nem járult hozzá. Azért zárta el a mellékhelyiségeket, mert félti berendezését. Kocsisék jelképes összegű albérleti díjat, havi 300,—Ft-ot fizetnek a lak­részért. 1976. október 29-én ismertettük Kocsisékkal a főbérlő ajánlatát a két lakrész megcserélésére, de ezt Kocsisék elutasították, noha szó sem volt a lakbér emelé­séről. Mint lehetőséget felkínál­tuk részükre a mellékhelyiség hatósági úton történő felnyitását is. Kocsisék azonban ezt sem fo­gadták el, sőt birtokvédelmi ké­relmüket is visszavonták. Ezután fordultuk panasszal a KÖJÁL- hoz, illetve a megyei főügyész­séghez, a sajtóhoz. Megállapítható, hogy a városi tanács vb igazgatási osztálya üzemi munkásokból áll. A mun­kásőrség egységeiben való rész­vétel önkéntes.” Az ellenforradalom leverése utáni, első megyei pártaktiva-ér- tekezlet (1957. III. 7.) megállapí­totta: „Hazánkban nem akarunk és nem engedünk több október 23-át. A hatalmi szervek meg­erősítésén túl ezt szolgálja, hogy megyénkben is megkezdtük a munkásőrségek felállítását, 700 kommunista felfegyverzését, első lépésként. A felállítandó egysé­gek sikeresen fogják kiegészíteni . a rendőrségi, karhatalmi és hon­védségi szerveink munkáját a közrend fenntartásában. Intéző­bizottságunk külön is kéri az elv­társakat, ügyeljenek arra, hogy a munkásőrség tagjai a legjobb és megfontolt elvtársak legyenek, akiknek kezében jó helyre kerül a fegyver, és akik fontos beosz­tásuknak megfelelően öntudato­san kívánják szolgálni népi de­mokratikus rendünk védelmét.” esőbb, az országos párt­ig értekezlet előtt összeült megyei pártértekezlet (1957. V. 30.) leszögezte: „Igen kedvező hangulatot terem­tett mind a párttagok, mind a pártonkívüliek körében, hogy a munkások kezébe került a fegy­ver. Ugyanakkor ez komoly fi­gyelmeztetés az osztályellenség számára. A munkásőrség szerve­zését február utolsó napjaiban kezdtük meg és gyakrolatilag március 20-ig befejeztük. A mun­kásőrség valamennyi tagja kom­munista, zömével munkásokból és parasztokból áll... Különösen ki­emelkedő az idősebb elvtársak példamutató magatartása és helytállása.” A húsz esztendővel előbb tör­téntek sok tanulságot rejtenek magukban. Az első számú az, hogy fokozni kell a forradalmi éberséget, amelynek hiányát a sa­ját bőrünkön éreztük, pedig a Nagy Októbertől meg kellett vol­na tanulnunk, hogy a proletár- diktatúra megvalósításához hoz­zátartozik a munkásosztály köz­vetlen felfegyverzése is. Annak idején, hazánkban, mivel békés volt a hatalom megszerzése, s en­nek következtében a reakció zö­me nem1 semmisült meg, nem vet­tük észre, hogy fő erőik megma­radtak. Nagy részük az ország­ban maradva alkalmazkodott az akkori új helyzethez, s így az el­lenség nem volt elszigetelhető a néptől, ellenkezőleg: beépültek „munkássá”. Az ellenforradalom leverése után megújhódott proletárdikta­túra jellegzetes új vonása, hogy a rendőrség és a hadsereg mel­lett fegyveres erőként lép fel ma­ga a munkásosztály is. Ez is bi­zonyíték arra, hogy Magyaror­szágon nem lesz mégegyszer el­lenforradalom. *>- s most húsz év múltán E arról adhatunk számot, hogy az acélkék egyen­ruhás munkásőrség megerősödött, immáron két év­tizedes tapasztalatokkal rendelke­zik. Büszkén állíthatjuk, hogy a társadalom elismeri munkájukat, amelyet a munkahelyen, majd szabad idejükben a kiképzésen és a szolgálatban egyaránt végez­nek. Létük egyértelmű: a rend számára nélkülözhetetlenek! Ezért elismeréssel tekintünk rá­juk, a néphatalom önkéntes őrei­re, és megszokott köszöntésükkel mondjuk a közvéleménnyel együtt: Erőt, egészséget a további évtizedekre is! W. D. mindent megtett a birtokvédelmi eljárás során a probléma meg­oldása érdekében. Sokkal nehezebb lakásigényük kielégítése. 1971 óta nem épült Félegyházán tanácsi bérlakás és utoljára 1974-ben került sor ta­nácsi értékesítésű lakások átadá­sára. Ugyanekkor éppen az újabb — OTP-s — építkezése elő­segítése érdekében nagyszámú lakást voltunk kénytelenek le­bontani. Az 1976-ban átadott 66 OTP- lakást elsősorban a kisajátított házakban élők és sokgyermeke­sek kapták. Figyelembe vettük a vállalati, üzemi javaslatokat is. Már megkezdődött az új lakó­negyed építése. Sokat enyhít majd gondjainkon ennek elkészülte. Egyelőre várniok kell, akik Ko- csisékhoz hasonló vagy még rosszabb lakásviszonyok között élnek. Városunk ötödik ötéves tervé­nek végrehajtása lényegesen ja­vít Kiskunfélegyháza lakáshely­zetén; optimizmusra ad okot.”

Next

/
Thumbnails
Contents