Petőfi Népe, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-29 / 24. szám

* I 4 • PETŐFI NÉPE © 1917. január 29. ŰJ TELEFONKÖZPONT SZEGEDEN • Megkezdte az üzemi próbát a mintegy l'clmilliárd forint beruházással épült szegedi új telefon- központ és hálózat, valamint társ- és végközpontjai. A képen: Minol- berendezés segíti a tudakozó munkáját. (MTI-folo) Kedvezőbb lett a szolgáltató iparosok helyzete Beszélgetés Rehák Lászlóval, a KIOSZmegyei titkárával Kétmiliirrd liter tej fölé Örömmel csinálják A lakiteleki Szikra Termelőszövetkezetben a jövedelem jelentős részét a kertészeti ágazatok adják már hosszú évek óta. Gulyás József elnökhelyettes szerint ezek fejlesztésére fordítottak a legtöbb gondot. Amióta megjelent a magasabb állami támogatással kapcsolatos rendelet, amely mind a há­rom ágazatot — a szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermesztést — érinti, új terveket készítettek. Kezdjük talán a gyümölcster­mesztéssel. Kereken 170 hektár termőültetvényük van. A követ­kező három évben még 114 hek­táron létesítenek almást és kaj­szi- valamint őszibarackost. — 1976-ban csatlakoztunk a Hosszúhegyi Állami Gazdaság gyümölcstermesztési rendszeré­hez. Az alma fontos termékünk. Az elmúlt esztendőben 160 má­zsa termett hektáronként. Ez jó kö­zepes termésnek számít. A minőség elég jó volt, amit bizonyít, hogy 85 százalékát exportáltuk. Fej­lesztési terveinkhez tartozik még az is, hogy a meglevő 50 vagonos hűtőtároló mellé még az idén ugyanekkorát építünk. Az öntö­zést, mint termésnövelő tényezőt, nem hagyjuk ki a számításaink­ból. Kétszáz hektár gyümölcsös­ben bevezetjük1 a csepegtető ön­tözési módszert. Erre is magasabb az állami támogatás, mint eddig. A szőlőtermesztés fejlesztésére már több éves kapcsolatot alakí­tottak ki a Kecskeméti-Szikrai Állami Gazdasággal. A termelő- szövetkezet a gazdaság borászati üzemében egy tízezer hektolite­res tárolóteret épített. Folyama­tos feladat a meglevő szőlőültet­vények korszerűsítése és újak te­lepítése. Tavaly 60, az idén 40 hektáron térnek át új művelési rendszerre. 1982-ig száz hektáron telepítenek szőlőt. A harmadik ágazat a zöldség, melynek termesztésében szintén előrelépnek. A termelőszövetke­zetnek egy termálvizes kútja van, amely sajnos, csak 55 Celsius-fo- kos vizet ad. Ezért a fóliasátrak fűtését ezzel önmagában nem tudják megoldani, szükség van még olajkályhára is. — Paradicsomot, paprikát ter­mesztünk, palántát nevelünk a fűtött, valamint az úgynevezett ' hideg fólia alatt. A palántaneve­lés a szántóföldi zöldségtermesz­tés érdekében történik. Paradi­csomon kívül gyökérféléket ter­mesztünk, — tájékoztat az elnök- helyettes. A gondolatsort a háztájival folytatjuk. Űj kezdeményezésnek tekinthető, hogy a kisgazdasá­gokban a fűszerpaprika-termesz­téshez is hozzákezdenek az idén. Ehhez a tagok nemcsak területet, hanem különböző művelési segít­séget is kapnak. Arra számítanak, hogy az idén 5—6 hektáron ter­mesztenek a kisgazdaságok fű­szerpaprikát. A talajjavítás fontos része a gazdálkodás színvonala emelésé­nek, a terméseredmények növelé­sének. Minden évben jelentős összeget ruháznak be erre a cél­ra. Az idén 170 hektáron törté­nik ■ tereprendezés, 5Q hektáron pedig talajjavítás. — A kertészeti termesztés elég nagy kockázattal jár — magya­rázza a? elnökhelyettes. — A ta­valyi esztendő erre jó példa. A többszöri fagy nagy kárt tett a szőlőskertekben, a gyümölcsö­sökben. Mintegy 10 millió forint kiesési okozott. Ezt csak részben tudtuk pótolni a növénytermesz­tésből, valamint az állattenyész­tésből. Mégis, mint az előbbiekből kiderül, további fejlesztésre gon­dolnak. Vállalják a kockázatot, hiszen, ha jó termés van, megéri a szövetkezetnek. Nemcsak erről van szó. A belső ellátást és az exportkötelezettségek teljesítését is segítik ezek a törekvések. A napokban számos közös gazda­ságban hasonló terveket szőnek, az állami támogatás növekedése ehhez biztatást adott. Meg aztán — ahogy az elnök- helyettes mondja — ezen a vi­déken régi hagyománya van a kertészkedésnek, kedvvel csinál­ják. Ez sem utolsó szempont. K. S. Nem lehet vita tárgya — ezt a párthatározatok is alátámasztják —, hogy a kisiparosság munkájá­ra hosszabb távon is szükség van társadalmunkban. Az ipari ter­melésnek azt a részét végzik, amihez a szocialista szektoron belül ez ideig nem sikerült ki­alakítani a megfelelő kereteket. A szolgáltatás jellegű ipari tevé­kenységre viszont — mindenna­pos tapasztalataink alapján ál­líthatjuk — az igények növeke­désével egyre nagyobb szüksége van a lakosságnak. A kisiparosról az él a köztu­datban, hogy a bőre alatt is pénz van, busás’jövedelmet zsebel be. Ám ennek a — legfeljebb csak a harácsoló, törvényeket szegő töredékre igaz — képnek ellent­mondani látszik az a tény, hogy a kisiparosok száma országosan csökkenő tendenciát mutat. Oly­annyira, hogy a lakosság érdeké­ben szükségessé vált a szolgálta­tás jellegű magánkisipari tevé­kenységhez kedvezőbbé tenni a feltételeket. Erre az érvényben volt jövedelemadó-rendelet mó­dosításával került sor, ami 1977. január 1-én lépett hatályba. — Bács -Kiskun megye iparos­ságát milyen helyzetben érte a jövedelemadó-rendelet módosí­tása? — A kérdéssel Rehák Lászlóhoz, a KIOSZ megyei tit­kárához fordultunk. — 1975 végén és a múlt év ele­jén jelentős mértékben, körülbe­lül háromszázzal csökkent a me­gye kisiparosainak száma — kezdte válaszát Rehák László. — Ennek egyrészt az idős mesterek nyugdíjbavonulása, nagyobb rész­ben pedig az volt az oka, hogy 1975. november elsejével, a tár­sadalombiztosítás egységesítése következtében, megnőtt a kisipa­rosok járulékfizetési kötelezett­sége, és ezért sokan beadták az iparjogosítványukat. Ezek az em­berek figyelmen kívül hagyták a majdani kedvezőbb nyugdíj­megszabást és az egyéb előnyö­ket. A múlt esztendő első negye­dében aztán, a helyi párt- és ta­nácsi szervekkel együttműködve Sikerült megállítanunk a létszám­apadást, majd pedig 1976 végéig körülbelül százkilencvennel nö­velni is tudtuk a lecsökkent szá­mú iparosgárdát. Az új évbe 5376-os létszámmal léptünk át, amiből I353-ai; nyugdíj, vagy vál­lalati munkaviszony mellett gya­korolják az ipart. Pontosan mér­ni nem lehet, de tavaly a megyé­ben a lakossági szolgáltatásoknak körülbelül 48 százalékát végezték kisiparosok. A párt- és a tanácsi szervek segítségével elértük, hogy nincs a megyében olyan ipari szövetke­zet, vállalat, amelyik ne járulna hozzá dolgozója másodállásos iparűzéséhez. Ez igen értékes eredmény számunkra, ugyanis a szolgáltató iparosok számát első­sorban ilyen forrásból akarjuk növelni. A kontárkodás vissza­szorításához is előnyös ez a hely­zet. — A rnagáikisípar szolgáltató kapacitását csak a létszám gya­rapításával akarják növelni? Kizárólag ezen az úton nem le­het kielégíteni a növekvő igé­nyeket. Szükség van a még zöm­mel kézműves módszerekkel vég- yzett munka korszerűsítésére, ahol lehet a gépesítésre. Ezt a módo­sított jövedelemadó-rendelet is figyelembe veszi, és lehetőséget ad a lakossági szolgáltató iparo­soknak, hogy a beszerzett eszkö­zök, kisgépek értékét 30 ezer forintig termelési költségként szá­molják el. Vagyis ez az összeg nem képez jövedelemadó-alapot. A kapacitásnövekedést még szak­mai továbbképzéssel, az új anya­gok és eljárások megismertetésé­vel is elősegítjük. , — Minden kisiparost egyformán érinti a jövedelemadó-rendelet módosítása? — Nem, elsősorban a lakossági igényeket kielégítő iparosoknak kedvez, mivel ezt a tevékenysé­get akarja erőteljesebben ösztö­nözni. Az olyan iparos tartozik ebbe a kategóriába, akinek a késztermék-értékesítése nem ha­ladja túl árbevételének 40 száza­lékát, s legfeljebb évi 50 ezer fo­rintot tesz ki, továbbá az évi jö­vedelmének legalább 80 százalé­ka közvetlenül a lakosságtól, vagy költségvetési közüléttől szárma­zik. Nem számít készterméknek az egyedi méretre megrendelt termék, mint korábban, hanem ezek elkészítése szolgáltatásnak minősül. Ez főként az asztaloso­kat és a lakatosokat érintő ked­vezmény. A módosítás bővítette a lakossági érdekeket szolgáló költségvetési szervek körét is, ami szintén nem lényegtelen vál­tozás az adó mértékének megál­lapításánál. — Milyen fontos következmé­nyei vannak még az adórendelet módosításának? — A módosítás kedvező vala­mennyi lakossági igényt kielégítő iparosra, nézve, s különösen a kisebb jövedelműekre. Ezeket az iparostársakat megilleti a lineá­ris adóztatási kedvezmény. Ti­zennyolcezer forintos évi jövede­lemig 3, harminchatezerig 6, hat­vanezerig \ 10, nyolcvanezerig 15. százezerig 'pedig 20 százalékos az adóztatás mértéke. Korábban csak hatvanezer forintos jövede­lemig volt, lehetőség kedvezmé­nyes adóztatásra. Ez a változás a megye iparosainak 65—70 szá­zalékát ériiiti. > Korábban sok gondot okozott a kisiparosodnak az olyan költ­ségek elszámolása, amelyeket nem tudtak bizonylattal igazolni. Az adórendelet módosítása azzal se­gít, hogy az' árbevétel 3 száza­lékát, legfeljebb 6 ezer forintot minden iparos elszámolhat ter­melési költségként, bizonylat nél­kül. Egyszerűsíti a sajat gépkocsi munkavégzéshez való használa­tának költségelszámolását is. — Az érdekeltek hogyan fo­gadták u rendeletmódosítást? — Tapasztalataink szerint ked­vezően hatott a módosítás a me­gye iparosainak munkakedvére. Bízunk abban, hogy az előnyö­sebb adózási feltételek elősegítik a lakossági szolgáltatást végző iparosok számának további emel­kedését is — fejezte be nyilatko­zatát • Rehák László. A. Tóth Sándor Az előző cikkein! |n említett gödöllői tanácMioz:>s jk. is egyik ti. témája vo!': ho. | an tovább „a mezőgazdász g ne! jziflarában”, a szaj’vasmai l: i-tt Vesztésben ’ Dr. Romany Pál rr I őgazdasági és élelmezésügyi mi j ; tér egye­bek közt. bejelentett! ; az 1977-re előirányzott hu /.ezt j tehénlét- szám-növelcs no rne | a tejhoza­mok emelése vér ' az ország történetében először | szeretnénk elérni, hogy a ketn.j íliárd liter fölé növekedjek az < i.zág tejter­melése! Hogy ennek a : örekvésnek mennyi águ-boga \ In, azt jól tudja minden -zakerr er. Maga a miniszter is utalt hogy az Egyesült Államokban járván lát­ta csak igazán: mi: n jelentős tartalékaink vannak karmányok dolgában. így megerr tette, hogy sokan vallják: pusz n a gyep­termesztésünk megk tszerezhető. Sok olyan ismert n dszer van, amely valamik- r < nál fogva nem terjedt el A úniszlernek keze ügyébe jutott < minap egy 1911-ben megjelent r inka: Dor- ner Béla Legelőgaz j tlkodás cí­mű szakkönyve. „1 a könyv akár ma is kiadhat —^ állapí­totta meg Romany ti, ezzel is igazolván, hogy sok régi mód­szer lenne föleieven» hető. — A már ismert módszerek adaptálásáért április i-re akár két Eötvös-dfiat is dnánk — folytatta a többszáz főnyi, tsz- szövetségi és hm.ács vezetőkből álló hallgatóság elő a minisz­ter, hozzáfűzvén h( y hétmillió forint jutalmat szaru k a tejter­melési verseny 'leg j< bjainak dí­jazására. ugyant ak tavasz fo­lyamán. Ide tatozónak mo lotta a jól dolgozó brigádok tap ,>ztalatainak elterjesztését, s kist eltűnődött azon, hogy sokszor nondjuk: a mezőgazdaság fölött jncs tető, ezért is olyan bor olult ered­ményt produkálni szakembe­reknek. „A jószágé! fölött vi­szont van tető, s lám, mégis ugyanazon fajta, a nos istálló­ban miért ad olyko fele annyi tejet?” Kétségtelen, hogy van ebben szerepe a rét és 'gelőgazdál- kodás, a gyepgazdái' >dás, a szá­las- és tömegtakar ányok ter­mesztése elmaradott..Igának, nem ritkán évszázados I színvonaláf- nak”. Tavaly példát.’'! 20—21 szá­zalékkal termett ke! esebb szá­las és tömegtakarmány, mint 1975-ben; apadt a lucerna ve­tésterülete is, amit. [azonban si­került ellensúlyozni joly módon, hogy a gazdaságok fi) ezer hek­táron vetettek másonnövényként takarmányt, s mine>n eddiginél több mellékterméket i takarítottak be az állatállomány áttelelteté­sére. Az óesztendő végén szer­vezeti intézkedéseket is hozott a MÉM, hegy még világosabbá vál­jék a takarmánygazdálkodás és az állattenyésztés összefüggése. Ennek egyik fontos fejleménye, hogy az Országos Takarmány Felügyelőséget beolvasztották az Országos Állattenyésztési Fel­ügyelőségbe. s az új intézmény elnevezése ez lett: Országos Ál­lattenyésztési és Takarmányozási Felügyelőség. Kicsiben az efféle összefüggé­sekre persze nem nehéz rábuk­kanni, termelőszövetkezeti példa is akad rá, hogy meglelték szer­vezetét az érdekek összehangolá­sának. Á.z érdi Bentayölgve Tsz- ben láttam — amelynek elnöke, Dékány István, egyébként tavaly kapott Eötvös-díjat —, hogy a legelőgazdálkodást a főállatte­nyésztő hatáskörébe utalták. „így aztán vagy jól, vagy rosszul dol­gozom, de mindenképpen egy­azon érdekeltség alapján” — Em­lítette a tőállattenyésztő. A gödöllői országos tanácsko­zást a szervezők fölhasználták arra, hogy a dunavarsányi Petőfi Tsz elnöke, dr. Tresser Pál be­mutathassa — szóban és filmben — szarvasmarha-tenyésztési mód_ szereiket. Az elnök elmondta egyebek között, hogy pillanatnyi állatsűrűségük az országosnak a háromszorosa. Vetésszerkezetük olyan, hogy el tudják látni a nyolcszáz tehenet takarmánnyal. Modern telepükön — ahol 61 ezer forintba kerül egy férőhely — húsz munkaórát használnak fel ezer liter tej előállításához, s az egy dolgozóra jutó évi termelési érték megközelíti az egymillió forintot, ami hatszorosa a tsz hagyományos telepén elért szín­vonalnak. Dunavarsányban Hol- stein-Friz és magyartarka tehe­nek egyaránt vannak, így lehető­ség nyílik a legkülönfélébb egy­bevetésekre. Közülük pusztán egyet említünk: az utóbbi állo­mány tejtermelésén fele annyi a nyereség, mint az előbbién. Dr. Csomós Zoltán, a MÉM illetékes főosztályvezetőhelyette­se, a napjainkban folyó fajtavál­tást ahhoz hasonlította, amely a XIX. század közepén történt ha­zánkban. Akkor a Svájcból impor­tált törzsállatok vetették meg alapját a minőségi cserének, a mai fajtapolitika célja pedig: nagy genetikai képességű állo­mány megteremtése a tejhaszno­sítás dolgában, másfelől a világ­piaci hatásokkal is számottevő húshasznosítású állomány kiala­kítása. A cél tehát kitűzve, — elérése megannyi tartalék kiak­názását sürgeti. K. N. VÉRELEM'/Ő AUTOMATA A lengyelországi jtliwice mű­szaki egyeteme mellett működő orvosi berendezés é automatika­intézet munkatársai lat esztendős munka után olyan - j pillanatnyi­lag egyedülálló — btomata ké­szüléket állítottak Op, amelynek segítségével nyolc p j c alatt meg lehet állapítani a vér kilenc alap­vető paraméterét. Szívoperációk alkalmazásával például nyolc laboráns munkáját tudja a gép helyettesíteni, ráadá­sul 20 perccel gyorsabban végzi el náluk a vér elemzését. WAV.V, ;v.w. (51.) Elakadt. A férfi rángatni kez­dett, s őrjöngve zokogni. De csak midőn a lány a „kés” szót kiej­tette, mert addig odaadó figye­lemmel követte, amit mondott. A lány ekkor rákiáltott. Min­den erejét összeszedte, hogy túl­kiáltsa: — Kivégezték; az oroszok, egy szálig! A kiáltás váratlanul hatott. Hirtelen csend lett. S a lány megérezte a csend bamba homályát, amelyben nyomtalanul elmerültek az olyan kötődés nélküli szavak, hogy „oroszok”. S talán az is, hogy „kivégezték". Vagy akár a „Hit- lerbandák”. Eszédbe se jutott, hogy némely szavak azóta kap­tak jelentőséget az emberek kö­zött, az erdő védence süket rá­juk. De mégis, de mégis, valami de­rengés mégis mutatkozott a ho­mályban. Mintha érteni kezdené, hogy nincsenek már azok, akiktől fél. A gyermeki arc a bozont ke­retében felragyogott. Csaknem diadalmasan. — Azt mondasz, nincs már ne­kik kés?... Kicsavartam kezük­ből! Eldugtam... földbe! — di­csekedett szinte. — Azok meghaltak — mondta a lány —, még akkor. Kivégez­tek őket... Ott mindjárt, a tet­tükért. A férfi kicsit csodálkozott. Nem egészen értette. Talán a nyelv eltérése miatt, talán a hibás rend miatt a fejében. Csak a kés körül forgott, mint oldhatatlan, betokosodott csomó körül, az agya. — Nincs több? — kérdezte. — Meghaltak — mondta a lány. — Sehol nincs? — sürgette a férfi. Szemében aggodalom és bizakodás sürgetett. A lány fáradan sóhajtott. Mást beszélnek. S a férfi újra: — Kés sehol nincs? — Sehol — bólintott rá a lány. Alkalmazkodott amaz agyjárásá­hoz. S az újra: — Sehol? A megbizonyosodás vágyának ez a csökönyössége hirtelen meg­erősítette a lányban a reményt: vele jönne! Fsak a késképzet fogja még le. A kényszerképzete. Attól akar szabadulni. Gyerünk, segítsünk neki! — Sehol! — mondta gyorsan a lány, szinte kiáltva, és báto- rítón rámosolygolt. — Sehol, ami ülésre való. — Vigyázz! — szólott a férfi, felemelte nagy komolyan az uj­júi, mint a gyermekek. — Legfeljebb kenyeret szel­nek vele, áldást írnak a hátára, mint magam is tettem... —len­dült bele a lány, átszellemült egészen. — No meg farigcsálnak ezt-azt, a maguk örömére... vi­rágot, levelet, mindenféle alako­kat fából, csupa szép dolgot meg hasznosat... S a férfi tiszta, kék szeme ra­gyogott. Belefeledkezett a lány szavába, mely oly szelíd gyolcs­ba tudta pólyálni a rettegett esz­közt, mint valami törött lábú madárkát. — Mindent én eldugtam, min­det! — lelkendezett gyermekesen. — Azt a rosszakat. Hirtelen, átmenet nélkül ag­gódni kezdett: — És mosl már nem tudnak ölni? Nem tudnak engem ölni már? Senkit nőm tudnak? Sehol? — Sehol — biccentett a lány, és úgy mosolygott, ahogy csak telt tőle. — Beke van. A férfi gondolkodott, gondol­kodott. Jó jel volt, hogy zakla­tottság nélkül. Homlokán felhők úsztak át, szakállábán elidőztek. De elcsendesülten úsztak, elnyu- godottan időztek. — És ők? — Nem azok már. Békés embe­rek. — Békés emberek... — ismé­telte tűnődve az erdei ember. Mintha nehezen, de eljutna az agyáig a két szó értelme. A lánynak azonban úgy tűnt, meg kell erősítenie a szavát. Mélyet szívott a levegőből, és azt mondta: — Béke vari már az emberek között. Az erdei ember tágra nyílt kék szemét a lányra emelte. Bizako­dón, csillogón. De mintha nem pontosan értene valamit. Annyit mégis, hogy jó hír ütötte fülét. A lány ennyivel is megelége­dett. így gondolkodott: talán nem is tudja, mi az, hogy háború, és mi az, hogy béke. Csak hogy most nyár van, és ősz jön, majd tél és megint tavasz ... És hogy eldugott minden ölő kést a föld színéről, végre! 42. Azon a reggelen ragyogott az ég. Kék volt, kékebb már nem is lehetett. Makulányi folt nélkül. S mintha a harmat permetétől csil­logna. Minden csillogott. Csillogással kezdődött már a nap. Teréza szemének csillogásá­val. — Te — szólt Matejnak, kezé­ben papírszeletke reszketett, öreg újság letépett széle: hogy a kam­rát sepregette, a földön lelt rá. —Anyicska zsije ... él! Él! A papírszeletkén ez állt: „Én jártam itthon, ne aggódjatok.” Nézték Matejjal, és még nem tértek magukhoz, hogy elindul­janak a hírrel. Akármerre, csak vinni, szétkiabálni, örömükkel telekiáltani mindent. S hogy magukhoz tértek, és ép­pen elővették a ruhát a szek­rényből, hogy elinduljanak ott­honról — megszólaltak a haran­gok. Mind a három. Vadul zengtek, és szokatlanul ebben az órában. Mert nem volt még mise ideje. A beharangozásé legalábbis nem jött még el, s ha el is jő, kurta cse jütés mind­össze. Vészt jajgattak j harangok, hallható volt. Tűz van talán? 1. ború tört a földre váratlan,? Lábdobogások, err Iperi zajok, kiáltozások hallatszották. De nem túl közelről, mert Ivjatejék háza félreesett kissé, a jsákutca vé­gében, mint tudjuk. |s odale dü­börögtek az emberei ; a köves ut­cán. Egy gyerekhangot mégis jól ki lehetett venni. Végig' ivított a fa­lun — lélekszak adv uamlott ár- kon-bokron, utcaki veken át a mezítlábas puszi org I rek: — Jönnek! Jóööi eeek! A juhok mellől lát a, megismer­te a katonát, s meb| tte a fogva tartott lányt. A h jyről eresz­kedtek, az ei elő szél [ben, jó pus­kalövés távolságra. !!>e a puska­golyónál is messzibb 'hord a pász- torgyerek látása, ki! naphosszat legelteti szemét a t mészet szé­les és hullámos vil an. Így hát még a különös tár érsapkát is kivette oly messzin!. S máris hagyott csapot.-papo juhot a me­zőn, szedte ;■ lábál ahogy csak tudta, befele a iáiul , a hírrel. — Hazudsz, te gye ek! — két­kedtek némelyek. Nemsokára pedig megkondul- tak a harangiik Mii;1 mikor vi­harfelhőt akarnak s j tkergetni. A pap a szemét í örölgette a parókián. Nem tudta, mi van. Kibújt az ágyból. IV | góra öltötte a reverendát, s ahogjj gombolgat- ta, meghallotta az a ! zonyok éne­két. Bosszús, n csoj’álta fejét: „Már megint valami babonaság!’ Odafigyelt az énekre, és hallot­ta, hogy nem a templom falai közül jó, hanem a szabad ég alól, távolodván. Ügy jön, remegőn szétterülve a házak fölött, mint a kövek forósitotta lég. A halárban vannak — állapí­totta meg. Figyelt a dallamra. Elnyújtva emelkedett, kétszer is nekiindulva, mélyből magasba az ének, hogy az Ür lábaihoz felér­vén, ott egyetlen megnyújtott hang panaszos jajgatással időz­zön, mígnem elernyedten alá­ereszkedjek újra, s emelkedjen égre emelt szemmel ismét. És közben zúgtak a harangok, zengő szárnyukra kapva a gyö­nyörű bűnbánati ének megszag­gatott fátylait. Hallgasd meg, hallgasd meg, hallgasd meg, Uram, könyörgésünket! Engedj minékünk isteni kegyelmet, Mennybeli Atyaisten, irgalmazz minékünk! A fiatal pap ismerte: az ének könyörgő körmenetekre való, nagy csapások és háború ide- jérf... Háború idején? Halánté­kán verítékgyöngy fakadt. Az asszonyok kihozták a temp­lomi zászlókat. Súlyos brokátjaik himbálózva haladtak a fejek fö­lött hosszú rudakon, aranyhímzé­sük messzire csillogott. S akik futva jöttek, hogy csatlakozza­nak a kisded csapathoz, mindjárt meglátták. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents